Ugrás a tartalomhoz

Fizikai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

V

V

vákuumállapot

A relativisztikus kvantumtérelméletben a rendszer alapállapota. A vákuumállapot nem azt jelenti, hogy a ’semmi’ állapota. A kvantummechanikában a vákuumállapotnak zérusponti energiája van, ami a vákuumfluktuációkat kelti. A vákuumfluktuációk létezése megfigyelhető eredményekre vezet a kvantumelektrodinamikában.

vákuumcső

Lásd elektroncső.

vákuumszivattyú

Egy tartályban levő gáz nyomásának csökkentésére használt szivattyú. Egy hagyományos laboratóriumi forgódugattyús olajszivattyú Pa nyomást tud biztosítani. Pa nyomás eléréséhez diffúziós szivattyúra van szükség. Az ionszivattyúval Pa nyomás érhető el, és a kriogenikus szivattyú diffúziós szivattyúval kombinálva Pa nyomás elérésére képes.

valódi kép

Lásd kép.

valódi–pozitív konvenció

Lencsékre és tükrökre felírt képletekben alkalmazott előjelegyezmény. E konvenció szerint az optikai komponenseknek a valódi tárgytól, képtől és fókusztól való távolságát pozitívnak vesszük, míg a virtuális pontokhoz tartozó távolságokat negatívnak.

valószínűség

Valamely esemény bekövetkezésének gyakorisága. Ha egy kísérletnek azonos eséllyel bekövetkező kimenetele lehet, akkor ha számú módon következhet be az esemény, akkor ennek valószínűsége . Például egy kocka feldobásakor 6 kimenetel lehetséges, melyek közül 3 esetben lesz a szám páratlan. így annak valószínűsége, hogy páratlan számot dobunk .

váltakozó áram

Olyan elektromos áram, amely állandó (f) frekvenciával változtatja az irányát. Ha az áramerősséget az idő függvényében ábrázolva szinusz-görbét kapunk, akkor azt szinuszos váltakozó áramnak nevezik. A váltakozó áram ezért, szemben az egyenárammal, folyamatosan változik, az áram erősségét vagy a csúcsértékével ( ), vagy az effektív értékével (szinuszos váltakozó áram esetén ) lehet megadni. Ez az effektív érték hasznosabb, mivel ezt lehet összehasonlítani egy egyenáramú értékkel, mert ez méri az áram teljesítményét (energiaszállító képességét). Egy szinuszos áram ( ) pillanatnyi áramerősségét adja meg.

Ha egyenáramot kapcsolunk egy áramkörre, akkor az csak az áramkör ellenállását érzékeli. Ugyanakkor a váltakozó áramnak nem csak az áramkör ellenállását, hanem a reaktanciájának az ellenhatását is érzi. Ezt a reaktanciát az áramkörben levő kapacitás és induktivitás okozza. Egy ellenállásból ( ), induktív tekercsből ( ) és kapacitív kondenzátorból ( ) sorosan kapcsolt áramkörben a reaktancia ( ) értéke . Az áram által érzékelt teljes ellenhatás, amelyet impedanciának (Z) neveznek, , és egyenlő az effektív feszültségkülönbség és az effektív áram hányadosával.

váltakozó áramú generátor, alternátor

Olyan váltakozó áramú generátor, amelyben egy vagy több tekercs forog egy vagy több állandó mágnes vagy elektromágnes által létrehozott mágneses térben. Az elektromágneseknek az áramot egy független egyenáram-forrás biztosítja. A termelt váltakozó áram frekvenciája a tekercsek forgásának szögsebességétől és a mágneses póluspárok számától függ. Erőművek nagy váltakozó áramú generátoraiban elektromágnesek forognak rögzített tekercsek belsejében; sok kerékpár dinamó is ilyen elven működik, állandó mágnesek forognak rögzített tekercsek belsejében.

változó csillag

Csillag, amely változtatja a fényességét (lásd luminozitás). Ez a fényerőváltozás, amely lehet szabályos vagy szabálytalan is, létrejöhet a csillag belső viszonyainak a megváltozása miatt (például egy pulzáló csillagban, amelyben a fényerősség a csillag összehúzódása és tágulása következtében változik), vagy külső okok miatt, mint például, hogy a csillagot eltakarja egy vagy több másik csillag. Egy csillag fényessége változhat a csillag életének mind a korai, mind a végső szakaszában is, közel a halálához. Extrém változó csillagok a nóvák és szupernóvák. A változó csillagok megfigyelése fontos információkat szolgáltat a csillagok tömegéről, méretéről, szerkezetéről, hőmérsékletéről és fejlődéséről. Több mint 25000 ismert változó csillag van, némelyikük szabad szemmel is látható. A fényerősség minimumának és maximumának bekövetkezése közötti időtartam a másodperc töredékétől néhány évig terjedhet.

Van de Graaff generátor

Elektrosztatikus generátor, melyet arra használnak, hogy nagy – szokásosan megavolt tartományba eső – feszültséget állítson elő. Egy nagy gömbalakú fémkupolából áll, mely egy keskeny szigetelő tartóoszlopra van szerelve. Az oszlopon keresztül egy végtelenített szigetelő szalag fut körbe a talpazatban és a gömbalakú kupolában rögzített görgők között. Az eredeti típusban a töltéseket körülbelül 10 kV potenciálon tartott fémtűk szórták a szalag aljára a csúcshatás eredményeképpen. Egy fémfésű a felső görgő közelében leszedte a töltéseket a szalagról és a gömbalakú kupola külső felszínére továbbította azokat. A berendezés által elérhető feszültség arányos a gömbalakú kupola sugarával. Egy tipikus berendezés 1 m sugarú gömbbel körülbelül 1 MV feszültséget tud létrehozni. Adott feszültség eléréséhez kisebb gömb is elegendő, ha a teljes generátort – hogy megakadályozzák a szikrázást – egy hozzávetőlegesen atmoszféra ( MPa) nyomású nitrogén gázt tartalmazó nyomástartályba helyezik. A pozitív ion-forrású generátorokhoz vákuumcsövet illesztenek, melyen keresztül a részecskék kutatási célból felgyorsíthatók (lásd lineáris gyorsító). Az elektron forrással rendelkező gépeket különböző orvosi és ipari célra használják. A generátort R.J. Van de Graaff (1901–1967) találta fel.

A generátor modern változatában láncszerű, felváltva fém és szigetelő láncszemekből készített szalag van. A fém láncszemek egy fémgörgőn keresztül érintkezés útján töltődnek fel, és ugyanilyen módon sülnek ki és adják át töltésüket a fémkupolának. Ez sokkal nagyobb áramot hoz létre, mint a pontszerű kisülés.

Van de Graaff gyorsító

Lásd lineáris gyorsító.

van der Waals-egyenlet

Lásd állapotegyenlet

van der Waals-erő

Ezt a molekulák vagy atomok között ható erőt J. D. van der Waalsról (1837–1923) nevezték el. Emiatt az erő miatt jelenik meg az tag a van der Waals-egyenletben (lásd állapotegyenlet). Ezek az erők jóval gyengébbek az vegyértékkötésben fellépő erőknél, és a távolság hetedik hatványával fordított arányban csökkennek. Ezek az erők okozzák az ideálistól való eltérést a gázok viselkedésében és ezekből származik a molekulakristályok rácsenergiája is. A van dr Waals- erő háromféle kölcsönhatásból adódik: (1) Az állandó dipólusnyomatékú molekulák közötti dipólus–dipólus kölcsöhnatásból; (2) a dipólus indukálta dipólussal való kölcsönhatásból (az indukált dipólus abból származik, hogy az egyik molekula elektromos dipólusnyomatéka polarizálja a szomszédos molekulát); (3) az atomok csekély pillanatnyi dipólusnyomatékára visszavezethető diszperzív erőkből. A van der Waals-erők kvantitatív elméletét F. London dolgozta ki, kvantummechanikai eszközökkel.

van’t Hoff-féle reakcióizochor

A Jacobus van’t Hoff által felírt termodinamikai egyenlet az egyensúlyi reakció állandó hőmérséklettel való változására:

itt a termodinamikai hőmérséklet, a reakció entalpiája.

van’t Hoff-féle tényező

A jele ; a koncentrációtól függő tulajdonságok egyenletében megjelenő tényező; a ténylegesen jelen levő részecskék számának és a nem disszociált részecskék számának a hányadosa. Jacobus van’t Hoff (1852–1911) vezette be a használatát.

vaskohó

Nyersvas előállításához vasércek, például hematit (Fe O ) vagy magnetit (Fe O ) olvasztására szolgáló kemence. A kemence egy magas, tűzálló bevonatú, henger alakú építmény, amelybe fölülről a megtisztított ércet, kokszot és salakot, többnyire mészkövet töltenek. A vas-oxidok fémes vasba történő átalakulása redukciós folyamat, amelyben a redukálószerek szén-monoxid és hidrogén. A teljes folyamat így foglalható össze:

A CO a koksznak a kemence alsó kétharmadánál körben elhelyezkedő fúvókákból forró levegővel történő átfújásakor keletkezik. A keletkezését leíró reakció:

A legtöbb vaskemencében a hidrogénforrás biztosítása végett a befúvott levegőgöz szénhidrogéneket (olajat, földgázt, kátrányt, stb.) is adnak. A modern közvetlen redukciós folyamatban a CO és H külön is előállítható, így a redukciós folyamat alacsonyabb hőmérsékleten mehet végbe. A vaskohó által előállított nyersvas körülbelül 4% szenet tartalmaz, az acél vagy öntöttvas előállításához általában további finomításra is szükség van.

véges sorozatok

Lásd sorozat.

végtelen

Szimbóluma . Olyan mennyiség, melynek értéke nagyobb bármilyen megadható számnál. A mínusz végtelen, ehhez hasonlóan az a mennyiség, melynek értéke kisebb, mint bármely megadható szám.

végtelen sorok

Lásd sor.

vegyérték

Egy atom vagy egy gyök kapcsolódóképessége, mely azoknak a hidrogénatomoknak a számával egyenlő, amelyekhez az atom kapcsolódni vagy amelyeket egy vegyületben helyettesíteni képes (a hidrogén vegyértéke 1). Ionos vegyületben a vegyérték az ion töltésével egyenlő. Például a nátriumszulfidban (Na S) a nátriumnak 1, a kénnek 2 a vegyértéke. A kovalens vegyületekben a vegyérték a kialakult kémiai kötések számával egyenlő: a szénmonoxidban (CO) a szénnek is, az oxigénnek is 2 a vegyértéke.

vegyértékelektron (valenciaelektron)

Az atom külső elektronhéján lévő elektron, mely részt vesz a kémiai kötések kialakításában (kötőelektronnak is hívják).

vektor

Olyan mennyiség, amelynek nagysága mellett iránya is van (v.ö. skalármennyiség). Az erő, a sebesség, a térerősség vektormennyiségek. Megjegyezzük, hogy a távolság skalármennyiség, de az elmozdulás vektormennyiség. A vektormennyiségekkel a vektoralgebra foglalkozik: két vektor eredőjét például a paralelogramma-szabállyal lehet meghatározni. Egy (háromdimenziós) V vektort az koordinátarendszerben komponenseivel is felírhatunk alakban, ahol az , és irányú egységvektorok.

vektorszorzat (keresztszorzat, külső szorzat)

A rendre illetve komponensű és vektorok

alakú szorzata. A szorzat eredménye olyan vektor amely mind az , mind a vektorra merőleges, úgy hogy az , és a vektorok jobbsodrású koordinátarendszert alkossanak, hossza pedig , ahol és az és a vektorok hossza, pedig az általuk bezárt szög. Vesd össze: skalár szorzat.

vektortér

A vektorok olyan halmaza, melyben értelmezve van a vektorok összeadásának és skalárral való szorzásának művelete – a szokásos tulajdonságokkal -, úgy, hogy a és vektorok esetén azok összege is vektor, a skalár mennyiség és a vektor esetén pedig azok szorzata is vektor. Lásd még Hilbert tér.

Venn diagramm

Lásd halmaz.

vezetés

1. hővezetés. Hő áramlása valamely anyagban egy magasabb hőmérsékletű tartományból egy alacsonyabb hőmérsékletű tartományba. A gázokban és a legtöbb folyadékban az energiaátadás az atomok és molekulák kisebb mozgási energiájú atomokkal és molekulákkal történő ütközésével jön létre. Szilárd anyagokban és folyékony fémekben a hővezetés túlnyomórészt gyorsan mozgó elektronok vándorlásával, majd ezen elektronok és ionok ütközésével történik. Szilárd szigetelőkben nincsenek szabad elektronok, ezért csak a kristályrácsokban elhelyezkedő atomok és molekulák rezgéseire korlátozódik a hőáramlás. lásd vezetőképesség. 2. elektromos vezetés. Elektromos töltések áthaladása valamely anyagon elektromos térerősség hatására. Lásd még töltéshordozó, energiasáv.

vezetési sáv

Lásd energiasáv.

vezető

1. Olyan anyag, amelynek nagy hővezetőképessége. A fémek jó vezetők annak következtében, hogy nagy koncentrációban tartalmaznak szabad elektronokat. A fémekben az energiaszállítás túlnyomórészt az elektronok és ionok közötti ütközések következtében történik. A nem fémes anyagok többsége rossz hővezető (jó hőszigetelő), mert viszonylag kevés a szabad elektron bennük. 2. Olyan anyag, amelynek nagy az elektromos vezetőképessége. A vezetőképesség ebben az esetben is a szabad elektronok mozgékonyságának a következménye. Lásd energiasáv.

vezető hullám

Lásd fázisszög.

vezetőképesség

1. (hővezetőképesség) Egy anyag azon képességének a mértéke, hogy mennyire képes hőt vezetni. Egy keresztmetszetű anyagdarab, távolságra levő két felülete között egységnyi idő alatt átáramló hőt az kifejezés adja meg, ahol a hővezetőképesség, és a két szélső felület hőmérséklete. Az egyenlet feltételezi, hogy a két átellenes felület párhuzamos és nincs hőveszteség az anyagdarab oldalain. A hővezetőképesség SI egysége ezért . 2. (fajlagos vezetőképesség) Egy anyag fajlagos ellenállásának reciproka. SI mértékegysége a siemens/méter. Ha folyadékban való vezetésről van szó, akkor az elektrolitikus vezetőképességet az áramsűrűség és az elektromos térerősség hányadosa adja meg.

Világegyetem

(Univerzum) Az összes létező anyag, energia és tér. Lásd kozmológia, korai Világegyetem, az univerzum hőhalála.

villanófény-fotolízis

Gázokban lezajló szabadgyök reakciók tanulmányozására szolgáló technika. A használt berendezés jellemzően a gázt tároló, hosszú üveg- vagy kvarc csőből, és egy azon kívül elhelyezkedő, intenzív fényfelvillanásra képes lámpából áll. Ez disszociálja a molekulákat a mintában, és szabad gyököket hoz létre, amelyek spektroszkópiailag észlelhetőek a cső tengelye mentén végighaladó fénysugárral. A spektrométert egy adott termék egyetlen abszorpciós vonalára lehet állítani, és az intenzitásának időbeli változása oszcilloszkóp segítségével mérhető. Ilyen módon tanulmányozható a nagyon gyors szabad-gyök gázreakciók kinetikája.

villanykörte

Lásd elektromos világítás.

villanymotor

Villamos energiát mozgásenergiává alakító szerkezet. Csendes, tiszta, és nagy hatásfokú (75–90%). Azon az elven működik, hogy egy mágneses mezőben elhelyezkedő áramjárta tekercsre a tekercs elfordítására alkalmas erő hat. Az indukciós motor esetében az álló tekercsbe (az állórészbe vagy sztátorba) váltóáramot vezetnek, ami amellett, hogy létrehozza a mágneses mezőt, az általa körülvett forgó tekercsben (forgórészben vagy rotorban) áramot indukál. Ez a fajta motornak az az előnye, hogy nem kell a mozgó részbe egy kommutátorral áramot vezetni. A szinkron motor esetében az álló tekercsbe táplált váltóáram által létrehozott forgó mágneses tér összekapcsolódik a rotor, jelen esetben egy független mágnes, mágneses mezejével, aminek következtében a rotor a sztátor mágneses mezejével azonos sebességgel forog. A rotor vagy egy állandó mágnes, vagy pedig egy csúszógyűrűkön keresztül egyenárammal ellátott elektromágnes. Az univerzális motor esetében a sztátorba, és egy kommutátoron keresztül a rotorba is táplálnak áramot. A főáramkörű motor esetében ez a kettő soros, a mellékáramkörű motor esetében párhuzamos kapcsolásban van. Ezek a motorok váltó- vagy egyenárammal egyaránt használhatók, de néhány kisebb motor sztátorja állandó mágnes, és működéséhez (a kommutátoron keresztül) egyenáram betáplálása szükséges. Lásd még lineáris motor.

viriálegyenlet

Az ideálistól eltérő valóságos (reális) gázok tulajdonságainak leírására megalkotott gáztörvény, amelynek alakja

a , és együtthatókat viriálegyütthatóknak nevezik.

virtuális állapot

Két részecske között kicserélődő virtuális részecske állapota. A kvantumelektrodinamika esetén például a töltött részecskék között kicserélődő részecske a foton. A kicserélődő virtuális részecskék nincsenek mérőeszközzel észlelhető állapotban, vagyis közvetlenül nem figyelhetők meg; a konstrukció teszi lehetővé a jelenség kvantummechanikai fogalmakkal való magyarázatát.

virtuális kép

Lásd kép.

virtuális részecske

Lásd virtuális állapot.

visszacsatolás

Valamely rendszer teljesítményének szabályozása kimenetének felhasználásával. Pozitív visszacsatolás esetén a kimenetet a bemenet erősítésére használják. Pozitív visszacsatolásra példa az elektronikus oszcillátor, vagy a hangszóró gerjedése, ha túl közel van a mikrofonhoz. A mikrofon által felvett kis, véletlen zajt a hangszóró felerősíti, ezt a mikrofon újra érzékeli, a hangszóró felerősíti és így tovább. A folyamat a rendszer túlterheléséhez vezet. Negatív visszacsatolás esetén a kimenetet a bemenet gyengítésére használják. Az elektronikus erősítőket úgy stabilizálják, illetve torzításukat úgy csökkentik, hogy a kimeneti jel erősödésével arányosan csökkentik a bemenő jel intenzitását. Hasonló negatív visszacsatolást használnak a sebességstabilizátorokban is: amint a jármű sebessége nőni kezd, rögtön lecsökken az adagolt üzemanyagmennyiség.

visszafordító prizma

Üvegprizma, amely arra szolgál, hogy – mint a prizmás látcsövekben – a fordított állású képet egyenes állásúvá alakítsa.

visszaható elektromotoros erő

Olyan elektromotoros erő, amely egy áramkörben igyekszik csökkenteni a fő áramot. Például, amikor egy elektromos motor armatúrájának tekercseit megforgatják, akkor egy a mozgást akadályozó elektromotoros erő hat a tekercsekre a mágneses térrel való kölcsönhatás következtében (lásd induktivitás). További példa, egy galvánelemben a polarizáció következtében kémiai úton felépülő elektromotoros erő, amely a feszültséget csökkenteni igyekszik.

visszaverődés

A részecske vagy hullámnyaláb valamennyi komponensének egészbeli vagy részleges visszafordulása két közeg határfelületén. A visszaverődés törvénye kimondja, hogy (1) a beeső sugár, a visszavert sugár valamint a visszaverő felületre a beesési pontban állított normális egy síkban vannak; (2) a beesési szög egyenlő a visszaverődési szöggel. Lásd még tükör; visszaverő képesség; teljes belső visszaverődés.

visszaverődési szög

1. A tükröző felületről visszaverődő fénysugár iránya és a visszaverődési pontban a felületre állított merőleges egyenes által közbezárt szög. 2. A felület és a felületről visszaverődő hullámfront által közbezárt szög.

visszaverő képesség

Egy felület által visszavert és a beeső sugárzási fluxus hányadosa, ezt a menyiséget nevezik még sugárzás-visszaverő képességnek is. A sugárzás-visszaverő képességet a beeső hullám rögzített hullámhosszán mérve spektrális visszaverő képességnek nevezik.

visszhang

A hullámok a felületeken vagy egyéb tárgyakon visszaverődnek, és némi időeltolódással gyengített formában újra érzékelhetők. Az eredeti jel és a visszhang közötti időbeli eltérés a visszaverő felület távolságára utal. Az akusztikus mélységmérő segítségével határozzák meg a vízmélységet a hajók alatt. A hajóról hangjelet bocsátanak ki és mérik, hogy az a tengerfenékről visszaverődve mikor ér vissza. A hanglokátor vagy szonár (angolul sonar, ami a sound navigation ranging kifejezés rövidítése) hasonló elven működik, s a víz alatti objektumok (tengeralattjárók, bálnarajok) felderítésére szolgál. A visszhang a rádióhullámoknál is megfigyelhető; a visszaverődés miatt lesz visszhangos a rádióadás, a televíziónál pedig szellemképet okozhat. Lásd még radar.

visszhang alapján történő helymeghatározás

1. Lásd radar, visszhang. 2. Egyes állatok (például a denevérek, a delfinek és némely madarak) sötétben úgy tájékozódnak, hogy szabályos időközönként hangot adnak, s a visszavert hangot fülükkel vagy más érzékelő receptorral észlelik. A visszhang iránya, valamint a kibocsátás és az érzékelés között eltelt idő alapján többnyire nagyon pontosan meghatározzák a tárgy helyét.

visszhangmentes

A hangot nem vagy csak nagyon kis mértékben visszaverő. A visszhangmentes kamra akusztikai kísérletek céljára tervezett kamra. Falait apró gúlák borítják azért, hogy a szemközti falak között ne alakulhassanak ki állóhullámok. Egész belső felülete abszorbens anyaggal van fedve a visszaverődés megakadályozása végett.

vivőgáz

A gázkromatográfiában a mintagázt szállító gáz.

vivőhullám

Egy adóállomás által kibocsátott, meghatározott frekvenciájú és amplitúdójú elektromágneses hullám, amely az információ hordozására szolgál. Az információt modulációval ültetik rá a vivőhullámra.

vizes

A vízzel mint oldószerrel készített oldatok jelzője.

vízgőz-desztilláció

Vízzel nem elegyedő folyadékok desztillálására való módszer; eszerint a módszer szerint a folyadékon vízgőzt buborékoltatnak át. A módszer azon a tényen alapszik, hogy két, egymással nem elegyedő folyadék keverékének gőznyomása (és emiatt forráspontja is) kisebb, mint a két tiszta folyadék bármelyikének egymagában vett nyomása.

vizuális megjelenítő egység (VDU)

Egy számítógépes rendszer vagy egy dokumentumszerkesztő programrendszer része, amely szöveg vagy ábrák megjelenítésére képes. Egy katódsugárcsövet tartalmaz, és általában saját billentyűzet is csatlakozik hozzá.

vízsugárszivattyú

Egyszerű laboratóriumi vákuumszivattyú, amelyben a levegőt egy keskeny fúvókán átpréselt vízsugár távolítja el a rendszerből. A legalacsonyabb elérhető nyomás a vízgőz nyomása.

volt

Jele V. Az elektromos potenciál, a feszültség vagy az elektromotoros erő SI mértékegysége. Definíció szerint 1 A áram által átjárt vezető két pontja közt 1 V a feszültség, ha a disszipálódó teljesítmény egy watt. A mértékegység nevét Alessandro Voltáról kapta.

Volta, Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio

(1745–1827) Olasz fizikus. 1774-ben kezdett tanítani Comoban és még abban az évben feltalálta az elektrofort. 1778-ban a Paviai Egyetemre ment át. 1800-ban megalkotta a Volta-elemet, ami egyben az első gyakorlatban is használható áramforrás volt (lásd még Galvani, Luigi). A feszültség SI mértékegységét róla nevezték el.

voltaméter (coulombmérő)

1. Régebben az elektromos töltés mennyiségének mérésére használt elektrolizáló fürdő. A katódra az oldatban levő sóból lerakódott fém következtében történő tömegnövekedéséből ( ) a töltés ( ) a összefüggés alapján kiszámolható, ahol a fém elektrokémiai egyenértéke. 2. Bármilyen más, mérésre használt elektrolizáló fürdő.

Volta-oszlop

A telepek Alessandro Volta által feltalált, több sorba kapcsolt galvánelemből álló korai formája. A folyékony elektrolitot papír vagy bőr korongokba itatták fel.

vonalas színkép

Lásd színkép.

vonalintegrál

Legyen a vektorfüggvény értelmezve az és pontokat összekötő görbén, és a görbét közelítőleg adjuk meg az azonos hosszúságú irányított húrokkal. A felbontás minden egyes darabjára definiálhatjuk az skaláris szorzatot. Ha a skaláris szorzatok

összegének létezik határértéke a görbe egyre kisebb lineáris darabokra való felosztása esetén, akkor az

mennyiséget a vektornak az és pont közötti a fenti görbe mentén vett vonalintegráljának nevezzük. Valamely erőtérben mozgó részecskére ható erő vonalintegrálja az a munka, amelyet az erő a részecskén az és pont közötti úton végez.

Ha egy C zárt görbe (hurok) mentén végezzük el a vonalintegrált, az integrál jelölése vagy . A skalárfüggvény vonalintegrálja hasonló módon definiálható, jelölése . A vektorfüggvény egy más típusú vonalintegrálját kapjuk az definícióval.

von Laue, Max

Lásd Laue, Max Theodor Felix von .

vöröseltolódás

1. (Doppler-vöröseltolódás) Bizonyos galaxisok spektrumában a színképvonalak eltolódása a látható spektrum vörös végpontjának irányába (azaz a hosszabb hullámhosszok felé). Általában a jelenséget Doppler-effektusként értelmezik, amely a galaxisok sugárirányú, a megfigyelésük irányába történő, távolodása következtében lép fel (lásd a Világegyetem tágulása). A vöröseltolódást általában alakban fejezik ki, ahol a hullámhosszú fény hullámhosszának eltolódása . Viszonylag kis sebességű távolodások esetén ez , ahol a távolodás relatív sebessége és a fénysebesség. Nagy távolodási sebességek esetén -t a megfelelő relativisztikus kifejezéssel kell helyettesíteni. A színképvonalak vöröseltolódása az elektromágneses spektrum minden tartományában jelentkezik, ultraibolya hullámokat a látható tartományba, míg a látható sugárzást az infravörösbe tolhatja el. 2. (gravitációs vagy Einstein vöröseltolódás) A színképvonalak hasonló vörös irányú eltolódása, de nem a Doppler-effektus, hanem nagy gravitációs tér (mező) következtében. Ezt a fajta vöröseltolódást Einstein és más csillagászok is megjósolták abban a hitben, hogy ez az oka a kvazárok nagy vöröseltolódásának, amely akár a 6,3-as értéket is elérheti.

vörös óriás

Egy óriáscsillag, amelyről úgy vélik, hogy a csillagfejlődés késői szakaszában van. Felszíni hőmérséklete 2000 és 3000 K közé esik, átmérője a Nap átmérőjének 10-100-szorosa. Lásd még csillag halála, Hertzsprung–Russell diagram.

vörös törpe

Egy halvány és viszonylag hideg törpecsillag (azaz kis luminozitású és a többi törpecsillagnál alacsonyabb hőmérsékletű csillag). Ezeknek a csillagoknak az átmérője körülbelül fele a Napénak, felületi hőmérsékletük 2000 és 3000 K közé esik. Azt gondolják, hogy a vörös törpék a leggyakoribb csillagok a Világegyetemben. A vörös törpe nevet Ejnar Hertzsprung (1873–1969) dán csillagász javasolta.

A vörös törpe fehér csillag egy 400 Kelvinnél kisebb felszíni hőmérsékletű csillag, amely körülbelül 10000-szer halványabb a Napnál. Ezeket a csillagokat a felszínük sugárzása nagyon gyorsan lehűtötte.