Ugrás a tartalomhoz

Kutyatár

Takács Zoltán (2006)

Hallgatói Információs Központ

1. fejezet - Nagy kutyalexikon

1. fejezet - Nagy kutyalexikon

Útmutató a lexikon használatához

1. A lexikon a magyar ABC szoros rendjében tartalmazza a címszavakat.

2. A szoros ABC-rend következtében előfordul, hogy két vagy több tagból álló, összetett címszavak távolabb esnek az alapszótól, ugyancsak előfordul, hogy a gyűjtőfogalmat jelölő szó többes számban szerepel, és ezért az ABC-rendben is később (esetleg előbb) szerepel, mint az egyes számban levő.

3. A lexikonban szereplő kutyafajták hasonneveit az ismertető szövegben, közvetlenül a címszó mellett soroljuk fel, ezek a könyvben utalószóként fordulnak elő.

4. A címszavakat a szövegben való ismétlésekor a ~ (tilde) jellel helyettesítettük

Rövidítések és jelek magyarázata

ált. általában, általános (a szöveg értelme szerint)

  1. gyakorlati

  2. mezőgazdasági

  3. perc

  4. másodperc

  5. század

  6. tulajdonképpen

  1. vagy

~ tilde (a címszó ismétlésére)

» utalás, lásd

Abnormális viselkedés.

Normális körülmények között az egészségesen fejlődő kutya jól alkalmazkodik a környezetéhez és megfelelő módon alakulnak kapcsolatai gazdájával, ill. annak családjával; viselkedésében rendellenességek csak ritkán fordulnak elő. A néha mégis jelentkező magatartásbeli zavarokért ált. a különféle idegrendszeri sérülések, az öregedéssel járó változások, súlyosabb, megrázó élmények, sokkhatások esetleg öröklött, alkati tényezők a felelősek. A gyakrabban jelentkező viselkedési zavarok az » agonisztikus (harci) viselkedés, a » kőrágás a » perverz étvágy, a » rendellenes gondoskodás, » a szexuális zavarok.

Abruzzói juhászkutya

(Cane da Pastore Maremmano-Abruzzese). Az olaszok egyik legismertebb és legnépszerűbb nyájőrző kutyája; közép-itáliai juhászkutyának, ill. maremmannak is nevezik. Állítólag az ősi molosszus kutyákkal és a » tibeti masztiffal keveredve alakult ki. Rokona a » magyar kuvasznak, valamint a pireneusi pásztorkutyának. Rendkívül hasonlít hozzájuk, nyilvánvaló hogy Közép-Ázsiából származik. Vannak olyan nézetek, hogy az ~ származása esetleg összefügghet az 1700-as spanyolországi merinói juhimporttal; hiteles adatok igazolják ugyanis hogy az első spanyol juhok lábon hajtva érkeztek Olaszországba; joggal feltételezhető, hogy a hosszú út alatt a pireneusi kutyák védhették a nyájakat, és így kerültek át Itáliába, ahol tovább tenyésztették őket. Más kinológusok viszont arra esküsznek, hogy az ~ ősi olasz, ill. római fajta. Ezeket az állításokat hiteles dokumentumok nem támasztják alá; tkp. csupán arra épülnek, hogy a Firenzei Santa Maria Novella-templom egyik freskóján (kb. 1350-ből) egy nagy, fehér kutya a pásztor oldalán még az angyalokkal szemben is védeni akarja a juhokat.

Egy harmadik elmélet szerint a maremman valamikor a nagy népvándorlások idején érkezhetett Itáliába, ugyanis a kutya nem szerepel a római ókorban meglévő és eléggé részletesen leírt kutyafajták között.

Bármely elmélet igaz annyi bizonyos hogy a legszebb és legrégebbi olasz pásztorkutyák egyike. Nemcsak erős testi felépítése, a természeti viszonyokkal szembeni tűrőképessége és szívóssága, hanem természete miatt is ideális nyájőrző. Olaszország egyes vidékein még ma is terelgetnek olyan nagy juhnyájakat, amelyeket ~k kísérnek. A pásztorkodó életmód fokozatos eltűnésével házőrző, testőr, kísérő és társ lett belőlük.

Az ~ nagy termetű, erős felépítésű, rusztikus külsejű kutya. Feje hosszú, meglehetősen nagy, a jegesmedve fejére emlékeztet. Szemei távol helyezkednek el, mandula alakúak, okker v. sötétbarna színűek. Füle viszonylag kicsi, háromszög alakú, nyugalmi állapotban teljesen lelóg, de ha az állat figyel, félig feláll. A nyájak őrzésére használt kutyák fülét olykor kupírozzák (» Fülkupírozás). Mellkasa széles, mély, erősen domború. Háta feszes, egyenes, hasa kissé felhúzott. Végtagjai erőteljes csontozatúak, izmosak. Farka nyugalmi állapotban lelóg, ha figyel, végét erősen visszahajtja. Szőrzete nagyon dús, hosszú, meglehetősen érdes, enyhén hullámos, nyakának alsó részén dús "gallért" alkot. Színe hófehér; előfordulhatnak még elefántcsont színű, világos narancs v. citrom árnyalatok. A kanok marmagassága 65-73, a szukáké 60-68 cm; a kanok testtömege 35-45, a szukáké 30-40 kg.

Abruzzói juhászkutya

Acetilkolin » Kolin

Aceton szagú vizelet.

Színtelen, jellemző szagú, égető ízű folyadék az aceton. Beteg kutyák vizeletében előfordulhat. A kutya szervezetében nagyobb mennyiségben akkor van jelen, ha az állat cukorbeteg vagy nagyon zsíros ételekkel táplálják.

Adaptálódás » Alkalmazkodás

Adaptív bélyegek

Azon tulajdonságok, amelyek egy adott környezetben az élőlények fennmaradását lehetővé teszik. Ilyen pl. az, hogy minden sarkvidéki kutyának ún. hócipős lába van, dús szőrrel a lábujjak között, továbbá vastag, kettős bundája és dús szőrű farka; az egész kutya valóságos eleven alvózsák. Némelyik példány kék színű, és ez megvédi őt a szánhúzó kutyák egyik legsúlyosabb betegségétől: a csillogó hó okozta vakságtól.

Adermin » B6-vitamin

Affenpinscher » Majompincs

Afgán agár

(Afghan Hound). Mozgása, alkata, szőrzete jellegzetesen eredeti. Termete magas, rendkívül kecses, szép vonalú. Járása könnyed, táncos, szinte lebeg a föld felett. Hosszú szőrzete selymes, fején szinte hajszerűen helyezkedik el.

Természete sok mindenben eltér a többi fajtáétól, meglehetősen eredeti; ragaszkodó, de hűségét nem mutatja ki annyira, mint pl. a » boxer v. az óriás » schnauzer. Gazdáját nagyon szereti, igényli is a szeretetet, de érzelemnyilvánításaiban nem olyan szélsőséges, mint más kutya. Szinte minden helyzetben megtartja az ún. három lépés távolságot. Hűséges, értelmes, rendkívül vakmerő, éber, idegenekkel szemben bizalmatlan, olykor harapós. Más kutyákkal sokszor vad, verekedős; kellemetlen ellenfél, mert hihetetlenül gyors, nagy sebességgel többször belekap ellenfelébe. Amilyen gyorsan kezdi a verekedést, olyan hirtelen abba is hagyja. Ált. nem ugatós.

Minden kutyaszínben előfordulhat; leggyakoribb az aranyszőke a fekete, a rajzos, de lehet csíkos is. Feje hosszú, állkapcsa erős, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Orrtükre fekete; a világos szőrű egyedeken a májszínűt is elfogadják. Szeme barna, füle mélyen tűzött, szorosan a feje mellett lelóg, hosszú, selymes szőrzet borítja. Fogazata erőteljes, harapása ollószerű. Nyaka hosszú, háta izmos, a fara felé enyhén lejt. Mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Erőteljes, nagy mancsait hosszú szőr borítja, farka lelóg, a vége gyűrűbe kunkorodik. A kanok marmagassága 69-74, a szukáké 51-76 cm; testtömege 26-34 kg.

Szőke afgán agár

Afgán agár-portré

Aranyszőrű afgán agár

Afghan Hound » Afgán agár

Afrikai kutyafajták » Afrikai oroszlánkutya, » Algériai pásztorkutya, » Basenji

Afrikai oroszlánkutya

(Rhodesian Ridgeback. D-afrikai eredetű, több évszázada él azon a tájon. Valószínűleg a XVII. sz.-ban vitték át az első európai telepesek Rhodesiába. Ott kezdetben a sátortáborokat őrizték a veszélyes vadállatoktól, és ezt a szolgálatot olyan eredményesen végezték, hogy hamarosan nagy hírnévre tettek szert. Állítólag még az oroszlánokat is elriasztották a sátortáborok környékéről.

Az ~ az egyetlen olyan kutyafajta a világon, amelynek sajátos szőrbarázda van a hátán, a testszőrzettel ellentétes irányú, a faroktól a fej felé halad.

Feje kissé vizslaszerű, koponyája lapos, fülei között meglehetősen széles. Pofája hosszú, mély, hatalmas. A stop (» Arcorri hajlás) kifejezett, állkapcsa erős, fogai ollós harapásúak. Szeme kerek, barna, egymástól mérsékelten távol van. Füle csavarodott, lelógó, magasan tűzött. Orrtükre fekete. Nyaka közepesen hosszú, izmos, henger alakú. Mellkasa rendkívül mély, háta egyenes, erős, ágyéka ugyancsak izmos, enyhén ívelő. Mellső végtagjai egyenesek, párhuzamosak, a hátulsó végtagok izmosak, a csánk kissé nyílt szögellésű. Farka hosszú, legalább a csánkig ér, fokozatosan elvékonyodik, enyhén hajlított. Szőrzete az egész testén rövid, sűrű, fényes, sohasem gyapjas v. selymes, a » boxeréhez hasonlít. Színe az őzvörös különböző árnyalatai, némi fehér folttal. A kanok marmagassága 64-68, a szukáké 61-66 cm; testtömege 30-35 kg. (1. 2. színes fénykép)

Afrikai oroszlánkutya

Agarak

Kecses, karcsú, villámgyors, "szemmel vadászó" kutyák. Származásuk ősrégi, bár eredetük titokzatos és homályos; sokan úgy vélik, ezek az állatok voltak az első vadászkutyák. Annyi bizonyos, hogy a kőkorszakbeli ember a mamutok és az orrszarvúak pusztulása után rákényszerült a kisebb, de sokkal gyorsabb és félénkebb vadállatokra; ezeket a zsákmányállatokat nagy távolságokon át követte az akkoriban Eurázsia területén keresztülhúzódó sztyeppeken. Ez a nyílt, nagyon kevés fedezéket nyújtó terep lehetett az első olyan terület, ahol az ősembernek vadásztársra - kutyára - volt szüksége; ezek a kutyák lehettek a mai ~ ősei. Számos Kr. e.-i időkből származó rajzon, barlangfestményen olyan kutyákat ábrázoltak, amelyekben ráismerhetünk az agárra; a legrégibb ilyen lelet Európából, a Majna melletti Frankfurtból származik, kora kb. 10-11 ezer éves lehet. A többi bizonyíték lényegesen fiatalabb. A Kr. e. 2000 évvel az egyiptomi emlékműveken és hieroglifákon már felbukkannak az ~: fölemelt farokkal a győzelmet, a bátorságot, leeresztett farokkal a vereséget, ill. a félelmet jelképezték. Később, a római idők feljegyzéseiben is találhatók ~ra utaló motívumok, egyebek között Ovidius is megemlíti őket mint nagyszerű vadászkutyákat; Salamon király a Példabeszédek Könyvében ugyancsak hivatkozik az ~ra.

A 16. sz.-tól kezdve szaporodnak az utalások, bizonyítékok; ez idő tájt már beszélnek olyan hatalmas, robusztus termetű ~król - feltehetően az » ír farkaskutyáról, amelyek szarvasra, ill. farkasra vadásztak, továbbá emlegetnek nyúl- és rókavadászatokon bevált, közepes termetű ~at is.

A középkorban rendkívül népszerű volt az agár; királyok és uralkodók kedvenc kísérője, de az egyik főszereplője a látványos falkavadászatoknak is.

A modern idők, legalábbis kezdetben, nem túlzottan kedveztek az ~nak, letűnt a fényes falkavadászatok ideje is; újabban azonban ismét divatba jöttek, amit elsősorban az » agárversenyek népszerűségének köszönhetnek, és talán annak is, hogy rendkívül elegáns megjelenésű kutyák.

Sok kutyatartó szerint az agár buta állat, engedetlen, nem túl kedveskedő, nemtörődöm, flegmatikus természetű. Az igazság azonban inkább az, hogy méltóságteljesen tartózkodó, nyugodt, kiegyensúlyozott, büszke kutya, amely az embercsaládon belül tökéletesen "egyenrangúnak" érzi magát, s mivel rendkívül nagy a mozgásigénye, a szédületes iramú futást kedveli, csak akkor érzi jól magát, ha sokszorosan felfokozott energiáját, futásigényét levezetheti. Ha tulajdonosa elegendő alkalmat nyújt neki, hogy megfelelő ideig szabadon száguldozhasson, ugyanolyan jó eredményeket érhet el nevelésével, mint bármilyen más kutyafajtáéval. Helytelen az a nézet, hogy az ~ nehezen nevelhetők, inkább arról van szó, hogy nagy többségüket - megfelelő tapasztalatok, rutin hiányában - rosszul nevelik.

Agarászat

Régi sport, amely során a nyulat v. a rókát - » agarak segítségével ejtik el. A vadat vizslák, » kopók ugrasztják ki a rejtekhelyéről, majd elengedik a hosszú lábú, gyors, rendkívül éles szemű agarakat, amelyek néhány perc alatt utolérik a nyulat, elfogják és addig őrzik, míg a vadászok lóháton odaérkeznek.

Az ~ Mo.-on is népszerű sport volt valamikor. A múlt sz. első felében sorra alakultak az agarászegyletek, amelyek ismerkedésre, szórakozásra nyújtottak jó alkalmat, sőt az abszolutizmus korában, amikor a politikai élet szünetelt, nemzeti jelentőségük is volt. A modern, megváltozott idők azonban elsorvasztották a régi ~ot.

Agárversenyek

Az » agarakat már legalább négyezer éve ismerik és használják őz-, gazella-, farkas- és nyúlvadászatra. Ovidius, a római költő, remek leírásban örökítette meg a korabeli nyúlvadászatot. Az agárfuttatás tényleges bevezetése azonban a kelták nevéhez fűződik, akik felderítőket és hajtókat küldtek ki a nyulak felriasztására, majd két-két kutyát engedtek egyszerre a vad nyomába. Az ebeket gyorsaságuk, forduláskészségük (a nyulak vargabetűinek követése) és - adott esetben - a préda elejtése szerint bírálták el.

A futtatás v. verseny egy lényeges dologban különbözik a vadászattól: az » agarászat lényege a préda megölése; a futtatás során ennek szinte nincs is jelentősége, hiszen itt elsősorban az erő, a kitartás, a gyorsaság összemérése a cél a versengő állatok között.

Az ~ újkori története Angliában kezdődött. Norfolkban 1776-ban alakították meg az első versenyklubot és 1780-ban már futtatásokat is rendeztek. Kezdetben élő nyulat hajszoltak a kutyák egy futópályán, később ezt kitömött és mechanikusan mozgatott, végül pedig elektromos futóművön húzott műállatokkal helyettesítették. Németországban mintegy 100 évvel később vezették be a versenyeket.

A nagyobb szabású versenyeken fogadásokat is kötnek, de a futtatás elsődleges célja a résztvevő kutyák gyorsaságának és ügyességének összemérése. Angliában pl. kétféle versenytípust ismernek: az ún. felvezető és az irányított (hajtott) futtatást. Az előbbinél a teljes mezőny az elöl haladó felvezető után sorakozik fel a pályán, s amikor a nyulat kiugrasztják rejtekéből, a felvezető meggyőződik arról, hogy elég jó erőben van-e a vad, majd mintegy 80 méternyi előnyt ad neki, és csak azután indítja a versenyzőket. A másik típusnál a versenyzők és a nézők a pálya oldalánál gyűlnek össze, a felvezető és a kutyák egy vászonponyva mögött sorakoznak fel. A hajtók dolga, hogy a nyulakat egy vonalban tartsák és a rekeszek felé tereljék. Egyidejűleg legfeljebb két kutyát engednek szabadon. A bírák gyorsaság, előzés, fordulat, ill. eltérítési készség, az áldozat elejtése, ill. a menekülő utolérése szerint pontozzák a kutyákat.

Manapság egy-egy agárverseny társadalmi eseményszámba megy néhány országban. Nem egy versenypálya berendezése, felszerelése felér a legújabb luxus hotelekével. A televízió is nagymértékben hozzájárul a napról napra népszerűbbé váló sport rajongóinak gyarapításához. Az agárversenysport napjainkban elsősorban Angliában, az Egyesült Államokban és Ausztráliában virágzik. Hazánkban is népszerűvé vált az agárfuttatás.

Angol agarak verseny közben

Agonisztikus (harci) viselkedés

A kutyák közötti társas kapcsolatok nem mindig békések; a harc, a » területvédelem, a fölé- és alárendeltségi kapcsolat, a versengés v. éppen a harciasság különböző fokozatait fejezi ki. Bizonyos fajtákat (» Német juhászkutya, » Bullterrier, óriás » Schnauzer) tudatosan úgy formálnak - sajátos kiképzési módszerekkel -, hogy határozott harci viselkedés (agresszivitás) fejlődjön ki bennük. Az agresszív viselkedés örökölhető; a harciasság egyes fajták alapvető vonásai közé tartozik. Az agresszivitásra való hajlam etológiai szempontból a következő csoportokra osztható:

a) Önvédelem annak következtében, hogy átlépték a kutya számára abnormális módon adott menekülési távolságot (egy kertkaput v. küszöböt), ill. az esetleg nem respektált egyéni távolságot. Az előbbi a félelemből harapó kutyákra jellemző, mindkettő pedig az érintéstől idegenkedő egyedekre, ha ez a tulajdonság nem korábbi tapasztalatok nyomán alakult ki, tehát nem szerzett, hanem az állattal veleszületett viselkedési forma. Az effajta változások kutyáinknál az ősi viselkedési formára való visszaütésként (atavizmusként) foghatók fel.

b) Agresszió az emberrel mint vélt vetélytárssal szemben amiatt, hogy a kutyában túlteng a zsákmánymegőrzési ösztön. Ezt nem szabad összetéveszteni a falkaidegennel szemben tanúsított agresszióval, amikor a harapós kutya a megszokott otthoni környezeten kívül is védelmezi a családtagokat és a gazdája tulajdonát képező tárgyakat.

c) A kölyökvédelem funkciókörében jelentkező agresszió.

d) A szexuális rivalizálással kapcsolatos támadások. Ezek torz formában is jelentkezhetnek, mikor is a nemi vágy tárgya a fajtárs helyett az ember v. bármilyen más élőlény.

e) Agresszió a » territórium védelme érdekében. Ez a saját territóriumon belül ugyancsak hevesen nyilvánul meg.

f) Agresszió a rangsor kialakítására v. kísérlet annak megváltoztatására. Minden fajtánál akadnak olyan egyedek, amelyekben túlságosan erős az érvényesülési vágy, ill. hiányzik az alárendelési készség.

g) Agresszivitás az állandóan engedékeny tulajdonossal v. alárendeltként kezelt fajtárssal szemben. Farkasoknál ez normális jelenség, kutyák között viszont csak ritkán tapasztalható.

h) Támadási készség a falkához visszatérő, onnan hosszabb ideje távollevő taggal szemben.

i) Néhány őrző-védő fajtánál és a terriereknél a túltenyésztett ragadozó hajlam túlzott mértékű agresszivitásban nyilvánulhat meg, ezúttal a zsákmányszerzés funkciókörében.

j) Agresszió a békebontóval szemben. Ez érvényesülhet még a megszokott és kedvelt családtagokkal szemben is, ha ezek hirtelen mozdulatokkal megijesztik az állatot.

k) Agresszív magatartás mint alkalmazkodási hiányosság, ill. képtelenség. A kutya normális körülmények között számára közömbös ingerekre is agresszív módon reagál. Ez traumát kiváltó korábbi élményekre vezethető vissza. Túlérzékeny ebekben pl. a megszokottól bármilyen eltérés kiválthatja az idegen emberek és kutyák iránti indokolatlan szembeszállást. Gyakran előfordul - különösen nagyvárosi tartási viszonyok között -, hogy a lakás falai között bezárva, elszigetelten élő kutya túlságosan függ a gazdájától, ezért képtelen normális, ill. pozitív kapcsolatot kialakítani más állatokkal és emberekkel. Az ilyen állat gyakran félelemből válik harapóssá. Fordított esetben v. az állat uralkodik a tulajdonosa felett, v. túlságosan védelmezőjévé válik gazdájának, s ekkor ugyancsak abnormális agresszivitást tanúsíthat idegenekkel és más kutyákkal szemben. A hosszú ideig » kennelben, emberektől elszigetelten tartott fiatal kutyákban szintén kialakulhat egyfajta "öntudatlan agresszió" ismeretlen tárgyak, ill. emberek iránt.

A gyakorlatban ténylegesen előforduló esetek azonban azt mutatják, hogy nem mindegyiküket lehet a fenti kategóriák valamelyikébe sorolni. Néha egyszerre több funkciókörben is jelentkezhetnek, néha pedig egyáltalán nem lehet őket kategorizálni.

A kutya félreérthetetlenül jelzi támadó szándékát

Agresszivitás » Agonisztikus (harci viselkedés)

Aidi » Atlasz hegységi kutya

Ainu

(Hokkaido.) Középtermetű, spiccszerű japán fajta; igen erőteljes felépítésű, zömök alkatú, bátor eb. A legenda szerint régebben Japánban medvékre vadásztak vele; ma is kiváló vadász- és őrző-védő kutya. Feje elhegyesedő, füle kicsi, feláll. Szeme kerek, barna, orrtükre fekete. Fogazata fejlett, ollószerűen záródik. Nyaka izmos, kissé rövid, háta egyenes, erős, mellkasa könyökéig ér. Mellső végtagjai párhuzamos állásúak, hátulsó lábai izmosak jó szögellésűek, csánkja erőteljes. Karmai feketék, ujjai zártak, mancsa boltozatos. Farka hátára kunkorodik akárcsak a » csau-csaunak. Szőrzete rövid, testhez simuló; színe vörös, fehér, fekete, szürke és barna. A kanok marmagassága 41-50 cm, a szukák valamivel kisebbek; testtömege 25 kg.

Airedale terrier

Az egyik leghíresebb, legnépszerűbb angol munkakutya; mintegy száz esztendeje, 1850 körül, az angliai Yorkshire városában, pontosabban annak Airedale nevű kerületében tenyésztették ki. Eredetéről a vélemények megoszlanak; a legvalószínűbb, hogy a már kihalt fekete terrier leszármazottja, de ír, welsh, sőt foxterrier vér is lehet az ereiben; ezenkívül valószínűleg némi otterhound vonalat is bevittek a fajtába.

Tkp. vidravadászatra tenyésztették ki; feltehetően ennek köszönheti erőteljes felépítését, jó úszóképességét, bátorságát kitűnő szaglását. Volt idő amikor waterside (vízi, víz melletti) terriernek nevezték, ám 1879-ben már külön fajtaként szerepelt egy yorkshire-i kiállításon.

Az ~rel ma már nem vadásznak vidrára, de képességeit manapság is világszerte sokoldalúan hasznosítják. Őrző-, határőr-, rendőr- és hadi feladatok elvégzésére egyaránt alkalmas, ezenkívül nagyszerű vakvezető, remek sportkutya (a terrierek királyának is nevezik). Vakmerően bátor és bár nem túlzottan verekedős, ha harcra kerül a sor, soha nem hátrál meg. Kiegyensúlyozott, rendkívül jó idegrendszerű, könnyen nevelhető, nem szófogadatlan, nem szertelen; ragaszkodó, tanulékony, kifejezetten igényli, hogy törődjenek, foglalkozzanak vele. Szereti a vizet, kiváló futó és ugró, nagyszerű nyomkövető.

Az egyik legnagyobb termetű, rendkívül tetszetős megjelenésű terrier. Teste négyzetbe rajzolható. Feje hosszú, balta formájú; koponyája hosszú, keskeny. Stopja (Arcorri hajlás) csekély, állkapcsa hatalmas, fogazata erőteljes. Orrtükre fekete, ajkai feszesek. Füle V alakú, tőben előrebicsaklik, szeme barna, viszonylag kicsi. Nyaka elegáns ívelésű, mérsékelten hosszú, izmos. Háta egyenes, rövid, mellkasa mély. Farka magasan tűzött, sohasem görbül a háta fölé; kétharmadára kurtítják. Mellső végtagjai egyenesek, párhuzamosak, oszlopszerűek, hosszú hátulsó végtagjai izmosak és valamivel szélesebb állásúak, mint a mellsők. Mancsa kerekded, kicsi, de erős, ujjai zártak. Szőrzete sűrű, kemény, nem túl hosszú, koponyáján és a fülén rövidebb, lesimuló. Színe cserbarna, a háta fekete, a feje, mellkasának alsó része, mellső végtagjai könyékig, a hátulsók pedig a combok felső részéig világos cserbarnák. Szőrzetét trimmelik. A kanok marmagassága 58-61, a szukáké 56-58 cm; testtömege 22-23 kg. (l. 3. színes fénykép)

Airedale terrier

Ájulás

Váratlanul, rendkívül gyorsan bekövetkező, aránylag rövid ideig tartó eszméletvesztés. Oka az agyvelő vérellátásának zavara (akadozása, romlása). Kialakulhat pl. erős hőhatás (hőguta), hirtelen nagyfokú folyadékveszteség, nagy ritkán valamilyen váratlan, nagy öröm v. ijedtség hatására. (Ez utóbbi okok egyébként inkább az embernél okozhatnak ~t.)

» Epilepszia kísérő jelensége is lehet. Egy-egy kutya, nagyobb hajkurászás közben, v. az öreg állat, amelyik hosszú idő után először látja viszont gazdáját, ugyancsak eszméletét vesztheti. Rángás és kín legcsekélyebb jele nélkül omlik össze, legfeljebb a szemében ül némi riadalom, majd pillanatokkal később hirtelen talpra szökken. Az ilyenfajta ~okat ált. beteg szív v. elégtelen szívműködés okozza.

Akadálypálya

Kutyakiképző iskolákon használatos akadályrendszer, amelynek az a rendeltetése, hogy a kutyák mozgáskészségét, ügyességét, erejét próbára tegye. Ez a rendszer különböző magasságú akadályokból áll; az első akadály ált. mindössze 30-50 cm, a harmadik-negyedik már esetleg 80 120 cm és így tovább. Az akadálysor után kb. 180 cm magas és ált. 4-5 m hosszú, gerendával kombinált mászólétra következik; ezt követi a palánk, amelyre a kutyák részben mászással, részben ugrással jutnak fel. Az akadálysor többnyire ugrókarikával végződik, amely gázolajba mártott azbesztzsinórral betekerve, tüzes karikaként is használható.

Akadálypálya

Akadályugrás

A kutyakiképzés része. Az úgynevezett ügyességi gyakorlatok közé tartozik; lényege, hogy az állat a vezetője által megjelölt akadályt pórázon - v. póráz nélkül - átugorja. A legtöbb vizsgaszabályzat alapján az ~t az ebnek oda-vissza, ill . szájában apportfával is teljesítenie kell. Az előírás szerint akadályokat 80 cm magasságig a kutyának érintés nélkül kell leküzdenie.

Kuvasz akadályugrás közben

Akbash

(Akbash Dog). Ősrégi fajta; Kis-Ázsiában, a mai Törökország területén alakult ki. Első fajtatiszta példányai 1978-ban kerültek az Egyesült Államokba, ahol napjainkban mintegy 100-150 ilyen kutyát tartanak nyilván. Eredetileg juhok őrzésére, terelésére használták, manapság főként őrző-védő munkát végez. Bátor, harcias. Gazdájához hű, engedelmes, idegenekkel szemben bizalmatlan, sőt kifejezetten harapós. Magas, nagy termetű eb. Feje kissé elkeskenyedő, füle lelóg. Szeme ferde metszésű, sötétbarna. Háta rövid, ágyéka feszes, fara vízszintes. Végtagjai párhuzamosak, egyenesek. Farka a hátára kunkorodik. Szőrzete rövid, fehér színű. Marmagassága 73-83 cm, testtömege 37-47 kg.

Akita

A japánok népszerű őrzőkutyája; ősi fajta, valamikor az ókorban nagyvadra vadásztak vele. Később kutyaviadalok népszerű szereplője volt, majd ezeknek a véres, kegyetlen küzdelmeknek a betiltása után (1925) mint őrző-védő kutya szerzett magának jó hírnevet. Nagyszerű tulajdonságai miatt Japán határain túl is egyre többen foglalkoznak tenyésztésével, kiképzésével. Különösen népszerű az Egyesült Államokban, de lassan Európában is tért hódít. Rendkívül kemény, határozott, harcias, egyúttal jó idegrendszerű, nyugodt, megbízható, tanulékony, kissé tartózkodó kutya. Idegenekkel szemben bizalmatlan.

Felépítése spiccszerű. Feje elhegyesedő, koponyája domború, orrtükre fekete, ajkai feszesek. Szeme barna, értelmes tekintetű. Füle hegyes, felálló. Nyaka nem túl hosszú, izmos, lebernyeg nélküli. Marja kiemelkedő, háta egyenes, ágyéka izmos. Mellkasa a könyékig ér, hasa enyhén felhúzott. Mellső végtagjai párhuzamosak, egyenes állásúak; a hátulsók izmosak, jó csontozatúak. Csánkja kissé meredek. Mancsa kerekded, ujjai zártak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete rövid, a testéhez simuló. Színe fehér, rőt, szürke, tigriscsíkos, szürkésfekete, ill. fehér alapon fekete foltokkal tarkított. A kanok marmagassága 63,6-71, a szukáké 57,5-66 cm; testtömege 35-40 kg. (1. 4. színes fénykép)

Akita

Aktív immunizálás » Immunizálás

Akupunktúrás kezelés

Külföldön ezt a gyógyászati eljárást újabban négylábú kedvencek - egyebek között kutyák - betegségeinek orvoslására is alkalmazzák. A humán gyógykezelés esetében az orvostudomány szinte örökül kapta a kínaiaktól a szúrási pontok térképét, az állatoknál azonban még további vizsgálódásokra van szükség. Nehezíti az ~t az is, hogy az állatokat el kell bódítani, hogy mozgásukat, kapálódzásukat megakadályozzák.

Az ~t elsősorban mozgásszervi bántalmaknál, emésztési zavaroknál és urogenitális megbetegedéseknél alkalmazzák. Megfigyelték, hogy a kisállatok kedvezőbben reagálnak erre a gyógymódra, mint a nagyok, és az eddigi tapasztalatok szerint a macskáknál érik el a legjobb eredményeket. A kínaiak egyébként nemrégiben kiegészítették az állatgyógyászatban használt tűszúrásos terápiát: a tűszúrások helyén injekcióval és elektromos terápiával is kísérleteznek, állítólag kedvező eredménnyel.

Akut » Heveny

Aláharapás » Harapás

Alapfokú engedelmesség

Minden jóravaló kutyának illik tudnia, hogy ha hívják, odajöjjön, engedelmesen haladjon gazdája mellett, vezényszóra üljön, feküdjön, helyben maradjon. Ismernie kell továbbá a "nem" szó jelentését; meg kell tanulnia engedelmeskedni.

A kiskutya az első pillanattól kezdve érezze, hogy mi parancsolunk neki. Később ugyanis v. a mi akaratunk v. a kutyáé érvényesül - v. mi vezetjük őt v. ő minket. A kutya fegyelmezését nem szabad összetéveszteni a megfélemlítéssel; nem lehet szándékunk, hogy féljen tőlünk, csupán azt próbáljuk elérni, hogy megértse: minden körülmények között engedelmeskednie kell gazdájának.

A kölyök nevelése lehetőleg barátságos, biztató hangnemben történjen; kerülni kell a kemény, parancsoló hangsúlyt. Vannak olyan tulajdonosok, akik azt mondják: majd meglátjuk, ki a makacsabb - és az ún. kemény kéz módszerével kísérleteznek, amely azonban a legtöbb esetben semmit nem ér. A másik véglet, amikor egyesek egyszerűen elfogadják a kölyök önfejűségét, de ennek következtében olyan kutyájuk lesz, amely azt csinálja, amit akar, és elkényeztetett zsarnokká növi ki magát.

A nevelésnél figyelembe kell venni a kutya veleszületett adottságait; mindenekelőtt azt, hogy a legtöbb kölyök akkor érzi jól magát, ha a sokszorosan felfokozott energiáját, mozgásigényét levezetheti; jól ki kell futnia magát. A kölyöknek megvan az a tulajdonsága, hogy amint kirohanja magát, önként visszatér gazdájához. Éppen ezért, ha elengedjük a kutyánkat, ne zavarjuk futkosásában különböző parancsok kiadásával, fütyülgetéssel. Hagyni kell, hogy saját maga határozza meg, mennyi mozgásra van szüksége. A szabad száguldás lehetősége sokkal erősebb inger a kölyök számára, mint gazdája fütyülgetése v. kiabálása, aminek egyéb körülmények között is kicsit vontatottan tesz csak eleget; ezért ezzel tkp. arra szoktatja kutyáját, hogy oda se figyeljen a parancsaira.

A kölyökkutyának már 6-8 hetes korában meg kell szoknia, hogy az utcán csak pórázon járhat. Ha nem szívesen viseli a nyakörvet, tegyük rá a lakásban is, egészen addig, amíg nem érzi többé azt, hogy a nyakörv gátolja őt szabad mozgásában. A kölyök nevelésére, az alapfokú tudnivalók gyakorlására legalkalmasabb hely a szabad terület, rét, erdő v. tágasabb térség. Először hagyjuk rohangálni a kiskutyát, hogy levezethesse felesleges energiáját, és csak utána kezdjük tanítani az engedelmességre.

A foglalkozási idő kezdetben rövid - legfeljebb 15-20 perc - legyen. Még célszerűbb, ha a leckét napi két alkalommal kapja. Ha ugyanis az oktatás ideje túlságosan elhúzódik, a kölyök nem veszi figyelembe parancsainkat. Ha a kutya jól teljesítette a feladatot, dicsérjük meg, és játsszunk vele néhány percig. A tanulást mindig sikeresen teljesített gyakorlattal zárjuk. Nehéz feladat begyakoroltatásakor a jó teljesítés legcsekélyebb jelére is abbahagyhatjuk a leckét. Ha a türelmünk fogytán, ugyancsak tartsunk szünetet. Ha a kutyánk valamit nem tanul meg azonnal, ez még nem ok a türelmetlenségre, a kiabálásra v. a szigorra. Amikor már "megérti" a parancsot, teljesíteni is fogja.

Ne szegje a kedvünket, ha netán hosszabb időt vesz igénybe, amíg a kölyöknél bevésődik egy-egy gyakorlat kifogástalan végrehajtása. Ált. ne parancsolgassunk túl sokat, de ragaszkodjunk ahhoz, hogy az egyszer kiadott utasítást kutyánk teljesítse.

Ez az időszak tkp. az ún. próbakorszak, egyrészt a kölyök, másrészt a még gyakorlatlan, tapasztalatlan tulajdonos számára. Ahogy fejlődik, erősödik a kiskutya, úgy lesz egyre értelmesebb, nevelhetőbb. Éppen ezért az alapfokú engedelmességet egészen fiatal korától követeljük meg tőle.

A kölyökkutyával nap mint nap foglalkozni kell

Alaskan Malamute » Alaszkai malamut

Alaszkai malamut

(Alaskan Malamute). Nem ismeretes, hogy az eszkimók mikor érték el a Sarkvidéket és honnan kerültek oda; de az biztos, hogy szánhúzó kutyáikat magukkal kellett vinniük, mert különben nem tudtak volna megmaradni az örök jég birodalmában.

Egy sarkutazó naplójában olvashatjuk: "Az eszkimók általában jó barátságban élnek kutyáikkal, hallatlan gondossággal őrködnek fölöttük munka közben. A legmetszőbb hidegben is órákat töltenek halászattal, hogy dolgozó ebeiket bőségesen elláthassák élelemmel. Kutyájuk, az ~ pedig, ha vadabb is, mint civilizált társai, éppoly szeretetteljes, éppúgy vágyik szeretetre, mint amazok. Mi is valamennyien összebarátkoztunk ezekkel az ebekkel... és ha az ember megszerettette magát velük, akkor a legnehezebb feladatokat is elvégezték, mindenhová követték."

A leírás jól érzékelteti, hogy milyenek is lehettek és hogyan élhettek valamikor az ~ok, amelyek az egymáshoz nagyon hasonlító sarki szánhúzó kutyák csoportjába tartoznak. Az ~ a legnagyobb testű sarkvidéki kutya, és a legalkalmasabb nehéz terhek vontatására; a fajta eredeti példányai a Kotzebue-öböl mentén élnek. Ezek a kutyák tökéletes biztonsággal tájékozódnak a zord és végtelen tájakon még vad hóviharban v. teljes sötétségben is, a hideget is rendkívül jól bírják; a legnagyobb fagyban is leheverednek a hóba, és akár -40-50 °C-os hidegben is nyugodtan alszanak. Hajtóik előszeretettel kérkednek azzal, hogy kutyáik szelídített farkas és házikutya kereszteződéséből születtek. Ezek a történetek azonban minden bizonnyal csupán a fantázia szüleményei.

Napjainkban a malamut is "kedvenccé" vált, de az Egyesült Államokban és Kanadában a szánhúzó versenyeken - főleg azokban a számokban, ahol inkább a testi erő és az állóképesség a fontos, mint a gyorsaság - ősi tevékenységének nagyjából megfelelő munkát végezhet.

Ált. nyugodt, "komoly", megfontolt; külsőleg a farkasra hasonlít, de megjelenése, szinte "mosolygós" feje rendkívül vonzó, kedves, barátságos természetre utal.

Feje spiccszerű, arcorri része elhegyesedő. Orrtükre fekete, ajkai feszesek, fogazata ollós záródású. Szeme barna, mandula alakú, közepesen nagy. Füle hegyes, felálló. Nyaka izmos, viszonylag rövid, mérsékelten ívelő. Mellkasa mély, erőteljes, törzse tömör. Háta egyenes, enyhén lejt a csípő felé, ágyéka izmos. Mellső végtagjai párhuzamosak, erőteljes csontozatúak, függőlegesek, hátulsó végtagjai széles állásúak, rendkívül izmosak. Csánkja mérsékelt szögellésű, mélyen fekvő, erőteljes, mancsa széles, tömör, talppárnája vastag "hótalpszerű". Farkát a hátára kunkorítva tartja. Szőrzete rendkívül vastag és durva, nem túl hosszú, az aljszőrzete sűrű; színe eléggé változatos, de legtöbbször farkasszürke v. fekete és fehér, a has, a végtagok egy része és a maszk mindig fehér! A kanok marmagassága 64, a szukáké 58 cm; testtömege 34-38 kg. (l. 5. színes fénykép)

Alaszkai malamutok

Alaszkai malamut

Alázatos mancsemelés

Úgy alakul ki, hogy a kölykök - kb. háromhetes koruktól kezdve - fölemelik a lábukat, amikor az anyjuk a hasukat nyalogatja. Ez ilyenkor még normális reakció. Később az állat kifejleszti magában, hogy fekvés közben gyakran fölemeli hátulsó, felül levő lábát. Ha a mellső lábát emeli föl, ez együtt jár egyfajta farkcsóválással és nyalogatással. Ezt a viselkedést lényegében úgy tekinthetjük, mint valamilyen korai szociális reakciót az alomtársakkal v. az idegenekkel szemben. Mint szociális viselkedési sablon, "alázatosságnak" minősül. Gyakran láthatunk ilyenfajta mellsőláb-emelést ideges kutyákon, amelyek félnek az idegentől. Sok esetben ezt a viselkedést valamilyen pszichés sérüléssel kapcsolatos tapasztalat váltja ki, még a korai kapcsolatteremtés kritikus periódusában. Ideges egyedek ezt a hajlamot örökíthetik is.

Érzelmi stressz- (aggodalom) állapotban levő egyes kutyák ugyancsak emelgethetik mellső lábukat. Serdülő ebeknél ez a jelenség elsősorban a szociális bizonytalanság helyzeteiben, a kunyerálás és védekezési szándék kinyilvánításakor észlelhető. Amikor pl. a lakásban tartott kutya gazdájával ismeretlen erdőben sétál, s némileg előremerészkedik, ha számára valami szokatlant, megmagyarázhatatlant tapasztal, habozva megáll, visszarohan, és fölemeli a mancsát.

Az a feltevés, hogy a vadászkutyák tipikus magatartása, amikor is ilyen módon jelezve "ülik meg" v. "állják" az apróvadat, hasonló módon magyarázható, egyelőre még vitatható, ámbátor lehetséges, hogy ebben a speciális helyzetben hasonló érzések játszanak szerepet.

Egy különben félénknek korántsem mondható óriás schnauzer kan pl. félelem-elhárítási szándékának kifejezésére egész életén keresztül a mancsfelemelést használta, s egyidejűleg mindig bevizelt, valahányszor állatorvos gazdája a vizsgálati asztalra készült fektetni. Így akarta gazdája "agresszív hangulatát" mérsékelni. Egy uszkár, melynek ugyancsak kellemetlen tapasztalatai voltak az állatorvosi rendelővel kapcsolatban, a váróterem ajtajának kinyitásakor két hátulsó lábára állt, s mindkét mellső mancsát fölemelve "védelmet pitizett" gazdájától. (» Rokonszenvsántítás)

Az alázatos mancsemelés legtöbbször a "menekülés" eszköze

Albinizmus

A kutya szőrzetének, bőrének és karmainak színét sajátos festékanyag (pigment) adja; ennek hiánya az ~. Ált. tapasztalat, hogy minél jobb, erősebb a pigmentáció, vagyis minél nagyobb mennyiségű pigmentszemcse halmozódik fel a bőrben, a kutya annál nagyobb -» ellenálló képességgel rendelkezik a betegségekkel és a környezetéből érkező káros behatásokkal szemben.

Az albínó állatok szőre fehér, bőrük rózsaszínű, szemük szivárványhártyája piros. Orrtükrük nyálkahártyái és karmaik világos rózsaszínűek.

A kutyák között pigmentet egyáltalán nem tartalmazó egyedek, úgynevezett teljes albínók nem fordulnak elő. A fehér szőrű kutyák nem albínók, mert bőrük festékanyagot tartalmaz, az orrtükrük és a karmuk fekete, sőt a legtöbb esetben a szemük szivárványhártyája is pigmentált. Részleges albínó kutyák léteznek; ilyenkor pl. a végtagok karmai közül némelyik - esetleg valamennyi - világos rózsaszínű, s olykor az egyik vagy mindkét szem is az. Az is megtörténhet, hogy a bőr különböző területein, illetve a száj nyalkahártyáján világos rózsaszínű foltok fordulnak elő.

A fehér boxer nem albínó

Álcázás » Építőtevékenység

Álcselekvés » Átugrásos viselkedés

Áletetés

A világhírű orosz fiziológus, Pavlov által kidolgozott eljárás a gyomornedv-elválasztási reflex helyi szakaszának tanulmányozására. Átvágják a kutya nyelőcsövét csonkjait kivarrják a nyak bőrére és ezzel gyomorsipolyt okoznak; így a táplálék a nyelőcső felső csonkján keresztül nem a gyomorba, hanem a külvilágba kerül. Ezzel a módszerrel a gyomorsipolyon keresztül a kutyába juttatott táplálék által kifejtett ingernek megfelelő összetételű, tiszta gyomornedvet kapnak.

Algériai pásztorkutya

(Douar). Kabilkutyának is nevezik; őshazája Afrika. Azt mondják, kiváló nyájőrző, de házőrzésre, személyvédelemre is alkalmas. Erőteljes, szívós, megvesztegethetetlen, rámenős, harcias állat. Talán kissé túlságosan is harapós. Szaglása kiváló. Szőrzete durva, félhosszú, a fején valamint a végtagjain rövidebb. Színe fehér, ill. fehér rőt foltokkal.

Álivarzás » Ivarzás

Alkalmazkodás

(adaptálódás.) Az élőlényeknek az a képessége, hogy környezetükhöz - bizonyos határokon belül - alkalmazkodnak, vagyis egyfajta fiziológiai plaszticitással rendelkeznek, amelynek révén követni tudják a környezet változásait. Az eredményes ~ lényege tágabb értelemben a reakció gyorsasága, vagyis az a képesség, hogy az illető faj v. egyed lépést tudjon tartani a környezeti feltételek módosulásának ütemével.

A környezethez való ~nak három alapvető iránya van. Az első a morfológiai ~, azaz az állat meghatározott szervfelépítésének az adaptálódása. A második a szervek tevékenységének az ~a, azaz valamely szervnek meghatározott munka elvégzésére alkalmassá válása. (Pl. a tüdő légcseréjének jelentős megnövelése, a szívizmok rugalmasságának fokozása a farkas esetében. Ezek a tulajdonságok ugyanis lehetővé teszik azt a megfeszített hajszát a gyors lábú prédaállatok után, amely a farkas sajátos zsákmányszerzési taktikája, viselkedése.) A harmadik ~i irányzat az, amikor az állatok ösztönösen is igyekeznek az adott körülmények között a lehető legalkalmasabban viselkedni. (Ilyen pl. az a megfelelő gyors reakció, amikor a macska pánikszerűen felmenekül a fára egy bizonyos zaj v. vizuális jelzés hatására, amely tudtára adja, hogy ősi ellensége, a kutya közeledik.)

Alkat

(konstitúció.) A kutya belső testalakulása és belső élettani tulajdonságai (élettartam, » Vérmérséklet, » Ellenálló képesség, » Alkalmazkodás). Vannak laza, durva, erős, szikár és törékeny ~ú kutyák.

A laza ~ú eb vérmérséklete kiegyensúlyozott, » feltételes reflexei lassan alakulnak ki, gátlásai viszont gyorsan, könnyen, ráadásul tartósnak bizonyulnak. Az állat mozgása lomha, kissé esetlen, hízásra hajlamos. Fejlődése, testarányainak kialakulása lassú és későn fejeződik be. Csontozata durva, izomzata laza. A bőr könnyen ráncba szedhető, s a test egyes részein gyűrődéseket alkot. Feje szélesebb, mint amilyen hosszú; koponyarésze széles, erősen fejlett szemöldökcsonttal és pofacsontokkal, kidomborodó homlokkal. Arcorri része viszonylag rövid, rendszerint "túlharap". Szemei egymástól távol helyezkednek el. Alsó szemhéjai gyakran lelógnak, ajkai nagyok, vastagok, lecsüngők. Nyaka rövid, izmos, alacsony állású, a bőr nem feszül szorosan rá, alul ráncban lelóg. Törzse széles, erős. Hasa leereszkedik. Végtagjai vastag csontúak, viszonylag rövidek; nyílt térd- és csánkszögelléssel. Mancsai nagyok, oválisak. Gyakori az ujjak szétterpesztése, a laza mancs. A szőrzet durva szálú, dús, fejlett. Az állat lassú, elég nehezen képezhető. Viszonylag korán megöregszik. Idősebb korában sokat betegeskedik, ált. ilyenkor már eléggé gyenge, szinte életképtelen. Legjellegzetesebb képviselői az » angol véreb, a » bernáthegyi, a » leonbergi, az » angol masztiff az » újfundlandi stb.

A durva ~ú kutya vérmérséklete közel áll a kiegyensúlyozotthoz, de aktívabb, mozgékonyabb, mint a laza típus. Feltételes reflexei gyorsan kialakulnak, emiatt könnyebben képezhető. Bár mozgása lomha, rendkívül szívós, kitartó. Teste kialakulása viszonylag sokáig tart. Csontozata vaskos, izomzata tömör. Bőre vastag és feszesen borítja a testét, a fején és a nyakán azonban gyakran ráncokat alkot. A fej hosszú, a koponyájának és arcorri részének aránya egyenlő. Koponyai része széles, erősen kiálló pofacsontokkal. Arcorri része rövid, homloka síkjával egy vonalban van. Szemei nagyok, kerekek, a szemhéjai feszesek. Jellemzője a szabályos, ollós harapás. Nyaka rövid, izmos, alacsony illesztésű. Mellkasa hosszú és széles, hasa kissé felhúzott. Végtagjai nem túl hosszúak, lábszára rövid, térde és csánkjának szögellése nyitott. Szőrzete durva, sűrű, fejlett. Kitűnik szívósságával, igénytelenségével, ellenálló képességével és kiváló alkalmazkodóképességével. Ilyen a » kaukázusi juhászkutya, a » hovawart, a közép-ázsiai juhászkutya stb.

Az erős ~ú kutya vérmérséklete többnyire kiegyensúlyozott. Feltételes reflexei gyorsan kialakulnak és tartósan megmaradnak. Megkülönböztetőképessége kiváló. Mozgékony, kitartó, fejlődése viszonylag gyors és korán befejeződik. Csontozata nem durva, de fejlett. Izomzata kidomborodó, masszív. Bőre szorosan feszül a testre, ráncai nincsenek. Feje hosszú, koponyája mérsékelten széles, ék alakú. Arcorri részének és koponyájának hossza egyenlő. Nyaka magas állású, szikár, hossza megközelíti a feje hosszát. Mellkasa ovális, széles és mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai mérsékelten hosszúak, csánkjainak és térdízületeinek szögellése jó. Szőrzete dús, fejlett, erős szálú. Különösen alkalmas a kiképzésre; felhasználási területe rendkívül széles. Ilyenek a » német juhászkutya, a » belga juhászkutyák, az óriás » schnauzerek, a » boxerek, a » szetterek, a retriverek (» Vízikutyák), a » kuvasz stb.

A szikár ~ú kutya vérmérséklete féktelen; erős ingerlő és gyenge gátlási folyamatokkal. Feltételes reflexei gyorsan és könnyen kialakulnak, de nem túl tartósak. Munka közben igen mozgékony. Fejlődése gyors. Csontozata erős, fejlett, de kissé vékony, izomzata szívós, szikár. Feje ék alakú, aránylag keskeny, homloka lapos, gyengén kifejezett arcorri résszel. Szemei kicsinyek, ferde állásúak, oválisak. Ajkai szárazak, szorosan a fogazatra fekszenek, vékonyak. Gyakran alulharap. Nyaka magas állású, hosszú, szikár. Törzse keskeny, mellkasa mély, ovális, hátrafelé rendszerint nem szélesedik ki. Végtagjai hosszúak, csánkja kifejezett szögellésű. Szőrzete vékony, különböző hosszúságú. Meglehetősen fürge, szívós, gyors járású, ingerlékeny, kényes. Tipikus képviselői a » dobermann, a » skót juhászkutya, az » agarak stb.

A törékeny ~ú kutya ingerlékeny, idegességre hajlamos, gyenge idegrendszerű.

Két csoportba sorolhatók. Az egyik csoportba tartozó kutyák csontozata vékony, izomzata gyenge. A nemi jellegből származó különbség kicsi; a szukák és a kanok ~i típus szerint közel állnak egymáshoz. Ezek az állatok gyorsan és egyenletesen alakulnak ki. A 4-5 hónapos kölykök már korántsem esetlenek; tökéletes kicsinyített másai a felnőtt kutyáknak. Csontjaik és porcaik korán erősödnek. A fajtára jellemző füleik hamar megerősödnek és átmeneti szakasz nélkül gyorsan felállnak. Bőrük vékony, rugalmas, a testüktől nehezen emelhető fel. Szőrzetük vékony és törékeny. Fejük keskeny és hosszú. Mellkasuk keskeny és lapos, hasuk erősen felhúzott. Ezek a kutyák gyakran betegeskednek, étvágyuk gyenge, kondíciójuk ált. rossz. Ilyenek pl. a » kis olasz agarak, a » csivavák, a rattlerek és a különböző apró termetű fajták.

A második csoporthoz tartozó kutyák ugyancsak satnyák, nem túl életrevalók. Az ilyen kölykök csak gondos ápolás és speciális táplálás mellett maradnak életben. Ezekre a kutyákra jellemző a rövid láb, a törpenövés, a kidülledt, nagy szem. Fejük rendszerint gömbölyű, arcorri részük rövid és fejletlen. Fogaik száma ált. kevés, metszőfogaik szabálytalan harapásúak. Nyelvük gyakran nem fér el a szájüregükben, és még zárt száj mellett is kilóg. Bőrük szorosan feszül a testükre és nagyon vékony. Szőrzetük a túlságosan rövidtől a nagyon hosszúig, a göndörtől a törékenyig váltakozhat, egyes testrészeik pedig teljesen csupaszok is lehetnek. Ebbe a típusba sorolhatók a különböző apró termetű selyemszőrű kutyák, a törpe spiccek, valamint az összes törpe spánielek.

Végül azt is hangsúlyozni kell, hogy nemcsak a fajták sorolhatók különböző ~i csoportokba, de egy-egy fajtán belül is vannak eltérő kondíciójú egyedek.

Durva alkatú kutya

Erős alkatú kutya

Laza alkatú kutya

Szikár alkatú kutya

Törékeny alkatú kutya

Allelomimetikus tevékenység » Együttcselekvés

Allergia

Az élő szervezet rendellenes túlérzékeny reakciója bizonyos anyagokkal - főleg fehérjékkel - szemben. Ezek lehetnek különböző élelmiszerek, gyógyszerek, növényi és állati részek (szőr, toll, virágpor), továbbá mindenféle egyéb anyagok (pl. vegyi anyagok). Az ún. fajidegen anyagok megindítják az ellenanyag képződését, és ez a szervezetet túlérzékennyé teszi.

Vannak kutyák - főleg fiatal ebek -, amelyek pl. különböző táplálékok elfogyasztása után » csalánkiütést v. hasmenést kapnak.

Ezek túlérzékeny, ~s szervezetű ebek. Az egészséges emésztőcsatornából ugyanis nem juthat idegen fehérje a szervezetbe. A túlérzékeny, ~s egyed emésztőcsatornáján keresztül azonban - feltehetően valamilyen kóros elváltozás miatt - mégis keresztülhatol az idegen fehérje, és a véráramba jutva olyan különleges túlérzékenységet vált ki az állat szervezetében, hogy az illető kutyán lényegében mindig többé-kevésbé súlyos mérgezéses tünetek tapasztalhatók, valahányszor azzal a bizonyos fehérjével találkozik. Ez ált. a fiatal kutyák betegsége, amely felnőttkorukban rendszerint elmúlik. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a felnőtt kutyák között nem fordulhatnak elő túlérzékeny egyedek. (» Allergiás bőrgyulladás)

Körgallér gátolja a beteg testrész harapdálását

Allergiás bőrgyulladás

Egyes kutyák - mint némely ember - születésüktől fogva hajlamosak arra, hogy a környezet bizonyos anyagaira különböző módon reagáljanak. Az ~os kutyáknál jellegzetes bőrbetegség alakul ki, amelyet olyan tünetek kísérnek, mint a vakarózás, a bőr harapása és kaparása abban az esetben, ha olyan anyaggal találkoznak, amelyre allergiásak (» Allergia). Ilyenkor a bőr kivörösödik, kis vörös dudorok, később szivárgó, tapadós bőrfelületek és hegek - néha hámló rétegek - keletkeznek. A kivörösödő bőr érintésre rendellenesen forró, elhanyagolt esetekben megvastagodik, a szőr erősen hullik. Ha hosszabb ideig nem kezelik a kutyát, ezek az elváltozások állandósulhatnak. Azok a területek, amelyeket az állat erősebben vakar, fertőződhetnek.

Az ~ban szenvedő ebek gyakran nyalogatják a lábukat és a mancsukat. Ez vörösesbarna elszíneződést okozhat szőrzetükön. Az említett bőrtünetek mellett az allergia általánosabb jelei is mutatkozhatnak, pl. vizes orrváladék, tüsszögés, valamint fokozott könnyezés és kötőhártya-gyulladás.

Az ~ gyakori okozói a bolhák. Ha a gazda időnként gondosan ellenőrzi, hogy van-e kutyájában bolha, akkor megelőzheti a bajt, ill. enyhíthet a már kialakult betegségen. A különböző bolhairtó szerek (spray v. folyadék) használatával óvatosnak kell lenni, mert ezek néha még fokozhatják is a gyulladást. Ha a tulajdonos úgy véli, hogy kellő gonddal bolhátlanított, de a kutya tovább vakarózik, annak egyebek között a következő okai lehetnek:

1. egyetlen bolhacsípés is, amely (akár észleljük, akár nem) az allergiás állatnál rendkívüli viszketést okozhat;

2. a kutyák a bolhákon kívül v. éppen azok mellett számos más dologra is allergiásak lehetnek, többek között a virágporra, a földre, a gyapjúra stb.;

3. nem feltétlenül biztos, hogy ~sal van dolgunk, lehet az pl. rühesség is!

A gyakori fürdetés (kb. kéthetenként) sokszor segít a tünetek enyhítésében, ill. kezelésében, továbbá abban, hogy a másodlagos baktériumos fertőzést megakadályozza. Segít továbbá az allergének eltávolításában a szőrzetről, s úgy tűnik, enyhíti az ~sal járó ált. gyulladást. Célszerű gyermeksamponnal fürdetni, kerülni kell a mosószappan v. a mosószerek használatát. Amennyiben úgy látjuk, hogy a fürdetés csak ront a kutya bőrének állapotán, azonnal abba kell hagyni. Gyakran előfordul, hogy ha a viszketés egyszer elkezdődött, meg akkor is folytatódik, ha az irritáció eredeti okát megszüntettük. Ez a vakarózás eredménye lehet, amely a károsodott sejtekből viszketést okozó anyagokat szabadít fel.

Alom

Az egyazon szuka által, egy fialáskor megszületett kiskutyák csoportja. Az ~ban lehet egyetlen kölyök, de lehet akár 15-20 is. A kedvtelésből tartott fajták egyedeinél a két-három, ill. az öt-hat kiskutyából álló ~ a gyakori; 10-15 kölyök már ritkábban születik.

Aki szukát tart, előbb-utóbb szembekerül azzal a problémával, hogy a született kölykök közül hányat hagyjon életben? S bár az ideális ~szám mindig függ az egyedi körülményektől - a szuka kondíciójától, korától, a kölykök életképességétől, sőt bizonyos fokig még a kutya fajtájától is -, ált. az első fialás alkalmával legfeljebb három-négy, a továbbiakkor legfeljebb öt-hét kiskutyát hagyjunk életben. Az ~ból mindig a legerősebb, a legmozgékonyabb, a fajtajelleget legnagyobb mértékben viselő példányokat kell megtartani. A válogatásnál célszerű figyelembe venni a kiskutyák vérmérsékletét is; az emberhez bizalommal közeledő, bátor, harcias, életrevaló kölyköket kell előnyben részesíteni. A nem egészséges növésű, satnya, béna v. egyéb feltűnő testi hibával rendelkező, továbbá a túl gyámoltalan kiskutyákat a leghelyesebb közvetlenül a világrajövetelük után humánusan elaltatni.

A selejtezésben egyébként az anyakutya is segíti a gazdáját; a természetes kiválasztódás törvényét követve az életképtelen kölyköket ösztönösen félrelöki, szinte kisöpri az ~ból; az ilyen kitaszított kiskutyát nincs értelme meghagyni, mert ha sok kínnal-keservvel egy-két napig életben is lehet tartani, később biztosan elpusztul.

Boxeralom

Csau-csau-alom

Álom

Az állatpszichológusok egymásnak ellentmondó álláspontra helyezkednek az ~mal kapcsolatban. Egyesek úgy gondolják, hogy a kutyának is van ~világa, mások ezt tagadják. Az utóbbi idők kutatásai - főleg az EEG-vizsgálatok eredményei - azonban arra engednek következtetni, hogy a magasabb rendű állatok is álmodnak, akárcsak az emberek. Az alvó kutyák ugatnak, lábukat mozgatják, vicsorítanak, sőt olykor az orrukat mozgatják, mintha szaglásznának. Néha úgy tűnik, hogy a kutya álmában egy másik állatot hajszol v. menekül, mert őt hajszolják.

Megfigyelték azt is, hogy minél mozgékonyabb egy kutya, annál erősebbek rajta az ~ra valló jelek: a vakkantások, a lábmozgások stb. Érdekes tapasztalat az is, hogy a városi kutyák, ha kizökkentik őket a megszokott életritmusukból és kirándulni v. nyaralni mennek gazdájukkal, sokkal élénkebben álmodnak, mint máskor. Az ~ tehát - legalábbis úgy tűnik - nem egyszerűen az agyvelő tevékenysége, amely akkor keletkezik, ha valamely magatartás már rég nem fordult elő; inkább arról lehet szó, hogy különböző fajtájú, újonnan szerzett, erősen ható emlékképekből áll.

A kutyák szinte teljesen bizonyosan hasonlóképpen álmodnak, mint az ember. Természetesen az ő ~világukban elsősorban az illatok játszanak szerepet, mert érzékszerveik - orruk és fülük - az » alvás idején is élénken működnek. Érdekes kísérleteket végeztek ezzel kapcsolatban fáradt, alvó kutyákkal. Amikor olyan ragadozó állatoknak a szagát közvetítették feléjük, amelyek vadászatára ezeket az ebeket speciálisan kiképezték, rögtön felugrottak, készen a védelemre v. a támadásra. Abban az esetben, amikor - ugyanilyen módon - háziállatok szagát juttatták el hozzájuk, nyugodtan folytatták az alvást.

Előfordul, hogy a kutya egészen mélyen belemerül az ~ba, de még ilyenkor, az un. mély ~ban sem kapcsolja ki érzékszerveit annyira, mint az ember. Észreveszi pl. már álmában is közeledésünket, és elképzelhető, hogy azt közvetlenül összekapcsolja az ~beli történéssel. Az a tapasztalt gazda, aki kutyája viselkedését évek óta jól ismeri, meglehetősen biztonsággal felismeri, hogy kutyája miről álmodik, bár ez tudományosan nem bizonyítható.

Egyes viselkedéskutatók szerint a kutyák tkp. az orrukkal álmodnak; alvás alatt az orr és a fül minden eseményt továbbít az agyba, amely rögzíti és tudat alatt feldolgozza környezetének felfogható jelenségeit. Ezért a kutya felébredéskor valóban mindig azonnal tudja, mi történik körülötte, hiszen az agy "őrpontjai" a legfontosabb ingerekre (pl. a veszélyre) felébresztik az agy többi részét is.

Alopecia

Beteges szőrhullás vagy végleges kopaszság. Számos ok miatt jöhet létre.

Alpenländisch Erzgebirgische Dachsbracke » Tacskókopó

Alpesi masztiff

A » bernáthegyi kutya egyik régebbi elnevezése alpesi mentőkutyának, Szent Gotthard-i kutyának, kolostorkutyának, Barry-kutyának is nevezték őket. Feltehetően a » tibeti masztiff leszármazottai.

Alulharapás » Fogazat

Alvás

A kutya életében nagy szerepe van az ~nak, mindenekelőtt védekezés a kimerülés ellen, s a felüdülést, a felfrissülést szolgálja. Időt ad arra, hogy a szervezet újra helyreállítsa fokozott munkaképességét.

Kutyáink meglehetősen sokat pihennek, alszanak, különösen kölyökkorukban. A kiskutya anatómiai adottságaiból - a lábai oldalra fordulnak - következik, hogy egyszerű "hashelyzetben" aludjon. ~ közben feltétlenül megkívánja az érintkezést az anyai testtel v. legalábbis az » alomtestvéreivel. Az a kölyök, amely nem simulhat hozzá valami meleg, puha dologhoz (pl. szőrméhez), az nem alszik, hanem hangosan és fáradhatatlanul jajgat, nyöszörög.

A szoros érintkező fekvés nem csupán a korai, hanem a késői kölyökkornak is jellegzetes magatartása, és csak lassan tűnik el az élet első évének folyamán. A felnőtt kutya ~közben nem kíván testérintkezést még egy vele nagyon szoros kapcsolatban levő kutyával sem. Az érett állat szokásos ~i helyzete a "körben fekvés": a test félig az oldalán, félig a hason nyugszik, miközben az orr a faroktő területén "felfekszik" maga a farok pedig a fej köré hajlik. Ily módon a testfelület kisebb, és az érzékeny testrészek védetté válnak. Ez igen hasznos pozíció, jól oltalmaz a szél és az időjárás viszontagságai ellen.

A kis, gyámoltalan kölyökkutyák alvó helyzete hasonló: féloldali fekvés. A törzs hason nyugszik a talajon, a fej pedig az előre irányított mellső mancsok között pihen. Sok kutya nyugvó helyzete teljesen hasonlít a kölyökkutyák alvó pózához, a hasuk teljesen laposan fekszik a talajra, hátulsó lábaik pedig oldalt, ferdén hátrafelé nyúlnak. (Így alszik egyébként valamennyi medve, főként a jegesmedve.) A kutyák néha nagyon sajátos, különleges fekvő pózokat foglalhatnak el, amelyről az ember nehezen tudja elképzelni, hogy kényelmesek lennének.

Az egészen apró kölykök életük első napjaiban ált. megelégednek a "jegesmedvepózzal". Eléggé fejletlen, esetlen lábacskáikkal nehéz lenne egyéb nyugvó helyzetből újra felvergődni. Különben is, a kiskutyák anyjukkal "érintkezésben" fekszenek. Az alvó kölykökön egyébként még az is megfigyelhető, hogy alkalmilag megrándul mancsuk, ill. parányi fülük; felnőtt kutyáknál ezekhez a mancs- és fülrángásokhoz gyakran járulnak még hangos megnyilvánulások (apró ugatások, ill. rövid szűkölések) is.

Az ~ hiánya súlyos zavarokat okozhat. Számos állatkísérlettel vizsgálták ezt a problémát. Megállapították, hogy a kutyák kb. kétheti ébrenlétet képesek elviselni, de már ennél rövidebb ideig tartó álmatlanság is maradandó, kóros elváltozást okoz központi idegrendszerükben.

Az ~ ideje és mélysége természetesen függ az állat korától. A kölyökkutyák a nap legnagyobb részét ~sal töltik, s ahogy fejlődnek, egyre többet vannak ébren. Az ~igény a korral fordított arányban csökken, az idős eb kevesebbet alszik, mint a fiatal.

Jellegzetes alvó póz

Szundikáló dalmatakölyök

Álvemhesség.

Szukáknál gyakori jelenség, hogy az » ivarzás utáni hónapban a has és az emlők megduzzadnak. Ez kb. egy hónapig tart, aztán megszűnik, és ebben az időszakban ált. nem történik fontosabb változás az állat viselkedésében. Néhány szuka emlői a tej megjelenéséig duzzadnak, másokon a legszembetűnőbb jel a has megnagyobbodása. Az 50-55. napon a has hirtelen leapad, a szuka egyszeriben nem látszik vemhesnek. Az olyan szukán, amelyen szélsőségesebben nyilvánulnak meg az ~ tünetei, az ellés közeledtét jelző viselkedési változások észlelhetők. A kutya ilyenkor ált. nyugtalan, sűrűn rendezgeti fekhelyét, nyüszít, zihál, gyakran visszavonul; a szobakutyák összetéphetnek minden olyan anyagot, amely alkalmas a vacok építésére. Súlyosabb esetben vonítanak, nyüszítenek, állandóan játékokat v. egyéb tárgyakat cipelnek a szájukban v. közrefogják azokat, mintha kiskutyák volnának. Ilyen esetekben még a legengedelmesebb kutya sem reagál normálisan gazdája hívására. Ezek a tünetek több mint egy hétig is eltarthatnak, és érzékenyebb szukákon minden egyes ivarzás után visszatérhetnek.

Álveszettség » Aujeszki féle betegség

American Cocker Spaniel » Amerikai cocker spániel

American Foxhound » Amerikai rókakopó

American Pit Bullterrier » Staffordshire terrier

American Water Spaniel » Amerikai vízispániel

Amerikai bullterrier » Staffordshire terrier

Amerikai cocker spániel

(American Cocker Spaniel). Viszonylag új keletű fajta; tenyésztése valamikor a XIX. sz. elején kezdődött. Standard leírása is csak 1943-ban látott napvilágot az Amerikai Kennel Klub szerkesztésében.

A legkisebb vadászspániel; kiegyensúlyozott természetű, intelligens, kitartó, egyúttal gyors kutya. Európában vadászatra kevésbé használják, de az amerikai vadászok kifejezetten lelkesednek érte. Elsősorban a vízi munkáját dicsérik.

Koponyája domború, szeme sötétbarna, lelógó, hosszú fülét selymes szőr borítja. Nyaka elegáns vonalú, mellkasa mély, háta izmos, fokozatosan lejt a faroktőig, hasa felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, jó csontozatúak, futása könnyed, kiegyensúlyozott. Farkát hátvonalával egy szintben tartja; munka közben állandóan mozog. Szőre selymes, sima v. könnyedén hullámos; a fején rövid és finom, a testén közepesen hosszú. Színe: egyszínű (főleg koromfekete v. barna) kétszínű (fekete és cser), ill. háromszínű (fekete, fehér és cser). A kanok marmagassága 38, a szukáké 35,5 cm; testtömege 10-14 kg. (l. 6. színes fénykép)

Amerikai cocker spániel

Amerikai kutyafajták » Észak-amerikai kutyafajták

Amerikai rókakopó

(American Foxhound). Alapvetően angol, francia és ír kopókból tenyésztették ki; az első falkát a 17. sz. közepén vitték Angliából Maryland államba. Ezek a kutyák még az Amerikában honos szürkerókára vadásztak, amely jóval lassúbb, mint európai rokona, a vörösróka. Később a fürge vörösróka telepítésével a rókakopókkal folytatott falkavadászat szinte forradalmi változásokon ment keresztül az Egyesült Államokban. A foxhoundok olyan közkedvelt kutyákká váltak, hogy még George Washington is hozatott magának ilyen ebeket. Lafayette francia tábornok küldött számára néhány francia kopót.

Jellegzetes hangúak; a hangadásnak a rókakopók esetében nagy a jelentősége; a rókavadászatokon ugyanis elengedik a kopófalkát, és amint az első kutya ráakad a róka nyomára, sajátos hangjelzéssel tudatja ezt. Gazdája megismeri a hangjáról, melyik eb fogott nyomot. Rövidesen megszólal a második kutya is - amelyik igyekszik átvenni a vezetést -, majd a többi, és a vadászok a hangokból pontosan tudják: a kutya ráakadt-e a nyomra, követi, közelít, esetleg éppen elvesztette.

A foxhound sokoldalú, ún. mindenes kutya. Állóképessége rendkívüli; akár nyolc-tizenkét órán keresztül is követi a nyomot; szimata kiváló, értelmes, tanulékony állat.

Koponyája széles, nyaka hosszú, de nem vastag. Füle nagy, lelógó. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Fogazata ollós harapású. Mellkasa mély, háta széles, ágyéka kissé hosszú. Végtagjai izmosak, erőteljes csontozatúak, egyenesek; mozgása könnyed, gyors. Bármilyen kopószín megengedett. A kanok marmagassága 56-63, a szukáké 53-61 cm; testtömege 30-35 kg.

Amerikai vízispániel

(American Water Spaniel). Az amerikai polgárháború utáni években alakították ki, és azóta lényegében fajtatisztán tenyésztik. Az » FCI nem tartja nyilván, csupán az Amerikai Kennel Klub ismerte el 1940-ben. Feltehetően az ír vízispániel, a már kihalt angol vízispániel és a göndör szőrű retriever keresztezéséből hozták létre. Ritka fajta, holott állítólag remek vadászkutya; a spánielek valamennyi jó tulajdonsága és képessége megtalálható benne, sőt még őrző-védő szolgálatra is alkalmas.

Közepes nagyságú, izmos, göndör szőrű kutya; tömött bundája jól védi az időjárás viszontagságai és a hideg víz ellen. Teste arányos, lábai kissé rövidek. Színe barna, májbarna v. sötét csokoládébarna. Marmagassága 38-46 cm; a kanok testtömege 13-20, a szukáké 11,5-19 kg.

Amerikai vízispániel

Anális.

A kutya végbélnyílásához tartozó testtájéka.

Anatóliai juhászkutya

(Anatolian Shepherd Dog) Kis-Ázsiából származó ősrégi kutyafajta. Évszázadokon keresztül népszerű harcikutya volt, de farkasokra és medvékre is vadásztak vele. Nagyszerű pásztorkutya, de őrző-védő munkára is használják. Nyugodt, higgadt vérmérsékletű, tanulékony, de idegenekkel szemben bizalmatlan. Otthonát és a rábízott területet szigorúan és hatékonyan védelmezi. Nagy testű, erőteljes, izmos állat. Feje hatalmas, szeme barna, füle lelóg. Háta egyenes, feszes, ágyéka széles, mellkasa mély, domború. Végtagjai vaskos csontozatúak, izmosak. Farka hosszú, lelógó. Szőrzete rövid, sűrű, színe fehér v. világosdrapp, az arcorri része fekete maszkkal. Marmagassága 66-76 cm, testtömege 45-68 kg.

Anatóliai juhászkutya

Aneurin » B1-vitamin

Angol agár

(Greyhound). Ősi angol fajta; feltehetően a görög agárból (Greekhoundból) tenyésztették ki és elképzelhető, hogy neve (Greyhound) is innen származik. Vannak ugyan olyan elméletek, hogy a grey (szürke) szónak köszönheti elnevezését, mások viszont azt tartják, hogy több köze van a "gaze" szóhoz, ami a szemmel vadászó kutya leírását jelentette. Ez az elképzelés rokonszenves, hiszen az agár szerepe évszázadokon keresztül az volt, hogy "szemmel kövesse", gyors futással üldözze a vadállatokat.

Régen elsősorban farkasvadászatra használták. Mindig nagy becsben tartották, és talán ennek köszönhető, hogy az évszázadok során sikerült megőrizni fajtatisztaságát, a legjellemzőbb tulajdonságait (gyorsaságát, erejét, magasságát).

Manapság az ~at - túl azon, hogy kedvencként is szívesen tartják - elsősorban a sport- és vadászati célokra használják. Az agárversenyek népszerű sztárja; rendkívül gyors, élő futógépnek nevezik. Aktív, éber, idegenekkel szemben bizalmatlan, de gazdájához rendkívüli módon ragaszkodó állat. Nem harapós, de szükség esetén félelmetes verekedő.

Áramvonalas, elegáns felépítésű, ruganyos járású kutya. Feje keskenyedő, hosszú, koponyája lapos, állkapcsa erős, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Szeme barna, füle kicsi, lelógó, kissé hátrahajló. Nyaka ívelt, hosszú, izmos, mellkasa mély, hasa erőteljesen felhúzott, ún. agárhas. Háta hosszú, széles, ágyéka izmos. Mellső végtagjai hosszúak, párhuzamosak, kissé szűk állásúak, a hátulsó végtagok valamivel szélesebben állnak, mint a mellsők. Combja izmos, csánkja mélyen fekvő, tkp. ez teszi lehetővé az állat gyors mozgását. Mancsa mérsékelten hosszú, ujjai szorosan záródnak, talppárnái erőteljesek. Farka hosszú, mélyen tűzött a vége felé elvékonyodik, kissé felkunkorodik.

Szőrzete rövid, finom, szorosan a testéhez simul; színe fekete, fehér, vörös, kékesszürke, csíkos - és minden színben előfordulhatnak fehér foltok. A kanok marmagassága 71-76, a szukáké 68,5-71 cm; testtömege 27-32 kg. (l. 7. színes fénykép)

Angol agár a ringben

Angol agár

Angol buldog

(English Bulldog). Ősi kutyafajta; régi korok gladiátora, molosszusok sarja; valamikor harci kutya volt. Már Kr. e. 2283-2150-ből találtak olyan feliratos képet, amelyen buldogszerű kutyát örökített meg egy ismeretlen babiloni művész. Többé-kevésbe hasonló kutyaábrázolások láthatók a Kr. e. VII. sz.-ból származó ninivei reliefen. A cimberek Kr. u. 100 körül a buldoghoz hasonló, csak jóval nagyobb termetű kutyákat vittek magukkal hadjárataikra.

Később a cirkuszijátékokon bukkantak fel a buldogok ősei és véres csatákat vívtak különböző állatokkal; a meglehetősen szűk porondon elsősorban a gyorsaság, a mozgékonyság érvényesült, nagy nehézkes testük ilyen körülmények között hátrányt jelentett. Feltehetően így és ezért kezdődött az ún. kicsinyítésük.

Cromwell idejében a bikaviadalok és a medvevadászatok népszerű sztárjai voltak; ez idő tájt tovább tökéletesítették a fajtát: kitenyésztették a még kisebb termetű, de változatlanul rendkívül bátor, rámenős, szívós kutyákat. Végül is mintegy 2000 esztendőre volt szükségük a kutyatenyésztőknek ahhoz, hogy a mai ~ot, amelyben nehéz felismerni a régmúlt idők kegyetlen viadalainak, izgalmas vadászatainak hőseit, kialakítsák. Az egyik legjobb természetű, legszeretetreméltóbb fajta, az ösztönös agresszivitás hiányzik belőle, nyugodt, jóindulatú állat lett belőle, de ha szükség van rá, támadása megsemmisítő hatású. Gazdája iránti hűsége páratlan.

Erős, nehéz, inkább alacsony, de széles, tömör kutya. Különösen a feje igen nagy, erőteljes, széles. Szeme kerek, sötétbarna. Füle hátrabicsaklik és lelóg. Felépítése meglehetősen groteszk: végtagjai rövidek, erősek. Mellkasa rendkívül széles, combjai hihetetlenül izmosak. Járása is jellegzetes: kissé ferdén, oldalazva halad előre. Közepesen hosszú farka nyugalmi helyzetben rendszerint lelóg. Szőrzete finom, fényes, rövid. Színe fehér, csíkos, vörös v. fakósárga; ált. az egyszínű példányokat kedvelik. A kanok marmagassága 35-45 cm, a szukák valamivel kisebbek; testtömege 20-30 kg. (1. 8. színes fénykép)

Az angol buldog ősei

Fiatal angol buldog

Angol buldog

Angol cocker spániel

(English Cocker Spaniel). A legismertebb és legelterjedtebb valamennyi spániel közül. Közepes nagyságú, rövid törzsű, zömök, jó felépítésű állat; mozgása könnyed, ruganyos. Szívós, élénk, intelligens, vidám, könnyen képezhető, remek vadászeb. A legnehezebb terepen, a legsűrűbb bozótban is nagy élvezettel cserkészik. Elsősorban fácán, fogoly, ill. szalonka felkutatására, felverésére alkalmas. Az úszás, a vízből való » apportírozás ugyancsak erőssége, éppen ezért vízi vadászatra kiválóan bevált. Még a víz alól is felhozza a vadat; nem riad vissza a jeges víztől sem. Gazdájához nagyon ragaszkodó jó társ. Különösen gyermekek mellé ajánlható, mert végtelenül türelmes, jóindulatú, játékos, kedves kutya.

Feje viszonylag nagy, arcorri része hosszú. Szeme sötétbarna, rendszerint a szőrzet színéhez igazodik. Füle hosszú, lelóg; dús, selymes szőr borítja. Háta rövid, erős, hasa enyhén felhúzott. Mellkasa mély, ágyéka feszes. Végtagjai párhuzamos állásúak, masszívak. Farkát egyharmadára csonkolják; hátvonalának szintjében viseli. Szőrzete a fején, a végtagjainak elülső felületén rövid; a mellkasán, a hasa alatt, a fülein, valamint a végtagjainak hátulsó felületén hosszú, selymes. Színe fekete, arany; fekete-cserbarna, fekete-fehér, vörös-fehér; blauschimmel, cobolyszínű, fekete-fehér-vörösesbarna. A fekete típuson belül tartják nyilván a fekete-cser (black and tan) színváltozatot, amely meghatározott helyeken cserbarna tűzéseket visel.

A kanok marmagassága 37-40, a szukáké 36-39 cm; testtömege 11-14 kg. (1. 9. színes fénykép)

Arany és fekete színű angol cocker spániel

Hathetes angol cocker spániel

Fekete-fehér angol cocker spániel

Blauschimmel angol cocker spániel

Angol játék spániel » Cavalier King Charles spániel

Angolkór

(rachitis.) D-vitamin-hiány következtében keletkező mész- és foszforanyagcsere-zavar, amely akadályozza a kölyökkutya csontrendszerének normális fejlődését. A betegség rendszerint akkor keletkezhet, amikor a kölyök az anyatejen kívül egyéb élelmet is kezd fogyasztani. Az ilyen kiskutya lassabban fejlődik, sőt a különböző fertőző betegségekkel (» Szopornyica, » Fertőző májgyulladás, » Leptospirózis, » Parvovírusos bélgyulladás stb.) szembeni » ellenálló képessége is csekély. A végtagcsontok növekedése lassú és rendszertelen, a csont nem tartalmaz elegendő szilárdító anyagot (meszet). Súlyosabb esetben a végtagok csövescsontjai elgörbülnek, ízületi végük megvastagodik. Hasonló tünetek tapasztalhatók a bordaporcok és a bordák határán, ahol duzzanatok képződhetnek. Olykor az állat fogai is hiányosan fejlődnek.

Különösen könnyen kaphatnak ~t a mesterségesen felnevelt kölykök; ilyenkor a kiskutyák ált. csupán tehéntejen élnek, amiben kevesebb a foszfor, és ez is okozhat ~t. (Emiatt egyébként a mesterséges felnevelésnél sokkal célszerűbb dajkakutyát szerezni a kölyköknek.)

Az ~ kifejlődésében a D-vitamin-hiány mellett a táplálék ásványianyag-tartalmának, elsősorban a mész és foszfor arányának is van szerepe; ~ keletkezhet akkor is, ha kevés foszfort és sok meszet, ill. kevés meszet és sok foszfort adnak a kutyának, és ha ezzel egyidejűleg kevés D-vitamin jut a szervezetébe. Ha viszont a kalciumot és a foszfort a lehető legkedvezőbb arányban kapják a kiskutyák, akkor még a D-vitamin teljes hiánya sem okoz betegséget. Az ~ kialakulását a túlzott bélférgesség is elősegítheti; ezért nagyon fontos a baj megelőzése.

A már kialakult ~ kezelése hosszadalmas, kimenetele bizonytalan. Különösen a nagy termetű, gyorsan fejlődő kutyafajták - » dog, » bernáthegyi, » újfundlandi stb. - kellemetlen betegsége. Az ilyen bajban szenvedő kutyák csontjainak deformálódását a lábvégek érzékenysége, valamint a fájdalmas, kötött mozgás előzi meg.

Angol kutyafajták

» Airedale terrier, » Angol agár, » Angol buldog, » Angol cocker spániel, » Angol masztiff, » Angol rókakopó, » Angol springer spániel, » Angol szetter, » Angol véreb, » Arany retriever, » Beagle, » Bedlington terrier, » Border collie, » Border terrier, » Boston terrier, » Bullmasztiff, » Bullterrier, » Bullterrier, miniatűr, » Cairn terrier, » Cavalier King Charles spániel, » Clumber spániel, » Dandie dinmont terrier, » Field spániel, » Flat-coated retriever, » Foxterrier, drótszőrű, » Foxterrier, sima szőrű, » Glen of Imaal terrier, » Gordon szetter, » Göndör szőrű retriever, » Ír farkaskutya, » Ír szetter, » Ír terrier, » Ír vízispániel, » Izlandi juhászkutya, » Kerry blue terrier, » King Charles spániel, » Kis angol terrier, » Labrador retriever, » Lakeland terrier, » Manchester terrier, » Mopsz, » Norfolk terrier, » Norwich terrier, » Óangol juhászkutya, » Pointer » Sealyham terrier, » Shetlandi juhászkutya, » Skót juhászkutya, hosszú szőrű, » Skót juhászkutya, sima szőrű, » Skót szarvasagár, » Skót terrier, » Skye terrier, » Soft-coated wheaten terrier, » Staffordshire bullterrier, » Sussex spániel, » Szakállas collie, » Vidravadász kopó » Welsh corgi cardigan, » Welsh corgi pembroke, » Welsh springer spániel, » Welsh terrier, » West highland white terrier, » Whippet, » Yorkshire terrier

Angol masztiff

(Mastiff). Valószínűleg már a középkori Angliában is rendkívül népszerű volt; igen sokoldalú kutyának bizonyult: az állatok közötti viadalokban, harcban és vadászatban egyaránt megállta a helyét. Akkortájt a nemesek főként a legnagyobb testű példányokat, a köznép a legmozgékonyabb egyedeket részesítette előnyben.

Egészen a 19. sz. közepéig gladiátorkutya, harci, őrző-védő és vadászeb volt. Később vesztett népszerűségéből, fajtajellegét azonban továbbra is megőrizte.

Kialakulásában a legfélelmetesebb molosszusok, valamint különböző dogfajták játszhattak szerepet, de nehezen követhető az az út, amely az ~ őseit Ázsiából végül is Angliába, annyi más kutyafajta kitenyésztésének őshazájába vezette. Az út valószínű állomásaiként talán Tibet, az ókori Görögország és Róma jöhet számításba; az ókori hódítók (Nagy Sándor, Julius Caesar) csodálták ezeknek a kutyáknak a bátorságát és elősegítették terjesztésüket, akárcsak a föníciai kereskedők, bár ők csak eladni való árucikket láttak bennük.

A modern ~ a legnagyobb kutyák egyike, elérheti a 100 kg-os testtömeget is, ez megfelelő csontozat és masszív izomzat nélkül csak hátrányt jelentene. A fajta legszebb példányainál az előnyös küllem figyelemre méltó fizikai vonásokkal párosul: tekintélyes nagyságú fejjel, hatalmas, erőteljes nyakkal, széles és mély mellkassal, nagy, tömör, izmos törzzsel, hosszú, erőteljes, egyenes végtagokkal, kifogástalan lábállassal. Füle kicsi, nyugalmi állapotban a fejéhez simulva lelóg. Farka hosszú, lelógó, de ha figyel, fölfelé görbül. Szőrzete rövid és sűrű; színe fakó v. szürke, rőtes sötétebb csíkozással. Marmagassága legalább 75 cm testtömege 80-90 kg. (1. 10. színes fénykép)

Angol masztiff

Angol rókakopó

(English Foxhound). A fajta története a 13. sz.-ig nyúlik vissza, amikor elterjedt a szarvasvadászat mellett a szervezett rókavadászat. Az ott alkalmazott, még a normann hódítók által behozott Szent Hubertus kutyák (» Svájci kopók) helyett a rókavadászatokon valamivel könnyebb csontú, gyorsabb kutyákra volt szükség, így alakították ki az ~t. Kifejezett falkaállat, éppen ezért mint ún. házi kedvenc nem vált be. Egy bizonyos pontig nevelhető, de kb. egyéves kora után gyakorta ellenszegül gazdájának, és ki-kitör belőle a csavargási hajlam.

Teherbírása nagyon nagy; keménységét bizonyítja, hogy számtalanszor a nagyon távoli versenyek színhelyére is a saját lábán jut el, pedig tényleges feladata a versenyen kezdődik, amely során olykor 12 órás, 50 mérföldes hajszákon vesz részt, ezután is saját lábán kocog vissza a » kennelbe.

Vizslához hasonló felépítésű, de annál kisebb termetű eb. Feje nagy, arcorri része erőteljes, kissé hosszabb, mint a koponyája. Szeme sötétbarna, füle lelóg, kissé lekerekített végű, fogazata ollós harapású. Nyaka elegáns ívelésű, izmos, háta egyenes, széles, fara izmos. Farkát figyelő helyzetben kissé a háta fölé emeli. Mellkasa mély, végtagjai párhuzamosak, egyenesek, mancsa kerekded. Szőrzete rövid, sűrű; színe: három- v. kétszínű (fehér alapon fekete és sárga foltokkal v. fehér alapon sárga foltokkal). Marmagassága 56-63 cm; testtömege 30-35 kg.

Angol springer spániel

(English Springer Spaniel). Régi fajta; az egyik legősibb spániel; feltehetően a » welsh springer spániel és valamelyik kontinentális spániel keresztezéséből alakították ki. Termetre és típusra valahol az » angol cocker spániel és a szetterek közé helyezhető. Rendkívül aktív, vidám, szívós, kiegyensúlyozott, nyugodt, békés kutya, nagyon szereti a gyerekeket. Nagyon jó vadászkutya, tüskés bozót, ingovány, jeges víz sem riasztja vissza a munkától.

Koponyája mérsékelten hosszú, állkapcsa erős. Szeme közepesen nagy, sötétbarna. Füle hosszú, lelóg, puha, göndör szőr borítja. Mellkasa mély, fejlett, háta hosszú, ágyéka könnyedén ívelő. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, erős csontozatúak. Farka mozgékony; a cocker spánielnél valamivel magasabban tartja akárcsak a fejét. Farkán a szőr zászlót alkot, szőrzete szoros, egyenes, a víznek ellenálló anélkül, hogy durva lenne. Minden spánielszínben előfordul, de a májbarna és fehér, a fekete és fehér példányok a legkedveltebbek. Marmagassága 50-51 cm; testtömege 22-24 kg. (1. 11. színes fénykép)

Angol springer spániel

Angol szetter

(English setter). Nagy múltú angol vadászkutya, kitenyésztése Edward Lawerack nevéhez fűződik, aki 1825 körül a » német fürjészeb és a » pointer keresztezéséből állította elő. Eredetileg az volt a dolga, hogy fekve jelezze a vadat; ezekben a régi időkben korántsem volt olyan elegáns - és olyan fürge lábú -, mint napjainkban.

Fogoly- és szalonkavadászatra egyaránt alkalmas; szoborszerűen, mereven jelzi a vadat. Az Egyesült Államokban és Kanadában az egyik legkedveltebb vadászkutya; Angliában a nagyobb összefüggő nyílt terepek hiánya kicsit csökkentette a népszerűségét. Messzire "kivadászik" ugyanis gazdája előtt; addig keresi jobbra-balra fürkészve a vadat, amíg meg nem találja, és akkor a hagyományos módon jelzi.

Sokan a világ legjobb vadászkutyájának tartják; eredeti tulajdonságaiból szinte semmit sem veszített; szimata egyenesen bámulatos, magasra tartott orral keres. Fürge, rendkívül aktív, de kezes, könnyen tanítható, barátságos, értelmes állat. Nem verekedős, nem is gyáva; jó természete miatt kedvencként is bevált.

Elegáns megjelenésű, a pointerre hasonlít. Feje szikár, hosszú, koponyája ovális, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett. Orrtükre fekete, esetleg barna - a szőrzet színe szerint. Szeme mogyoróbarna, barátságos, ragyogó tekintetű. Füle közepesen hosszú, lelógó, bársonyos finom szőrzet borítja. Fogazata ollósan záródik, ajkai feszesek. Nyaka hosszú, izmos, elegáns ívelésű. Mellkasa mély, háta rövid, egyenes, izmos, ágyéka széles, erős, enyhe ívelésű, hasa felhúzott. Mellső lábai egyenesek, párhuzamosak, a hátulsók valamivel szélesebb állásúak. Csánkja erős, mancsa ovális, domború, tömör ujjai között a szőrzet finom, sűrű, selymes. Farka közepesen hosszú, kissé hajlott v. görbe kard alakú, sohasem kunkorodik. Szőrzete mérsékelten hosszú, enyhén hullámos, selymes; végtagjain és a farkán zászlót alkot, a fején, lábainak elülső felületén, valamint a fülek hegyén rövid. Színe a leggyakrabban fekete-fehér foltos, de előfordul sárga-fehér, májbarna és fehér, ill. háromszínű (fehér-fekete-sárga) változatban is, kisebb-nagyobb foltokkal v. sűrű pettyekkel. A kanok marmagassága 65-68, a szukáké 61-65 cm; testtömege 25-32 kg. (l. 12. színes fénykép)

Angol szetter-portré

Angol szetter

Angol véreb

(Bloodhound). Ősi fajta; állítólag már Claudius Aelianus is említette a Kr. u. 3. sz.-ban; egyesek szerint valamennyi szimat- és vadászkutya őse. Eredetileg az volt a dolga, hogy felkutassa az elmenekült, megsebesített vadat, nyomon kövesse a vadorzókat. Nem tudni, hogy mikor vetették be első ízben mint "embervadászt", annyi azonban bizonyos, hogy már századokkal ezelőtt használták erre a célra. Ez annak a képességének köszönhető, hogy az üldözött ember nyomát kitartóan követi anélkül, hogy a frissebb szagnyomok megtévesztenék v. eltérítenék.

~eket használtak pl. az Anglia és Skócia határvidékén bujkáló rablók felkutatására is; akkoriban könnyebb felépítésű ebek lehettek, hisz gyakorta előfordult, hogy amikor mocsaras vidéken gázoltak át, a lovas üldözők nyergükbe emelték őket, s így folytatták a hajszát.

Walter Scott, akinek művei az ősi angol szokásokról szóló ismeretek valóságos kincsesbányái, így írt erről: "A határsértők üldözését a sértett fél és barátai folytatták vérebekkel és kürtökkel fölszerelve, úgynevezett forró nyomon. A sértettnek - amennyiben kutyája szagot kapott - joga volt a szomszédos királyságig folytatni az üldözést; s ez a szokás nemegyszer vérontáshoz vezetett".

Egy 1577-ből származó angol nyelvű krónika különös törvényről számol be, amely békeidőben szabályozta az üldözők (közéjük értve a vérebeket is) és az üldözöttek, valamint a rablott javak viszonyát: ha a kutya nem bukkant nyomra, a tolvajé lett a zsákmány.

Az Egyesült Államokban annak idején szökött rabszolgákat, fegyenceket, tolvajokat kutattak fel ~ek segítségével; de azt a sok kegyetlenkedést, amit rovásukra írnak, nem az ~ek követték el; és nagyon valószínű, hogy a délen gyakran vérebnek nevezett nagy testű vad korcsok támadták meg és marcangolták szét a szökött rabszolgákat. Ez az oka annak, hogy ha az ~ szóba kerül, az emberek többségének - helytelenül - szegény kis Liza jut az eszébe a Tamás bátya kunyhójából, amint kétségbeesetten ugrál a zajló jégtáblákon, miközben kutyák falkája kergeti. Az igazság az, hogy a véreb annyira szelíd (félénknek is nevezhető), ragaszkodó és könnyen kezelhető, hogy a Tamás bátya kunyhója filmváltozatában másfajta kutyát kellett szerepeltetni a jelenet "valószínűsége" érdekében; ezek a kutyák ugyanis sohasem támadják meg az embert; a nyom végén egyszerűen a farkukat csóválják.

Manapság az ~et gyakran használják különféle, ún. kutató-kereső munkára, eltévedt vadászok, turisták megkeresésére, megszökött elmebetegek nyomának megtalálására, elkóborolt háziállatok felkutatására, föld alatti gázvezetékek szivárgásának kiszimatolására. Ezenkívül jó társ, gyerekbarát, és úgy tűnik, a gyerekek is szeretik őt - talán tekintélyes nagysága, ráncos pofája és kellemes természete miatt; lakásban, kertben igen nyugodtan viselkedik; méreteihez képest keveset eszik.

Származásáról és besorolásáról vita folyik, sokféleképpen emlegetik. Az » FCI szerint az ~ és a belgák Szent Hubert kutyája (» Svájci kopók) egy és ugyanaz a fajta; az angolok ugyan nem tagadják a Szent Hubert őst, de szerintük két különböző fajtáról van szó.

Nagy testű, impozáns megjelenésű, laza, ráncos bőrű, lelógó fülű kutya. Feje keskeny, de hatalmas, legjellemzőbb vonása egyedülálló "arckifejezése", fején igen sok a bőr, amely számtalan ráncot alkot, mély barázdákban lóg és ez sajátságos külsőt kölcsönöz a kutyának. Nyaka hosszú, izmos, lebernyeges; háta széles, erős. Végtagjai egyenesek, izmosak, jó csontozatúak; farka hosszú, fölemelve tartja. Szőrzete rövid, lágy, fényes; színe fekete és cser v. egyszínű cser; kis fehér folt a mellkason és a végtagokon nem kizáró ok. A kanok marmagassága legalább 67, a szukáké 60 cm; testtömege 40-48 kg. (1. 13. színes fénykép)

Angol vérebkölyök

Angol véreb-portré

Kifejlett angol véreb

Angol véreb

Antibiotikumok.

A legfontosabb, leggyakrabban használt gyógyszerek. Segítségükkel a különböző betegségek átvészelésének időtartama lényegesen lerövidül; gyakran a különböző fertőző betegségek egyetlen hatásos ellenszerei. Ilyen ~ a penicillin, a sztreptomicin, a tetramicin v. tetran, a klorocid stb. Az egyes ~ nem csupán egyik v. másik baktérium ellen hatnak, hanem sikerrel alkalmazhatók a baktériumok egész csoportja ellen is. Ezek az úgynevezett széles spektrumú ~, amelyek sok baktériumtípust képesek elpusztítani és így számos betegség hatásos orvosságai, de olyan ~ is vannak, amelyek csak néhány baktériumféleség ellen alkalmazhatók.

Antibiotikumos gyógyszeres kezelésnél a következőket kell figyelembe venni. A kutya szervezetében igen sok baktérium él; ezek a szájban, a bőr felszínén, a belekben telepednek meg, és sok hasznos, nemegyszer nélkülözhetetlen tevékenységet fejtenek ki. Számos fajuk azonban úgynevezett bakteriális megbetegedést idéz elő; ezek a kórokozó baktériumok. Ha a szervezetben élő baktériumok különböző csoportjai v. valamilyen baktérium és a szervezet között megváltozik a természetes arány, felborul a biológiai egyensúly, akkor a kutya megbetegszik.

A gyógyításnál előfordulhat, hogy az orvosság nemcsak a kórokozókat, hanem az állat szervezetében élő hasznos baktériumok kisebb v. nagyobb csoportját is "megöli". Hosszabb ideig tartó antibiotikumos gyógykezelés után kialakulhatnak tehát bizonyos jellegzetes kísérőjelenségek: pl. » vitaminhiány, ami azt jelzi hogy a kórokozóval együtt a hasznos bélbaktériumok is elpusztulnak. Az is előfordulhat, hogy a rezisztens baktériumok korlátlanul elszaporodnak az állat szervezetében, és néha szinte végzetes betegséget okoznak.

Antigének.

Olyan anyagok, amelyek az élő szervezetbe jutva ellenanyagok (» Antitestek) termelődését váltják ki. Az ~ lehetnek élő, elölt v. gyengített életképességű baktériumok, más mikroorganizmusok, baktériummérgek, idegen fehérje stb.

Antitestek.

Az élő szervezet védekezésének eszközei a beléjük került, közös néven » antigénnek nevezett mikroorganizmusokkal és más idegen anyagokkal szemben. Az ~ a támadó antigéneket feloldják, csomósítják, kicsapják, végül a fehérvérsejtek megemésztésére előkészítik. Az ~et a » vérben keringő fehérvérsejtek, valamint a lép, a csontvelő és a kötőszövet bizonyos sejtjei termelik. Egyes szakmunkák a vérsavót tekintik az ~ forrásának. Lehetnek veleszületettek v. mesterségesen szerzettek; a szerzett ~ csak azokat az antigéneket hatástalanítják, amelyeknek támadása kiváltotta képződésüket. Pl. a » szopornyicavírus antitestjei csak a szopornyicavírus ellen hatásosak. A kutya szervezete - mint minden élőlényé - az ~nek köszönheti » védettségét.

Antivitaminok.

Azok az anyagok, amelyek hozzájárulhatnak a különböző táplálkozási hiánybetegségek kialakulásához. Szerkezetüket tekintve a » vitaminokhoz hasonló vegyületek, de élettani hatásuk hiányzik; ill. versenyre kelve a vitaminokkal, gátolják azok működését a testben lezajló biokémiai reakciók során.

Bizonyos anyagok roncsolják a vitaminokat, pl. az avas zsír az E-vitamint, a nyers halhúsban található enzimféleség pedig a B1 vitamint teszi tönkre.

A vitaminokat a táplálék egyes alkotórészei kémiailag leköthetik, s ezáltal felszívódásra alkalmatlanná válnak; pl. a nyers tojásfehérjében levő avidin negatív hatású az A-vitaminra, ugyanez leköti a » biotint is.

Anusz.

Végbélnyílás.

Anyagcsere

(metabolizmus). Alapvető jelenség, amely megkülönbözteti az élő szervezetet az élettelentől; tkp. a külvilággal való sajátos kapcsolat, amelynek során az élőlény tápanyagokat vesz fel környezetéből, és azokból felépíti saját szervezetének elemeit. Enzimek közreműködésével megy végbe; működése révén valósul meg a szervezet és a környezet állandó kölcsönhatása, amely az egyéb életfolyamatoknak - a mozgásnak, a növekedésnek, a fejlődésnek, az öröklődésnek, a szaporodásnak és az ingerlékenységnek - is alapja. Az ~ anyag- és energiafelvételből (táplálkozásból), a felvett anyagok energiafelhasználással történő átformálásából (asszimilációból), a szerves anyagok lebontása révén energiafelszabadításból (disszimilációból), valamint anyag- és energialeadásból (kiválasztásból) áll.

A felépítés és a lebontás egymással szoros összefüggésben levő ellentétes irányú folyamat, amely még a nyugvó szervezetben is szakadatlanul zajlik.

A szervezet valamennyi sejtje oxigént fogyaszt és szén-dioxidot termel. A » légzéssel felvett oxigént az artériás vér vörösvértestjei szállítják a tüdőből a szervekhez, ill. az ott termelődő szén-dioxid a vénákon át jut a tüdőbe, ahol a gázok kicserélődnek. Az élet folyamán végbemenő égés (biológiai oxidáció) alapja az oxigén, ehhez éghető anyagra van szükség; ez a tápanyag. A táplálék az emésztés folyamán kis részecskékre bomlik; ezek egy részét az állat szervezete beépíti saját sejtjeibe, a többit pedig elégeti v. elraktározza. A hasznavehetetlen égésterméktől a bél, a máj és a vese szabadítja meg a szervezetet. Az egész munka irányítója az idegrendszer, amelynek szabályozója az agykéreg.

Anyai viselkedés » Gondoskodó (anyai) viselkedés

Anyakutya táplálása.

A szoptatás ideje alatt a szuka nem csak a saját, de a növekvő kölykök energiaszükségletét is kénytelen kielégíteni. Az ellést követő négy hét alatt a legtöbb szuka normál fenntartási szükségletének mintegy kétszeresét v. háromszorosát hasznosítja.

Ahogy a kölykök gyarapodnak, a szuka táplálékmennyiségét arányosan növelni kell. Szükségessé válhat a fehérjeszint 20-30%-os emelése. A minőségi kutyatápokkal etetett szukák számára ritkán szükséges az ásványianyag-kiegészítés. Nagyon fontos az elegendő szénhidrát-adagolás is, mert ha ezt nem kapja meg, akkor a szervezete a fehérjét használja fel az energiatermeléshez, ami a fehérjék nem hatékony felhasználása.

Tacskókkal végzett kísérletek szerint a naponkénti és testtömeg-kilogrammonkénti átlagos energiaszükséglet a szoptatás első hetétől a szoptatás hatodik hetéig fokozatosan háromszorosára növekszik.

Ha a kölykök az anyatej mellett más táplálékot is kapnak, a szuka élelemmennyisége az eredeti normál fogyasztás mennyiségére csökkenthető. A tökéletes táplálék-felhasználást elősegíti a gyakori, kis mennyiségű élelem adása. A legfontosabb szakasz a szoptatás első négy hete, amikor a kölykök egyetlen tápanyagforrása az anyjuk teje. Az egész kis termetű fajták kivételével a legtöbb szuka jól ellát két-három kölyköt, de négy v. több kiskutya esetén az igénybevétel nagy, s ekkor különösen fontos a megfelelő mennyiségű, kiváló minőségű táplálékkal történő etetés.

Anyakutyatej.

A kölykök egyenletes fejlődését a szuka teje biztosítja a legjobban, amely megfelelő arányban tartalmaz fehérjéket, zsírokat, szénhidrátot és ásványi sókat. Ezenkívül vannak benne vitaminok, enzimek és különféle védőanyagok (immunglobulin stb.), amelyeknek védőhatása éppen ott - a bél nyálkahártyájának felületén - mutatkozik meg, ahol a kórokozók rendszerint megtámadják a kölyök szervezetét. Az anyakutya teje nem mindig egyforma összetételű; a benne levő anyagok aránya a szoptatás ideje alatt némiképp változik. Az ellést követő első napokban koncentráltabb, ún. » föcstejet készít az emlő. Ezt követően a szuka teje fokozatosan hígabbá válik. A tej tápértéke (sűrűsége v. hígabb volta) függ az anyakutya mindenkori táplálékától, egészségi állapotától, fajtájától, egyedi tulajdonságaitól is.

Appenzeller Sennenhund » Appenzelli pásztorkutya

Appenzelli pásztorkutya

(Appenzeller Sennenhund). Svájci fajta; marhahajtó, ill. -őrző kutya. Eleven, okos, értelmes, a közepesnél kissé alacsonyabb állat. Feje arányos a testével, a fejtető eléggé lapos, stopja (» Arcorri hajlás) mérsékelt. Füle magasan tűzött, háromszögletű, lelóg. Szeme eléggé kicsi, barna, kissé ferde vágású, orrtükre fekete. Nyaka rövid, tömör, mellkasa mély és széles, végtagjai izmosak, erőteljesek. Farka középhosszú, mozgás közben kissé fölkunkorítva oldalt tartja. Szőrzete rövid erős, sűrű, fényes; színe fekete és sárga, szabályos fehér jegyekkel. Marmagassága 48-58 cm; testtömege 22-25 kg.

Appenzelli pásztorkutya

Appetenciás viselkedés.

Valamely cél elérésére irányuló, ill. valamely szükséglet kielégítésével kapcsolatos kereső, kutató viselkedés. (» Ösztöncselekvés)

Apportfa.

Kisebbfajta kézi súlyzóra emlékeztető alakú, rendszerint fából készült tárgy, amely segítségével a kutyát apportírozni (» Apportírozás) tanítják. Az ~ tömege ált. összhangban van a kutya korával és testnagyságával; fél kilogrammtól egészen 2-4 kg-ot is nyomhat. Vadászkutyák » kiképzésénél az ~t olykor nyúl v. róka bőrével vonják be.

Apportírozás.

Francia eredetű szó (apporter): elhozást visszahozást jelent. A kutyakiképzés egyik alapgyakorlata. Lényegében abból áll, hogy az állat az eldobott tárgyat (pl. az » apportfát) visszahozza kiképzőjének. A kutyák ált. szívesen apportíroznak, ez a cselekvés egyik ősi » ösztöncselekvésükkel, az elejtett nagyobb préda hazacipelésével függ össze. A farkasok és a vadkutyák zsákmányukat ugyanis hosszas hajsza, üldözés után ejtik el. A mozgó - különösen a gyorsan mozgó - tárgyak tehát azonnal felkeltik az ebek érdeklődését, vadászszenvedélyét. Miután minden kutya - és különösen minden kölyök - szívesen kergeti a labdát, azt a "kerek, guruló valamit", amit részben játéknak, részben menekülő zsákmánynak néz, a legegyszerűbben labdával taníthatjuk meg az ~ra. Az egész eljárásban csak ott van szükség kondicionálásra, hogy a kutya oda is hozza elénk a labdát, és parancsszóra v. anélkül letegye; ez feltétlenül szükséges a szabályos ~hoz.

» Kiképzés előtt helyes, ha a kölyköt egy kis ideig koplaltatjuk. Vegyünk egy teniszlabdát, vegyünk magunkhoz jutalomfalatokat, és menjünk ki valami füves területre, ill. olyan helyre, ahol a kiskutya figyelmét nem vonhatja el semmi a megtanulandó feladattól.

A legtöbb kutyatulajdonos a köszönöm szót használja, amikor azt akarja, hogy kutyája a visszahozott tárgyat elengedje. Használjuk hát mi is ezt a kifejezést. Dobjuk el a labdát. A kutya valószínűleg utánaszalad, felkapja, majd a közelünkbe érve valahol ledobja. Várjunk, amíg elég közel hozza a labdát ahhoz, hogy a kezünkben levő jutalomfalatot megszimatolhassa. Cseréljük el vele a labdáért a falatot. Ahhoz, hogy az étvágyát kielégíthesse, a labdát természetesen el kell engednie. Amikor ez megtörténik, kapjuk el, s "köszönöm" kíséretében gyorsan adjunk neki egy falatot. Miután azt jóízűen elfogyasztotta - de csakis azután -, dobjuk el újból a labdát, és most csak akkor adjunk neki jutalomfalatot, ha a labdát eléggé a közelünkbe hozza. A "csereüzlet" lebonyolításához először le kell guggolnunk a kutyához, de minden egyes alkalommal tartsuk kissé magasabbra a jutalomfalatot, egészen addig, amíg végül - ha a kutya elég nagy testű - ne kelljen lehajolnunk ahhoz, hogy a labdát kezünkbe adva a falatot elvegye.

A labda eldobását a kiskutya a visszahozással kapcsolta össze. Ha jól megfigyeltük, láthattuk: onnan tudta, merre fusson a labda után, hogy figyelte a dobó karunk lendületét. Néhány dobás után a kutya abba az irányba szalad, amerre a tárgyat eldobtuk.

Ahhoz, hogy a kutya helyes irányba fusson, rendszerint nincs másra szüksége, mint egy pillantásra hátrafelé és a kiképző karlendítése irányának a megfigyelésére. Ha a labda visszahozását a kutya már megtanulta, a kiképző nyugodtan félreteheti a labdát, s karmutatással jelezze, hogy az állat merre menjen. Mivel a kutyák rendszerint az első "üres" dobásnál is helyesen reagálnak, valószínűleg a korábbiakban sem látták a labdát a dobás legnagyobb részében a levegőben repülni. Hallották azonban leesni a földre, feltehetően a mozgásirányt a hangirányhoz kapcsolták, s ily módon kondicionálódtak. A visszahozásnál tehát a kutyák irányításának alapja a karmozdulat azonnali felismerése.

Nem krimi! Apportírozás

Arab agár

(Sloughi). Marokkói fajta; az arabok egyetlen agara. Valamikor a középkorban, a berberektől jutott jelenlegi hazájába, ahol népszerűvé vált és kiszorította az évszázadok óta ott élő "farkasagarakat". A nomád törzsek számára rendkívüli értéket jelentett: olykor egy-egy hátas tevét is adtak egy jó ~ért.

Nem csupán antilopra és más állatokra vadásztak vele, hanem jól bevált mint házőrző is; egyes nomád sivatagi törzseknél állítólag még napjainkban is az ~ látja el élelemmel (vadhússal) tulajdonosait. Európa legtöbb országában, valamint az Egyesült Államokban pedig dédelgetett, körülrajongott, elkényeztetett kutyaritkaság.

Nem túl filigrán, de nem is erős állat; feje valamivel erőteljesebb, mint az » angol agáré, koponyája lapos, eléggé széles. Szeme nagy, sötétbarna, kifejezése kedves, kissé szomorúnak tűnik. Füle a fejéhez simulva lelóg, nem túl nagy, sima, háromszög alakú, a hegye elkerekedő. Törzse rendkívül izmos, mellkasa mély és lapos, hátvonala egyenes, ágyéka hosszú, izmos, fara széles. Mellső lábai egyenesek, erősek, a hátulsók izmosak. Farka hosszú, a vége ívben hajlik. Szőrzete rövid sima. Színe: a sárga árnyalatai fekete maszkkal v. anélkül, ill. fehér, fekete-tarka, a legkedveltebb a homokszín. A kanok marmagassága 65-72, a szukáké 60-65 cm; testtömege 30 kg (1. 14. színes fénykép).

Arab agár

Arab kutyafajták » Arab agár, » Perzsa agár

Áramütés.

Miután a kutya vérében lényegesen több só van, mint az emberében, ezért fokozottabban reagál az ~re. Elektromos árammal végzett kiképzésnél megfigyelték, hogy ugyanaz az enyhe áram, amely a kiképzőből csupán kis kellemetlen érzést váltott ki, erősebb hatással volt a kutyára. A kutyatartás gyakorlatában egyébként manapság elég gyakran előfordul, hogy az állatot valamilyen ~ éri. Főleg a tapasztalatlan kölyökkutyákat fenyegeti ez a veszély, mert az ún. mindent megrágó korszakukban átharaphatják a lakásban található villanydrótot, -vezetéket. Az ilyenfajta ~ sérülést okozhat a száj nyálkahártyáján és bőrén, sőt tüdőödéma (-vizenyő) is kialakulhat. Súlyosabb esetben az állat nyelve és a fogínye kékes színezetűvé válik. Ha az ~ következtében a kutya elveszti az eszméletét és nem lélegzik, mesterséges légzést kell alkalmazni rajta.

Arányosság.

A kutya egyes testtájainak egymáshoz való viszonya; s ezt a fajta, a kor, a típus, az ivar és a hasznosítás szempontjából kell vizsgálni. Elbírálása hozzáértést, szakértelmet, rutint követel.

Arányos a kutya, ha a különböző testrészei jól alakultak, és már az első pillantásra harmonikus, kedvező összbenyomást kelt. Aránytalan, ha pl. végtagjainak vastagsága v. hossza nincs arányban törzse méreteivel v. a feje a teste tömegével. Az aránytalan ebek többnyire szélsőséges - durva és törékeny - alkatú állatok pároztatása révén születnek.

A kutya arányait kiállításokon, ill. tenyészszemléken bírálják el elsősorban, de nem árt, ha a tenyésztő is ért ehhez - akár a saját kutyájáról, akár egy esetleg kiválasztott tenyészpartnerről van szó. Az ~ból ugyanis következtetni lehet a kutya átörökítő képességére. Aránytalan felépítésű ebtől nemigen várhatók arányos testű, kifogástalan küllemű utódok.

Arany retriever

(Golden Retriever.) Angol vadászkutya; eredetéről sok mendemonda él a köztudatban; egyebek között az, hogy ősei egy vándorcirkusz kutyasztárjai voltak, de ezeknek a históriáknak nem sok közük van a valósághoz; valószínűbb, hogy a fekete, sima szőrű retriever, valamilyen kis termetű sárga színű angol vadászkutya és vérebek vettek részt kialakításában. Igazi vadászkutya voltára utal az, ahogyan a megsebzett vadat keresi, módszeresen átvizsgálva a terület minden tenyérnyi helyét; és ahogy szájába veszi és hozza a vadat anélkül, hogy egy karcolást is ejtene rajta. Mindezen tulajdonságok arról tanúskodnak, hogy képességei sok-sok generáción keresztül vésődtek a fajtába. Szimatmunkája ragyogó, házőrző szerepben is bevált; termetes, erős kutya, hűséges társ, értelmes kedves jószág. Jó őrző-védő eb, és az egyik legkitűnőbb vakvezető kutya is.

Koponyája széles, nyaka izmos. Szeme barna, kedves kifejezésű, füle közepes nagyságú, lelóg. Törzse viszonylag rövid, mellkasa mély. Végtagjai egyenesek, erős csontozatúak, farkát nem túl magasan tartja. Szőrzete sima v. hullámos, rojtos, bőséges, a víznek ellenálló aljszőrrel; színe az arany és a krémszín minden árnyalata; néhány fehér szőrszál a mellkason nem hiba. A kanok marmagassága 46-61, a szukáké 51-56 cm; a kanok testtömege 29-31,5; a szukáké 25-27 kg (1. 15. színes fénykép).

Típusos arany retriever

Arany retriever

Arcorri hajlás.

Többnyire inkább stop, ill. glabella néven ismert kifejezés, amely a fajtastandardokban használatos. Az a hajlás, amely a koponyai rész és az arcorri rész találkozásánál van; ennek a hajlásnak a mértéke - szigorú előírás szerint bírálják - fajtánként más és más. Átmenet nélküli pl. a » bedlington terrieren, enyhén megtört a » skót juhászkutyán, enyhe a » német juhászkutyán, kifejezett a » boxeren.

Arcorri rész.

A kutya fejének a szemek előtti része, amelyhez az orrhát, az orr, az áll, a pofa két oldala és az állkapocs tartozik. Az ~ lehet: hosszú és elkeskenyedő (» Agarak, » Skót juhászkutya), balta formájú (» Airedale terrier, » Schnauzer), valamint rövid, széles (» Boxer, » Buldog).

Ardenni pásztorkutya

(Bouvier des Ardennes). Belga fajta, évszázadokon át megőrizte rusztikusságát, erőteljes küllemét; kemény munkához szokott, szívós, fáradhatatlan, idegenekkel szemben bizalmatlan, gazdájával szemben engedelmes és ragaszkodó.

Feje rövid, koponyája lapos, széles, fején bajuszt és szakállt visel, stopja (» Arcorri hajlás) kissé kifejezett, füle ált. feláll, de az előre v. oldalra hajló fület is elfogadják. Orrtükre fekete, szeme barna. Nyaka vastag és rövid, háta erős, vízszintes, mellkasa mély, könyökéig ér, hasa kissé felhúzott. Mancsa kerekded, ujjai zártak, mellső végtagjai párhuzamosak, egyenesek, a hátulsók erős csontozatúak. Farkát rövidre csonkolják. Sima szőrzete hosszú (kb. 5 cm), a fején és a végtagjain rövidebb; minden színben előfordulhat. A kanok marmagassága legalább 60 cm, a szukák valamivel kisebbek; testtömege 25 kg.

Argentin dog

(Dogo Argentino). Harci és munkakutya; rámenős, bátor, félelmet nem ismerő, idegenekkel szemben kifejezetten bizalmatlan. Koponyája masszív, állkapcsa erős. Szeme barna v. mogyoróbarna, élénk, értelmes, meglehetősen "kemény" tekintetű. Füle felálló v. félig felálló, háromszög alakú; kupírozzák. Nyaka vaskos, torok alatti részén a bőr vastag, akárcsak a szelindekeknek v. a bordeaux-i dognak. Mellkasa széles, rendkívül mély. Végtagjai egyenesek, függőlegesek, viszonylag rövidek. Farka hosszú és vastag, természetes tartásban lefelé lóg, harc közben fölemeli. Szőrzete teljesen fehér. Marmagassága 60-65 cm, testtömege 40-45 kg. Marmagasság tekintetében a standard rendkívül szigorú, kizárnak a tenyésztésből minden kant, ill. szukát ha 60 cm-nél alacsonyabb, és az egyformán kiváló küllemű példányok közül azt részesítik előnyben, amelyik a legnagyobb (1. 16. színes fénykép).

Ariége-i kopó

(Ariégeois). Franciaország d. vidékéről származik; különböző kopók felhasználásával kifejezetten nyúlvadászat céljaira tenyésztették ki. Éles szimatú, értelmes, ügyes, szép külsejű állat; engedelmes, könnyen képezhető, munkaszerető, aktív kutya; hegyekben és síkságon egyaránt jól használható. Feje keskeny, hosszú. Orrtükre fekete, arcorri része egyenes v. gyengén hajlott. Szeme sötétbarna, füle mozgékony, nem túl hosszú, csavarodó. Mellkasa mély, inkább kissé lapos, mint széles, háta egyenes, fara vízszintes. Végtagjai függőlegesek, izmosak. Farka kard formájú, mozgékony. Szőrzete rövid; színe fehéres-fekete, néha "legyes" v. kék; halovány rőt az arcorri részen és a szemek felett. A kanok marmagassága 55-60, a szukáké 53-58 cm; testtömege 30 kg.

Ariege-i kopó

Ariége-i vizsla

(Braque de l'Ariége). Francia fajta; nemes tartású, jó megjelenésű, erős testalkatú kutya. Koponyája inkább hosszúkás, mint gömbölyű, de eléggé széles, arcorri része hosszú és egyenes. Szeme kerek, nagy; bátor, intelligens tekintetű. Füle hosszú, ráncos. Nyaka szép ívelésű, elegáns, mellkasa széles és mély, a könyök vonaláig ér. Háta erőteljes, könnyedén domború, ágyéka izmos, eléggé széles, fara kissé lejtős. Végtagjai egyenesek, izmosak. Szőrzete finom, halvány viaszfényű. Színe fehér alapon aszimmetrikus narancs- v. néha gesztenyeszínű foltokkal, valamint néhány apró, szőrzet alatti pöttyel, legyezettséggel. Marmagassága 60-67 cm; testtömege 25-30 kg.

Ariégeois » Ariége-i kopó

Armorican » Breton spániel

Árnyékolás.

» Nyomkövetés közben előfordul, hogy a kutya által követett szagnyom a szél irányának hatására eltolódik. Az állat persze ezt az eltolódott szimatfelhőt jól érzékeli, mégis a tkp.-i nyomvonaltól kissé eltérve, azzal párhuzamosan halad. Szélmentes v. "árnyékolt" helyen viszont a szimatfelhő szinte teljesen fedi a nyomvonalat, vagyis a nyomkövetés szempontjából a legideálisabban helyezkedik el. A nyomot kedvezően árnyékolhatják a szél erejét megtörő legkülönbözőbb tereptárgyak, pl. erdő, bozótos, házsor, kőfal, mélyebb árok, sűrűn ültetett fasor. (» Nyom)

Artésien Normand.

Francia falkakutya; főként nagyvadra vadásznak vele, de Franciaország határain túl nem nagyon ismerik. Nehézkes mozgása, kissé lassú "felfogása" miatt a francia vadászok körében sem kifejezetten népszerű.

Erőteljes felépítésű, közepes termetű, elég súlyos, izmos kutya. Feje jellegzetes kopófej; stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, koponyája domború, arcorri része közepes hosszúságú. Szeme nagy, sötétbarna, orrtükre fekete, orrnyílásai tágak. Fogazata szabályos, ollós harapású. Füle mélyen tűzött, hosszú, lelógó. Nyaka izmos, kissé lebernyeges, mellkasa széles, közepesen mély, ágyéka izmos, jó kötésű. Végtagjai egyenesek, párhuzamos állásúak; farkát figyelő helyzetben kissé a hátvonala fölé emeli. Szőrzete rövid, sűrű; színe trikolór: fehér alapon narancssárga és szürke foltokkal. Marmagassága 54-60 cm; testtömege 26-30 kg.

Artois-i kopó

(Chien d'Artois). Középtermetű francia falkakutya; kisebb, mint az » Artésien Normand. Izmos testalkatú, kitartó, gyors futású, kitűnő szaglású vadászkutya; könnyen megtalálja a vadat, nagy biztonsággal tartja a nyomot.

Feje meglehetősen hasonlít a » basset houndéra. Orrtükre fekete, orrnyílásai tágak, állkapcsa erőteljes, fogazata ollós harapású, felső ajka kissé lelóg, az orrhát egyenes, a stop (» Arcorri hajlás) enyhe. Szeme közepes nagyságú, kerek, sötétbarna. Füle hosszú, tőből oldalt lelógó, ún. basset-fül. Nyaka hosszú, erőteljes, kis lebernyeggel. Mellkasa széles és közepesen mély, háta egyenes, erős, feszes, ágyéka széles, izmos, enyhe ívelésű. Végtagjai párhuzamosak, egyenesek, izmosak, jó csontozatúak, farka hosszú, sarló alakban tartja. Szőrzete rövid, sűrű, erős; színe trikolór (fehér-barna-fekete). Marmagassága 52-58 cm; testtömege 18-24 kg.

Árván maradt kölykök felnevelése.

Egyes vizsgálati adatok szerint a kölyökkutyák mintegy 30%-a nem éri el az elválasztási kort. A halál legáltalánosabb okainak elemzése arra utal, hogy a kiskutyák nagy részét megfelelő mesterséges táplálással meg lehetett volna menteni.

Az elhullások leggyakoribb okai: a szoptató anyakutya elpusztulása; a tejelválasztás részleges v. teljes hiánya; több kölyök megszületése, mint amennyit a szuka megfelelően gondozni és táplálni képes; emlőgyulladás; méhgyulladás; bizonyos gyógyszerek káros hatása a szuka tejére és ezen keresztül a kiskutyákra stb.

Gyakori ok a kölyök lehűlése is. Az újszülöttek hőszabályozási mechanizmusa ugyanis gyenge, s emiatt állandóan fűtött helyiségben kell őket tartani. Az újszülötteknek 29-32 °C hőmérsékletre van szükségük; ezt az értéket kell tartani életük első öt napja alatt. A következő héten a hőmérsékletet 27 °C-ra, a negyedik és a hatodik hét között pedig 24 °C-ra lehet csökkenteni. Hathetes kor után már a 21°C is elegendő. Az elletőól megfelelő fűtése infravörös lámpákkal könnyen megoldható. (A lámpák köré célszerű védőrácsot helyezni.)

Ha a kölyköket valamilyen oknál fogva együtt nevelik, nincs szükség túl magas külső hőmérsékletre, mert a kiskutyák egymást melegítik.

Az árva kölykök táplálásának egyik legnagyobb problémája a megfelelő összetételű tej elkészítése. A tenyésztők által összekevert tej alacsony zsír- és magas tejcukortartalma miatt gyakran okoz súlyos hasmenést, aminek az lehet a következménye, hogy a kutyakölykök gyorsan kiszáradnak, ill. lesoványodnak.

A szukatej összes szárazanyag-tartalma mintegy kétszer annyi, mint a tehéntejé, szénhidráttartalma viszont kisebb. A tehéntejben kevés a fehérje és a zsír, tehát önmagában nem alkalmas a kölyökkutyák táplálására. Feljavítására tehát zsírt és fehérjét kell hozzáadni.

Kitűnő táplálékhelyettesítő a kecsketej, amely megközelítőleg azonos összetételű a szuka tejével. Jól tárolható, és nem igényel keverést v. egyéb anyagok hozzáadását.

Egyes szerzők a következő összetételű folyékony táplálékot ajánlják: 800 ml tehéntej, 200 ml tejszín, 1 tojássárgája, 6 g gőzölt csontliszt, 3000 NE A-vitamin, 500 NE B-vitamin. Ezt összekeverik, és hozzáadnak 4 g citromsavat, hogy megsavanyítsák. Így összeállított keverékkel három hétig naponta hatszor, majd naponta ötször etetik a kiskutyákat, egészen addig, amíg önállóan nem esznek.

Más források szerint viszont naponta háromszor kell etetni, mégpedig nyolcórás időközönként egy hónapos korig, naponta kétszer egy-két hónapos kor között, végül naponta egyszer két hónapos kor után.

A kiskutyákat ébresszük fel etetés előtt, hogy üríthessenek; ha nem vizelnek automatikusan a felébredés után, akkor óvatosan simogassuk nedves vattával a hasukat, hogy megkönnyítsük a vizelést. Ezután megetethetjük a kölyköket, majd tartsuk függőlegesen hogy könnyebben böfögjenek.

A bélsárürítés elősegíthető, ha olajba mártott vattapamaccsal dörzsölik hátulsó fertályukat. A kiskutyák evés és ürítés után rendszerint mély álomba merülnek.

Ásítás.

A kutyák elég gyakran ásítanak. Amikor pl. az eb észreveszi, hogy valami kellemes dolog (séta, etetés, játék) van készülőben, gyakran hatalmasat ásít s közben hosszú, elvékonyodó hangot hallat. Az ilyenfajta ~ tkp. egyfajta várakozást kifejező "előlegező cselekvés", akárcsak a testrázás (» Kényelmi mozgások). A másik oka feltehetően az, hogy az állat így tesz bizonyos előkészületet az erősebb fizikai igénybevételre: mély lélegzése ~ közben egyrészt javítja tüdejének oxigénellátását, másrészt középfülét feltölti levegővel, ami a dobhártyát jobban kifeszíti. Egyik-másik kutya zavarában is ásíthat, ha gazdája valami miatt megszidja.

Az ásítás élénkíti a vérkeringést az izmokban

Ásványi anyagok.

Olyan kémiai elemek, amelyeket a szervezet különféle módon és különböző mennyiségben hasznosít. A kutya növekedése szempontjából ugyanolyan fontosak, mint a » vitaminok. Nem szolgáltatnak ugyan energiát, de fontos szerepet játszanak az anyagcserében. Az ~at táplálékkal, ivóvízzel és konyhasóval juttathatjuk a kutya szervezetébe. A kölyköknek és a növendék állatoknak több ásványi anyagra van szükségük, mint a felnőtt kutyáknak.

A kalcium és a foszfor főleg a csontokban található foszfátok alakjában, de a vérsavóban és a szövetnedvekben is állandó mennyiségben van jelen. Ha a táplálékban kevés a kalcium és a foszfor, a szervezet a csontokból vonja el azokat, és a fejlődő állatban ennek a folyamatnak csontlágyulás lesz a következménye. Szoros összefüggés van a kalcium, a foszfor és a D-vitamin között (» Angolkór).

Kalciumra nemcsak a csontoknak, de a fogaknak is szükségük van. Ugyancsak a kalcium biztosítja a szívizom összehúzódását, ritmusát és tónusát, ellensúlyozza a kálium és a nátrium szívre gyakorolt negatív hatását, segíti a normális véralvadást.

A fejlődő állatban - az erőteljes csontképződés, csontépítés idején - a kalcium és a foszfor szükséges aránya 1,2:1 -, ellenkező esetben a kölyökkutya angolkóros lesz. Ez a betegség egyébként sokkal gyakrabban fordul elő a nagy testű (» Bernáthegyi, » Német dog, » Ír farkaskutya), mint a kis termetű fajták (» Csivava, rattler, » Mopsz) között.

Ha a kutya szervezetében túlzottan sok a foszfor, ez a körülmény gátolja a kalcium felszívódását, úgyhogy az egyoldalú, túl sok húsból álló táplálék hatására kifejlődő angolkór végül is az indokolatlanul nagy foszforfogyasztás rovására írható.

Ha a tulajdonos nehezen v. egyáltalán nem tudja megállapítani, hogy az állat eledele kedvező arányban tartalmaz-e kalciumot és foszfort, a biztonság kedvéért ajánlatos szakember véleményét kikérni.

A kalcium a bélből szívódik fel; anyagcseréjét a szervezetben a mellékpajzsmirigy-hormon, valamint a vese munkája szabályozza. Kalcium hiányában fokozott szívműködés, izom-összehúzódás, görcsök tapasztalhatók az állaton. A vemhes és szoptatós szukák, valamint a kölykök kalciumszükséglete sokkal nagyobb, mint a felnőtt állatoké. Mindezekben az összefüggésekben a D-vitamin szerepe igen jelentős, mert csak ennek hatására rakódik le a kalcium a csontokban.

Nátrium-kloridra v. más néven konyhasóra ugyancsak szüksége van a kutyának, bár ha az állat teljes értékű természetes táplálékot kap, nem valószínű, hogy ilyenfajta hiánybetegséggel kellene számolni. Ha mégis előfordulna, a következménye izomgörcs, ált. gyengeség, bőrkiszáradás, étvágyromlás, lassú növekedés. Sőt a konyhasó tartós hiánya nyolc héten belül elhullást is okozhat. Ilyenfajta hiánybetegséget válthat ki egyébkent a kanikulai időjárás v. az egyes betegségekkel járó folyadékveszteség.

A konyhasó túladagolásának veszélye nem áll fenn, ha a kutya akkor ihat, amikor csak akar. A felesleges konyhasómennyiség ugyanis a vizelettel könnyen távozik. Bizonyos rendellenes körülmények között azonban, pl. amikor a szervezet nem képes kellő mennyiségű folyadékot felvenni (szív- és érrendszeri betegségek), szükségessé válhat a táplálék konyhasótartalmának korlátozása.

A kutya szervezetének vízforgalma és a táplálék konyhasótartalma között szoros összefüggés van. Minél több nátrium-klorid kerül a szervezetbe, annál jobban kell fokozódnia a vízfelvételnek is, hogy a szervezet konyhasóoldatának töménysége a zavartalan élettani működés fenntartása végett állandó maradhasson. Megfigyelhető, hogy túlzottan sós ételek fogyasztása után a kutya szomjúsága fokozódik, mert a nagyobb sómennyiséget el kell távolítani a szervezetből, s ehhez több vízre van szükség.

A kálium az izmok és más testszövetek megfelelő anyagcseréjéhez szükséges. Minden növényi anyag tartalmaz káliumot, méghozzá meglehetősen nagy mennyiségben. A kálium a belekből szívódik fel és a vizelettel távozik. Hiánya bénulásos tünetekhez, izomgyengeséghez, a bélműködés renyheségéhez, valamint szívműködési zavarokhoz vezethet. A szervezet tartós káliumhiánya olyan végzetes vesekárosodást okozhat, amely lényegében azonos a krónikus gennyes vesegyulladás alaki elváltozásaival. A legtöbb káliumot a sertés- és a baromfihús tartalmazza.

A magnézium életfontosságú kémiai elem; az anyagcsere számos folyamatában nélkülözhetetlen. A csont és a fogak fontos alkotórésze. Megtalálható a test minden sejtjében. Hiánya furcsa reszketéssel, remegéssel járhat.

A kutyák pontos magnéziumszükségletét még nem mérték fel. Magnéziumot tartalmaznak a különböző húsféleségek és zsigeri szervek.

Aszcitesz » Hasvízkór

Aszfixia » Magzati álhalál

Asztma.

A tüdőből feltörő mély köhögés, mely többnyire légzési nehézségekkel is jár.

A legtöbbször allergia vagy stressz váltja ki. Szívbetegség következménye is lehet. Kezelése állatorvosi feladat. Fontos a betegség korai felismerése. Az újabb kutatások szerint ez a betegség egyes kutyafajtáknál öröklődhet.

Atavizmus » Agonisztikus (harci) viselkedés

Atlasz hegységi kutya

(Aidi). Marokkói fajta; őrző-védő pásztorkutya, hasonló céllal tartják ma is az Atlasz-hegységben élő pásztorok, mint valamikor hazánkban a » kuvaszt és a » komondort.

Színe homok, őzbarna, fehér, fekete-fehér, ill. háromszínű. Erős, izmos kutya, szőrzete dús, rövid, tömött; feje a kuvaszéhoz hasonló. Szeme és orrtükre fekete, fogazata erőteljes, hatalmas, ollós harapású. Füle előre és kissé oldalt lebicsakló, nem túl nagy. Farka lelóg, csánkig ér, sohasem kunkorítja a háta fölé. A kanok marmagassága 52-62, a szukáké 45-50 cm; testtömege 30 kg.

Átmeneti fajta » Fajta

Átugrásos viselkedés.

Álcselekvésnek is nevezik; lényege az oda nem illő, mellékes viselkedési elemek megjelenése egy adott helyzetnek megfelelő viselkedéssorozatban. Ált. akkor kerül sor rá, ha az izgalmi állapot és az azt konfliktusszerűen gátló ellenizgalom is rendkívül nagy intenzitású. Ilyen "átugrás" keletkezhet, ha pl. az állat nem tudja befejezni megkezdett akcióját, mert abban valami gátolja, esetleg a cselekvést fenntartó inger megszakad; ilyenkor rendszerint egészen más tevékenységbe fog, mint amit megkezdett. Harcias kakasok pl. egyszer csak megszakítják a küzdelmet, és értelmetlenül csipegetni kezdenek a földről, mintha táplálkoznának.

Előfordul, hogy a kutya a fotelba kívánkozik, de jelen van a gazda is, aki nem tűri az ilyen viselkedést; megfeledkezve magáról, ill. arról, hogy a "falkavezér" is ott van a szobában elindul a fotel felé. Az egyik lábát már a fotelra tette, amikor hirtelen "kapcsol", hogy ezt nem szabad; gyakran hatalmasat ásít zavarában (» Üresjáratú reakció).

Az ~ lényege az, hogy az állat hirtelen - pótlásként - olyasmit tesz, ami látszólag egyáltalán nem illik az adott helyzetképbe, csakhogy levezethessen valamit. Ha két kutya fenyegeti egymást, és az egyiknek hirtelen inába száll a bátorsága, akkor behódoló pózt vesz fel. Ez a póz "kikapcsolja" a másik állat harci viselkedését, de elfojtott dühét is kiadva, felemeli a lábát és a sarokra vizel, vagyis "átugrik" az agresszióról az ürítésre, ami ilyenkor egyúttal a fölény kifejezése is.

Az alacsonyabb rendű állatok, még a halak és a madarak is csak faj-specifikus módon képesek kitérni a konfliktushelyzetek elől. A tüskés pikó pl. álfészket ás tartománya határán, ha meglátja a szomszédos tartomány rivális gazdáját, a verekedő kakasok pedig a harc szünetében "átugranak" tisztálkodási műveletekre. Az emlősök ezt az "átugrást" sokféle módon hajthatják végre. Vannak azonban nekik is olyanfajta átugrási reakcióik, amelyek bizonyos helyzetekre nagyon is jellemzők, és így a szociális partnerben felidéznek v. elnyomnak bizonyos ellenreakciót, v. annak hangulatváltozását idézik elő. (» Ritualizáció)

Aujeszki-féle betegség.

Régóta ismert kór, de egészen a századfordulóig azonosnak tartották a » veszettséggel. Azt, hogy önálló bántalom, Mo.-on mutatták ki először, de a rendkívüli hasonlóság miatt álveszettségnek is nevezik.

Vírus okozza, amely a vérben, a vizeletben, majd később a központi idegrendszerben is megjelenik. Kutyák, sőt macskák is megkaphatják, de néha járványszerűen megbetegednek a sertések és más háziállatok is. Az emberre nem veszélyes. Lappangási ideje rendszerint 3-6 nap. Nagyfokú bágyadtsággal kezdődik, a kutya nem eszik, összekuporodva, ijedt arckifejezéssel ül, v. minden átmenet nélkül teljesen céltalanul fel-le rohangál. Izgatottan, erőteljesen nyalogatja, később véresre vakarja, harapdálja egyre jobban viszkető testét, miközben nyög és nyüszít. A kínzó viszketés addig fokozódhat, hogy a szerencsétlen, szenvedő állat szinte lerágja saját végtagjait. Egyre nyugtalanabbul szaladgál összevissza, néha hempereg. Előfordulhat, hogy az embert is megtámadja. Éppen ezért ilyen esetben nem árt a fokozott óvatosság. Garatbénulás miatt nem tud nyelni, állandóan habos nyál folyik a szájából, esetleg rángatózik is. Pupillája teljesen kitágul és ez rémült kifejezést kölcsönöz a beteg állatnak. A betegség végzetes, a halál minden gyógyszerezés, gondos kezelés ellenére rendszerint 24-36 órán belül bekövetkezik.

A kutya rendszerint szájon át fertőződik: a már beteg sertés húsával, vírust tartalmazó vizelettel, vérrel, szennyezett táplálékkal. A vírust a patkányok is terjesztik, amit nem árt tudni, hiszen számtalan kutyát éppen patkányirtás céljából tartanak még ma is, és egyáltalán nem közömbös az a tény, hogy ha

az állat beteg patkányt fog, megfertőződhet. Másik gyakori módja a kutya fertőződésének, hogy vírust tartalmazó sertéshúst nyers állapotban etetnek vele.

Miután az ~ tünetei meglehetősen hasonlítanak a veszettségre, mindenképpen állatorvoshoz kell fordulni, hogy a biztos diagnózist megállapítsa, ill. kizárja az emberre is veszélyes betegség gyanúját. A legjobb megelőzni a bajt, vakcinával beoltatni a kutyát, és így megbízható védelemben részesíteni az állatot.

Australian Cattle Dog » Ausztrál pásztorkutya

Australian Kelpie » Kelpie

Australian Shepherd Dog » Ausztrál juhászkutya

Australian Silky Terrier » Ausztrál selyemszőrű terrier

Australian Terrier » Ausztrál terrier

Ausztrál juhászkutya

(Australian Shepherd Dog). Az 1800-as évek környékén tenyésztették ki a különböző ausztrál és új-zélandi juhászkutyákból. Birkanyájak őrzésére, terelésére használják ma is. Az elkóborló, makacskodó juhokat szinte parancs nélkül, öntevékenyen visszatereli társaihoz. Szép külleme és szőrzete miatt kedvtelésből is szívesen tartják.

Élénk, értelmes, bátor, könnyen képezhető, engedelmes, ugyanakkor önálló.

Közepes termetű, erőteljes felépítésű, karcsú kutya. Feje elkeskenyedő, kissé a colliéhoz hasonló. Szeme kék, füle a fejéhez simulva lelóg. Háta hosszú, ágyéka kissé magas és erős, széles, fara enyhén lejtős. Mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai izmosak, párhuzamos állásúak. Farka nyugalmi helyzetben lelóg, csánkig érő. Szőrzete közepesen hosszú, hasonlít a sheltie szőrzetéhez. Színe fekete, cservörös rajzolattal, valamint szimmetrikus fehér jegyekkel. Marmagassága 50-60 cm; testtömege 25-27 kg.

Ausztrál kutyafajták

» Ausztrál juhászkutya, » Ausztrál pásztorkutya, » Ausztrál selyemszőrű terrier, » Ausztrál terrier, » Kelpie, » Kenguruagár (» Terrierek)

Ausztrál pásztorkutya

(Australian Cattle Dog). Nem tévesztendő össze a » kelpie-vel, bár az első pillantásra elég nehéz őket megkülönböztetni egymástól. Erős, tömör, harmonikus testalkatú munkakutya, pontosabban pásztorkutya, akárcsak a kelpie. Mindig figyelmes, különösen intelligens, éber, bátor, hűséges; nemcsak a nyájat, hanem a gazdáját is megbízhatóan, harcosan őrzi, idegenekkel szemben bizalmatlan.

Koponyája széles, arcorri része izmos. Fogai erősek, egészségesek, harapása ollószerű. Szeme tojásdad alakú, sötétbarna színű. Füle a tövénél széles, hegyben végződik, felálló, hallása kitűnő. Nyaka erős, izmos. Végtagjai ugyancsak erőteljesek, jó csontozatúak. Mellkasa mély és izmos, ágyéka széles, hátvonala vízszintes, háta erős. Bundája minden időjárásnak ellenálló, eléggé rövid, sima, közepesen kemény; a végtagok hátulsó élén a szőrzet hosszabb, zászlót alkot; színe kék v. kékes tarka, fekete, kék, barna, sárga foltok lehetnek a mellén. A mellső végtagok a lábközéptől fölfelé cserszínűek, akárcsak a mellkas és a nyakrész. A kanok marmagassága 43-48, a szukáké 41-46 cm; testtömege 16-23 kg.

Ausztrál selyemszőrű terrier

(Australian Silky Terrier). Ausztráliában tenyésztették ki. Az ottani kutyabarátoknak szükségük volt egy kis termetű, kertben és lakásban egyaránt tartható ebecskére. Feltehetően az » ausztrál terrier és a » yorkshire terrier keresztezéséből származik, bár lehetséges, hogy » cairn terrier és » norwich terrier vér is csörgedezik ereiben. Selymes, hosszú szőrzetét viszont minden bizonnyal a » skye terriertől, az ausztrál terrier ősétől örökölte.

Eleven, élénk, aktív, vidám kutya. Feje közepesen hosszú, terrierjellegű, orrháta egyenes, orrtükre fekete. Szeme kicsi, kerek, sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle háromszög alakú, felálló. Nyakát hosszú, selymes szőr borítja, háta egyenes, hasa felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, vékony csontúak, mancsa kerekded, ujjai zártak. Farkát csonkolják, egyenesen fölfelé tartja. Szőrzete hosszú, selymes. Színe kék és rőt v. szürkéskék és rőt. Marmagassága 22,5 cm; testtömege 4-5 kg (l. 17. színes fénykép).

Ausztrál terrier

(Australian Terrier.) Ausztrália nevezetes arról, hogy állatvilága sok tekintetben eltér a többi kontinensétől; pl. Ausztráliában él a kenguru, a koala, a vombat v. a kacsacsőrű emlős. Ezeknek a különleges állatoknak a sorába nagyon jól beilleszkedik az ~ is; az egyetlen olyan terrier, amely nem a brit szigetekről való. Ma már lehetetlen kideríteni, hogy miféle összetevőkből alakult ki, annyi bizonyos, hogy a fajta első hivatalos bemutatkozása az 1899-es sidneyi kutyakiállításon történt. Kialakításához feltehetően felhasználták az » ír, a » skót, a » yorkshire, a » cairn, a » dandie dinmont terriert; így jött létre a jó kötésű, alacsony, tömzsi, rendkívül aktív és fürge kis kutya. Elsősorban ez utóbbi tulajdonságának köszönheti népszerűségét; Ausztráliában ugyanis szívesen láttak volna egy olyan kutyát, amely pillanatok alatt végez a patkánnyal v. a nyúllal. Mint kiderült, ez a csöpp kutya egyúttal remek kígyóölő is; hihetetlen fürgeséggel ugrik fel a földről, megpördül a levegőben, a kígyó mögött terem, majd a feje mögött megragadja s végez vele.

Feje hosszúkás, állkapcsa hosszú és erőteljes, szeme apró, eleven, sötétbarna. Füle kicsi, magasan tűzött, feláll. Végtagjai egyenesek, izmosak. Farkát kurtítják. Szőrzete egyenes szálú, tömött, durva, színe: elsősorban kék v. ezüstszürke törzs, cserszínű végtagokkal és pofával. Átl. marmagassága 25 cm; testtömege 4,5-5 kg.

Ausztrál terrier

Autósbetegség.

A kutyák ~e abból adódik, hogy képtelenek beállítani egyensúlyukat a kocsi mozgása szerint. A legtöbb kutyakölyök könnyen és gyorsan alkalmazkodik az autóban való utazáshoz, néhány azonban képtelen erre. Bebizonyosodott, hogy a kutya ~ét okozhatja a gépkocsi haladása következtében kialakuló valamiféle statikus elektromosság is. Ilyen esetekben a rosszullét gyakran megelőzhető, ha egy könnyű láncot erősítenek az autó hátulsó tengelyéhez, hogy leérjen a földre (karosszériaföldelés), ez levezeti az elektromosságot.

Az olyan kölyöknek és idősebb kutyának, amely fogékony az ~re, az utaztatása előtt 8-12 órával ne adjunk enni. Az éhes kutyát könnyen megtaníthatjuk arra, hogy várja az autózást, mégpedig úgy, hogy az első kocsikázások rövid ideig tartsanak, és hazatérés után azonnal etessük meg. A nyugtatók nem mindig válnak be az ~ben szenvedő kutyáknál, valószínűleg azért, mert a gyógyszereket ált. közvetlenül az autózás előtt adják be nekik és nem néhány órával korábban.

Auvergne-i vizsla

(Braque d'Auvergne). Francia fajta; eredete homályos, valószínűleg a saint-germaini vizsla fehér és fekete változata, azon a vidéken is él. Kitűnő vadászkutya, főleg szárnyas vadra - elsősorban fogolyra - vadásznak vele. Meglehetősen nagy, tagbaszakadt eb, ennek ellenére könnyednek, elegánsnak hat.

Feje hosszú, stopja (» Arcorri hajlás) nem túl kifejezett, arcorri része elég hosszú, egyenes. Szeme sötét mogyoróbarna, füle lelóg. Mellkasa mély, mérsékelten széles, háta rövid, egyenes, ágyéka széles, izmos. Végtagjai erőteljesek, jó csontozatúak. Szőrzete rövid, fényes; színe v. fehér nagy fekete foltokkal, v. sötétebb árnyalatú, a fehér és a fekete keveréke. Farka közepesen hosszú, vízszintesen hordja, kétharmadára kurtítják. A kanok marmagassága 57-63, a szukáké 55-60 cm; testtömege 22-28 kg.

Auvergne-i vizsla

Avirulens.

Nem fertőzőképes mikroorganizmus.

A-vitamin.

Lényeges szerepet játszik a szem látópigmentjének képződésében, amely a szürkületben való tájékozódáshoz szükséges; biztosítja továbbá a hámszövet egészségét, épségét, amely gyakran megsérülhet, és ez kaput nyit a fertőzéseknek, végül elősegíti a csontok növekedését.

Minden állatnak szüksége van ~ra, ill. karotinra, amely az ~ elővitaminja, belőle alakul ki az ~. A teljes ~-hiányban szenvedő fiatal kutyák nem fejlődnek, sőt gyakran elpusztulnak. A felnőtt ebek már sokkal jobban, ill. hosszabb ideig tűrik megbetegedés nélkül az ~-hiányt.

A növényi eredetű táplálékok nem tartalmaznak ~t, viszont majdnem mindegyikben (a zöld növényekben, a sárgarépában, a kukoricában, a gyümölcsökben) található karotin. A tejzsír, a máj és kisebb mértékben a vese, valamint a zsíros sertéshús ugyancsak tartalmaz karotint. Igaz, hogy a karotin hatékony ~-forrás, de a kutya csak korlátozott mértékben képes ~ná átalakítani és a képződő többletet szervezetében tárolni; és kevésbé jól hasznosítható is, mint az ~, mivel a bélcsatornában hamar elbomlik.

A legtöbb ~ a májban van, de a vesében, a vérsavóban, a tejben és a tojásban is található. A főzés nem csökkenti a tej és a tojás ~-készletét, valamint a növények karotintartalmát.

Az ~ a zsírokkal együtt szívódik fel; az ásványi olajok (pl. a paraffinolaj) gátolják felszívódását.

~ hiányában a hámsejtek elsorvadnak, elszarusodnak, majd szétesnek; szinte minden hámmal borított szervben előbb-utóbb gyulladásos, gennyesedéssel együtt járó elváltozások alakulnak ki. A hámszövet-elváltozások csökkentik az állat » ellenálló képességét, súlyosabb esetben a szaruhártya kifekélyesedik, a légzőszervek és a nemi szervek fertőződnek.

~ és nikotinsav hiányában a száj nyálkahártyája elveszti ellenálló képességét, ami végső soron fekélyesedéshez vezethet; továbbá késlelteti a kutya normális növekedését és fejlődését. Szabályozza a csontsejtek aktivitását is, hiánya esetén a kölykök agykoponyája és gerincoszlopa lassabban fejlődik, mint a központi idegrendszer, amely ilyenformán megsérülhet. Következménye lehet egyensúlyzavar, süketség, esetleg vakság.

Megfelelő mennyiségű ~ adagolásával korrigálható egyebek között a hiányos csontnövekedés, s ezáltal az idegrendszeri elváltozások is gyógyíthatók. Az újszülött kiskutyák eleve ~-hiányban szenvednek, s ez a körülmény fogékonnyá teszi őket a szem- és a bőrbetegségek iránt. Éppen ezért rendkívül fontos, hogy a kölykök kiszopják az első, ún. » föcstejet, amely gazdag ~ban.

Feltehetően az ~-hiány felelős a felnőtt kutyák legtöbb bőrbetegségéért is; ezeknek a kutyáknak az állapota egyébként rendszerint jelentősen javul, ha ~nal kezelik őket.

Azawakh.

Állítólag a legősibb kutyafajták egyike, az agarak atyjának tartják. A tuaregek tenyésztik, akik Mali, Felső-Volta és Niger egyes vidékeit lakják. Őshazájában vadászkutya. Európában - ahová 1972-ben jutottak el első, példányai - kedvencként tartják. Szívós, bátor, önálló, kissé nehezen kezelhető, gyorsaságáról és hihetetlenül jó reflexeiről nevezetes kutya. Karcsú, elegáns megjelenésű állat. Feje hosszú, keskeny, szeme mandulavágású. Füle lelóg. Háta rövid, egyenes, fara enyhén csapott, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai hosszúak, egyenesek, izmosak. Farka ugyancsak hosszú, vékony, mozgékony. Szőrzete rövid selymes. Színe rőtes árnyalatú, vörös vagy homokszínű, fehér jegyekkel az arcorri részen, a mellkason és a farokvégen. Marmagassága 64-72 cm, testtömege 28-30 kg.

Azonosítás.

Speciális szimatmunka, amelynek során a kutya a vezetője által megjelölt speciális szagforrás (» nyom, tárgy v. személy) és az ezzel valamilyen módon kapcsolatban álló másik szagforrás között megállapítja a szagazonosságot. Ez történhet olyanformán, hogy az állat egy bizonyos tárgyról megállapítja, ki a tárgy gazdája, v. egy személyről bebizonyítja, hogy köze van valamilyen elveszett v. elhagyott tárgyhoz. Történhet az ~ egy bizonyos nyomról vett szag alapján egy másik nyomra (lényegében erről van szó a » nyomkövetésnél), ill. tárgyról tárgyra (tárgy~ során).

Babeziózis.

Okozója a Babesia canis nevű véglény. A fertőzést » kullancsok terjesztik. A babesiák körte alakúak, a vörösvértesteket támadják meg és rombolják szét. A betegség tünetei: magas láz, fokozott szomjúság, étvágytalanság, aluszékonyság, megnövekedett pulzusszám. Az akut esetek gyakran halállal végződnek. Elhúzódó, enyhe fertőzés esetén az állat fáradékony, hőmérséklete hol magas, hol pedig normális. A babesiák kimutatása a vérből történik. Az idejében felismert betegség gyógyítható, de a felépült ebek kb. egy évig még fertőzhetik környezetüket.

Bajor hegyi véreb

(Bayerischer Gebirgsschweisshund). Német vadászkutya, baváriai hegyikutyának is nevezik; eredete állítólag egészen a kelták idejére vezethető vissza. Ez túlzás, de annyi igaz, hogy már nagyon régen kialakultak a vadászkutyák két alaptípusának: a » kopóknak (hajtókutyák), valamint a vezető kutyáknak (» vérebek) az elődei.

Modern változata annak köszönheti létezését, hogy a » hannoveri véreb kissé nehézkes, erőteljes testalkatával a hegyvidékeken nem nagyon boldogult; ezért keresztezték a » tiroli kopóval. Hosszú évek munkája eredményeként létrejött egy kiváló vadászkutya. Nyomtartó képessége elmarad ugyan a hannoveri vérebé mögött, de hajszára kiváló; ennek ellenére hazájában nem túlzottan népszerű, holott az egyik legkönnyebben tenyészthető és tartható vadászkutya, ráadásul jól kezelhető, igénytelen, szikár szervezetű, bátor, jóindulatú eb.

Hasonlít a hannoveri vérebre, de annál nagyobb, mozgékonyabb és fürgébb. Lábai vékonyabb csontozatúak, feje keskenyebb, magasabban is hordja, mint a hannoveri, ajkai nem lógnak le annyira. Fogazata ollós harapású, orrtükre fekete. Szeme barna, füle nagy, lelógó, szorosan a fejéhez simul, az alsó vége lekerekedő. Nyaka izmos, mellkasa mély, de nem túl széles, háta hosszú, ágyéka széles, enyhe ívelésű. Hátulsó része kissé magasabb, mint a mellső. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, hosszúak, izmosak. Mancsa nem annyira erős, mint a hannoverié, karmai feketék. Farka közepes hosszúságú, lelóg. Szőrzete rövid, sűrű, a hasán és a combjain hosszabb, durvább; színe a vörös legkülönbözőbb árnyalatai, de lehet halványsárga is, egészen a zsemlyeszínűig. A füle, a farka, az arcorri része és a háta gyakran sötétebb. A kanok marmagassága 45-50, a szukáké 40-45 cm; testtömege 25-28 kg.

Baktericid. Baktériumölő.

Bakteriosztatikus.

A baktériumok szaporodását gátló kémiai vegyület.

Balkáni kopó

(Balkanski goniè). Jugoszláv fajta; kissé hasonlít az » erdélyi kopóhoz. Hazájában a vadászok elsősorban kisvadra használják, mivel rendkívül kitartó és kiváló nyomkövető; élénk ugatással magabiztosan, faradhatatlanul űzi a vadat.

Közepes termetű erőteljes testalkatú kutya. Feje hosszúkás, keskeny, koponyája kissé domború. Stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrháta egyenes, orrtükre fekete, szeme kerek, sötétbarna. Fogazata ollósan záródik, füle hosszú, lelógó. Nyaka elegánsan ívelő, közepesen hosszú, lebernyeg nélküli. Háta egyenes, ágyéka feszes, hasa kissé felhúzott. Mellkasa mély, a könyökéig ér, fara enyhén lejtős. Végtagjai egyenesek, izmosak párhuzamos állásúak, farka lelóg, a csánk alá ér. Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló; színe rókavörös, a hátán fekete nyereggel. A kanok marmagassága 46-54, a szukáké 44-52 cm; testtömege 20 kg.

Balkáni kopó

Balkanski goniè » Balkáni kopó

Bandog.

Valamikor régen a láncon tartott, de éjszakára szabadon engedett, vad kutyákat nevezték így az angolok. Legújabban a kutyaviadalok céljaira kitenyésztett, abnormálisan agresszív ebek viselik ezt a nevet. A ~ hatvankilós "szörnyszülött", melynek marmagassága 60 cm, tépőfogai négycentisek. A rottweilerből, a pit bullterierből, a rhodéziai ridgebackből, illetve ezek keverékeiből alakítják ki. Nem fajtatiszta!

Bánat » Érzelmek

Barak » Boszniai drótszőrű kopó

Barátság » Érzelmek

Barbet.

Ősi fajta. Már-már csaknem teljesen kiveszett; Franciaország egyes vidékein azonban még vadásznak vele. Régi - XV., XVI. sz.-i - képeken már ábrázoltak ilyen típusú kutyákat, s leírás is maradt róla a XVI. sz.-ból. Hosszú, göndör szőrű kutya volt, s feltehetően ez az eb lehetett a briard (» Brie-i juhászkutya), az » uszkár és talán a pincsi őse. Értelmes, hűséges, kezes állat. Kitűnő vízivadász. Bátor, szívós, fáradhatatlan, de kissé nehézkes és lassú. A túl igényes kiállításrajongók szerint kissé közönséges megjelenésű.

Koponyája domború, széles, orrtükre barna v. fekete. Szeme kerek, élénk, értelmes tekintetű, sűrű, hosszú szemöldök takarja. Füle hosszú, göndör, fürtös szőrzet borítja. Nyaka erős, rövid; mellkasa széles, eléggé mély; háta kissé domború; ágyéka rövid és izmos. Mellső végtagjai egyenesek, erőteljes csontozatúak. Fara csapott, farkát kissé fölemelve és behajlítva hordja. Szőrzete hosszú, gyapjas és göndör, fürtökben lóg a testén, gyakran nemezes; színe szürkésfekete, tejeskávészínű, piszkosfehér, fehér és gesztenye, fehér és fekete. Marmagassága 55-60 cm; testtömege 15-18 kg.

Barbet

Barzoj » Orosz agár

Basenji.

Különleges megjelenésű, furcsa vadászkutya. Nem túl régen, 1895-ben hozták be Európába, ahol az első kiállításon mint kongói terriert mutatták be, Közép-Afrikában azonban már évszázadok óta ismerik. Valaha a pigmeusok vadászkutyája volt; ezek a törzsek ma is használják, senzinek nevezik. Harry Johnston fedezte fel a múlt század 80-as éveiben a Kongó vidékén. Sárgásbarna v. sárgásfehér, viszonylag kis termetű kutyaként jellemezte, amelynek orra hegyes, farka felkunkorodik. Legérdekesebb tulajdonsága: hogy egyáltalán nem tud ugatni.

A ~ különös farokállását a kinológusok egy része azzal magyarázza, hogy a senzi tkp. egy régi egyiptomi fajta leszármazottja, amelyet már több ezer évvel ezelőtt ismertek azon a vidéken. Ezt a furcsa, de szép küllemű kutyát az angol és az amerikai tenyésztők kézbe vették és 1937-ben már ~ néven mutatták be. Afrikai őseihez hasonlatosan nem ugat, ennek ellenére meglehetősen zajos, kellemetlen hangokat hallat.

Feje elhegyesedő, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrtükre fekete, némi rózsaszínű folt nem hiba. Fogazata ollósan záródik, ajkai feszesek. Szeme barna, de lehet sárga v. világoskék is. Füle elálló, hegyes végű. Nyaka elegáns ívelésű, lebernyeg nélküli, háta egyenes, ágyéka feszes, fara izmos. Farka néha kettős gyűrűben a hátára kunkorodik. Mellkasa könyökig ér, hasa felhúzott. Végtagjai erőteljesek, párhuzamosak; mancsa kicsi, kerekded, ujjai zártak. Szőrzete rövid, testhez simuló; színe vörösessárga fehér jegyekkel, fekete-fehér, fekete-fehér-barna, a farka vége mindig fehér. A krémszínű példányok nem tenyészthetők. A kanok marmagassága 42, a szukáké 40 cm; testtömege 10-11 kg (1. 18. színes fénykép).

Basenji, jellegzetes kunkorodó farokkal

Basenji

Basset artesien Normand.

Francia fajta; feltűnő küllemű, viszonylag nagy testű, rövid lábú, groteszk megjelenésű kutya. Feje hatalmas, arcorri része hosszú. Szeme nagy, sötétbarna, nyugodt tekintetű. Füle mozgékony, igen hosszú, lelógó, vége felé elkeskenyedő. Háta széles, ágyéka feszes, mellkasa mély, fara izmos. Végtagjai rövidek, vaskosak, görbék. Farka elég hosszú, fokozatosan elvékonyodó, vízszintesen tartja, végét kissé görbíti. Szőrzete sima, rövid, sűrű, testhez simuló. Színe fehér alapon fekete foltos, a fején rőt jegyekkel (háromszínű), fehér és rőt (kétszínű). Marmagassága 26-36 cm; testtömege 15 kg.

Basset artesien Normand

Basset bleu de Gascogne.

Francia fajta; hasonlít a » basset artesien Normand-hoz, de a lábai hosszabbak. Jellemzője a színe, amelyre a neve is utal: kék és fehér alapon pöttyözött, több-kevesebb beütéssel, sárgás-vörös jegyekkel a szemek fölött és a fülek belsejében. Sima szőrű, rendkívül ügyes, jó szimatú kis kutya; az egyik legtípusosabb basset. Feje száraz, megnyúlt, szeme sötétbarna; kedves, kissé szomorú tekintetű. Füle hosszú, enyhén redőzött. Mellkasa mély, széles, háta erőteljes, feszes. Mellső végtagjai erősek, egyenesek, combjai izmosak, farka elég hosszú. Szőrzete nem túl finom, sűrű. Marmagassága 34-42 cm; testtömege 15-16 kg.

Basset bleu de Gascogne

Basset d'Artois.

Francia fajta; állítólag a » bassetek között ez a legrégibb változat: a Párizsban tartott első kutyakiállításon, 1863-ban már bemutatták.

Inkább erős és zömök, mint elegáns, igen hosszú testű kutya; hasonlít a tacskóhoz. Feje szögletes, rövid, szeme nagy, barna. Füle alacsonyan tűzött, hosszú, lelóg. Mellkasa széles, mély, háta egyenes, feszes, ágyéka izmos. Végtagjai rövidek, kissé görbék; mancsai nagyok, ujjai zártak, farka közepesen hosszú, mozgékony. Szőrzete rövid, vastag szálú, sűrű; színe fehér-fekete-rőt (háromszínű). Marmagassága 26-32 cm; testtömege 15-16 kg.

Bassetek.

A » kopók nagy családjába tartoznak; származásuk messzire vezethető vissza, de azt, hogy mikor jelentek meg először, lehetetlenség megállapítani. Annyi bizonyos, hogy már a XV. sz.-i Franciaországban jól ismerték ezeket a kutyákat, és egy 1573-ban megjelent vadászati munka teljes leírást adott róluk. Nevük a francia bass szóból származik, ami alacsonyt v. törpét jelent, utalva rövid lábaikra, ún. mély növésükre. Ilyen fajtájú v. legalábbis hasonló jellegű kutyákat egyébként már a középkori Angliában is tenyésztettek.

Állítólag Flandriából származnak; eredetileg két válfajuk volt: az artésiai - teljesen görbe mellső lábakkal - és a flamand, egyenes mellső végtagokkal. Később több változatuk is kialakult: a » basset artésien Normand, a » basset bleu de Gascogne, a » basset d'Artois, a » basset fauve de Bretagne, a » basset griffon Vendéen és a » basset hound.

Basset fauve de Bretagne.

Francia fajta; állítólag a francia griffonból és a basset vendéenből alakították ki, erőteljesen hasonlít is a vendéenre: durva, kemény szőrű, apró termetű, tömzsi kis kutya. Valamikor apróvadra vadásztak vele.

Bátor, fürge, kiváló szimatú állat; értelmes, jó idegzetű, kissé túlságosan is nyugodt, "megfontolt" kutya. A családba könnyen beilleszkedik, a gyerekeket különösen szereti; sohasem szertelen v. félénk.

Feje nagy, arányos, meglehetősen hasonlít a szálkás szőrű tacskóéra. Orrtükre fekete, arcorri része erőteljes. Fogai nagyok, szilárdak, ollósan záródnak. Szeme kissé mélyen ülő, sötétbarna, kedves, talán picit szomorú tekintetű. Koponyája enyhén domború, füle különlegesen hosszú, oldalt lelóg. Nyaka rövid, izmos, jó ívelésű. Mellkasa mély és telt, háta hosszú, egyenes, fara enyhén csapott. Mellső végtagjai rövidek, erősek, a hátulsó végtagok izmosak, párhuzamosak, nem fordulnak sem ki, sem be. A farka lelóg. Szőrzete kemény, sima, sűrű, durva; színe a világossárgától a vöröses árnyalaton át egészen a barnáig minden kopón elismert szín lehet. Átl. marmagassága 32-36 cm; testtömege 16-18 kg.

Basset fauve de Bretagne

Basset griffon Vendéen.

Francia fajta; jelentősen különbözik az angol, ill. amerikai bassettől. Hasonlít a basset fauve de Bretagne-ra, szőrzete nem annyira drótszerű, puhább tapintású és gubancosabb. Kiváló vadászkutya.

Koponyája enyhén domború, kissé megnyúlt. Szeme elég nagy, kerek, sötétbarna. Füle mozgékony, hosszú, keskeny, a vége lekerekedő. Nyaka erőteljes, háta egyenes, izmos, ágyéka széles, fara erős. Mellkasa mély, nem túl széles, hasa enyhén felhúzott. Mellső végtagjai párhuzamos állásúak, egyenesek, a hátulsók valamivel szélesebb alapon állnak. Farka hosszú, vízszintesen tartja, a végét kissé visszahajlítja. Szőrzete hosszú, drótszerű. Színe cserbarna, rőt v. világosszürke; fehér és narancssárga, fehér és szürke, fehér és fekete, fehér és rózsaszínű (kétszínű); fehér-fekete-rozsdabarna (háromszínű). Marmagassága 38-42, ill. a kisebb változaté 34-38 cm; testtömege 18-20 kg.

Basset griffon Vendéen

Basset hound.

Amerikai fajta; rövid lábú, nehéz csontozatú kutya. Kitartó, ragaszkodó, kedves természetű, rendkívül nyugodt, kiegyensúlyozott. Az 1870-es években egy angol tenyésztő magával vitt a szigetországba egy » basset d'Artois szukát, amelyet először » beagle-lel, majd az utódokat bassettel és » angol vérebbel keresztezte. Így alakult ki a ~, amelyet 1880-ban ismertek el önálló fajtaként.

Feje nagy, arányos. Szeme sötétbarna, szomorú, bánatos tekintetű. Füle különlegesen hosszú, bársonyos szerkezetű, laza ráncokban csüng, kissé befelé hajlik. Mellkasa mély, telt. Mellső végtagjai rövidek nehéz csontozatúak, hátulsó testrésze rendkívül izmos. Farkát könnyed hajlással "vidáman", kopó módra tartja. Szőrzete rövid, sima, sűrű. Színe a kopóknál elfogadott valamennyi szín, fehér-fekete-cserbarna (tricolor); fehér-cserbarna (bicolor). Maximális marmagassága 38 cm; testtömege 18-23 kg (1. 19. és 20. színes fénykép).

Háromszínű basset hound

Basset hound kölyök

Basset hound portré

Bastard

(hibrid). Két különböző fajú állat párzásából származó utód; pl. a farkas és a kutya utóda ~.

Bátorság.

Tkp. jellemvonás; a bátor kutya a valódi v. képzelt veszedelmekkel szemben önállóan, minden külső kényszer, ösztönzés nélkül száll szembe, de - sajátos módon - azon alapszik, hogy az állat a rémületet, a félelmet, az aggodalmat legyőzi, ill. nem könnyen engedi ezeket elhatalmasodni önmagán. (Némi túlzással: a ~ a félelem legyőzése.) Azok a kutyák, amelyeket bátraknak neveznek, olyan gyorsan lesznek úrrá ijedtségükön, hogy félelmi reakciójuk egyáltalán nem nyilvánul meg. A nagy termetű, harcias kutyafajták egyedei a kutyakiképző iskolákban sajátítják el a harc, a küzdelem fortélyait, ami bátorságukat fejleszti. Annak a kutyának, amelyik természetétől fogva bátor, nincs különösebb szüksége arra, hogy a támadást, az őrző-védő munkát túl sokat tanulja. A született gyáva kutya viszont csődöt mond, ha brutális, semmitől sem félő ellenféllel kerül szembe. Ezért a legszorgalmasabb kiképzésnél is lényegesen nagyobb jelentősége van annak, hogy megfelelő vérmérsékletű kutyát válasszunk. Az a jó őrző-védő kutya, amelynek kiegyensúlyozott természete veleszületett ~gal párosul.

Bátorságpróba.

Vizsgagyakorlat, amelynek során az őrző-védő kutya viselkedését értékelik. Rendszerint úgy történik, hogy a kutyát, ill. a gazdáját váratlanul és rendkívül hevesen, erőteljesen megtámadja egy bottal felfegyverzett idegen. A kutya akkor szerepel eredményesen, ha minden habozás és kitérés nélkül megállítja, ill. megfogja az idegent, és még a legbrutálisabb támadás, fenyegetés v. ütés sem készteti meghátrálásra, ill. menekülésre.

Baváriai hegyikutya » Bajor hegyi véreb

Bayerischer Gebirgsschweisshund » Bajor hegyi véreb

Beagle.

Régi angol fajta, eredete sok-sok évszázadra nyúlik vissza. Már III. sz.-i krónikák említenek egy kutyát (a bretonok ~jét), amelyet hajtóvadászatra használnak. Későbbi forrásokból kiderül, hogy a XVI. sz.-ban főleg nyulat hajtottak vele. Közvetlen elődeit a számtalan alakú, formájú és tulajdonságú harrier kopók (» Nyulászkopó) között kereshetjük. Tkp. a látványos falkavadászatok népszerű » kopói mintájára alakították ki; ezekhez a parádés vadászatokhoz azonban olykor több száz kutyát is befogadó » kennelekre, drága lovakra, népes személyzetre volt szükség (éppen ezért kizárólag a leggazdagabbak sportja volt szerte a világon), a jóval szerényebb anyagi körülmények között élő kisbirtokosok viszont a gyalogvadászatra rendezkedtek be. Ehhez kellettek a lassúbb, higgadtabb, könnyebben kézben tartható, szelíd kopófélék, mint pl. a ~.

Évszázadok során munkában edződött, igénytelen, szívós, ellenálló szervezetű kutya; környezetéhez kiválóan alkalmazkodik. Intelligens, jó idegzetű, engedelmes és szinte a jámborságig szelíd, hiányzik belőle minden agresszivitás. Ez a tulajdonság a tervszerű tenyészkiválogatás eredménye. Valamikor ugyanis a kennelekben nagyszámú, olykor több száz kutya élt összezárva; nagy gondot okozott volna, ha egy-egy ilyen kennel csupa harcias, agresszív, marakodó ebből áll; és a vadászatot is tönkretette volna a rivalizáló kutyák küzdelme. Ezért kizárólag szelíd egyedeket tenyésztettek tovább. Ennek a viselkedésének köszönheti, hogy a modern nagyvárosok kutyatartói körében is népszerű; a jó tulajdonságai miatt mint kísérleti állat is világszerte kedvelt.

Közepes termetű, szilárd testalkatú, erőteljes és mozgékony állat. Feje közepes nagyságú, koponyája boltozatos. Stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, » arcorri része nem keskenyedik el, orrtükre fekete. Szeme sötétbarna, kedves, kellemes kifejezésű. Füle hosszú, alacsonyan tűzött, lelógó. Nyaka közepesen hosszú, izmos, kevés lebernyeg lehet rajta. Mellkasa mély, izmos, rövid, ágyéka erőteljes, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai egyenesek, párhuzamos állásúak; mancsa kerekded. Farka közepes hosszúságú, magasan tűzött, felálló, mozgás közben kissé fölfelé tartja. Szőrzete rövid, testhez simuló. Legkedveltebb színe a fehér-fekete-cserbarna (trikolór), de lehet fehér-cserbarna (bikolór), valamint egyszínű fehér is. Lényegében minden kopószínben előfordulhat. Marmagassága 33-40 cm; testtömege 8-10 kg (1. 21. színes fénykép).

Kétszínű beagle

Beagle szuka és kan

Beagle harrier.

Francia falkakutya; mint az a nevéből is egyértelműen kiderül, a » beagle és a harrier (» Nyulászkopó) keresztezése révén alakították ki. (A harrier tulajdonképpen nem egy kutyafajta, hanem bizonyos kopófajták gyűjtőneve. Van Devon and Sommerset Harrier, Stud Book Harrier stb.).

A ~t kisvadra használják; szívós, robbanékony, értelmes, fürge kutya. Közepes termetű, karcsú, izmos; feje kissé hosszabb, mint a beagle-é. Koponyája enyhén domború, stopja (» Arcorri hajlás) egyáltalán nincs. Orrháta egyenes, orrtükre fekete, fogazata ollós harapású. Szeme sötétbarna, tekintete élénk, értelmes, füle nagy, lelógó. Nyaka hosszú, erős, háta egyenes, ágyéka izmos. Mellkasa a könyökéig ér, hasa kissé felhúzott. Végtagjai egyenesek, erőteljesek, párhuzamosak. Farkát fölfelé tartja, a végét felkunkorítja. Szőrzete rövid, sűrű; színe fehér-vörös-fekete (háromszínű). Marmagassága 45-48 cm; testtömege 20 kg.

Bearded Collie » Szakállas collie

Beauce-i juhászkutya

(Berger de Beauce). Ősi fajta. A kinológiai irodalom először 1809-ben említi, de nyomai sokkal régebbi időkbe, a francia Jura mocsár- és tóvidékre vezetnek. Elképzelhető, hogy ezzel a körülménnyel magyarázható sajátos külleme, amely eléggé eltér mind a síkságon mind a hegyekben élő juhászkutyákétól. Az egyik nevezetessége - és erről már a XVIII. sz.-ban is szó esett -, hogy hátulsó lábán hat ujj van; a legendák szerint azért, hogy könnyebben megkapaszkodhasson a juhok szőrébe, amikor "a hátukra ülve viteti magát a nyáj egyik végéről a másikra". Ez persze mese de a valóságban még napjainkban is előfordul, hogy a ~ nap mint nap 100 km-t megy, ill. fut nyájőrzés közben. Feltehetően egyfajta természetes kiválogatódás során éppen azok a kiskutyák bizonyultak a legéletrevalóbbaknak, amelyek a hat ujjat örökölték; így lett sajátos fajtajelleg belőle, amely mind a mai napig fennmaradt - kettős » farkaskarom formájában.

A ~ először 1863-ban jelent meg a kiállításokon önálló fajtaként, hivatalos standardjét pedig 1888-ban öntötték formába. A XX. sz.-ban - sok más társához hasonlóan - ez a fajta is egyre inkább kiszorult a nyájak mellől; viszont közkedvelt őrző-védő kutya lett. A népszerű francia írónő, Audry Colette - A fürdőkád mögött c. díjnyertes kutyaregény szerzője - "kurtanemes"-nek keresztelte el saját ~ját; az elnevezés találó: büszke, öntudatos", majdhogynem azt mondhatnánk, "rátarti" kutya. Önállóan, magabiztosan látja el feladatát; a nyáj, ill. a ház, a lakás v. a gyerek őrzését. Ragaszkodó, szorgalmas, kitartó, egyenes jellemű - no meg kissé faragatlan - eb, akárcsak egy "békebeli gazdálkodó".

Rusztikus felépítésű, erős testű, hatalmas kutya. Feje a » dobermannéra hasonlít, csak annál erőteljesebb. Orrtükre fekete fogazata hatalmas, ollós harapású, stopvonala (» Arcorri hajlás) közepesen erős. Szeme barna, füle természetes formájában lelóg, de kupírozni is szokták. (Kiállításokon az ilyen példányokat előnyben részesítik a vágatlan fülűekkel szemben.) Nyaka erőteljes, izmos, mellkasa széles és mély, háta egyenes, fara kissé lejtős. Végtagjai erőteljesek, párhuzamos állásúak, a hátulsó lábakon kettős farkaskarom található. Farka a csánkig ér, a vége kissé felhajlik. Szőrzete a fején rövid, a testén és a combjain 3-4 cm hosszú, színe leggyakrabban fekete, vörös rajzolattal (dobermannszín), harlekin és fekete foltos. A kanok átl. marmagassága 70, a szukáké 58-60 cm; testtömege 30-35 kg.

Beauce-i juhászkutya

Bedlington terrier.

A » dandie dinmont terrierből, a » bullterrierből és az » angol agárból alakították ki Bedlington angol bányavárosban 1790 táján. Mindegyik elődjétől örökölt valamit: az agártól a gyorsaságot, a bullterriertől a bátorságot, s a dandie dinmont terriertől a bánatos, szelíd nézését. Érdekes, bárányszerű küllemét nyírással érik el. Természete - szelíd megjelenésével homlokegyenest ellentétben - terrieres, bátor, fogós, kemény; gazdájához kimondottan ragaszkodó, értelmes, tanulékony eb. Régen vadászatra, dúvadirtásra használták, sőt még a kígyókkal is elbánt. Angliában valamikor a » kutyaviadalok egyik sztárja volt, ami manapság már nehezen képzelhető el róla; napjainkban kizárólag kedvtelésből tartják.

Feje jellegzetesen körte formájú, majdnem kékesfehér szőr borítja. Szeme sötétbarna, a szemhéj fekete és a körülötte levő szőr is sötét, ezáltal az egész szem kiemelkedik a világos színű fejből. Az orrhát és a homlok egyenes vonalban találkozik, stop (» Arcorri hajlás) nincs. Fogazata harapófogószerű. Füle oldalt lelóg, selymes szőr borítja, végén bojttal. Háta kissé domború, ágyéka magas, fara csapott. Farka lefelé lóg, vége kissé kunkorodik, rövid szőrzet fedi, figyelő helyzetben egyenesen hátrafelé tartja. Mellkasa könyök alá ér, hasa agárszerűen felhúzott. Elülső végtagjai oszlopszerűek, párhuzamosak, a hátulsók oldalról nézve kissé meredeken állnak. Színe leggyakrabban kék v. kékesszürke, ritkán előfordulnak homok- és csontszínű példányok is; szőrzete selymesen lágy, hullámosodásra hajlamos, trimmelik. Marmagassága 40-42 cm, testtömege 8-10 kg (1. 22. színes fénykép.)

Bedlington terrier

Behívás.

Alapvető követelmény a kutyával szemben, hogy kiképzője, pontosabban tulajdonosa valamilyen jelére v. parancsszavára - és nevének hallatára - bárhonnan, minél gyorsabban odajöjjön. Ez a gyakorlat a kutyanevelés alfája és ómegája!

A behívás karjele

Behódolási póz » Rangsorvita

Bélelzáródás.

A kutya emésztőrendszerében elakadó idegen testek mindenkor komolyan veszélyeztetik az állat életét. Ha a tulajdonos ilyenkor minél előbb gondoskodik a szakszerű beavatkozásról, annál jobb a kilátás az eb megmentésére. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ha a szerencsétlen állatokat legyengült állapotban viszik orvoshoz, már semmiféle szakszerű beavatkozás sem segíthet rajtuk.

A kutya által lenyelt különféle anyagok megakadhatnak a garatban, a nyelőcsőben; bejuthatnak a gyomorba és előidézhetik a bél bármely szakaszának részleges v. teljes elzáródását. Hogy a szóban forgó anyag v. tárgy ártalmas-e, ill. mennyire veszélyezteti az állat életét, azt annak tömege, nagysága, de legfőképpen az alakja, formája dönti el. Néha idegen testként viselkedik egy-egy nagy csont is, amelyet a szervezet nem képes feldolgozni.

A kutyák emésztőkészülékében már nagyon sokféle idegen testet találtak: kavicsot, pénzt, teniszlabdát, üveggyöngyöt, parafadugót, acélgolyót, tűket és zsinórokat, amelyeket az eb játék közben lenyelt.

A nyelőcsőben ált. a szögletes dolgok akadnak el (pl. a sertésnyakcsigolyák) v. az éles, hegyes tárgyak (tű, csontszilánkok). Ilyenkor az első tünetek: rendkívüli nyugtalanság, nyálzás, erős hányinger, üvöltés, nyögdécselés. Az állat nem fogadja el a táplálékot, fejét állandóan előrenyújtogatja, öklendezik. Ha nem távolíttatjuk el idejében a bajt okozó tárgyat, az idegen test környéke fertőződhet, elhalhat, és a kutya aránylag gyorsan elpusztulhat.

A legtöbb lenyelt tárgy, ha nem akad el a nyelőcsőben, bejut a gyomorba és a bélrendszerbe. Ha az idegen test a gyomorba jutott, akkor nem észlelhetők túlzottan kifejező tünetek; időnként hányhat, de inkább csak öklendezik az állat; étvágya változó. A kölykök sokszor nyelnek pl. homokot és kavicsot. Ha az idegen test a vékonybélbe kerül, akkor nem mindegy, hogy vajon részleges v. teljes elzáródás keletkezik. Minél közelebb van a tárgy a gyomorhoz, annál hamarabb hányhat a kutya az étkezések után. Ilyenkor - szakszerű beavatkozás híján - a szerencsétlen eb 2-5 nap alatt elpusztul. Ha a lenyelt tárgy a vastagbélben akad el, ez az állatot rendkívül erős székelésre készteti. Állandóan nyög, nyálzik, erőlködik, néha ki is szorít híg, véres székletet.

A kavicsok, a különböző kődarabok rendszerint már a vékonybélben fájdalmat okoznak.

A kutya hány, nem eszik, állandóan vizet iszik. Némelyik eb fekvés közben is nyálzik, majd hirtelen felpattan, és kétségbeesetten rohangál fel és alá. Lefekvéskor először a mellső lábára ereszkedik le. Jellegzetes tünet az eleinte gyengébb, majd egyre erőteljesebbé váló nyögdécselés.

Amikor az idegen test átjut a vastagbélbe, mindezek a tünetek megszűnnek. Hamarosan a hányás is elmúlik. Ez a folyamat akár egy hétig is eltarthat.

Gyakori eset, hogy egy-egy tű különösebb komplikáció nélkül áthalad a beleken egészen a végbélig, ott megakad, ill. belefúródik a bél falába, és nehézséget okoz a székelésnél.

A cipőfűzők, spárgák, rongyok néha tünet nélkül hagyják el a bélrendszert, máskor viszont - különösen a hosszabbak v. csomósak - megzavarhatják a bélperisztaltikát, és súlyos bélgyulladást okoznak, amely az állat életébe kerülhet.

A súlyosabb » orsóférgesség a kölyökállatban ~t okozhat, ami ugyancsak végzetes lehet. Viszonylag ritka, hogy a galandférgek okoznak hasonló kórformát. Ezeket a problémákat azonban rendszeres laboratóriumi bélsárvizsgálattal könnyen megelőzhetjük.

Belga griffon

(Griffon Belge). Testfelépítése, jellemvonásai, tulajdonságai lényegében azonosak a » brüsszeli griffonéval, azzal a különbséggel, hogy ennek a változatnak a részére a standard a következő színeket írja elő: fekete; fekete és cserbarna; fekete és rozsdavörös keverve.

A ~t az 1800-as években a » majompincs, a » yorkshire terrier, a törpe » schnauzer és a » mopsz keresztezése révén alakították ki.

Belga griffon

Belga juhászkutya

(Berger Belge). Történetük sajátos módon akkor kezdődött, amikor a nyájőrző kutyák iránti igény Belgiumban megcsappant; ugyanis eltűntek a fő veszedelmet jelentő európai farkasok, a legelőket bekerítették, és a vasút elterjedésével a vásárokra vezető juhterelő ösvények lényegében fölöslegessé váltak. Ugyanebben az időben kezdtek viszont elterjedni és népszerűvé válni a kutyakiállítások. A múltban a belga pásztorok természetesen nem sokat törődtek kutyáik külsejével, küllemével, inkább teljesítményükért tartották és tenyésztették őket. Amikor viszont már modern szelek fújdogáltak, nem akarták, hogy nagy testű kutyáik eltűnjenek, és a kutyakiállítások jó alkalmat nyújtottak a legjobb típusok megőrzésére. 1880 és 1890 között mintegy hat típust alapoztak meg, de nem tudtak megegyezni, hogy melyiket tenyésszék tovább; végül is négy változatot rögzítettek; ezek: a laekenois, a tervueren, a malinois és a groenandael. Valamennyien jelentős hírnevet vívtak ki maguknak az első világháborúban; gyorsaságukkal, intelligenciájukkal és mindenekelőtt azzal, hogy biztosan és rendületlenül kutatták fel a sebesülteket, ezenkívül futárként, hírvivőként, jelzőkutyaként is szolgáltak.

Valamennyi változatra jellemző, hogy éber, figyelmes, eleven, intelligens, bátor, harcias, nagyszerű őrző-védő kutyák. Megjelenésük elegáns, de erőteljes. Fejük hosszúkás, száraz, a koponya és az arcorri rész azonos hosszúságú. Fogazatuk fejlett, harapásuk ollószerű. Szemük enyhén mandula formájú, sötétbarna színű, tekintetük élénk, intelligens. Fülük háromszögletű, felálló. Végtagjaik erős csontozatúak, inasak, izmosak. Mellkasuk nem túl széles, de mély, hátuk egyenes, széles, izmos, hasuk mérsékelten felhúzott. Farkuk közepes hosszúságú, nyugalmi helyzetben lelóg, hegye könnyedén fölfelé hajlik, ha futnak v. figyelnek, a vége felé fokozottabban behajlítják. Három szőrváltozatban tenyészti: félhosszú, rövid és szálkás szőrű ~; a félhosszú szőrű változatban az egyszínű fekete a groenandael a vöröses-rőt fekete tűzéssel és fekete maszkkal rendelkező kutya a tervueren. A feketével tűzött vörös színű, rövid szőrű kutya a malinois, a szálkás szőrű pedig a laekenois. A kanok átl. marmagassága 62, a szukáké 58 cm; testtömegük 24-28 kg (1. 23. színes fénykép).

A belga juhászkutya legismertebb típusa a tervueren

Tervueren

Belga kutyafajták

» Ardenni pásztorkutya, » Belga griffon, » Belga juhászkutyák, » Belga vizsla, » Belga vontatókutya, » Bichon frisé, » Brabancon, » Brüsszeli griffon, » Flandriai pásztorkutya, » Papillon, » Phalene, » Schipperke

Belga vizsla

(Braque Belge). Arányos felépítésű, rusztikus megjelenésű vadászkutya; szívós, kitartó, értelmes, éber, jó természetű. Feje hosszúkás, koponyája nagy és lapos. Szeme ugyancsak nagy, fényes, világosbarna színű. Orrtükre fekete, füle vékony, háromszög alakú, előrebukik. Nyaka közepesen hosszú, izmos, mellkasa mély és széles, háta széles, egyenes, hasa kissé felhúzott. Végtagjai hosszúak, izmosak, jó csontozatúak; mancsa rövid, gömbölyű. Farkát könnyedén fölemelve hordja; kétharmadára kurtítják. Szőrzete rövid, simán fénylő, sűrű, tömör; színe palaszürke alapon nagy barna foltokkal. Marmagassága átl. 65 cm; testtömege 25 kg.

Belga vontatókutya

(Matin Belge, Chien de Trait.) Nagy testű, erőteljes, izmos kutya; hasonlít a régi » masztiffokra. Azt mondják, hogy egy 200-300 kg terhet tartalmazó fogat elindítása és vontatása semmi különösebb nehézséget nem jelent a számára. Kialakításakor tenyésztői szeme előtt a "cob", ez a nem túl gyors, de annál kitartóbb angol hátasló lebegett, vagyis azt akarták, hogy ugyanilyen legyen - csak éppen kutyában.

Feje nagy, koponyája széles és fejlett, arcorri része széles, rövid. Szeme nagy, értelmes, bátor tekintetű. Füle közepes nagyságú, félig lelóg. Nyaka rövid és vastag, henger alakú. Szügye izmos, széles, mellkasa jól domborodó, hosszú, mély. Háta egyenes, feszes, ágyéka széles, erőteljes. Végtagjai rendkívül izmosak, vastag csontozatúak. Farkát 6-8 cm hosszúra kurtítják. Szőrzete kemény, rövid; színe rőt, csíkos v. foltos sötét maszkkal és fekete orrtükörrel. Marmagassága 67-80 cm; a kanok testtömege legfeljebb 50, a szukáké 45 kg.

Bélsárpangás.

Az ürülék felhalmozódását az emésztőrendszerben - ami székrekedéshez, ill. ~hoz vezet - a legkülönfélébb okok idézhetik elő. A leggyakoribb oka, hogy túl sok csontot kap a kutya. Ez különösen akkor okoz problémát, ha idős az állat. Egy bizonyos mennyiségen túl a gyomorsavak nem képesek mészteleníteni a csontot, így kisebb-nagyobb darabokban fokozatosan lejut egészen a végbélszakaszba, ahol megsértheti a nyálkahártyát, következésképpen megszűnik a belek mozgása és ~ alakul ki.

A béltartalom besűrűsödése miatt az ürülék annyira megkeményedik, hogy eltávolítása többnyire nagyon nehéz, s hogy nem minden esetben sikerül, ezt sajnos kórbonctani eredmények is bizonyítják. Ezeknek a halálos kimenetelű eseteknek az oka rendszerint az, hogy a székrekedéses kutyát túl későn vitték állatorvoshoz.

A székrekedés további előidézői: elégtelen mozgás, a végbél körüli mirigyek gyulladása, összenövések, tályogok, daganatok. Idős kutyáknál a prosztata megnagyobbodása, a bélférgek tömeges elszaporodása, a bélműködés korral járó gyengülése.

A ~ tüneteit rendszerint még a kezdő kutyatartó is felismeri. A kutya állandóan - jobbára sikertelenül - erőlködik, s közben néha szűköl v. nyöszörög. Ha ez az állapot hosszú ideig tart, akkor a besült ürülék mérgezi az állat szervezetét; az eb levertté, apatikussá, étvágytalanná válik. Ehhez sokszor hányás is társulhat, s ha a hőmérséklet a normális fölé emelkedik, akkor olyan súlyos állapotba kerülhet a kutya, hogy még a hashártyagyulladás veszélye is fenyegetheti.

Az idősebb ebek székrekedése megelőzhető, ha diétáztatják, ritkán etetik csonttal őket, esetleg táplálékukhoz naponta paraffinolajat v. enyhe hashajtót adnak, ill. rendszeresen kapnak tejet, valamint zsíros ételeket. Az ilyen kutyákat gyakran és megfelelő ideig kell sétáltatni, hogy eleget üríthessenek.

Bélsárürítés.

Az egészséges, felnőtt kutyának naponta egyszer-háromszor van széklete, testnagyságtól függően összesen mintegy 50-250 g mennyiségben. Gyakorisága nagymértékben függ a táplálék összetételétől és mennyiségétől, a kutya korától és mozgásától, a különböző betegségektől, valamint a megivott folyadék mennyiségétől. A széklet színét elsősorban a táplálék összetétele befolyásolja: sok hús etetésétől sötétbarna, vegyes koszton való tartásnál sárgásbarna. Sok csont etetésétől világossárga, majdnem fehér színű.

A táplálkozás után minden kutyában működni kezdenek a belek, mert a gyomor megtelik, és ez serkenti az egész bélmozgást. Tkp. ez a gyomor-bél reflex, és ez a reflex a szopós kiskutyáknál olyan erős, hogy szinte minden szopás után van székletük. Az egy-két napos újszülött kölyök székletét magzatszuroknak nevezik; ez rendszerint sötétzöldes fekete, sima és ragadós konzisztenciájú. A széklet néhány napon belül sárgásbarna lesz. Ált. pépes, néha kicsit hígabb, de sohasem túl kemény. Nem az a lényeg, hogy a kölyöknek hányszor van széklete, hanem inkább az, hogy milyen halmazállapotú, és a kiskutya jól érzi-e magát. Ha a széklet konzisztenciája, színe a megszokottól eltérő, akkor rendszerint gyomorrontásról v. enyhébb bélfertőzésről van szó. Ha hirtelen az ürítés v. gyakoribbá válik és a bélsár színe zöldes lesz, sőt a szaga is kellemetlen, akkor az enyhébb v. súlyosabb hasmenéssel járó bélfertőzés. A kölyökkutya székletzavara legtöbbször az » elválasztás, ill. a » táplálás során alakul ki úgy, hogy ezt nagymértékben figyelembe kell venni.

A felnőtt kutya bélsarának színét mindenekelőtt a táplálék összetétele határozza meg. A bélsarat színezheti a szájon keresztül beadott gyógyszer is, pl. az orvosi szénnel kezelt állat ürüléke fekete. A bélsár szagát az elfogyasztott táplálék is befolyásolja. A kutyák rendszerint bűzös bélsarat ürítenek, mivel viszonylag sok fehérjét, húst, tojást, tejet kapnak. A bélsár kellemetlen szaga a béltartalomban visszamaradó fehérjék és aminosavak bakteriális bomlásából származik. Rendellenes emésztésre nemcsak a bélsár megváltozott alakjából, hanem annak szagából is következtetni lehet. Sok szénhidrát etetésekor az ürülék átható, savanyú szagú, a fehérjeemésztés zavara esetén pedig kellemetlen, rothadó, szúrós szag a jellemző.

Az ürülékben esetenként vér is látható. Ez származhat a belek végső szakaszából. Ilyenkor a bélsár felületét csíkosra festi. Élénkvörös színéről könnyen felismerhető. Ha a vérzés az emésztőcsatorna elejéről származik, akkor a vér már emésztett formában kerül a külvilágra. A bélsár ekkor sötétbarna, sőt fekete színű is lehet. A bélsárban - kölyök- és felnőtt kutyánál egyaránt - ritkán szabad szemmel is észrevehető bélférgek v. bélféregízek vannak (orsóférgek, galandféregízek).

Belső elválasztású mirigyek

(endokrin mirigyek). Azok a mirigyek, amelyek az általuk termelt serkentő v. gátló anyagokat, a » hormonokat a » vérbe juttatják; majd a vérrel ezek az anyagok a különböző szervekbe jutnak. A ~ hormonjai a szervezet vegyi szabályozását végzik.

A csecsemőmirigy a születés pillanatától működik, és a növekedés során elsatnyul. A szegycsont mögött foglal helyet, és csak addig végzi a munkáját, amíg a nemi hormonok megjelenésével el nem kezdődik a felnőtté válás folyamata.

A ~ szabályozója a legfontosabb endokrin mirigy, az agyfüggelék v. agyalapi mirigy (hipofízis); elülső és hátulsó lebenyből áll. Az elülső lebeny egyik hormonja a növekedést befolyásolja, ha kevés termelődik, akkor törpe, ha sok, akkor óriás termetű lesz az állat; az elülső lebenyben termelődnek még a pajzsmirigyet, a mellékvesét és a nemi mirigyek működését szabályozó hormonok.

A hátulsó lebeny tárolja a hipotalamuszban elválasztódó hormonokat; ezek egyike kiváltja a méhizomzat összehúzódását, a másik a vese kanyarulatos csatornáiban a víz visszaszívódását szabályozza.

A pajzsmirigy termeli a tiroxin nevű hormont, amely a szervezet anyagcsere-folyamataiban játszik fontos szerepet, befolyásolja a hőháztartást, valamint a légzést is. Ha a fejlődő fiatal kutyák pajzsmirigyhormonja hiányzik, ezek az állatok törpék maradhatnak, és a növekedészavar mellett rendszerint a nemi működés sem megfelelő.

A mellékpajzsmirigy a pajzsmirigyben v. annak közvetlen közelében található; hormonjának hiánya kalcium-foszfor anyagcsere-zavarokat, fájdalmas izomgörcsöket, » tetániát okozhat. Ha működése gyengül, jelentősen csökkenhet a test mésztartalma. Következménye az idegek nagyfokú ingerlékenysége. Fokozott működésének hatására a csontból kiválnak a mészsók, a csontok meggyengülnek, hajlékonnyá válnak, üregek képződnek bennük.

A hasnyálmirigy külső elválasztású mirigyállománya emésztőnedvet termel, belső elválasztású sejtjei, a Langerhans-szigetek az inzulin hormont termelik, az szabályozza a cukoranyagcserét. A cukorbetegség lényegében inzulinhiány következménye; a vér cukortartalma megnövekedik, mert a szervezet cukorfelhasználó képessége csökken.

A mellékvesék a vesék zsírtokjában levő mirigyek; kéreg- és velőállományból állnak. A kéregállomány hormonjai a kortikoszteroidok, amelyek a fehérje- és a cukor-, valamint az ásványianyag-forgalomban, továbbá a vízháztartásban játszanak fontos szerepet. Koleszterint, A- és C-vitamint is tartalmaznak. A velőállomány termeli az adrenalint, amely fokozza a szív teljesítőképességét, a szív és a működő izmok erei tágulnak, a » bőr és a zsigeri rendszerek ereit szűkíti, növeli a vérnyomást; jelentős szerepe van a » Cannon-féle vészreakcióban.

A kéregállomány pusztulása minden esetben halállal jár. Legfontosabb szerepe a szervezet ellenálló és védekező képességének fokozása.

A hím nemi hormont a here, a női nemi hormont a petefészek termeli. A petefészek hormonja váltja ki az » ivarzást, továbbá szabályozza a » vemhesség hormonális változásait. Mind a hím, mind pedig a női nemi hormon részt vesz a » nemi jelleg kialakításában. A másodlagos nemi jelleg eltérései nem alakulnak ki, ha fiatalkorban ivartalanítják az állatot; a szuka ilyenkor kanos, a kan szukás jellegű lesz.

Belső paraziták

(belső élősködők). Legtöbbjük a kutya emésztőszervében élősködik; ilyenek a protozoonok, a galandférgek, az orsóférgek stb. Kártételük nem annyira az állat elhullásában, mint inkább annak lassú, elégtelen fejlődésében nyilvánul meg. Vannak olyan bélférgek, amelyek szabad szemmel is láthatók a kutya székletében, mások viszont észrevehetetlenek. Ha a tulajdonosban az a gyanú támad, hogy kutyája bélférges, ajánlatos székletmintát vinni az illetékes megyei, ill. bp.-i állategészségügyi szervhez v. a helyileg illetékes állatkórházba - még akkor is, ha a székletben semmit sem talált.

A ~ számos problémát okozhatnak, pl. mérgező anyagokat termelhetnek, károsíthatják a gazdaszervezetet, elzárhatják a beleket, a vérereket, a nyirokereket, az epeutakat, fogyasztják a gazdaszervezet táplálékát, vitaminjait, sebek okozásával kaput nyithatnak más kártevők behatolásához. (» Galandférgesség, » Orsóférgesség)

Bélszurok » Föcstej

Beltenyésztés.

Egy-egy fajtán belül akkor alakulhat ki, ha hosszú időn keresztül nem vonnak be idegen vérvonalú egyedet a tenyésztésbe. Tkp. a » rokontenyésztés egyik formája, csak nem két állat között, hanem nagyobb létszámú populációban történik a rokontenyésztés. Az ilyen zárt populációban való tenyésztés előbb-utóbb az utódok leromlását vonhatja maga után.

Bergamói juhászkutya

(Cane da Pastore Bergamasco). Az olaszok egyik legnépszerűbb juhászkutyája; nagy, erős, bozontos külsejű állat. A briard-ra (» Brie-i juhászkutya) hasonlít; szívós, kitartó, bátor, harcias, gazdájához nagyon hűséges, kedves, engedelmes. Elsőrendű feladata a nyáj terelése és őrzése, de kiegyensúlyozott, nyugodt természete, intelligenciája révén kiváló házőrző, ill. őrző-védő kutya is.

Feje nagy, hasáb alakú, koponyája széles, a füle között enyhén domború. Szeme nagy, sötétbarna. Füle puha, vékony, hajlékony, háromszög alakú, lelógó, rajta a szőrzet enyhén hullámos, puha és hegyes rojtokban végződik. Nyaka erős, háta egyenes, ágyéka széles, erőteljes, fara izmos. Mellkasa mély. Végtagjai erősek, izmosak, jó csontozatúak. Farka hosszú, a csánkig ér, nyugalmi helyzetben török szablya formájú, az alsó egyharmada kissé visszagörbül; bőséges, enyhén hullámos szőrzet borítja. Szőrzete rendkívül hosszú, dús, érdes tapintású, hullámos csomókkal, hajlamos a nemezesedésre; szinte egyenletes szürke v. különböző árnyalatú foltok borítják a világostól a feketéig, lehet fekete is. A kanok átl. marmagassága 60, a szukáké 56 cm; a kanok testtömege 32-38, a szukáké 26-32 kg.

Bergamói juhászkutya

Berger Belge » Belga juhászkutyák

Berger de Beauce » Beauce-i juhászkutya

Berger de Brie » Brie-i juhászkutya

Berger des Pyrénées » Pireneusi juhászkutya, hosszú szőrű

Berger des Pyrénées a face rase » Pireneusi juhászkutya, félhosszú szőrű

Berger des Savoie » Savoie-i pásztorkutya

Berger Picard » Picardiai juhászkutya

Bernáthegyi kutya

(Saint Bernhardshund). A fajta története szorosan összefonódik azzal a 2472 m-es magasságban épített kolostorral, menedékházzal, vendégfogadóval, amely a Svájcot és Olaszországot összekötő Nagy Szent Bernát-hágón található; ez a hágó évszázadokon keresztül az egyik legforgalmasabb hadi út és közlekedési átkelőhely volt. Az átkelés különösen télen bizonyult veszélyesnek. November elejétől egészen május közepéig minden nap egy kalauz szerzetes ereszkedett le utasokkal Bourg Saint-ig, estefelé pedig újabb utasokkal tért vissza. Ugyanezt cselekedte egy másik kísérő a hágó olaszországi oldalán. Mindeme biztonsági intézkedések ellenére sem voltak ritkák a szerencsétlenségek; az utazókat éhínség, vihar és lavina fenyegette. A kolostor kutyáit ezeket a jóindulatú, értelmes, szelíd óriásokat 1750-ben kezdték kiképezni kísérőnek, s ettől kezdve ritkább lett az ún. fehér halál okozta baleset a havasok között.

A ~ (neve az odaadás és az önfeláldozás jelképévé vált) természetesen jóval ősibb származású; minden bizonnyal a tibeti dog leszármazottja. E hatalmas szelindekek a háborúk és a kereskedelem révén kerültek először Görögországba, később Rómába, majd a gall háborúk idején a mai svájci területekre. A fajta elsősorban Vaud Valais és Oberland kantonokban fejlődhetett ki.

A XIX. sz. derekán a Szent Bernát-hegyi kolostor vendégfogadójának tenyészete komoly válságon ment keresztül a századokon át folyó » beltenyésztés miatt; akkoriban gondoltak arra, hogy a fajtát fölfrissítik az » újfundlandival. A kitűzött célt elérték; a ~ erősebb, kitartóbb lett, mint valaha.

Az angolok a XIX. sz. elején hoztak be bernáthegyiket Svájcból; a fajtát 1862-ben a birminghami kiállításon nevezték először hivatalosan a mai nevén, addig alpesi masztiffnak, kolostorkutyának hívták. Az első bernáthegyi klubot Angliában alapították 1882-ben. Több fórumon vita folyt arról, hogy az angol v. a svájci vérvonal legyen-e az irányadó; végül 1887-ben a zürichi nemzetközi kinológiai kongresszuson Anglia kivételével valamennyi meghívott elfogadta és elismerte a fajta svájci jellegét, a svájciak teljes joggal tarthatják nemzeti kutyájuknak a bernáthegyit.

Minden idők leghíresebb bernáthegyije Barry volt, amely a Nagy Szent Bernát-hágón, a szerzetesek kutyájaként teljesített szolgálatot; film is készült róla; történetét, pályafutását legendák sora övezi. Egy 1822-ben készült festmény azt a rendkívüli teljesítményt ábrázolja, amikor egy mentőkörútja során hóban alvó kisfiúra talált, akit kitartó nyalogatásával fölébresztett, ügyes mozdulatokkal még a hátára is vett, és úgy vitte be a kolostorba. Barry negyven embert mentett meg a biztos hóhaláltól, ám - a legenda szerint - a 41. vadállatnak nézte és lelőtte az őt megmenteni akaró kutyát. A valóság azonban sokkal prózaibb: 1812-ben Barry már nagyon öreg volt, erősen a végét járta, és a kolostor főnöke beküldte Bernbe, ahol 1814-ben békésen kimúlt.

A ~ rendkívül jó természetű, nyugodt, higgadt, békés, csöndes állat; a gyerekeket nagyon szereti, értelmes és türelmes; külleme nem cáfolja meg jellemét.

Az erőt, biztonságot sugárzó hatalmas termet, a mély mellkas, a széles, izmos hát munkakutyára vall, a vastag bunda pedig jól védi az időjárás viszontagságaitól. Kiváló őrző eb, de csak kellően tágas helyen tartható.

Feje, akárcsak egész teste, hatalmas, tekintélyes. Koponyája széles, arcorri része rövid, orrháta egyenes. Szeme sötétbarna, fölötte a homlok bőrráncokat alkot, tekintete szelíd, értelmes. Fogazata erőteljes, füle lebicsakló, fejhez simuló. Nyaka hatalmas, alsó része lebernyeges. Mellkasa mérsékelten mély, háta széles, fara enyhén lejtős. Mellső végtagjai oszlopszerűek, erőteljesek, a hátulsó lábai rendkívül izmosak, jó csontozatúak. Farka hosszú; nyugalmi állapotban lelóg, alsó harmada enyhén visszahajlik. Mancsa hatalmas, széles, erős. Rövid és hosszú szőrű változatban tenyésztik; színe vörös és fehér, a vörös szín különböző árnyalatokban fordulhat elő. A kanok marmagassága 70-85, a szukáké 65-75 cm; testtömege 50-80 kg (l. 24. és 25. színes fénykép).

Bernáthegyialom

Bernáthegyi "szolgálatban"

Hosszú szőrű bernáthegyi

Bernáthegyikölykök

Hosszú szőrű bernáthegyi kutya

Berner Laufhund » Svájci kopók

Berner Sennenhund » Berni pásztorkutya

Berni kopó » Svájci kopók

Berni pásztorkutya

(Berner Sennenhund). Svájci fajta; remek "kísérő kutya", megvesztegethetetlen őrzője gazdájának, vakvezetésre is alkalmas, jó házőrző, lakásban is tartható. Nyugodt természetű, kedves, nagyon szép kutya.

Koponyája lapos, szeme barna, füle háromszögletű, nyugalmi állapotban a fejéhez simulva lelóg. Teste inkább zömök, mint hosszú, mellkasa mély, széles, erős. Végtagjai párhuzamosak, erőteljesek; mancsa kerekded. Farka lelóg, dús szőrzet borítja. Szőre lágy, sima, meglehetősen hosszú, kissé hullámos is lehet, de soha nem göndör; színe fekete-vörös-fehér (háromszínű), füle, nyakának felső része, törzse, farka szurokfekete, a lábakon, a pofák hátulsó részén és a szemek felett sárgás-vörös jegyekkel, ezenkívül jókora arányos fehér foltok teszik érdekessé egész megjelenését: mancsa fehér, a fején fehér orrcsík, a mellkasán pedig hatalmas fehér csillag található. A kanok marmagassága 64-70, a szukáké 58-66 cm; testtömege: 35-50 kg (1. 26. színes fénykép).

A berni pásztorkutya ideális játszótárs

Berni pásztorkutya 10 hetes kölykével.

Berni pásztorkutya

Beteg kutya táplálása.

A beteg állatnak gondos ápolásra és bánásmódra van szüksége. A betegség előtt és alatt megváltozik a szervezet tápanyagszükséglete, rendszerint csökken az étvágya. Ált. alapelv, hogy a beteg állatot soha nem szabad agyonetetni, fokozottan érvényes ez a beteg kiskutyákra.

A beteg kutya nem ehet túl zsíros, nehezen emészthető táplálékokat. Szervezete viszont a betegség alatt sem nélkülözheti túl sokáig a » fehérjéket, a » vitaminokat és az » ásványi anyagokat. A legfontosabb azonban az, hogy az állat szervezetének folyadékháztartása ne boruljon fel, ezért a beteg kutyát gyakran kell folyadékkal, húslevessel, teával kínálni.

Az » étvágytalanságnak számos oka lehet. Sok kutya pl. a kórházi környezetben annyira félénk, letört lesz, hogy nem hajlandó enni. Egyes sebészeti beavatkozások is okozhatnak olyan kellemetlenségeket és fájdalmat, hogy az eb étvágytalanná válik. Ritkábban a fogzás is elveheti a kölyök étvágyát. Öreg kutyáknál viszont a fogak elvesztése v. a rossz fogazat akadályozhatja az eledel elfogyasztását.

» Gyomor- és bélgyulladásos ebek gyakran hánynak, nem marad meg bennük a táplálék. Egyes kutyák bizonyos ételekre » allergiásan reagálnak, a bélférgességben, hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő ebek pedig nem emésztik meg kellőképpen a táplálékot. A zsírban oldódó vitaminok (» A-, » D-, » E- és » K-vitamin) pl. rosszul hasznosíthatók, ha a betegség (pl. hasnyálmirigy-gyulladás) gátolja a zsírok emésztését és felszívódását.

Azok a gyógyszerek, amelyek csökkentik a bél normális baktériumflóráját, egyúttal csökkentik a » B6-vitamin mennyiségét is, mivel ezt a bélbaktériumok állítják elő. Az elfogyasztott táplálék összetétele egyébként jelentősen befolyásolhatja az ásványi anyagok felszívódását.

A tápanyagszükséglet nagymértékben függ a beteg állat korától, a fiatalabb kutyák nagyobb mennyiségű fehérjét és ásványi anyagot igényelnek, mint öregebb társaik. Azoknak a kutyáknak, amelyek » hányás, » hasmenés v. túlzott vizelés következtében sok folyadékot veszítettek, célszerű kiegészítésképpen B-vitaminokat adni; ezek ugyanis vízben oldódnak, s ilyenkor a normálisnál nagyobb mértékben távoznak az állat szervezetéből.

Az étrend hirtelen megváltoztatását is kerülni kell. Ha az állat bizonyos ételekhez szokott, akkor az emésztőrendszerben a baktériumflóra ezekhez alkalmazkodik. Ha a táplálék összetételét hirtelen mégis megváltoztatjuk, az hasmenéssel, esetleg súlyos étvágytalansággal járhat.

A táplálékot a beteg kutya számára könnyen hozzáférhetővé és kívánatossá kell tenni; pl. az élelmet apróra vágjuk, nagyobb felülete válik szabaddá, a kutya tehát jobban érzi az illatát és nyilván szívesebben is fogyasztja el.

A gyógyító célzattal összeállított diéták rendkívül értékesnek bizonyulhatnak a gyakorlatban; hatásuk egyes esetekben egyenesen életmentő.

A májelégtelenségben szenvedő állatok táplálása meglehetősen nagy feladatot ró a tulajdonosra; a máj betegsége ui. szervezetük teljes működését megváltoztatja. Márpedig a máj ún. méregtelenítő képességének elvesztése kihat az állati szervezet minden egyes szövetére és sejtjére, emiatt a májelégtelenségben szenvedő kutya számára előírt diéta és egyéb gyógyszeres terápia betartása szinte életbevágó fontosságú.

A májbeteg állat többnyire annyira étvágytalan, hogy a tulajdonos minden leleményességére szükség van, hogy kutyáját egyáltalán megetesse. Az ilyen ebek táplálása csak minimális mennyiségű zsírt és mindössze annyi fehérjét tartalmazzon, amennyi elegendő a normális anyagcsere-veszteség pótlására; ugyanakkor nagy mennyiségű szénhidrátra, B-vitaminokra és zsírban oldódó vitaminokra van szüksége.

A beteg kutya könnyen emészthető ételeket fogyasszon, s mivel a májbetegséget gyakran » gyomor- és bélhurut is kíséri, ezért ezt a körülményt is figyelembe kell venni az élelmiszerek összeválogatásánál. A zsírfogyasztást egyébként azért kell mérsékelni, mert egyrészt az epekiválasztást kevésbé serkenti a zsírszegény étel, másrészt pedig a gyomor és a bél munkáját is csökkenti.

A hiányos, egészségtelen táplálkozás olykor különféle bőrbetegségek jelentkezésével bosszulja meg magát. A » belső paraziták is okozhatnak bőrbetegséget, mert gátolják a tápanyagok normális felszívódását. A bélférgesség laboratóriumi székletvizsgálattal egyébként gyorsan felismerhető.

A bőrbetegségben szenvedő kutyáknak nagy mennyiségű és kiváló minőségű fehérjediétára van szükségük. Mérsékelt mennyiségű zsírt is adagoljunk, továbbá linolénsavat, amely az összes energiaértéknek kb. 2-4%-a legyen. Szénhidrátokat, ásványi anyagokat és vitaminokat is adjunk a beteg kutyának. A vitaminok közül egyébként különösen a zsírban oldódók vannak jó hatással a beteg bőrre.

A szív- és érrendszeri zavarokkal bajlódó kutyáknak olyan diétára van szükségük, amelyben kevés a nátrium, és mérsékelten magas a fehérje-, valamint a szénhidráttartalom. Nátrium hatására ugyanis a szívrendellenességgel küzdő állatok szervezetében túl sok folyadék halmozódik fel. Miután a szívelégtelenségben szenvedő kutyák zöme sok fehérjét ürít, ezt a veszteséget pótolni kell. Kitűnő fehérjeforrás a baromfi-, a sovány marha- v. sertéshús. Szénhidrátként szóba jöhet a burgonya, a rizs, a kenyér, valamint a különböző főzelékfélék. Kiegészítésként növényi olajat, margarint, valamint vitaminokat és ásványi anyagokat adjunk.

A cukorbetegség időskorban ritkán fordul elő. Ennek a bonyolult anyagcsere-betegségnek lényege a cukorháztartás zavara. Emiatt a vércukortartalom nagy, és ezért hamarosan a vizeletben is megjelenik a cukor. Kiválasztásához sok vízre van szükség; a beteg kutya sokat iszik és rengeteget vizel. A gyógyítás lényege az, hogy helyre kell állítani az állat felborult anyagcseréjét. Az alkalmazott gyógyszeres terápiát természetesen csak állatkórházi körülmények között lehet beállítani; a diétára azonban nagy szükség van. A cukorbeteg kutyák kezelése során gondoskodni kell az elfogyasztott élelem mennyisége és jellege, valamint az állat számára megengedett tevékenység és az adagolt gyógyszeres terápia, valamint az inzulinmennyiség egyensúlyáról.

A megfelelő élelemadagot az állat tömege, nagysága alapján viszonylag hamar meghatározhatjuk. Ezt a mennyiséget a kutyával naponta kétszer, fele-fele arányban etessük meg. Szabályozzuk az állat mozgását és tevékenységének mértékét is.

A krónikus hasnyálmirigy-betegségben szenvedő kutyák egészen különleges diétát igényelnek. Táplálékuk ált. csak minimális mennyiségű zsírt tartalmazhat, energiaszükségletük zömét pedig mérsékelt mennyiségű szénhidráttal és fehérjével fedezzük; ezenkívül terápiás pótlásként hasnyálmirigy-enzimeket is adagolnunk kell. A táplálék ált. 20%-nál kevesebb fehérjét tartalmazhat; ez finomra darált húsból, mérsékelt mennyiségű főzött gabonaféléből, esetleg kenyérből, valamint vitaminokból és ásványi anyagokból állhat.

A vesebetegség kihat a kutya testének minden szövetére és sejtjére. Miután a vese nagymértékben felelős a testben található valamennyi sejt belső környezetéért, elégtelen működése esetén az egész szervezet károsodik. Ez azt jelenti, hogy az emésztés, a felszívódás, valamint a szervezet egyéb funkciói is bizonyos fokig romlanak. Az ilyen betegségben szenvedő állatok táplálására rendkívüli gondot kell fordítanunk.

Az akut vesegyulladásos ebek kizárólag az ízletes, tápláló és kiváló minőségű ételeket tudják csak jól hasznosítani. Megfelelő mennyiségű, magas biológiai értékű fehérjékre van szükségük, mert jelentős mennyiségű fehérjét választanak ki vizeletükben, és ezt pótolni kell.

Ezzel ellentétben a krónikus vesegyulladásban szenvedő kutyák aránylag kevés fehérjét ürítenek, de rengeteget vizelnek, tehát a szervezet fehérjevesztesége mégiscsak jelentős. Nagy általánosságban az legyen a szabály, hogy annyi fehérjét tartalmazzon a táplálék, amennyit a beteg állat szervezete képes feldolgozni. A krónikus vesebetegségben szenvedő kutyát naponta többször, kisebb adagokban etessük. B-vitaminokból a különben szükséges mennyiség tízszeresére van szüksége. A táplálékot sózzuk meg, nemcsak azért, mert ezek az ebek igénylik a nátriumot, hanem azért is, mert a konyhasó jótékonyan befolyásolja a szervezetben a vízháztartást. Márpedig a beteg állat többet iszik és több vizeletet ürít; a fokozott vizelés viszont elősegíti a vese működését.

A gyomor- és bélgyulladásban megbetegedett kutyák az ételek egy részét képtelenek megfelelően megemészteni. Az ilyen állatoknak édeskés, alacsony nyersrost-tartalmú étvágygerjesztő és tápláló ételeket adjunk, amelyeket vízben oldható vitaminokkal egészítsünk ki. Ezeknek az állatoknak ugyanis a rendszeres hányás v. hasmenés miatt jelentős a folyadékveszteségük, így azután a szó legszorosabb értelmében kimosódik szöveteikből a korábban jelenlevő B-vitamin minden kis tartaléka. A beteg állat tápláléka jó minőségű fehérjékből (pl. sovány húsból, főtt tojásból, disznósajtból, különböző belső zsigeri szervekből), valamint könnyen emészthető szénhidrátokból álljon, minimális nyersrost-tartalommal. Miután a zsírok emésztése bizonyos nehézséggel jár és ezeknek a kutyáknak amúgy is rossz az emésztésük, ne adjunk nekik zsíros ételeket. Naponta többször, kisebb mennyiséget egyenek; a melegített ételt mellőzzük, a hideg táplálék ugyanis ritkábban készteti hányásra az állatot. Vizet csak keveset - de viszonylag gyakran - adjunk, azt is csak jégkockák v. hideg víz formájában. A beteg állatok zöme kisebb-nagyobb fokú kiszáradásban szenved. Ezt a lehető leghamarabb orvosolni kell. A kiszáradt állat hajlamos arra, hogy többször igyon, mint amennyit eredményesen feldolgozhat. Ráadásul többnyire visszaadja a vizet, még akkor is, ha csak kis adagokban kínáljuk neki. Ilyenkor célszerű infúzió formájában adagolni a folyadékot. Ez természetesen az állatorvos dolga.

A gáttájéki betegségben szenvedő állatok csak nagyon keveset ehetnek, hogy minimális székletük legyen. Medencecsonttörés, gáttáji területen végzett sebészeti beavatkozás, végbéltályog v. a végbél területét érintő egyéb műtétek után az állatok nehezen ürítenek. Ilyen esetben ugyancsak szigorú diétával csökkenthető a bélsár mennyisége. Ennek érdekében kizárólag teljesen megemészthető élelmiszereket kell adni a kutyának, pl. sovány darált húst, főtt tojást, főtt gabonaféléket. A kutya egyébként jól tűri a kizárólag húsból álló étrendet is, ami ugyancsak csökkenti a bélsárürítést, de nem biztosítja a megfelelő kalcium-foszfor arányt. Vitaminokkal és ásványi anyagokkal gondoskodjunk tehát ennek pótlásáról.

Az » elhízás a kutyák egészségére nagy veszélyt jelent. Sokan nem gondolnak arra, hogy az eb energiaszükséglete fordított arányban változik méretével és korával, ezért az elhízás elsősorban öregebb kutyákon jelentkezik.

A túltáplálás főként a kis termetű ölebek jellegzetes betegsége de a nagy testű kutyák között is találhatók kórosan kövér egyedek. Az elhízás azért is veszélyes, mert csökkenti a kutyák ellenálló képességét a vírusos, valamint a baktériumos betegségekkel szemben. Egyes szakemberek szerint ezért a jelenségért a fehérje-anyagcsere lehetséges változásai a felelősek.

A fogyasztási program eredménye függ az állat életkorától, valamint az előírt diéta szigorú betartásától. A kutya tömegét rendszeresen jegyezzük fel, hogy nyomon követhessük a fogyás folyamatát.

A kövér kutyának mindenekelőtt kevés zsírt, mérsékelt szénhidrát- és magas fehérjetartalmú táplálékot adjunk, és ezt megfelelő mennyiségű vitaminokkal valamint ásványi anyagokkal egészítsük ki. A lóhús, a szív, a főtt tojás rendkívül jó fehérjeforrások, ráadásul viszonylag csekély a zsírtartalmuk.

A kövér eb szénhidrátigényét főzelékfélékkel fedezhetjük, de - puffasztó hatásuk miatt - mellőzzük a borsót és a babot. Nem árt, ha a koplalásra ítélt állatot naponta többször etetjük, hogy kevesebbet éhezzen.

A betegségről a kutya testtartása is árulkodik

Beugrás.

A munkakutyák olykor-olykor megnyilvánuló "túlbuzgósága", amelynek során a kutya önállóan megkezdi valamilyen feladat végrehajtását. A jól képzett, fegyelmezett munkakutya ugyanis kizárólag utasításra, vezényszóra v. jelre cselekedhet. Ha pl. az akadálysor előtt a kutya parancs nélkül elindul és sorra ugorja az egyes akadályokat, ez túlbuzgóságnak számít, és azt jelenti, hogy az állat munkája nem eléggé megbízható.

Bevizelés.

Legtöbbször nem annyira félelmi reakció, mint inkább a rossz nevelés következménye; sok kutya ugyanis még akkor is bepisil, ha a saját gazdája közeledik feléje. Egyes kankutyák az egész napos egyedüllét után viharosan üdvözlik hazatérő gazdájukat, felugrálnak rá, közben levizelik a ruháját. Az a kölyök, amelyet rosszul neveltek, egész életében bevizelős maradhat. Az esetek legnagyobb részében a húgyhólyag záróizmainak ellazulása okozza, nem pedig valamilyen félelmi reakció, mert ha rémületében vizelne be az állat, akkor egyúttal a székletét is elengedné. A ~ tehát elsősorban nevelési probléma.

Ha a békésen szundikáló v. rágcsáló, játszadozó kiskutya fölé váratlanul egy - számára óriási - lény hajol, megrémül az apró jószág, és ez a riadalom okozza a záróizom ellazulását, ami néhány csepp vizelettel is jár. Akadnak persze olyan kutyák, amelyek éppen ellenkezőleg, a boldogság eksztázisában ürítenek vizeletet. A lényeg persze mindkét esetben ugyanaz: a ~t olyan erős érzelem váltja ki, amely előidézi a záróizom ellazulását.

A bevizelős kölyök ilyenfajta rossz beidegződését úgy szüntethetjük meg, hogy ált. nem hajolunk fölé hirtelen sohasem, hogy megveregessük v. megdicsérhessük, mert minden alkalommal, amikor ezt tesszük, csak megerősítjük azt a rossz szokását, amiről szeretnénk leszoktatni. Közelítsünk hozzá lassan, nyugodtan, jól lehajolva v. leguggolva, így nemcsak a méreteket tekintve, de lélektanilag is "egy szintre" kerülünk vele.

Bichon á poil frisé » Bichon frisé

Bichon frisé

(Bichon á poil frisé). Belga fajta; a bichon kifejezést többnyire kis termetű, ált. fehér színű kutyák családjának megjelölésére használják. Ezek közé tartozik a ~, ez az élénk mozgású, rendkívül játékos, vidám, kis termetű eb.

Fejformájára jellemző, hogy a koponyai rész hosszabb, mint az arcorri rész. Stopja (» Arcorri hajlás) nem túl kifejezett. Szeme kicsi, sötétbarna. Füle hosszú, finom göndörödő szőrzet borítja, lelóg. Mellkasa fejlett, hasát agárszerűen felhúzza, ágyéka széles, izmos. Végtagjai egyenesek, vékony csontozatúak. Farkát kissé felemelve, a háta fölé hajlítva hordja, anélkül hogy kunkorítaná. Színe fehér; szőrzete finom, selymes, lazán, dugószerűen csavarodó. Marmagassága nem lehet több 30 cm-nél; testtömege 3-5 kg.

Bichon frisé

Bichon Havanais » Havannai pincs

Billy.

Francia kopófajta; jó alakú, erős, mégis könnyed kutya, igazi falkaállat. Intelligens, engedelmes, türelmes, békés természetű.

Feje elég nagy, hosszúkás. Szeme barna, élénk tekintetű. Füle lelóg, kissé előrefordul. Mellkasa nagyon mély, de eléggé szűk. Háta széles, erőteljes, kissé hajlott, ágyéka feszes. Végtagjai erősek, izmosak farka hosszú. Szőrzete rövid, kemény, gyakran durva; színe fehér ill. tejeskávészínű, esetleg fehér foltokkal, olykor világos narancssárga v. citromsárga színű "kabáttal". A kanok marmagassága 61-66, a szukáké 58-62 cm; testtömege 25-30 kg.

Billy

Biológiai óra.

Minden élőlény meghatározott módon létezik az időben. Sajátos belső ritmusok szabályozzák tevékenységét: táplálkozását, szaporodását, alvási-ébrenléti ciklusait. Az állatok szigorú úgynevezett bioritmus szerint tevékenykednek, mintha valamilyen belső órájuk lenne. Bár a kutya az örök jelenben él: nem nagyon ismeri a múltat és nem sok sejtelme van a jövőről sem, ennek ellenére van memóriája (igaz, elsősorban szagemlékezete), és vannak kellemes v. kellemetlen várakozásai a közeli jövőt illetően. S ami a legfontosabb: kialakul benne egy meglehetősen fejlett mechanizmus, az úgynevezett ~, amelynek működésével érzékeli a különböző ciklusokat, és jól eligazodik nemcsak a térben, hanem az időben is.

Megfigyelhető ez a mindennapi gyakorlatban, pl. ha mindig pontosan betartjuk az etetési időt, bizonyos megszokott műveleteket végzünk (kimegyünk a konyhába, zörgetjük az etetőedényt, melegítjük az ételt stb.), ezek a nap mint nap ismétlődő mozzanatok a várt időpontban megindítják a kutya nyál- és gyomornedvtermelését. A városi eb pontosan, szinte percre tudja, mikor érkezik el a várt séta ideje, és a megszokott időpontban már izgatottan lesi v. éppen követeli az indulást. Bámulatos pontossággal megtanulja azt is: mikor érkeznek haza gazdái a munkából, v. mikor jön meg a gyerek az iskolából.

Biotin.

A szervezetben betöltött szerepe még nem olyan egyértelműen tisztázott, mint a B-vitaminoké; lényeges alkotórésze a széndioxid-megkötéssel kapcsolatos enzimeknek; többféle reakció révén vesz részt az anyagcserében. Hiányának bénulás lehet a következménye.

Sok ~ található pl. az élesztőben, a májban, a melaszban és a tejben, kisebb mennyiségben pedig a húsokban és a legtöbb főzelékfélében. Miután a bélbaktériumok ált. megfelelő mennyiségű ~t állítanak elő, ilyenfajta hiánybetegség a kutyánál ritka.

A tojásfehérjében található úgynevezett avidin » (Antivitaminok) leköti a ~t, ezért ha túl sok nyers tojásfehérjét kap a kutya, » bőrgyulladást kaphat, ami végül is ~hiányt okoz.

A ~ a szervezet védekező mechanizmusában is fontos szerepet játszik mert a nyál, a könny és az egyéb váladékok baktériumfejlődést gátló anyagai a ~ segítségével fejtik ki hatásukat.

Bizalmatlanság.

Az egyik legfontosabb követelmény az » őrző-védő fajtákkal szemben. Nem tévesztendő össze az agresszivitással [» Agonisztikus (harci) viselkedés], az ok nélküli harciassággal, a hamissággal. A jó őrző-védő kutya nem barátkozik idegenekkel, nem fogad szót másoknak, nem fogad el élelmet, csak a gazdájától, és ált. közömbös idegen járművek, helyzetek, állatok, emberek iránt; ok nélkül nem támad és nem harap.

Black and tan coonhound » Mosómedvekopók

Bloodhound » Angol véreb

Blue merle.

A » skót juhászkutyán és a » sheltien előforduló kékesszürke v. ezüstös alapon fekete foltos színváltozat.

Bluetick coonhound » Mosómedvekopók

Bobtail » Óangol juhászkutya

Bolhásság.

Kutyáknak a rovarok (Insecta) osztályának bolhák (Aphaniptera) rendjébe tartozó fajokkal való fertőzöttsége. Nemcsak kutyákon, hanem más emlősökön és madarakon is élősködnek bolhák; hozzávetőleg ezer bolhafaj ismert, ebből Közép-Európában kb. 60 él. Nem gazdaspecifikusak, vagyis eredeti gazdájukon kívül más élőlényeket is felkeresnek; a kutyabolha pl. emberen is, és fordítva, az ember bolhája a kutyán is élhet; a kutyán élő bolha egyébként a Dipylidium caninum (uborkamag alakú galandféreg) köztigazdája lehet.

Oldalirányban lapított testű rovarok; a nőstény bolhák ált. nagyobbak, mint a hímek, a potrohuk is hosszabb. Alakjuk a szőrzetben való gyors előrehaladásra és tartózkodásra alkalmazkodott; szájszerveik lefelé állnak, vérszívásra alkalmas, szúró-szívó szájszervek. Lábaik erősek, karmokban végződnek, a hátulsó lábszárukkal ugranak. Teljes átalakulással fejlődnek; a pete elég nagy, kb. 0,5 mm, ovális, sárgásfehér, gyöngyházfényű, felszíne tapadós, ragadós. A lárva lábatlan, szem nélküli, szőrös; háromszor vedlik, majd bebábozódik. Bábtokját nyálból szövi. A sárgásfehér színű báb hasonlít a kialakult bolhához.

Vérszívás közben a bolha két hátulsó lábára támaszkodik, potrohát fölemeli, s a bőrt fogazott állkapcsaival vágja át. Egyszerre kb. 0,5 mm3 vért szív; ez a művelet 10 perctől akár két és fél óráig is eltarthat. Egy-egy vérszívás alatt a bolha ötször-hatszor ürít gyorsan beszáradó kátrányszerű cseppeket, majd friss vérrel kevert székletet, amelyet messze maga mögé fecskendez. A gyorsan megalvadó vérrögök - ezek a friss, fekete, szurokszerű gömböcskék - a kutya bőrén találhatók meg. A frissen kifejlődött bolha jobban tűri az éhezést, mint az, amelyik már táplálkozott. Kedvező körülmények között a legtöbb bolha 1-3 hónapig is elél táplálék nélkül.

A szőrben ügyesen mászik gyorsan halad előre. A sima felszínen ugrál v. szalad elég ügyetlenül. Áldozatát "pattogva" éri el, ugrással is menekül.

A legtöbb bolha 5-10 cm magasra és 10-30 cm távolságra ugrik.

A kutyabolha kozmopolita, vagyis természetes gazdája a kutya de könnyen átmegy macskára, rókára, apróbb rágcsálókra, sőt az emberre is. Legtöbbször az állat hasán tartózkodik, az embert viszont a lábszárán csípi meg de az emberen nem telepszik meg. Ha a bolhák nagyon elszaporodnak, ugyancsak megkínozhatják az ebet. Ahol a kutya piszkos, elhanyagolt, nem cserélik ki alatta az almot, ill. nem mossák ki rendszeresen fekhelyét, jól érzik magukat a bolhák. Különösen a homokos fűrészport v. a nedves talajt szeretik. Fejlődési idejük aránylag rövid: 2-3 hét is lehet, de 11-140 napig is eltarthat; könnyen terjednek, mert a mindenhova beszaglászó kutya összeszedi és magával hurcolja őket. Kiirtásuk aránylag könnyű, mivel ellenálló képességük csekély. A napfény mind a bolhának, mind a lárvájának halálos ellensége; a kiszáradást és a meleget rosszul tűrik. A különböző vegyszerekre is elég érzékenyek.

A bolha megfogása és elpusztítása egymagában nem elegendő, kivéve akkor, ha már az első behurcolt példányt sikerül elpusztítanunk, és tenyészését, szaporodását ezzel megakadályoznunk. Ált. azonban a kutya környezetében kikelő lárvákat is el kell pusztítani, mert csak így érhető el a teljes bolhamentesség.

A bolha életciklusa:

A bolha nősténye (1) lerakja a petéket a földre (2) vagy a kutyaólban, s ezekből egy hét leforgása alatt kikelnek a lárvák (3), melyek begubóznak. Két vagy három hét múlva a báb (4) a gubó belsejéből felnőtté alakul. Minthogy a kutyabolha közvetítő gazdaállata a Dipylidium caninumnak lárva állapotban, igyekezni kell a fertőzés kockázatát a minimumra csökkenteni. Egyébként a kutyabolha megfertőzheti az embert, s az emberbolha (Pulex irritans) ugyancsak élősködhet kutyán.

Bolognai pincs

(Bolognese). Rendkívül hasonlít a » máltai selyemszőrű kutyára, csak kissé tömöttebb; négyzetes alakú, harmonikus felépítésű kutya. Értelmes, hűséges eb. Koponyája kissé ovális. Szeme viszonylag nagy, sötét okkersárga színű. Füle hosszú, lelóg, hosszú szőr borítja. Mellkasa eléggé mély, háta egyenes vonalú, fara széles, enyhén lejt. Farkát a hátára hajlítva viseli; bőséges, dús szőr borítja. Szőrzete hosszú, pelyhes, nagyon sűrű, egyformán fedi egész testét csupán az arcorri részén rövidebb; színe hófehér, minden folt v. árnyalat nélkül. A kanok marmagassága 27-30, a szukáké 25-28 cm; testtömege 2,5-4 kg.

Bolognai pincs

Bolognese » Bolognai pincs

Boltozatos koponya.

Az egyenletesen kerek koponyatetőt illetik ezzel a kifejezéssel; ~ja van például a csivavának.

Bordeaux-i dog

(Dogue de Bordeaux). Ősi fajta; eredete ismeretlen. A tibeti dogtól származtatják, jóllehet az nem is annyira dog típusú, mint inkább hegyikutya. Őseit Kr. e. 200 esztendővel az asszírok harcikutyaként használták. Azt viszont már nem tudni, hogy előtte merre élt; de elterjedt más ókori népeknél is, így a babiloniaknál, az egyiptomiaknál, a görögöknél. A rómaiak pugnaynak (harcias) nevezték és cirkuszi játékokban használták elődeit. A mai fajta külleme is elhiteti, hogy megállták helyüket minden ellenféllel szemben.

A középkorban a dogszerű kutyák két változatát ismerték. Az egyik a mészáros szelindek volt, ez lett a mai ~ őse; a másik, az agárral keresztezett típus; ez a » német dogok elődjének számít. Korabeli leírás szerint "a mészáros szelindek igen jó medvére és vaddisznóra, mert szerfölött kitartó, ám otromba, s ha megöli egy vaddisznó v. egy medve, nem túl nagy veszteség. . . "

Lehet, hogy ez a vélemény befolyásolta a vadászokat, mert később a ~ őseit már nem nagyon használták vadászatra, de annál gyakrabban lehetett látni házőrzőként, különösen a mészárosporták környékén.

A 18. sz. vége felé a ~ a gazdagok kutyája lett, a francia forradalom idején osztozni kényszerült gazdái sorsában. Igen sok ebet megöltek, a túlélők szétszóródtak, más fajtákkal kereszteződtek. A fajta degenerálódott, eltűnőben volt; de akadt még néhány példány Közép-Franciaországban, azokon a helyeken, ahol fennmaradt a cirkuszi játékok hagyománya.

Ez a viadalok kora; a bordeaux-i farkassal, oroszlánnal, bikával, medvével méri össze erejét, ügyességét; gyakran egymással is összeengedték őket, és halálig tartó küzdelmet vívtak. Az első világháború teljesen véget vetett a viadaloknak, és a ~okkal mint szanitéckutyákkal találkozunk ismét.

Az első francia kutyakiállítást 1863-ban rendezték Párizsban, ahol nyolc bordeaux-it is beneveztek; ezen a kiállításon használták először egyébként mai elnevezését. Fajtatiszta állapotban 1892-ben jelent meg először, és bár helyzete napjainkban viszonylag jó, igazán népszerű kutya nem lett belőle; holott a mai típusa már nem annyira vad, mint viador őse; tökéletesen alkalmas társ v. házőrző. Ráadásul már puszta megjelenése is elrettentő hatású; nyugodtan rá lehet bízni a ház, az otthon védelmét.

Feje terjedelmes, nagyon jellegzetes, koponyája lapos. Alsó metszőfogai előbbre állnak, mint a felsők. Füle termetéhez képest eléggé kicsi, magasan tűzött, lelóg. Mellkasa hatalmas, hátvonala a fara felé egyenletesen emelkedik. Farka a csánkig ér, lelóg, ha figyel, vízszintesen tartja. Szőrzete finom, rövid, selymes; színe mahagóni, rőt, tüzes arany, fekete árnyalattal. Marmagassága 60-80 cm; a kanok átl. testtömege 45 (v. még annál is több), a szukáké 35-40 kg.

Bordeaux-i dog

Border collie.

A collie-félék nagy múltú, híres pásztorkutyák; eredeti otthonuk a Skót-felföld, ahol már évszázadokkal ezelőtt pásztorkutyaként használták ezeket a remek állatokat. Négy típus tartozik ehhez a családhoz: a sima és a hosszú szőrű » skót juhászkutya, valamint a » szakállas collie (bearded) és a ~. Ez utóbbi őseit valószínűleg a vikingek vitték magukkal a mai Skócia területére; utódait később lengyel alföldi pásztorkutyákkal és skót juhászkutyákkal keresztezték.

Eredetileg a csorda, a nyáj őrzésére használták; napjainkban elsősorban Amerikában népszerű, ahol kedvencként tartják. Hasonlít a skót juhászkutyához, de annál valamivel kisebb termetű. Feje elkeskenyedő, szeme sötétbarna, füle lelóg. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farka hosszú, lelóg. Középhosszú szőrzete kicsit hullámos. Színe fehér, fehér és fekete, fehér és cserbarna, vörös és fehér, fekete és szürke v. egyszínű fekete. Marmagassága 48-56 cm. Testtömege 18-23 kg.

Border terrier.

Angol fajta; eredetéről nem sokat tudunk. Elég ritka; annyi bizonyos, hogy a Skócia és Anglia határvidékét alkotó lankákról származik, és feltehetően egyebek között » dandie dinmont terrier vér is csörgedezik ereiben. Ezen a vidéken évszázadokon át használták ezt a fajtát pontosabban elődeit, a háziállatokat tizedelő hegyirókák ellen; éppen ezért tenyésztőit, tulajdonosait mindig is jobban érdekelte hasznossága, alkalmassága, mint külleme. A ~ elsősorban munkakutya, és ezen az ebtenyésztés sem ronthatott. A fajta mindmáig megőrizte eredeti jellemvonásait, tulajdonságait, holott napjaink ~-rajongói nem használják rendeltetésszerűen, szobakutya lett belőle.

Mozgékony, eleven, játékos kutya; nem verekedős, viszonylag kis termetű fajta, és abban is különbözik más terrierektől, hogy fülét sohasem vágják, farkát sem kurtítják. Feje hasonlít a vidráéhoz, koponyája mérsékelten széles, pofája rövid, erős. Szeme barna, füle kicsi, V alakú, előreeső. Mellkasa mély, háta feszes, egyenes, ágyéka erőteljes, végtagjai párhuzamosak. Farka viszonylag rövid, a tövénél vastag, majd elvékonyodik, nem hajlik a háta fölé. Szőrzete durva, sűrű, dús aljszőrzettel; színe vörös, fakó, szürke és cser v. kék és cserszín. Átl. marmagassága 36 cm; a kanok testtömege 6-7, a szukáké 5-6 kg (1. 27. színes fénykép).

Border terrier

Borzongás.

A ~ lehet is meg nem is valamilyen betegség tünete. Sok kutya reszket, amikor fél vagy izgatott. Ilyenfajta reszketés általában a kisebb testű fajtáknál fordul elő. A kutyák - csakúgy, mint az ember - a hidegtől is reszkethetnek, ha nincsenek hozzászokva. Fáznak és reszketni kezdenek, hogy testhőmérsékletüket növeljék.

A reszketés gyakran valamilyen fájdalmat jelenthet. Előfordul lokalizálható fájdalmaknál (például a hasűri szervek bántalmainál), de lázas betegségek kísérőjelensége is lehet. Ha a kutya reszket, próbáljuk meg az esetleges érzelmi okokat kizárni, mérjük meg a hőmérsékletét újból és újból, mielőtt arra a következtetésre jutnánk, hogy ez betegséget vagy fájdalmat jelent.

Boston terrier.

Angol fajta; a » bullterrierből és az » angol buldogból tenyésztették ki ezt a » francia buldogra hasonlító kutyát. Tenyésztői harcias ebet szerettek volna kialakítani, ez azonban minden próbálkozásuk ellenére sem sikerült; a ~ barátságos, kedves, szeretetre méltó kutya. Éber, intelligens, élénk, ragaszkodó. Hazánkban nem tenyésztik, de más országokban is elég ritka. Főleg Amerikában kedvelik.

Szőrzete sima, rövid. Színe fekete csíkos, fehér jegyekkel. A fehér jegyek eloszlása szimmetrikus (pl. az orrcsík, a "mellény" és a végtagok fehér színűek). Feje gömbölyű, rövid, széles, ránctalan arcorri résszel; koponyája lapos, a stop (» Arcorri hajlás) kifejezett. Az alsó metszőfogak kissé előbbre állnak, mint a felsők, de zárt szájnál nem látszanak. Szeme sötétbarna, nem kidülledő; füle kicsi, felálló. Nyaka izmos; erőteljes teste négyzetbe rajzolható, lábai hosszabbak, mint a francia buldogé. Háta izmos, ágyéka rövid, fara kissé csapott. Farkát egyenesen, vízszintesen tartja.

Gyors mozgású, fürge állat. Az egyszínű fekete, a fekete és a rőt, a májszínű és az egérszürke, valamint a fogmutogatós egyedek továbbtenyésztésre nem alkalmasak. Marmagassága 35-40 cm, testtömege 8-10 kg (1. 28. színes fénykép).

Boston terrier

Boszniai drótszőrű kopó

(Barak). Jugoszláv fajta; élénk temperamentumú, bátor, szívós, az időjárás viszontagságainak ellenálló kutya; néha méllyé váló éles hanggal.

Erőteljes testalkatú, közepes termetű állat. Koponyája enyhén domború, arcorri része szögletes, orrtükre fekete v. sötétbarna. Fogazata erős, harapása ollószerű. Szeme nagy, tojásdad alakú, gesztenyebarna. Füle hosszú, kissé vastag, lelógó. Háta széles és feszes, mellkasa hosszú, közepesen mély. Fara enyhén lejt, hasa kissé felhúzott. Végtagjai szabályos állásúak, izmosak, erősek. Farka a csánkig v. valamivel azon túl ér, kissé fölfelé hajlítva tartja. Szőrzete hosszú, kemény, borzas, felálló; színe sárgásvörös v. földszürke, ill. feketés, fehér jegyekkel. Lehet két- v. háromszínű is. A kanok marmagassága 46-56 cm, a szukák valamivel alacsonyabbak; testtömege 16-24 kg.

Bouledouge Francais » Francia buldog

Bourbonne-i vizsla

(Braque de Bourbonnais). Francia fajta; hozzávetőleg 70 esztendeje tenyésztették ki Bourbonne városában. Meglehetősen ritka és száma egyre fogy, holott kitűnő vadászkutya; elsősorban fogoly- és szalonkavadászatra használják. Szívós, értelmes, könnyen kezelhető, engedelmes.

Csontos, izmos, erőteljes állat, koponyája hosszú, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett. Orrháta egyenes, orrtükre barna, fogazata ollós harapású, ajkai kissé lazák. Szeme nagy, sötétbarna. Füle hosszú, alacsonyan tűzött, lelóg. Nyaka meglehetősen rövid, izmos. Mellkasa mély, széles, a könyökéig ér. Ágyéka feszes, fara kissé csapott. Végtagjai párhuzamos állásúak, erőteljes csontozatúak; mancsa boltozatos, ujjai zártak, karmai sötétek. Farkát rövidre csonkolják; vízszintesen tartja. Színe fehér alapon apró barna v. vöröses foltocskákkal szabályosan spriccelt, és ez rozsdás jelleget kölcsönöz az állatnak. A kanok marmagassága 58, a szukáké 54 cm; testtömege 18-26 kg.

Bouvier des Ardennes » Ardenni pásztorkutya

Bouvier des Flandres » Flandriai pásztorkutya

Boxer

(Deutscher Boxer). Dogszerű kutyák leszármazottja, olyan buldogszerű ebeké, amelyeket évezredekkel ezelőtt embervadászatra idomítottak, jelző- és harcikutyaként használtak. Később a cirkusz porondján bukkantak fel; véres csatákat vívtak a különböző vadállatokkal. A középkorban medvére vadásztak velük, lerázhatatlan fogással addig csüngtek áldozatukon, amíg a vadászok azt le nem terítették.

Mivel a ~ élete csupa küzdelem volt, tenyésztői - túl azon, hogy egy különleges fajtát kívántak létrehozni - elsősorban a használhatóság szempontjait tartották szem előtt, vagyis hogy az új fajta viaskodásban, vadászatban egyaránt megállja a helyét; ilyen kívánalmak, követelmények formálták, nem is eredménytelenül. Testi adottságai, fizikuma, temperamentuma, bátorsága, nagy támadó kedve miatt mindenekelőtt harcra termett; mindig sokoldalúan használható segítőtársa volt az embernek.

A modern ~ kialakulását a szakirodalom egyértelműen a német tenyésztőknek tulajdonítja. Az első megbízható adat 1890-ből származik. Ebben az időben egy müncheni ~t kereszteztek fehér alapon csíkos » angol buldoggal; ezután kialakították a tiszta fehér példányokat, hogy azokból kikísérletezhessék a megfelelő színváltozatokat: a csíkosat és az őzbarnát. Így formálták ki a ~ korszerű típusát, amely az 1895-ös müncheni kiállításon már nagy feltűnést keltett.

Napjaink ~e - bár nem annyira robusztus, mint ősei - megőrizte eredeti tulajdonságait; ezért ideális személy- és házőrző, de használják rendőrkutyának, és tartják puszta kedvtelésből is. Viszonylag későn érő fajta, nehezen komolyodik meg; kiképzése mégis megéri a vesződséget, mert szinte hihetetlen teljesítményekre képes.

Közepes nagyságú, zömök kutya, alakja négyzetes, izomzata szikár, jól fejlett, plasztikusan domborodik a bőre alatt. A fajtaleírás hangsúlyozza, hogy a fajtajelleget főként a feje határozza meg; a fejnek öntó szerepe van a ~ megjelenésében. Nem csupán az állat küllemének kölcsönöz sajátos - vonzó v. taszító - eredetiséget, hanem a ~ egész egyéniségét, ellentmondásos természetét elárulja: barátságos, egyúttal ijesztő, simogatásra késztet, ill. óvatosságra int.

Arcorri része széles; fejlett, erős hajlattal - stoppal (» Arcorri hajlás) - megy át a homlokba. Alul harap, vagyis az alsó metszőfogai 3-15 mm-rel előbbre állnak, mint a felsők. Füle feláll, kupírozzák, szeme sötétbarna. Végtagjai erőteljesek, izmosak, jó csontozatúak. Mellkasa mély, könyékig ér, háta egyenes, hasa kissé felhúzott. Farkát rövidre csonkítják. Szőrzete kemény, fényes, rövid, színe sárga v. tigriscsíkos, mindkét színnél megengedhetők szimmetrikusan elhelyezkedő fehérjegyek. A kanok marmagassága 57-63, a szukáké 53-59 cm; testtömege 25-35 kg (1. 29., 30. és 31. színes fénykép).

Boxer

Boxer őrző-védő munka közben

Boxerkölyök

Csíkos boxer

Sárga boxer szuka kölykével

Bőr.

Védi a kutya testét a külvilág hatásaitól; a mechanikai, a hő- és a vegyi hatásoktól; fontos szerepet tölt be a test hőszabályozásában és a légzésben (~légzés). Normális működése rendkívül fontos; elégtelen működése esetén a szervezetben súlyos zavarok keletkeznek. A ~ben levő idegvégződések felveszik a külvilágból érkező ingereket, és továbbítják azokat. Két rétegből áll. Felső rétege a hámréteg; az alatta levő réteg az irha, amely hajszálereket és tapintótestecskéket tartalmaz.

A ~ függelékei a szőr és a karmok. A szőrszál gyökere a ~ben van, megvastagodott vége a szőrhagyma. A gyökeret körülveszi a szőrtüsző, amelyhez ferdén haladó sima izmok illeszkednek, s ezek összehúzódva a szőrszálakat felegyenesítik.

A szőrszálak és a karmok is elszarusodott hámsejtek. A kutya testét fedő szőr tkp. szaruképződmény. A szőr megújulása a » vedlés, amely lehet folyamatos v. évszakokhoz kötött. A szőr színét a sejtjei között szemcsék alakjában elhelyeződött pigment (festékanyag) határozza meg.

Az emlők átalakult ~mirigyek; a faggyú- és a módosult verejtékmirigyekből keletkeznek, és az újszülöttek táplálására szolgáló tejet választják ki.

Bőrgombásodás.

Viszonylag ritka kutyabetegség; mikroszkopikus gombák okozzák. A gombák a bőrfelületen először csak az elhalt hámsejtek között élnek, s azok fehérjeanyagából táplálkoznak. Időnként azonban váratlanul parazitaként viselkednek: fonalaikat a hámszövet élő sejtjeibe bocsátják, és igen kellemetlen bőrbetegséget okoznak.

A szervezet próbál ellenük védekezni, és ellenanyagokat termel, amelyekkel úgy-ahogy féken tartja őket. Fertőzőképességük időnkénti fellángolásának okát nem sikerült tisztázni. Lehetséges, hogy a megtámadott szervezet védekezése és ellenállása olykor valami okból csökken, de az is előfordulhat, hogy a gomba támadóképessége külső körülmények hatására fokozódik.

A betegség ált. úgy kezdődik, hogy a kutya mellkasán 1-4 cm átmérőjű foltokban a szőr kihullik. Az elváltozott bőrfelület néha "kibírhatatlanul" viszket, máskor viszont az állat egyáltalán nem vakaródzik.

A biztos diagnózishoz a gombaspórák kimutatása és laboratóriumi tenyésztése szükséges.

A ~ leküzdése rendkívül nehéz. Az első probléma, hogy a spórák kimutatása mikroszkópos vizsgálattal is alig lehetséges. Már a felfedezése is nehéz, de még nehezebb annak eldöntése, hogy melyik bőrgombafaj a kórokozó. Rendszerint csak hosszú ideig elhúzódó, költséges laboratóriumi tenyésztés vezethet célra; a gyógykezelés v. a védekezés módja - a hatásos gombaölő gyógyszerek kiválasztása - sem könnyű. Csak az utóbbi évtizedekben sikerült a gyógyászatban olyan szereket találni, amelyekkel a ~t eredményesen lehet kezelni.

Bőrgyulladás.

Jellemző tünete a » bőr kipirosodása. A baktériumok a már elvakart, felsértett bőrbe hatolnak be, a vakaródzással tehát a kutya csak ront a saját helyzetén. Súlyosabb esetben a bőr megduzzad, nedvedzik, apró hólyagocskák jelennek meg, majd a hólyagok felrepednek, és a bőrön folytonossági hiányok keletkeznek. Az érintett felület teljesen megkopaszodik. A gyulladás kis területen is elindulhat, és egyre nagyobb felületre terjed ki. A beteg bőr rendkívül érzékeny. Helyi elváltozásokon túl láz, étvágytalanság, nyugtalanság is felléphet. A gyulladás néhány naptól több hétig is eltarthat, de rendszerint gyógyulással végződik, különösen ha idejekorán, szakszerűen kezelik a kutyát.

A ~ allergiás v. érintkezéses alapon keletkezhet. Az allergiás ~ leggyakoribb okozói a bolhák. Túlérzékeny egyedeknél már egyetlen bolhacsípés is gyulladást okozhat. A kutyák, hasonlóan az emberekhez, virágporra, gyapjúra stb. is allergiásak lehetnek.

Az érintkezéses ~ különféle irritáló anyagok hatására alakulhat ki (szappan, bolhairtó szerek, festékek, tisztítószerek, vegyi anyagok stb.).

A ~ elsősorban az ajak, a hüvely, a farok töve környékén, a lábujjak körüli bőrredők között keletkezik. Ha a kutya gyakran szenved ebben a bajban, az a teljes immunitás hiányára utal.

A ~ gyakran más betegségek (pajzsmirigy csökkent működése, szőrtüszőgyulladás stb.) kiváltotta immunitáscsökkenés következtében jelenik meg. Gennyesedés, szövetelhalás, sipolyok, furunkulusok kialakulása kínozza ilyenkor az egyébként is legyengült állatokat. Viszketés és szőrhullatás is kísérheti a bajt, amely csak hosszú ideig tartó, erőteljes és ált. kezeléssel gyógyítható meg.

Bőrkaparék.

Tompa kaparókéssel v. orvosi szikével kaparékot vesznek az állat testéről, onnan, ahol a bőrelváltozás a legszembetűnőbb és lehetőség szerint nem túl régi. Előtte a bőrt glicerinnel, esetleg vízzel megnedvesítik, a lekapart hámtörmelékeket, pikkelyeket, szőrszálakat fehér papíron, esetleg valamilyen üvegdarabon összegyűjtik. Főleg a külső paraziták kimutatásánál alkalmazzák; a kaparékban ált. rühatkákat és egyes kórokozó gombaféleségeket keresnek és vizsgálnak a szakemberek.

Az állatorvos a ~ot valamilyen lúggal kezeli, ezzel a kaparékon levő szennyet és zsírt feloldja, ezután a lúgban nem oldódó, kitinnel borított parazitákat és gombákat viszonylag könnyű észrevenni és felismerni; majd a ~ot mikroszkóppal vizsgálja.

Brabancon

(Petit Brabancon). Jellemzői, tulajdonságai lényegében azonosak a » brüsszeli griffonéval, azzal a különbséggel, hogy a ~ rövid szőrű; színe pedig kizárólag rozsdabarna, fekete maszkkal, továbbá fekete, vörös jelzéssel.

Brabancon

Bracco Italiano » Olasz vizsla

Brachycephalicus

Rövidfejűt jelent. A "benyomott" orrú, illetve fejű ebek ilyenek, pl. a boxer, a buldog és a mopsz.

Brandlbracke » Osztrák kopó

Braque Belge » Belga vizsla

Braque d'Auvergne » Auvergne-i vizsla

Braque de l'Ariége » Ariége-i vizsla

Braque du Bourbonnais » Bourbonne-i vizsla

Braque Dupuy » Dupuyi vizsla

Braque Français » Francia vizsla

Braque Français de petite taille » Francia vizsla, kis termetű

Braque Saint Germain » Saint Germain-i vizsla

Brazil kopó

(Rastreador Brasileiro, Tracker). Nyomkövető kutya; egy brazil vadász, bizonyos Oswalde Aranha Filho alakította ki az » amerikai rókakopó és más - ma már kideríthetetlen - fajták segítségével. Főleg jaguárra vadászott ezekkel a kutyákkal; állítólag hat órán át is képesek követni a dél-amerikai nagymacska nyomát, miközben leküzdik a legnehezebb akadályokat is - folyókat, mocsarakat, sűrű erdőségeket - a vadállat szagnyomának elvesztése nélkül.

Kissé hasonlít a » boxerra, de nagyobb termetű. Feje nem túl hosszú, vérebszerű. Füle lelóg, szeme mandulavágású, sötétbarna. Fogazata ollós harapású. Nyaka rövid, izmos, mellkasa széles, a könyökéig ér. Végtagjai erőteljesek, izmosak. Szőrzete rövid, sűrű; három színváltozatban tenyésztik: fehér alapon kis kék foltokkal, a végtagokon gesztenyebarna jegyekkel - fehér alapon fekete v. barna foltokkal -, barna-fekete csíkos színben. A kanok átl. marmagassága 65 cm, a szukák valamivel kisebbek; testtömege 25 kg.

Brazil kutyafajták » Brazil kopó, » Fila Brasileiro

Breton spániel

(Épagneul Breton). Francia fajta; a világon egyedüli pointing, vagyis jelző spániel. Tkp. nem spániel, mert azok ált. a vadász közelében dolgoznak, ott riasztják fel a vadat, míg pl. a » szetterek és a » pointerek felkutatják, megmutatják, sőt sakkban tartják a nagyobb távolságban rejtőzködő állatokat, amíg a vadász lőtávolba nem ér. Ez utóbbi csoportba tartozik a ~. Az 1900-as párizsi kutyakiállításon mutatták be először, és azóta különböző neveken szerepelt, pl. Brittany Spaniel, Armorican, Épagneul Breton.

Végleges típusát és egységes megjelenését az első világháború alatt - és annak ellenére - alakították ki. Ami a származását illeti, feltehetően Spanyolországból került először Franciaországba, majd a brit szigetekre. Neve is erre utal, hiszen Bretagne az angol vadászok kedvelt vadászterülete volt; különösen szalonkában gazdag vidék. Mint kiderült, a ~ nagyszerűen alkalmas erre a munkára. Mocsaras területeken is kitűnően dolgozik, mindenféle vízimadár-vadászatra egyaránt alkalmas.

Koponyája közepes hosszúságú, kerekded. Szeme barna, élénk tekintetű. Füle inkább rövid, mint hosszú, hullámos szőr borítja, kevés rojttal. Mellkasa mély, széles, háta rövid, ágyéka egyenes, erős. Fara enyhén lejt. Mellső lábai egyenesek, izmosak, combja széles, erőteljes. Farkát csonkolják, egyenesen, ill. kissé lefelé tartja, kb. 10 cm hosszú, de lehet farkatlan is. Szőrzete sima v. kissé hullámos; színe fehér és narancs, fehér és gesztenye, fehér és fekete, háromszínű v. deres. A kanok marmagassága 48-50 cm, a szukáké 47-49 cm; testtömege 15-18 kg.

Breton spániel

Briard » Brie-i juhászkutya

Brie-i juhászkutya

(Berger de Brie, Briard). Hosszú szőrű, rendkívül érdekes megjelenésű pásztorkutya; Franciaországban tenyésztették ki. A múlt században a » beauce-i juhászkutyát és a ~t még egy fajtának tartották. Később útjaik szétváltak: a beauce-it rövid, a briard-t pedig hosszú szőrben tenyésztették tovább.

Szinte minden munkára alkalmas; könnyen kiképezhető, élénk, éber kutya. Elsődleges hivatása a nyájőrzés volt; feltehetően azok közé az ősi pásztorkutyák közé tartozik, amelyek a késő római kortól egészen a késő középkorig Európát elárasztó ázsiai hódítókkal együtt jöttek erre a földrészre. Régi leírásokból ismert, hogy két-három kutya 600-700 jószággal is boldogult, minden emberi segítség nélkül. Ezek a kutyák a francia hadseregben is jól beváltak: felkutatták a sebesülteket, elsősegély-fölszerelést szállítottak, lőszeres csomagokat, kisebb puskaalkatrészeket és egyéb fölszereléseket kötöztek a hátára, de szolgáltak a frontvonalban őrszemként is; jelezték a váratlan támadásokat.

Manapság a ~ is bevonult a városokba, de nem lett luxuskutya. Rendkívüli alkalmazkodóképessége lehetővé tette, hogy napjainkban is sokoldalúan használják; remek vakvezető, megbízható mentőkutya, kiváló házőrző. Szereti az "otthon melegét", rajong a gyerekekért; nagyon fegyelmezett, kissé túl érzékeny állat.

Feje hosszú, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett; arcorri és agykoponyai része azonos nagyságú. A fejét borító szőrzet szakállt, szemöldököt és bajuszt alkot. Füle feláll, csonkolják. Szeme barna, élénk, értelmes, a hosszú szőrzet félig-meddig letakarja. Háta egyenes, fara enyhén csapott, mellkasa mély és erős. Végtagjai izmosak, erős csontozatúak. Farka lelóg, a csánkig ér, a vége kissé visszakunkorodik. Szőrzete hosszú, enyhén hullámos lefutású; színe kizárólag egyszínű lehet, de fehér nem! Különösen a sötétebb árnyalatokat kedvelik: a leggyakoribb a fekete, a sárga és a sárgásvörös színváltozat. A kanok marmagassága 62-68, a szukáké 56-64 cm; testtömege 32-36 kg (1. 32. színes fénykép).

Fekete brie-i juhászkutya gazdájával

Brie-i juhászkutya

Briquet Griffon Vendéen » Vendée-i griffon kopó

Brittany Spaniel » Breton spániel

Brüsszeli griffon

(Griffon Bruxellois). Belga fajta; meglehetősen messze esett a griffonok családfájától. Eredetileg kiváló patkányfogó volt, ma már csak kedvtelésből tartják; rendkívül érdekes, nem mindennapi kis eb, ennek ellenére a kutyabarátok nagyon különbözően vélekednek róla: egyesek lelkesednek érte, mások viszont visszataszítónak találják.

Intelligens, élénk, bátor, erőteljes, zömök, csaknem emberi arckifejezésű apró ebecske. Feje széles, gömbölyű. Füle feláll, kupírozzák. Szeme barna, nagy, kerek, kidülledő. Mellkasa elég széles és mély. Végtagjai párhuzamosak, függőlegesek, közepes hosszúságúak, mancsa kicsi, gömbölyded, tömör. Farkát kétharmadára kurtítják. Szőrzete kemény, borzas, félhosszú, sűrű, az orra, az álla, a szeme, a pofája tájékán hosszabb, s ilyenformán a feje körül díszt alkot; színe rozsdavörös. Két változatban tenyésztik: a kis termetű kanok és szukák osztályában a testtömeg nem lehet több 3 kg-nál, a nagy termetű kanok testtömege maximum 4,5, a szukáké 5 kg (1. 33. színes fénykép).

Brüsszeli griffon

Buldogharapás » Harapás

Bullmasztiff

(Bullmastiff). Régi angol fajta; valamennyi » őrző-védő fajta némileg elfelejtett és nem túlságosan ismert koronázatlan királya. Az » angol masztiff és az » angol buldog keresztezéséből alakították ki olyan szerencsésen, hogy ideális módon egyesíti magában a masztiff óriás erejét és nyugalmát, a buldog legendás szívósságával, bátorságával. Régi dokumentumokban olvashatunk buldogszerű masztiffokról amelyek olyan biztosan követik a bűnözők nyomát, mint a legkiválóbb véreb. Ezeket a kutyákat főként vadaskertekben használták a vadorzók kézre kerítésére, és kiválóan értettek ahhoz, hogyan kell földre kényszeríteni és ott tartani anélkül, hogy a legkisebb sebet ejtették volna rajta.

A második világháborúig az angol rendőrség jóformán kizárólag csak ezt a fajtát használta; a háború idején állományuk megcsappant, kis híján teljesen eltűntek az ínség és a bombázások következtében. Alig néhány példányuk élte csak túl a világégést; 1947-ben egész Angliában csupán hét ilyen kutyát tartottak számon. Végül is Brit Kolumbiából érkezett két szép kölyök, ezekkel az állomány felfrissült, és 1950-ben már 50 példányt jegyeztek Angliában, ezzel a fajtát megmentették.

A ~ a kutyák oroszlánja; hatalmas, erős, büszke, intelligens, könnyen képezhető. Az őrző-védő munka a vérében van. Erőteljes, gyors, egyetlen hátránya, hogy gyakran keresi a civakodást más kutyákkal; gazdájának feltétlenül szigorúan kézben kell tartania.

Rendkívül hasonlít a » boxerhez, csak jóval nagyobb annál. Feje szögletes, arcorri része rövid, koponyája erős, szeme sötétbarna, harapása harapófogószerű, füle lelóg. Mellkasa mély, széles, háta rövid, egyenes. Mellső végtagjai egyenesek, párhuzamosak, hátulsó végtagjai rendkívül erősek. Farka a csánkig ér, a vége felé kissé elvékonyodik, rendszerint egyenesen v. némileg hajlítottan tartja. Szőrzete rövid, kemény, testhez simuló; színe a sárga különböző árnyalatai, az arcorri részen fekete maszkkal. A kanok marmagassága 63-69, a szukáké 60-66 cm; testtömege nem haladhatja meg a 60 kg-ot (1. 34. színes fénykép).

A bullmasztiff félelmetes őrző-védő kutya

Bullmasztiff

Bullterrier.

Az angolok legendás hírű gladiátorkutyája. Amikor - a XIX. sz. elején - Angliában eltörölték azokat a viadalokat amelyekben a bikák és buldogok harcoltak egymással, a rendezők úgy próbálták megkerülni a törvényt, hogy olyan új viadalokat eszeltek ki, amelyben kutyák küzdöttek kutyák ellen. A törvény ugyanis az ilyenfajta párviadalok megrendezését nem tiltotta; de a különben nagyszerű harcos tulajdonságokkal rendelkező zömök, nagy erejű, kitartó, de túl lassú mozgású buldogok nem tudtak olyan parádés, izgalmas, fordulatos, gyors összecsapásokat produkálni, amelyek a nézősereget tűzbe hozták volna. Ekkor vetődött fel a gondolat, hogy a » kutyaviadalokhoz olyan ebre van szükség, amely legalább olyan erős és határozott, mint az » angol buldog, de sokkal gyorsabb és fürgébb annál. Ezt a célt » terrierek és buldogok keresztezésével próbálták elérni. A feladat nem bizonyult túl könnyűnek; 1830-ban láttak munkához, és csak 1850-ben született meg az új viadorkutya, a ~.

Később a kutyaviadalokat is betiltották, de akkor már a tenyésztőket és a tulajdonosokat sokkal jobban érdekelte maga a kutya, mint küzdőképessége, gladiátori tulajdonságai.

Napjaink ~je kevésbé hasonlít harcos őseire; nyugodt természetű, könnyen fegyelmezhető, értelmes, hűséges kutya. Rendkívül szereti a gyerekeket; de megmaradt ébersége, gyorsasága, bátor, rámenős, félelmet nem ismerő természete. Éppen ezért egyes országokban őrző-védő kutyaként is tartják, de eléggé népszerű azok között is, akik csupán egy kedvencre vágynak. Igaz, kissé ellentmondásos jelenség; külseje egyesek számára kifejezetten visszataszító, mások viszont éppen nem mindennapi megjelenése miatt rajonganak érte.

Közepes termetű, zömök, nagyon erős kutya. Feje különleges formájú: hosszú, tojásdad alakú, állkapcsa erőteljes, fogazata hatalmas, orrtükre fekete. Kis, sötétbarna szemei egymástól távol ülnek, ami sajátos, érdekes kifejezést kölcsönöz az állat fejének. Stopja (» Arcorri hajlás) nincs, füle viszonylag kicsi, hegyes, felálló. Nyaka nagyon izmos, vastag, közepesen hosszú, lebernyeg nélküli. Marja rendkívül erőteljes, mellkasa széles, mély. Háta egyenes, feszes, ágyéka rendszerint kissé magasabb a marnál. Végtagjai párhuzamos állásúak, egyenesek, izmosak, mancsa kerekded, ujjai zártak. Farka elvékonyodik, a csánkot sem éri el, ált. vízszintesen tartja. Szőrzete sima, fényes, kemény, rövid, jól simul a bőréhez; színe fehér v. fehér alapon foltos, tigriscsíkos, fekete, ill. háromszínű. Marmagassága 42-50 cm; testtömege ált. 20-30 kg, de elfogadnak magasabb és nehezebb példányokat is (1. 35. és 36. színes fénykép).

Háromszínű bullterrier

Csíkos bullterrier

Bullterrier, miniatűr.

Felépítése, formája, színe teljes mértékben megegyezik a » bullterrierével, marmagassága viszont nem haladhatja meg a 35 cm-t, testtömege pedig a 9 kg-ot.

Bundába fúródás.

A kölyökkutyák sajátos veleszületett mozgásformája. Különösen jól megfigyelhető, ha az újszülöttet feltesszük egy asztalra, s 30-40 °C-os hőmérsékletre beállított melegítőpárnát helyezünk a közelébe. Az egészséges kölyök azonnal egész erejével, minden igyekezetével a párna felé tart majd, ami részben azt jelenti, hogy észlelte a meleget, részben pedig azt, hogy a meleg felé igyekvés ösztöne is teljesen kifejlődött már nála.

Mihelyt a kölyök megérinti orrával a melegítőpárnát, következik a ~; a kiskutya a párnához nyomja orrhegyét, és alulról felfelé aprókat lök rajta. Ennek a mozgásformának a jelentősége akkor válik világossá a számunkra, ha a kölyköt az anyja testére tesszük. A kiskutya ugyanis azzal, hogy felfelé tartott orrával erőteljesen belefurakszik a szuka bundájába, megemeli anyja szőrzetét, és szabaddá teszi a sűrű bundába elrejtőzött tejforrást, a csecset.

Burgosi vizsla

(Perdiguero de Burgos). Spanyol fajta, a spanyolok egyik legnépszerűbb vadászkutyája. Szinte minden terepen - hegyen és síkságon egyaránt - használható, elsősorban apróvadra vadásznak vele. Azt tartják róla, hogy az egyetlen olyan spanyol vizsla, amely tisztán megőrizte eredeti küllemét, tulajdonságait. Engedelmes, tanulékony, nyugodt természetű, kiváló szimatú, ragyogóan apportírozó (» Apportírozás) eb.

A többi vizslával ellentétben meglehetősen rusztikus megjelenésű, erőteljes, nagy termetű, izmos állat. Feje nagy, széles, koponyája kissé domború. Stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrháta egyenes, orrtükre hússzínű, ill. barna, arcorri része szögletes. Szeme sötétbarna, tekintete kissé szomorkás. Füle alacsonyan tűzött, lelógó. Nyaka közepesen hosszú, izmos, kissé lebernyeges, háta és ágyéka feszes, egyenes, fara kissé meredek, mellkasa a könyökéig ér, hasa enyhén felhúzott. Mellső végtagjai párhuzamosak, a hátulsók oldalról nézve kissé meredek állásúak. Farkát egyharmadára kurtítják. Mancsa nagy, ujjai hosszúak, zártak. Szőrzete rövid, testhez simuló; mindössze két színben tenyésztik: fehér alapon májszínű foltokkal v. pettyekkel, ill. sötét májszínű alapon fehér pettyekkel. Marmagassága 65-75 cm; testtömege 25-30 kg.

Burokban születés.

Az a jelenség, amikor a magzat azokban a hártyákban (burokban) születik meg, amelyek a méhen belüli életében takarták. A magzat csak akkor jöhet így a világra, ha a magzatburok előbb a méh faláról leválik. Ezzel azonban megszűnik a magzat táplálása és oxigénellátása, ez pedig pusztulását okozhatja, hacsak az anyakutya fialása körül segédkező tulajdonos v. állatorvos, v. esetleg maga a szuka ezeket a burkokat azonnal fel nem tépi, hogy az újszülött lélegzését és később táplálkozását biztosítsa.

Előfordulhat, hogy a külső burok megreped, így a magzat csupán a belső burokba takarva születik meg. Sorsa ilyen esetben is ugyanaz, mint a két burokban születetté, hacsak a belső buroktakarót fel nem tépik. Az is lehetséges, hogy a magzat a belső buroknak is csak egy részével borítva úgy lát napvilágot, hogy ez a burokrész mindössze a fejét takarja. Miután a részleges burok is akadályozza a lélegzetvételben, azt azonnal el kell távolítani, mert különben megfullad.

Büntetés.

A kutyanevelés során akadnak olyan helyzetek - eleinte ált. sűrűn, később már ritkábban -, amikor elkerülhetetlen a testi fenyítés alkalmazása. Különösen így van ez, amikor a kölyökkutyát tanítgatni, nevelni kezdjük, legalábbis addig, amíg meg nem tanulja: mit szabad és mit nem. A ~ állhat dorgálást kifejező szavakból, amelyek természetesen kemények és határozottak legyenek. A kutya már a hanghordozásból is megérti, hogy elégedetlenek vagyunk vele, ezért felesleges a túl nagy hangerő, hiszen az eb sokkal jobban hall, mint az ember. Olyanformán is büntethetünk, hogy elkapjuk a kölyköt a nyakbőrénél fogva, és kicsit megrázzuk. Ez a módszer a legtöbb vadon élő kutyafélénél az ún. vezéri tekintély érvényesítését jelenti. Vigyázzunk azonban arra, hogy ezt az eljárást ne használjuk gyakran, csak fölöttébb indokolt esetben, ugyanis ha nem bánunk csínján vele, akkor esetleg egész életére "megtörhetjük", félénkké tehetjük a kutyát.

A testi fenyítéshez használhatunk pl. könnyű, vékony vesszőt v. összehajtogatott újságot, ezek nem annyira fájdalmat okozó, mint inkább figyelmeztető eszközök. Sokan nem éppen a legmegfelelőbb eljárásnak tartják ugyan, de a fenyítéshez használhatjuk a tenyerünket is, amellyel faron legyinthetjük v. pofon vághatjuk a kutyát. Lényegében mindegy, hogy melyik módszert választjuk, csak arra vigyázzunk, nehogy "kézfélénk" legyen az állat, hiszen az alapelv az, hogy a gazda keze lehetőleg csak dicséretet, jutalmat osztogasson.

A szabadban jó nevelőeszköznek bizonyulhat egy kis "hideg zuhany". Természetesen minden fenyítő eljárás csak akkor ér valamit, ha nyomban az engedetlenség elkövetése után alkalmazzuk, vagyis ha a kutya összefüggésbe tudja hozni a büntetést a tilalmas cselekedetével.

B1-vitamin

(aneurin, tiamin). Vízben oldódó » vitamin; szükség van rá a sejtek szénhidrát-anyagcseréjéhez, a szénhidrátok elégetéséhez, és - a » B6 vitaminnal együtt - a fehérjék, ill. az aminosavak anyagcseréjéhez. Elősegíti a növekedést, fokozza az étvágyat, javítja az emésztést.

A kutya az emésztőrendszerében folyó baktériumos szintézis folytán, valamint a természetes táplálékokból - főként a húsból, a tejből és a gabonakészítményekből - juthat ~- hoz. (A sertéshús mintegy hatszor annyi ~t tartalmaz, mint a marhahús.)

A szervezet ~-szükséglete a szénhidrátok elégetésével arányosan növekszik. Valószínű, hogy a sokat dolgozó kutyák igénye kétszer-háromszor akkora, mint amennyit a mindennapi táplálékok biztosíthatnak. A hidegben tartott állatok ugyancsak több ~t igényelnek.

~-hiányt elsősorban sok szénhidrátot tartalmazó ételek fogyasztása okozhat. Jellegzetes tünetei: csökkent étvágy, » bélsárpangás, fogyás, ált. elesettség, aluszékonyság, bénulások, görcsös rángatózás, vérkeringési és légzési zavarok, elégtelen gyomornedv-kiválasztás, valamint a » feltételes reflexek kialakulásának csökkenése. Egyes tapasztalatok szerint a felnőtt kutyák termékenységének csökkenéséért, valamint a szoptatás ideje alatt a kölykök lassú növekedéséért ugyancsak a ~-hiány a felelős; és szoros összefüggés található a szívműködés és a ~-hiány között, sőt ilyenkor csökken az oxigénfelvétel, valamint a szívizom működése is.

A táplálék összetétele befolyásolja a ~-szükségletet. Nagy zsírtartalmú ételek mellett kevesebb ~-ra van szükség, mint sok szénhidrátot tartalmazó táplálék etetésekor; a szükségletet anyagcserezavarok is befolyásolhatják.

B2 vitamin

(laktoflavin, riboflavin). Vízben oldódó » vitamin; elsősorban a fehérje- és szénhidrát-anyagcserében vesz részt, továbbá része a kutya bonyolult enzimrendszerének. Szükség van rá a normális növekedéshez, valamint a bőr egészségi állapotának karbantartásához is.

A » vemhesség első szakasza alatt az anyakutyának viszonylag kevés ~-ra van szüksége; a második szakaszban azonban a magzat gyors növekedése miatt nagyobb mennyiséget igényel. Hiánya fiatal kölyökkutyákban farkastorkot és bordaösszenövést, vagyis veleszületett rendellenességet válthat ki. Feltételezik, hogy a kutya ~-szükségletét a környezet hőmérséklete is befolyásolja: 30 °C-on mindössze 3 mg, 6 °C-on pedig 9 mg testtömegkilogrammonként. A krónikus riboflavinhiány korpás » bőrgyulladást, izomgyengeséget, kötőhártya-gyulladást, vizenyős v. gennyes szemváladékozást, a szaruhártya "belövelltségét"; öreg ebekben pedig vérszegénységet és szapora szívverést okozhat. Adagolása rendkívül gyorsan megszünteti ezeket a tüneteket, természetesen csak akkor, ha ezeket valóban a ~-hiány okozza.

Nagymértékű, heveny ~-hiány hatására a kutya hirtelen összeeshet, hőmérséklete jelentősen csökkenhet, s mindezekhez a tünetekhez még váltakozó ritmusú szívverés, gyenge légzés, kóma járulhat. Súlyosabb esetben az állat néhány órán belül elpusztulhat. Néha előfordul, hogy a kutyát idejében alkalmazott szintetikus ~-injekcióval még az összeesés után is megmentik.

Gyakorlati körülmények között a kutyák ~-hiánya szinte ismeretlen jelenség, mert a legtöbb élelmiszer tartalmaz ~t. Leggazdagabb természetes forrása a máj és az élesztő, de sok riboflavin van a tejben, a vesében, a szívben, a szójalisztben, a babban, a tojásban, a búzacsírában és a sajtban is.

B6 vitamin

(adermin, piridoxin). Vízben oldódó » vitamin, fontos szerepe van a fehérjék, valamint a zsírok anyagcseréjében, a vér regenerálásában és a normális növekedésben. Hiánya súlyos vérszegénységgel járhat. A májban, a lépben és a csontvelőben a vörösvérsejtek elpusztulnak, ami különböző betegségek (hemosziderózis, csontvelőtúltengés) forrása lehet. Az ilyenfajta vérszegénység nem javul a vassal és lézerrel történő kezelésre, de jól reagál a piridoxinra. A piridoxinszegény táplálás a kutya idegsejtjeiben elfajulásos elváltozáshoz vezethet, sőt epileptoid görcsök is jelentkezhetnek.

~t tartalmaz a búzacsíra, az élesztő, a tojássárgája, a hal, a máj, a hüvelyesek és a tej. Miután befolyásolja a fehérje-anyagcserét, ha sok fehérjét etetünk az állattal, akkor gondoskodni kell ~-kiegészítésről is.

B10, vitamin » Folsav

B12-vitamin

(kobalumin). Vízben oldódó » vitamin; különböző származékai közül leghatásosabb a ciano-kobalamin. Befolyásolhatja a szervezet fehérjeszintézisét, de különösen a vérképzésben játszik fontos szerepet. Elősegíti az aminosavak beépülését a fehérjékbe, fokozza hasznosításukat, s ezáltal hat az egész szervezet életműködésére.

Kis mennyiségben gyógyítja az ember vészes vérszegénységét, valamint az emésztőcsatorna és az idegrendszer kóros elváltozásait.

Az állatokban nem ismert a vészes vérszegénység; de az újabb tapasztalatok szerint fejlődésük és táplálékhasznosításuk érdekében szükségük van ~ra. Ez a vitamin egyébként az egyetlen kobalttartalmú vegyület, amely biológiai folyamatokban is részt vesz. Hiánya - a normálistól eltérő vérkép miatt - gyenge ellenálló képességgel járhat. Egyes kísérletek szerint ~ hatására a kutya a szokásosnál jobban hasznosítja a táplálékot, sőt egyik-másik eb lendületesebben is fejlődik. A kellő mennyiségű állati fehérjét tartalmazó étrend egyébként ált. elegendő ~t tartalmaz, ilyenfajta kiegészítésre tehát nincs szükség.

CACIB.

Kiállítási cím (Certificat d'Aptitude au Championat International de Beauté); nemzetközi szépség-championatusra való alkalmasság. Előfeltétele a 15 hónapot betöltött kor, valamint a három ősi soron zárt, » FCI által elismert származási lap, ill. törzskönyv. Kizárólag FCI kutyakiállításon adható ki. A nyílt, a győztes és a munkaosztály Kitűnő I minősítésű, valamint Győztes címet elért kutyái közül a legjobb kan és szuka kaphatja. A ~ cím akkor viselhető, ha a javaslatot az FCI nemcsak jóváhagyta, hanem vissza is igazolta a kutya tulajdonosának.

Több ~ is kiadható a következő fajtáknál:

Olasz kopó (rövid és szálkás szőrű)

Belga juhászkutyák (groenandael, tervueren, malinois, laekenois)

Óriásschnauzer (fekete, szürke)

Középschnauzer (fekete, szürke)

Törpeschnauzer (fekete, szürke, fekete-ezüst és fehér)

Német dog (foltos és fekete, sárga és csíkos, kék)

Bernáthegyi (rövid és hosszú szőrű)

Tacskó (normál méret: rövid, hosszú és szálkás szőrű; törpe nagyság: rövid, hosszú és szálkás szőrű)

Isztriai kopó (rövid és drótszőrű)

Uszkár (3 színnek: fehér, fekete, barna 1 CACIB; 2 színnek: ezüst, apricot 1 CACIB (óriás, közép, valamint törpe méretben); Toy uszkár, nemenként 1-1 CACIB)

Német spicc (farkasspicc, óriás spicc: fehér, fekete és a barna együtt; középspicc: fehér, orange, farkasszürke, fekete és a barna együtt; kis spicc: fehér, orange, farkasszürke, fekete és barna együtt; törpespicc: minden szín együtt)

Ibizai kopó (rövid és drótszőrű)

Svájci kopó (berni, jurai, luzerni és schwyzi kopó)

Holland pásztorkutya (rövid, hosszú és szálkás szőrű)

Csivava (rövid és hosszú szőrű)

Belga és a brüsszeli griffon együtt 1 CACIB

Bullterrier (normál és miniatűr méretben)

Puli (fehér és egyéb színű)

Magyar vizsla (rövid és drótszőrű)

Weimari vizsla (rövid és hosszú szőrű)

Kontinentális spániel (papillon, phalene)

Foxterrier (sima és drótszőrű)

Cairn terrier.

Angol fajta; története homályba vész. Valamikor vadászkutyaként tartották, a fajta történetének megörökítésével nem törődtek; tartásának célja a kártékony vadaknak a jószágoktól való távoltartása volt.

A ~ek Skócia ny. felföldjein és a ny. part közelében levő néhány szigeten éltek - ott, ahol a » skye terriereket már régóta tenyésztették. Nyilvánvaló, hogy a két fajta egyedei gyakran összekeveredtek, és ezeket valamiféle rövid szőrű skye terriernek tartották. Nevüket végül is eléggé kézenfekvő módon a Skóciában sokfelé található kelta sírhalmokról, az úgynevezett Cairnekről kapták, mivel ott bizonyították először, hogy milyen nagyszerűen elbánnak a kőhalmok mélyén meghúzódó rókával, vadmacskával és más ragadozókkal.

Egyike annak a kevés fajtának, amelynek nemcsak a munkaképességét, hanem a vadászkutyajellegét is sikerült teljes mértékben megőrizni. A » terrierek valamennyi jó adottságait egyesíti - azok rossz tulajdonságai nélkül. Ellentétben a legtöbb terrierrel, nem agresszív és nem vesz részt különféle csatározásokban, verekedésekben. Túl sok gondozást nem igényel, étvágya mérsékelt, a gyerekekkel - a terrierek között ez is viszonylag ritkaság - jól kijön. A modern, kisméretű otthonok ideális kutyája.

Feje kicsi, a rókáéhoz hasonlít, állkapcsa erős. Szeme közepes nagyságú, sötét mogyoróbarna. Füle kicsi, hegyes, felálló. Állkapcsa erős, harapása ollószerű. Testét kemény szőrzet borítja, törzse zömök, háta egyenes, mellkasa mély, hátulsó testrésze rendkívül erős. Farka rövid, dús szőrzet borítja. Szőrzete fedőszőrből és aljszőrből áll; a fedőszőr kemény, bőséges, nem durva; az aljszőr rövid és sűrű; színe vörös, homokszínű, szürke, szürkésfekete v. majdnem fekete. A pofa és a fül mindig sötétebb. Marmagassága 30 cm; ideális testtömege 6,3 kg (l. 37. színes fénykép).

Cairn terrierek

Cairn terrier.

Canaan Dog » Kánaán kutya

Cane da Pastore Bergamasco » Bergamói juhászkutya

Cane da Pastore Maremmano-Abruzzese » Abruzzói juhászkutya

Caniche » Uszkár

Cannon-féle vészreakció.

Az állat szervezetét ért terhelő ingerek által kiváltott reakció, amely fokozott mellékvesevelő-működésnek (» Belső elválasztású mirigyek) a következménye. A mellékvese velőállománya által termelt adrenalin és noradrenalin emeli a vérnyomást; az adrenalin szaporább és erőteljesebb működésre serkenti a szívet, fokozza a szervezet anyagcseréjét, valamint a vércukorszintet. Jelentős az adrenalin hatása, ha a szervezetnek átmenetileg ugrásszerűen fokoznia kell a teljesítményét. Ha két kan kutya találkozik, mindkét állat különös testtartást vesz fel: merev léptekkel közelednek egymás felé, marjukon a szőr felborzolódik, vicsorognak, vagyis igyekeznek megfélemlíteni az ellenfelet. De nemcsak külsőleg, hanem belsőleg is felkészülnek a védekezésre v. a támadásra: megváltozik légzésszámuk, vérkeringésük, agy- és szívműködésük. Ezt a változást hihetetlen rövid idő alatt végzi el a belső elválasztású mirigyrendszer az adrenalin segítségével. Ilyenkor nagyon sok adrenalin áramlik a mellékvesevelőből a véráramba. A központi idegrendszer riadót fúj: jelentősen megnövekedik a szív, az agyvelő, a máj, az izmok vérellátása; az állat szeme kidülled, pupillája kitágul; a gyomor és a belek erei kifejezetten összeszűkülnek. Emelkedik a vérnyomás, felszökken a vércukorszint és fokozódik az anyagcsere.

Mindez egyetlen célt szolgál: a fenyegető veszély gyors elhárítását. A szervezet mozgósítja összes energiáját és erejét; az állatot előkészíti a veszély fogadására. A vér ilyenkor azokban a szervekben "gyülekezik", amelyek a védekezés szempontjából a legfontosabbak.

A vészreakció hamar lezajlik, amint elmúlik a veszély v. megváltoznak a körülmények, amelyek a vészreakciót előidézték, a mellékvesevelő "kifárad", de most már nincs is szükség rá, hogy fokozottan működjön (» Stresszhelyzetek).

Cáo de Serra da Estréla » Portugál hegyikutya

Cáo de Serra de Aires » Serra de Aires-i juhászkutya

Cáo de Castro Laboreiro » Portugál őrzőkutya

Cáo do Aqua » Portugál vízikutya

Cáo Rafeiro do Alentejo » Portugál pásztorkutya

Carlin » Mopsz

Cavalier King Charles spániel.

Angol törpekutya; gyakran összekeverik a » King Charles spániellel, sőt néhány országban mindkét fajtát angol játék spánielnek (English Toy Spaniel ) hívják. Ebben van némi ésszerűség, mert a két fajta valamikor régen egy és ugyanaz volt. Toy spánielek ugyanis már hosszú évszázadok óta léteznek Angliában; fölöttébb népszerű ebek voltak egykor; királyok, főurak dédelgetett kedvencei. Számos világhírű festő is megörökítette ezeket a kis kutyákat: Rubens, Tizian, Veronese és mások képein is látható ~. Lassanként azonban - igaz, hogy heves viták és viharos ellenzés közepette - megjelentek az első torz fejű példányok, és az eredetileg miniatűr springer spánielre hasonlító típusokból kerek fejű, egyre parányibb kicsi ebek alakultak ki, amelyek inkább a » pekingi palotakutya v. a » mopsz rokonainak tűntek. A történet vége az lett, hogy 1920-ban egy kutyakiállításon az amerikai Roswell Eldridge 25 fontos különdíjat (ami akkor nagy összeg volt) ajánlott fel arra a célra, hogy ismét kitenyésszék a régi neves mesterek képein látható eredeti spánielfajtát. Így neki köszönhető, hogy a brit tenyésztők - viszonylag rövid idő alatt - előállították a kívánt küllemű spánielt.

Ez lett a Cavalier, a nyomott orrú típus pedig a King Charles spániel (népszerű nevén Charlie) ez utóbbi fajta a nevét II. Károly angol királytól kapta, aki a fajta nagy rajongója és tenyésztője volt.

A ~ főleg Angliában népszerű; kellemes megjelenésű, különleges fejformájú, elegáns szőrzetű, egyúttal kedves, értelmes kis kutya. Koponyája lapos, arcorri része rövid, orrháta egyenes, szeme nagy barna kerek, fogazata ollós harapású. Füle hosszú, lelógó, dús szőrzet borítja. Nyaka elegáns ívelésű, háta egyenes, ágyéka rövid mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Mellső lába hosszú, egyenes, erős a hátulsók párhuzamosak, mancsa kerekded, ujjai zártak. Farka lelóg, a csánkon alul ér; a legtöbb példányét kurtítják. Szőrzete hosszú, selymes, de nem göndör; a mellső végtagok hátulsó élén zászlót alkot. Színe fekete, mahagónibarna foltokkal, gyöngyházfehér foltokkal, fényes, barna mintázattal; gyöngyfehér alapon gesztenyebarna foltos (Blenheim), ill. egyszínű rozsdavörös (Ruby). Marmagassága 28-34 cm; testtömege 4,5-8,5 kg (1. 38. és 39. színes fénykép).

Célcselekvés » Intenciós mozgás

Cavalier King Charles spániel

Cavalier King Charles spánielkölykök

Èeský fousek » Cseh szálkás szőrű vizsla

Èeský terrier » Cseh terrier

Chambray.

Francia kopóféle; nagyvadra vadásznak vele. Erőteljes, jól felépített, nagy testű kutya. Feje elég széles, kicsit domború, meglehetősen rövid. Szeme nagy, élénk, intelligens tekintetű. Füle hosszú, lelógó, előrefordul. Orrtükre széles, világosbarna, akárcsak a Saint Germain-i vizsláé. Nyaka egyenes, mellkasa mély, de főleg széles. Háta rendkívül izmos. Végtagjai erősek, jó csontozatúak, farka hosszú, lelógó, figyelő helyzetben vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, finom szálú, testhez simuló; színe fehér és sárga. A kanok marmagassága 65-70, a szukáké 58-64 cm; testtömege 25-32 kg.

Chesapeake bay retriever.

Amerikai vadászkutya; története 1807-ben egy angol vitorlás hajó zátonyra futásával kezdődött. Az eset a marylandi partoknál történt, a megmentettek között volt két » újfundlandinak tartott kölyökkutya is, ezek később pároztak a helybeli különböző típusú » vízikutyákkal, így alakultak ki a ~ elődei, és lényegében a mai napig nem sokat változtak. Állítólag hihetetlen dolgokra képesek; a jeges folyóból - vad hullámverés közben - is kihozzák a megsebzett vadkacsát. Ha vízbe ugranak, a gazdájuk biztos lehet abban, hogy a vadat kihozzák. Amikor kijönnek a partra, csak megrázzák magukat, és a durva, "olajos" bundájuk tüstént megszabadul a jeges víztől. Mégsem váltak igazán népszerűvé mert sokan csúnyának tartják ezeket az ebeket. Munkamódszerük sem járult hozzá szélesebb körű elterjedésükhöz, mert bátor és határozott kutyák, de lassabban dolgoznak, mint pl. a » labrador retrieverek.

A ~ koponyája széles, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, arcorri része kissé elhegyesedő. Orrháta egyenes, fogazata ollós záródású, füle lelóg. Szeme világossárga, barátságos tekintetű. Nyaka erőteljes, mellkasa mély, széles, háta feszes, ágyéka izmos. Végtagjai közepesen hosszúak, párhuzamos állásúak. A hátulsó testrésze valamivel magasabb, mint az elülső, hasa enyhén felhúzott. Farka közepes hosszúságú. Szőrzete vastag és rövid; valamennyi színárnyalatban tenyésztik; a sötétbarnától a sápadt rőtig, ill. a szalmasárgáig. A kanok marmagassága 58-66, a szukáké 53-61 cm; a kanok testtömege 29-34, a szukáké 25-29 kg.

Chien d'Artois » Artois-i kopó

Chien des Pyrénées » Pireneusi hegyikutya

Chien de Trait » Belga vontatókutya

Chien Français blanc et noir » Francia kétszínű kopó

Chien Français blanc et orange » Francia kétszínű kopó

Chien Français tricolore » Francia háromszínű kopó

Chihuahua » Csivava

Chin » Japán spániel

Chinese Crested Dog » Kínai kopaszkutya

Chinese Fighting Dog » Kínai harcikutya

Chow-Chow » Csau-csau

Cianózis.

Az ajak, a nyelv és ált. a nyálkahártyák feltűnő elkékülése. Bár sok minden okozhatja, igen gyakran a szív betegségének a jele.

Cirneco dell'Etna.

Olasz kopóféle; éber, nagyon jó szimatú, szívós, munkabíró kutya. Kemény, meredek terepen főképp nyúlra vadásznak vele. Feje hosszúkás, szeme eléggé kicsi, ovális. Füle háromszög alakú, nem túl nagy, egyenesen tartja. Nyaka izmos, nyakbőre feszes, mellkasa mély és széles, háta hosszú, marja kissé kiemelkedik, fara enyhén csapott. Végtagjai hosszúak, izmosak, viszonylag vékony csontozatúak. Farka nyugalmi állapotban török kard formájú, ha figyel, felkunkorítja. Szőrzete a fején, a fülén és a végtagjain rövid, a törzsén, valamint a farkán félhosszú. A kanok marmagassága 46-50, a szukáké 42-46 cm; a kanok testtömege 10-12, a szukáké 8-10 kg.

Cirneco dell'Etna

Civilizációs ártalmak.

A kutyát - az emberhez legközelebb álló állatot - érintik talán leginkább a számos állatnál megfigyelhető ~. A nagyvárosi kutyatartásból adódó életformából szinte teljesen hiányoznak a természetes körülmények; az állat » ösztönei kisebb-nagyobb mértékben eltompulnak, helyenként még a veleszületett » viselkedésformák is elhalványulnak. A nagyvárosi tartással természetszerűleg együtt járó különböző ártalmak számottevően befolyásolják az eb viselkedését, szokásait. Egyes állatorvosok és állatpszichológusok szerint manapság a kutya egyre kevésbé ellenálló, mind gyakrabban jelentkeznek rajta kóros tünetek. Annál is inkább, mert a kutyatulajdonosok és az állatorvosok nagy része nem érti meg, nem is igyekszik megérteni az ebet; figyelmen kívül hagyja azokat a civilizációs hatásokat és ún. urbanizációs tényezőket, amelyek lényegesen módosíthatják viselkedését. Elsősorban különböző látási és hallási sérülésekre kell utalni, amelyek állandóan ingerlik az állat vegetatív (belső szerveit szabályozó) idegrendszerét és előbb-utóbb egész sereg kényszeralkalmazkodást váltanak ki benne. A városi élettel járó sérülés legjellegzetesebb tényezői: a tömeg, a lárma és a mesterségesen meghosszabbított nappal. A tömegtényező pl. növelheti a támadókészséget, de megnehezítheti a kölyökgondozást is. Az akusztikai tényezők (a forgalom szinte elviselhetetlen zaja, a különböző gépek fülsértő zúgása stb.) abnormális menekülési reakciókat válthatnak ki az állatból; félénkké, ijedőssé, bizonytalanná tehetik.

Mindezekhez még a divat is hozzájárul. Napjaink tenyésztési elképzelései jelentősen igazodnak a modern kor emberének életformájához. Az ebek zömét manapság nagyvárosi lakásokban tartják. Ebben a sajátos életformában, amelyben a kutya testi adottságainak kiaknázása, fejlesztése, de sokszor még minimális mozgatása is problémát okoz, a tenyésztés iránya mindinkább egyfajta kifinomulás felé fordul. Még az » őrző-védő fajták között is fokozatosan felváltja a robusztus testet a könnyű, elegáns alkat. Némi túlzással az mondható, hogy amilyen mértékben zsugorodik korunk emberének otthona, úgy lesz egyre kisebb (filigránabb) kutyája is. Van ennek a tenyésztési iránynak némi - bár kétes értékű - előnye: a mai fajták jóval "nemesebbek", szemre feltétlenül tetszetősebbek elődeiknél, de a kifinomodásnak megvannak az árnyoldalai is. A modern fajták sokkal kevésbé ellenállók a ~kal szemben. Nem véletlen, hogy szép számmal találhatók ideggyenge, félénk, túlérzékeny egyedek; napjaink kutyája gyakran válik neurotikussá; a neurózist elősegíti az állat krónikus stresszállapota is. Pl. a mindennapos "elhagyás", amikor a gazda dolgozni megy, egyfajta pszichózist válthat ki a túlérzékeny kutyában; a lakásban rendszeresen pusztítja, rongálja a tárgyakat - bútorokat, könyveket, ruhákat -, s főleg gazdája személyes holmiját. Ugyancsak ilyenfajta rendellenes viselkedés, ha a gazda hazatérésére a kutya túlzással reagál: egyik helyiségből a másikba rohangál, sőt néha összevissza vizel. Jellegzetes példája a kutyaneurózisnak az » alázatos mancsemelés és az ún. » rokonszenvsántítás is (» Pszichés sérülések, » Stresszhelyzetek).

Clumber spániel.

Angol fajta; neve származására utal; eredeti otthona a nottinhamshire-i Clumber Park, a newcastle-i herceg birtoka volt. Régi dokumentumok szerint a herceg még a francia forradalom kitörése előtt kapott egy falka vadászkutyát, és ezekkel - feltehetően a Szent Hubert-kutyák közvetett leszármazottaival, továbbá » basset houndokkal és ősi alpesi spánielekkel - kezdte meg a tenyésztést. Így alakult ki a ~, a fajtacsoport "legsúlyosabb" egyénisége. Ritka fajta; szívós, kitartó, remek vadászkutya, bár mozgása kissé lassú, "méltóságteljes". Hangtalanul dolgozik ugyan, de mindig egyértelműen felhívja gazdája figyelmét az elejtett vadra, amelyet v. behoz, v. csak jelzi hollétét.

Nehéz, zömök állat. Feje nagy, négyszögletes, szeme barna. Füle meglehetősen nagy, kissé előrecsüng. Mellkasa mély, háta egyenes, széles, hosszú. Végtagjai rendkívül fejlettek, jó csontozatúak. Farkát a hát vonalában viseli, rajta a szőr zászlót alkot. Színe fehér, citromszínű foltokkal. Marmagassága hozzávetőleg 46-48 cm (a standard nem írja elő); a kanok testtömege kb. 25-31, a szukáké 20-27 kg.

Clumber spániel

Clydesdale terrier.

Kipusztult fajta; kitenyésztése a Clyde folyó völgyében levő Glasgow-hoz, ill. annak egyik külvárosához kötődik. A XX. sz. elején még azt írták róla, hogy a legritkább és a legszebb terrier, de 1935-ben már csak múlt időben beszélhettek róla. Megjelenésében és termetében egy felálló fülű » skye terrierre emlékeztetett, azzal a különbséggel, hogy a ~ szőrzete hosszú, egyenes, fényes, selymes tapintású volt.

Coonhounds » Mosómedvekopók

Coton de Tulear.

Apró termetű, hosszú szőrű, madagaszkári eredetű szobakutya. Kedves, vidám, játékos, élénk természetű öleb. Feje elhegyesedő arcorri része rövid. Orrtükre fekete, orrháta egyenes. Fogai aprók, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna, élénk tekintetű. Füle vékony, háromszög alakú, tőben megtörik. Nyaka karcsú, háta feszes, ágyéka rövid, fara izmos. Mellkasa viszonylag mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, vékony csontúak. Farka végét felkunkorítja. Szőrzete finom szálú, kb. 8 cm hosszú, enyhén hullámos. Színe fehér, néhány sárgás folttal. A kanok marmagassága legfeljebb 32, a szukáké csupán 28 cm lehet; a kanok testtömege 4, a szukáké 3,5 kg.

Coton du Tulear

Curly-Coated Retriever » Göndör szőrű retriever

C-vitamin.

A természetben a zöld növényekben, gyümölcsökben jelentős mennyiségben fordul elő, igen érzékeny azonban hőre, fényre és hamar elbomlik. A kutya ~-szükségletét rendes körülmények között - különösen fiatal korban - belsőleg fedezni tudja, de ~-termelése tartós belső v. környezeti megterhelés esetén felborulhat, ill. elégtelenné válhat. Ebben az esetben ajánlatos a ~-adagolás, különösen indokolt vemhesség esetén, erős fizikai megterheléskor, a bélrendszer idült elváltozásakor, bőrgyulladásnál, » A-vitamin-hiánynál.

Csalánkiütés.

Hirtelen jelentkező, gyors lefolyású betegség; a kutya fején és testfelületén szétszórtan lapos, félgömbszerű duzzanatok keletkeznek, amelyeken a szőr felborzolódik. Ezt az elváltozást, amely lényegében » allergiás bőrvizenyő, az esetek túlnyomó részében nem megfelelő táplálás, valamint » gyomor- és bélhurut okozza. A fertőző betegségekhez kapcsolódó ~ meglehetősen ritka.

A ~ a bőrt közvetlenül érő külső ártalomra is kialakulhat, pl. a szuronyos legyek csípésére, különböző kémiai szerek hatására (az ilyenfajta kiütések elsősorban a kutya fülén v. a fején keletkeznek); ált. azonban belső okokkal magyarázható. A táplálék bizonyos összetevőiből allergizáló anyagok (hús-, tojásfehérje) kerülhetnek a kutya szervezetébe, különösen ha valamilyen gyomor- és bélbetegségben szenved. Ilyenkor ugyanis ezek a fehérjék félig-meddig emésztetlenül szívódnak fel. » Orsóférgesség v. széruminjekció, továbbá ismételten adott » antibiotikum is előidézheti, amely allergiás tüdővizenyőben folytatódhat, sőt elhullással is végződhet. Sajnos a kiváltó okot gyakran a leggondosabb vizsgálat ellenére sem sikerül felderíteni.

A ~ rendszerint olyan hamar elmúlik, mint amilyen gyorsan megjelent. A göbök néha rendkívül viszketnek. Az elváltozás helye leggyakrabban a fej, a nyak, a mellkas oldala, esetleg a far tájéka. A fejen keletkező vizenyős duzzanat átterjedhet a gégére, ezáltal nehézlégzés, esetleg fulladás is bekövetkezhet. A ~ magától is megszűnhet, ha viszont hosszabb ideig tart, ajánlatos állatorvoshoz fordulni. A baj gyógyszeres kezeléssel a legtöbb esetben enyhíthető, ill. megszüntethető.

Csalódottság » Érzelmek

Csánk.

A kutya hátulsó végtagjának lábtőízülete. Küllemtanilag nagyon fontos testtáj; erősségét a sarokcsont és az Achilles-ín fejlettsége határozza meg.

Császármetszés.

Műtéti beavatkozás, amelyre csak akkor van szükség, ha a szuka nem képes világra hozni utódait. A leggyakoribb ok a kölykök mérete és formája, valamint az anyakutya medencéje közötti aránytalanság. Egyes fajtáknál (» Angol és » Francia buldog, » Boston terrier, » Skót terrier) viszonylag sűrűn fordulnak elő ilyen természetű problémák.

A fájásrenyheség is okot adhat a műtét elvégzésére. Ilyenkor v. egyáltalán nem indul meg az ellés, v. úgy kimerül a szuka a szüntelen görcsöktől, hogy felhagy a további erőlködéssel. Mindkét esetben segíthet a hormoninjekció, de szükségessé válhat a ~ is. Valamennyi fajtánál akadnak ún. szerencsétlen esetek, amikor a méhben csupán egyetlen kölyök fejlődik, de az olyan nagyra nő, hogy a szuka nem képes világra hozni. Néha szülés közben két kölyök úgy beékelődik a szülőútba, hogy a beavatkozásra szükség van.

A gyakorlott tenyésztő ált. tudja, hogy mikor zajlik az ellés normálisan, és mikor van szükség segítségre.

A ~ során a szuka hasüregét felnyitják, és a kölyköket kiszedik a méhből. A műtét nagy gyakorlatot követel a szakembertől, hiszen a cél az, hogy az anyakutya és a kiskutyák egyaránt életben maradjanak. Az időben végrehajtott beavatkozás egyébként sokkal kevésbé viseli meg a szukát, mint a hosszadalmas, keserves, hiábavaló kínlódás. Az operáció után 3-4 órával a szuka ált. már szoptathat.

Az a tény, hogy a nőstény kutya már átesett egy ~en, nem jelenti azt, hogy a legközelebbi ellés nem mehet végbe természetes úton; a műtét tehát nem jár semmiféle hátrányos következménnyel. Két ~ után azonban nem ajánlatos fialtatni a szukát. Gyakran a műtét során derül ki, hogy a méhben levő magzatok elpusztultak, ill. hogy a méh sérült. Ilyen esetben a beavatkozás során olykor a méhet is eltávolítják.

Csau-csau

(Chow-Chow.) Tibeti eredetű ősrégi kutyafajta; második hazája Kína. A Han-dinasztia korából származó, ~t ábrázoló agyagszobrocskák tanúbizonysága szerint legalább kétezer éves múltra tekinthet vissza. Kínába feltehetően a hódító mongolok vitték magukkal harci kutyaként, hozzájuk valószínűleg Szibéria é-i részéről került. Ősének a tibeti dogot és a szibériai szamojéd spiccet tartják.

Kínában valamikor fölöttébb népszerű volt; mindenekelőtt medvére vadásztak vele, de jól bevált őrző-védő kutyaként is. Az ország trópusi övezetében kígyók és gyíkok ellen védte gazdái otthonát, átkutatta lakóhelye környékét, észrevétlenül megközelítette a hüllőket és hang nélkül végzett velük. Más vidékeken nagyobb ünnepeken ínyencfalatként tálalták, bundáját feldolgozták, karmait pedig eladták. A császári palotákban és kolostorokban élő ~ viszont drága szőnyegen aludt, külön személyzet szolgálta ki.

Európába először csak a bundája érkezett meg; kelendő cikk volt a módosabb polgárok körében. Főként a bronzvörös ~-szőrmét kedvelték. Az első élő kutyákat a sz.-fordulón mutatták be a londoni kutyakiállításon. Mutatós külseje, eredeti sajátos természete miatt hamarosan mindenfelé elterjedt.

Barátságos, vidám, de nem túlzottan tolakodó, értelmes, aktív, mozgékony, gazdájával szemben "igényes" kutya. Középtermetű, oroszlánra emlékeztető, büszke járású: feje viszonylag rövid, koponyája széles, kissé lapos. Stopja (» Arcorri hajlás) nem túl kifejezett, arcorri része szögletes, orrtükre fekete. Fogazata ollósan záródik, ajkai kissé lelógók. Szeme kicsi, sötétbarna, mandula formájú. Füle kicsi, vastag, hegyes felálló. Szájpadlása, ajka fekete, nyelve kékeslila árnyalatú. Nyaka izmos, rövid, mellkasa széles és mély, a könyökéig ér. Háta egyenes, feszes, ágyéka erőteljes. Végtagjai párhuzamos állásúak. Farka a hátára csavarodva forgót alkot. Mancsa boltozatos, ujjai zártak. Szőrzete hosszú, dús, egyenes szálú; az arcorri részen, a koponyatető és a végtagok elülső részén rövidebb. Hat színváltozata van: vörös, krém, sárga, fekete, kék és fehér. A fehér ~ nagyon ritka, inkább csak Kínában látható; az ilyen színű kutyákat nem is olyan régen még szent állatnak tartották. Marmagassága 46-55 cm; testtömege 20-27 kg (1. 40., 41. és 42. színes fénykép).

Csau-csau bírálatra várakozok

Krémszínű csau-csau

Fekete csau-csau

Csau-csaukölykök

Fekete csau-csau

Krémszínű csau-csau

Cseh szálkás szőrű vizsla

(Èeský fousek). A csehek népszerű vadászkutyája. Sokoldalúan hasznosítható: mezei, vízi és erdei munkára egyaránt alkalmas; eléggé harcias de engedelmes, könnyen kiképezhető, értelmes állat.

Közepes nagyságú, durva szőrű kutya. Feje száraz, keskeny, hosszú. Állkapcsa hatalmas, fogazata erős, harapása ollószerű. Mandula alakú szeme sötétbarna. Füle a fejéhez simulva lelóg. Nyaka közepesen hosszú, izmos, mellkasa széles és mély. Háta rövid, zömök hasát kissé felhúzza. Végtagjai izmosak, fejlettek. Farkát hosszának háromötödére kurtítják. Szőrzete lágy és sűrű aljszőrzetből, fedőszőrből valamint ún. szálkákból áll, amelyek különlegesen kemény és egyenes szőrszálak. Színe fröcskölt fehér, barna foltokkal v. azok nélkül. A kanok marmagassága 60-66, a szukáké 58-62 cm; a kanok testtömege 28-34, a szukáké 22-28 kg.

Cseh kutyafajták » Cseh szálkás szőrű vizsla, » Cseh terrier.

Cseh terrier

(Èeský terrier. Rövid lábú, de nagyon mozgékony, kitartó vadászkutya; elsősorban a különféle kártevők ellen használják. Kemény, makacs, harcias, de könnyen kezelhető, jó természetű állat. Éppen ezért lakásban kedvencként is tartják.

Feje arányosan hosszú, állkapcsa erős, harapása ollószerű. Szeme közepesen nagy, békés tekintetű, a hosszú szőrzettől alig látszik. Füle háromszög alakú, lelóg. Nyaka aránylag erős, közepesen hosszú, mellkasa nem túl mély, hátvonala egyenes, fara fejlett, izmos, mérsékelten lejt. Végtagjai erőteljes csontozatúak, párhuzamosak, farka kb. 18-20 cm hosszú; nyugalmi állapotban lelóg v. a végén enyhén fölfelé kunkorodik. Szőrzetét nyírással szabályozzák, hosszát az évszaknak és a szükségletnek megfelelően alakítják. Fejének elülső részén szakállt és szemöldököt alkot, ezen a részen nem nyírják, csakúgy a végtagokon, a mellkason és a hason sem. Alapszíne a szürkéskék és a világos kávészín. Mindkét változatban előfordulhatnak a fejen, a nyakon, a hason a mellkason és a végtagok alsó részein, valamint a farka alatti testtájon sárga, szürke és fehér jegyek. Marmagassága 27-35 cm; testtömege 6-9 kg.

Cseppvérkeresztezés » Keresztezés

Csibész.

A kutyakiképzés szakzsargonja szerint az a kiképző segéd, aki az őrző-védő munka folyamán a ~ - tehát a "támadó ellenség" - szerepét játssza, természetesen erre alkalmas védőruhában. A ~ ált. ügyes, rutinos, jó fizikumú bátor ember, aki egyrészt maga is kutyatulajdonos, és foglalkozik kutyakiképzéssel, másrészt pedig jól ismeri az őrző-védő munka minden csínját-bínját (» Kiképzés).

Csipásodás.

A belső szemzugban összegyűlő fehér színű váladék. A legtöbb kölyök szeme reggelre kissé becsipásodik; ez természetes jelenség. Ajánlatos a szemváladékot - esetleg naponta többször is - tiszta ruhával eltávolítani. Az állandó, nagymértékű ~ viszont betegség, pl. a » szopornyica jele.

Csípőízületi diszplázia.

Feltehetően genetikailag befolyásolt, komplex állapot, pontosabban: a csípőízület deformálódása. Egyes fajtákon belül (pl. » Német juhászkutya, » Bernáthegyi, » Dog stb.) jóval gyakoribb, mint más fajták (pl. » Agarak, » Foxterrierek) egyedein. Feltételezések szerint a kutya fejlődése során olyan csontelváltozások alakulnak ki, amelyek a csípőízület lazaságát okozzák. A betegséget sem testmozgással, sem oltásokkal, sem pedig a táplálék összetételével nem lehet alapvetően befolyásolni. Tünetei sajátos módon nem minden ~ban szenvedő kutyán jelentkeznek, de vannak olyan állatok is amelyek mozgásra v. tapintásra fájdalmat jeleznek. Egyik-másik kutya - különösen futás közben - rendellenes, himbálódzó v. szökdécselő mozgást végez; huzamosabb fekvés után pedig nehezen áll fel. Fiatal ebek a hátulsó végtagjaikra átmenetileg lesántulhatnak, később ez megszűnhet.

Más állatokon csak akkor tapasztalható fájdalom, ha nehéz gyakorlatokat végeztetnek velük, ill. túl sokáig futtatják őket. Tkp. nem olyan szörnyűséges betegség, mint azt a kutyatulajdonosok ált. hiszik; minden fiatal diszpláziás kutyának jó esélye lehet arra, hogy késő öreg koráig normális v. csaknem normális életet éljen. Természetesen az ilyen betegségben szenvedő állatnál vigyázni kell arra, hogy csupán annyi testmozgást végezzen, amennyi szemlátomást jólesik neki; nem szabad nehezebb akadályokat ugratni velük, túl sokat futtatni őket. Ügyeljünk arra is, hogy a kutya ne hízzon meg, mert ez fokozottan megterheli a csípőjét.

Csivava

(Chihuahua). Ősrégi mexikói fajta; állítólag hét évszázaddal ezelőtt, amikor Mexikó földjét még aztékok lakták, ún. hústermelő háziállatként élt néhány kis termetű baromfival egyetemben, és - hallal, tengerimalaccal kiegészítve - a létfontosságú fehérjét, a húst szolgáltatta gazdái számára. A XIII. sz.-tól kezdve a hódítók fölfigyeltek élénk, éber természetére, s ezért "riasztó csengőként" működött a palotákban. A nagy testű, harapós, de kissé lomha » boxerszerű őrkutyák békésen szundikálhattak, mert a csöpp ~, ha kellett, idejekorán riasztotta őket.

Mások viszont azt állítják, hogy a ~t a kínaiak vitték be Mexikóba kb. száz évvel ezelőtt; nevét Chihuahua államról és városról kapta, és ez az egyetlen, amit teljes bizonyossággal állíthatunk történetéről. A tenyésztők áldozatos fáradozásai következtében a világ legkisebb kutyája lett; ma már alig félkilós "mellényzsebkutya" formában is előfordul. Ezek a nagyon apró egyedek ált. csípőbántalmakban szenvednek; a szukák nehezen ellenek.

Idegenekkel szemben bizalmatlan, jó jelzőkutya, mert a legkisebb váratlan zajra is reagál. Kis termete ellenére igen élénk, mozgékony állat. Rövid és hosszú szőrű változatban tenyésztik; a rövid szőrű típuson a szőr hossza az egész testen egyforma, a fejen és a füleken rövidebb. Füle sajátosan szétáll, ha figyel, hegyezi, nyugalmi állapotban kissé lehajtva tartja. Háta egyenes, fara kissé csapott, farka mérsékelten hosszú, csánkig ér, hátra v. oldalra kunkorítva viseli. Marmagassága 16-20 cm; testtömege 0,90-3 kg.

A hosszú szőrű változat szőrzete néha hullámos v. gyengén lesimul; a farkon hosszabb, a füleken és a végtagokon bojtos, a nyakon széles szőrgallért alkot. Enne a típusnak a füle a hosszú szőrzet következtében nem áll fel annyira, de sohasem teljesen lelógó. Marmagassága megegyezik a rövid szőrű típuséval; testtömege 1-4 kg.

Mindkét változat színe sárgásbarna, gesztenyebarna, fehér-fekete, rőt, fehér (1. 43. színes fénykép).

Hosszú szőrű csivava

Rövid szőrű csivava

Csókaszem.

Küllemtani kifejezés; azt jelenti, hogy a kutya egyik v. mindkét » szemének szivárványhártyája pigmenthiányos. A szivárványhártya színe ilyen esetben kékesfehér, s ettől az állat tekintete barátságtalannak tűnik. Vannak bizonyos fajták (pl. a szibériai husky fekete-fehér színváltozata), amelyeken a ~ sajátos fajtabélyeg. Előfordulhat dognál, dalmatánál, pekingi palotakutyánál, de nem kívánatos, sőt hiba.

Csonkolás » Farokvágás

Csontetetés.

A kutya élete nem lenne teljes, ha időközönként nem kapna csontot, amelynek megrágása az állat egyik leghasznosabb szenvedélye: segíti a gyomor- és bélmozgást, jó állapotban tartja a fogakat és a fogínyt. Különösen napjainkban amikor a kutya egyre több keverék- (lágy) ételt kap, növekedett meg a ~ jelentősége. A kutya fogai ti. csak akkor maradhatnak szorosan a fogmederben, ha kellő nyomásnak vannak kitéve, ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha az állat legalább hetente kétszer csontot is kap.

A fiatal kutya táplálékának elengedhetetlen kiegészítője a csont. Egyrészt azért, mert mész fehérje, enyv és sok más hasznos anyag található benne, másrészt pedig azért, mert megkönnyíti a három-hat hónapos korban lezajló fogváltódást.

Sok tulajdonos legfeljebb csak porcot ad kutyájának, mert az nem szilánkosodik, és így nem ártalmas. A szeletelt húsok csontjainál valóban ügyelni kell a szilánkokra, de a szárnyasok hosszú csövescsontjai és a halszálkák kivételével valamennyi csont adható az ebnek. A kutya gyomrában ugyanis a lenyelt csontdarabkák teljesen megemésztődnek, és a gyomorfal sérülésének veszélye nagyon csekély. Ennek ellenére bizonyos csontmaradványok a belekben és a végbélben maradhatnak, megszorulhatnak, bajokat okozhatnak. Ügyelni kell a csont mennyiségére is; a túl sok csonton élő kutyák rendszerint székrekedésben szenvednek. Az ilyen állatok széklete fehér, tömör, szinte porzik.

A legjobbak azok a csontok, amelyekben bőven akad porcos rész (porcogó), mócsing, húsfoszlány, ilyen pl. a sertésborda, de ugyancsak kiválóan alkalmasak a marhalábszárcsontok és a velős csontok is. A csontot mindig főzött állapotban adjuk a kutyának.

Csontrendszer.

A kutya testének vázrendszere, amelyben a csontok szalagok és porcos, kötőszövetes részek alkotta ízületek révén csatlakoznak egymáshoz. A kutya csontjainak száma - a különböző fajtáktól függően - 281 és 291 között változik.

A csont kétharmadát szervetlen anyagok: különböző mészsók; egyharmadát pedig szerves anyagok alkotják. Szilárdságát, keménységét a mészsók adják, ha tehát a fejlődésben levő kölyökállat nem kap elegendő mennyiségű mészsót, akkor testének terhe alatt csontjai elgörbülhetnek, » angolkórossá válhat. Az idősebb ebek csontozatának szerves anyaga lassan, de természetes módon csökken; emiatt csontjaik könnyebben törnek el. Ha a kifejlett eb csontjaiban kevesebb lesz a mészsók mennyisége, akkor csontlágyulás következik be, végtagjai deformálódnak.

Alak szerint megkülönböztethetünk csöves-, rövid- és laposcsontokat. A csövescsontok két vége vastag, középső része vékonyabb; tömör külső kéregállománnyal, valamint belső szivacsos résszel, amelyet vöröscsontvelő tölt ki. A csövescsontok nagyjából henger alakúak, velőüreg található bennük (pl. végtagcsontok).

A laposcsontok laposak, hosszúkásak, nagyobb velőüreget nem tartalmaznak; ilyenek pl. a koponyacsontok, a lapocka- és a csípőcsont.

A rövidcsontok viszonylag kis terjedelmű, szögletes v. lekerekített alakú csontok (pl. térdkalács v. lábtőcsontok).

A csontot borító csonthártyát számos ideg és ér szövi át, ezért rendkívül érzékeny. A csont alakja rendszerint összefüggésben van működésével, funkciójával. A csövescsontok pl. az emelőkarok szerepét töltik be; a laposcsontoknak védő feladatuk van; a rövidcsontok pedig az ízületeknél a rázkódtatást enyhítik.

A csontváz a fej, a törzs és a végtagok csontjaiból áll.

A fej csontjai a koponyát alkotják, amelyben a koponya-, a száj-, a szem-, valamint az orrüreg található. Az agyvelőt körülvevő csontokat agykoponyának, az emésztőrendszer és a lélegzőszervek kezdeti szakaszát magában foglaló csontokat arckoponyának nevezzük. Az arckoponyát az állcsont és az állkapocs alkotja, amelyben a felső és az alsó fogsor található.

A törzs csontjai: a gerincoszlop, a bordák és a szegycsont. A gerincoszlop a nyak- a hát- az ágyék-, a kereszt- és a farokcsigolyákból áll. A csigolyák egymás mögött helyezkedő, hasonló alakú csontok, ezek alkotják a gerincoszlopot. Az egyes csigolyák gerincnyílásai képezik a gerinccsatornát, amelyben a gerincvelő található. A hátcsigolyák a bordákkal és az alul elhelyezkedő szegycsonttal a mellkas csontos vázát alkotják.

A végtagok támasztják alá a testet, lehetővé teszik a mozgást, a helyzetváltoztatást. Mind az elülső (mellső), mind pedig a hátulsó végtagok két részből állnak: a kapcsolóövből és a szabad végtagokból.

Az elülső végtagok kapcsolóövét három csont: a lapocka, a kulcscsont és a hollócsőrcsont alkotja. A kutyában csak a lapocka fejlődött ki teljesen, a hollócsőrcsont a lapocka kis nyúlványaként maradt meg, a kulcscsont pedig egészen parányi kis csontocska. A lapocka és a karcsont találkozása a vállízületet, a karcsont és a könyökcsont pedig a könyökízületet alkotja.

Az elülső szabad végtag a karcsonttal kezdődik. Ez olyan csövescsont, amelynek fontos szerepe van a mozgásban, az állásban, valamint a test viselésében. A többé-kevésbé hajlott formájú karcsont - a kutya fajtájától függően - különböző hosszúságú lehet. A kisebb testű, rövidebb végtagú kutyákban (pl.: mopsz, rattler, tacskó) meglehetősen rövid és görbe.

Az alkar két csontja az orsó- és a könyökcsont nem egyformán fejlett: az orsócsontnak az alsó, a könyökcsontnak pedig a felső vége erőteljesebb; az orsócsont masszívabb, hiszen ez viseli az egész test súlyát.

A mellső végtag alkar alatti részét lábvégnek nevezzük. Három részből áll: az elülső lábtőből, a lábközépből, valamint az ujjakból. Az elülső lábtövet két sorban elrendeződött apró csontok alkotják. A felső sorban három, az alsóban pedig négy apró, négyszögletes csontocska található.

Az elülső lábközép csontjai mindkét végükön kiszélesedő, hengeres, hosszú, öt sugárban elhelyezkedő csontok. A kutyában mind az öt ujj csontjai megtalálhatók; az első ujjon kettő, a többin három ujjperccsont van. A harmadik és a negyedik ujj a leghosszabb. A legrövidebb a szinte függelékszerű első ujj, amely a talajjal nem is érintkezik.

A hátulsó végtagot a medenceöv köti össze a gerincoszloppal. Ennek csontos vázát három csont: a csípő-, a far- és az ülőcsont alkotja. A medenceöv a gerincoszloppal a merev ízületek révén szorosabban függ össze, mint a mellső végtag a törzzsel. Ez azért előnyös, mert a hátulsó végtagok - a törzs alátámasztásán kívül - mozgás közben a szabad végtag felől induló impulzust továbbítják a törzshöz. Találkozásuk az ízületi vápa (mélyedés), ehhez kapcsolódik a hátulsó szabad végtag első csontjának, a combcsontnak az ízületi vége. A combcsont a csontváz legnagyobb csontja, amely az alatta levő úgynevezett szárral és a térdkaláccsal alkotja a térdízületet. A combcsont alatti szár a sípcsontból és a szárkapocsból áll; a sípcsont jóval fejlettebb, mint a szárkapocs.

A szár csontjai alatt található a hátulsó lábtő v. csánk, amely három sorban elhelyezkedő csontokból épül fel. A felső sor két legnagyobb csontja a csiga- és a sarokcsont. A hátulsó lábtő alatt vannak az ötsugarú lábközépcsontok. Ezek hosszabbak és fejlettebbek, mint az elülső végtag hasonló csontjai.

A hátulsó végtag ujjperccsontjai ugyancsak hasonlítanak az elülső ujjakéhoz. A legtöbb fajta egyedein az első ujj hiányzik; néhány fajtában viszont csökevényes formában fordul elő (farkaskarom).

A kutya csontváza

1 - állcsont, 2 - állkapocs, 3 - agykoponya, 4 - nyakcsigolya, 5 - hátcsigolya, 6 - ágyékcsigolya, 7 - keresztcsont, 8 - farokcsigolya, 9 - borda, 10 - szegycsont, 11 - lapocka, 12 - karcsont, 13 - singcsont, 14 - orsócsont, 15 - lábtőcsont, 16 - lábközépcsontok, 17 - ujjcsontok, 18 - medencecsont, 19 - combcsont, 20 - sípcsont, 21 - szárkapocscsont, 22 - sarokcsont, 23 - lábtőcsontok, 24 - lábközépcsontok, 25 - ujjcsontok

Csontszövet » Sejtek, szövetek, szervek

Csonttörés.

Ha a kutyának valamelyik lába eltörik, a törött végtagra nem tud ránehezedni, a fedett ~nél is látható a deformálódás. Ez a deformálódás lehet egyszerű duzzadás v. a láb szabályos szögétől való eltérés. Az eltörött végtag a törés helyén rendszerint megrövidül, mozgása megváltozik, néha szinte bénán csüng. Hacsak valamilyen érzőidegi sérülés nem történt, v. a kutya nincs súlyos sokkhatás alatt, akkor a törés kitapintásakor az állat fájdalmat érez. A fájdalom nem feltétlenül biztos jele a törésnek, mivel egyrészt más oka is lehet, másrészt sok túlérzékeny kutya viszonylag kis fájdalomra is erősen reagál; a sztoikus típus a sokkal nagyobb fájdalmat is alig-alig jelzi.

A ~ lehet fedett, ha a törési csontvégek nem érintkeznek a külvilággal, a külső bőrfelület és a törött csont között nincs összekötő seb; v. nyílt ~, amikor a törött csontvég a külső bőrfelületet is áttöri (ilyenkor a ~ egyértelműen megállapítható). A nyílt törés könnyen fertőződhet, ezért - ha lehetséges - azonnali állatorvosi beavatkozást igényel.

Ha a kutya ált. kondíciója viszonylag jó, a fedett törés nem szorul azonnali orvosi ellátásra; ilyen pl. az alsó lábszár törése, amely rögzítés nélkül hagyható mindaddig, amíg az állatorvos megröntgenezi és sínbe nem teszi.

Az, hogy az egyéb végtagi törés sínbe kerül-e, a törés helyétől és a végtag mozgásképességétől függ. Sok esetben a sínbe helyezés jóval több problémát és fájdalmat okoz, mint amennyit használ. A szemmel láthatóan mozgó törésnél, ahol a törés alatt a láb szabadon himbálódzik, tekeredik, megfelelő méretre vágott kartonlemezzel - amelyet körültekernek gumi- v. gézkötéssel - megakadályozható a további mozgás, a vérellátás megszakadása és az idegsérülés.

Csoportos összehangolt tevékenység » Együttcselekvés

Csornüj terrier » Fekete terrier

Csököttség.

A fejlődésben visszamaradt, csenevész kutyára használt kifejezés. Számos oka lehet, egyebek között betegség, helytelen tartás és táplálás, » fejlődési rendellenesség.

Csukaszerű harapás » Harapás

Csuklás.

A kölyökkutyára jellemző, ez azonban nem betegség jele. Oka ált. az, hogy a legtöbb kiskutya túl mohón falja az ételt, és közben sok levegőt nyel. Rövid idő múlva magától elmúlik.

Daganatok.

A kutyákban - de valamennyi élőlényben - előforduló daganat lényegében a sejtszövet abnormális növekedése, túlburjánzása.

A jóindulatú daganat nagyon lassan, hónapok, esetleg évek alatt fejlődik ki. Helyhez kötött, nem terjed szét a szervezetben. Emiatt azután a kutyatulajdonos nem sok ügyet vet rá, de rosszul teszi, mert a jóindulatú daganat is bántja az állatot. Folytonos növekedése nyomást gyakorolhat a nemesebb szervekre v. az érre, ami komplikációhoz vezethet; ezért legjobb idejekorán eltávolíttatni.

A rosszindulatú daganat ált. hirtelen jelentkezik; hetek v. hónapok alatt rendkívül nagyra duzzad. Szövetburjánzásai behatolnak a környező ép szövetekbe, a vérpályákon v. a nyirokrendszeren keresztül a test más helyeire is eljutnak, ahol újból növekedésnek indulnak, és burjánzásra serkentik a helyi szöveteket. Ahogy a kutyák öregednek, fokozódik bennük a ~ keletkezésének a valószínűsége; a rák éppen ezért elsősorban az öreg kutyák betegsége; leginkább az emlőmirigyeket, a végbélnyílást, a fogínyt, a prosztatát és a herét, a pajzsmirigyet, a petefészket, valamint a csontot támadja meg.

Mivel a ~ alattomosan, szinte észrevétlenül keletkeznek, ajánlatos az állatot gyakran átvizsgálni, nincsenek-e ~ a pofáján belül v. a testén bárhol. A szukák emlőit sem árt időnként állatorvossal megvizsgáltatni, így idejekorán észrevehető a kialakuló rosszindulatú daganat, s bizonyos esetekben a korai diagnózis és kezelés - a besugárzás v. a műtét - gyógyuláshoz vezethet.

Dajkakutya.

A kutyatenyésztés gyakorlatában, ha nem is túl gyakran, de előfordul, hogy a kölykök felneveléséhez ~ra van szükség. Ha sikerül rávenni a szukát, hogy övéi mellett idegen kölyköket is befogadjon, akkor azokkal úgy viselkedik, mintha sajátjai lennének. Néha előfordul, hogy miután megszagolta a "vendégeket", nem törődik tovább velük. Az is megtörténhet, hogy az anyakutya eltávolítja a kölykei mellől az idegen kiskutyákat, sőt megöli őket; akad viszont olyan szuka is, amelyik más » alomból ellopja a kölyköket, mintha saját alomszámát akarná növelni.

Megfigyelték, hogy az idegen kölykök befogadásának legfontosabb feltétele, hogy ugyanolyan szaguk legyen, mint az anya saját újszülötteinek. Éppen ezért néha bekenik a más alomból származó kölyköt a ~nak kiszemelt állat hüvelyváladékával v. tejével, de ennél sokkal egyszerűbb, ha a ~ saját kölykeit egy-két órára eltávolítják, és az idegen kiskutyákat melléteszik. Amikor a kölyköket visszahelyezik, egyenként odatartják őket a szukához, hogy megnyalhassa a kiskutyákat; ha ezt az idegen kölykökkel is megteszi, majdnem bizonyosra vehető, hogy nyugodtan együtt lehet hagyni őket.

Német juhászkutya tigriskölyköket nevel

Dalmata

(Dalmatinska). Ősi jugoszláv fajta; már az ókori leletek között is szerepelnek a ~hoz eléggé hasonlító pöttyös kutyák. Nyilván ennek alapján vélik úgy, hogy az egyiptomi agár és a dog keresztezéséből keletkezhetett; mások szerint viszont a bengáli vizslák leszármazottja. Mindenesetre nem agár és nem is dog, de nehezen sorolható be bármelyik fajtacsoportba. Az ókorban gyors, szívós, nagy testű kutyák lehettek, s inkább a dogokhoz, mint az agarakhoz hasonlítottak, de ez a típus a középkorban valószínűleg kiveszett, majd agárszerűbb, könnyebb változata terjedt át Európába. Hitelt érdemlő forrásokból annyi megállapítható, hogy 4-600 évvel ezelőtt egyes törzseit már ismerték Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban; Angliában is legalább 300 éve tenyésztik.

Ma ismert típusát tkp. az angol tenyésztők rögzítették, és pöttyös kutyának, ill. kocsikísérő kutyának, később hintókutyának nevezték - elárulva ezzel feladatát. Főként a lovasok és a postakocsik kísérőjeként, védelmezőjeként szerepelt, kezdetben falkában, később kisebb csoportokban.

A fajta első standard leírása 1850-ből való. Ezt később újra és újra módosították, majd végleges formájában 1962-ben rögzítették.

A ~ ma már szinte az egész világon népszerű kedvenc, de házőrzőnek, vadászkutyának, ill. őrző-védő ebnek is igen hasznos. Értelmes, tanulékony, fölöttébb aktív kutya; különösen vonzódik a gyerekekhez, békés természetű, ritkán válik morózussá.

Vizsla alakú és nagyságú, elegáns kutya. Feje hosszúkás, szeme közepes nagyságú, kerekfüle lelóg. Háta egyenes, izmos, mellkasa nem túl széles, de mély, fara gömbölyű. Végtagjai egyenesek, erősek, izmosak. Farka a csánkig ér, a hegye felé fokozatosan elvékonyodik. Figyelő helyzetben vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, sűrű, kemény; színe fehér, fekete v. barna foltokkal tarkítva. A kanok marmagassága 55-61, a szukáké 50-58 cm; testtömege 25-30 kg (1. 44. színes fénykép).

Jó felépítésű dalmata kan

Dalmata

Dalmatinska » Dalmata

Dandie dinmont terrier.

Angol fajta; a » skót, a » skye és a » bedlington terrierből tenyésztették ki. Valamikor jó vadászkutya volt, de ma már kevésbé használják erre a feladatra; inkább csak társ, szobakutya. Angliában eléggé népszerű, mert érdekes, tetszetős külseje jó természettel párosul; kedves hűséges, intelligens. Terrier létére nem túl ugatós, viszonylag békeszerető, könnyen kezelhető, engedelmes kutya.

Aránylag kis termetű, de a feje elég nagy, koponyája széles, kissé domború, orrtükre fekete. Fogazata ollós záródású, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett. Szeme kerek, nagy, sötétbarna. Füle lelóg. Nyaka rendkívül izmos, háta egyenes, erős, ágyéka feszes. Mellkasa mély és széles, a könyökéig ér. Végtagjai párhuzamosak, rövidek, feltűnően izmosak. Farka kb. 20-25 cm hosszú, figyelő helyzetben kissé a hátvonal fölé emeli. Szőrzete egészen különleges: bundájában kb. 5 cm hosszú, durva és lágy szőrszálak keverednek, ami érdekes megjelenést kölcsönöz a kutyának. Színe a sötétkékestől a világosszürkéig, a vörösbarnától a sápadt fakóig terjed. Feje ált. krém- v. fehér színű, füle a bundájától eltérően rendszerint sötétbarna v. fekete. Marmagassága 20-25 cm; testtömege kb. 8 kg (l. 45. színes fénykép).

Dandie dinmont terrier

Dán kutyafajta » Ősi dán vizsla

Debilitás » Értelmi fogyatékosság

Debarkálás.

Sebészeti eljárás, amelynek folyamán a kutya hangszálait eltávolítják, hogy elnémítsák az állatot. Leggyakrabban kísérletezésre használt laboratóriumi kutyákon szokták elvégezni ezt a műtétet, ill. olyan állatrészleggel rendelkező kórházban, ahol a csend alapvető követelmény.

Az állatvédők elítélik a ~t, úgy vélik, hogy állatkínzásnak minősül, ha a kutyát megfosztják a hangjától. Nincs teljesen igazuk, mert ezzel az eljárással a hangadást lényegében nem szüntetik meg, csupán csökkentik a hangerőt. Azoknak a kutyáknak, amelyeket fegyelmezéssel, olykor egészen durva, brutális eszközökkel tartanak csendben, sokkal kevésbé nyugodt az életük, mint azoknak, amelyeknek megengedik, hogy ugassanak, csak éppen csökkentett hangerővel. Különben is a sebészeti úton kialakított hangtalanság ritkán állandósul; még a legügyesebb, leggyakorlottabb sebészek keze alatt is előfordul ugyanis, hogy a hangszálak regenerálódnak. Ez a folyamat 3-4 hónapon belül játszódik le, és a kutya hangja a lágy, tompa ugatásról valami idegenszerű, vad, nemegyszer kellemetlen hanggá változik.

A~sal elnémított kutyákon egyébként a laboratóriumi vizsgálatok semmiféle pszichológiai elváltozást nem mutattak ki. A kutatók éppen ezért arra a következtetésre jutottak, hogy az állat számára tkp. teljesen közömbös, hogy ugatáskor kiad-e érzékelhető hangot v. nem. Amit élvez, az maga a cselekvés: egy ingerre adott válasz.

Deerhound » Skót szarvasagár

Dél-amerikai bozótkutya » Vadkutyák

Dél-orosz juhászkutya

(Juzsno-Russzkaja ovcsarka.) Évszázadokon át védte a nyájat a farkasok és a rablók támadásaitól. Megvesztegethetetlen, rendkívül bátor, hatalmas termetű és erejű, fölöttébb önálló, intelligens állat; közeli rokona a » komondornak. Szervezetten 1924 óta tenyésztik.

Feje hatalmas, komondorszerű. Koponyája széles, orrháta egyenes. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Füle nem túl nagy, lelóg. Nyaka közepesen hosszú, izmos. Háta széles, erőteljes, ágyéka feszes, fara kissé csapott. Végtagjai vastag csontúak, párhuzamos állásúak. Mancsa nagy, ujjai zártak. Farka lelóg, izgalmi állapotban kissé felemeli. Szőrzete hosszú, nemezesedő, az időjárás viszontagságai ellen hatékonyan védi a kutyát; színe fehéresszürke v. majdnem fehér, füle és farka vége néha sötétszürke. Marmagassága 78 cm felett; testtömege 50-60 kg.

Délorosz juhászkutya

Demencia » Értelmi fogyatékosság

Demodikózis » Szőrtüszőatkásság

Derbygyőztes » Kiállítási minősítések és címek

Deutsche Bracke » Német kopó

Deutsche Dogge » Német dog

Deutscher Boxer » Boxer

Deutscher drahthaariger Vorstehhund » Német vizsla, drótszőrű

Deutscher kurzhaariger Vorstehhund » Német vizsla, rövid szőrű

Deutscher langhaariger Vorstehhund » Német vizsla, hosszú szőrű

Deutscher Pinscher » Pincser

Deutscher Schäferhund » Német juhászkutya

Deutscher stichelhaariger Vorstehhund » Német vizsla, szálkás szőrű

Deutscher Wachtelhund » Német fürjészeb

Deutsche Spitze » Német spiccek

Dicséret.

Rendkívül fontos szerepe van a kutya nevelésében, ezért sohasem szabad vele fukarkodni, valahányszor az eb úgy viselkedik, ahogy elvárjuk tőle. Amikor kutyánknak ún. sikerélményt szerzünk, akkor arra ösztönözzük, hogy úgy viselkedjen, hogy az a gazdájának tessék, s egyben neki is jólessen. Ennek ellenére a ~et nem jó túlzásba vinni; ha ugyanis túl sűrűn v. teljesen jelentéktelen alkalmakkor használjuk, csak rontjuk a hatását (kivételt tehetünk, sőt kell is tennünk az egészen fiatal kölyökkutyákkal, amelyek alapfokú nevelése során nem árt, ha bőkezűen bánunk a ~tel).

A ~et röviden, egy-két szóval, lágy, barátságos, viszonylag magas hangon fejezzük ki; a legáltalánosabb dicsérő jelzők: okos, jól van, jó kutya vagy; ha még nyomatékosabbá akarjuk tenni (pl. valamilyen új gyakorlat tanítása során), akkor az elismerő szavakon kívül egy-egy jutalomfalatot is adhatunk a kutyának. Ez lehet keksz, kockacukor, kolbász- v. hús-, sajtdarab stb.

Jól végrehajtott gyakorlat után mindig dicséret jár

Dinamikus sztereotípia.

A » feltételes reflexnek az egyéni élet folyamán kialakult láncszerű kapcsolata. Ha a reflexek kiváltását ugyanabban a sorrendben hosszabb időn át ismételjük, akkor megfigyelhetjük, hogy megerősödnek és szabályos pontossággal jelennek meg, ha viszont sorrendjüket megváltoztatjuk, akkor elhalványulnak, sőt eltűnnek. A kutya a reflexek kiváltása sorrendjének váltogatására nyugtalanul szűköl, ideges lesz.

Ha a reflexeket ismét a régi sorrendben próbáljuk kiváltani, akkor a kutya megnyugszik. Ha a sorrendet megint felborítjuk, a sikertelenség megismétlődik.

A sztereotípia a folyamatoknak azonos sorrendben és azonos módon való ismétlődése. Dinamikusnak pedig azért nevezte el Pavlov, mert itt lényegében az ingerületek és gátlások folyamatainak sztereotip, vagyis mindig azonos lefolyásáról van szó.

Dingó

(Canis lupus familiaris dingo). A pleisztocén kori csontmaradványok meglehetősen bizonyossá teszik, hogy a faj őskori múltra tekint vissza. Azt, hogy mikor kerülhetett Ausztráliába, senki nem tudja pontosan, kifejlődése azonban semmiképpen sem történhetett az ötödik földrésztől függetlenül. Valószínű, hogy maga az ember vitte be vándorlásai során Ausztráliába, bár egyesek azt állítják, hogy a ~ évezredek óta elvadult, primitív házikutya; bár erre semmi bizonyíték nincs.

Amilyen pompás élőlény, annyira nem lebecsülendő fenyegetést jelent Ausztrália állatvilágára. Számos biológus tanulmányozza hosszú évek óta szokásait, viselkedését, életmódját. Tkp. a szükség sürgeti őket, mert egyelőre nem sikerült felmérni: milyen károkat okoz valójában az állatállományban, sem pedig azt, hogy miként lehetne ezeket az egyre szaporodó állatokat megfelelő arányok közé szorítani. Az igazság az, hogy az ausztrálok nem akarják kiirtani őket, de nagymértékű szaporodásukat sem tartják kívánatosnak.

A ~k kártételének fő oka az, hogy rászoktak a birkahúsra, és állítólag alaposan megtizedelik a nyájakat. Az utóbbi években már a borjakat sem kímélték; a legújabb kutatások éppen ezért É.-Ausztrália nagy szarvasmarhakörzetére összpontosulnak. A ~program irányítói arra a meggyőződésre jutottak, hogy ha a ~ borjút öl, erre elsősorban nem a zsákmány ösztönzi, hanem a rangsorviszonyokhoz fűződő sajátos viselkedésformája. Az a ~ ugyanis, amelyik tudatában van fölényének, lemond az erőszakról, ha gyengébb fajtársa jellegzetes fej- és faroktartással elismeri alárendeltségét. Állítólag a ~k a borjút is először csak játékosan körülugrálják, s miután az nem mutatja az alárendeltséget elismerő pózokat, hanem elmenekül, a ~k önkéntelenül is támadásba lendülnek, és súlyosan v. akár halálosan megsebesítik áldozatukat.

A ~k nem csupán Ausztráliában találhatók, Új-Guineában is él egy fajuk, amelyet az 50-es évek idején Sir Edward Hallström skandináv természettudós fedezett fel. Ez a New Guinea Singing Dog, vagyis az új-guineai éneklő kutya (Canis lupus familiaris hallströmi); azért hívják éneklő kutyának, mert sajátos torokhangokat hallat, szemben ausztráliai rokonával, amely teljesen hangtalan. Hangadása nem éneklés, inkább csak nyüszítésből és vonításból áll. A két típust nem csupán a hangadás, hanem a szőrzet színe is megkülönbözteti egymástól; az ausztráliai ~ rőt színű, az éneklő ~ viszont feketetarka testű; lábának, valamint farkának vége fehér.

Új-guineai dingók

Dirofilariózis.

Okozója a fonálférgekhez (Nematoidea) tartozó Dirofilaria immitis nevű parazita. Hazánkban viszonylag ritkán előforduló betegség. Ezek a férgek vérszívó rovarokban (szúnyogban, kullancsban, bolhában) telepednek meg, ahol fertőzőképessé válnak, majd vérszívás után bekerülnek a kutyába, és ott 3/4 év alatt teljesen kifejlődnek. Megtelepedési helyük a bőr alatti kötőszövet, a tüdőartéria, a jobb szívkamra, a hörgők és az izom közötti kötőszövet, ahol kisebb-nagyobb elváltozásokat okoznak. A beteg állatnál vérkeringési zavarok, vérvizelés, hasvízkór, esetleg idegrendszeri tünetek jelentkeznek. Előfordulhat szívbelhártya-gyulladás, sőt trombózis és embólia is, attól függően, hogy hol telepedett meg a parazita. A beteg kutya néha erősen vakaródzik. A dirofiláriás fertőzöttség vérvizsgálattal kimutatható.

Dobermann.

Német fajta; az » őrző-védő fajták egyik legnépszerűbb tagja. Kb. a múlt század végén alakult ki pásztorkutyák, türingiai terrierek és valószínűleg schnauzerek kereszteződéséből. Tenyésztőjének - Louis Dobermann-nak - az volt a célja, hogy olyan óriás testű terrier legyen, amely egyesíti az őrzőkutyák hatalmas erejét a » terrierek mozgékonyságával, aktivitásával. Elképzelhető, hogy a fekete-cser terriereket, egyik-másik agarat, a manchester terriert, a gordon szettert, a kék dogot, sőt néhány nem fajtatiszta kutyát is felhasznált az új fajta kiformálásához. A modern ~ megszületésében a legnagyobb szerepe végül is a rottweilernek volt; így keletkezett az a kutya, amelyben megtalálható a munkakutyák valamennyi nagyszerű tulajdonsága: megvesztegethetetlen, bátor, tanulékony, hűséges kitűnő idegzetű, munkaszerető, idegenekkel szemben bizalmatlan, sőt gyakran agresszív. Sok mozgásra, mindennapos foglalkozásra van szüksége; idősebb korban ingerlékennyé, morózussá válhat.

Elegáns megjelenésű, rugalmas járású szép kutya. Feje oldalról hosszúkás, tompa ék formájú. Füle feláll, kupírozzák, szeme sötétbarna. Nyaka hosszú, száraz, nemes vonalú. Mellkasa széles és mély, hasa elegánsan felhúzódik, ágyéka izmos, fara kissé lekerekedő. Mellső végtagjai egyenesek, hátulsó testrésze erős, izmos. Farkát rövidre csonkolják. Szőrzete rövid, kemény, sűrű; színe fekete, sötétbarna v. kék, élesen körülhatárolt rozsdavörös jelekkel. A kanok marmagassága 65-70, a szukáké 63-66 cm; testtömege 28-40 kg (1. 46. színes fénykép.

A dobermann az egyik legnépszerűbb munkakutya

Dobermannok kiképzés közben

Dobermann.

Dogo Argentino » Argentin dog

Dogok.

Ősi eredetű, hatalmas testű, igen erős, izmos kutyák; úgy vélik, hogy valamennyi a tibeti masztifftól származik, holott ez a kutya nem is annyira dog típusú, mint inkább hegyi kutya.

Kr. e. 200 esztendővel az asszírok harci kutyának használták, eredetüknek ezt az időt számíthatjuk, de már nem tudni, hogy annak előtte merre éltek.

Elterjedtek más ókori népeknél is, így a babilóniaiaknál, az egyiptomiaknál és a görögöknél. A rómaiak pugnaynak (harciasnak) nevezték, és cirkuszi játékokban használták őket. Küllemük után elhihető, hogy valóban megállhatták a helyüket mindenfajta ellenféllel szemben, beleértve az ókori rabszolgákat is. A rómaiak gyarmataikon is elterjesztették ezeket a kutyákat, bár egyes angol szerzők azt állítják, hogy a ~at Britanniából hozták magukkal a régi rómaiak, oda pedig a hajózó föníciaiakkal kerültek. Valószínű azonban, hogy fordítva történt; a kutya a természetes vándorlás irányát követte, akárcsak az ember, keletről vonult nyugat felé, mint a civilizáció.

A római kor után a barbár betörések zavaros időszaka következett, s ebből az időszakból a ~ra nézve viszonylag kevés adatunk van; a középkorban a ~nak főleg két fajtáját, változatát ismerték, az egyik volt a mészáros szelindek, a másik pedig egy agárral keresztezett típus amely a » német dog elődjének számít. Ez idő tájt főleg medvére és vaddisznóra vadásztak velük- a középkor után vadászatra már nem használtak ~at, annál sűrűbben lehetett viszont látni őket házőrzőként, ilyen céllal tartották őket a nemesek, a főurak kastélyaiban.

Mint valamennyi fajtának, amelyet arra a kemény feladatra terveztek, hogy medvét, vaddisznót öljenek, a ~nak a küllemét is elhanyagolták hosszú történetük folyamán. A hangsúly mindig a méreten, a tömegen, a bátorságon, a gyorsaságon és az állóképességen volt.

Manapság a ~ elsősorban őrző-védő kutyák, testőrök. Óriási testi erejük miatt bizonyos körülmények között veszedelmes "fegyverré" is válhatnak, ezért csak kiegyensúlyozott, tapasztalt, határozott gazda kezébe valók (l. 47. színes fénykép).

Sárga dog

Dogue de Bordeaux » Bordeaux-i dog

Dól » Vadkutyák

Domesztikáció » Háziasítás

Dominancia.

Etológiai értelemben fölérendeltséget jelent (» Hatalmi rangsor).

Dongaállás » Hátulsóvégtag-állások

Douar » Algériai pásztorkutya

Drenti vizsla

(Drentse Patrijshond). Holland vizslának is nevezik; szárnyasvadászatra használják Hollandiában; a "puska mellett keres"; úgy vizsgálja át a területet, hogy nem távolodik el messzire a gazdájától. Miután felkutatja a vadat, közepes távolságban kifogástalanul állja. Jól dolgozik mezőn és vízi munka közben egyaránt, megbízhatóan apportíroz (» Apportírozás) és keres. Szófogadó, hűséges, értelmes állat. Arányosan felépített, erős és gyors kutya. Hasonlít a hosszú szőrű német vizslára.

Koponyája meglehetősen széles, mérsékelten domború. Stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Szeme közepes nagyságú, borostyánszínű. Füle lelóg, tompa hegyben végződik, hullámos, hosszú szőrzet borítja. Nyaka elég rövid, izmos, teste nyúlánknak látszik. Mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai egyenesek, izmosak. Farka lelóg, a csánkig ér, a vége kissé felgörbül, zászlós. A szőrzete sűrű, hosszú. Színe fehér, barna v. narancsszínű foltokkal, esetleg cservörös rajzokkal, foltokkal. Marmagassága 55-63 cm; testtömege 20 kg.

Drentse Partrijshond » Drenti vizsla

Drever.

Svéd tacskókopónak is nevezik, ami elárulja, hogy külleme tacskószerű, de nagyobb, erőteljesebb. Származása ismeretlen; valaha feltehetően kisvadra vadásztak vele. Kedves, kellemes, jó természetű kutya. Aktív, éber, szófogadó; lakásban és kertben egyaránt tartható.

Feje viszonylag nagy, kissé elhegyesedő. Arcorri része hosszú, orrtükre fekete, fogazata erőteljes, harapása ollószerű. Ajkai nem annyira lelógók, mint pl. a » basseteké. Stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Szeme nagy sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle középhosszú, alacsonyan tűzött, szorosan a fejéhez simulva lelóg. Nyaka hosszú, karcsú elegáns ívelésű. Háta egyenes, feszes, ágyéka izmos, széles, fara erőteljes. Mellkasa mély, a könyöke alá ér, hasa kissé felhúzott. Végtagjai rövidek, párhuzamos állásúak, izmosak. Farka magasan tűzött, hosszú, vízszintesen tartja, a végét kissé fölemeli. Szőrzete rövid, sűrű, a testéhez simuló, a fején, fülén és lábai alsó részén még rövidebb. Mindenféle színkombinációban előfordulhat, fehér foltokkal tarkítva. Lényeges, hogy a fehér foltok ne domináljanak rajta. A kanok marmagassága 32-38, a szukáké 30-36 cm; testtömege 15 kg.

Drive.

Tkp. valamilyen hiányérzettel kapcsolatos, ennek a megszüntetéséhez vezető cselekvésre serkenti az állatot (» Ösztöncselekvés).

Dropp.

Vadászkutya-kiképzésnél a fektetés vezényszava.

Drótszőrű griffon

(Griffon á poil dur, Korthals). Európa egyik legjobb vadászkutyája; meglehetősen lassú tempója ellenére erdőn, mezőn, de főként mocsaras, vizes területeken megbízható munkát végez. Egyetlen hátránya, hogy kissé nehezen kezelhető, makacs. Szaglása, apportírozóképessége (» Apportírozás) viszont kiváló; értelmes, gazdahű állat. Sajátos megjelenését kemény, merev szőrzetének, szögletes arcorri részének, dús bajuszának és szemöldökének köszönheti.

Feje nagy, hosszú. Szeme kerek, barna, értelmes tekintetű. Füle közepes nagyságú, lelóg. Mellkasa mély, háta egyenes, ágyéka széles. Mellső végtagjai párhuzamosak, izmosak, combja hosszú, erős. Farkát vízszintesen hordja, a hegye kissé fölemelkedik, dús szőrzet borítja. Ált. kétharmadára v. háromnegyedére kurtítják. Szőrzete kemény, durva; színe acélszürke, gesztenyeszínű foltokkal, ill. lehet egyszínű a gesztenyebarnától a vörösig v. fehér és gesztenye, továbbá fehér és őzsárga. A kanok marmagassága 55-60, a szukáké 50-55 cm; testtömege 23-27 kg.

Drótszőrű svájci kopó » Svájci kopók

Dunker.

Norvég kopó; a skandináv országokban népszerű, másutt nemigen ismerik. Rendkívül értelmes, könnyen kezelhető, szívós, igénytelen, munkabíró kutya.

Feje hosszú, agykoponyája keskeny, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, arcorri része hosszú, balta formájú. Orrháta egyenes, orrtükre fekete. Fogazata ollósan záródik. Szeme mandulavágású, sötétbarna; a harlekin színű példányoké felemás színű is lehet. Füle széles alapon lelóg, a vége elhegyesedik. Nyaka izmos, viszonylag rövid háta egyenes, ágyéka feszes, fara izmos. Mellkasa kissé a könyöke alá ér, hasa felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, erőteljesek; mancsa kicsi, ujjai zártak. Farkát vízszintesen tartja. Szőrzete sűrű, rövid; színe fekete v. kékesen márványozott, fehér és rőt színű foltokkal. A kanok marmagassága 50-55, a szukáké 48-53 cm. Testtömege 16-22 kg.

Dupuy-i vizsla

(Braque Dupuy). Francia fajta; nevét a Dupuy testvérpártól kapta, akik a múlt században tenyésztették ki, feltehetően valamilyen francia vizslából és az angol agárból. Az új fajtával valószínűleg az angol pointer konkurensét szerették volna megteremteni, de ez a törekvés nem járt túl nagy sikerrel. Az "álló" kutyák királya mind a mai napig változatlanul a pointer maradt.

Meglehetősen nagy, de elegáns, nemes megjelenésű kutya. Feje hosszú, keskeny. Szeme aranyszínű v. barna, kedves, "álmodozó" tekintetű. Füle lelóg, keskeny, mozgékony, eléggé hosszú. Mellkasa mély, háta feszes, ágyéka egyenes, izmos, kissé rövid. Mellső végtagjai függőlegesek, erős csontúak, combja hosszú, lapos, izmos. Farka elég hosszú, lelóg, de hordhatja egyenesen v. kissé visszahajlítva is. Szőrzete sima, eléggé rövid; színe fehér - gesztenyefoltokkal. A kanok marmagassága 67-68, a szukáké 65-66 cm; testtömege 22-28 kg.

Durva alkat » Alkat

Düh » Érzelmek

Dühöngő veszettség » Veszettség

D-vitamin.

A kalcium-anyagcseréhez, továbbá a csont- és fogképződéshez, valamint a zavartalan növekedéshez nélkülözhetetlen vitamin. Elősegíti a kalcium felszívódását az állat beleiből. Ált. tapasztalat, hogy a napfényben sokat tartózkodó kutyák bőrében képződő ~ teljes mértékben elegendő a számukra; ha a természetes ~-ellátás valamilyen okból nem kielégítő és a pótlásáról nem gondoskodunk, akkor az ebek - a kalcium- és a foszforellátás mértékétől függően - enyhébben v. súlyosabban megbetegedhetnek. Az egyik legáltalánosabb ~-hiány okozta betegség az » angolkór.

A ~-szükségletet - és hatékonyságát - figyelemreméltóan befolyásolja a táplálék kalcium-foszfor aránya; ha pl. 1,2:1 arányú kalcium-foszfor-tartalmú táplálékkal etetjük a kutyát, akkor az angolkór ellen teljesen védetté válik. A ~-hiány és az angolkór kialakulása a leggyakrabban a gyorsan növekedő, nagy termetű kutyáknál fordul elő. Ezek az ebek azért érzékenyebbek a ~-hiányra, mert csontképződésükhöz rendkívül sok kalciumra és foszforra van szükségük. A túlzott mennyiségű ~-fogyasztás is súlyos rendellenességeket okozhat; pl. a csontok nagyobb mértékben elmerevednek v. a lágy szövetek megkeményednek.

A leggazdagabb természetes ~-forrás a különböző halak mája, ill. az ezekből készült kivonatok (csukamájolaj).

Dzsungelfarkas » Vadkutyák

Dzsungelkutya » Vadkutyák

Ebtenyésztők Nemzetközi Szövetsége » FCI

Ebtífusz » Leptospirózis

Ebzárlat

» Veszettség v. veszettség gyanúja esetén rendelik el, ált. 90 napos időtartamra; de szükség esetén meghosszabbítják. ~ ideje alatt minden kutyát és macskát elzárva, ill. az ebeket megkötve kell tartani úgy, hogy azok más kutyákkal v. macskával ne érintkezhessenek. Zárt udvarban az állatok elzárását v. megkötését a tulajdonos mellőzheti, ha azok onnan nem tudnak kiszökni. Az ~ idején a kutyát csak pórázon vezetve, szájkosárral ellátva lehet kivinni a szabadba. Az ~ alatt levő község területéről kutyát v. macskát csak a hatósági állatorvos kedvező eredményű vizsgálata után és engedélyével szabad kivinni. A polgármesteri hivatal köteles ~ idején szabadon talált kutya v. macska befogásáról és kiirtásáról intézkedni. Ha az állattartó igazolja, hogy az ~ megszegése hibáján kívül eső okokra vezethető vissza, kérelmére az eb hatósági megfigyelés alá helyezhető; ez a megfigyelés az ~ megszűnéséig tart.

Az ~ot feloldják, ha annak ideje alatt az adott községben veszettséget v. veszettség gyanúját kutyán v. macskán újból nem állapították meg; az ~ tartama alatt veszettségnek v. veszettség gyanújának más hasznos háziállaton történő megállapítása a zárlat feloldását nem érinti.

A pásztor- és vadászebek, valamint a fegyveres testületek ebei rendeltetésszerű használatuk idejére mentesek a korlátozások alól.

Az ~ot hirdetések, falragaszok, hangszórók stb. útján hozzák a lakosság tudomására.

Égési sérülések.

Rendszerint hő, vegyi anyag v. elektromos áram következtében keletkeznek. Kutyán a hő okozta sebek tünetei jelentősen eltérnek az emberen tapasztalható tünetektől. Az emberen jelentkező felületi égési hólyag nem feltétlenül alakul ki a kutya égett bőrén; a szőr az égés helyén szilárdan ott marad, de ha az égés területén a szőrt meghúzzuk és könnyen kijön, akkor az égési seb mélyebb és súlyosabb. A hő okozta sebek elsősegélynyújtása abból áll, hogy előbb - kb. 20 percre - hideg vizes v. jégpakolást, majd valamilyen antibakteriális hatású szert kell tenni az elváltozott területre. A mély v. nagy felületű égési sebek azonnali állatorvosi kezelést igényelnek. Miután a kutyán nehéz megállapítani az égés súlyosságát, legjobb, ha minden égési sebet 24 órán belül megnézetünk állatorvossal.

Elektromos áram okozta égési sebek főleg villanydrótot elrágó kölykökön gyakoriak. Ez súlyos sérülést okozhat a száj nyálkahártyáján, sőt tüdőödémához is vezethet. A légzési nehézség v. a köhögés rendszerint tüdőödémára utal. Súlyosabb esetekben a nyelv és a fogíny kékes színezetű. Ha az » áramütést ált. tünetek nem kísérik, az égés következtében károsodott szájnyálkahártya gyakran elhal, s néhány nappal később leválik.

A vegyi anyagok, pl. lúgok, savak (gépkocsi-akkumulátor), egyes fémtisztító szerek, különböző zsíroldók okozta ~et bő vízzel öblögessük, mielőtt a kutyát állatorvoshoz visszük.

Egészséges kutya.

Ált. jellemzője, hogy a fejét magasan tartja, a fülét, a farkát élénken mozgatja, a szeme nyitott, érdeklődő, nedves. Szőre fényes, sima; bőre rugalmas, ráncba szedhető; teste mindenütt egyformán meleg; a füle és az orra hűvös. Végbélben mért hőmérséklete 37,5-39 °C. Szájának nyálkahártyája ép, orrlyukaiból nem folyik váladék, légzése nyugodt, egyforma, légzésszáma 10-30, szívverése 70-120 percenként. Étvágya jó, hibátlanul nyel, a vizet normálisan lefetyeli. Napjában kétszer-háromszor van széklete; nyugodtan, erőlködés nélkül végzi dolgát. A bélsár színe, állaga normális, idegen anyagokat nem tartalmaz. Az állat napjában többször vizel, vizelete élénksárga, áttetsző színű. Egyenletesen lélegezve alszik, amikor föláll, körülnéz, többnyire nyújtózkodik, a testét megrázza, környezetére élénken reagál.

Az egészséges szuka emlőmirigyei épek.

Egyoldali rejtettheréjűség » Rejtettheréjűség

Együttcselekvés

(csoportos, összehangolt, allelomimetikus tevékenység). A kutyák olyan viselkedése, amelyben egymást v. az embert utánozzák. Ez a magatartás a kutya életének szinte valamennyi mozzanatában: a közös játékban, a táplálkozásban stb. jelentkezhet. Ennek a viselkedésnek sajátossága, hogy nem csupán azonos, hanem különböző fajú állatok között is létrejöhet; az így összeverődött csoportban is kialakul egyfajta » hatalmi rangsor, és ált. mindig akad egy, a hierarchia csúcsán álló faj amelynek a viselkedését ált. a csoport többi tagjai is átveszik.

A kutyák különösen társas (szociális) lények, de ehhez alkalmas környezetre van szükségük. Falvakban és egyes viszonylag civilizálatlan területeken, ahol az ebek szabadon mozoghatnak, gyakran látni, hogy csoportba verődve járják a környéket. Közismert és gyakori jelenség, hogy a magasabb ebadó miatt a lelketlen gazdák kicsapják kutyáikat, és ezek a szerencsétlen állatok is rendszerint kisebb-nagyobb falkákba verődve kóborolnak.

A csoportos tevékenységben ált. megfigyelhető a szociális könnyítés hatása; a párosan rohanó, egymást ismerő kutyák pl. gyorsabban futnak egy bizonyos távon, mint külön-külön. Ez nem csupán az ún. élelemirigységből fakad, hanem bizonyos hangulatátvitelről is szó van; ismert példa erre a pánik mint csoportos menekülési akció.

Az ~re még nem találtak pontos magyarázatot; feltehetően olyan csoportos tevékenység, amely elősegíti a kutyák egymás közötti » kommunikációját, vagyis az ebek egymás mellett élését. Hogy milyen összetartó erő jön létre az egyes kutyacsoportokban, az attól függ, hogy eleve mennyire ismerik egymást a csoport tagjai. Olyan kölykökön, amelyek 16 hetes korukig egymástól elkülönítve éltek, megfigyelték, hogy amikor újra alkalmuk nyílt a társas érintkezésre, nemigen alakult ki közvetlen testi kontaktus közöttük. Ez arra vall, hogy a tapasztalatok hiánya csökkenti a csoportutánzó tevékenységet.

Az ~t elsősorban kölykökön figyelhetjük meg, amelyek utánozzák egymást. Amikor egy-egy kiskutya felfedező útra indul az alomból, társai követik, és minden egyes új jelenséget, tárgyat, ami körülveszi fokozatosan táguló világukat, együttesen vizsgálnak meg, fürkésznek ki. Ami a kifejlett kutyát illeti, ez a viselkedés nála akkor jelentkezik, ha más kutyákkal él csoportosan (pl. a kiképzőtelepeken v. a » kennelekben), ill. ha csoportosan követik a tüzelő szuka nyomát. Ilyen körülmények között a kanok csak ritkán tanúsítanak harcias magatartást.

Csoportosan összehangolt (koordinált) viselkedésről van szó a kutya őseinél, a farkasoknál, amikor üvöltéssel összehívják egymást, azután közösen indulnak vadászatra. Zsákmányszerző taktikájuk - a vad felhajtása - célszerűen megszervezett közösségi teljesítmény benyomását kelti; ugyancsak csoportosan koordinált tevékenység észlelhető a zsákmány felosztásában, amikor még a leggyengébb sem marad ki az osztozkodásból, és a kölyköknek is visznek a prédából.

Egyes fajták sokkal inkább allelomimetikusak, mint mások. A beagle pl. kifejezetten az, a » terrierek többedmagukkal nehezen tarthatók. A kutya jelző viselkedése, amellyel emberi partnere figyelmét felhívja valamire, ami izgatja v. amivel nem tud megbirkózni, ugyancsak allelomimetikus viselkedés. Sok ember életét mentette már meg kutyájának ez az ösztöne. Az eb gyakran úgy menti meg a szerencsétlenül járt gyerek életét, hogy a szomszédokat v. a szülőket odacsalja a szerencsétlenség színhelyére: ráugat az illetőre, vonít v. ráugrik, és azonnal elszalad egy darabig a megfelelő irányba, majd ezt többször megismétli. Újra meg újra visszatér, aztán megint előreszalad; így igyekszik közölni az útirányt. Ezek tkp. olyan természetes mozdulatok, amelyekkel a kutya normális körülmények között arra szólítja fel a fajtársát, hogy vele szaladjon.

Mindkét kutya figyelő pózban

Éhség.

Tkp. a kutya érzékei közé tartozik; bár ez a megállapítás ált. újdonságnak hat. Az állat összes többi érzékénél sikeresebben alkalmazható a nevelés, a » kiképzés során; ma már a korszerű oktatás 36 órás előzetes koplaltatással kezdődik.

Az ~ érzete készteti a kutyát a táplálék elfogyasztására. Egyes állatpszichológusok ún. kétszakaszos elméletről beszélnek. Az első: a kutyák bizonyos körülmények között egymagukban elfogyasztanak egy bizonyos mennyiségű ételt; a második: újabb szükség v. késztetés hatására még többet esznek. Ilyen újabb késztetés lehet pl. az idő, a szokás, a versengés, az étel minősége, a hely, ahol etetik a kutyát, a félelem.

Sokan úgy vélik, ha a kutya csillapította ~ét, lefekszik és alszik v. letargikussá válik. Lehet, hogy a kifejlett kutyákra vonatkoztatva ez a megállapítás igaz, de a kölyköknél az ellenkezője tapasztalható; teli hassal még aktívabbak, játékkedvük még hevesebb.

Ha éhes a kutya, valószínűleg mindaddig nem érez fájdalmat, amíg ki nem meríti szervezetének mozgósítható zsiradékkészletét. Az ilyen irányú kísérletek arra utalnak, hogy a koplalást az eb meglepően jól bírja.

Ekcéma.

Gyakran előforduló betegség, tkp. a túlérzékennyé vált bőr gyulladásos reakciója olyan belső v. külső ingerre, amely a normális érzékenységű bőrön nem okoz gyulladásos reakciót. Belső okai: hiányos táplálás, bélsárrekedés, bélférgesség, » gyomor- és bélhurut, » végbélmiriggyulladás, » veseelégtelenség, » ivarzási rendellenesség, » álvemhesség és az öregkor. Külső okai: a gyakori fürösztés, bolhák v. egyéb külső paraziták, nedves, huzatos » kennel, elhanyagolt, ápolatlan bőr és szőr, a bőrre került vegyi anyagok.

A belső és külső okok nem azonnal vezetnek ~hoz, de a bőrt hajlamossá teszik annyira, hogy viszonylag csekély hatások is kiválthatják a betegség jellegzetes tüneteit.

Az ~ rendkívül változatos formában jelentkezhet: legenyhébb formája a bőr mérsékelt megduzzadása, amely viszonylag gyorsan elmúlik, és helyén korpázás marad vissza. Ált. csak a szőrmentes v. alig szőrös helyeken jönnek létre a legenyhébb elváltozások. Az ~ túl heveny formájában szenvedő állat a viszketés miatt kaparja, harapdálja a bőrfelületét, amely ilyenkor látszólag még egészséges; néhány óra alatt azonban élénkvörössé, nedvezővé válik, sőt a szőr is kihullik. Rövid időn belül a beteg bőrfelület rendkívül duzzadt, fájdalmas lesz, esetleg gennyesedni kezd. Idült esetben a bőr merevvé válik, megvastagodik, a szőr erősen megritkul.

A betegség rendszerint csak huzamos kezelésre gyógyul és gyakorta kiújul.

Ektrópium » Szemhéjkifordulás

Elaltatás » Eutanázia

Elektromos nyakörv.

Külföldi laboratóriumokban, a kísérleti állatok » kiképzésénél már hosszú évek óta alkalmaznak különböző sokkszerkezeteket, sőt vannak országok, ahol használatuk az amatőr kutyakiképzésben is elterjedt. Ált. vezetékes v. tranzisztoros szerkezeteket használnak. A legegyszerűbb szerkezet két db 6 V-os szárazelemből, kapcsolókból, vezetékből áll; közülük az egyik vezeték a nyakörv alatt érintkezik a kutya bőrével úgy, hogy az áramütés keresztülfut a nyakon. (Természetesen ezek rendkívül gyenge áramütések, az állatra teljesen veszélytelenek.)

A vezetékes sokkolószerkezet olcsóbb, viszont sok hátránya van. Egyik természetesen a vezeték maga: kissé akadályozza a kötetlen, szabad mozgást, és megszabja a vezető és a kutya közötti távolságot. Másik hátránya: az állat hamar rájön, hogy ha a szerkezet nincs bekapcsolva, gazdájának nincs hatalma fölötte. (Pl. ha a kutya a nyomkövetés közben valami más, idegen szagra akar áttérni, és a kiképző "állj, vissza!" jelzését nem követi áramütés, nagyon gyorsan megtanulja, hogy

amikor a szerkezet nincs bekapcsolva, biztonságban van a büntetéstől.)

Ezeknél az ~eknél - hacsak a kutya nem ugyanolyan tömegű normális nyakörvet kap, mint amelyről tudja, hogy fel van szerelve elektromos szerkezettel - szintén az a veszély fenyeget, hogy ha a könnyebb nyakörvet érzi az állat, akkor már nem tart a következményektől.

A negatív kondicionálás egyik új - elektromos - formája a tranzisztoros sokkolás olyan szerkezettel (nyakörvvel), amely bármilyen testű kutyának 20 V-os áramütést adhat; miután ezek olyankor történnek, amikor a kutya valami rosszat csinál, az áramütést asszociálja a rosszal, és jobb belátásra tér.

A költséges tranzisztoros sokkszerkezetek előnye a vezetékesekkel szemben, hogy egy kilométeres távolságban is használhatók. Az ~ek gyártói egyébként hangsúlyozzák: a kutya a kiképzés során nem azt asszociálja az áramütéssel, hogy gazdája megfenyítette, hanem azt, hogy pl. az az állat "büntette meg", amelyet éppen kergetett.

Élelem megtagadása.

Lényege az, hogy az állatot arra nevelik, hogy csak a saját gazdájától, lehetőleg tőle is csak bizonyos jelre v. parancsszóra fogadhat el élelmet. Elsősorban a munkakutyával - főleg az őrző-védő kutyával - szemben támasztott alapvető követelmény, de tkp. mindenféle és fajtájú kutya gazdájának elsőrendű érdeke, hogy megtanítsa erre a gyakorlatra az állatot, ezzel megóvhatja kutyája életét az esetleges szándékos v. véletlen mérgezésektől.

Életképesség.

Az ~ megállapítása a kölykök világrajövetelének első napján - pontosabban óráiban - rendkívül fontos, hiszen nem mindegy, hogy mennyi és milyen kiskutyát hagyunk az alomban. A szelektálás viszonylag könnyű akkor, ha egyes kölykökön jellegzetes, jól észlelhető hibákat tapasztalunk (» Fejlődési rendellenességek » Farkastorok, » Nyúlszáj). Az is előfordul, hogy az újszülöttek olyannyira csenevészek, formátlanok v. aprók, hogy elaltatásuk nem is lehet vitás. Ám 8-10 egészséges, teljesen egyforma kölyökkutyánál, ahol - szemre - az egyik pontosan úgy néz ki, mint a másik, mit tehet az ember?

Nos, a kölyökkutyák életük első perceiben, óráiban világosan kifejezésre juttatják, hogy mi rejlik bennük. Ha az újszülött első életperceiben nem összpontosítja minden erejét arra, hogy az anyakutya mellbimbóihoz jusson, akkor az öröklötten károsodott. Külső okokat ezért nem lehet felelőssé tenni. Mindegy, hogy meleg szobában v. kutyaólban jönnek a világra, ha a kiskutyák egészségesek, nem létezik számukra más, mint a mindent elsöprő törekvés a tejforrások után, mihelyt lábacskájukat képesek a földre rakni.

Az újszülött kölyök kéneső-elevenségű teremtmény, amelyen kifejezetten látszik, mennyire örül, hogy végre a világon van. Megpróbál felmászni anyjára, orrát mélyen belefúrja az anyai szőrzetbe, és addig turkál ide-oda a szuka bundájában, míg végül is talál egy mellbimbót, amellyel pontosan tudja, mit kell tennie; alig érinti meg az orrával, máris mélyen beszívja a szájába, és csámcsogva szopja a tejet.

Az is igaz, hogy ha a kölyökkutyákat az elletőládában figyeljük meg, néha csalóka lehet a kép: az egyik kölyöknek talán szerencséje van, és olyan szorosan fekszik az anyja mellett, hogy csak meg kell ragadja az emlőt, a másiknak meg egy teljes útszakasszal kell megbirkóznia. Ezek a véletlenek egyébként egyszerű teszt révén könnyen kiiktathatók. Helyezzük a kölyköket egy kis asztalkára, és nézzük meg, mit csinálnak. Amelyik kiskutya élénken ide-oda mászkál, fejét jellegzetesen - függőleges és vízszintes irányban - ide-oda mozgatja; gyorsan újra megfordul, ha a hátára fektetjük; hideg üveggel v. fémmel történő érintkezéstől élénken megtorpan - nos az a kölyök teljesen rendben van, az a kiskutya viszont, amelyik fekve marad és megvárja, amíg segítenek neki - nem életképes.

Életkor.

A kutya átlagos ~a 10-12 év, de vannak 16-20, sőt olykor 22 éves kutyák is, bár ezek nagyon ritkák; az ilyenfajta rekord ~okat különben sem könnyű hitelesíteni bizonyításuk nehéz, a legtöbbször lehetetlen. Ált. alapszabály, hogy minél nagyobb termetű a kutya, annál rövidebb ideig él. A 80 kg-os » angol masztiffok pl. mindössze 8-10 évig élnek. Ez a viszonylag rövid kutyaélet állítólag a gyomorrontások és a hányások gyakoriságával függ össze. A közepes termetű kutyák élettartama átl. 12-14 év, a kisebb testű kutyák viszonylag gyakran megélhetik a 16-18 évet is. A különösen apró termetű ölebek viszont megint csak viszonylag rövid életűek. (Az érdekesség kedvéért megemlíthető, hogy a Guinness Rekordok könyvében szerepel egy labrador retriever, amely 1936-ban született és 1963-ban, vagyis 27 éves korában pusztult el; ez az egyetlen hitelt érdemlő feljegyzés ilyen hosszú kutya~ról.)

Azt szokták mondani, hogy ha valaki száz évig akar élni, akkor olyan szülőket válasszon magának, akik maguk is száz évig éltek. Ez többé-kevésbé érvényes a kutyákra is, ugyanis bizonyos öröklődési tényezők feltétlenül hatással vannak ~ukra. Hozzá kell tenni azonban, hogy az öröklődésen kívül számos más egyéb körülmény is befolyásolja a kutya ~át. Ezek egyike a korszerű, kiegyensúlyozott étrend. A modern egészségügy vívmányai legalább olyan fontosak a kutya egészségére nézve, mint az emberére. A megelőző (preventív) orvostudomány (pl. a » fertőző betegségek elleni » védőoltások) egyrészt csökkentette a kutyabetegségek számát, másrészt enyhítette súlyosságukat. Az sem mindegy, hogy milyen körülmények között tartják a kutyát, mennyit mozgatják, mennyit foglalkoznak vele, mennyire szakszerű az elhelyezésük, gondozásuk, tartásuk, táplálásuk.

Hét-nyolc éves kora után a kutyán már jelentkeznek az öregedés jelei; szinte hónapról hónapra veszít fürgeségéből, mozgása komótosabb lesz, pofatájékán fehér szőrök jelennek meg, amelyek mindinkább ellepik a fejét. Tízéves kora körül a kutya a normálisnál kissé mélyebben tartja a fejét, metszőfogai meglazulnak v. kihullanak, záp- és szemfogai megsárgulnak, elkövesednek. (» Életszakaszok)

A kutya éveit ált. úgy szokták számolni, hogy egy életéve az ember hét évének felel meg. Az ilyenfajta összevetések természetesen mindig sántítanak egy kicsit, de azért van némi alapjuk. Valamivel pontosabb összehasonlító adatokat kapunk, ha úgy számolunk, hogy az első év 12, minden további hét évnek számít. Ilyenformán az egyéves kutya 12 éves gyerekkel, a hároméves 26 éves fiatalemberrel, a nyolcéves 68 éves idős emberrel hasonlítható össze. Szerencsésebb, ha az összehasonlítás helyett úgy tartjuk számon, hogy pl. az a kutya, amelyik túlélte a 15. életévét, megdöntötte a közepes és kisméretű kutyák átl. életkorát; a 10 évet meghaladó korú kutyákról pedig nyugodtan állíthatjuk, hogy túlteljesítették a nagy testű kutyák élettartamnormáját.

Életkor-meghatározás.

Kutyák ~ánál mindenekelőtt a » fogazatát kell szemügyre vennünk. A » tejfogak megjelenése, váltódása, majd a » maradandó fogak kopása alapján megközelítő pontossággal megállapítható az állat » életkora. A fogak kopásvizsgálatánál figyelembe kell venni - ha lehetséges -, hogy mivel etetik a kutyát. Ha sok csontot kap, nyilvánvaló, hogy fogai hamarabb kopnak, mint ha lágy eleséggel táplálják.

A következő leírás segítségével még a nem túlságosan tapasztalt kutyatartó is nagyjából megállapíthatja az állat életkorát.

1 hónapos korig: fogak nincsenek;

1 hónapos korban: mind a 4 tejszemfog kinőtt;

1-1,5 hónapos korban: a tejmetsző- és -előzápfogak kinőttek;

2-5 hónapos korban: a tejmetszőfogak maradandó fogakkal pótlódnak;

5 hónapos korban: a tej-előzápfogak váltódnak;

Féléves korban: a tejszemfogak váltódnak;

1 éves korban: valamennyi metszőfognak 3 csúcsa van;

2 éves korban: az alsó fogófog középső csúcsa lekopott;

3 éves korban: a középfogak csúcsa lekopott;

4-5 éves korban: a szegletfogak középső csúcsa lekopott;

6-9 éves korban: a metszőfogak koronája lekopott;

10 éves kor után: a fogazat erősen lekopott, esetleg hiányos.

A kutya életkorának megállapításánál természetesen nemcsak a fogait, hanem testarányainak változását is figyelembe veszik. A fiatal kutya feje, valamint végtagjai, pl. törzséhez viszonyítva nagyobbak; az ún. túlnőttség is fiatalkori bélyeg. Ezek az aránytalanságok idősebb korban természetesen eltűnnek. A korral együtt egyébként a szőrzet is változik: 8-9 éves korában a kutya a fején és az arc-orri részén őszülni kezd. Sokat veszít fürgeségéből, megváltozik még a hangja is. Járása lustább, nehézkesebb lesz, fogai meglazulnak, esetleg kihullanak.

Kormeghatározás fogkopás alapján

Életszakaszok.

A kutya fejlődése, pontosabban élete során lényegében hat alapvető szakasz különböztethető meg:

1. újszülött időszak (1-20. napig);

2. szopós időszak (20-60. napig);

3. serdülőkor (2-6 hónap);

4. a nemi érés kora (6-12 hónap);

5. kifejlett kor (12 hónapos kortól 8-9 éves korig);

6. öregkor (8-9 éves kortól).

Az újszülött és szopós időszakban a kiskutyában kialakul a táplálkozási reakció, a szopási reflex, továbbá a hőszabályozás, a látás és a hallás, majd megjelennek a mozgás első elemei. Ennek az időszaknak az első felében az alapvető táplálék az anyatej. Később a kutya már más élelmet is kap. Kialakul benne a tájékozódási reflex; a kiskutya minden ismeretlen tárgyat megszimatol, minden hangra figyel. Kb. 3 hetes korától ül, áll, szaladgál. Nem sokkal később megkezdődnek a kölykök közötti játszadozások, birkózások. Ilyenkor már különféle tónusú hangokat is hallatnak: szűkölnek, játékos v. mérges hangnemben ugatnak, morognak. Kb. 20-24 napos koruktól fogva felismerik gazdájukat és szemmel láthatóan örömmel fogadják. Ebben az időszakban már jó a kondíciójuk, erősek, mozgékonyak, életvidámak.

A serdülőkor és a nemi érés szakaszában a kölyök még intenzívebben növekedik, és a bőséges, fehérjedús táplálékra való áttérés következményeként emésztőszervei fokozatosan fejlődnek. A » tejfogakat felváltják a » maradó fogak, az állat testén teljesen kinő a fedőszőr.

Fokozatosan kialakul a serdülő állat viselkedése, felépítése, valamint külleme. Erősödik a tájékozódási reflex, a fiatal kutya szerfelett kíváncsivá válik, minden érdekli, ami körülötte történik. Ebben az időben eléggé óvatos, tkp. félénk, könnyen megijed az ismeretlen környezettől, az új jelenségektől tárgyaktól, zajoktól. Ilyenkor nagyon kell vigyázni, hogy az óvatossági reflex nehogy » gyávasággá fajuljon.

A kölykök mar futkároznak, verekednek, játszanak alomtársaikkal; 3-4 hónapos koruktól megerősödik bennük az aktív védekező reakció, kialakul a ragadozó ösztön; üldözik a futó állatokat, a mozgó tárgyakat. 4 hónapostól 6 hónapos korig a kölykök növekedése lassúbb; az előző szakaszokban elért testarányok nagyjából megmaradnak.

A nemi érés periódusában a kutya szervezete bonyolult élettani változásokon megy keresztül. Ez idő tájt alakul ki az állat alapvető karaktere, jelleme, tenyésztési értéke. A tejfogak kicserélődése befejeződik. Az izmok megerősödnek, a kutya mozgása 8-10 hónapos korára kiegyensúlyozottabbá, harmonikusabbá válik. A fiatal kutya már nem olyan esetlen, mint kezdetben volt, sőt energikus, fáradhatatlan, játékos. Már-már magabiztossá, kötekedővé, barátságtalanná válik.

Kb. 7-9 hónapos korra tehető a szukák nemi érettségének a kifejlődése, azaz az első » ivarzás megjelenése. A kanok nemi érettsége valamivel később, kb. 10-12 hónapos korukban alakul ki.

A kifejlett korban az állat fejlődése végképp befejeződik, ettől kezdve a kutya komolyabbá válik, s ha megfelelően nevelték addig, és "megtanult tanulni", akkor a további » kiképzése könnyen megy.

A jó tartási és táplálási körülmények között élő, kellően járatott, mozgatott kutyák sokáig megőrzik alakjukat, a munkára és a tenyésztésre való alkalmasságukat. Az ún. puhány ebek, valamint azok a kutyák, amelyeket elkényeztetve tartanak, helytelenül táplálnak, keveset sétáltatnak, sokkal korábban elvesztik nemzőképességüket. Az ilyen állatok kb. 8-9 éves korukban már megöregednek, szinte roskataggá válnak.

Az öregkor az emberhez hasonlóan a kutyánál és egyéb állatoknál is különféle testi és lelki bántalmakkal jár, még ha nincs is szó egyértelmű betegségről. Fajtánként és egyedenként különbözik az az életkor, amelytől kezdve az öregedés jellemző tünetei jelentkezhetnek. A halló- és a látóképesség, valamint a fizikai tulajdonságok csökkenését bizonyos mértékig kiegyenlíti a tapasztalat és a rutin; ezzel magyarázható, hogy az öreg kutyák megtarthatják vezető szerepüket környezetük szociális hierarchiájában.

Szobakutyáinknál 8-9. életévük körül a következő változásokat észlelhetjük. A bőr rugalmassága és hőszabályozó képessége csökken, a szőrzet deresedni kezd és ritkul, a szemlencse elhomályosul; izomsorvadást, fogkőképződést, foghullást tapasztalhatunk. Az emésztőszervek teljesítőképessége lanyhul, a sebek nehezebben hegednek, csökken a mozgáskedv, az állat aluszékonnyá válik, s a környezetben bekövetkező változásokhoz való alkalmazkodóképessége is erősen csökken, sőt teljesen megszűnhet. Az idős állat hajlamossá válik arra, hogy az új v. szokatlan környezeti ingerekre kedvetlenül, idegenkedve v. egyáltalán ne reagáljon. Emlékezete meggyengül, intelligenciafoka hanyatlik. Ebben a korban az állat nagyobb mértékben függ a környezetétől, jelentkezhetnek az öregedésre valló szertelenségek is (pl. indokolatlan agresszivitás, falánkság, szófogadatlanság, vezényszavak meg nem értése), amelyek a gazda és a kutya közötti kapcsolat megromlásához vezethetnek.

A kanok nemi ösztöne csökken, ám nem enyészik el teljesen. Némelykor prosztatanagyobbodás, valamint az anális mirigyek megduzzadása is tapasztalható. Mindez tipikusan aggkori jelenség. A nőstényeknél nem következik be a változás kora, de hajlamosabbá válnak nemi szervi megbetegedésekre, ez pedig a tüzelési időszak kimaradásához v. meghosszabbodásához vezethet.

Az ismertetett ~ a kutya fejlődését, ill. az egész életét felölelik; de nem azonosak a kiskutya életének » kritikus időszakaival, valamint az állat testi gyarapodásával sem, amely hozzávetőleg a 2. év végéig tart.

Elghund

(Norsk Elghund). Első látásra megállapítható, hogy igazi munkakutya; eredetileg az Északi-sarkon dolgozott. Skandináviában jávorszarvasra vadásztak vele (egyes szakkönyvek jávorszarvaskutyának hívják).

Vadászat közben az a feladata, hogy felkutassa a vad tartózkodási helyét - halk ugatással jelezze a jávorszarvas közelségét -, majd becserkéssze ellenfelét. Heves ugatással, színlelt támadással addig ingerli a jávorszarvast, amíg a felbőszült állat megtámadja a kutyát, majd lőtávolságon belülre csalogatja a vadat.

Erőteljes, fürge, igen aktív, kemény, tanulékony, nagyon engedelmes találékony eb; gazdájához rendkívül ragaszkodik. Két színváltozata van, a fekete és a szürke. Az » FCI normái szerint a két színváltozat külön-külön fajtának számít. Ami megjelenésüket, felépítésüket illeti, mindkettő jellegzetesen spiccszerű kutya.

A fekete változat (Norsk Elghund, black) rövid törzsű, elhegyesedő fejű, koponyája csaknem lapos, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, orrtükre fekete. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Füle hegyes, felálló. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Nyaka közepesen hosszú, törzse erőteljes, rövid. Háta egyenes, ágyéka feszes, fara izmos. Mellkasa mély, a könyökéig ér, hasa kissé felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, mancsa ovális, ujjai zártak. Farka hátára kunkorodik, dús szőrzetű. Szőrzete sűrű, durva szálú; a fején és végtagjainak elülső részén rövid, a nyakának elején, lábainak hátulsó felületén hosszabb. Színe fekete, ritkán kis fehér folttal a mellkason, ill. a mellső végtagokon és a mancsokon. A kanok marmagassága 45-50 cm, a szukák valamivel kisebbek; testtömege 20-22 kg.

A szürke változat (Norsk Elghund, gray) lényegében hasonló küllemű, csupán a szőrzet színe a szürke különböző árnyalatai; a leghosszabb szőrszálak vége sötétszürke; világosabb a mellkas elülső részén, a hason, a végtagjain és a farok alján. A kanok marmagassága 52, a szukáké 49 cm; testtömege 20-22 kg.

Elhízás

(kövérség). Elég gyakori jelenség, főként a nagyvárosi kutyák körében. Felmérések szerint a kövérek listáját a » boxer vezeti 50%-kal, szorosan mögötte van az » amerikai cocker spániel (48%) és a » tacskó (37%). Őket követi az » uszkár, a » spicc, a » skót juhászkutya, és a » szetter. A vidéki kutyák ált. - nyilván a több mozgási lehetőség következtében - kevésbé lesznek kövérek.

A kutya rendszerint azért hízik el, mert a létfenntartásához szükségesnél jóval több ennivalót kap. Ritkábban, de előfordulhat, hogy az ~ öröklött hajlam miatt alakul ki. Mindenesetre jellemző - és ált. klinikai tapasztalat -, hogy nagyon sok állatot kezelnek túltápláltság és alig-alig néhányat hiányos etetés (» Soványság) miatt.

A kísérletekből és a spontán megfigyelésekből egyaránt látható, hogy elsősorban a háziasított állatok híznak el; ennek oka, hogy a » háziasítás elnyomja a félelmet, kényelemtudatot és biztonságérzetet kelt. A vadon élő állatok között ritka a kövér; az ilyen példány nem sokáig maradna fenn a létért folytatott küzdelemben.

Előfordulhat az is, hogy a kutyák különféle » stresszhelyzetekre v. környezeti tényezők változásaira reagálhatnak hirtelen testtömegvesztéssel v. -növekedéssel (» Perverz étvágy).

Az ~ szaporodási problémákat, meddőséget, nehéz ellést okozhat. A helytelenül táplált kutya gyakran küzd légzési zavarokkal, ezenkívül a kövérség különböző bőrbetegségek és anyagcserezavarok, valamint szív-, máj- és vesebetegségek kiváltója lehet. Éppen ezért helyes, ha hetenként egy alkalommal koplaltatjuk az állatot, ilyenkor csak vizet, esetleg egy kis tejet és kekszet adjunk neki. Ez a heti egynapos kihagyás kifejlett kutyának sem válik kárára, sőt elősegíti, hogy jó étvággyal, válogatás nélkül fogyassza el az elébe tett ennivalót.

Ha a kutya a nem megfelelő életmód v. táplálás miatt elhízott, akkor rendszeres mozgásra kell fogni, de ügyelni kell a fokozatosságra, mert az állatot könnyen megviselheti a szokatlan, megerőltető igénybevétel. Csökkenteni kell az élelem mennyiségét is; lehetőleg a napi egyszeri etetésre kell átállni, minél kevesebb szénhidráttal.

Egészséges kondíció esetén a rövid szőrű kutyáknál a bordák egyértelműen kirajzolódnak, a hosszú szőrűeknél pedig kitapinthatók, nincsenek szalonnába ágyazva; ha ezeket figyelemmel kísérjük, a kutya ~át még idejében felismerhetjük.

Túltáplált kutya

Elkerülési viselkedés.

Kicsit leegyszerűsítve, az ~ tkp. » félénkség. Többnyire az » agonisztikus (harci) viselkedés ellentétének tartják, de ez csak annyiban igaz, hogy a kettő szoros kapcsolatban áll egymással. A félelemből harapó kutyák ugyanis, hacsak tehetik, elkerülik az embert, de ha megfogják v. sarokba szorítják őket, támadásba mehetnek át. Pontosabb, ha az ~t a megközelítési viselkedés ellentétének tartjuk; az elkerülés ugyanis ált. azt jelenti, hogy az állat bizonyos helyzetekből, ill. tárgyaktól, ingerektől eltávolodik, elmenekül. A megközelítési viselkedésnél az állatok vonzódnak környezetük bizonyos helyeihez, egyes tárgyakhoz, fajtársaikhoz stb., s ha ez a vonzódás (kíváncsiság) elég erős ahhoz, hogy legyőzze félelmüket, akkor ténylegesen megközelítik - kiválasztják - vonzalmuk tárgyát, ill. helyét.

Elkorcsosulási folyamat.

Az ember tevékenységének, a mesterséges kiválogatásnak a következményeként a háziállatok jelentős része - a vad fajokhoz képest - elkorcsosult. A kutya-, a ló-, a sertésfajták legnagyobb része a szabad természetben ma már nem lenne többé életképes; csökkent a mozgás- és érzékszervi képességük, testi erejük; látásuk, hallásuk, szaglásuk jórészt eltompult. Egységes védőszín helyett kialakultak a legkülönbözőbb színárnyalatok, tarka variációk. Lassan elhalványodtak mindazok a tulajdonságok, amelyek fennmaradásukhoz ma már nem szükségesek, mert az ember gondoskodik az állatok tenyésztéséről, és védi őket más állatokkal szemben. Az egyik legjobb példa erre az ~ra a kutya. Az emberi beavatkozás következményeként nemcsak a természetes kiválogatás szünetel kutyáink között, de a tenyésztők olyan módszereket alkalmaznak, amelyek nyomán egyrészt torz vonások, jellegzetességek alakulnak ki (pl. az ún. buldogfej), másrészt az életrevalóságra és a termékenységre nézve közömbös tulajdonságokat hajszolnak, amilyen esetleg a szőrzet színe. Végül sok tenyésztő megpróbál össze nem illő kutyák pároztatásával valami szokatlan, kiagyalt típust kialakítani. Nem véletlen, hogy a fajtatiszta kutyák testi fogyatékosságai és torzulásai meglehetősen sokfélék manapság. (» Öröklődő rendellenességek)

Ellenanyag » Antitest

Ellenálló képesség.

Szűkebb értelemben a szervezet betegségekkel szembeni védekezését értjük alatta; tágabb értelemben pedig a kutyának a külső körülmények kedvezőtlen hatásai elleni ~ét is, amely lehet szerzett v. öröklött. A szerzett ~et a születendő egyed v. a méhen belüli fejlődése során az anyjától (passzívan) v. aktív módon, a saját szervezete által termelt ellenanyagok révén szerzi meg.

A fertőzésekkel szembeni ~ öröklődő formájának tekintik a különféle állatfajok és -fajták természetes védettségét az egyes mikroorganizmusokkal szemben. A kutyák pl. érzékenyek a » fertőző májgyulladás és a » szopornyica iránt, a macska viszont ezekkel a betegségekkel szemben ellenálló.

Az ~ foka függ a táplálástól, az évszakoktól, valamint az állat korától és ivarától.

Ellés.

Az az élettani folyamat, amikor a magzat - burkával együtt - különválik az anyai szervezettől, a külvilágra kerül, s ezzel megkezdi méhen kívüli önálló életét. A magzatburok és a köldökzsinór, amely a méhen belüli életben jelentős szerephez jutott, ilyenkor megsemmisül.

Az ~ bonyolult idegrendszeri és hormonális tényezők hatására indul meg. A méh kitolja magából az érett magzatot, amelyet világrajövetele után újszülöttnek nevezünk. A magzatok kitolását a méhizom összehúzódásai segítik elő, esetenként nyomást gyakorolva az érzőidegekre, ezért fájdalommal járhat.

Kölykezéskor a magzat a szülőúton hagyja el az anya szervezetét. A szülőút csontos és lágy részekből áll; a csontos részt a medence csontjai alkotják. A kutya medencéje a fialás szempontjából viszonylag kedvezően alakult: rövid és kerek, s mivel a medence teteje az első 5-6 mozgékony farokcsigolyából áll, ezért bizonyos fokig tágulékony is.

A lágy szülőutat a szuka belső és külső nemi szerveinek egy része - a méh teste, a méhnyak, a hüvely és a szeméremrész - alkotja. Ezek ~ közben meglehetősen kitágulnak, így rajtuk a magzat a méhösszehúzódások hatására szabadon áthaladhat.

Az ~ előkészítő és kitolási időszakból áll.

Az előkészítő időszak alatt a szuka viselkedése megváltozik: nyugtalanná válik, feláll, lefekszik, nem találja a helyét, egyik helyről a másikra vándorol, nyöszörög, vinnyog. A nyugtalanság oka a méhnyak kinyílása és a magzatok helyzetváltoztatása által előidézett gyenge, görcsös fájdalom.

A kitolási időszakban a szuka oldalt fekszik, némelyik áll, és amikor a legjobban erőlködik, olyan guggoló pózt vesz fel, mintha ürítene.

Az újszülöttek száma nagyjából 1- 20 kiskutya között ingadozhat. A közepes termetű kutyák ált. 5-7, a nagy testűek 8-12 kölyköt fialnak. Ha sok kiskutya születik, egy részük satnyán, néha teljesen fejletlenül, sőt halva kerül a napvilágra.

A fialás ált. 15 perctől két, sőt akár 6-8 óráig is eltarthat; ha ennél jobban elhúzódik, akkor állatorvosi segítségre van szükség.

A tolófájdalmak a méhösszehúzódások nyomán keletkeznek. Funkciójuk az, hogy a magzat a legkedvezőbb helyzetben, a legkönnyebben haladhasson keresztül a szülőutakon. Közben a magzatburkok a méhszáj felé szorulnak, folyadéktartalmuk révén nyomást gyakorolnak a méhnyakcsatornára és megnyitják azt. A hüvelyben barnás, fénylő, áttetsző vízhólyag jelenik meg: az alantoistömlő. Ezt nem szabad felszakítani! Újabb erőlködés után másik, fehér színű, fénylő hólyag lát napvilágot, az amniontömlő v. lábhólyag, amely többnyire magától felreped s nyúlós, sikamlós, sűrű folyadék ürül belőle.

A magzatvíz egy részének kifolyása után előtűnik a kölyök fejét fedő magzatburok (placenta), amely felszakadhat, mielőtt a magzat megszületik. A magzat tehát v. burok nélkül v. burokban jön a világra.

A szuka minden egyes magzat köldökzsinórját elrágja, a magzatburkot pedig megeszi. A kölyköket gyengéden körülnyalja, és óvatosan a csecseihez tolja.

A kölykök ált. 15-20 percenként követik egymást.

A klasszikus ~ folyamán a kiskutya úgy születik, hogy szegycsontja a hüvely alsó falán van, s először az orra, majd a mellső lába jelenik meg. A kölykök 30-45%-ának azonban először a hátulsó lábait pillanthatjuk meg.

Az esetek nagy többségében a kölykök burok nélkül jönnek a világra, és a magzatburkok a kiskutyák megszületése után távoznak el az anyakutya szervezetéből. Nem árt azonban, ha megszámoljuk a burkokat, hogy biztosak legyünk benne: vajon egytől egyig eltávoztak-e? A bennmaradt burok ugyanis gyulladást és fertőzést okozhat. Ha a szuka minden egyes kölyök után eltünteti a burkot, az ugyan normális jelenség, de jobb, ha csak egyet v. kettőt engedünk neki megenni, mert ha valamennyit felfalja, az hasmenést, hányást okozhat.

Az ~ után a fájások megszűnnek; az állat rendszerint elalszik, pihen, ill. a kölykeit gondozza, néha felkel, vizet iszik.

A következő napokban még előfordulhatnak utófájások, méhösszehúzódások, amelyek során kipréselődik a tisztulási időszak alatt termelődött váladék, és a méh megközelítően visszanyeri eredeti nagyságát.

A fialás utáni első 2-3 napban a szuka úgynevezett előtejet (» föcstejet) termel. Ez a sajátos összetételű tej elősegíti a kölykökben felgyülemlett bélszurok eltávozását, majd néhány nap alatt normális tejjé alakul. Egyes szukák feltűnően rosszul gondozzák kölykeiket, sőt otthagyják, esetleg elpusztítják a kiskutyákat. Az anyai ösztön megnyilvánulása összefügg a tejmirigyek működésével, pontosabban a tejhiány akadályozza az anyai ösztön kibontakozását. Az ingerlékeny, fiatal szukák gyakran nyugtalankodva ellenek, az egyik helyről a másikra rohangálnak, s közben újszülötteiket véletlenül elpusztíthatják. Előfordulhat az is, hogy a szuka megeszi kölykeit. Kísérjük hát figyelemmel az ~t, és ha bármilyen rendellenes viselkedést tapasztalunk, azonnal vegyük el a szukától a kiskutyákat.

Normálisan lezajló ~ után viszont az első napon ne nyúljunk a kölykökhöz. Átvizsgálásukra, esetleges megmérésükre csak 24 óra eltelte után, lehetőleg olyankor kerítsünk sort, amikor a szukát sétálni viszik.

A vemhesség különböző fázisai

Ellés időpontjának megállapítása.

A » tejelés megindulása az » ellés előrejelzése szempontjából nem mérvadó; egyes kutyák ugyanis a várható ellés előtt már jó néhány nappal tejelnek. Az ~ra felhasználható a szuka belső hőmérséklet-változása. A normális testhőmérséklet, mint tudjuk, 37,5-39 °C végbélben mérve; a » vemhesség 57. napjától kezdve ez az érték fokozatosan csökken, és a várható fialás előtt 18-24 órával 36,8-37,2 °C körüli értékre esik. Idejében felkészülhetünk tehát az ellésre. A hőmérséklet mérése egyébként más okokból is ajánlatos, mert ha a szuka hőmérséklete 36,6 °C alá csökken v. 39 °C fölé emelkedik, komplikált ellés várható!

Ellési tömeg.

Az újszülöttek testtömege természetszerűleg rendkívül eltérő lehet, hiszen a kutyafajták között nagyok a méretbeli különbségek: akadnak törpék, de szép számmal találhatók óriások is. Ennek megfelelően a törpe eb ellési tömege akár 50 g is lehet, a nagy testű eb pedig meghaladhatja az 500 g-ot is. Egy-egy almon belül azonban nincsenek túl nagy testtömegkülönbségek, ill. ha igen, akkor megfontolandó, hogy a túl csekély tömeggel született kölyökkutyákat életben hagyjuk-e. Ha pl. egy alomból négy kölyök 380 és 420 g közötti, és az ötödik újszülött csupán 300 g-ot nyom, akkor az ennyire átlagon aluli tömegű kölyökkutyát a legjobb kiselejtezni. A nagyjából azonos testtömegű kölykök közötti kisebb eltérések azonban semmit sem jelentenek. Ha különben teljesen egészségesek, azok a kiskutyák, amelyek közvetlenül születésük után valamivel - v. esetleg lényegesen - könnyebbek, mint testvéreik, ált. rövid időn belül behozzák hátrányukat. Az élet első óráiban tehát nem dönthető el, hogy a kisebb testtömeggel született kölykök adottságaiknál fogva végképp kisebbek maradnak-e, mint testvéreik. Ha viszont egy kölyökkutya két v. három hét múlva is még mindig kifejezetten könnyebb, mint a többi, ezt a hátrányt feltehetően soha többé nem fogja behozni.

A kölyökkutyák egyébként első » életszakaszuk végéig megtöbbszörözik ellési tömegüket.

Ellinikós Ichnilátis » Görög kopó

Előreállított végtagállás » Mellsővégtag-állások

Előreharapás » Fogazat

Előreküldés.

Sajátos » kiképzési szakkifejezés, azt jelenti, hogy a kutya gazdájának jelére gyors ütemben megállás, ill. irányváltoztatás nélkül haladjon előre, egyenes irányba mindaddig, amíg más parancsot nem kap.

Az előreküldés karjele

Élősködő

(parazita.) Több értelemben alkalmazott kifejezés; ~nek azt az élőlényt nevezzük, amely másik élőlényből szerzi meg a táplálékát. A parazita életmód kialakulásában sok átmenet és változat lehetséges. Vannak rovarok, amelyek bomló, korhadt anyagból táplálkozva fejlődnek, de alkalmilag élő szervezetbe jutva valódi parazita életmódot folytatnak. Máskor a rovar v. lárva csak kifejlett állapotban ~; élete többi szakaszában ártalmatlan növényevő. Gyakori az a jelenség is, amikor kizárólag a nőstények ~k, a hímek és a fejlődési alakok nem.

Nagy a különbség abban is, hogy a parazita életmód veszélyezteti-e a gazdaállatot v. sem; az együttélés ugyanis a kutya számára közömbös, sőt hasznos is lehet.

A külső paraziták a gazdaállat bőrén táplálkoznak, a belső paraziták a testében élősködnek.

Az ~ életmód a parazita számára előnyökkel és hátrányokkal is jár. A feleslegessé vált szervek elsatnyulnak, ill. egy részük az életmódhoz alkalmazkodva jelentősen átalakul. Az » alkalmazkodás megfosztja az ~t attól a lehetőségtől, hogy a gazdaállaton kívül is életképes maradjon. A testi átalakulásnak érdekes példáját láthatjuk az állandó parazitákon, pl. a kétoldalt összelapított bolhákon, a szárnyatlan, lapos tetveken v. a féreg alakú demodex atkákon.

Az ~ megtelepedésére a gazdaállat ellenhatással reagál. Az állatok a parazita rovarok ellen is immunisok (» Védettség). Az új élősködőkre ált. heves az ellenhatás.

A gazdaállat ellenanyagai többnyire csak a tünetek enyhítésére szolgálnak, a külső paraziták ellen nem védenek. A kutya csak az ember segítségével szabadulhat meg külső parazitáitól.

Az ízelt lábú rovarok testére, lábaira millió baktérium tapadhat, bélrendszerük is tele lehet fertőző mikrobákkal. Ezeket széthordhatják, és így a legkülönbözőbb betegségek terjesztőivé válnak. A vérszívó rovarok is állatról állatra terjesztik a fertőző mikroorganizmusokat. Hasonló a helyzet a Dipylidiumok okozta bélférgességgel is: a bolha mint köztigazda hordozhatja ezt a betegséget kutyáról kutyára.

Elsődleges ivarjelleg » Ivarjelleg

Elválasztás.

Az » ellés utáni ötödik héttől kezdve az anyakutya tejmennyisége fokozatosan csökken, a fejlődésben levő kölykök viszont egyre követelődzőbbek a szukával szemben, ezért naponta rövid időszakokra kell korlátozni a » szoptatást. Ha a kiskutyák gyakrabban szeretnének szopni, anyjuk rendszerint rájuk mordul. Ebben az időszakban az » anyatejen kívül már más élelmet is adjunk a kölyköknek, és fokozatosan kezdjük meg ~ukat - kb. 3-4 hetes korukban.

Ekkortájt, v. még korábban, a kölyköknek jó minőségű tápszerekből kásaszerű keveréket adhatunk; ha a kölyök száját az élelemhez érintjük, akkor azt rendszerint hamarosan felszürcsöli. A legtöbb kiskutyát hathetes korában v. akár már korábban is teljesen elválaszthatjuk az anyjától.

Ahogy a kölykök növekednek, a száraz v. lágy-nedves táplálék mennyiségét arányosan növelhetjük. A tejet húslével, húslevessel, esetleg vízzel helyettesíthetjük. A táplálékhoz apróra vágott nyers v. főtt marhahúst és kis mennyiségű olajat v. zsírt adagolhatunk. A nyers tojássárgája jótékony hatású, de tojásfehérjét - nyersen - nem ehet a kölyök. Egész tojást csak főzve adhatunk neki.

A kereskedelmi kutyatápok megfelelő mennyiségben tartalmaznak » ásványi anyagokat, » vitaminokat, ezekről nem szabad megfeledkezni, amikor az étrendjüket összeállítjuk.

Emésztés.

Már a szájban, a rágással kezdődik, amelynek során az állat a táplálékdarabokat mechanikusan felaprózza és nyállal elkeveri. A nyál az ételpépet megnedvesíti, könnyebben lenyelhetővé teszi. A nyálban található enzimek már ekkor megkezdik a tápanyaglebontást. Az egyes tápanyagokra különböző enzimek hatnak. A megrágott és a nyál hatására részben átalakult táplálékot a nyelés juttatja a gyomorba. A gyomornedv színtelen, erősen savanyú; szabad sósavat és pepszint tartalmaz. A gyomor szerepe a táplálék összegyűjtése, raktározása és a táplálék feltárása (vegyi felbontása). A gyomor összehúzódása, mozgása révén a táplálék összekeveredik és a gyomornedvek segítségével megkezdődik az ~.

A gyomornedvek szinte kizárólag a fehérjék ~ére szorítkoznak, kismértékben hasítják a zsírt is, de pl. a szénhidrátokra egyáltalán nem hatnak. Az ~ erjedési folyamatok révén zajlik. A kutya gyomrából a táplálék a vékonybélbe kerül, ahol a bélnedv, a hasnyálmirigy idefolyó váladéka és az epe hatására vízben oldhatóvá alakul.

A megemésztett táplálék a bél falán át a test nedveibe jut; ez a folyamat a felszívódás. Ezt elősegíti, hogy a bél tartalma nagy felületen érintkezik a bél nyálkahártyájával. A vékonybél rendkívül hosszú, ráadásul felületét ötszörösére növelik a bélbe benyúló bolyhok, amelyek szabad szemmel nem látható betüremkedések. Számuk több millió. A táplálék felszívódása elsősorban ezeknek a bélbolyhoknak a segítségével történik, s az enzimeket a fehérvérsejtek szállítják ehhez a folyamathoz.

A táplálék ált. 20-24 óráig tartózkodik a kutya emésztőcsatornájában; ezalatt megy végbe az ~ és a felszívódás.

A vastagbélben zajlik a víz felszívódása, valamint a bélsár besűrűsödése.

Emlékeztető oltás » Védőoltások

Emlőgyulladás.

Egy v. több emlőmirigyben is felléphet, de kialakulhat a tejmirigy elégtelen működése v. pangása következtében is. Az ~t legtöbbször valamilyen fertőzés okozza. A gyulladt emlők megnagyobbodnak, vörösre, bíborszínűre v. kékre színeződnek, tapintásra gyakran kemények és melegek. Előfordul, hogy a beteg szuka nem szívesen engedi a kölyköket szopni. Ha a fertőzött mirigyből kevés tejet kinyomunk, azt látjuk, hogy az véres, rózsaszínű v. szürke és barna. Gyakori az is, hogy szabad szemmel a tej nem látszik rendellenesnek. Ha a kezelést elhanyagoljuk, a mirigy begyulladhat.

A kölykök megbetegedését ilyenkor elkerülhetjük, ha nem engedjük, hogy a gyulladt emlőkből szopjanak; egy darab ragasztószalaggal betekerjük az emlőt, ezzel rendszerint meggátolhatjuk, hogy a kölykök hozzáférjenek. Az érintett tejmirigyeket naponta három-négy alkalommal ki kell fejni.

Ha az emlőre meleg borogatást teszünk, ált. csökkenthető a kellemetlen érzés, és megakadályozzuk a fertőzés terjedését. A fertőzött tejmirigyet az állatorvos útmutatása szerint antibiotikummal kell kezelni.

Endokrin mirigyek » Belső elválasztású mirigyek

English Bulldog » Angol buldog

English Cocker Spaniel » Angol cocker spániel

English Foxhound » Angol rókakopó

English Setter » Angol szetter

English Springer Spaniel » Angol springer spániel

English Toy Spaniel » Cavalier King Charles spániel

English Toy Terrier » Kis angol terrier

Entlebucher Sennenhund » Entlebuchi pásztorkutya

Entlebuchi pásztorkutya

(Entlebucher Sennenhund). Svájci fajta; kiváló szarvasmarhaőrző és -hajtó, megbízható munkakutya. Mozgékony, fürge, arányos testalkatú; feje közepesen nagy, arcorri része jól fejlett. Szeme eléggé kicsi, barna, orrtükre fekete. Füle magasan tűzött, nem túl nagy, lelóg, ha figyel, előrefordul. Nyaka rövid, tömör, törzse eléggé hosszú, mellkasa mély és széles, háta egyenes, erős. Lábai párhuzamosak, izmosak, mancsa kerekded, ujjai zártak. Csonka farokkal születik. Szőrzete rövid, erős, kemény és fényes; színe ált. fekete, a sárgától a rozsdabarnáig terjedő színű jegyekkel. Marmagassága 40-50 cm; testtömege 25-30 kg.

Entrópium » Szemhéjbefordulás

Éntudat.

A különböző kinológiai (kutyával foglalkozó) szakkönyvek sokat hivatkoznak arra, hogy a kutya köztudottan jó megfigyelő, szinte "olvas" gazdája gondolataiban, olyannyira, hogy az embernek már-már az a benyomása, hogy az eb jobban ismeri gazdáját, mint az önmagát. Ez lényegében így van, de a valóság megközelítése nehéz. Az ~ vizsgálata még az emberek esetében is meglehetősen bonyolult folyamat, hát még ha állatokról van szó. A pszichológusok érthető módon az ilyenfajta vizsgálódást főként főemlősökön végezték. A kutatások során mindenekelőtt az emberszabású majmok (csimpánzok, orangutánok, gorillák) ikerreakcióit vizsgálták, és - nagyon leegyszerűsítve a dolgot - arra a következtetésre jutottak, hogy tükör segítségével saját maguk felismerésére csupán az emberszabású majmok képesek.

Újabban azonban más állatokkal - főként macskákkal és kutyákkal - is végeztek ilyen kísérleteket, amelyek során kiderült, hogy pl. a kismacska, amint meglátja tükörképét, azonnal odakap és játszani akar. A felnőtt macskák között ilyen reakciókat nem tapasztaltak. A kutya többnyire alaposan szemügyre veszi magát a tükörben, s ha először van része ilyen élményben, ált. alaposan megdöbben, és megtámadja képmását v. elmenekül. Bárhogyan is reagál, nyilvánvaló, hogy számára a szagérzékelés a legfontosabb, mint ahogyan a macska mindent meg akar érinteni.

Ehhez a témakörhöz tartozik egy másik nehéz kérdés, nevezetesen az, hogyan viselkednek, mit éreznek, mit "gondolnak" az állatok haláluk előtt? Vajon tudják-e, hogy egy napon elpusztulnak, s tudatában vannak-e a halálnak? Ezekre a kérdésekre a tudomány ma még bizonytalan válaszokat adhat; az egyetlen, amit tehetünk, hogy számba vesszük azokat a megfigyeléseket, amelyeket a világ több részén tettek különböző állatfajokkal kapcsolatosan. A tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy az állatoknál is létezik bizonyosfajta halálérzet, megérzik a pusztulást. "Számot vetnek" a halállal, s reagálhatnak a hozzájuk közelálló faj- v. fajtatársuk pusztulására is. Közismert, hogy sok kutyán kifejezett búskomorság vesz erőt gazdája halála után; sok olyan történet ismert, amelyben a gazdája halála után az eb nem eszik, nem iszik, végül elpusztul. Arra a kérdésre, hogy mit éreznek kutyáink, amikor közeledik a saját elmúlásuk, megbízható feleletet nem tudunk adni, de azt már inkább tudjuk, hogyan viselkednek, amikor közeledik utolsó órájuk. Az egyik legszebb - és leghitelesebb - sorokat erről a témáról Colette Audry: A fürdőkád mögött c. könyvében olvashatjuk...

"Tudom (bármit mondjanak is nekem, és bármit mondjak is én magamnak), hogy miért találtam rá (a halott Duska kutyára [szerzők] azon a reggelen a sötét kuckóban a fal és a fürdőkád között: az utolsó percben olyan rosszul érezte magát, olyan idegen volt önmagának, a velejéig más, mint eddig, annyira a végén mindennek, hogy nem maradt más számára, mint hogy bűnösnek higgye magát. Ismeretlen vétek nehezedett rá. Akkor aztán elment meghalni szégyenében, vezeklésének rejtekébe, és én nem voltam ott."

Melyik vagyok én?

Epagneul bleu de Picard » Picardiai kék spániel

Epagneul Breton » Breton spániel

Epagneul de Pont-Audemere » Pont-Audemeri spániel

Epagneul Français » Francia spániel

Epagneul nain continental » Papillon

Epagneul Picard » Picardiai spániel

Epilepszia.

Idegrendszeri bántalom, amely eszméletlenséggel és merev-, ill. rángógörcsös rohamokkal jár. Lefolyása különböző súlyosságú lehet; enyhébb esetben a normális egyensúly hirtelen megbomlik, a kutya megtántorodik, támolyogni kezd, lerogy, majd oldalt dől. Néhány másodperc múlva felkel, mozgása lassú, bizonytalan, bágyadt. Szeme ijedt, zavart; súlyosabb esetben a roham szinte villámcsapásként éri a kutyát. Az állat oldalára vágódik, egész teste megmerevedik, végtagjai mereven rángatóznak, pupillái tágra nyílnak, szemét ijesztően forgatja, feje és nyaka teljesen hátrafeszül. A rágóizmok görcsös rángása miatt az állat pofája habzik, a nyelvét is véresre haraphatja. A roham alatt fülsértő, sikító hangot adhat, ami rendszerint nyöszörgésbe megy át. Széklet- és vizeletürítés is előfordulhat. Az ~s rohamok különböző időközökben ismétlődnek; néha naponta, máskor hetek, sőt hónapok múlva. Az ~s roham - amely néhány percig is eltarthat - meglehetősen ijesztő, kellemetlen látvány; amikor a kutya magához tér, a legtöbb esetben szinte egészségesnek látszik. Súlyosabb roham után bágyadtabb, és rendszerint elvonul a helyére. Az ~s rohamot kiválthatja kifáradás, nagy ijedtség, fokozott izgalmi állapot, a koponyát ért erősebb ütés, oxigénhiány (pl. létrejöhet a roham a » fojtólánc hirtelen, erős meghúzására, ilyenkor ugyanis a nyaki erek leszorítása miatt az agy nem kap elegendő vért), de okozhatja anyagcserezavar is. Az ~ az agyvelő veleszületett, örökölhető működési zavara, tehát nem a szívvel összefüggő betegség, mint ahogy azt a kutyatulajdonosok nagy része feltételezi.

A legfontosabb, amit az ember tehet, ha az ~s rohamok jelentkeznek, hogy a kutyát a roham alatt a sérülésektől megóvja, ezért óvatosan fogja meg a vergődő állat fejét, hogy ne a földhöz ütődjék. Roham után gondoskodni kell arról, hogy a kutya egy-két órát nyugodtan pihenhessen. Helyes, ha a betegség miatt állatorvoshoz fordulunk, aki megfelelő gyógyszeres kezeléssel a rohamok számát esetleg csökkenteni tudja.

Építőtevékenység.

Meglehetősen sok állatfajra jellemző; végeredménye valamiféle - védelmi, zsákmányszerzési v. fajfenntartási célokat szolgáló - "építmény". Nevezik fészeképítő tevékenységnek is. A kutyaféléknél ilyen vonatkozásban szívesebben emlegetik a menedékkeresés kifejezést, bár ez a viselkedés sem farkasokban, sem kutyákban nem túl fejlett. A farkasok pl. ált. szeretik a természet alkotta barlangokat, de bármilyen védett hely megfelel nekik: mélyedések, üregek, más állatok készítette fészkek. Előfordul, hogy a farkascsalád átalakítja magának a rókaodút úgy, hogy tágasabbra ássa a rókalyukat. Sok farkasodút találtak már üreges farönkökben is.

A farkas áshat - ezt teszi egyébként olykor a kutya is -, hogy területét kényelmesebbé tegye, de ált. nem tesz kísérletet fészeképítésre. A természetes körülmények között tartott kutya » ellés előtt vackol. A lakásban tartott kutyákra, amelyek kényelmes helyéről (fészkéről) gazdájuk gondoskodik, nem jellemző ez a fajta viselkedés. A menedékkereséssel egyébként szorosan összefüggő magatartási forma az álcázás; a farkas rendkívül éber és óvatos állat, szinte pillanatok alatt képes eltűnni; a terep adta lehetőségeket (fatörzseket, bokrokat, vízmosásokat, gödröket) ügyesen használja ki az elrejtőzésre. Kutyáinkban is megvan ez a hajlam, de lényegesen módosult, ill. elhalványult formában.

Erdélyi kopó.

Régi magyar vadászkutya; úgy vélik, hogy őseiben még a honfoglaló magyarokkal a Kárpát-medencébe behozott kopók keveredtek az őshonos vadászkutyafajtákkal. Az 1300-as évekből származó bécsi Képes Krónika egyik miniatúrája már ilyen jellegű kutyákkal folytatott medvevadászatot ábrázol.

A Kárpát-medencében kialakult pannon kopó később valamikor Erdélybe került, és utódaiból formálhatták ki az ~t. A következő adat az 1600-as évekből származik: egy Erdélyben készült ezüstserleget gyönyörű domborművek díszítenek, és azokon medvét "álló" ~k láthatók.

Az I. világháború éveiben és a két világháború között Magyarországon és Erdélyben még rendkívül népszerű vadászkutyák voltak, ám egy 1947-ben kiadott román rendelet kötelezővé tette valamennyi kopó kiirtását, így azután a fajta csaknem teljesen kipusztult. Kb. 20 év telt el, míg sikerült két fajtatiszta ~t találni és Erdélyből megvásárolni; ezzel megkezdődhetett ennek az ősi magyar kutyafajtának a megmentése, újrateremtése.

Az ~t egészen az elmúlt esztendőkig két változatban - hosszú és rövid lábú típusban - tenyésztették. A hosszú lábút inkább nagyvadra (vaddisznó), a rövid lábút rókára, nyúlra használták.

A ragadozókat szenvedélyesen gyűlöli, kitűnően hat és állít is. Keresésre, vadelhozásra ugyancsak eredményesen használható. Hajtás közben magas, "csengő" hangot hallat. Gazdájához ragaszkodik; értelmes, élénk, könnyen kiképezhető eb. Rámenős, bátor, szimata kiváló, a szagnyomot jól tartja. Személyi őrző-védő kutyának is alkalmas. A legújabb tenyésztési irányzat szerint ma már csak a közepesen nagy termetű kutyák a kívánatosak.

Feje jellegzetes kopófej: hosszúkás, de nem elhegyesedő; állkapcsa erőteljes, fogazata ollós harapású. Szeme közepes nagyságú, ovális, sárgásbarna színű, füle lelóg. Háta egyenes, mellkasa erősen fejlett, hasa kissé felhúzott, fara mérsékelten izmos, enyhén csapott. Farka nyugalmi állapotban lelóg, alsó egyharmada fölfelé görbül. Mellső végtagjai izmosak, egyenesek, oszlopszerűek, a hátulsók párhuzamosak, kevésbé izmosak, de jó csontozatúak, mancsa gömbölyded, jól ívelődő ujjai izmosak, karmai feketék. Szőrzete testhez simuló rövid, durva tapintású, fényes. Alapszíne bársonyfekete, a szemei felett, a pofája tájékán, a végtagokon, a hasán és a szügyén csersárga jegyekkel, valamint fehér folt lehet a fején v. a nyakon a mellen, a mancsokon v. a farok végén. A kanok marmagassága 56-62 a szukáké 52-58 cm; testtömege 30-35 kg. (l. 48. színes fénykép)

Fehér foltos fiatal erdélyi kopó

Erdélyi kopó.

Érintkezéses bőrgyulladás » Bőrgyulladás

Erős alkat » Alkat

Érszorító » Vérzéscsillapítás

Értelmi fogyatékosság.

Közismert tény, hogy vannak kutyák, amelyek szinte születésüktől fogva kiváló adottságokkal és átlagon felüli tanulóképességgel rendelkeznek, de akadnak olyan egyedek is, amelyek erősen átlagon aluli teljesítőképességről tesznek tanúbizonyságot. Kiváltképpen beltenyésztés folytán gyakran fordulnak elő olyan példányok, amelyeket kedvező v. kedvezőtlen tulajdonságok egyoldalú túlsúlya jellemez, ez viszont gyakran értelmi és érzelmi egyoldalúsággal párosulhat. Ha a kutyát kedvencként tartják csupán, az átlagon aluli értelmi képesség alig-alig zavaró körülmény, sőt sok esetben még kívánatos is, mivel egy intelligens állat hamar kiismeri gazdája gyenge pontjait, él, ill. visszaél velük, és ezzel tartási gondot okoz. Az ún. buta eb viszont még kevésbé hozzáértő gazda kezében sem jelent nehézséget.

A gyenge értelmű és ösztönszegény példányok luxusállatként való tartásra alkalmatlanok, nemegyszer még a szobatisztaságra és önálló étkezésre is képtelenek. Gyakori, hogy külsőségeiben tökéletesnek látszó állat utódai ilyennek bizonyulnak, ha a nyerészkedési vágytól indíttatott és gyenge szakismerettel rendelkező tenyésztő figyelmen kívül hagyja a ténylegesen lényegbevágó tenyésztési szempontokat.

A csökkent tanulási képesség és intelligenciahiány azonban nem feltétlenül csak öröklött tényezők függvénye. Azok a károsodások, amelyek a magzatot az anyaméhben érik, ugyancsak vezethetnek veleszületett, mindazonáltal nem örökletes rendellenességekhez (anomáliákhoz, pl. vízfejűség, kreténség). Születéskor bekövetkezett vérzés, baleset következtében előálló sérülések, bizonyos mérgezések, gyulladások, (agyhártyagyulladás szopornyica és egyéb vírusos megbetegedések), valamint az agyi részben kialakuló daganatok is különböző fokú értelmi fogyatékosságot, sőt teljes elbutulást idézhetnek elő. Az ilyen állat nemegyszer saját gazdáját sem ismeri föl, senkit sem üdvözöl ismerősként, nem tanúsít semmiféle reakciókészséget sem saját, sem idegen » territóriumon.

A szerzett gyengeelméjűséget demenciának, az egyeddel veleszületett formákat az ember esetéhez hasonlóan a súlyossági fokok szerint debilitásnak, imbecillitásnak és idiotizmusnak nevezzük. A kutyákban a veleszületett intelligenciabeli fogyatékosságok súlyosabb megnyilvánulási formái ritkán fordulnak elő; még ritkább a valószínűsége annak, hogy az ilyen példány felnőtté cseperedik. Az anyakutya visszautasítja, az alombeli társak pedig kiszorítják az ilyen testvért; így az ilyen példány meglehetősen korai véget ér.

Érzékelési sorrend.

A kutya érzékeinek fontossági sorrendje: » szaglás, » hallás, » látás. Ez a három érzékszerv támogatja, kiegészíti egymást; a kutya, különösen ha figyel, igyekszik magát olyan helyzetbe hozni, amelyben mindhárom érzékszervét egyidejűleg a lehető legelőnyösebben használhatja.

A kutya elsősorban annak az érzékszervi tájékoztatásnak megfelelően cselekszik, amely a legerősebb hatást idézi elő, még akkor is, ha ez az információ tökéletlen. Ha pl. ezt az információt sem a látás, sem a hallás nem adja meg, akkor az állat szaglószerve révén tájékozódik. Olyan környezetben viszont, ahol orra nem adhat kielégítő felvilágosítást, a kutya az ismeretlen hangok hallatára úgy reagál, hogy megfigyelőpontot keres. Bérházban pl. az ablakhoz ugrik és körülnéz, a szaglásra ilyenkor nem tesz kísérletet, viszont figyelmesen hallgatózik.

Érzékszervek.

A kutya érzékszervei a szagló-, a halló-, a látó-, az ízlelő- és a tapintószervek; ezeken kívül a fülben van az egyensúlyozás szerve, a bőrben pedig a tapintósejteken kívül olyan idegvégződések is találhatók, amelyek tájékoztatják az állatot a hőmérsékletről és a nedvességről.

Valamennyi érzékszerv három részből áll: 1. az ingert felfogó és ingerekké alakító idegvégkészülékből (ez a tulajdonképpeni érzékszerv); 2. az ingerületet vezető idegből; 3. az agyban levő érzékelő idegközpontból. A felsorolt részek együttműködése teszi lehetővé az érzékelést.

Egy-egy meghatározott érzékszerv csak a jellegének megfelelő » ingereket fogja fel és közvetíti; az érzetek különböző erősségűek lehetnek. Előfordul, hogy az ingerküszöb alatt maradnak, máskor viszont erősségük és minőségük még fájdalmat is okozhat az állatnak.

Érzelmek.

Az állatpszichológusok előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a kutya nem a gondolatok, hanem az ~ világában él; "nyelve" is elsősorban érzelmi (emocionális) nyelv. Ha azt akarjuk vizsgálni, hogy milyen kutyáink lelkivilága, mindenekelőtt azt kell tisztázni, hogy nem szerencsés a lelkivilág kifejezés, hiszen a lelki jelenségek - akár emberről, akár állatról van szó - tkp. nem mások, mint egy-egy adott szervezet megnyilvánulásai. Az állatok lelki folyamatai (nagyon leegyszerűsítve) különböző mozgásokban, cselekvésekben tükröződnek (pl. ugrálás, harapdálás, farkcsóválás); ha a kutya ún. lelkivilágára gondolunk, helyesebb, ha a pszichikumáról, de még jobb, ha karakteréről, viselkedéséről beszélünk. Ha további alkotóelemekre bontjuk a lelkivilág fogalmát, akkor lelki tulajdonságok helyett célszerűbb természetet, érzelem- és hangulatvilágot emlegetni.

A kutya érzelmei ált. spontán és szinte majdnem mindig valamilyen testi állapottal (éhség, szomjúság, fáradtság, düh, szexuális vonzalom stb.) összefüggésben jelentkeznek, ill. ingerek (támadás, menekülés, szokatlan hang- és fényhatások) váltják ki őket. Az nem vitás, hogy kutyáink érzelmi világában is vannak olyan jelenségek, amelyek a féltékenységre, a lehangoltságra, a bánatra, az örömre, a szeretetre hasonlítanak; az is nyilvánvaló, hogy ezeknek a hangulatoknak ált. ugyanaz a hátterük, mint az ember kedélyhullámzásainak. Minden kutyatartó tudja, hogy kedvence időnként úgy viselkedik, mintha "rossz lenne a lelkiismerete". Ez a kedélyállapot azonban inkább a valódi félelemhez áll közelebb, komplikálva az állat menekülési reakciójával és alárendeltségi megnyilvánulásaival.

A bánat is meglehetősen gyakran erőt vesz a kutyákon, különösen olyankor, ha az általuk kedvelt személy elment, ill. eltűnt a környezetükből. Ezt a kedélyállapotot főként a tétlenség jellemzi, de kiválthat vonítást v. keresési reakciókat is. (A kutya fölkeresi azokat a helyeket, ahol az illető személy rendszerint található volt.) Ilyenfajta bánatos hangulat jelentkezhet akkor is, ha egy másik kutya tűnik el örökre az állat életéből. Kölykező szukák pl. bizonyos ideig szűkölnek, ha ellés közben valamelyik kiskutya kimúlik, majd az elpusztult újszülöttet lenyalják és ugyanúgy védelmezik, mint élő alomtestvéreit. Ha valamennyi kölykét hamarosan elviszik, a szuka rendkívül izgatott lesz, és hosszan keresi kicsinyeit.

A csalódottság sem ismeretlen kutyáink kedélyvilágában. Egy ilyenfajta vizsgálat során hámba fogtak kutyákat; csalódottságukat a hámon töltötték ki; rázták, ráncigálták szíjaikat. A csalódottság utáni reakció tehát a rombolás. Sajátos módon kevés kutyatulajdonos tudja, hogy milyen lényeges tényező a csalódottság, különösen nagy testű, fegyelmezett kutyák életében. Az állat, ha olyan helyzetbe kerül, hogy valamit nagyon akar, de ebben akadályozzák, akkor v. passzív, v. csalódott lesz. Ha pl. két kutya közül csak az egyiket viszik vadászni, a másikat pedig a kocsiban hagyják, amikor a tulajdonos visszajön, hogy kutyát cseréljen, könnyen lehet, hogy a kocsi belsejében romhalmazt talál. Gyakori eset, hogy a túl hosszú időre egyedül hagyott kutyák feldúlják az egész lakást, megrágják a székeket, szőnyegeket, könyveket, összetépik az ágyneműt, a párnákat, a matracokat. Még a » kennelben tartott kutyák is szinte ámokfutókká válnak, ha társaikat kiviszik a kennelből. Összerágják a dróthálót, lyukakat ásnak, felmásznak a kerítésre, kárt tesznek magukban, de nem hagyják abba az őrjöngést.

A féltékenység is gyakran megfigyelhető kutyáinkon. Klasszikus esete, amikor új kutyát hoznak a házhoz v. kisgyerek születik, aki egyszeriben kisajátítja mindazt a figyelmet, szeretetet, törődést, amellyel addig az ebet árasztották el. A megbántódás, a féltékenység különbözőféleképpen nyilvánulhat meg, kezdve a nyílt ellenségeskedéstől a duzzogásig, sőt a, "világgá menésig". Féltékenységgel indokolják azokat a szerencsére nagyon ritka, de olykor előforduló tragikus eseteket is, amikor a kutya megöli a csecsemőt, akit őriznie kellett volna. A vadászok is jól ismerik ezt a tulajdonságot. Remek vadászebek sokszor rossznéven veszik, ha más kutya végzi el az ő feladatukat. A mesterséges

nyulat üldöző agarakat szájkosárral kell felszerelni, nehogy az egyik kutya féltékenységből megtámadja a másikat.

Mindennapos kedélyállapot ebeinknél a különböző mértékű félelem. Ez tulajdonképpen az esetek többségében csupán néhány pillanatnyi bizonytalanság v. alárendeltségi - vagyis gyenge kényelmetlenségi - érzés. Határozottan erős félelem, amely pl. hasonló állatok v. bármilyen más lehetséges ellenfél előli menekülést vált ki, csak kivételesen fordul elő mind a farkas, mind a kutya esetében. A túlságosan könnyen kiváltható menekülés ugyanis a kutya hátrányára lehet. A hasonló állatok előli menekülés gyakran teljesen céltalan, és maga a menekülés is kiválthatja a hajkurászást (» Félénkség).

A düh, a támadó hangulat ugyancsak mindennapos viszonylag könnyen felismerhető, és az ember számára gyakorlatilag talán a legfontosabb kedélyállapot. A kutya agresszív viselkedését kiválthatja az ember elővigyázatlan viselkedése (hirtelen mozdulatok, túl hangos beszéd, szokatlan tárgy az ember kezében stb.), de magyarázat lehet területvédő viselkedés, egy adott objektum őrzése és egész sor egyéb tényező. Agresszivitást (» Agonisztikus [harci] viselkedés) tanúsíthat a sarokba szorított, tkp. inkább félénk, mint támadó szellemű állat is. Ismeretes a félelemből harapó eb, amely tkp. neurotikus, túlzottan elkényeztetett v. éppenséggel sok indokolatlan verésben részesített, rosszul tartott és nevelt állat.

Szexuális szerelmi vonzódást kutyáink nem tanúsítanak, olyan vonzalmat azonban igen, amely kapcsolatos a kutya » ivarzásával, és ez akkor is jellemző a kanokra, ha a szuka nincs a közelben. Ez a kedélyállapot nagyfokú izgatottságban, a séták iránti kérés sűrűségében és erőszakosságában fejeződik ki. (A séták természetesen a vonzalom tárgyát képező szuka területére irányulnak.) Az állat étvágya ilyenkor csökken, agressziós hajlama fokozódik.

A fajtárshoz fűződő nem szexuális kapcsolatokban a kutyát sokféle kedélyállapot irányítja; gyakori, hogy jó barátságba keveredik más kutyákkal de akadnak olyan ebek is, amelyeknek sok ellenségük van. Ezeknek az állatoknak szinte minden kapcsolatukat az agresszió, az ellenségeskedés jellemzi. A kutyának csakúgy, mint az embernek, lehetnek szorongásai. Az egyik eb esetleg fél a magasságtól, a másik az autótól, a harmadik az idegen állattól. Természetes tartási körülmények között azonban a kutyának nem keletkeznek idegrendszeri zavarai. Minden neurózis mögött bizonyos tehetetlenség húzódik; az állat valamilyen problémát képtelen megoldani, olyat, amitől nem tud szabadulni.

A játékos hangulat kölykök és kifejlett állatok viselkedésében egyaránt közismert és könnyen felismerhető. Ez a viselkedés támadó és egyszerre alázatos; a kutya játékos hangulatában mindent elkövet - rendszerint túlzott, szertelen mozdulatok és hangadás kíséretében -, hogy felhívja magára gazdája figyelmét és játékra hívja.

Düh

Játékos hangulat

Ragaszkodás

Eskimo dog » Eszkimó kutya

Észak-amerikai kutyafajták

» Alaszkai malamut, » Amerikai cocker spániel, » Amerikai rókakopó, » Amerikai vízispániel, » Basset hound, » Chesapeake bay retriever, » Mosómedvekopók, » Staffordshire terrier

Északkeleti szánhúzó lajka

(Szevero-Vosztocsnaja Lajka). A szánhúzó lajkák tenyésztése mindenütt megelőzte a szarvasterelő ebek tenyésztését. Felhasználásuk az Alsó-Amuri medencében, a Szahalinon, a Jakut partmelléken, a Jenyiszej és a Taz alsó folyásánál terjedt el. A szánhúzó kutyákat szíjakkal összekötözött könnyű szánok elé kötik. A befogás módja és a hám a legtöbb helyen különböző. A legrégibb és a legelterjedtebb a sorban való befogás, amikor az ebeket egymás mögött különböző változatokban helyezik el, és az állatokat hanggal irányítják.

É-Európában inkább a legyező alakú fogatot kedvelik; a kutyákat egy sorba fogják be, és szíjjal az egyik nyakörvtől a másikhoz erősítik. Az ilyen fogatok irányítása hanggal és a bal oldali kutya nyakörvéhez erősített istránggal - gyeplővel és bottal -, ostorral történik. Mindkét bekötési módnál a kutyákra puha bőrből készült farhámot tesznek. Egy-egy fogat rendszerint hat-tíz állatból áll. Minden ebre átlag 40-50 kg teher jut. A fogat 6-7 km/h sebességgel napi 70-80 km-es utat tesz meg. Könnyű teherrel v. versenyszerű körülmények között a jó fogat 24 óra alatt 150-200 km-t is haladhat.

Erőteljes felépítésű, szívós, nyugodt, igénytelen kutya. Feje széles, koponyája masszív, fejteteje lapos, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Orrháta egyenes, orrtükre fekete v. sötétbarna, fogazata ollósan záródik. Szeme apró, ovális, ferde állású, sötétbarna, füle kicsi, felálló. Nyaka szikár, rövid, izmos, háta feszes, ágyéka széles, rövid, fara erőteljes, mellkasa könyökéig ér, hasa kissé felhúzott. Végtagjai izmosak, párhuzamosak, mancsa nagy, domború, ujjai zártak. Farkát hátára kunkorítja. Szőrzete durva, sűrű pehelyszálakkal, a fedőszőr hosszú, egyenes, 8-10 cm-es, a nyakon gallért alkot; színe fekete, fehér, barna, fekete-barna, ordas, tarka és foltos. A kanok marmagassága legalább 60, a szukáké minimum 58 cm; testtömege 28-32 kg.

Eszkimó kutya

(Eskimo dog). Legendás hírű szánhúzó kutya. Őshazája Kelet-Szibéria, de már igen hosszú ideje inkább Grönlandon, Alaszkában és Kanada északi részén honos. Télen szánhúzásra, nyáron teherhordásra, halászcsónakok partra vontatására és természetesen házőrzésre használják. Idegenekkel szemben szerfelett bizalmatlan. Nem ugat, hanem nyüszít, mint a farkas. Hihetetlenül szívós, munkabíró állat. Értelmes, önálló, kissé akaratos. Erős benne a falkaszellem. Közepes termetű eb, megjelenése a farkasra emlékeztet. Feje elkeskenyedő, szeme mandulavágású. Füle feláll. Törzse erőteljes, izmos. Végtagjai erős csontozatúak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete közepesen hosszú, sűrű, tömött. Valamennyi kutyaszínben tenyésztik. Marmagassága 40-50 cm, testtömege 25-40 kg.

Esztétikai műtétek.

Nem gyógyító jellegű beavatkozások, hanem a kutya megjelenését, küllemét befolyásolják. Kifejezetten a tulajdonos kérésére végzi el őket az állatorvos. Sok kutya fülének és farkának csonkolását ugyan a standard írja elő, de ez természetesen nem kötelező. (» Farokvágás, » Fülkorrekció, » Fülkupírozás)

Etetési módszerek.

A kutyatartás mindennapi gyakorlatában sajátos módon éppen a » táplálás körül él még ma is a legtöbb helytelen nézet, régen kialakult rossz szokás. A kezdő kutyatartó - de olykor a tapasztalt is - meglehetősen tanácstalan, hogy mivel, mikor és hogyan etesse kutyáját. Az ~kel kapcsolatban a szakemberek véleménye is megoszlik, holott alapvető és nagyon fontos kérdésekről van szó, mert a helyes táplálkozás elsősorban a kölyök egészséges fejlődése szempontjából elengedhetetlen, de a felnőtt kutya kondíciója, fizikai állapota, betegségek elleni » ellenálló képessége ugyancsak az étrend szakszerű összeállításától és a megfelelő ~től függ.

Leegyszerűsítve mindössze kétféle eljárásról beszélhetünk. 1. A tulajdonos naponta egyszer, kétszer, háromszor v. négyszer eteti a kutyáját; 2. az önetetés, amikor hagyja, hogy kutyája a nap 24 óráján keresztül akkor táplálkozzon, amikor csak eszébe jut. Ez utóbbi esetben a kutya saját maga szabályozza a fogyasztását.

Ha a tulajdonos úgy dönt, hogy ő (a falkavezér) határozza meg, hogy mikor, mennyit egyen a kutya, akkor - akár egyszer, kétszer v. háromszor eteti ebét - a legfontosabb az, hogy mindennap azonos órában adjon enni az állatnak. Az etetés talán a legjelentősebb esemény a kutya napi programjában. A jól tartott eb sokszor szinte percnyi pontossággal várja ezt az időpontot; ha mindig ugyanabban az időben kap enni, ez a körülmény kedvezően befolyásolja az állat jó étvágyát, emésztését, ürítését.

Az ételt langyosan (ne túl hidegen és ne túl melegen) adjuk a kutyának, lehetőleg mindig ugyanazon a helyen és ugyanabban az edényben.

Ivóvize mindig friss, tiszta és hűs legyen; külön tálban tartsuk és lehetőleg olyan helyen, ahol a kutya bármikor hozzáférhet. Arra azonban ügyeljünk, hogy kimelegedett állatnak ne adjunk túl hideg vizet.

Az sem árt, ha figyelembe vesszük, hogy a kutyának minden étkezés után legalább két óra pihenésre van szüksége, hogy táplálékát jól és nyugodtan megemészthesse. » Kiképzés, kirándulás, kiállítás előtt - vagyis minden olyan alkalomkor, amikor az ebre valamilyen nagyobb fizikai megterhelés vár - kevesebbet adjunk neki enni. A teli gyomorral való mozgás egészségtelen, a fejlődésre pedig kifejezetten hátrányos.

Az önetetés, ill. tetszés szerinti etetés lehet, hogy kissé meghökkentően hangzik, de a felvilágosultabb tenyésztők és kutyatulajdonosok körében egyre népszerűbb. Lényege, hogy a kölyök, ill. a felnőtt kutya saját magát eteti egy nagyobb tálból v. tartályból, amelyben mindig talál megfelelő mennyiségű és minőségű élelmet; nyilvánvaló, hogy ebben az esetben olyan keveset v. olyan sokat ehet, amennyit csak akar és amikor csak akar.

A » kennelben, falkában v. csoportban tartott kutyák között az önetetésnek az a kétségtelen előnye az adagolt etetéssel szemben, hogy ilyenformán a kevésbé agresszív, nem túlságosan rámenős v. egyenesen félénk, ill. gyenge állatok is hozzájuthatnak a táplálékhoz. Ez egyébként kiegészíthető rendszeres napi etetéssel is, különösen, ha növekedésben levő kölykökről van szó. Az önetetés különben kiküszöböli az étel elkészítésével járó nem kevés munkát; időt is takarítunk meg vele, hiszen nem kell a gazda jelenléte az állat táplálkozásához.

Ha a kutyatulajdonos úgy dönt, hogy áttér az önetetésre, a fokozatosság elvét feltétlenül tartsa szem előtt. Lassan, lépésről lépésre csökkentse a rendszeres etetések számát, és kb. egy hét alatt térjen át az önetetésre. Előfordulhat, hogy ebben az esetben - különösen az első időkben - némelyik kutya túl sokat eszik (agyonzabálja magát) és túlságosan meghízik. A legtöbb állat azonban néhány nap után a növekedéséhez, fejlődéséhez, ill. a létfenntartásához szükséges mennyiséget fogja elfogyasztani.

Amennyiben kiskutyákat akarunk hozzászoktatni az önetetéshez, akkor - már az elválasztás előtt - elsősorban lágy, nedves táplálékkal kínáljuk őket. Az ilyen állagú eledelt összekeverhetjük egy kis tejjel v. vízzel, ezáltal olyan lesz, mint a sűrű tej, és a kölykök könnyen fellefetyelhetik.

Amikor a kiskutyák már megközelítik az öthetes kort, a folyékony táplálékot fokozatosan csökkenteni kell, s hathetes korukban már lehetőleg természetes állapotában kínáljuk nekik a különböző ételeket.

Ha az önetetés módszerét választjuk, feltétlenül gondoskodjunk arról, hogy az állatoknak mindig legyen ivóvizük.

Etogram.

Viselkedésjegyzék. (» Viselkedés, » Viselkedésformák)

Étvágytalanság.

Több oka lehet: a bél baktériumflórája valamilyen okból kedvezőtlenül alakult, de kiválthatja az » emésztéshez szükséges sósav- és pepszinhiány is. Az előbbi esetben a bél baktériumflórájának átalakítása céljából több héten keresztül aludttejet v. joghurtot kell adni a kutyának; a második esetben sósav- és pepszintartalmú gyógyszerekkel v. tinktúrákkal lehet próbálkozni. Ha a kezelés nem hozza meg a várt eredményt, az étvágytalan kutyát gyógykezeltetni kell.

Eurasier » Eurázsiai

Eurázsiai

(Eurasier). Német fajta. Hasonlít a » nagy spicchez és a » csau-csauhoz. Elődei azok a bátor, éber, rendkívül fürge spiccszerű kutyák voltak, amelyeket a Jenyiszej és az Ob folyók között élő, rénszarvastenyésztéssel foglalkozó kis népcsoportok használtak évszázadokkal ezelőtt. Feltehetően több helyi fajta természetes keveredéséből alakultak ki. Csupán néhány évtizeddel ezelőtt határozták el, hogy visszaállítják eredeti formájában azt az ősi típust, amely a nagy népvándorlások korában kísérte a pásztorkodó népeket. A csau-csau és a farkasspicc keresztezése révén sikerült mintegy újrateremteni az ~t, amelynek standard leírását 1973-ban rögzítették.

Reprezentatív, érdekes megjelenésű, kifejezetten szép kutya. Különösen a kékesszürke árnyalatú példányok tetszetősek. Feje ék alakú, arcorri része elhegyesedő. Füle kicsi, háromszög alakú, hegyes, felálló. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Törzse négyzet formájú, háta egyenes, ágyéka feszes, fara izmos. Mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamos állásúak, erőteljes csontúak. Farka a hátára kunkorodik. Szőrzete hosszú; a fülén, a koponyáján, az arcorri részén és lábainak elülső felületén rövid, a végtagjainak hátulsó felületén pedig zászlót alkot. Színe kékesszürke, vörösesfekete v. homoksárga. A kanok marmagassága 52-60, a szukáké 48-56 cm; testtömege 20-37 kg.

Európai orosz lajka

(Russzkaja Evropeszkaja Lajka). Orosz fajta; középtermetű, erős, szikár felépítésű kutya, kitűnően fejlett tájékozódóképességgel, igen jó vadászösztönnel. Élénk, mozgékony állat. Feje hosszúkás, füle háromszög alakú, felálló. Szeme barna, jellegzetesen ferde állású, fogazata erőteljes, ollósan záródik. Teste izmos, rendkívül ruganyos, mellkasa széles, boltozatos, háta egyenes, széles. Végtagjai párhuzamosak, jó csontozatúak. Farkát jellegzetesen gyűrűbe kunkorítja a hátán. Szőrzete sűrű, kissé durva, közepes hosszúságú; színe fekete, fehér, szürke, a rókavörös minden árnyalata, tarka, foltos. A kanok marmagassága 50, a szukáké 48 cm; testtömege 20-25 kg.

Eutanázia

(elaltatás). Minden kutyatulajdonos szeretné, ha kutyája időskorában békésen elaludna, s pusztulását nem előznék meg különböző kellemetlen betegségek. Számos esetben el kell döntenünk, hogy véget vessünk-e a kutya életének v. hagyjuk a súlyosbodó gyógyíthatatlan betegséget még tovább fejlődni, s az állat szenvedését fokozni. Ezt a döntést a gazdának mindig nehéz meghoznia. A kezelő állatorvos, aki a kutya egészségi állapotát fiatalkorától végigkövette, tanácsot adhat ebben a kérdésben, s felvilágosíthatja a tulajdonost, ha az eb menthetetlen, és számára is megváltás a gyors elmúlás.

E-vitamin

(tokoferol). Vízben oldódó vitamin; a legtöbb táplálékban jelen van, és valószínűleg többszörösét szolgáltatja a becsült napi szükségletnek. Részt vesz a szervezet fehérje-, szénhidrát- és zsíranyagcseréjében, az ásványi anyagok és a víz forgalmában. Serkenti az állatok növekedését és testgyarapodását, kapcsolatban van a » belső elválasztású mirigyek és a nemi mirigyek működésével. Legfontosabb szerepe, hogy megakadályozza az » A-vitamin és a karotin oxidációját mind az emésztőrendszerben, mind a szöveti sejtekben.

Az ~ lehetővé teszi, hogy a szervezetben fölös mennyiségben levő A-vitamin tartalékot képezzen, ez az alapja valószínűleg számos élettani hatásának is; bár nem világos, hogy hiánya miért vezet magzatelhaláshoz, izomsorvadáshoz és más károsodásokhoz.

Kísérleti úton megfigyelték, hogy ~-hiány esetén a kutyakölykök egy része halva született, az élők pedig izomsorvadásban szenvedtek; előfordult a szívizom károsodása is. Ebeknél a táplálkozáseredetű izomsorvadást meg lehet előzni v. gyógyítani ~-adagolással. A kutatások azt jelzik, hogy az érintett izomnak nagy az oxigénfogyasztása, amit az ~ alkalmazásával csökkenteni lehet.

Kutyáknál szívbelhártya- és szívizomgyulladáskor az ~-kezelés kedvező eredménnyel járhat. A szívizom-gyulladásos kutyákon több esetben látványos javulás és megfiatalodás jelei mutatkoztak 3 mg ~ adagolásának hatására. Az ~ igen hőálló, de könnyen oxidálódik. A normál tápanyagokban viszonylag stabil, de bomlik, ha az élelmiszerben levő zsír megavasodik.

A kiskutyák zavartalan fejlődéséhez, növekedéséhez naponta és testtömeg-kilogrammonként 2,2 NE ~ adagolását ajánlják.

Experimentális neurózis » Kísérleti neurózis

Explorációs viselkedés » Felderítő viselkedés

Facies » Arc.

Faj.

Egyazon ~hoz tartoznak azok az állategyedek, amelyek testalkatukban, származásukban, örökletes tulajdonságaikban megegyeznek, azonos életmódot folytatnak, és egymás között pározva termékeny utódokat hoznak a világra. A faj szerinti osztályozás a ~i bélyegek alapján történik.

A különböző ~ú egyedek (pl. a kutya és a macska) nem párzanak egymással, egyes rokon fajok között viszont ez előfordulhat. A farkas és a kutya párzásából termékeny utódok születnek.

A ~i jelleg a háziállatokban ált. annyira nyilvánvaló, hogy pontosan tájékoztat a ~beli hovatartozásról. Bár a német juhászkutya hasonlít a farkasra, vagyis egy másik faj képviselőjére, mégis a gyakorlott szemű kutyatartó az első pillantásra megkülönbözteti a két állatot. A ~ és a » fajta fogalmát a legtöbb ember összekeveri; fajtiszta kutyáról beszél, holott minden eb fajtiszta, még a keverék v. a korcs is, ha kutyának kutyával való párzásából származik, ugyanis maga a kutya a ~.

Fájdalomérzet.

A kutya ~e változó; pontosabban azokra a dolgokra, amelyek az ember megítélése szerint fájdalmat okoznak, a legtöbbször meglehetősen gyengén reagál, különösen ha agresszív hangulatban van. Verekedő kutyákat nem lehet ütésekkel v. hasonló módszerrel szétválasztani, sőt az ellenkező hatást válthat ki (ezért a verekedő kutyákat helyesebb széthúzni, hátulsó lábuknál fogva felemelni). Ha az állat nincs agresszív hangulatban, akkor ált. erőteljesebben reagál egészen jelentéktelen fájdalmas eseményekre is. Bizonyára minden kutyatartó hallotta már, hogyan vonyít a kutyája, ha véletlenül egészen gyengén rálépnek a farkára v. a mancsára. Az a fájdalom, amelyet a kutya pl. verekedés során tapasztal, fokozza agresszivitását és ily módon értékes is lehet. Ha a kutya agresszív hangulatban van, szemmel láthatóan nem tud különbséget tenni az ellenfele és a gazdája által okozott fájdalom között, amikor az utóbbi veréssel próbálja rávenni - ált. sikertelenül - a marakodás abbahagyására.

Bizonyos kísérletek arra engednek következtetni, hogy - legalábbis ami a háttájékot illeti - a kutya és az ember fájdalomérzete nagyjából egészen azonos. (Ezt egyébként az izmok összerándulása is jelzi.) Azok az állatorvosok, akik különféle betegségben szenvedő ebet láttak és kezeltek már, azt állítják, hogy a kutya kb. ugyanúgy érzi a fájdalmat, mint gazdája, csak sokkal keményebb fából faragták. Kutyáink ált. erősebben reagálnak a büntetés tényére, mint a büntetés által okozott fájdalomra.

Fajta.

~ról kizárólag a háziállatok esetében beszélünk; olyan rendszertani egység, amelybe viszonylag egységes jellegű állatok tartoznak, meghatározott színbeli, alaki, viselkedési jellemzőkkel, s ezek alapján a » faj többi ~itól megkülönböztethetők. A fajt faji bélyegek, a ~t a szűkebb állományra jellemző bélyegek határozzák meg.

A kutya faj, amelyen belül ~ pl.: a » boxer, a » dobermann, a » dog, a » puli, a » komondor, a » kuvasz.

A ~tisztaság azt jelenti, hogy az adott kutya mindazokkal a tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek ~ját jellemzik, s emiatt minden más ~ egyedeitől megkülönböztethető. A ~ra jellemző bélyegeket az úgynevezett ~standard foglalja össze; egy-egy ~n belül szín-, szőrzet és nagyságváltozatok különböztethetők meg. A » schnauzert pl. három nagyságban - törpe, közép és óriás, valamint két színváltozatban - szürke és fekete, illetőleg a törpeschnauzert még fekete-ezüst és fehér - tenyésztik.

A ~ tulajdonságai kizárólag akkor rögzíthetők és javíthatók, ha szigorú követelmények alapján tenyésztik a kutyákat, és az utódellenőrzés során kizárják a ~hibás, gyenge alkatú és vérmérsékletű kölyköket, egyedeket.

A ~ leromlik, ha a rossz minőségű egyedeket tenyésztik tovább, v. ha a szaporodást a véletlenre bízzák. Ilyen esetben egyre gyakrabban bukkannak fel alkati és küllemi hibák, öröklött betegségek, monorchizmus, kriptochizmus (» Rejtettheréjűség), köldöksérv, ferde állkapocs, lógó nyelv stb.

Az egyes ~k tehát változékonyak; fejlődhetnek v. leromolhatnak.

A ~k szakszerű tenyésztői munka hatására elvileg állandóan tökéletesedhetnek, ezért a standard előírásokat nem szabad formálisan alkalmazni. Ügyelni kell arra, hogy egy-egy ~n belül kényszerű rokonpároztatás és esetleg más ~kal való » keresztezés nélkül oldják meg a tenyésztést.

A kutya ~k a tenyésztői munka színvonalától és jellegétől függően három csoportra oszthatók: természetes v. primitív, átmeneti, valamint tenyésztett v. kultúr~kra.

A természetes v. primitív ~k főként a természetes kiválasztódás során alakultak ki valamikor az ősidőkben. Ezeket az állatokat mindenekelőtt az alacsony termékenység jellemezte. Nehezen lehetett őket idomítani, és viszonylag gyenge szálakkal fűződtek az emberhez. A kanok nagyok és erősek, a szukák viszonylag finomak, gyenge csontozatúak voltak. Ezek a ~k, hiányosságaik ellenére is nagy értéket képviseltek: igénytelenek és szívósak voltak, kiválóan alkalmazkodtak a rendkívül mostoha körülményekhez.

A primitív kutya~k napjainkra már majdnem teljesen kihaltak; talán még hasonló színvonalon állnak az eszkimó kutyák, és nem is olyan túl régen ide tartoztak a kaukázusi és közép-ázsiai juhászkutyák is. A megfelelő táplálási, tartási, tenyésztési és nevelési feltételek következtében azonban ezek az ebek ma már inkább az úgynevezett átmeneti ~k közé sorolhatók.

Az átmeneti ~k jellegzetes vonása, hogy nem rendelkeznek teljesen kialakult ~bélyegekkel, s rövidebb-hosszabb céltudatos tenyésztői munka szükséges ahhoz, hogy elérjék a nemesített kultúr~ színvonalát.

A tenyésztett v. kultúr~k a céltudatos tenyésztői munka és az optimális életfeltételek eredményei. Tenyésztésük alapvető feltétele a teljes értékű táplálás, a jó tartási körülmények, valamint a szakszerű tenyésztői munka.

Az egyes kutya~k a primitívtől az átmenetin keresztül a kultúr~ig rendkívül hosszú utat tesznek meg. Az újonnan kialakított ~k ált. egyszerre érik el a tenyész~k színvonalát; ez törvényszerű, hiszen egy-egy új ~ kialakítása mindig összefüggésben van a tartás és a táplálás legjobb körülményeivel, valamint a tenyésztői tevékenység új, korszerű módszereivel. (ilyen ~ pl. az » airedale terrier, a » dobermann.)

Fajta-előállító keresztezés.

Célja, hogy olyan új » fajtát hozzon létre, amely bizonyos tulajdonságokban felülmúlja azt a fajtát, amellyel a tenyésztői munkát megkezdték.

Ha a ~ben két fajtát alkalmaznak, a » keresztezést egyszerűnek, amikor e célra három v. ennél több fajtát vonnak be, kombinált v. összetett keresztezésnek nevezik. A ~ eredménye új fajta, amely v. egyesíti az eredeti fajták sajátosságait, v. olyan új tulajdonságokkal rendelkezik, amilyenek külön-külön egyiknek sem voltak.

Számos mai fajtát ezzel a módszerrel állítottak elő; példa erre a » dobermann, az » airedale terrier, a » kopók többsége és az Oroszországban napjainkban sikeresen kitenyésztett moszkvai őrző kutya és a fekete terrier.

Az új fajtát előállító tenyésztési munka rendkívül nehéz, és csak jól megszervezett, szükséges bázissal rendelkező kollektíva végezheti sikeresen, ez a tenyésztési módszer nem kistenyésztőnek való.

Falkába tömörülés.

A ~ ösztöne főleg a nyílt vidéki területeken lakó kutyáknál tapasztalható; az egy faluban falkában élő ebek egy kutyaként cselekednek, amikor a területsértő idegen kutyát elzavarják, ugyanúgy, mint a farkasok. A » szánhúzó kutyák is tanúságát adják falkaformáló ösztönüknek csakúgy, mint területvédő hajlamuknak. Északon a prérifarkasokra vadászó kutyafalkák harcmodora ugyancsak annak az ősi kutyaféle ösztönnek a megnyilvánulása, hogy a betolakodókat távol kell tartani a saját területüktől. Ennek az ösztönnek az egyik sajátos - és elhalványult - jelentkezési formáját főleg peremkerületekben lakó kutyatartók figyelhetik meg, amikor ebük egyedül védi az egész környéket, elüldözve minden más állatot, amelyik a közelbe merészkedik. (» Együttcselekvés)

Falnyalogatás.

A ~ - főleg kölyökkorban - nem ritka látvány; szinte minden esetben annak a biztos jele, hogy az állat szervezetének mészre van szüksége, és ezt a hiányt feltétlenül pótolni kell! Különösen fiatal kutyáknál nélkülözhetetlen a foszforsavas mész kellő adagolása; ennek mennyisége fajta, ill. testnagyság szerint változik, az állatorvos előírása alapján.

Fáraókutya

(Pharaoh Hound, Kelb tal Fenek). Egyiptomi eredetű: egyes példányait föníciai hajósok vitték magukkal Máltára, ahol nemzeti kutyaként tartják számon, holott az egyiptomi kultúra nem egy állatábrázolása (épületfrízek Kr. e. 4400-ból, szobrocskák, díszítmények stb.) bizonyítja, hogy ez a gyors lábú vadászeb valaha a fáraók kedvence volt. Származásának bizonyítéka az az óegyiptomi feketére festett arany, alabástrom, obszidián és ezüst díszítésű faszobrocska, amely Tutenkamon fáraót ábrázolja Anubis kutya alakjában - átváltozásai során.

Az » agarakhoz tartozik, felépítése leginkább napjaink ibizai agaráéra emlékeztet. Közepes termetű, rendkívül rugalmas, gyors állat; körvonalai szögletesek, mozgása szabad, könnyed; igen értelmes, barátságos, kedves és játékos, egyúttal éber és aktív.

Feje hosszú, elhegyesedő, aránylag széles koponyával, csaknem stop (» Arcorri hajlás) nélkül. Füle nagy, széles, felálló. Szeme kicsi, borostyán v. világosbarna színű. Mellkasa keskeny, háta egyenes, ágyéka izmos. Farkát \ visszahajlítja, ha figyel, olykor magasan tartja. Végtagjai párhuzamosak, hosszúak, erősek, izmosak. Szőrzete rövid, fényes, finom; színe fehér, rőt v. sárga, vörös, egyenlőtlenül elosztott foltokkal v. pontokkal. A kanok marmagassága 63-70, a szukáké 57-66 cm; testtömege 27-30 kg.

Fáraókutya

Farkas

(Canis lupus). A kutya őse; leginkább a » német juhászkutya nagy, szikár, bozontos változatára emlékeztet. Leggyakrabban foltosszürke, de a hófehértől a tiszta feketéig minden színárnyalatban előfordulhat. Egykori elterjedési területe Angliától Közép-, Elő-Ázsián át Japánig, a Pireneusi-félszigettől egészen a volt Szovjetunió d. tájaiig, Kis-Ázsiától India d. részéig, Tibettől Kamcsatkáig, Grönlandtól Floridáig, ill. Mexikó középső részéig húzódott. Ezen az óriási földrajzi területen belül számos alfaj különböztethető meg; legnagyobb termetű képviselője a hatalmas fehér sarkvidéki ~, a legkisebb pedig a Canis lupus pallipes, amely Elő-Indiában él, és feltehetően ezt a változatot háziasították valamikor réges-régen őseink annyira, hogy utódait ma kutyának nevezzük.

Az európai ~ok ált. szürkésbarnák, ill. hosszabb szőrű téli bundájuk szürke, rövidebb nyári szőrzetük pedig inkább vörösesbe játszik. Párzási idejük decemberben kezdődik és nagyjából március elejéig tart. A nőstények 60-65 napi vemhesség után rendszerint 4-8 kölyköt vetnek. Az anya~ bokros helyen, nádas mélyén v. természetes sziklahasadékban, esetleg hatalmas korhadt fa belsejében készíti el vackát; a ~odú közelében rendszerint ott tartózkodik a hím~ is, amely aggódó, jó atya, gondosan őrzi az odú környékét és segít a nősténynek az élelem megszerzésében.

A ~ok megszelídíthetőségének, háziasodásának és végső soron leszármazottaik, a kutyák ragaszkodásának, hűségének a legfőbb magyarázata az, hogy ezek az állatok rendkívül társas hajlamú lények; valamennyi kutyaféle közül a ~ban a legerősebb a falkaszeretet.

A ~falka tkp. egy nagy család v. családcsoport; olykor mindössze 5-6 példányból áll, de előfordulhat 3040 tagú falka is. Télen, ínséges időkben v. éppenséggel bőséges zsákmányszerzést kínáló tájakon a falkák nagyobb hordákká tömörülhetnek.

A falka társas életét szigorú rend, » hatalmi rangsor szabályozza. Tevékenységét egyetlen uralkodó hím, a falkavezér határozza meg. Ő a "főnök", amely a falka összes többi tagja fölött uralkodik, párja pedig az összes többi nőstény fölött; rajtuk kívül még néhány fejlett, erős hím és nőstény található a ranglista legfelsőbb fokain, de közöttük is van kisebb v. nagyobb rangkülönbség. A "köznép" a gyengébb - a hatalmi rangsor alacsonyabb helyein álló - hímekből, valamint mindkét nembeli kölykökből, süldőkből áll.

A társas élet fontos része és eszköze a szagjelzésekkel, mimikával, testtartásokkal és hangadással való érintkezés - a » kommunikáció. A "~nyelv" tizenegy alaphangból áll, de természetesen ezeknek sok-sok árnyalatuk, és ilyenformán más és más értelmük van. A ~ok mindenesetre pontosan értik, hogy mikor mit közölnek velük fajtársaik. Hangadásaik közül az ember talán a legjobban jellegzetes üvöltésüket ismeri, ez mély, elnyújtott, panaszos hang, amely "olyan, mint egy magányos, érzelgős tűzoltósziréna" - ahogyan azt egy neves kutató jellemezte. Egyes állatok nyüszítenek, mások csaholnak, megint mások nyögnek, nyafognak, szűkölnek v. vonyítanak. Bizonyára ez a hátborzongató üvöltés is hozzájárult a ~ról kiötlött különféle rémtörténetek keletkezéséhez. Vérszomjas fenevadnak tartják, és az a hír járja hogy bármilyen zsákmányt játszva képes elejteni; kényére-kedvére gyilkol. Testtömegét, amely nem több mint 30-60 kg, a legtöbbször nagymértékben eltúlozzák, ugyanígy a falkák számbeli méretét is.

A ~ról kialakított rémkép minden bizonnyal csak fokozta azt az igyekezetet, amellyel századunk első évtizedeiben kiirtására törekedtek; bár a ~ akkoriban nagy károkat okozott a jószág pusztításával, ezért érthető, hogy az emberek összefogtak ellene. A bevetett eszközök között a méregtől a csapdákig számos módszer szerepelt, és ezáltal sikerült a ~okat a jószágtartásra alkalmatlan területekről is jóformán teljesen kipusztítani. Napjainkban a szürke ~ pl. az Egyesült Államok területén csupán Alaszkában és Minnesotában él jelentékeny számban, valamint egy kisebb népesség a Sziklás-hegységben. Számszerűleg az alaszkai állományt mintegy 5-15 ezerre, a minnesotait 1,2 ezerre becsülik. A szürke ~ a világ más részein is veszélyben van. Nagyobb számban Ázsiában csak a volt Szovjetunió területén él, ahol a hivatalos álláspont ebben a kérdésben az, hogy a művelhető és állattenyésztésre alkalmas területekről vissza kell szorítani, a vadon övezetekben pedig elő kell segíteni terjedését (a volt Szovjetunióban élő 100-150 ezer ~ból évente 15-20 ezer példányt lőnek ki).

Kontinensünk ny.-i részén Olaszországban 150 ~t számláltak össze; Angliában az 1500-as évektől kezdve nem találkoztak egyetlen falkával se; ez a helyzet Franciaországban a század eleje óta; Lengyelországban, Bulgáriában, Jugoszláviában és Törökországban még fellelhető egy-egy képviselőjük, Svédországból teljesen kipusztultak. Közvetlen szomszédságunkban Erdélyben és Szlovákiában élnek ~ok, és ezek közül egy-egy példány időnként betéved hazánk területére is.

Annak ellenére, hogy a ~ ragadozó, nem túlságosan válogatós; ínséges időben - a kutyához hasonlóan - még mindenevővé is válhat; a kutyákat sem kíméli, csakúgy, mint beteg v. teljesen elgyengült fajtársait. Ha éhes, még az egereket és a nagyobb bogarakat is elfogyasztja, de ráfanyalodhat a dögre, sőt a vadon termő v. kerti gyümölcsökre is. Ha falkában vadászik, természetesen a nagy emlősökre is veszélyes: elejthet szarvasbikákat, jávorszarvasokat, lovakat, marhákat, őzeket, szarvasokat, olykor a birka- és rénszarvasnyájakban is jelentős károkat okoz.

A falka ált. a környezethez rosszul alkalmazkodó állatokkal (nyomorékokkal, betegekkel, éretlenekkel, öregekkel) végez; ez az erősebbek megmaradásának ősi törvénye. Azzal egyébként, hogy a ~ a leggyengébb állatokat szemeli ki áldozatul, elősegíti, hogy csak a legegészségesebb, legéleterősebb példányok maradjanak meg. Ezek aztán nagyobb arányban részesednek az élelemből, meg erősebbek, fejlettebbek, hosszabb életűek lesznek, és nagyobb számú, életképesebb utódot hoznak világra.

Ha a ~ elejtett egy állatot, tetemes mennyiséget képes felfalni belőle; előfordul, hogy 10-15 kg hús jut neki a zsákmányból. Ált. a bőség és az éhkopp között választhat, de ha jók a körülmények - többnyire télen -, akkor napi 3-5 kg húst eszik meg.

A ~ok főleg estétől a hajnali pirkadásig tevékenyek; portyázásaik alkalmával hatalmas távolságokat tesznek meg, nagy területeket járnak be. Egysoros oszlopban haladnak, kb. ötmérföldes óránkénti sebességgel befagyott folyókon, tavakon kelnek át, szélfútta hegygerinceken, kitaposott ösvényeken és csapásokon közlekednek. Kóborlásaikban sem a folyók, sem a kisebb-nagyobb állóvizek nem jelentenek akadályt, ha nagyon éhesek, egyetlen éjszaka akár 50 km-es utat is megtesznek. Kutyáink ősére jól illik a régi orosz közmondás: "A farkast a lába táplálja".

Minden falkának saját területe van, amelyet megjelöl és elszántan védelmez. A » territórium határainak kijelölése egyrészt üvöltéssel, másrészt szagjelek elhelyezésével történik; ez utóbbi erősen emlékeztet a kutyának a "famegjelölési" szokásaira. A magányos ~oknak nincs önálló területük, így kénytelenek nomád életet élni, és óvakodniuk kell, hogy ne vetődjenek a falkák útjába. A ~falka életét szigorú rend, hierarchia szabályozza; a hatalmi rangsor legalján foglalnak helyet a perifériás állatok az ún. társadalmon kívüliek. A legtöbb falkában van legalább egy olyan ~, amely ki van téve a többiek hirtelen haragjának, támadásainak, magányos ~sá válik; életét kénytelen a maradékon tengetni. Jó zsákmányszerzési lehetőség esetén valószínű, hogy egy kisebb (pl. egy öttagú) falkában nem olyan elviselhetetlen kitaszítottnak lenni; ha viszont a csoport nyolc v. tíz állatból áll, előbb-utóbb táplálékhiánnyal küzdenek, ebben a helyzetben igen nyomorúságossá válhat az élete a kitaszított állatnak, olykor annyira, hogy az ilyen állatok kiválnak a falkából.

A ~ok magányossá válásának másik oka saját agresszivitásuk amikor két-három éves korukban éretté válnak, egyszer csak nem engedelmeskednek már az uralkodó állatoknak, nem hajlandók tovább szüleik árnyékában élni, saját maguk is a rangsor élére akarnak kerülni, ezért kitörnek.

Emberevővé nem túl gyakran válik; az eddigi adatok bizonysága szerint nem valószínű, hogy egészséges ~ megtámad embert (1. 49. színes fénykép).

Európai szürke farkas

Alaszkai fehér farkas gondozójával

Figyel a falka

A farkas normális (1) és agresszív (2) testtartása

Farkasmimika - a normális arckifejezéstől a félelmen át a növekvő agresszivitásig

Farkas

Farkaskarom.

A kutya hátulsó végtagjainak belső oldalán található csökevényes ujj, amely előfordulhat kettes v. hármas formában, úgynevezett fürtös elrendezésben is. Ezeknek a csökevényes ujjaknak semmilyen szerepük sincs az állat életében, sőt kifejlett korban inkább akadályozzák a mozgásban, könnyen beakadhatnak bárhová, ugrás közben megsérülhetnek. Előfordulhat az is, hogy - miután a ~ nem ér le a talajra, így természetes módon nem kophat - a túlnőtt karom gyulladást okoz. Eltávolítása mindenképpen indokolt. Egyes fajták standard leírása egyenesen megköveteli, hogy a kutyának (pl. a » beauce-i juhászkutyának) farkaskarma legyen, sőt ha nincs, az súlyos hibának számít.

Farkaskarom-csonkolás.

Ált. három-négy napos korban - a farokcsonkítással (» Farokvágás) egy időben - kell végezni. A néhány napos kölykön a farkaskarmot görbe, hegyes végű ollóval egyetlen mozdulattal levághatjuk; a seb helyét valamilyen vérzéscsillapítóval kell kezelni. Csonkoláskor ügyelni kell arra, hogy az ujj alapját adó ujjperccsontot is maradéktalanul eltávolítsuk, ellenkező esetben kifejlett korra a bennmaradt ujjperccsont megnő, és a kutya lába a műtét helyén csúnya, deformált, esetleg érzékeny lesz. A kölyökkorban elvégzett ~ helye gyorsan és könnyen gyógyul- kifejlett korban eltávolítása már nagyobb beavatkozás, ezért azt mindenképpen állatorvos végezze!

Farkastorok.

Öröklődő » fejlődési rendellenesség: az állat szájpadlása a középvonalban kettéhasad. Különösen gyakori a rokontenyésztés során, pl. » boxereken. Szinte minden esetben együtt jelentkezik az ún. » nyúlszájjal. A ~kal született kiskutyák életképtelenek, elaltatásuk (» Eutanázia) indokolt.

Farok betegségei.

A kutya farkán harapás, ajtórésbe szorulás égés stb. következtében zúzódások, sebek keletkezhetnek; ez olykor további következményekkel járhat: csigolyaelhalás, fekély, sipoly, nagy ritkán ált. szepszis alakulhat ki.

A farok elhalása (farokfekély) elsősorban a nagy testű, rövid szőrzetű, de hosszú farkú kutyák betegsége (» Dogok, » Agarak stb.). Rendszerint a farokvégen keletkezik, mégpedig a farokcsóválás közben szerzett és elfertőződött sérülések következtében. A gyógykezelése meglehetősen reménytelen, éppen ezért az egyetlen célravezető eljárás az elhalt farokrész csonkolása.

A faroktő » ekcémája ugyancsak gyakori betegség; kialakulásában közreműködnek a bolhák (» Bolhásság), de az állat gyakori fürdetése is okozhatja. Az ekcéma helye viszket, ezért a kutya harapdálja, nyalogatja, dörzsöli a farkát, ami a kórképet csak súlyosbítja. Ha a betegség elhúzódik, az állat szőre kihullik, bőre megvastagodik, és súlyos gyulladás alakulhat ki, amely gennyesedéshez vezethet. A kezelés ilyenkor meglehetősen hosszú ideig elhúzódhat.

Végül meg kell említeni a farokcsigolyák törését, amelyek következményeképpen a kutya ált. ferdén tartja a farkát.

Farokjelzések.

A kifejező farokmozgások a legtöbb emlős fajra jellemzőek. A nagymacskák sajátos farokmozgásai jelenthetnek fenyegetést, pl. a támadás előrejelzését; a nőstény tigris farkának mozgatásával figyelmezteti, irányítja tapasztalatlan kölykeit vadászat közben. A szkunk és a skorpió úgy fenyegeti ellenségét, hogy farka az égnek áll, ill. meglengeti. A szarvasok és az antilopok veszély esetén felemelik felborzolt farkukat, s ezáltal felvillantják a farok fehér szőrzettel borított belső oldalát.

A farkasok és a kutyák minden lényeges hangulatukat, szándékukat farokmozgásukkal világosan jelzik; bizonyos távolságról ezek a mozgások a kutya legjobban látható jelzései. A táplálkozó kutya farka pl. mozdulatlan, hátra és lefelé lóg; ha támadni készül, farkát magasra csapja, ha menekül, a testéhez szorítja. A félénk, ijedősebb egyed hátulsó lábai közé csapja a farkát. Ha csontot cipel, farkát kissé felemeli, ha kölykét hordozza a szájában, akkor egyenesen áll. A párzásra kész szuka éles szögben oldalra fordítja "zászlóját". A kutya egészségi állapotáról ugyancsak sokat elárul farka mozgása. Az a kutya, amelyik a farkát a vízszintesnél alacsonyabban tartja, ált. nem egészséges; esetleg fáradt, gyenge v. valamilyen okból rosszkedvű. (Kivételt képeznek - természetesen - a lelógó farkú ebek.)

Zsákmánykeresés közben - amit a kutya főként szaglás útján végez - különleges farokmozgás észlelhető; farkát mereven fölfelé tartja, és rövid, gyors mozdulatokkal csóválja. A farokcsóválás a legkifejezőbb és legtöbbet használt jelzés: az üdvözlés és köszöntés, az öröm és a hála, a barátságosság és a kellemes várakozás félreérthetetlen jele. A kutya az embernek - különösen, ha gazdájáról van szó - sokkal többet csóválja a farkát, mint faj-társainak; más kutyák számára is jóval többet csóválja a farkát, mint a farkas hasonló helyzetekben. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a farok tövének izomzata a kutyánál sokkal erősebb, mint a farkasnál.

Faroktartás.

A standard előírások rögzítik minden fajta szabályos faroktartását; az attól eltérő ~ hibának számít.

A ~ lehet szabályos, magas, mély és középmagas tűzésű. A farok hossza, tűzése fajtánként különböző, emellett kunkorodhat, lefelé lóghat (olykor a lefelé lógó farok vége kunkorodik), egyenesen haladhat, s lehet hátracsavarodott, megtört és felálló.

Faroktartások

Farokvágás.

A kölyök farkának csonkolását (egyébként számos fajtánál standard előírás) 2-4 napos korban ajánlatos elvégezni. A kiskutya farkát fertőtlenítik, majd a faroktőre (vérzéscsillapítás céljából) összecsavart mullpólyából szorítókötést tesznek, és steril ollóval egy mozdulattal levágják a fölösleges részt. A szorítókötést 15-20 perc múlva le kell venni. Érzéstelenítésre nincs szükség, a műtét ugyanis egyáltalán nem viseli meg a kiskutyát. A farokcsonkolást a gyakorlottabb tenyésztő maga is elvégezheti, de csak akkor, ha biztosan tudja, hogy milyen hosszú részt kell meghagynia.

Fattyúkarmok » Karomsérülés

FCI

(Fédération Cynologique Internationale). Az Ebtenyésztők Nemzetközi Szövetsége, amely a világ 46 országának ebtenyésztő egyesületét tömöríti; ebből 31 rendes, 15 társult tagként működik. Központi székhelye Brüsszel. Célja a » kinológia népszerűsítése, a » fajtatiszta kutyák tenyésztésének elősegítése; ezen belül a nemzeti kinológiai szövetségek tevékenységének összehangolása; tudományos kutatás a kutyafajták javítása végett; a tagországok törzskönyvének kölcsönös és kizárólagos elismerése; a » kennelelnevezések kölcsönös elismerése és a nemzetközi tenyészetnévjegyzék összeállítása; kinológiai kongresszusok rendezése, a nemzeti szabályzatok lehetőség szerinti egységesítése és elfogadása; az egyes kutyafajták eredet szerinti őshazája standardjának tiszteletben tartása.

Legfelsőbb irányító testülete a rendes v. rendkívüli közgyűlés, operatív vezérkara pedig az elnökség. Évente egyszer közgyűlést tart, amelyen újraválasztja a vezetőségét és dönt az új tagországok felvételéről, a fajtastandardok megállapításáról a nemzetközi versenyszabályok és díjak feltételeiről stb.

A világszervezet 1911-ben alakult; Mo.-ot 1933-ban vette fel tagjai sorába. A » Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének (MEOE) nemzetközi megbecsülését jelentette a Magyar Ebtörzskönyv elismerése, valamint az a tény, hogy 1939-től nyolc éven át a MEOE elnöke volt az FCI elnöke.

A második világháború pusztításai a hárommilliós magyar kutyaállományt is érintették; az ebeket szinte teljesen szétszórták, kiirtották, megszűnt a MEOE nemzetközi tagsága is, amelyet csak 1960-ban sikerült újból megújítani.

Az FCI tagjai és társult szervezetei:

TAGJAI

ARGENTÍNA/ Kennel Club Argentino, Florida, 671 BUENOS AIRES

AUSZTRIA/ Österreichischer Kynologenverband, Karl-Schweighofer-Gasse, 3, A1070 WIEN

BELGIUM/ Union Cynologique Saint-Hubert, Avenue de l'Armée, 25, B-1040 BRUXELLES

BRAZÍLIA/ Federacao Cinológica do Brasil, Caixa Postal 1468, RIO DE JANEIRO

CHILE/ Kennel Club de Chile, Casilla 1704, VALPARAISO

CSEHORSZÁG/ Federálni Vybor Mysliveckych Svazu, Husová 7, PRAHA 1.

DÁNIA/ Dansk Kennelklub, Parkvej 1, Jersie Strand DK-2680 SOLROD STRAND

DOMINIKAI KÖZTÁRSASÁG/ Asociacón Canina Dominicana, Apartado 402, SANTA DOMINGO D. N.

FINNORSZÁG/ Suomen Kennellütto - Finska Kennel - Klubben, Bulevardi, 14 a, HELSINKI 12

FRANCIAORSZÁG/ Société Centrale Canine pour l'Amélioration des Races de Chiens en France, Rue St. Denis, 215, F-75 PARIS 2 e

HOLLANDIA/ Raad van Beheer op Kynologisch Gebied in Nederland, Emmalaan, 16, NL-AMSTERDAM Z.

IZRAEL/ Israél Kennel Club, P. O. Box 1274 RAMAT-GAN

KIS JUGOSZLÁVIA/ Fédération Cynologique de la République Fédérative Socialiste de Yugoslavie, Rue Alekse Nenadovica, 19-23, 11.000 BEOGRAD

KOLUMBIA/ Club Canino Colombiano, Carrera 7 a, 84-61, Apartament101 BOGOTA

LENGYELORSZÁG/ Zwiazek Kynologiczny Polsce, Nowy-Swiat 35 WARSZAWA

LUXEMBURG/ Union Cynologique du Grand-Duché de Luxembourg, Rue J. P. Huberty, 42

MAGYARORSZÁG/ Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete, Fadrusz utca 11/a., H-1114 BUDAPEST

MAROKKÓ/ Société Centrale Canine Marocaine, Boite Postale 78, RABAT

MEXICO/ Asociacion Canofila Mexicana, Zacatecas 229-Desp. 318, MEXICO 7, D. F.

MONACO/ Société Canine de Monaco, Avenue d'Ostende, Palais des Congres, MONTE-CARLO

NÉMETORSZÁG/ Verband für das Deutsche Hundewesen, Mallinckrodt Str. 26., Postfach 1390. BRD-46, DORTMUND

NORVÉGIA/ Norsk Kennel Klub, Teglverksgt. 8. Rodelokka, Postboks 6598, OSLO 5 OLASZORSZÁG/ Ente Nazionale della Cinofilia Italiana, Viale Premuda 21, I-20129, MILANO

PANAMA/ Club Canino de Panama, Apartado 3273, PANAMA 3

PERU/ Kennel Club Peruano, Av. Inca Gracilazo de la Vega N 1168, 9 no Piso OF. 904-8B LIMA

PORTUGÁLIA/ Clube Portugues de Canicultura, Praca D. Joao Da Camara, 4, LISBOA 2

ROMÁNIA/ Asociatia Chinologica Romina, OF PTTR 1, P. 0. Box 7, BUCURESTI PTTR 22

SPANYOLORSZÁG/ Real Sociedad Central de Fomento de las Razas Caninas en Espana, Los Madrazo, 20, MADRID-14

SVÁJC/ Société Cynologique Suisse-Schweizerische Kynologische Gesellschaft, Falkenplatz 11, CH-3001, BERN

SVÉDORSZÁG/ Svenska Kennelklubben, Box 1308, S-11 183, STOCKHOLM

VENEZUELA/ Federación Canina de Venezuele, 1064, Apartado CARACAS

TÁRSULT SZERVEZETEK

ANGLIA/ Kennel Club 1-4 Clarges Street, Piccadilly, LONDON WIY 8 AB

BAHRAIN/ Kennel Club of Bahrain, P. 0. Box 199, BAHRAIN

DÉL-AFRIKAl KÖZTÁRSASÁG/ Kennel Union of Southern Africa, P. 0. Box 562, CAPE TOWN

ECUADOR/ Asociacion Canina Ecuatoriana, Casilla Postal 533, QUITO

FÜLÖP-SZIGETEK/ Philippine Canine Club, P. 0. Box 649, Greenhills Post Office RIZAL, PHILIPPINES D-738

HONGKONG/ Hongkong Kennel Club, Stanley Street 28 B, HONGKONG

INDIA/ Kennel Club of India, Kenhope, Cooncor-643 101, NILGIRIS

INDONÉZIA/ Perkumpulan Kynologi Indonesia, C/0 Indonesian Police Headquarter room 214, Pussubhara, J1. Trunojoyo 3. Kebayoran Baru, Jakarta Selatan

JAPAN/ Japan Dog Federation, 5, 1 Chome, Kanda, Suda-Cho, Chiyoda-Ku, TOKYO

LIBANON/ Kennel Club of Lebanon, P. 0. Box 8553, BEIRUT

MADAGASZKÁR/ Société Canine de Madagascar, Rue Clémenceau 15 Boite Postale 336, TANANARIVE

NEPÁL/ Nepal Kennel Club, Post Box 653, KATHMANDU

PARAGUAY/ Paraguay Kennel Club, Estrella 851, Casilla 1809, ASUNCION

SZINGAPÚR/ Singapore Kennel Club, 275-F, Selegie Complex 6th Floor, Selegie Road, SINGAPORE 7.

URUGUAY/ Kennel Club Uruguayo, Av. Uruguay 864, MONTEVIDEO

Fédération Cynologique Internationale » FCI

Fedezés » Párzás

Fedeztetési megállapodás.

Nincs rá különösebb szabály; szabad egyezkedés tárgya. Ha az érdekeltek pénzben állapodnak meg, a megállapodás csak akkor érvényes, ha írásba foglalják. A megállapodás terjedjen ki arra is, hogy a fedeztetési díj mikor esedékes. Ellenkező írásbeli kikötés hiányában a kantulajdonost az elválasztás időpontjában (a kutya fajtájától függően 6-8 hetes korban) első választási jog illeti meg.

Ha a kantulajdonos ebben az időpontban a választás jogát nem gyakorolja, erre fel kell kérni. Ha nem tesz eleget a felszólításnak, csak a megmaradt kölykök közül választhat, és meg kell térítenie az elválasztás időpontjától az átvételig a kölyök tartásának költségeit.

Ha az elválasztás időpontjában csupán egy kölyök van életben, ez a szuka tulajdonosát illeti meg. Amennyiben a szuka nem lesz vemhes, a kantulajdonos pedig felvette a fedeztetési díjat, akkor köteles a következő tüzelési időszakban a szukát v. a tulajdonos másik szukáját kanjával díjmentesen fedeztetni; ha a kutya ez alkalommal is üresen marad, a már esetleg felvett fedeztetési díjat vissza kell fizetni.

Fehérjék.

Aminosavakból álló, nagy molekulájú vegyületek. Emészthetőségüket, tápértéküket a bennük levő nélkülözhetetlen, ún. esszenciális aminosavak száma és aránya határozza meg; az esszenciális aminosavakat a kutya szervezete nem képes előállítani.

A nélkülözhetetlen aminosavak: hisztidin, leucin, izoleucin, lizin, fenil-alanin, metionin, reonin, triptofán, valin és az arginin.

Azokat a ~et, amelyekben minden lényeges aminosav megtalálható, teljes értékű ~nek nevezzük; a tojás, a tej, a szója, a földimogyoró, az élesztő tartalmazza ezeket a teljes ~et; ezek etetésével a kutyák fehérjeigénye kielégíthető.

A » szénhidrátok és a » zsírok a szervezet energiát adó anyagai. A ~ a kutya testének építőkövei; energiaértékük nagymértékben háttérbe szorul. A szőr, a bőr, a karom, az izomzat, mind-mind bizonyos mennyiségű fehérjét tartalmaz. Fehérjére nemcsak a fejlődés és a növekedés időszakában van szüksége a kutya szervezetének, hanem egész élete folyamán, mivel az élettevékenységek ~ (pl. enzimek) nélkül nem mehetnek végbe.

A táplálék tápértéke függ azok fehérjetartalmától: a hús és a zsigeri szervek fehérjéi magas értékűek, a hüvelyes fehérjék közepes v. jó minőségűek, az egyéb növényi fehérjék jó v. csekély tápértékűek.

Az egyes állati termékek, mint pl. a bőr, a nyelőcső, az inak kiegészítik a táplálékok teljes fehérjeértékét. Ha a táplálékokból egy v. több esszenciális aminosav hiányzik, akkor különböző hiánybetegségek jelentkeznek.

A táplálék mérsékelt hőkezelése - különösen vizes formában - nem csökkenti a ~ értékét; a jól megfőzött növényi fehérje jobban hasznosítható, mint a nyers.

Fontos tényező a fehérje emészthetősége. Ált. a jobb minőségű ~ jobban emészthetők s azok kedvezően befolyásolják más, kevésbé emészthető ~ felszívódását és hasznosítását.

Táplálkozástani vizsgálatok és gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az állat egészségének fenntartása végett a növekedés, a vemhesség és a szoptatás alatt az élettani minimumnál többet kell etetni; van olyan alsó határ, amely alá a fehérjebevitelt nem lehet csökkenteni.

A kutyatartás során nemegyszer megtörténhet, hogy az eb nem jut a szükséges fehérjemennyiséghez; ez a hiány pótlódhat a következő napok kisebb-nagyobb fehérjefeleslegéből, de ha az állat hosszabb ideig fehérjehiányban szenved, annak különböző káros következményei lehetnek. Így pl. a kutya növekedése lelassul, csökken a megtermékenyítő- és fogamzóképessége, valamint a fertőző betegségekkel szembeni » ellenálló képessége.

Fehérjetartalmú táplálékok.

Húsok: ált. a meleg vérű állatok (sertés, szarvasmarha, ló, nyúl, baromfi, juh stb.) izomzata; a köztudat nem sorolja a húsok közé a halhúst és a belső, zsigeri szerveket sem, annak ellenére, hogy hasonló táplálékok.

A hús tápértéke a benne levő izomrost, a kötőszövet és a zsírszövet mennyiségétől függ. Az izomrost könnyen emészthető és nagy tápértékű, a kötőszövet viszont nehezen emészthető és tápértéke kisebb. A zsír energiát szolgáltató anyag.

A sovány hús kb. 20% fehérjét, kevés zsírt, minimális szénhidrátot, 70% vizet, mindössze 1-2% sót és kevés B1 -, valamint B2-vitamint tartalmaz.

A hús kivonatanyagai serkentik a gyomornedv elválasztását; tápértéke nyersen nagyobb, mint sütve v. főzve, ennek ellenére a különböző mikrobás és parazitás betegségek elkerülése végett ne etessünk nyers húst a kutyával.

A halhús szálkái miatt nem túl jó kutyaeledel, de ha szálkamentes, adható az ebnek. A halhús víztartalma nagyobb (80-83%), mint a meleg vérű állatok húsáé; gyorsan romlik, elég rövid idő alatt kellemetlen, bűzös szagúvá válik és az egészségre káros anyagok képződnek benne, ezért kizárólag frissen adható a kutyának.

A zsigeri szervek: a máj, a vese, a tüdő, a szív és a lép. A kutyának gyakran adnak zsigereket, amelyek hasznosak ugyan, de számos betegség forrásai lehetnek.

A máj a legkiválóbb táplálék. Sok értékes tápanyag van benne; nemcsak fehérjét, szénhidrátot és zsírt, hanem sokféle vitamint és ásványi anyagot, a vérképzéshez szükséges vasat és rezet is tartalmaz.

A különböző háziállatok májában élősködő bélféreg átmeneti alakjai a kutyában súlyos bélférgességet okozhatnak, ezért kizárólag sütve v. főzve adjuk az állatnak.

A szív értékes fehérjeforrás, nyersen, ill. főzve egyaránt etethető. A tüdő és a lép kevésbé értékes eledel, fehérjetartalmuk jóval kisebb, kötőszövetük pedig nehezen emészthető. A lép nagy vértartalma miatt gyorsan romlik, nyersen etetve súlyos bélgyulladást okozhat. A vese sok fehérjét tartalmaz, de ezt is főzve v. sütve adjuk az állatnak.

A tojás (tyúktojás) kitűnő táplálék. A tojássárgáját körülvevő átlátszó, halványsárga anyag számos fehérje vizes oldata. A tojássárgájában is található fehérje, de sok benne a zsír és a zsírszerű anyag, ez utóbbiban sok a lecitin és a koleszterin. Egy tojás kb. 50 g hús tápértékével egyenlő; ezenkívül gazdag különféle védő tápanyagokban, de van benne foszfor, valamint A-, B1-, B2- és D-vitamin is. A legtöbb kutyának a tojás nem okoz semmiféle problémát, de egyeseknél allergiás bőrkiütést okozhat. Bár a főtt tojás könnyebben emésztődik, mint a nyers, a kutyának mégis inkább nyersen adjuk, mert így vitamintartalma nagyobb. A tojás héját összetörve is etetik a kutyával mészpótlás céljából.

Fejlettség.

A kutya fajtájának, nemének és korának megfelelő nagyságát, testtömegét fejezi ki.

Fejlődési rendellenességek.

A kutyakölyköknél előforduló gyakoribb ~ a » farkastorok és a » nyúlszáj; mindkettő annyira feltűnő, hogy a gyakorlatlan tenyésztő is észreveheti. Az így világra jött kölyköket - miután egyébként is életképtelenek - ki kell selejtezni.

Ritkán, de előfordul, hogy a kölykök csonka, csavart farokkal v. teljesen összenőtt ujjakkal jönnek a világra; ebben az esetben is az egyetlen megoldás a selejtezés.

Gyakori még a » rejtettheréjűség is.

Fekete cser mosómedvekopó » Mosómedvekopó

Fekete terrier

(Csornüj terrier). Orosz fajta; kitenyésztésében az » airedale terrier, az óriás » schnauzer és a » rottweiler játszott szerepet. Először az airedale terriert és az óriás schnauzert keresztezték, majd az óriás schnauzert és a rottweilert; mindkét keresztezésből a fekete színű keverékeket használták fel a tenyésztésben.

Nagy termetű, négyzetes alakú kutya, hasonlít az óriás schnauzerre. Nyugodt, mozgékony, kiegyensúlyozott, könnyen kiképezhető. A félelmet nem ismeri.

Feje hosszú, a koponyarésznél mérsékelten széles, homloka lapos, füle magasan tűzött, lelógó, kicsi, háromszög alakú, elülső széle az arcorri részre fekszik. Szeme ovális, ferde állású, fogai nagyok harapása ollószerű. Nyaka hosszú, szikár, a hát vonalához viszonyítva 45-50 fokos szögben áll. Mellkasa mély és széles, az alsó része a könyökkel van egy vonalban v. kissé lejjebb ér, marja magas, háta egyenes, széles, izmos, ágyéka rövid, enyhén domború, fara széles, hasa felhúzott. Mellső lábai szilárd csontozatúak, a hátulsók kissé szélesebb állásúak, combja izmos, jól fejlett, csánkja szikár, erőteljes, mancsa gömbölyű, az ujjak zártak. Farkát rövidre vágják. Színe fekete. A » farkaskarom hiba. A kanok marmagassága legalább 65, a szukáké legalább 60 cm; testtömege 35-45 kg (1. 50. színes fénykép).

Fekete terrier

Fektetés.

Alapvető fegyelmező gyakorlat, amelyet nemcsak a munkakutyák, hanem minden jól nevelt, szófogadó ebnek tudnia kell. A követelmény az, hogy az állat pórázon v. póráz nélkül, játék, hancúrozás és minden más helyzet közben feküdjön, ha erre parancsot kap.

Felderítő viselkedés

(explorációs viselkedés). Valamennyi emlősre jellemző - különösen fiatalkorában -, hogy meglehetősen sok időt veszteget látszólag cél nélküli ismerkedéssel: vizsgálja a tárgyakat, a környezetét. Régebben ezt a kíváncsiságot játéknak tartották, de kiderült, hogy sokkal több és fontosabb annál: a környezettel való látszólag céltalan ismerkedés és a tárgyak kifürkészése, a velük való kísérletezés során szerzett tapasztalat biológiailag az állat számára előnyös. Ez a fajta viselkedés - amelyet mindenekelőtt az új iránti vonzódás, tkp. kíváncsiság vezérel - nem más, mint aktív információszerzés, amelynek segítségével az állat megtanulja felismerni lakhelyét, kitapasztalja környezetét. Egyes etológusok szerint a ~ bizonyos körülmények között éppen olyan fontos és állandó magatartásforma lehet, mint a táplálkozás v. a szexuális viselkedés.

A kölyök- és fiatal kutyák kíváncsibbak az idősebbeknél, feltehetően azért, mert még kevésbé ismerik a tárgyakat, de az sem lehetetlen, hogy az idősebb kutyák kíváncsiságát nehezebb észrevenni.

A kutya orrával fürkészi a környezetét

Félelem » Érzelmek, » Félénkség

Félénkség.

Lehet öröklött v. komoly megrázkódtatás (trauma, sokk) következménye. Ha öröklött, akkor nem gyógyítható; a traumatikus gyávaság néha megszüntethető v. legalábbis csökkenthető.

Az öröklött ~gel kapcsolatban hathetes alomban gyakran megfigyelhető, hogy a kölykök felfelé kapaszkodnak a » kennel rácsán, izgatottan ugatnak, szeretnék elérni a ketrecen kívül tartózkodó személyt; de előfordul, hogy egy-egy kiskutya ilyenkor elkülönül, magára marad. Ha a kölyköket kiengedik, megpróbálnak felugrálni a látogatóra, a félénk kis eb - ha kimerészkedik is egy pillanatra - siet vissza a biztonságot nyújtó kennelbe.

A félelem bénító hatású. A rémület gyakran kiváltja az anális (végbélnyíláshoz tartozó) mirigyek ürítését. (Ez egyébként az akut félelmi állapot egyik jellegzetes tünete.) Számos elmélet született arról, hogy milyen célt szolgálnak ezek a kellemetlen szagú mirigyek. Annyi bizonyos, hogy a kutya számára a saját szaga nem visszataszító, de a másik eb anális mirigyeiből eredő nagyobb mennyiségű váladék olyan undorító lehet, hogy pl. verekedés közben a győztes gyakran abbahagyja a küzdelmet és odébbáll. Elképzelhető, hogy a vesztes ily módon is tudathatja a másikkal a megadását. (Balesetet szenvedő v. közvetlenül » epilepsziás roham után levő kutyáknál egyébként szinte mindig érezhető ez a kellemetlen, erős szag.)

A hosszan tartó félelmet sok állatfajnál a gyomorsav fokozott kiválasztása kíséri; ez alól a kutya sem kivétel; amikor retteg, feltehetően sokkal gyorsabban emészti meg táplálékát.

Az aggodalom, a szorongás enkefalográffal mérhető. Egy kísérlet folyamán otthon nevelt 26 kutyát figyeltek meg, hogyan reagálnak olyan tárgyakra, amelyeknek egyes részei mozogtak (játékgyíkok, szappanbuborékok stb.). Az állatok reagálásából - melyik tárgyat kerülték ki, melyiktől futamodtak meg - pontosan megállapíthatták, hogy mitől milyen mértékben ijedtek meg. Ált. a mozgó részekkel ellátott dolgoktól féltek a legjobban, de hamar rájöttek, hogy nincs mitől tartaniuk.

A kutyák gyakran megijednek az új tárgyaktól, a szokatlan helyzettől, a váratlan zajoktól. Sok kutya csak a nagyon erős hangoktól (vihar, lövés) fél, de vannak olyan ebek is, amelyek elsősorban más - idegen fajú - állatoktól esnek pánikba. Akadnak viszont természetes bátor kutyák, amelyek viselkedése félreérthető, s ezért - indokolatlanul - félénknek tartják őket. Egyes ebek, pl. amelyekre nem jellemző a ~, egy másik kutya láttán lelapulnak, mintha félnének. Amikor azonban a másik állat a közelükbe ér, hirtelen egész viselkedésük megváltozik, dühödten rárontanak ellenfelükre és olykor csúnyán helybenhagyják.

A ~ nagyon erős érzés, erősebb még az » éhségnél is. Erre a tulajdonságra azonban pozitív kondicionálásnál nem számíthatunk, hiszen nem cél félénk kutyák nevelése; az viszont igaz, hogy a bizonyos cselekedetektől való ~ felhasználható az elrettentésre. (» Kennelfélénkség)

A félénk kutya jellegzetes testtartása

Felfekvés.

A » bőr és a bőr alatti szövetek károsodása, amit hosszan tartó fekvés, nem megfelelő fekhely, a bőr életképességének csökkenése, esetenként egy kötés szorítása, nyomása idéz elő. Leggyakrabban a keresztcsonti tájékon, a mellső végtag könyökein keletkezik, ott, ahol fekvés közben a testrész állandó nyomásnak van kitéve.

A ~ » viszketéssel és fájdalommal kezdődik, a bőr rendszerint kipirul; huzamosabb ideig tartó károsodás a szőr kihullásához, a bőr szürküléséhez és megvastagodásához vezet. Ált. idős, ill. sokat fekvő kutyán jelentkezik; kezelésére nemigen van lehetőség, legfeljebb valamilyen puhító kenőccsel lehet beavatkozni.

Felhívás gondozásra.

Az anyaállat és a kölykök közötti viszony kétoldalú kapcsolat: az anya védelmezően gondoskodik kölykeiről, a kicsinyek pedig igénylik, sőt kifejezetten keresik ezt a gondoskodást.

A kiskutyák gondoskodásra vágyó (anyát kereső) viselkedését már az első hetekben megfigyelhetjük. A kölyköknek kezdetben egyhetes korukig - viszonylag nagy melegre van szükségük, ezért egyrészt az anyához bújnak - az ő teste a hőforrás -, másrészt egymáshoz simulnak, egy kupacba másznak, és így melegítik egymást. A testi érintés nemcsak a meleget, hanem az anya távollétében a megmaradást, a védelmet is szolgálja.

Eleinte a kiskutyák gondoskodást igénylő viselkedése rendszerint segélykérésekből áll: nyüszítenek v. vinnyognak. A farkaskölykök is hallatnak hasonló hangokat, de erre kevésbé hajlamosak, mint a kiskutyák; a kutyakölykök, ha az alomból kiemelik őket, fülsértő hangon sírnak, keresgélnek, jobbra-balra szimatolnak addig, amíg anyjuk a segítségükre nem siet.

A gondoskodást igénylő viselkedés körébe tartoznak azok a kéregető mozdulatok is, amelyek révén a kutyakölykök - de a farkas v. a sakálkölykök is - ösztönzik szüleiket, hogy számukra a táplálékot előöklendezzék. Orrukkal az apa- v. az anyakutya szájszögletét lökdösik; ezt ált. a 22. naptól kezdik el. Ez a kéregető lökdösés már szociális viselkedési sablonként fogható fel, nem más, mint követelés, amelyre szolgáltatás a válasz. Ez a magatartás nagymértékben különbözik a teljesen ösztönös, veleszületett » tejlépéstől. Ugyancsak táplálékkérő mozdulat, amikor az 5-6 hetes kölyökkutya az anyja hasa alatt állva újból és újból felemeli egyik mancsát és azzal az emlő felé csapkod. Ez ált. olyankor figyelhető meg, amikor az anyakutya már nem kizárólag a fekvőhelyén szoptatja kölykeit, hanem gyakran feláll, mint a capitoliumi nőstényfarkas, a kölyökkutyák pedig fejükkel felfelé szopnak. Ebben a helyzetben nehezükre esik mindkét elülső mancsukat egyidejűleg felfelé tartani, így hamarosan megelégednek azzal, hogy az egyik mancsukkal masszírozzák az emlőt, míg a másikkal testüket támasztják.

Az emberhez szoros érzelmi kötelékkel fűződő kutyára jellemző egyébként - és ebben a gondoskodásra vágyó viselkedése jelentősen eltér a többi állatfajtól -, hogy felnőtt korában is állandóan igényli gazdájának oltalmát, gondoskodását. Sőt nem csupán igényli, hanem különböző viselkedésmódokkal egyenesen kiprovokálja. Ilyen a játékra való felhívás, a kéznyalogatás, a testi kontaktusra való törekvés stb. Viszonozza is a gondoskodást: őrzi gazdája otthonát, védelmezi a család tagjait, és a legkülönbözőbb feladatokat végzi el az ember szolgálatában.

A kölyök gondoskodást kunyeráló mozdulata

Féltékenység » Érzelmek

Feltételes reflex.

Az egyedi élet folyamán, különböző ingerek társítása révén kialakult reflexek. Az elnevezés I. P. Pavlov nevéhez fűződik; a tudományos világban ismertté váltak az » emésztéssel folytatott kísérletei és az emésztőmirigyek működésének vizsgálatai. Elsősorban azt tanulmányozta, hogyan szabályozza az » idegrendszer az emésztőmirigyek működését. Műtéttel az emésztőmirigyek kivezető nyílásait a test felületére vezette, így az egészséges állat mirigyének kivezetőcsövéből bármikor emésztőnedvet nyerhetett és azt kémiai szempontból vizsgálhatta.

Megfigyelte, hogy a kísérleti állat nemcsak akkor nyálzik, ha a táplálék a szájába kerül, hanem már akkor is, ha meglátja az ételt; előfordulhat, hogy a gondozójának megpillantása v. közelgő lépteinek hangja is előidézi ezt a folyamatot. Úgy gondolta, hogy itt egy különleges reflexszel van dolga, amely bizonyos feltételek között törvényszerűen keletkezik, más feltételek között viszont megszűnik. Ezt az új, eddig ismeretlen reflexet nevezte el ~nek.

Az előbbiek bizonyítására Pavlov a következő kísérletet hajtotta végre. Kockacukorral kínált egy kutyát, s közben belefújt egy sípba; ezt az eljárást többször megismételte, majd később csak sípolt, de cukrot nem adott az állatnak. Azt tapasztalta, hogy a kutya a sípszó hallatára nyugtalanná vált, nézegette a kísérletező személyt, várta, hogy mikor kapja meg a cukrot, és megindult a nyálképződése. Ezek szerint a sípszó egy új reflexet alakított ki, megindult a nyálelválasztás, viselkedésével tehát elárulta, hogy várja a táplálékot. Ez a reflex nem minden ebnél alakult ki, ha ugyanis olyan állat előtt fújtak bele a sípba, amelyet nem kondicionáltak a sípszóra, esetleg körülnézett, figyelt v. odafutott a kísérletező személyhez, de nem nyálzott és semmi jelét nem adta annak, hogy táplálékra várna.

Az új reflex nem marad meg tartósan. Ha a kísérleti kutya előtt többször megfújják a sípot anélkül, hogy cukrot adnának neki, akkor a kiépített ~ bizonyos idő múlva eltűnik, vagyis az állat sípszóra már nem termel nyálat; ismét úgy viselkedik, mintha a sípszó teljesen közömbös inger lenne számára. Ez az új reflex tehát az eb élete folyamán kizárólag meghatározott feltételek között keletkezik és marad fenn; ha ezek a feltételek nem állandósulnak, akkor megszűnik, eltűnik, kialszik.

Pavlov rájött arra, hogy a ~ek tanulmányozására nem minden kutya alkalmas. Egyesek nagyon izgágák, mások túlságosan félénkek. Pavlov a kísérleteket hangszigetelt helyiségben végezte, hogy kiküszöböljön minden olyan hatást, amely meggátolhatta volna az új reflexek kialakulását. A ~ek egyébként az állatok környezeti » alkalmazkodásának fontos tényezői. Feltételes ingerként szolgálhat a kutya számára környezetének minden olyan változása, amit szaglásával, hallásával, látásával érzékel; de feltételes inger lehet a szervezet belső rendszerében beálló változás is, amelyet a test belsejében levő receptorok felfognak.

A ~ tehát nem tartós; eltűnik, ha nem kapcsolódik többször egymás után ahhoz a » feltétlen reflexhez, amelynek alapján kialakult, vagyis, ha nem erősíti, nem szilárdítja meg az alapjául szolgáló feltétlen reflex.

A feltételes inger tkp. jelzi a hamarosan utána következő feltétlen inger megjelenését; de ha a jelzés után nem következik a várt inger, akkor elveszti értelmét és nem hat.

Pavlov a kutyákon főleg a magasabb rendű idegtevékenységet vizsgálta, és eközben olyan törvényszerűségeket és mechanizmusokat fedezett fel, amelyek meghatározzák az állat viselkedését, és minden kiképzésnél irányadók. Mindaz, amit a kutyákkal kapcsolatosan kiképzésnek, idomításnak, betanításnak nevezünk, az állatlélektan szempontjából az úgynevezett ~ek közé tartozik. A kiképzés ~ei az idegpályák olyan összekapcsolódásai, amelyeket a kutyában szándékosan hozunk létre.

A ~ a kutya élete folyamán megszerzett, meghatározott feltételek mellett alakul ki:

- ha egy semleges ingerület ismételten egy feltétlen ingerülettel azonos időben jelentkezik;

- ha a kutya belső állapota (fáradtság, betegség stb.) az agyban nem akadályozza az izgalom összekapcsolódását;

- ha a feltétlen és a semleges ingerület mellett semmiféle erősebb mellékinger nem gátolja a kapcsolatot;

- ha a semleges ingerület nem jelentősen erősebb az alapul szolgáló feltétlen ingerületnél.

A korszerű kutyakiképzés alapjai a ~ek legfontosabb tulajdonságaira épülnek. Ezek a következők:

- a ~ek fokozatosan megszűnnek, ha azokat itt-ott meg nem erősítjük;

- a ~eket nemcsak feltétlen reflexekre, hanem más ~ekre is kiépíthetjük, emellett láncolatba is rendezhetjük. Sok ilyen egymást követő a változó hatású, úgynevezett » dinamikus sztereotípia. A ~ek akkor is kiváltódnak, ha a feltételes ingerre hasonló ingerületek hatnak:

- a ~ ingere és hatása között idő telik el;

- a pozitív ~ek mellett léteznek negatív ~ek is, amelyek gátló hatásúak.

Feltétlen reflex.

Azok a veleszületett (öröklött) állandó reflexek, amelyek a kutya születésétől haláláig a megfelelő inger hatására mindig azonos módon keletkeznek.

Ezek nem függenek semmiféle más külső körülménytől, ill. feltételtől - azon az ingeren kívül, amely mindig gépies pontossággal kiváltja őket.

~ pl. a nyálelválasztási reflex, amely akkor alakul ki, ha az állat szájába táplálék kerül. A táplálék ingerli a nyelv ízlelőbimbóit, ezért a receptorokban ingerületek keletkeznek, amelyek a központi » idegrendszerbe futnak, onnan visszajutnak a centrifugális pályákra, s ezeken áthaladva elérnek a nyálmirigyekbe, amelyek ennek hatására megkezdik a nyálelválasztást.

Felugrálás.

Nagyon sok kutyára jellemző; a kutya szeretetre várását, a simogatás kikényszerítését fejezi ki. Kellemetlenné válik, ha a kutya lábai sárosak, ha az állat nagy termetű, nehéz, ezért, hogy a ~t elkerüljük, amikor a kutya hazatérésünkkor üdvözöl bennünket, ültessük le, hagyjuk egy pillanatig nyugodtan ülni, azután menjünk hozzá és simogassuk meg; mi menjünk hozzá, és ne engedjük, hogy ő jöjjön hozzánk.

Az ilyen ragaszkodás előbb-utóbb terhessé válik

Felülharapás » Fogazat

Felvezető póráz.

Kutyakiállításokon használják ezt a rutinosabb kiállítók; ált. finom, vékony bőrből készül. Jellegzetessége, hogy a póráz és a nyakszíj egy darabból áll, továbbá, hogy a nyakszíj bősége tetszés szerint állítható.

Femur » Combcsont

Fenotípus.

Örökléstani szakkifejezés; az egyed érzékelhető, mérhető külső és belső tulajdonságainak összessége, megjelenési formája. A szülői (apai-anyai) információkból a környezeti hatások során alakul ki. A megjelenési formái a kutyának a születésétől a haláláig kialakuló és elmúló valamennyi (élettani, anatómiai, biokémiai, külső és belső stb.) tulajdonsága.

Ferde állkapocs.

Főleg » boxerek hibás állkapocs-alakulása fogmutogatással jár együtt. Az állkapocs rendszerint jobbra ferdül el, s a kutya nyelve nyugalmi állapotban oldalt kilóg.

Fertőtlenítés.

A környezetben levő kórokozók elpusztítása, ill. fertőzőképességük csökkentése v. megszüntetése.

Parazitával, vírussal v. baktériummal fertőzött beteg kutya székletével, vizeletével, légúti és más váladékaival ürítheti a kórokozókat, valamint a különböző » fertőző betegségeken átesett állatok is hónapokig fertőzhetik a környezetüket, és más kutyák könnyen megkaphatják ezeket a betegségeket. A » kennelben tartott kutya helyét rendszeresen - még akkor is, ha egészségesek az állatok - fertőtleníteni kell.

A fertőtlenítő eljárások: fizikai ~ (mechanikus és sugárhatáson alapul); vegyi ~ (különböző fertőtlenítőszerekkel történik), ill. a két módszer együttes alkalmazása (az egyes tényezők egymás hatását kölcsönösen fokozzák).

A mechanikus ~ a fertőzés elkerülésének egyik módja, elsősorban a takarításból áll. A kennelekben, a kertben felgyülemlett ürülék összegyűjtése és eltávolítása önmagában is eléggé hatásos. A rendszeres takarítás egyszerű, de fontos higiénikus eljárás, nélkülözhetetlen a különböző fertőző kutyabetegségek elleni küzdelemben.

Közismert a napfény fertőtlenítő hatása, éppen ezért a kenneleket - főleg a kifutókat - olyan helyre kell telepíteni, ahol napközben a kennelek talaja elegendő napsugarat kap.

A hővel történő ~hez tartozik az égetés, ill. - lakáskörülmények között - a forró vizes felmosás. A kennelek (főleg azok talaja) kiválóan fertőtleníthető benzinlámpákkal; hátránya, hogy használatuk veszélyes, tüzet okozhatnak.

Vegyi ~re használható minden olyan kémiai anyag v. készítmény, amely megfelelő módon alkalmazva a külső környezetbe került kórokozókat v. az állati élősködők külvilágra jutott fertőzőképes fejlődési alakjait elpusztítja, ill. inaktiválja. Minden kémiai fertőtlenítő eljárás alapelve azonos: a fertőtlenítőszer a kórokozókkal biztosan érintkezésbe kerüljön és azokat elpusztítsa. A ~t megnehezíti, hogy a mikrobák többnyire valamilyen váladékban találhatók, és a legtöbb fertőtlenítőszer hatásossága szerves anyagot tartalmazó közegben csökken.

Kutyatenyészetekben elsősorban a klór-tartalmú fertőtlenítőszerek, valamint a formalin különböző töménységű oldatai ajánlhatók; ezek megbízható mikrobaölő hatásuk mellett elpusztítják a vírusok egy részét és a betokozódott baktériumokat, az úgynevezett spórákat is. Savas közegben és a hőmérséklet emelkedésével hatásuk fokozódik; hátrányuk, hogy a koncentrációra és a vegyhatás változására igen érzékenyek, színtelenek, korrodeálnak, így sokféle anyagot károsítanak. Szerves anyagok jelenlétében hatásuk csökken.

Fertőző betegségek.

Élő mikroorganizmusok okozta betegségek. A fertőzés forrásai lehetnek: a beteg kutya és a kórokozó-hordozó, ill. kórokozót ürítő állat. A fertőzés forrásaiból a mikrobák széklet, cseppfertőzés és közvetítők (pl. tetű, bolha, szúnyog) útján, valamint érintkezéssel terjedhetnek. A kutya fertőző betegségei: az » Aujeszky-féle betegség, a » fertőző májgyulladás, a » leptospirózis, a » parvovírusos bélgyulladás, a » szopornyica és a » veszettség.

Fertőző májgyulladás

(Rubarth-kór). Vírus okozta betegség; az ember nem kaphatja meg (a két betegséget más-más vírus váltja ki).

A betegség kezdeti szakaszában a vírus a kutya székletével és nyálával, később a vizeletével is terjedhet; a vizelet útján való fertőzés a felépülés után több hónap múlva is lehetséges. A májgyulladást bármilyen korú kutya megkaphatja, ha fertőzött vizelet, széklet v. nyál útján kapcsolatba kerül a vírussal.

Különösen újszülött kutyákra veszélyes, a kiskutyák minden különösebb tünet nélkül szinte egyik óráról a másikra hirtelen elpusztulhatnak. A felnőtt beteg kutyákon jellegzetes tünetek észlelhetők: magas láz, véres hasmenés, véres hányás; az ilyen állatok ált. 24-72 órán belül ugyancsak elpusztulnak. A betegség tüneteit gyakran összetévesztik a mérgezés szimptómáival. Ha a kór nem túl súlyos lefolyású, akkor a széklet többnyire nem is véres, de a hastáji fájdalmak, az étvágytalanság, a fénytől való menekülés jellemző a beteg állatra. A ~os ebek kórházi kezelése indokolt, mert a belső vérzések miatt vérátömlesztésre lehet szükség.

Az enyhe lefolyású ~ depresszióval, lázzal járhat. A vírus a szaruhártyasejtekben hámkárosodást idézhet elő, ezt nevezik "kék szem jelenségnek." Ez az állapot néha a betegség elleni védőoltás következménye is lehet; ált. spontán elmúlik, nagy ritkán azonban állandósulhat is. A kékszeműség gyógyszeres kezeléssel nem befolyásolható.

A ~ inkább a kölyök-, mint az idősebb állatok betegsége. A két hónaposnál fiatalabb ebek ált. csak akkor kaphatják meg, ha anyjuk tejéből hiányzik a betegség elleni immunanyag, azaz a szukának sohasem volt ~a.

A betegség ellen ma már hatásos » védőoltással rendelkezünk; az idejében felismert betegség szérumos oltással esetleg gyógyítható, de a legtöbb esetben erre nemigen kerülhet sor.

Fertőző sárgaság » Leptospirózis

Fertőző tracheobronchitis » Kennelköhögés

Fészeképítő tevékenység » Építőtevékenység

Fiatalkori bőrgyulladás.

Az 1-4 hónaposnál fiatalabb kutyákat támadja meg; rövid idő alatt két-háromszorosára duzzad az ajkuk és a szemhéjuk. A betegség ennek ellenére ált. könnyű lefolyású; antibiotikumokkal rövid idő alatt gyógyítható.

Ficam.

Az ízületet képező csontvégek egymástól való eltávolodása. Tünetei hasonlóak a » csonttöréshez, de jóval enyhébbek; az ilyen elváltozások nem igényelnek azonnali beavatkozást, legalábbis abban az értelemben, hogy nem fenyegetik a kutya életét, ill. végtagjainak épségét. Ennek ellenére 24 órán belül ajánlatos állatorvossal megvizsgáltatni az ebet, mert ilyenkor még az elváltozott ízület sebészeti beavatkozás nélkül is könnyen helyrehozható.

Az úgynevezett térd~ leggyakrabban a kis testű fajták (csivavák, pomerániai törpe spiccek stb.) jellegzetes sérülése; többnyire az okozza, hogy a térdízületet alkotó csontok nem fejlődtek megfelelően, s így a térdkalácscsont a térdízületnél időközönként v. állandó jelleggel kimozdul normális helyzetéből. Az enyhébb esetek nem okoznak szemmel látható sántaságot (v. csak kismértékben) és nem szorulnak kezelésre. A súlyosabb esetek azonban sántasággal járnak és csak sebészeti úton orvosolhatók.

Field spániel.

Angol fajta; valamikor a XVIII. sz. végén alakították ki, feltehetően az » amerikai cocker spániel, az » angol springer spániel és a » Sussex spániel keresztezésével. A cocker és a ~ek a XIX. sz. elején csupán nagyságban és testtömegben különböztek egymástól (különben annyira hasonlítottak, hogy egy régi anekdota szerint ugyanaz a kutya reggel mint cocker, délután pedig - persze jól megetetve - ~ként szerepelt a kiállításokon). Kitartó, lelkes, tevékeny vadászkutya, ennek ellenére manapság inkább csak kedvencként tartják.

Feje rendkívül jellegzetes, koponyája jól fejlett, pofája nem túl széles, hosszú, száraz. Szeme ferde vágású sötétbarna. Füle mérsékelten hosszú, széles, lelóg, az alsó része befelé és előre hajlik. Mellkasa mély, fejlett, háta, valamint ágyéka erős, izmos. Farkát a hát vonala alatt egyenesen v. kissé lefelé görbítve hordja, selymes szőr borítja, hullámos bojttal a végén. Szőrzete sima v. kicsit hullámos, de sohasem göndör, eléggé sűrű; színe fekete, májszínű, aranyderes v. rőt mahagóni, ill. ezekből a színekből cserjeggyel a szeme fölött, a pofáján, a mancsain és a lábak tövén. Marmagassága átlagosan 46 cm; testtömege 16-22 kg.

Fila Brasileiro.

Brazil fajta; a hagyomány szerint azoknak a kutyáknak a leszármazottai, amelyeket a felfedezők és a konkvisztádorok hoztak magukkal az Újvilágba.

Követték a harcosokat a csatába, és arra képezték ki őket, hogy megtámadják és megöljék az indiánokat. Később szökött rabszolgák üldözésére és elfogására használták ezeket az ebeket, amelyeket feltehetően a portugálok vittek magukkal az Óvilágból Brazíliába, eredetileg nyilván otthonaik védelmére. A ~kon kívül » angol masztiffok, » vérebek és » angol buldogok is kerültek az országba; valamennyiüket rabszolgakeresésre és szarvasmarhaőrzésre használták. Ezek egymással kereszteződtek; a buldogtól a ~ a temperamentumát örökölte, a család tagjaival barátságos, de barátságtalan az idegenekkel szemben. A véreb jelleg részint a laza bőrben, részben a kiváló szaglásban érvényesül.

Remek » őrző-védő fajta, rettenthetetlen ellenfél, rendkívül nyugodt, jó természetű, nagy, erős kutya. Feje hatalmas, szögletes, fogazata ollós harapású, füle nagy, V alakú. Mellkasa mély, széles, háta izmos, a marjától a fara felé kissé emelkedik, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai izmosak, a hátulsók valamivel hosszabbak, mint a mellsők. Farka a csánkig ér, tövénél nagyon vastag, majd hirtelen elvékonyodik és hegyben végződik. Bőre laza, vastag, a nyakán ráncokat alkot. Szőrzete rövid, lágy, sűrű; valamennyi ismert kutyaszínben előfordul. A trikolór (háromszínű) példányokon és a csíkos ebeken gyakran található fehér folt a nyak alsó részén, a szügyön, a mancsokon, valamint a farok hegyén. A kanok átl. marmagassága 65 cm, a szukák alacsonyabbak; testtömege 50 kg.

Finn kopó

(Suomen jokoira). Középtermetű, hossza nagyobb, mint a magassága, erős, de nem nehéz testalkatú, háromszínű kopó. Nyugodt, energikus, barátságos természetű; nyúl- és rókavadászatra használják. Koponyája kissé domború, orrtükre fekete, állkapcsa erős, harapása ollószerű. Szeme barna, füle eléggé hosszú, kissé elcsavarodva lelóg. Nyaka elegáns vonalú, mellkasa hosszú, hasa enyhén felhúzott, háta egyenes, izmos, ágyéka rövid és erős, fara jól fejlett. Végtagjai izmosak, jó csontozatúak. Farka kb. a csánkig ér, rendszerint a háta magasságában v. valamivel alacsonyabban tartja. Szőrzete közepesen hosszú, sűrű, szorosan álló, elég kemény; színe fekete "kabátszerű"; sötétrőt jegy a fején, a test alsó részén, a vállon, a combon és egyebütt a végtagokon. Rendszerint fehér jegy van a fején, az állcsúcson, a szügyön, a végtagok alsó részén, valamint a farok végén. A kanok marmagassága 55-61, a szukáké 52-58 cm; testtömege 25 kg.

Finn kopó

Finn kutyák

» Finn kopó, » Finn spicc, » Karéliai medvevadászkutya, » Lapp pásztorkutya

Finn spicc

(Suomenpystykorva). Finn fajta, Finnországban azonban elég kevés van ebből a kutyából, inkább Angliában népszerű. Bátor, hűséges, rendkívül szeretetreméltó állat; könnyen nevelhető, képezhető, engedelmes, kiváló madárvadász. Felkutatja a madarak fészkét, és szakadatlan ugatással jelzi, hogy ott a vad.

Feje közepes nagyságú, elkeskenyedő, szeme sötétbarna színű, füle feláll, hegyes, mozgékony. Háta egyenes, erős, mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai erőteljesek, jó csontozatúak. Farka a határa kunkordik, de a vége oldalt a combjára simul. Szőrzete a fején és a végtagokon - kivéve azok hátulsó élét - rövid, testhez simuló, a törzsön hosszabb, a combok hátulsó felületén és a faron, valamint - különösen kanokon - a maron kifejezetten hosszú; színe barnásvörös v. sárgásvörös, fehér foltokkal a mancson, ill. néhány fekete v. fekete végű szőrszállal a háton. A kanok marmagassága 44-50, a szukáké 39-45 cm; testtömege 23-27 kg.

Finn spicc

Flandriai pásztorkutya

(Bouvier des Flandres.) Francia-belga fajta; valószínűleg a griffon és a » beauce-i juhászkutya keresztezéséből származik. Eredetileg nyájőrzésre, vontatásra, a köpülő hajtására használták; az első világháborúban a sebesültek felkutatására is betanították, de a hadi szolgálat következtében szinte teljesen kipusztult. 1923-ban a még megmaradt néhány egyedből kezdték újra szaporítani. A majorságok berendezésének korszerűsítése megváltoztatta feladatait: napjainkban főképpen a birtokok szigorú őrzője, de jól bevált személyvédelemre és rendőri munkára is; elsősorban az eltűnt személyek felkutatását végzi. Kitűnő szimatmunkája, kezdeményezőképessége, intelligenciája lehetővé teszi, hogy nyomozókutyaként, ill. a vadorzók elleni küzdelemre használják.

Kissé mogorva, szigorú külsejű, zömök, erős testű állat. Jelleme nyugodt, megfontolt, "jóságos". Feje masszív, eredeti megjelenését a szakáll és a bajusz még jobban hangsúlyozza. Koponyája fejlett, lapos, pofája széles, erős. Szeme kissé ovális, sötétbarna, füle feláll, háromszögletűre vágják. Törzse hatalmas, széles és rövid, mellkasa mély, háta rövid, széles, feszes. Végtagjai rendkívül izmosak, erős csontozatúak. Farkát két v. három csigolyahossznyira kurtítják; egyes kutyák farok nélkül születnek. Szőrzete dús, durva tapintású, tompa fényű, nem túl hosszú, de nem is túl rövid, kissé borzas; színe ált. rőtes v. szürke, gyakran tarka v. feketés árnyalatú. A kanok marmagassága 62-68, a szukáké 59-65 cm; a kanok testtömege 35-40, a szukáké 27-35 kg (1. 51. színes fénykép).

Flandriai pásztorkutya

Flat-coated retriever.

Angol fajta, tkp. Új-Fundlandban alakították ki. Eredetileg hosszú, hullámos szőrű kutya volt és Warry coated retrievernek hívták. Szőrzetével azonban a tenyésztők - és főleg a vadászok - nem voltak megelégedve, mert hamar átnedvesedett, ezért az » ír szetterrel való keresztezése révén sima szőrű kutyát alakítottak ki. (Elnevezése is innen származik: flat = sima.)

Középtermetű, élénk, eleven, értelmes kutya. Azt mondják, nem olyan gyors és jó szaglású, mint a többi retriever. Meglehetősen ritka fajta. Feje hosszú, koponyája mérsékelten széles, domború. Szeme közepes nagyságú, sötétbarna v. gesztenyebarna. Füle kicsi, szorosan a fejéhez simulva lelóg. Mellkasa mély, széles, végtagjai izmosak, jó csontozatúak, háta egyenes, széles. Farka rövid, kissé felemelve hordja. Szőrzete sűrű, finom és teljesen sima; színe fekete v. májszínű. Marmagassága 56-58 cm; testtömege 27-32 kg.

Flat-coated retriever

Flavizmus » Pigmentáció

Flexi.

Olyan póráz, amely nagyobb szabadságot ad a kutyának. Hossza általában 5 m, de van 10 m-es is. Tkp. egy mérőszalaghoz hasonlóan automatikusan hosszabbodó és rövidülő póráz, amely bármelyik pillanatban egyetlen gombnyomással fékezhető, ha a kutya nemkívánatos akcióba kezd. Többféle szakítóerőre méretezett változatban hozzák forgalomba, mást kell kibírnia annak a póráznak, amelynek a végén törpe uszkár ugrándozik és mást annak, amellyel pl. egy óriás schnauzert kell jobb belátásra bírni.

F1 nemzedék.

A különböző fajtájú egyedek » keresztezéséből származó első utódok neve; a latin filialis első betűje. Az F1, egyedek utódai az F2-k és így tovább. A fekete terrier kialakítása során pl. először a rottweilert keresztezték az óriás schnauzerrel, s az utódok voltak az F1 egyedek.

Fogamzásgátlás.

A nem kívánt » vemhesség gyógyszeres kezeléssel való megelőzése. Tkp. hozzátartozik a szaporodás tervszerű irányításához, a céltudatos tenyésztői munkához. A kezelés olyan tablettákkal, ill. injekciókkal v. cseppekkel történik, amelyeknek nincs semmilyen mellékhatásuk; a kutya normális nemi működését, ciklusát csak annyira függesztik fel, hogy az állatot a kezelés beszüntetése után bármikor ismét tenyésztésbe lehessen állítani. Ilyen gyógyszerek pl. a Gestafortin injekció és a Perlutex injekció és tabletta, amelyeknek alkalmazása meglehetősen egyszerű. A kezelés abból áll, hogy a szukának évi két alkalommal kb. 5-6 hónapos időközökkel adnak egy-egy injekciót, amely az ivarzás teljes elmaradását eredményezi, és ezáltal a kutyatulajdonos v. tenyésztő mentesül a tüzelés (» Ivarzás) valamennyi kellemetlen következményétől (a vérzéstől, a kanok inváziójától stb.), valamint a szuka vemhességétől.

Az eljárás hatékony és ártalmatlan; szakszerű felügyelet mellett mintegy 98-100%-os biztonsággal alkalmazható.

A kezelésre a ciklus nyugalmi szakaszában, kb. a várható tüzelés előtt két hónappal kerül sor, és miután az első injekciónak igazodnia kell a kutya nemi ciklusához, ilyenkor ált. a hüvelykenetet mikroszkópos vizsgálatnak vetik alá. Ha viszont arról van szó, hogy a szuka első fialása után kívánják megakadályozni az újabb vemhességet, a kiskutyák leválasztása után 2-4 héttel tanácsos megkezdeni a kezelést.

Az is előfordulhat, hogy az eb már tüzel, amikor gazdája mégis a ~ mellett dönt ebben az esetben 15-20 napig Perlutex tablettákat adnak az állatnak, s ez a kezelés megszünteti az ivarzás tüneteit (» Ivartalanítás, » Vetélés.)

Fogazat.

A kutyának 42 foga van: 12 metsző-, 4 szem-, 16 előzáp-, 10 zápfoga. Minthogy a fogak nem egyforma munkát végeznek, felépítésük különböző alakjukra és helyükre való tekintettel megkülönböztetünk:

metszőfogakat (dentes incisivi),

szemfogakat (dentes canini) C,

előzápfogakat (dentes praemolares) P,

utózápfogakat (dentes molares) M.

Elhelyezkedésüket az ún. fogképlettel ábrázoljuk:

metszőfogak (I) száma alul és felül: 6-6,

szemfogak (C) száma alul és felül: 2-2

előzápfogak (P) száma alul és felül: 8-8,

utózápfogak (M) száma alul és felül: 6-4.

A maradó fogak bal oldali képlete:

I1, I2 I3 C P1 P1 P3 P4 M1, M2 felső bal oldal

I1 I2 I3 C P1 P2 P3 P4 M1, M2 M3; alsó bal oldal.

A felső fogak az állközötti csont és az állcsont fogmedreiben, az alsó fogak az állkapocs fogmedreiben helyezkednek el. (Sokan - olykor még a kinológiai szakkönyvek is - helytelenül az állkapcsot alsó állkapocsnak, az állcsontot felső állkapocsnak mondják.)

Megjelenésük ideje és élettartamuk szerint megkülönböztetünk » tej- és » maradó fogakat. A tejfogak fiatalkorban (4 hónapos korig) kisebb számban találhatók; gyorsan kopnak, gyökerük felszívódik, a megmaradt részt a valódi fog kinyomja. A valódi, maradó fogak erősebbek, nagyobbak, és mint nevük is jelzi, hosszabb ideig - rendszerint az állat élete végéig - megmaradnak. A kölykök fog nélkül jönnek a világra, pontosabban a tejfogak már születéskor megvannak, de csak 3-3,5 hetes korban hasadnak ki. Leggyakrabban először a szemfogak, majd a metszőfogak bújnak elő. A fogváltás 3,5-4 hónapos korban kezdődik és 6-7 hónapos korra befejeződik.

Az állkapocs tejmetszőfogai és -szemfogai néhány nappal a felsők után már megjelennek. A tejszemfogak és a szélső tejmetszőfogak valamivel korábban bújnak ki, mint a többi tejfog. Az 1 hónapos kölyöknek mindenesetre már valamennyi elülső tejfoga előjön. A tejmetszőfogak 3,5-4 hónapos korban váltódnak alul és felül egyaránt, szinte teljesen egyidejűleg: először a fogófogak, néhány nap múlva a középső, majd a szélső metszőfogak. A szemfogak 5-6 hónapos korban váltódnak: először a felsők, majd 10-12 nap múlva az alsók. A szemfogak váltódásánál gyakori a kettős szemfog, azaz a tejszemfog nem hullik ki, hanem beékelődik a valódi szemfog mellé.

Az előzápfogak közül az alsó P1, fog nem váltódik, hanem 5-7 hónapos korban kihasad. Az utózápfogak nem váltódnak, csak hasadnak.

A nagy testű kutyák fogai hamarabb váltódnak, mint a kis termetűeké. A kölykök soványsága, betegsége, valamint a fülek kupírozása késleltetheti a fogak váltódását és növekedését.

A tejfogak vékonyak, aprók, fehérek, hegyesek, egymástól távol vannak; kopásukkal arányban áll egymástól való távolságuk. Számuk 30 (egyes szerzők szerint 32).

A normális, egészséges kutyának 12 hónapos korában valamennyi maradó foga kiváltódik. Azok a fogak, amelyek még nem kezdtek kopni, üdék, csillogók, fehérek.

Az elülső, a táplálék átharapására való fogak a metszőfogak; ezek mögött alul és felül mindkét oldalon egy-egy szemfog következik. Ezekkel tudja a kutya a megragadott tárgyat szilárdan tartani; az alsó szemfogak szorosan záródnak a felsők előtt; mind a négy szemfog hosszú és erős gyökerével mélyen ül a fogmederben.

A kutya zápfogait elő- (premolárisok) és utózápfogakra (molárisok) osztjuk fel.

Az egészséges kutya fogai hófehérek; a sárgulás v. a feketedés a fog megbetegedéséről és romlásáról tanúskodik.

Egyes felnőtt kutyáknak nem 6, hanem 7-8 metszőfoguk is van; ez nem hiba. Előfordulhatnak olyan veleszületett abnormalitások, mint a foghézag, a fogak távolállása (diastasis), ez főként az alsó metszőfogak között fordul elő; a fogtorlódás, a fogak közel állása (systasis) már ritkább jelenség. Az ilyen fogazatú példányokat ált. kiszorítják a tenyésztésből.

Régi probléma a fajtatiszta kutyáknál az alsó P1 fog, ill. annak a hiánya. Az » FCI szabályzata szerint "Győztes" csak az a kutya lehet, amelyiknek szabályos, teljes, korrekt ~a van. A P1 fognak egyébként nincs különösebb szerepe a rágásban, igen apró, alig látszik. Hiánya nem jelent feltétlenül hiányt, ha nem is hasad ki a fogüregből, röntgenezéssel esetleg megtalálható. Ezen az alapon tkp. minden megállapított P1 foghiányt fenntartással kellene fogadni, mivel nincs lehetőség, hogy valamennyi kutya állkapcsát egy kiállításon átvilágítsák. Ma már egyre kevésbé veszik figyelembe ezt a foghiányt, sőt az is előfordul, hogy olyan kutya lesz a "Győztes", amelynek alsó P1 foga nem váltódott ki.

Az előforduló foghiány v. fogtöbblet az állat életében semmilyen zavart nem okoz; a kutya, miután húsevő, a metsző- és a szemfogaival tépi szét a táplálékát, és csak igen felületes rágás után nyeli le. Éppen ezért a metszőfogak súlyosabb rendellenességei már zavarják a kutyát a táplálkozásban, s rövidebb-hosszabb idő után emésztőszervi zavarokat is okozhatnak. Gyakran a metszőfogak erősen elkopnak, meglazulnak, sőt kihullanak.

A » boxer ~a bizonyos értelemben a normálistól eltérő (valamennyi gömbölyű fejű ebnek hasonló alakú ~a van), a boxer a legtöbb fajtával ellentétben alulharap, azaz az állkapocs fogmedreiben ülő metszőfogai az állközötti csont fogmedreiben ülő metszőfogai előtt találhatók. Az alulharapás tkp. rendellenesség; az állcsont a normálisnál rövidebb, az állkapocs pedig normális nagyságú. A boxer alulharapása (előreharapása) fajtajelleg. A kutyakiállításokon pl. megkövetelik, hiánya nagy hiba. Az előreharapás mélysége 3-18 mm között váltakozhat (ez csukott szájnál az alsó metszőfogsor és a felső metszőfogsor közötti távolságot jelenti).

A 3 mm-nél kisebb előreharapás hiba. A felülharapás, amikor a felső metszőfogak nyelvi felülete az alsó metszőfogak ajaki felületével érintkezik (ez egyébként az ún. ollós harapás) v. ha a boxernél a két metszőfogsor rágófelülete találkozik (ún. harapófogó ~) ugyancsak hiba.

A 18 mm-en túli harapás általában » fogmutogatással jár (zárt ajkak mellett az alsó metszőfogak, esetleg a szemfogak is látszanak). Ez súlyos hiba, a fogmutogatással rendszerint a nyelvmutogatás és a ferde állkapocs is együtt jár. Zárt ajkak mellett ilyenkor nemcsak az alsó metszőfogak látszanak, hanem gyakran az állkapocs is jobbra elferdül, a nyelv pedig nyugalmi állapotban is kilóg.

A felnőtt boxernél lényeges az alsó metszőfogsor formája, a fogak behelyeződése, íve (1. ábra; az 1., 2., 3., 4. típus kaphat kitűnő minősítést, az 5-ös típus tenyésztésbe vonható, a 6-os, 7-es típus pedig a tenyésztésből kizárandó).

A kutya fogképlete

Bal oldali alsó és felső fogsor

Boxer metszőfogív-formák felülnézetben:

az 1-2-3-4 típus kaphat "kitűnő" minősítést, az 5 tenyésztésbe vonható, a 6-7 típus kizárandó a tenyésztésből

Fogbetegségek.

Bár kutyáink ált. egészséges és jól fejlett » fogazattal bíró ragadozók, a tulajdonosnak azért nem árt figyelemmel kísérni, vajon egészségesek-e a fogak? A fogazat épsége nem csupán esztétikai szempontból elengedhetetlen, hanem az állat egészségének, ált. fizikai állapotának egyik meghatározója. A ~ kezelésének eredményessége mindenekelőtt a korai felismeréstől és a szakszerű gyógyító beavatkozástól függ; ezért alapfeltétel, hogy a gazda ismerje a leggyakoribb elváltozásokat, bajokat, már csak azért is, hogy ne akkor forduljon panaszaival a szakemberhez, amikor már rágási, táplálkozási v. más zavarokat észlel a kutyáján. Ebben az esetben ugyanis legtöbbször olyan súlyos, visszafordíthatatlan megbetegedések fejlődhetnek ki, amelyek teljes gyógyítása szinte lehetetlen. (» Foggyulladás, » Foggyökértályog, » Fogkő, » Fogszuvasodás, » Fogtörés)

Foggyökértályog.

A gyulladások, tályogok egyik gyakori formája; ált. beteg fog okozza. Ez a fajta fertőzés a pofa megduzzadását idézheti elő. A duzzadás időszakonként jelentkezik, majd újra elmúlik. A kezeléshez rendszerint a beteg fog eltávolítása szükséges, hogy az újabb gyulladást megakadályozzuk. Ezzel a problémával ajánlatos szakemberhez fordulni.

Foggyulladás.

Nemegyszer előfordul, hogy a gondos tulajdonos - kutyáját átvizsgálva - az állat szeme alatt kisebb-nagyobb duzzanatot észlel. Az aggódó gazda ilyenkor azonnal rákra gondol, holott a legtöbb esetben csupán egyszerű ~ról van szó. Ált. a negyedik előzápfog gyulladása okoz ilyen tüneteket, amely csontrágás közben könnyen letörhet, s a gyökérnyílás ilyenkor szabaddá válik. Mivel ennek a fognak három gyökere van, mindhármat be kell tömni. Még egyszerűbb megoldás a foghúzás, a daganat ilyenkor azonnal lelohad. Idős kutyáknál az erős fogkövesedés következtében gyakori a tépőfog gyulladása is. Ezen csak húzással lehet segíteni. (» Fogtörés)

Foghézag » Fogazat

Fogképlet » Fogazat

Fogkő.

A fogak felületére rárakódó, de eltávolítható kemény képződmény; főleg lakásban tartott kisebb testű, idősebb kutyák (tacskó, rattler, pekingi palotakutya, törpe schnauzer, csivava stb.) betegsége. A leggyakrabban a felső szem- és zápfogakon, valamint az alsó szem- és zápfogakon fordul elő. Színe sárgásszürke, zöldesbarna, olykor egészen fekete; minél világosabb, annál puhább és nagyobb tömegben képződik. Elszíneződését elsősorban a táplálék okozza.

A ~ eleinte a foggyökérre rakódik le; előfordul, hogy úgy ellepi a fogat, hogy az szinte nem is látható. Benyomulhat a foghús közé, lerakódhat az ínyszegélyre, ahol gyulladást okozhat.

A ~ jelenlétére gyakran a kutya bűzös lehelete hívja fel a tulajdonos figyelmét. Normális körülmények között azonban a fogak ápolásával a gazdának nem kell különösen törődnie, ha ésszerűen, helyesen táplálja az állatot. Mindazonáltal ajánlatos időről időre állatorvossal megvizsgáltatni az eb fogazatát és az esetleges ~lerakódásokat leszedetni, nehogy további bonyodalmakat - ínysorvadást, szájfertőzést stb. - okozzanak.

Fogmutogatás.

Leginkább a boxernak, az angol és a francia buldognak látszanak a fogai - az alsó metszőfogak -, még zárt száj mellett is. Nemkívánatos ez egyik fajtában sem, ezért a fogmutogató egyedek továbbtenyésztésre alkalmatlanok.

Az alsó metszőfogak "mutogatása" hibának számít

Fogszuvasodás.

Az állat szájában levő különböző baktériumok, valamint az életműködéseikhez nélkülözhetetlen szénhidrátok idézik elő; egyik legfontosabb hajlamosító tényezője a foglepedék kialakulása; régen a » szopornyica következményének tartották. Leginkább időskorban, helytelenül táplált ebeknél fordul elő; a baktériumok a fogakon, ill. a fogak közötti résekben megtapadt szénhidrátokból, ill. azok bomlási termékeiből tejsavat és piroszőlősavat állítanak elő, s bár ezek gyenge szerves savak, a fogzománc és a fogcement szervetlen anyagait képesek bontani, azt oldják és ennek következményeként az állat foga kilyukad. A ~ban alkati öröklődő tényezők is szerepet játszanak. A kezdődő ~t a fog felszínén - főleg az árkok, barázdák mentén v. a fog nyakán - keletkező elszíneződés jelzi a legkorábban.

Fogtorlódás » Fogazat

Fogtörés.

Elég gyakori jelenség; leggyakrabban a szem- és a metszőfogak törnek. A törések oka rendszerint valamilyen kemény tárggyal való játék (» Apportírozás); de gyakori az ilyenfajta baleset a » kiképzésen is különösen túl heves őrző-védő gyakorlatok során. A ~ gyakran a fogbélüreg megnyílásához vezet; a fog ilyenkor fájdalmassá, érzékennyé válik, a fogbél fertőződhet és gyulladásba jöhet, amely tovább terjedhet és idültté válhat. Az ilyen krónikus gyulladásos góc ált. és szervi tünetekben megnyilvánuló úgynevezett gócbetegséget is okozhat, pl. ízületi, izom-, szívizomgyulladást és veseelfajulást.

A ~eket, ill. foghiányokat ma már töméssel kezelhetik, ill. kiegészíthetik, sőt a munkakutyák letört fogaira koronát is tehetnek.

Fogváltás.

A ~ különböző kutyafajtáknál más és más időben következik be. Ált. a nagy testű fajtáknál hamarabb, mint a kisebbeknél.

A metszőfogak váltása alul és felül, közel egy időben 2,5-3 hónapos korban kezdődik, és rendszerint 5 hónapos korra be is fejeződik. Sorrendben először a fogófogak, majd a középfogak és végül a szegletfogak váltódnak. Az egyes fogak váltódása között igen rövid az idő, és így az életkor-meghatározásnál nem lehet figyelembe venni. A szemfogak 5-7 hónapos korban váltódnak; gyakori, hogy a tej- és az állandó szemfog együtt marad, ugyanis a tejszemfog még nem esik ki, amikor a váltófog már megjelenik. Ilyen esetben kettős szemfogról beszélünk. Előfordul, hogy a kettős szemfog még az 1-1,5 éves kutyában is megtalálható. Az állkapocsban az állandó fog a tejszemfog mögött, felül az állcsontban pedig előtte bújik ki. 7-8 hónapos korban a metsző- és a szemfogak váltódása befejeződik. A valódi fogak hófehérek, és rajtuk kopás nem látszik.

Az előzápfogak közül fölül a P1 öt, öt és fél hónapos korban, fölül és alul a P2, P3, P4 öt, hat, hét hónapos korban váltódik, az alsó P1, fog nem váltódik, ugyancsak nem váltódnak a zápfogak: fölül az M1 M2, alul pedig az M1, M2, M3.

Fojtólánc

(szorító nyakörv). Egyszerű láncdarab (bőrből is készülhet), amelynek mindkét végén karika van. Úgy tegyük fel a kutyára, hogy fogjuk meg a lánc egyik végét, és lógassuk függőlegesen lefelé, ezután fogjuk meg a másik végén a karikát, s tartsuk vízszintesen, majd a láncot lassan engedjük keresztül rajta úgy, hogy az hurkot formáljon.

Ezután úgy fogjuk meg a láncot, hogy mindkét karika a bal kézbe kerüljön. A kutyával szemben állva tegyük a nyakára, így a bal oldalon vezetett eben a láncot tetszés szerint egy pillanat alatt szorosra húzhatjuk v. lazíthatjuk. Ügyeljünk arra, hogy a póráz beakasztására szolgáló gyűrű a kutya feje mögé (fölülre) kerüljön. Ha rosszul tesszük fel, akkor meghúzni ugyan gyorsan tudjuk, de lazításkor esetleg összeakadhat az állat nyakszirtjén.

A ~ legyen elég hosszú, hogy könnyen átemelhessük a kutya fején, de ne legyen túl hosszú, mert akkor egyrészt könnyen beleakadhat bármibe, másrészt az állat esetleg kihúzhatja fejét.

Folsav

(B10 vitamin). A vízben oldható vitaminok közé tartozik. Élettani szerepe még pontosan nem ismert; részt vesz bizonyos anyagcsere-folyamatokban, és lényeges a vörösvérsejtek képződésében is. Hiánya vérszegénységet, valamint különböző intenzitású leukopéniát (fehérvérsejtek számának csökkenése) okozhat. A ~hiányban szenvedő állat lefogy, növekedésének üteme lelassul, pigmentképződése csökken, idegrendszere megsérülhet.

Gazdag ~források a belső zsigeri szervek, a növényi táplálékok, a máj és az élesztő; közepes mennyiséget tartalmaz a sovány marhahús és a borjúhús, a búzaliszt és a különböző gabonalisztek. Szakszerű és helyes táplálás mellett a kutyát nem fenyegeti a ~hiány veszélye.

Folyadékvesztés.

Akkor lép fel, ha a szervezet vízkiválasztása meghaladja a felvett vízmennyiséget. Betegség idején a ~ egyik ált. oka, hogy a felvett vízmennyiség nem éri el a szervezet napi szükségletét. A víz folyamatosan ürül a vizelettel, a széklettel, a respirációs gázokkal, és bizonyos testfelületekről kipárolog (kutyáknál csekély mértékben); ~ léphet fel még olyan állapotban is, amely fokozott vízveszteséggel jár (pl. » hányás, » hasmenés); és a láz is növeli a szervezet vízigényét.

A ~ abban a pillanatban megkezdődik, amikor a szervezet vízleadása meghaladja a vízfelvételt; jelei azonban addig nem ismerhetők fel, amíg a vízhiány el nem éri a testtömeg 4%-át. Ha a kutyán a ~ jeleit észleljük, feltehetően régebben beteg, mint ahogyan feltételezzük; sürgős állatorvosi beavatkozásra van szükség. A ~ tünetei: a bőr csökkent rugalmassága, a száj és a szem nyálkahártyájának szárazsága, valamint a beesett szemek.

A ~ enyhébb formáját és az azzal járó ionegyensúly hiányát korrigálhatjuk, ha megitatjuk és megetetjük a kutyát; súlyosabb esetben, ha az állat nem fogadja el a folyadékot, az állatorvos a bőr alá v. a véráramba intravénásan juttatja a megfelelő összetételű steril folyadékot.

Folytonos nyom.

Olyan nyom (a keresendő személy útvonala a kutya indításának helyéről az illető tartózkodási helyéig, a nyom végéig), amely az állat segítségével megszakítás nélkül követhető, felderíthető.

Forgolódás.

A kutya mielőtt lefekszik, ált. többször körbefordul; már Darwin is leírta ezt a viselkedést, és példaként hozta fel az ösztönös cselekvésre, amelyet ebeink vad őseiktől örököltek. Darwin óta abban látják az okát, hogy a kutya ősei füves vidékeken éltek, és alvás előtt ily módon a fű letaposásával "ágyaztak" meg maguknak. Egy másik, az előbbivel lényegében megegyező feltevés, hogy a vadon élő ősök mielőtt elhelyezkedtek, ~ közben mancsukkal kitapogatták a megfelelő (sima) területet, ahol viszonylag kényelmes alvás, pihenés ígérkezett. Van olyan vélemény is, hogy tkp. ezek a mozdulatok kígyókat és skorpiókat riasztottak el az alvóhelyről. Ez a legkevésbé elfogadható nézet, nem a természet megfigyeléséből vonták le, hiszen aki a kígyók és skorpiók magatartását ismeri, az tudja, hogy velük szemben ez lenne a legszerencsétlenebb védekezési mód, amit a kutya tehetne. A kutya éles szimata elegendő arra, hogy ezek marásától megóvja magát.

A jelenséggel kapcsolatban kísérletsorozatot hajtottak végre farkasokkal, sakálokkal, rókákkal, kutyákkal. Mindezeket az állatokat időnként hosszabb, időnként egész rövid ideig megfuttatták lefekvés előtt. Kiderült, hogy kiadós futás után a kutyák elég sokáig forgolódtak, rövid futás után viszont egyetlen forgással is beérték. Feltehetően azért, mert a forgásnál valójában arról van szó, hogy kutyáink behajlítják gerincoszlopukat, s ily módon érik el megfelelő » alvási pózukat, amelyben mintegy kört alkotnak. Kiadós futás után a nagyon megfeszített gerincoszlop bizonyára elfárad, és ilyenkor több forgásra van szüksége, hogy megfelelő helyzetbe kerüljön. Megfigyelhető, hogy az a kutya, amely hosszabb időn keresztül aludt, amikor felkel és megint lefekszik, ugyancsak többször megfordul maga körül, mert hátgerince alvás közben merevvé vált.

Foxterrier, drótszőrű

(Fox Terrier, Wire Haired). Minden tekintetben hasonlít a sima szőrű változathoz (» Foxterrier, sima szőrű), de kissé erőteljesebb, és talán ruganyosabb is. A legnagyobb különbség a szőrzetben van, amely a drótszőrűnél mindig durva, kissé hullámos, nem simul a testhez, és minél keményebb, tüskésebb, annál jobb. Ugyanilyen jellegű szőr borítja a fejét, amelyből megfelelő formálással (» Trimmelés) szakállt és szemöldököt alakítanak ki, és ez egészen sajátos, eredeti külsőt ad a kutyának (1. 52. színes fénykép).

Drótszűrő foxterrier kan

Drótszőrű foxterrier bírálat közben

Drótszőrű foxterrier

Foxterrier, sima szőrű

(Fox Terrier, Smooth). Ősi angol fajta; már XV. sz.-i feljegyzésekben olvashatunk olyan, a foxterrierre meglehetősen hasonlító kutyákról, amelyek kotorékmunkát végeztek: rókára, borzra vadásztak. Minden bizonnyal ezek a kutyák voltak a mai foxterrierek ősei.

A modern foxterrier csupán az 1800-as évek elején kezdett kialakulni. Nagyobb testű típusait föld feletti munkára, zömök, kisebb testű, izmos változatait kotorékmunkára használták a vadászok. Kialakulásukban feltehetően angol kopók és a beagle vehettek részt. Bemutatkozásuk az 1862. évi birminghami kiállításon történt, ahol rögtön nagy sikert arattak, és hamarosan elterjedtek az egész világon.

A ~ kiváló kotorékozó, csapázó, kereső és kajtató kutya. Szenvedélyes patkány- és egérfogó, de tkp. az egértől a vaddisznóig mindenre hajlandó vadászni, ami él és mozog. Az utóbbi években elsősorban társként, kedvencként tartják, mert lakásban, » kennelben egyaránt jól megvan; életrevaló, vidám, mindig tettre kész, szeretetre méltó, rendkívül intelligens, bolondos, bohókás, de fegyelmezett és szófogadó.

Tetszetős, arányos, izmos, kis termetű eb. Feje nyúlánk állkapcsa erőteljes, a stopja (» Arcorri hajlás) nem túl erős, de kifejezett. Szeme barna, élénk, értelmes kifejezésű, füle kicsi, V alakú, előrebicsakló. Nyaka izmos, elegáns vonalú, lebernyeg nélküli, mellkasa mély, háta egyenes, rövid, izmos, ágyéka erőteljes, feszes. Végtagjai egyenesek, erőteljesek, párhuzamosak, oszlopszerűek. Farka magasan tűzött, függőlegesen fölfelé áll, kurtítják. Szőrzete rövid, egyenes szálú, kemény, tömött; színe fehér alapon fekete v. sárgásbarna, esetleg árnyékolt foltokkal, olykor tiszta fehér. A kanok marmagassága 38-40, a szukáké 37-39; testtömege 8 kg (1. 53. színes fénykép).

Fiatal, sima szőrű foxterrier kan

Sima szőrű foxterrier

Föcstej.

Az » ellést követő néhány napon keresztül termelődő tej. Rendkívül gazdag zsírokban, fehérjékben és ásványi anyagokban; tartalmaz továbbá vitaminokat és olyan immunanyagokat, amelyek az élet első hetében védelmezik a kölyköket a betegségekkel szemben.

Szervetlen anyagai a kölykök bélműködését is helyes irányba terelik. Rendkívül lényeges, hogy a megszületett kölykök mihamarabb szopjanak, mert a ~ enyhe hashajtó hatására szabadulnak meg a belükben levő magzati salakanyagoktól, az ún. bélszuroktól.

Francia buldog

(Bouledogue Français). A franciák szerint régi francia fajta, az angolok viszont ragaszkodnak hozzá, hogy az » angol buldogtól származik, csak kisebb példányokból tenyésztették ki. A származásával foglalkozó egyik kinológiai szakkönyv szerint azonban Spanyolországban már 350 évvel ezelőtt ismerték és - akárcsak az angol buldogot - bikahajtásra használták. (Ezt egyébként ma már nehéz elképzelni róla.) A spanyoloktól került Franciaországba, ahol - Bordeaux-ban - nem bikák, hanem medvék ellen harcolt; később Párizsba is eljutott, és hamarosan ott is népszerű lett. Ekkor kezdték összezsugorítani. Fő jellegzetességét, a denevérfülét egyébként Amerikában tökéletesítették és standardizálták.

A kutyaszakértők sokáig nem is akartak tudni róla, nem ismerték el önálló fajtaként, hanem angol buldognak, pontosabban törpe angol buldognak tekintették. Végül 1898-ban hivatalosan is bejegyezték.

Nyugodt, hűséges természetű, kedves, intelligens, engedelmes, éber kutya. Feje kis termetéhez képest nagyon erős, széles, szögletes. Szeme sötétbarna, elég nagy, kerek, kissé kidülledt. Füle feláll, közepes nagyságú, ún. denevérfül. Háta erős, izmos, mellkasa széles és mély, hasa felhúzott. Mellső végtagjai rövidek, erősek, egyenesek, a hátulsók valamivel magasabbak. Farka rövid, a vége felé elvékonyodik, lelóg. Szőrzete rövid, sűrű, fényes, finom tapintású; színe fehér v. fehér alapon apró foltos, ill. csíkos. Marmagassága 3040 cm; testtömege 7-14 kg (1. 54. színes fénykép).

Francia buldog

Francia háromszínű kopó

(Chien Français tricolore). Elegáns, arányos testalkatú falkakutya. Feje nem túl nagy, arcorri része hosszú, orrháta egyenes, orrtükre fekete. Koponyája kissé domború, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Fogai nagyok, ollós záródásúak. Szeme sötétbarna, tekintete értelmes. Füle széles alapú, könnyedén előrefordul, nem túl mozgékony, lelóg. Nyaka erőteljes, háta feszes, ágyéka széles, izmos. Mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai párhuzamos állásúak, jó csontúak. Farkát vízszintesen tartja, a végét enyhén fölemeli. Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló. Színe fehér-fekete-vörösesbarna. A kanok marmagassága 62-72, a szukáké 60-68 cm; testtömege 28-30 kg.

Francia kétszínű kopó

(Chien Français blanc et noir; Chien Français blanc et orange). Nagy termetű francia falkakutya. Erőteljes, fáradhatatlan, szívós, nagyvadra vadásznak vele. Felépítésében, küllemében, viselkedésében, tulajdonságaiban teljes mértékben hasonlít a » francia háromszínű kopóra, csak kétszínű: fehér alapon fekete foltos, ill. fehér alapon narancssárga foltos. A kanok marmagassága 65-72, a szukáké 62-68 cm; testtömege 28-30 kg.

Francia kutyafajták

» Ariége-i kopó, » Ariége-i vizsla, » Artésien Normand, » Artois-i kopó, » Auvergne-i vizsla, » Barbet, » Basset artésien Normand, » Basset bleu de Gascogne, » Basset d'Artois, » Basset fauve de Bretagne, » Basset griffon Vendéen, » Beagle harrier, » Beauce-i juhászkutya, » Billy, » Bordeaux-i dog, » Bourbonne-i vizsla, » Breton spániel, » Brie-i juhászkutya, » Chambray, » Drótszőrű griffon, » Dupuyi vizsla, » Francia buldog, » Francia háromszínű kopó, » Francia kétszínű kopó, » Francia spániel, » Francia vizsla, » Francia vizsla, kis termetű, » Gascogne-i kis kék griffon, » Griffon fauve de Bretagne, » Gyapjas szőrű griffon, » Kis kék gascogne-i kopó, » Kis oroszlánkutya, » Levesque, » Nagy kék gascogne-i kopó, » Nivernais-i griffon, » Normand poitevin, » Picardiai juhászkutya, » Picardiai kék spániel, » Picardiai spániel, » Pireneusi hegyikutya, » Pireneusi juhászkutya, félhosszú szőrű, » Pireneusi juhászkutya, hosszú szőrű, » Poitevin, » Pont-Audemeri spániel, » Roulers-i pásztorkutya, » Saint germaini vizsla, » Savoie-i pásztorkutya, » Uszkár, » Vendée-i griffon kopó, » Virelade

Francia spániel

(Epagneul Français). Mind a mai napig nem sikerült kideríteni, hogyan és honnan került Franciaországba; mindenesetre már a régi hollandiai iskola képein is szerepel, csakúgy, mint a XVII-XVIII. sz. mestereinek festményein. Egész Európában elterjedt. Arról nevezetes, hogy fajtajellegét teljes mértékben megőrizte. Szaglóképessége kiváló, kiképzése nagyon könnyű; sűrű, bokros, tüskés cserjékben, nádas csalitokban sikeresen és élvezettel kajtat. Többnyire teljesen hangtalanul v. csak rövid vakkantásokkal keresi az apróvadat. Tanulékony, barátságos, jó kedélyű, gazdájához ragaszkodó, remek vadászkutya.

Erőteljes felépítésű, de nem túl súlyos, vaskos eb. Feje hosszú, koponyája enyhén domború, arcorri része széles, enyhe stoppal (» Arcorri hajlás) megy át a koponyába, ajkai mérsékelten vastagok, orrtükre barna, fogazata erőteljes, szeme elég nagy, sötét, borostyánszínű, kedves, intelligens kifejezésű. (A sárga és az ún. világos szem hiba.) Füle hosszú, mélyen tűzött, lelóg; hullámos szőr borítja. Nyaka elegáns ívelésű, izmos, mellkasa mély, erőteljes, széles, a könyékig ér, háta hosszú, feszes, ágyéka rövid, egyenes, izmos. Fara kissé csapott. Végtagjai erőteljesek, egyenesek, párhuzamosak. Farka mélyen tűzött, ált. vízszintesen tartja, hosszú, selymes szőrzet borítja. Szőrzete hosszú, hullámos, sűrű, a fején rövidebb, a göndör szőr csak a fülön, a nyakon, a végtagokon és a farok tövén kívánatos, színe fehér alapon gesztenyeszínű foltokkal, legyezettséggel v. anélkül, a túl sűrűn legyezett példányokat nem kedvelik. A kanok marmagassága 55-60 cm, a szukáké 54-58; testtömege 20-25 kg.

Francia spániel

Franciás végtagállás » Mellsővégtag-állások

Francia vizsla

(Braque Français). Minden bizonnyal a legrégebbi "vadat álló" vadászeb Európában. A Pireneusok vidékéről származik. Kiválóan használható hegyekben, mocsarakban, nagy melegben, szigorú hidegben egyaránt. Hűséges, barátságos, engedelmes, fölöttébb könnyen képezhető. Nemes megjelenésű, erőteljes, de nem nehézkes, nagy termetű kutya.

Feje eléggé nagy, koponyája csaknem lapos, arcorri része hosszú, szögletes. Szeme gesztenyebarna v. sötétsárga, értelmes tekintetű. Füle közepesen hosszú, a vége lekerekedő, lelóg. Nyaka izmos, elegáns vonalú, háta egyenes, ágyéka feszes, fara kissé lejtős. Végtagjai párhuzamos állásúak, a hátulsók valamivel szélesebb alapon állnak. Farkát általában kurtítják, ill. gyakran születéstől rövid. Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló. Színe fehér alapon gesztenyebarna foltos v. pettyes. Átl. marmagassága 56-65 cm; testtömege 25-32 kg.

Francia vizsla, kis termetű

(Braque Francais de petite taille). Nagyon hasonlít híresebb rokonához, a » francia vizslához, de annál kisebb termetű. Remek vadászkutya, mezei és vízi munkára egyaránt alkalmas; kiváló nyomkövető, és megbízhatóan viszi oda gazdájának a lelőtt szárnyasvadat. Természeténél fogva intelligens, szófogadó, hűséges eb.

Karcsú, izmos, jó felépítésű kutya. Feje hosszú; jellegzetesen vizslaszerű. Koponyája lapos, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrháta egyenes. Füle széles alapú, magasan tűzött, lelógó. Szeme sötétbarna. Nyaka elegáns vonalú, lebernyeg nélküli. Háta izmos, ágyéka feszes fara kissé csapott. Mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai párhuzamos állásúak, egyenesek, jó csontozatúak. Mancsa kerekded, ujjai zártak. Farkát felére, kétharmadára kurtítják, vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, sűrű. Színe fehér, gesztenyebarna foltokkal v. pettyekkel, ill. egyszínű gesztenyebarna v. sárgásbarna. Marmagassága 47-56 cm; testtömege 17-25 kg.

Friss nyom.

A kutyakiképzésben így nevezik a 30 percnél nem idősebb nyomokat. Viszonylagos meghatározás, mert sok más tényező, környezeti hatás (időjárás, talajviszonyok stb.) is befolyásolja a nyom kidolgozhatóságát.

Front.

A kutya testének elülső része.

Futólánc.

Olyan kifeszített drót v. huzal, amelyen egy futó karika van, és ehhez kötik a kutyát. A lánc mindkét végén levő forgó láncszem lehetetlenné teszi a lánc összecsavarodását. Nem túl szerencsés módszer, de még mindig előnyösebb, mint a rögzített láncon való tartás, mert valamivel több mozgást tesz lehetővé az állat számára.

Fűevés.

Gyakran tapasztalható, hogy az egyébként teljesen egészséges kutya minden látható ok nélkül füvet eszik, de ált. néhány óra múlva a megevett füvet - sőt gyomra egész tartalmát - kihányja. Feltehetően valamilyen gyomorbántalom váltja ki. (» Perverz étvágy)

Fülápolás.

A kutya fülét legalább havonta egyszer alaposan át kell vizsgálni. Puha szövetbe csavart ujjal v. tamponnal gondosan el kell távolítani a lerakódott zsírréteget, de túl mélyre soha nem szabad benyúlni, nehogy megsérüljön valamilyen érzékenyebb rész. A fül belső részén az erősebb szőrzet akadályozhatja a járatok szellőzését, összegyűjti és felhalmozza a port, váladékot, ezért rendszeresen el kell távolítani v. le kell nyírni a szőrt, különösen a hosszú fülű fajtákon (szetterek, spánielek). Ha a kutya a fejét állandóan rázza, a padlóhoz dörzsöli, vakarja v. félrebillentve tartja, akkor valószínű, hogy mélyen a hallójáratban gyulladás keletkezett.

Tamponnal távolítható el a fülben lerakódott zsírréteg

Fülkorrekció.

Egyes fajták egyedeinek hibás fülállását sebészetileg szabályozzák; a műtétet főleg terriereken, skót juhászkutyákon szokták végrehajtani. Mindkét fajta egyedei közt előfordulhatnak ugyanis álló fülű példányok. Ha ezeken a kutyákon ~t végeznek, fülük esetleg szabályosan fog állni a műtét után. A ~nak azonban nem sok értelme van, mert a hibás fülállást az utódok öröklik.

Fülkupírozás.

Kozmetikai műtét; számos országban megengedik, sok helyütt viszont tiltják; nálunk elvégezhető.

A fülvágás hívei arra hivatkoznak, hogy a kutya füle különösen érzékeny, verekedés közben könnyen megsérülhet. A sebzett v. megtépett fül erőteljesen vérezhet, emiatt a kutya legyengül. Régen a legtöbb vadászkutya fülét születésük után néhány héttel csonkolták, hogy elejét vegyék a sérüléseknek; manapság a ~t kizárólag esztétikai szempontból végeztetik el.

A következő fajták fülét vágják: » beauce-i juhászkutya, » boxer, » dobermann, » brie-i juhászkutya, » brüsszeli griffon, » dog, » flandriai pásztorkutya, » kaukázusi juhászkutya, » majom pincser, » Törpe pincser, » schnauzer (törpe közép-, óriás), » staffordshire terrier, » staffordshire bullterrier.

A beavatkozás érzéstelenítéssel v. altatással történik. A különböző fajtájú kutyáknál különböző formájú sablonokat alkalmaznak; a fül formája emeli ki a fej jellegzetességét. A műtét után a füleket ragtapasszal rögzítik olyan módon, hogy később a kívánt formában álljanak, és az állatnak a legkevesebb fájdalmat okozza. Az időben, szakszerűen kupírozott fül a műtét után 2-4 hét múlva rendszerint feláll.

Ha a fülporc gyenge v. hosszúra sikerültek a fülek és emiatt nincs tartásuk, előfordulhat, hogy csak jó néhány hónap múlva állnak fel előírásszerűen. Ezt a folyamatot egyébként a fülek felragasztásával, rögzítésével a tulajdonos is elősegítheti, meggyorsíthatja. Ha a seb hegesedésekor a fül zsugorodik, akkor a zsugor kitépésével lehet segíteni a bajon. Ha kiderül, hogy a fül azért nem áll fel, mert hosszúra sikerült, akkor - szerencsés esetben - újabb műtéttel a hiba helyrehozható.

A ~nál többnyire figyelembe veszik az éppen időszerű divatot, valamint a kutya koponyaformáját. Vannak olyan szakemberek, akik csak akkor végzik el a beavatkozást, amikor a kutya végleges fejformája már kialakult.

A műtét során a kölyök testtömegét is figyelemmel kísérik, a törpeschnauzereknek pl. mindaddig nem csonkolják a fülét, amíg a testtömegük el nem éri a 3 kg-ot. A kiskutya kora is befolyásolja a műtét elvégzésének időpontját: egyesek a 6-8, mások a 10-12 hetes kort tartják a legelőnyösebbnek.

Dog, szépen álló fülekkel

Dobermannkölyök fülkupírozás előtt...

...és után

A schnauzer fülét is kupírozzák

Jól vágott boxerfül

A kutya jellegzetes fülformái és -tartásai (a 145. és a 146. oldalon is)

Fültartás

A fülek alakja és mozgékonysága a kutya fejének jellegzetes kifejezést kölcsönöz, sőt még a vérmérsékletéről is árulkodik. Vannak álló, előrebicsakló, lelógó, kupírozott (vágott) fülű kutyák.

Az álló fülek végükkel előre és felfelé állnak. Az állat fejéhez viszonyítva v. nagyok v. kicsinyek, és olyan háromszöghöz hasonlítanak, amelynek az alapja rövidebb az oldalainál, ill. egyenlő szárú háromszögre emlékeztetnek. A fülek végei hegyesek v. lekerekedők (német juhászkutya, csau-csau, francia buldog stb.).

Az előrebicsakló fülek kétfélék lehetnek: v. porcok alapjánál a homlok vonalán (pl. az airedale terriernél), v. a fül felső egyharmada bicsaklik előre (pl. a skót juhászkutyánál). Az előrebicsakló fül német juhászkutyánál is előfordulhat, ha a fülporc gyenge (angolkór v. sérülés, esetleg öröklött hiba miatt).

A lelógó fül saját súlyánál fogva a kutya fejének mindkét oldalán lecsüng (pl. vadászkutyafajták). A lelógó fül lehet hosszú (basset hound) rövid, csavarodott, ún. rózsafül (angol buldog) lapuszerű (magyar vizsla). A fül vége legtöbbször lekerekedő.

A kupírozott fülű kutyák fülei eredetileg lelógnak (dobermann, boxer, dog stb.), csupán a megfelelő sablon szerint elvégzett műtét és hosszan tartó kezelés után állnak fel (» Fülkupírozás).

Fürdetés.

A kutya ~ével kapcsolatban sok tévhit terjedt el; van, aki gyakran, van, aki sohasem fürdeti kutyáját. Egyik sem helyes; a gyakori ~ éppen olyan káros, mintha sohasem mosdatják a kutyát. A gyakori ~ azért okoz problémát, mert az eb bőrében nagyon kevés a faggyúmirigy, és az amúgy is érzékeny bőrt a szappan v. az egyéb samponok, de maga a víz is, közvetlenül éri, és emiatt a külső behatásokra érzékenyebben reagál; a bőr hajlamossá válik a különböző fertőzésekre, » ekcémára. Ha viszont egyáltalán nem fürdetik az ebet, előbb-utóbb kellemetlen szagúvá válik a sok beletapadt piszoktól és baktériumtól.

A környezetünkben tartott kutya ápolásáról mindenképpen gondoskodni kell. Ez tkp. az állat szőrének két-három naponkénti alapos átkefélése; és ezt az alapműveletet célszerű olykor (5-6 havonként) ~sel is kiegészíteni.

A ~ gyakorisága egyébként - bizonyos józan határok között - nyilvánvalóan attól is függ hogy milyen állapotban van az állat bundája. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy akkor fürdessük az ebet, ha piszkos v. ha erős kutyaszaga van, de semmiképpen sem gyakrabban, mint két-három havonta; szem előtt kell tartani, hogy a kellemetlen szag jöhet a fülekből, a fogakból, és származhat a sokáig viselt nyakörvtől is. A legtöbb kutya, amelyet megfelelően ápolnak és gondoznak, tiszta és jószagú marad, még ha ritkán fürdetik is.

A ~ lehetőleg folyó vízsugárral történjen, mégpedig kb. 35-36 °C-os vízzel. Nem árt, ha a kád aljára gumiszőnyeget teszünk, hogy az állat ne csúszkáljon, és célszerű a fülébe vattát dugni. Legjobb, ha gyermeksampont használunk de még ezt is alaposan ki kell öblíteni a szőr közül. ~kor az ujjunkkal dörzsöljük a kutya testét, ez bármilyen kefénél jobb; ~ után, ha mód van rá, hagyjuk, hogy a kutya megrázza magát; a víz eltávolításának ez a leghatékonyabb módszere. Ha ez megtörtént, töröljük szárazra az állatot. ~ után két-három óráig ne vigyük a kutyát szabadba; hideg időben pedig még tovább tartsuk fűtött szobában. A ~ és a szárítás, amennyire csak lehet, gyorsan történjen.

Fürkészés.

Nem azonos az állatok » felderítő viselkedésével; a ~ a vadászattal, a zsákmányszerző, pontosabban a zsákmánykereső magatartással kapcsolatos. A farkasok és a kutyák ui. olyan vadászó állatok, amelyek prédájukat nyomon követik és úgy ejtik el, ezért fürkészőképességük - amely a vadászat egyik legfontosabb mozzanata - rendkívül fejlett. A különbség talán az, hogy a farkasok sokféle állatra vadásznak (univerzális vadászok), és zsákmányszerzés közben valamennyi érzékszervüket majdnem egyformán használják. A kutyafajták többsége viszont elsajátított egyfajta speciális vadaszati stílust, a nyomkeresők pl. remek szimatmunkájukkal képesek az állat v. az ember nyomát követni; a szemmel vadászók (» Agarak) főként nyílt terepen, gyorsan futó préda elfogására alkalmasak.

A vadászat és a környezet ~e mellett farkasra és kutyára egyaránt jellemző a szociális vizsgálódás is; az olyanfajta ~ amely egymásra irányul. Ez a szociális kutatás mindkét fajnál hasonló, és legszembetűnőbb sémái az anális ill. a genitális tárgyak szaglással való kölcsönös vizsgálata. Egyes kutatók szerint egyébként a farkasok a másik állat fejét fürkészik fokozott figyelemmel, a kutyák viszont elsősorban a genitális tájékot.

Galandférgesség.

A kutyák belében sokféle galandféreg fordulhat elő, ennek elsősorban az emberrel való szoros kapcsolata miatt van jelentősége. Előfordulhat azonban, hogy a férgek olyan mértékben elszaporodnak az állat beleiben, hogy táplálékelvonás v. mechanikus hatások következtében súlyosan megbetegítik.

A galandféreg teste ízekből áll; ezeket a féreg feje, az ún. scolex termeli; a scolex szívógödrökkel v. horgokkal tapad az állat belének nyálkahártyájára. A láncolat végén levő, petékkel telt, érett ízek előbb-utóbb leszakadnak és a kutya bélsarával a külvilágra kerülnek. A különböző galandférgeket méreteikről, az ízek alakjáról, nagyságáról, valamint arról a tényről, hogy a bél melyik szakaszában telepedett meg, fel lehet ismerni. Kizárólag köztigazdák útján fejlődnek.

A háromízű galandféregnek (Echinococcus granulosus) pl. a sertés, a juh, a szarvasmarha - és ritkán az ember - a köztigazdája; ezekben az élőlényekben fejlődnek ki s válnak fertőzőképessé az ebre veszélyes rivókatömlők (echinokokkusz-tömlők), amelyekből a kutyában alakulnak ki a kifejlett galandférgek.

Az ember is belekerülhet ebbe a ciklusba, ha a kutya bélsarában levő galandféregpeték az emésztőcsövébe kerülnek. A fertőződés forrása lehet a galandférges kutyának a simogatása v. az ilyen állat bélsarával szennyezett konyhakerti növények, ill. a földről fölszedett mosatlan gyümölcsök fogyasztása. A petéből az ember bármelyik szervében, leggyakrabban a májban, a tüdőben, de még az agyvelőben is kifejlődhet az ún. rivókatömlő. A tünetek ált. nem jelentkeznek olyan módon, hogy a fertőződés jól felismerhető legyen, de ha a ciszták megrepednek, a hirtelen bekövetkező anaphylaxiás (allergiás) reakció akár halált is okozhat.

A parazita kellemetlen szövődményeként a ciszta tartalma a testüregekbe ömölhet; ezzel számos új, ún. leánykatömlő fejlődik ki, s közöttük óriási, akár 50 1 folyadékot tartalmazó ciszták is előfordulhatnak. Eltávolításuk sebészeti feladat; sokszor azonban még a műtét sem segít, ill. a beteget nem is lehet megoperálni v. azért, mert a ciszta elérhetetlen, v. túl későn fedezték fel a bajt. Nemrégiben azonban előállítottak olyan benzimidazol-készítményt, amivel a hólyagférgességet emberben, állatban egyaránt gyógyítani tudják.

A kutyák fertőzöttsége különösen vidéken gyakori; főleg akkor betegednek meg, ha hólyagférges szerveket (májat, tüdőt) falnak fel. Ezekhez mindenekelőtt a házi disznóölés alkalmával jutnak hozzá. Vidéken ugyanis még elég sok helyen él az a rossz szokás, hogy a disznóölés során a hólyagférges belső szerveket (pl. a májat) a kutyának vetik.

A kutyákban a háromízű galandférgen kívül előfordulnak még egyéb galandférgek is, pl. az uborkamag alakú galandféreg (Dipylidium caninum); hossza elérheti a 4050 cm-t, és rendszerint 90-100 ízből áll; az ízek (főleg az érett ízek) világosvörös színűek és az uborkamaghoz hasonlítanak.

A köztigazdája az ember, a kutya és a macska bolhája, egyes adatok szerint azonban még a kutya tetve is. Ezeknek a rovaroknak a testében fejlődik ki a lárvája, amikor a kutya szétrágja a bolhát v. a tetvet, a szabaddá vált lárvákból az állat vékonybelében kialakul a kifejlett galandféreg. Az ember is fertőződhet, a kutyát simogatva érintkezésbe kerül az állaton levő lárvával. A lárvák a bolhában 3-4 hét alatt alakulnak ki, ezek a kutyákban kb. 10 nap múlva fejlődnek ivarérett galandférgekké.

Az uborkamag alakú féregízek a kutya végbélnyílása körül viszketést okoznak; az ebek nyugtalanok, gyakran kapkodnak a farkuk, ill. a végbéltájékuk után, nyaldossák ezeket a testrészeiket és "szánkáznak", azaz ülepükre ülve csúszkálnak ide-oda.

A kutyák vékonybelében élősködnek még a különböző Taenia fajok: a fűrészes galandféreg (Taenia pisiformis) 0,5-1 m; a kergeféreg (Taenia multiceps) 0,41 m, valamint számos más galandféreg. Köztigazdái lehetnek a juh, a sertés, a nyúl. Elsősorban a vágóhidak környékén élő ebekben, továbbá a vadászkutyákban és pásztorkutyákban élősködnek. A férgek petéi a kutya bélsarával kerülnek a külvilágra, majd ivóvízzel v. táplálékkal jutnak a köztigazda emésztőcsatornájába.

A galandférges fertőzést a kutya bélsarának mikroszkópos vizsgálata alapján lehet megállapítani. Ma már vannak olyan gyógyszerek, amelyekkel a kutyából a galandférgek viszonylag könnyen eltávolíthatók, de fontos a megelőzés is. Ügyelni kell arra, hogy a kutyák ne juthassanak hozzá a különböző háziállatok belső szerveihez, így a fertőzési láncolat megszakad, és az eb nem kap bélférget.

A ~ következményeit leginkább a fiatal, rosszul táplált állatok sínylik meg.

Az uborkamag alakú galandféreg életciklusa

1. a leszakadt íz a kutya bélsarával jut a külvilágra, 2 fejlődő lárvája, 3 köztes gazdája a kutya bolhája, 4. a kutya vékonybelében fejlődik ki a galandféreg

Galgo Espanol » Spanyol agár

Gallér » Szőrgallér a nyakon

Galopp » Járásmódok

Gamel Dansk Honsehund » Ősi dán vizsla

Gascogne-i kis kék griffon

(Petit Griffon bleu de Gascogne). Francia kopó; kisvadra vadásznak vele. A » drótszőrű griffonból és a » kis kék gascogne-i kopóból alakították ki. » Basset típusú, intelligens, tanulékony, rendkívül kedves, értelmes kutya. Rövid lábai ellenére fürge, ügyes, eleven állat. Ízig-vérig vadászkutya, de egy kissé engedetlen; gazdájához nagyon ragaszkodik.

Feje hosszú, koponyája lapos, stopja (» Arcorri hajlás) egészen enyhe, orrháta hosszú, egyenes. Orrtükre fekete, fogai ollósan zárodnak. Szeme sötétbarna, füle mélyen tűzött, hosszú, lelóg. Nyaka rövid, lebernyeges, háta erős, egyenes; ágyéka feszes, izmos; fara magas. Mellkasa mély, a könyökéig ér, hasa enyhén felhúzott. Mellső végtagjai rövidebbek, mint a hátulsók, párhuzamosak, mancsa nagy, ujjai boltozatosak. Farka hosszú, vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, sűrű; színe fehér, feketével sűrűn pettyezve, fekete foltos, a szemek fölött és az arcorri részen, valamint a végtagok alsó részén rőt. Marmagassága 43-52 cm; testtömege 15 kg.

Gén.

A » kromoszóma meghatározott részén (a lokuszon) elhelyezkedő, a genetikai információt hordozó öröklődési anyag.

Genotípus.

Az élő szervezetek » kromoszómáiban levő » gének összessége. Abban nyilvánul meg, hogy az élőlények (állatok és növények) milyen tulajdonságokat örököltek szüleiktől, és milyen jellegeket örökítenek át utódaikra.

Glabella » Arcorri hajlás

Glen of Imaal terrier.

Alacsony termetű, hosszú szőrű, szalmasárga v. kékesszürke színű vadászkutya; meglehetősen régi fajta. Nevét Írország Glen of Imaal vidékéről kapta. Valamikor régen a » Staffordshire bullterrierhez hasonlóan » kutyaviadalokon szerepelt, de ellentétben a » bullterrierek véres harcával, ezek a küzdelmek mindig nyílt terepen és békésebben zajlottak le. Napjainkban egyebek között borzvadászatra használják. Írországon kívül nem nagyon ismerik. Talán az a legjellemzőbb rá, hogy ún. természetes fajta, tehát még kiállítások alkalmával sem kell különleges mesterséges kezelési eljárásnak alávetni. A champion címet mindaddig nem érheti el, amíg nyomkövetés és támadás közben ki nem próbálták. Marmagassága 33-36 cm; testtömege 14-16 kg. (1. 55. színes fénykép)

Golden Retriever » Arany retriever

Gondoskodó (anyai) viselkedés.

A szuka jellegzetes magatartása kölyökkutyákkal szemben. Ez a viselkedés két ivarérett állat között gyakorlatilag nem tapasztalható. Első megnyilvánulása az, hogy a szuka ellés után egyenként lenyalogatja, megtisztítja a kölyköket; vizelésre és székelésre ingerli őket, majd a vizelet nyomát és a székletet eltünteti. Ha szoptatás közben egyik kiskutya elkeveredik a többitől és ezt nyüszítéssel jelzi, az anya odamegy, óvatosan a szájába veszi, és visszaviszi társaihoz. A szuka könnyedén hurcolja kölykeit egyik helyről a másikra; egyszerre mindig csak egy kiskutyát vesz a szájába, ilyenkor rendkívül óvatosan halad, közben farka lelóg, füleit kissé hátracsapja, végül a kölyköt leteszi, magára hagyja, visszamegy a következőért.

Megfigyelték, hogy a szuka kölyökgondozási hajlama jelentős mértékben függ a kiskutyák korától is. Ha az olyan szuka alá, amelynek a kölykei négyhetesek, az anyatejen kívül már más eledelt is fogyasztanak és anyjuk szemmel láthatóan már nem sokat törődik velük, 2-3 napos újszülöttet teszünk, a gondozására vállalkozik; ezt ugyanolyan körültekintéssel végzi, mint tette a saját kölykeivel ugyanabban az időszakban.

Az újszülöttek jellegzetes, sárgarépára emlékeztető szaga feltehetően fontos tényező a felnőtt kutyák velük szembeni viselkedésében. A kölykeit tisztogató anyakutya kifejezésében pl. vonzódást és bizonyos undorodást egyaránt megfigyelhetünk. Egyesek úgy vélik, hogy a kiskutyák erős szaga védelmet jelent más, idegen kutyákkal, főleg kanokkal szemben. (Nem vitás, hogy a kölyköket v. azok szagát a kan kutyák érdekesnek, de igen kellemetlennek találják.)

Bernáthegyi alom

Gordon szetter

(Gordon Setter). Régi fajta, a skótok egyetlen saját tenyésztésű vadászkutyája. A fajtát a 19. sz. elején Alexander, Richmond és Gordon negyedik hercege honosította meg, akinek egész életében az volt a fő kedvtelése, hogy ennek a fajtának a kialakításán tevékenykedett. A hagyomány szerint egy kivételesen jó képességű collie (» Skót juhászkutya) szukát keresztezett a legjobb szetterével, így született meg a ~.

Kitűnő vadászkutya; jól tűri az időjárás viszontagságait. Jellegzetessége hogy amikor rátalál a vadra, körözni kezd körülötte és így tartja fogva. Érzékeny, intelligens, erős, szívós kutya, nem ugatós, fegyelmezett. Termetre valamivel nagyobb és erősebb, mint az » angol szetter, elegáns megjelenésű. Feje szikár, arcorri része hosszú, szeme sötétbarna, füle hosszú, lelóg, V alakban végződik. Háta rövid, egyenes, ágyéka széles, fara enyhén lejtős, mellkasa mély, hasa felhúzott. Mellső végtagjai erősek, egyenesek, a hátulsók izmosak. Farka majdnem egyenes, ill. kissé görbe, kard alakú, egészen a csánkjáig ér. Szőrzete tömött, sűrű, hullámos, fényes, de nem olyan selymes, mint a szetteré, lábai hátulsó felületén, valamint a farka alsó részén a szőrzet zászlószerű; színe ragyogó szép fekete, gesztenyevörös jegyekkel. A kanok marmagassága 65-70, a szukáké 58-65 cm; testtömege 25-32 kg. (1. 56. színes fénykép)

Gordon szetter

Gos d'Atura » Katalán pásztorkutya

Göndör szőrű retriever

(Curly-Coated Retriever). Rangidős a retrieverek között a 19. sz. elején az » ír vízispániel, az » újfundlandi, a » labrador retriever és az » uszkár keresztezéséből született. Kialakítását feltehetően befolyásolta a vadászfegyverek tökéletesedése; a lelőtt szárnyasvadak ugyanis egyre nagyobb magasságokból, egyre távolabbról estek le, és az akkoriban alkalmazott vadászkutyák ezek felkutatására nem voltak alkalmasak, az » apportírozásban sem voltak megfelelőek. Olyan ebekre volt szükség, melyeket a felkutatás és a jelzés feladatain túl a szárnyasvad behozására is használni lehetett. Ilyen körülmények között és ezért lépett a színre a ~ elsősorban vízi vadászatoknál, különösen folyamokkal, folyókkal szabdalt v. mocsaras területeken végez felbecsülhetetlen munkát. Ereje és robusztus felépítése miatt főként a vadászok kedvelik, de akár házőrzőnek is használható. Ennek ellenére napjainkban szinte veszélyeztetett fajtának számít.

Legfeltűnőbb küllemi nevezetessége a testét tetőtől talpig beborító perzsabárány-szerű göndör szőrtakaró. Feje hosszú, arányos, orrháta egyenes, orrtükre barna. Szeme fekete v. sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle kicsi, lelóg, rövid fürtök fedik. Háta feszes, ágyéka izmos, mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai párhuzamos állásúak. Farkát a hátvonalában tartja. Színe fekete v. sötétvörös. Átl. marmagassága 66 cm; testtömege 31-36 kg. (l. 57. színes fénykép)

Görög kopó

(Ellinikós Ichnilátis). Erős, élénk, kitartó, nagyon jó szimatú és rendkívül szívós vadászkutya; falkában v. egyedül vadásznak vele. Sík és hegyes területeken, sőt nehezen hozzáférhető sziklák között egyaránt eredményesen dolgozik.

Koponyája kissé lapos, homloka elég széles, arcorri része egyenes vonalú. Szeme élénk, értelmes kifejezésű, gesztenyebarna. Füle közepesen hosszú, sima, lelógó. Nyaka erős, izmos, mellkasa fejlett, mély, háta hosszú és egyenes, hasa száraz, könnyedén felhúzott. Végtagjai függőlegesek, izmosak, erősek. Farka hosszú, mozgás közben vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, sűrű, kissé kemény, összeálló, a testéhez tapadó; színe fekete, vörös jegyekkel, olykor kis fehér folttal a mellkasán. A kanok marmagassága 47-55, a szukáké 45-53 cm; testtömege 17-20 kg.

Görög kopó

Grahund » Szürke rénszarvasvadász kutya

Grand Anglo-Français blanc et noir » Nagy angol-francia kétszínű kopó

Grand Anglo-Français blanc et orange » Nagy angol-francia kétszínű kopó

Grand Anglo-Français tricolore » Nagy angol-francia háromszínű kopó

Grand bleu de Gascogne » Nagy kék gascogne-i kopó

Grand Gascon Saintongeois » Virelade

Grand Griffon Vendéen » Vendée-i nagy griffon

Greyhound » Angol agár

Griffon á poil dur » Drótszőrű griffon

Griffon á poil laineux » Gyapjas szőrű griffon

Griffon Belge » Belga griffon

Griffon Bruxellois » Brüsszeli griffon

Griffon fauve de Bretagne.

Francia vadászkutya; rendkívül jó szimatú, élénk, értelmes, könnyen képezhető állat. Hazájának határain túl nem nagyon ismerik, kevesen tenyésztik. Társként, szobakutyaként is használható, a gyerekeket különösen szereti.

Középtermetű, erőteljes, rusztikus állat. Feje hosszúkás, koponyája lapos, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrtükre fekete v. sötétbarna. Szeme barna, barátságos, értelmes tekintetű, füle mélyen tűzött, hosszú, lelógó. Nyaka rövid, izmos, háta egyenes, feszes, ágyéka izmos, fara enyhén csapott, mellkasa mély, széles, erős. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, izmosak. Farka közepes hosszúságú, ált. vízszintesen tartja. Mancsa kerekded, ujjai zártak. Szőrzete nem túl hosszú, kemény, sűrű (göndör v. gyapjas nem lehet); színe rőt, ill. élénk barnásvörös. A kanok marmagassága 50-55, a szukáké 47-52 cm; testtömege 20 kg.

Griffon Nivernais » Nivernais-i griffon

Griffonok.

Középtermetű, Európa-szerte elterjedt vadászkutyák. Valamennyiük őse a » drótszőrű griffon, Korthals, amelyet tenyésztőjéről, Eduard Korthalsról neveztek el. Ez a lelkes holland kutyabarát az 1870-es évek elején elhatározta, hogy a vadászkutyák jó tulajdonságait rögzítve, új fajtát alakít ki. A részleteket sajnos nem ismerjük (az nyilvánvaló, hogy több vadászkutyatípus vett részt az új fajta kialakításában), csak a végeredményt, ami viszont elismerésre méltó. A drótszőrű griffon torzonborz fejű, érdekes megjelenésű, kicsit talán túlságosan is önálló, de megbízható, jó vadászkutya. Változatai: a » barbet, a » belga griffon, a » brüsszeli griffon, a » gascogne-i kis kék griffon, a » griffon fauve de Bretagne, a » gyapjas szőrű griffon, a » nagy kék gascogne-i kopó, a » nivernais-i griffon, a » vendée-i griffon kopó, a » vendée-i nagy griffon.

Groenandael » Belga juhászkutyák

Grosser Münsterländer Vorstehhund » Nagy münszterlandi vizsla

Grosser Schweizer Sennenhund » Nagy svájci pásztorkutya

Grönlandhund » Grönlandi kutya

Grönlandi kutya

(Grönlandhund). Elterjedési területe Grönland és Skandinávia; a szánhúzó kutyák fajtacsoportjába tartozik. Spiccszerű munkakutya; értelmes, kitartó, vakmerő, bátor, rendkívül szívós. A legnehezebb természeti viszonyok között is megállja a helyét; tájékozódóképessége különösen kiváló, amerre egyszer járt, azt az utat mindig megtalálja. Idegenekkel szemben barátságtalan, ezért házőrzésre is kiválóan alkalmas.

Erős alkatú, jó felépítésű, izmos kutya. Koponyája széles, enyhén domború, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, arcorri része keskenyedő, de nem hegyes. Orrtükre fekete, olykor világosabb is lehet, fogazata erőteljes, ollós harapású. Szeme barna, de a szőrzet színének megfelelő is lehet, kissé ferde vágású. Füle kicsi, háromszög alakú, felálló. Nyaka rövid, izmos, háta egyenes, széles, feszes, ágyéka erőteljes, mellkasa mély, a könyök alá ér. Végtagjai erőteljesek, párhuzamosak. Farka a hátára kunkorodik. Dús szőrzet borítja. Mancsa gömbölyded, erős karmokkal és talppárnákkal. Szőrzete kettős: az aljszőrzet dús, lágy és sűrű, a fedőszőr hullámos, de nem göndörödő; fején, valamint a lábain a szőrzet rövidebb, mint a testén, bundája egyszínű, valamennyi ismert kutyaszínben előfordulhat. A kanok marmagassága legalább 60, a szukáké minimum 55 cm; testtömege 30 kg.

Grönlandi kutya

Gümőkór

(tuberkulózis). A kutya ~ját két Mycobacterium faj: a Mycobacterium tuberculosis (főleg az ember ~jának előidézője) és a Mycobacterium bovis (az emlősök ~jának okozója) válthatja ki. Az eb leggyakrabban beteg embertől v. szarvasmarhától fertőződhet. Hazánkban meglehetősen ritkán fordul elő, mert az eb viszonylag ellenálló a kórokozókkal szemben, másrészt nálunk gyakorlatilag a szarvasmarha-~t felszámolták, s így elég csekély a fertőződési lehetőség.

A kutya ált. szájon át v. légzés útján fertőződik; a szervezetbe került baktériumok a bejutás helyén gócot alakítanak ki. Az ott levő nyirokcsomók megbetegednek, elváltoznak, egyes esetekben betokozódnak, elmeszesednek. Ha a szervezet » ellenálló képessége gyenge, akkor a mikrobák elszaporodnak, bekerülnek a vér- és a nyirokáramba; az állatban sok helyen szinte egyszerre ~os gócok keletkeznek (korai generalizáció). Előfordulhat az is, hogy a kórokozó nem egyszerre, hanem szakaszosan kerül a véráramba, így a régebbi ~os elváltozások mellett friss gócok is kialakulnak (késői generalizáció).

Mivel a ~ a legtöbb esetben lassan alakul ki és zajlik le, a kutya sokszor hónapokon keresztül üríti a kórokozókat és fertőzi a környezetét. A beteg eb kezdetben fáradékony, néha lázas, étvágya változó. Ha tüdő~ban szenved, köhög, ha bél~os, akkor emésztési zavarokkal küzd. Az állat előbb-utóbb súlyosan lesoványodik és elhullik. A gyógykezelés értelmetlen, mivel a gyógyult állat is üríti a kórokozókat. Sajnos az egyetlen megoldás az eb kiirtása.

Gyapjas szőrű griffon

(Griffon á poil laineux). Francia vadászkutya. Mint a » griffonok, ez a fajta is a Korthals griffontól származik. Talán nem annyira népszerű és elterjedt, mint a » drótszőrű griffon, de ugyancsak remek vadászkutya. Értelmes, tanulékony, könnyen képezhető. Erdőn, mezőn, mocsaras területeken is egyaránt ügyesen, megbízhatóan dolgozik.

Feje borzas, hosszú és széles, szögletes pofával, erős bajusszal. Szeme sárga, füle lelóg, bőséges sima v. hullámos szőr borítja. Nyaka hosszú, mellkasa széles és mély, ágyéka erős, kissé lejtős. Végtagjai izmosak, jó csontozatúak. Farkát egyenesen hordja, hosszú szőr borítja. Szőrzete félig selymes, sima v. hullámos (sohasem göndör); színe gesztenyebarna fehérrel v. anélkül. A kanok marmagassága 55-60, a szukáké 5055 cm; testtömege 25-28 kg.

Gyávaság.

A kutya egyik leggyakoribb és legkevésbé kívánatos tulajdonsága; ált. tönkreteszi a különben értékes állat valamennyi jó tulajdonságát. Hagyományos módszerekkel ritkán kezelhető ki, legtöbbször egész életén át viseli ennek kellemetlen jegyeit. A tulajdonos úgy érzi, hogy folyton-folyvást mentegetőznie kell a kutyája miatt. A közhiedelem az, hogy az ilyen állat borzalmas bánásmódban részesült kölyökkorában; sajnos azonban a legtöbb esetben öröklött ~ról van szó.

Gyerek és kutya.

"A gyerekek és a kutyák tegezik egymást" - mondja a Nobel-díjas Konrad Lorenz, a viselkedéskutatás atyja. S valóban: minden gyerek szereti az állatokat, legfőképpen a kutyákat. Nagyszerű játszótárs, megbízható barát és védelmező, az egyedüli gyerek számára még egyfajta segítség, támasz is lehet. A gyerek depressziója v. agresszivitása átváltozik a kutya iránti gondoskodássá és szeretetté. A testi hibás gyermekek mellett a kutya egyenesen gyógyír, mert figyelmen kívül hagyja a gyerek hátrányos helyzetét, így nem érzi magát kitaszítottnak, és gyakran a kutyán keresztül találja meg a többi gyerekkel a nagyon fontos kapcsolatot. Ezért a pszichológusok és a pedagógusok közül mind többen javasolják, hogy vásároljanak a szülők kutyát gyermeküknek; az állat gondozása rendszeretetre, kötelességérzetre neveli kis gazdáját; nevelése, kiképzése pedig következetességet, önfegyelmet követel.

A gyermek életkora meghatározza, hogy milyen mértékben tűrik el egymást az állattal. A pszichológusok szerint a hároméveseknek még nincs érzékük egy másik élőlény iránt, a négyévesek pedig bizonyos körülmények között a felnőttekkel szemben érzett tehetetlenségük ellensúlyozásaként a kutyán akarják kiélni ún. hatalmaskodásukat. Az ötéves gyermek kiegyensúlyozottabb, de felelősséget még nem vállalhat magára. A nyolcéves többnyire elég érett, hogy egyedül is ellásson egy kutyát. A szülők azonban mindenképpen ügyeljenek arra, hogy a kisgyerek és a kutya nem nélkülözheti a gondoskodást és az irányítást a megfelelő pajtásság kialakítása érdekében.

A kutya mindig örömmel üdvözli a csecsemő érkezését. Őrzési ösztöne ilyenkor feléled. A gyermekkocsit azért mégsem lehet kizárólag rábízni! Ahogy a gyerek cseperedik, úgy lesz egyre meghittebb pajtás, később egyenjogú barát, amikor pedig felnő, falkavezér (legalábbis ez a normális eset). Ha az újszülött érkezése előtt a kutyát ún. gyermekpótlékként kényeztették, mindent ráhagytak, agyondédelgették, akkor a csecsemő az állat számára terhes konkurenciává válhat.

Tökéletes egyetértés

Bizalom és ragaszkodás

Gyógyszerek beadása.

Az állatorvos által felírt orvosságokat gyakran a kutyatulajdonosnak kell az előírt utasítás szerint beadnia; ez a gyógyszerek halmazállapota szerint különböző módon történik.

A tablettát legcélszerűbb a kutya teljesen kinyitott szájába, egészen a toroktájékba helyezni, majd hirtelen összecsukni az állat száját. Az így beadott tablettát a kutya szétrágás nélkül lenyeli. Jó étvágyú, falánk kutyáknak a tablettát puha sajttal v. kolbászdarabkával adjuk be.

Folyékony orvosságot tilos a kutya nyitott szájába beönteni, mert könnyen félrenyelheti; a csukott száj pofazacskóját félrehúzva a képződött tasakba öntsük oly módon, hogy az állat fejét kissé felfelé tartsuk, de úgy, hogy a kutya közben folyamatosan le is tudja azt nyelni.

Por alakú gyógyszereket v. a folyékony orvosságokhoz hasonlóan v. fokhagymás hússal, esetleg tojásrántottába keverve célszerű beadni.

A beöntés és az injekciós készítmények beadása állatorvosi feladat. A laikus által beadott injekciós készítmények számos kellemetlenséget okozhatnak, esetleg az állat életébe kerülhetnek.

Folyékony gyógyszer beadása műanyag fecskendővel

Folyékony gyógyszer beadása üvegből

Tabletta beadása

Gyomor- és bélgyulladás.

A gyomor és a bél együttesen jelentkező betegsége; számos » fertőző betegség kísérő tünete lehet, de előfordulhat önálló kór formájában is. Létrejöhet kémiai és fizikai károsodásra, baktériumok, vírusok, gombák, bélparaziták okozta fertőzések hatására. Lefolyása alapján túlheveny, heveny és idült formát különböztetünk meg. A túlheveny ~ban az állat gyorsan, néhány óra alatt elpusztul. A betegség jellege csupán kórboncolással állapítható meg.

A heveny forma rendszerint » hasmenéssel és » hányással jelentkezik. A bélsár nyálkás, véres, ürítése fájdalmas, erőlködéssel jár. A kutya elesett, gyenge; hasfala nyomásra érzékeny, hasa felhúzott, hátát púposítja. Bőre ilyenkor merev és rugalmatlan, szőre fénytelen, borzolódik, hőmérséklete jóval a normális fölött van.

Az idült forma ritkán fordul elő; főleg az etetés után jelentkező hányás, enyhe fokú vízvesztés, esetleg hasi fájdalom jelzi; az állat nagyon lesoványodik, időnként hasmenése is lehet. Idült betegséget gyakran okoznak a kutya vékonybelében élősködő bélférgek, pl. a kampósfejű férgek és a galandférgek. A bélsár laboratóriumi vizsgálatával a bélférgek jelenléte kimutatható s azok elhajtásával a betegség is megszűnik.

Mivel a kutya ~a könnyen végzetessé válhat, sohasem szabad késlekedni a beavatkozással.

Gyomor- és bélhurut.

Akárcsak a gyomorban, a bélben is támadhatnak zavarok; ezeken a táplálkozás megváltoztatása nélkül gyakran a legjobb gyógyszer sem segíthet. Ált. a gyakori hígbélsár-ürítés (» Hasmenés) már bélbetegségnek tekinthető, bár ez önmagában még nem jelent veszélyt. Vannak bizonyos ételek, amelyek, ha nagyobb mennyiséget fogyaszt belőlük az állat heves jellegű bélsárürítést okozhatnak. Ilyen - rendszerint gyorsan múló - zavarokból azonban nem helyes mindjárt bélhurutra következtetni.

A valódi bélhurutot legtöbbször romlott eledel v. a szervezetbe került, kellően meg nem emészthető, a táplálék szétesése következtében keletkező méreganyagok izgató hatása idézi elő. A bél, hasonlóan az elrontott gyomorhoz, hamarosan magától is rendbe jön, ha a bajt okozó anyag minél előbb elhagyja.

Heveny jellegű hasmenés esetén a tulajdonosnak csak arra legyen gondja, hogy a bélhurutot előidéző anyagot a lehető leggyorsabban eltávolítsa az állat szervezetéből; adjon a kutyának gyenge hashajtót, és kis ideig (esetenként elég egy napig) koplaltassa az állatot. Néhány napon keresztül ne adjon húst, zsiradékot, ill. túl zsíros, nehéz ételeket az ebnek. A tej végképp tiltott étel mindaddig, amíg a jó étvágy és a jó közérzet vissza nem tér.

Gyulladás.

Túl heves v. szokatlan környezeti ingerekre létrejött védekező reakció, amikor a védekezésben részt vevő sejtek, valamint biológiailag hatásos anyagok jutnak nagy mennyiségben a károsodott szövetbe, melyek a gyulladásban lévő testrészt is károsítják. A gyulladásos szövet meleg, piros, duzzadt, fájdalmas.

Hadikutyák.

A történelem folyamán voltak olyan idők, amikor a kutyák - csakúgy mint a lovak - aktívan részt vettek a háborúkban; közelharcokban és egyéb harci cselekményekben. Állítólag Líbia egykori királya, Aliatész vetett be elsőként tömegesen ebeket; hadseregében egész kutyaezredek szolgáltak. Ezek részt vettek a történelem egyik legnagyobb kutyacsatájában, a tündriai ütközetben, ahol Aliatész a perzsa uralkodóval, Nagy Cyrusszal került szembe. Cyrus katonái úgy megrémültek a láncaikról eleresztett több száz vadul rohamozó kutyától, hogy fejvesztetten menekültek, addig, amíg a perzsa uralkodó is elengedte saját kutyáit. Ekkor állítólag Aliatész kutyái szaladtak el a harctérről.

Kr. e. az 5. sz.-ban Korinthosz városát 50 kutya védte a görögök támadásától; egy meglepetésszerű éjszakai ostromtól, amikor a város védői részegen aludtak, az első rohamot szinte kizárólag a kutyák hárították el. A véres ütközetben 49 kutya elesett, az ötvenediknek azonban sikerült felriasztani a katonákat, és így megmenekült a város. Az életben maradt eb arany nyakörvet, 49 elesett társa pedig emlékművet kapott hűségéért.

A középkorban késekkel és gyújtóbögrékkel fölfegyverzett dogokat uszítottak a páncélos lovagokra; a kutyák megzavarták a lovakat és a tömör páncélos alakzat megbomlott, egyenként aztán már könnyebb volt végezni a lovagokkal. A 19. sz.-ban a kutya szolgálati ebként jelent meg az Osztrák-Magyar Monarchia, Olaszország, a cári Oroszország, Franciaország, valamint a császári német hadsereg egységeiben is. Kialakult a ~ fogalma. Az I. világháborúban egyedül a német hadsereg 2030 ezer kutyát használt; a ~ gyakran láttak el híradós és futárszolgálatot, ők vitték a parancsokat, térképeket v. a nyakukra kötött kábeltekercseket, amelyek segítségével sikerült ismét megteremteni az összeköttetést az egymástól elszakított egységek között. Valamennyi hadsereg használt ezenkívül szanitéckutyákat is a sebesültek felkutatására.

A II. világháborúban ugyancsak részt vettek a kutyák. A nagy honvédő háború idején pl. a Vörös Hadseregnek 168 kutyás alegysége (köztük aknakereső osztaga) volt. Orosz adatok szerint, a kutyák 300 ellenséges harckocsit segítettek megsemmisíteni, 200 ezer katonai jelentést továbbítottak, 680 ezer nehéz sebesültet kutattak föl és 15 ezer km2-nyi terület aknátalanításában vettek részt.

Napjainkban a korszerű haditechnika mellett is nagy segítséget nyújtanak a kutyák a határvédelemben, katonai objektumok őrzésében stb.

Középkori páncélos lovag kutyáival együtt harcol

Hajítólánc.

Régi kellék a kutyakiképzésben (» Kiképzés). Már a mintegy száz évvel ezelőtti szakkönyvek is megemlítik, hogy ha néhányszor jól eltalálják vele a nevelés alatt álló kutyát, ez a kellemetlen mozzanat bevésődik az emlékezetébe; kialakul benne egy » feltételes reflex, amely a fájdalom feltétlen ingerét a hanghatás feltételes ingerével összekapcsolja. A lánccsörgés is figyelmeztető jelzés a kutya számára. Állandóan riasztó, esetleg fájdalmat is okozó hangot hall, ami rendkívüli hatással van rá.

Ezt igazolják azok a - voltaképpen más irányú - kísérletek, amelyek során megváltoztatták egy-egy megkötve tartott kutya láncának anyagát, vastagságát, s azt tapasztalták, hogy neurotikus tüneteik jelentősen csökkentek, csupán azért, mert más hangon csörgött a láncuk. Kiderült, hogy a ~ is sokkal eredményesebb (nem kell vele fájdalmat okozni a kutyának), ha megfelelő frekvenciatartományba tartozik a hangja. Egyes külföldi országokban már különböző hosszúságú, vastagságú és anyagú ~ok kerültek kereskedelmi forgalomba. Az ember a szaküzletekben kiválaszthatja azt a láncot, amelyikre a leginkább reagál az állat. (A hazai kereskedelmi forgalomban ~ ugyan nem kapható, de a legtöbb esetben egy jól megválasztott kulcscsomó is eredményesen betöltheti ezt a szerepet.)

Halden kopó

(Haldenstoever). Norvég fajta; közepes termetű mozgékony kutya. Feje hosszú, koponyája kissé domború, orrtükre fekete. Szeme viszonylag nagy, barna, ill. sötétbarna, füle lelóg. Nyaka hosszú, száraz, lebernyeg nélküli, mellkasa mély, háta egyenes, erős, fara fejlett. Végtagjai párhuzamosak, függőlegesek erős csontozatúak. Farka hosszú, lelógó, csaknem a csánkig ér. Szőrzete sima, nagyon sűrű, nem túl rövid; színe fehér-fekete foltokkal, barna árnyalattal a fejen, a végtagokon, valamint a fehér és a fekete részek között. Marmagassága 47-55 cm; testtömege 20-25 kg.

Haiden kopó

Haldenstoever » Halden kopó

Hallás.

A » szaglás után a kutya legfontosabb és legfejlettebb érzékelése; a cselekvő eb magatartása mindig azt tanúsítja, hogy a környezetét akusztikailag is jól érzékeli. A különféle kutyafajták ~a nem egyforma. A kor előrehaladtával gyengül, éppúgy, mint a » látás.

A kutya nagyfokú biztonsággal lokalizálja azt a pontot, ahonnan a hang származik; a hangforrás felé fordítja a fejét úgy, hogy a hang mindkét fülét szinte azonos erővel érje, a szemét pedig arrafelé szegezi, amerről a hang érkezik. Ha nem sikerül megpillantani a hangot adó tárgyat, és kíváncsiságát nem tudja legyőzni, fejét ide-oda forgatja, helyesebben billenti, és így próbál pontosabban tájékozódni a hang eredetéről.

A kutya képes meghallani minden olyan erősségű és rezgésszámú hangot, amelyet az emberi fül is érzékel, sőt az olyanokat is, amelyek az emberi fül ~tartományán már kívül esnek. A kutya könnyen meghallja a 3040 ezer, egyes adatok szerint a 70-100 ezer/s rezgésszámú ultrahangot is. Bár ez kissé túlzásnak tűnik, az kétségtelen, hogy a kutya olyan hangokat is felfog, amelyeket az emberi fül már nem észlel (ilyenek pl. az ultrahangok birodalmába tartozó akusztikai jelenségek). Az ember hallószerve legfeljebb olyan mély hangokat érzékel, amelyeknek a rezgésszáma 16/s és olyan magasakat, amelyek rezgésszáma 20-22 ezer/s.

A kutya hallószerve külső, közép- és belső fülből áll. A külső fül részei: a fülkagyló és a külső hallójárat. A középső fül legfontosabb része a dobüreg, ebben találhatók a kis hallócsontok: a kalapács, az üllő és a kengyel. A dobüreget a külső hallójárat felé a dobhártya zárja le. A dobüreget az orr-garattal összekötő csatorna a fülkürt, az ún. Eustach-féle kürt.

A középső és a belső fül között két kis nyílás, a kerek és az ovális ablak van. A belső fülben helyezkedik el a folyadékkal telt csiga; a csigában levő Corti-szerv a hangrezgéseket ingerekké alakítja át, s azokat a hallóideg az agyba, a hallókéregbe vezeti. A belső fülben található még az egyensúlyozás szerve: a hártyás ívjárat is.

A kutya külső hallószerve, a fülkagyló összegyűjti és a külső hallójáratba irányítja a hanghullámokat, így a ~ fontos segédszerve, de végső fokon nélkülözhető (pl. a » kaukázusi juhászkutyának a standardelőírás szerint szinte tőből csonkolják a fülét, ennek ellenére ugyanúgy hall, mint a többi fajta).

Hamilton kopó

(Hamiltonstövare). Svéd fajta; egyes kinológiai szakmunkák szerint a » hannoveri vérebből, a rókakopóból és különböző kopókból alakították ki. A svédek népszerű vadászkutyája. Szolid, nagyon értelmes, alkalmazkodó, » szaglása kiváló, könnyen kiképezhető: felkutatja és elhozza a vadat. Vízi munkára is alkalmas; jó természete miatt lakásban is tartják.

Arányos felépítésű, izmos, magas termetű eb, feje hosszú, koponyája lapos. Stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrháta egyenes, orrtükre fekete, fogazata erőteljes, ollós harapású. Szeme barna, füle magasan tűzött, szorosan a feje mellett lelóg. Nyaka hosszú, izmos, elegáns ívelésű, lebernyeg nélküli, háta fokozatosan lejt egészen a faráig; egyenes, feszes, ágyéka izmos, mellkasa széles és mély, a könyökéig ér, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai hosszúak, erőteljesek, izmosak, párhuzamos állásúak. Farka lelóg, a csánkig ér, ha figyel, vízszintesen tartja. Mancsa kerekded, ujjai zártak. Szőrzete rövid, testhez simuló; színe trikolór (fekete-vörös-fehér). A kanok marmagassága legalább 60, a szukáké legalább 50 cm; testtömege 25 kg.

Hamilton kopó

Hamiltonstövare » Hamilton kopó

Hamis ivarzás » Ivarzás

Hámszövet » Sejtek, szövetek, szervek

Hangadás.

Fegyelmező gyakorlat; nem tévesztendő össze a » kommunikációs értelemben vett ~okkal, ill. » hangjelzésekkel, amelyekkel a kutyák egymással és gazdájukkal "beszélgetnek". A » kiképzés normái szerint ennél a gyakorlatnál az a követelmény, hogy az eb ülve, állva v. fekve gazdája v. kiképzője parancsszavára, ill. jelére ugasson.

Hangjelzések.

A kutyák a testtartások, pózok, » farokjelzések, » szagjelzések mellett elsősorban az » ugatás, morgás, csaholás, nyüszítés, vinnyogás és a félelem okozta visítás hangjainak segítségével kommunikálnak egymással.

A mély hangú morgás a kutya agresszív állapotát (» Agonisztikus [harci] viselkedés) jelzi és közli; nem jelenti azt feltétlenül, hogy a kutya támadni is fog, sőt ált. hangosabban morog olyan helyzetekben, amelyekben ugyan agresszivitása dominál, de bizonyos gátlások visszatartják a támadástól, ill. a harapástól.

A támadás pillanatában az ugatás rendszerint kifejezett vonításba (üvöltésbe) csap át. A » farkasnál az üvöltés számos helyzetben előfordulhat, a kutyánál viszont ez a hang nem gyakori. A farkas az üvöltést v. vonítást vadászat közben pl. hívójelként használja; ennek megfelelő helyzet a kutya életében alig adódhat, hiszen ált. nem falkában vadászik, és főleg nem olyan nagy kiterjedésű vadászterületeken, ahol a csoport tagjai között a kapcsolatfelvétel nehézségekbe ütközik.

A kutyánál és a farkasnál egyaránt előfordul az üvöltés a csoport-összetartozási érzés kifejezéseként. Ennek tartalmát egyébként mind ez ideig még nem tanulmányozták kellő alapossággal. Az egyik állat ilyenkor elkezdi az üvöltést és a többiek nyomban csatlakoznak hozzá. Ennek a láncreakciónak a segítségével a kutyánál gyakran igen könnyű a hangos üvöltés kiváltása (némely kutyánál pl. a zene v. különféle dallamok zümmögése is vonításra ingerelhet; a legkönnyebben a kutyaüvöltést utánozva váltható ki).

A vonítás v. üvöltés minősége kutyától függően változik, de alapjában hasonló a farkasok hosszan elnyújtott, valamiképpen dallamos hangjához, és megkülönböztethetően elüt a prérifarkas ugatásból, csaholásból és vonításból álló egyvelegétől, valamint a sakálok némileg hasonló, bonyolult hangadásaitól.

A vadászó farkas, ha elveszíti a kapcsolatot a falka többi tagjával, természetszerűleg valamiféle elhagyatottságot érez, és ez a kedélyállapot üvöltést (egyfajta hívójelet) vált ki belőle; ez a reakció a kutyánál is előfordulhat, az azonban arra is példa, hogy ennek az érzésnek az ellenkezője, az öröm is rövid, de intenzív vonítást eredményez.

A kutya vinnyog, ha kellemetlenség éri, de ilyen hangot ad akkor is, ha valamilyen tevékenységét bizonyos körülmények miatt nem hajthatja végre. Ha ez a vinnyogás egyfajta ugatásszerű, sőt már-már vonításra emlékeztető hangba csap át, akkor szinte biztosak lehetünk, hogy az ok nem fizikai természetű kényelmetlenség.

Sok kutya vakkant, ha valamilyen hirtelen zajtól, hangtól megriad v. valami váratlanul felbukkan a közvetlen közelében. A kevésbé kiegyensúlyozott kutyák azonban vakkantás helyett inkább hirtelen meneküléssel reagálnak, s közben a támadás jeleit mutatják. A kutyák olyankor is vakkantanak, ha rálépnek a farkukra, ilyenkor még az igen jámbor ebek is agresszív állapotba kerülnek, amit rendszerint a hátszőrzet felborzolódása v. fogcsattogtatás kísér.

Különleges öröm v. meglepetés esetén a kutya magas, vibráló, nyüszítő hangot ad; a fiatal állat olyankor nyüszít, amikor az anyját üdvözli, sőt ha a gazda érkezik haza, a kutya viharos üdvözlő ceremóniáját is nyüszítés kísérheti. Némely esetben a nyüszítést olyan kutyák v. emberek váltják ki, amelyekről, ill. akikről kölyökkorából kellemes emlékeket őriz.

A csaholás ált. rövid és éles hang; jellegzetes reakciója a kutyáknak sokkot okozó fájdalomra v. egyéb kellemetlen eseményekre. A szagérzetek a kutyákból rendszerint nem csaholást, hanem agresszív magatartást váltanak ki; ezek ugyanis szinte sohasem jelentkeznek hirtelen, tehát nem okoznak olyan sokkos hatást, mint a váratlan robajok v. szokatlan zajok.

A kutya sóhajtani is szokott, sóhajt pl. a letelepedő kutya, amikor hosszabb fészkelődés, » forgolódás után végül kényelmesen elhelyezkedik, valamint ha felfokozott várakozás után nem következik be az az esemény, amiben reménykedik. Az elégedett kutyák is gyakran sóhajtanak. A sóhajtásnak egyébként nincs különösebb etológiai funkciója (az is igaz, hogy az ember és a kutya nagyjából hasonló hangulatban sóhajt).

A » köhögés ugyancsak gyakori reflexes folyamat. A tüsszentés nem tartozik a kutya kommunikációs eszközei közé; ilyen hangot rendszerint akkor hallat a kutya, ha a hátán fekszik és az orra felfelé néz; a légcsőből az orrlyukakba hatoló folyadék ugyanis ingerli a nyálkahártyákat.

A köhögés és a tüsszentés a közelben levő más kutyákból nem vált ki különösebb reakciókat, legfeljebb - átmeneti - meglepetést.

Fenyegetés

Hannoveri véreb

(Hannoverscher Schweisshund). Származása állítólag egészen a kelták koráig vezethető vissza, de ennél többet nem nagyon tudunk az őseiről. Újabb kori története minden bizonnyal a korszerű lőfegyverek őseinek megjelenésével kezdődött. Ezek a primitív mordályok eleinte könnyű sebet ejtettek a kiszemelt zsákmányon, ezért szükség volt jól csapázó ebekre, amelyek viszonylag hosszú idő eltelte után és nagy távolságokra is felkutathatták és megállíthatták a sebesült vadat. Erre a célra tenyésztették ki a mai ~ ősét.

Kiváló vadászkutya, bátor, kitartó, tevékeny, munkaszerető eb. Rendkívül jó az ún. nyomtartó képessége, hosszú távolságra is képes követni a sebzett vad nyomát. Igénytelen, a betegségekkel szemben nagyon ellenálló.

Közepes nagyságú, erőteljes felépítésű, hosszú testű, viszonylag rövid lábú kutya. Koponyája széles, enyhén domború. Orrháta egyenes, orrtükre fekete v. barna, esetleg hússzínű. Stopja (» Arcorri hajlás) nem túl kifejezett, homloka kissé ráncos. Arcorri része lehet fekete maszkos, de maszk nélküli is. Ajka lelógó, a szájszögletben erőteljes ráncokat alkot. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle magasan tűzött, közepesen nagy, szorosan a feje mellett lelóg. Nyaka izmos, háta hosszú, erőteljes, ágyéka széles, feszes, fara kissé lejtős. Mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, erős csontúak. Elülső lábai valamivel erősebbek, mint a hátulsók, mancsa kerekded, ujjai zártak. Szőrzete rendkívül dús, sűrű, rövid, sima. Farka hosszú, vízszintesen tartja. Színe a vörös különböző árnyalatai, valamint a fekete, barna, csíkos, szürkésbarna. Marmagassága 50-60 cm; testtömege 28-35 kg. (1. 58. színes fénykép)

Hannoveri véreb nyomkövetés előtt

Hannoverscher Schweisshund » Hannoveri véreb

Hányás.

A kutya meglehetősen könnyen visszaöklendezi táplálékát; a gyomortartalom ugyanis a hasprés összehúzódása nélkül, pusztán a gyomorban levő fokozott nyomás következtében is kiürülhet. Ilyenkor hiányzik a ~i mechanizmus; az erjedő és terjedelmét egyre növelő gyomortartalom - amikor a gyomor fala már nem képes ellenállni ennek a nyomásnak - a nyelőcső felé keres kiutat. A gyakran ismétlődő ~ rendszerint valamilyen betegség jele, bár előfordul, hogy a kutya olykor-olykor reggelenként gyomornedvet hány, de a legalaposabb vizsgálat sem derít ki nála semmiféle komolyabb bajt. Ilyenkor az eb szervezete csupán a felesleges mennyiségben termelődött gyomorsavtól próbál megszabadulni. Torok- v. egyszerű mandulagyulladás következtében a kutya naponta többször is hányhat habos, fehér váladékot; a gyomorból kiürülő hányadék viszont inkább sárgászöld színű.

A ~ számos betegségnek lehet a tünete (gyomor-, nyelőcsőbajok, bélbetegségek, béleltömődés, bél- és gyomorcsavarodás, bélférgesség, vese- és májbetegség, agyvelőgyulladás, húgyvérűség). Gyakran okoz ~t a nyelv gyökerén megakadt tű, csontdarab, halszálka v. fű.

A kutya hányadéka néha ijesztően sok, olykor csak néhány csepp habból áll. Előfordulhat, hogy galandférgeket v. orsóférgeket, esetleg idegen tárgyakat v. vért, epefestéket tartalmaz.

Sötétvörös vért hányhat a kutya, ha vérző sebet nyalt v. ha az étele véres nyers húst is tartalmazott. Világospiros vér a hányadékban többek között az emésztőrendszer felső szakaszának (torok, szájüreg, nyelőcső) friss sérüléseiből eredhet, amit csontszilánk v. az ételébe került bármilyen hegyes idegen tárgy idézhet elő.

Vannak kutyák, amelyek hányingert kapnak és hánynak is, valahányszor gépkocsiban utaztatják őket (» Autósbetegség). A kutya szándékosan is hányhat; pl. ha valamilyen keserű orvosságot adnak be neki, ilyenkor a nemkívánatos gyógyszert sokkal gyorsabban üríti ki gyomrából, mint amennyi idő alatt az egész mennyiséget beönthetnénk a szájába.

Öklendező kutya jellegzetes testtartása

Harántcsíkolt izom » Sejtek, szövetek, szervek

Harántcsíkolt izomszövet » Izomrendszer

Harapás.

A standard leírások terminológiája szerint ~ az alsó és felső fogsor záródása. A legtöbb kutyafajta egyedeinek, ha zárt a szája, akkor az állkapocs metszőfogai elülső felületükkel egy kissé a felső metszőfogak hátulsó felületéhez érnek. A száj becsukásakor a metszőfogak ollószerűen működnek. Ezt nevezzük szabályos v. ollós ~nak. Az ettől eltérő ~ hibának számít, és a kiállításokon a bírálati v. a tenyészszemle eredményét nagymértékben leronthatja. A kutyatenyésztés gyakorlatában a normális ~tól a következő eltérések lehetnek: harapófogó-~, alá~, túl~, buldog~.

Harapófogó-~ról (tétre~ról) akkor beszélünk, ha az alsó és felső metszőfogak rágófelületükkel a száj zárásakor találkoznak; ez esetben a metszőfogak rágófelülete gyorsan kopik, a szemfogak és az előzápfogak állapotában azonban nincs észrevehető változás. A harapófogó-fogazat leggyakrabban a kissé hosszabb állkapocs és a metszőfogak helytelen dőlésekor fordul elő (pl. agarak, dobermann, német juhászkutya, dog stb.).

Alá~nak (pontyszerű ~nak) azt a formát nevezzük, amikor az állkapocs fejletlensége miatt az alsó metszőfogak a felsők mögé kerülnek; az állkapocs szemfogai ált. nem záródnak szorosan a felső szemfogakhoz v. ha mégis, akkor a felső szemfogak szorosan hozzányomódnak az alsókhoz és koptatják azok elülső felületét. Az alá~ a hosszú szájrésű kutyákon és a fejlődésükben visszamaradt kölykökön tapasztalható, helyes táplálással rendbehozható. Az öröklött alá~ra nincs orvosság.

A túl~ v. csukaszerű ~ azt jelenti, hogy csukott száj esetén az állkapocs metszőfogai a felsők előtt helyezkednek el. Az alsó szemfogak előreállnak és szorosan hozzásimulnak a felső metszőfogakhoz, amelyek szintén gyorsan kopnak. A túl~t ált. az állkapocs metszőfogainak szabálytalan, túlzottan megdőlt helyzete okozza.

A buldog~ a túl~ súlyosabb formája; az állkapocs normális hosszúságú, az eleje kissé felemelkedő, az állcsont viszont - amelyben a felső fogak nagy része található - megrövidült, fejletlen. Bulldog~kor az állkapocs metsző-, sőt szemfogai is a felső metszőfogak előtt vannak. Gyakran a felső ajak nem takarja az alsó metszőfogakat, és ezek a csukott száj ellenére is láthatók.

Különböző harapások a) szabályos b) harapófogó-, c) túl-, d) aláharapás

Harapásos sebek.

A kutya állkapcsa erős, éppen ezért » harapása is az. Ha a megharapott állat nem mozdul el, a szövetek károsodása viszonylag csekély. Ha azonban a megmart kutya - ösztönös reakcióként - elugrik, a másik állat fogai bemélyednek a bőrbe és az izmokba, és nagy, mély darabot kitéphetnek. A harapás okozta fizikai fájdalom mellett a seb ált. szennyezett is, ezért minden kutyaharapás okozta sebet ajánlatos gondosan kitisztítani. Egy kis vérzés csak hasznos lehet, mert kimossa a sebet és eltávolítja a szennyeződés egy részét. Az erősebb vérzést kötéssel v. szorítókötéssel kell ellátni. A harapás okozta sebek gyakran fertőződnek úgy, hogy a szükséges kezelésért szakemberhez kell fordulni. Éppen a fertőzés veszélye miatt a kisebb tépéseket, harapásokat nem varrják össze, hagyják kitisztulni. Természetesen a nagyobb sérülések sebészeti beavatkozást igényelnek.

A kutyán a sebek legtöbbször a nyakon, a fejen, az elülső végtagokon keletkeznek; a sokkal erősebb kutya, miután az állatok egymás nyakát igyekeznek elkapni, megfojthatja a gyengébbet. A verekedések kitöréséért szinte mindig az eb gazdája a felelős: v. mert rosszul nevelte a kutyáját, v. mert a verekedős ebét szabadon engedte.

Marakodás közben különösen súlyosan megsérülhetnek a rövid szőrű kutyák: boxer, tacskó, dobermann stb. A hosszú szőrű kutyákat (komondor, puli, újfundlandi) védi nagy bundájuk, tompítja az ellenfél harapását.

A verekedés többnyire váratlanul robban ki; nincs elég idő a közbelépésre. Éppen ezért a gazda sétáltatás közben legyen figyelmes, mert könnyebb megelőzni, mint megakadályozni az összekapásokat és a vele járó sérüléseket. Ha már megkezdődött a marakodás, lehetőleg a kutyák gazdái próbáljanak beavatkozni, mert az idegeneket a felajzott állatok megharaphatják, de még a tulajdonosnak is jól meg kell gondolnia a közbelépés módját, nehogy a másik - idegen - eb megharapja. Sohasem a nyakörvüknél kell megpróbálni a szétválasztást, hanem a farkuknál v. a hátulsó végtagjaiknál fogva. Az ütés v. rúgás csak fokozza a harci elszántságot, ezért ne alkalmazzuk. A leghatásosabb eszköz a marakodó állatok szétválasztására - ha éppen akad a közelben - egy vödör víz.

Harapófogó-harapás » Fogazat, » Harapás

Harapós kutyák.

Az 1960-as években etológiai vizsgálatot végeztek tíz olyan eset kapcsán, amikor - Európa különböző részeiben - kutyák emberre, olykor saját gazdájukra támadtak. Ezeknek az állatoknak több mint a fele » kennelben tartott eb volt, amely fiatalkorában emberekkel igazi kontaktusba nem került. A többi esetben, talán egy v. két kivétellel, pszichésen beteg kutyákról volt szó, azaz olyanokról, amelyek fajtestvéreikkel szemben is abnormális reakciókat árultak el. A harapósságnak sok oka lehet; ismerünk pl. olyan típust, amely félelemből harap, ezeket az ebeket kölyökkoruktól kezdve rosszul tartották, kevés alkalmat kaptak arra, hogy fajtársaikkal és az emberekkel normális szociális kapcsolatokat építsenek ki. Ezek az ebek otthon, a saját környezetükben rendszerint normálisan viselkednek, de idegen környezetben, más kutyák, ill. emberek jelenlétében félnek és félelemből harapnak.

Az ún. túlvédelmezés is gyakran előfordul, nem csupán az » őrző-védő fajták között. Ez a viselkedés jellemzi azt a kutyát, amelyik haragosan üldözi az autót, acsarkodva feni a fogát a kerékpárosra, a motorkerékpárosra és abnormális agresszivitással (» Agonisztikus [harci] viselkedés) védi a lakást, a házat, a gazdáit. Ezek az ebek gyakran annyira túlzásba viszik őrző-védő feladataikat, hogy senkit sem engednek közel a gazdájukhoz.

A túlvédelmezésnek szélesebb körű magyarázata az, hogy a gazdag fogyasztói társadalom javainak védelmezésébe bekapcsolta a kutyákat is; sokan félnek a rablóktól, a gengszterektől, a maffiától, és agresszív, másokban félelmet ébresztő kutyákkal veszik körül magukat; a hatalmas testű, harcias őrző-védő kutya olyan, akár a töltött fegyver, csínján kell vele bánni, és főleg érteni kell hozzá. A kizárólag védelmi céllal tartott kutyák gazdáinak nem sok közük van az állatokhoz; készen és támadásra képzetten vásárolják meg ebeiket; tkp. ők maguk is félnek saját kutyájuktól, ezért láncra verik, és csak éjszaka v. veszélyhelyzetben engedik szabadjára. Ilyenkor azonban másban is kárt tehetnek, nemcsak a feltételezett betörőben; ezeknek a kutyáknak nincs is igazi gazdájuk, nincs falkavezérük, már nem is kutyák, tkp. csak "veszélyelhárító eszközök", miközben ők maguk is veszélyforrásokká válnak.

A helyesen nevelt ebek soha nem harapnak, hacsak nem hirtelen keletkező nagy fájdalmukban, de az igazán jól nevelt, normális idegzetű, hűséges kutya meg akkor sem. (A házőrző kutya persze a gazda távollétében is harap, hiszen ez a dolga.) Adódhatnak persze olyan alkalmak és helyzetek, amikor még a legmegbízhatóbb kutyák is vérengző fenevadakká válnak. Példák erre azok az eszkimó kutyák, amelyek itt-ott bizony embert is öltek. Az áldozatok v. nagyon fiatalok, v. nagyon öregek voltak; pánikba esve futni kezdtek, és az állatok szinte hisztérikus őrjöngéssel vetették rájuk magukat. Ugyanezek a kutyák nem mertek volna támadni, ha az egyén nyugodtan állva marad és szembefordul velük.

Sok kutya egyébként azért harap, mert még kölyökkorában megtanulta, hogy a harapás távol tartja alomtársait az ételesedénytől, később esetleg túlzottan védelmezőjévé vált gazdájának. Az ilyen kutya harap, hogy megvédje azt, amiről (v. akiről) úgy érzi, hogy az övé.

Végül külön kategóriát jelentenek azok a nagy állatbarátok, akik azt hiszik, bármit tehetnek az állatokkal, hiszen őket sohasem fogják bántani. Tévedésük többnyire úgy derül ki, hogy alaposan megharapja őket egy kutya. Ált. szabály kell legyen, hogy ne barátkozzunk ismeretlen kutyával ne simogassuk meg, mert nincs hozzászokva mozdulatainkhoz, és könnyen félreértheti jó szándékú közeledésünket. Azt se gondoljuk, hogy a nagy testű kutyák agresszívabbak, mint a kis testűek; gyakran éppen megfordítva igaz.

Harci viselkedés » Agonisztikus (harci) viselkedés

Harlekin pincser

(Harlekinpinscher). Meglehetősen ritka kutya; a németek egyik különleges ölebe. Kedves, kellemes, játékos, gazdahű, engedelmes, értelmes kis eb; élénk, éber állat, a lakásban megbízhatóan jelzi az idegenek érkezését.

Feje kicsi, elkeskenyedő, koponyája lapos, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrháta egyenes, orrtükre fekete, ajka feszes, fogazata ollósan záródik. Szeme sötétbarna, füle feláll, hegyesre csonkolják. Nyaka elegáns ívelésű, karcsú, háta egyenes, feszes, fara enyhén csapott. Mellkasa mély, a könyökéig ér, nem túl széles, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai egyenesek, rövidek, párhuzamosak; mancsa kerekded, ujjai szorosan záródnak. Rövidre csonkolt farkát fölfelé tartja. Szőrzete rövid, sima, sűrű; színe fehér alapon fekete v. szürke foltokkal, tarka, foltos, csíkos. Marmagassága 30-35 cm; testtömege 10-12 kg.

Harmadik szemhéj.

A belső szemzugban található; lényegében kötőhártya-kettőzet. A » kötőhártya-gyulladást gyakran kíséri a ~ gyulladása; krónikus gyulladás esetén előfordul, hogy műtéttel kell eltávolítani, de a műtét kimenetele nem minden esetben eredményes, és bizony gyakran ennek ellenére fennmarad az idült kötőhártya-gyulladás.

Harrier » Nyulászkopó

Has alá állított végtagállás » Hátulsóvégtag-állások

Hasmenés.

Kölyök- és kifejlett kutyánál egyaránt előfordulhat bélhurut, amelynek egyik látható tünete a ~. Kiválthatják táplálkozási hibák, de jelezhet különböző » fertőző betegségeket, bélférgességet, sőt idegrendszeri bántalom nyomán is létrejöhet. Az ok felderítése egyben megszabja a kezelés jellegét. ~kor bélhurut miatt a bélmozgások felgyorsulnak, ezért nincs idő a táplálék tökéletes lebontására, felszívódására és a bélsár besűrűsödésére. A betegség fokozott vízvesztéssel jár, emiatt az állat rendkívül szomjas. Hosszú ideig tartó ~ esetén a kutya olyan sok folyadékot és ásványi sókat veszít, hogy görcsöket és izomrángásokat is kaphat. A beteg kutya sokat fekszik, bágyadt, esetleg lázas. A ~ - főleg ha magas lázzal jár együtt - több súlyosabb betegség kísérőtünete is lehet.

Hasvízkór

(aszcitesz). Keringési elégtelenség, májzsugorodás, hashártyagyulladás, daganat következtében folyadék felhalmozódása a hasüregben. Mennyisége néha több liter is lehet, és a kutya hasát egészen kidomborítja. Okának megállapítására próbacsapolást, lebocsátására pedig hascsapolást végeznek. A gyógyulás kimenetele bizonytalan és hosszadalmas.

Hatalmi rangsor.

A magasabb rendű állattársulások, -csoportok belső életét szigorú rend, a ~ (szociális hierarchia) szabályozza; ez a rangsor teremti meg a csoporton belüli összhangot, és miután lényegében kiiktatja az agresszív viselkedést (» Agonisztikus [harci] viselkedés), tkp. fajfenntartó szerepe van.

Mind a kutyánál, mind ősénél a farkasnál olykor kemény küzdelmek eredményeként, néha viszont minden különösebb harc nélkül (vértelenül) alakul ki (» Rangsorvita). Lényegében mindegy, hogy két v. több eb között a rangsor tényleges konfliktusok nélkül v. közvetlen összecsapások révén alakul ki, az eredmény ugyanaz; kivételes helyzetet élveznek a szukák és a kölykök; ezek olyan szociális tiltásokat váltanak ki a többi állatból, amelyek következtében a szuka magasabb rangúvá válik, mint a vele egyenlő, sőt nála erősebb kan.

A ~ban a rangelső állatra azt mondjuk, hogy uralja a csoport többi tagját. Az uralás és az uraló kifejezés ez esetben egyszerűen az alá- és fölérendeltséget jelenti, vagyis lényegében a gyengeség és az erő ellentétét jelentik. A rangsorban következő egyed uralja valamennyi többi társát - a legerősebbeket kivéve -, és így tovább lefelé (bizonyos kivételek előfordulhatnak). A felnőtt, normális temperamentumú kutyáknál a hierarchiában természeti szabályok érvényesülnek.

A nagyobb, erősebb kutya uralja a kisebbet, gyengébbet. Domináns szerepe van a teljesen kifejlett ebnek az azonos erősségű, de fiatal, éretlen állattal szemben. A szuka ált. uralkodik a kanok felett. Mindezek azonban csak alaptételek, és a gyakorlatban nagyon sok a szabályt erősítő kivétel. Tudniillik a kutya temperamentuma, a rossz (v. inkább rámenős) vérmérséklet az erőszakosság, a játékosság, a csoportalkotási hajlandóság, a » gyávaság, a » félénkség, gyakran sokkal nagyobb jelentőségű, mint a testalkat. Megtörténhet, hogy a fiatal állat - amelynek nincs olyan tapasztalata, hogy mit is jelent, milyen komoly következményekkel járhat egy-egy összecsapás - a rangsorban magasabbra jut, mintsem ereje engedné. Pusztán azért, mert az idősebb és erősebb kutyát az agresszív magatartás elriasztja attól, hogy az idegen és ritkán látott szomszédot megpróbálja féken tartani.

A kutyacsoportokon belüli rangsorral foglalkozó korszerű kutatások, amelyek tárgya elsősorban egy-egy alom kölyök v. elválasztott kiskutya volt, azt jelezték, hogy a rangsor korántsem mindig egyenes vonalú. Rendszerint akad egy kutya, amely egyértelműen uralja a csoport valamennyi tagját, és ugyancsak van egy olyan eb, amely felett viszont a csoport összes többi tagja zsarnokoskodik. A középső kategóriákban azonban gyakran előfordul, hogy a szerencse dönti el a rangsort.

A ~ kialakulása után rendszerint hosszú ideig változatlan marad; a már kialakult rangsor megváltoztatásához merőben új tényezők érvényesülése szükséges, hacsak nem arról van szó, hogy egyes állatok életkoruk miatt kiesnek a versenyből.

A rangsort egyébként civilizált viszonyok között a tulajdonosnak a kutyájával szembeni viselkedése is befolyásolja. Közvetve ugyanis olykor a gazda dönti el, hogy a kutya milyen helyre kerül a vele nagyjából azonos méretű és korú állatokhoz fűződő kapcsolataiban, amelyekkel mindennapi sétái közben találkozik. A gazdájától támogatást kapó kutya sokkal magabiztosabb viselkedést tanúsít más ebekkel szemben, és ily módon a rangsorban magasabb polcra juthat, mint azt az előfeltételek (ereje, neme stb.) indokolnák. Ha a tulajdonos félénken, gyámoltalanul v. egyenesen rosszallóan reagál a más kutyákkal összeütközésbe kerülő eb viselkedésére, az állat a rangsorban könnyen alacsonyabbra kerülhet, mint azt különben tulajdonságai lehetővé tennék.

Azzal, hogy a rangsor kialakulása után ált. hosszú ideig változatlan marad, a csoportban uralkodó pozíciót elfoglaló kutyának (v. kutyáknak) nem kell nap mint nap, óráról órára bizonyítaniuk fölényüket. Ha pl. az alárendelt helyzetben levő kutya kellemes pihenőhelyen fekszik, amint belép az ún. rangidős eb, tüstént felkel és elhagyja helyét (olykor persze morogva). A rangban feljebb álló állat jelenléte táplálkozáskor olyan gátlást válthat ki az alárendelt ebekben, hogy egy falatot sem képesek lenyelni. A rangidős kutya nyugodtan fogyasztja el táplálékát, nem törődik azzal, mi történik körülötte; a rangsorban lejjebb állók akkor is félve nézegetnek jobbra-balra, ha egyedül vannak. Sietve bekapják az ennivalójukat, s ha valaki közéjük lép, fenyegető hangokat hallatnak v. abbahagyják az evést. Ha idegen fajtabeliekkel találkozik, a rangsorban alacsonyabban álló állat azonnal gyanakvó, védekező testhelyzetet vesz fel; kitér a leplezetlen imponáló testtartású kutyák elől, legfeljebb hátulról kísérel meg gyáva orvtámadást. A fiatalkori szociális környezeten kívül bizonyos fokig örökletes befolyás is hozzájárulhat az öntudatos (magas rangú) v. az alázatos (szervilis) viselkedés kialakulásához.

Dominális állat járása

Behódoló testtartás

Hatalmi rangsor

balra: beagle alomtestvérek hatalmi rendje; a tiszta dominanciát a folytonos, a viszonylagosat a szaggatott vonal jelzi. Jobbra: foxterrier testvérek lineáris rangsora. A rangsor élén jelen esetben egy szuka áll (Scott nyomán)

Hátraállított végtagállás » Mellsővégtag-állások

Hátulsóvégtag-állások.

Hátulról nézve lehetnek: szabályos, tehén- v. gacsos és dongaállás. Oldalról nézve lehetnek: szabályos, has alá állított, hátraállított, valamint kardállás.

A kutya hátulsó végtagjai hátulról nézve akkor szabályosak, ha az ülőgumókról lefele haladó képzelt függőleges vonalak felezik a csánkokat és a mancsokat. Oldalról bírálva akkor szabályos a hátulsó végtagállás, ha az ülőgumóról induló képzelt függőleges vonal a csánkot érintve a mancs mögött éri a talajt.

Tehénállásnál a combok befelé haladnak, a csánkok összetartanak, a csánk alatti részek pedig széjjeltartanak. A dongaállás az előbbinek az ellentéte.

A has alá állított végtagálláskor az ülőgumóról kiinduló képzelt függőleges vonal elé esik a csánk; a hátraállított végtagállás az előbbivel ellentétes: a csánk a képzelt függőleges vonal mögé esik, rendszerint az ún. karóállással jár együtt (a csánk alatti rész szinte egyenesen folytatódik).

Kardállás esetén a csánkízület roggyant, a kutya hátulsó része csaknem leül.

Hátulsóvégtag-állások oldalról

1. szabályos 2. meredek, 3. aláállított, 4. hátraállított állás

Hátulsóvégtag-állások hátulról

a) szabályos, b) hordó, c) tehén, d) talajon szűk, e) talajon tág állás

Havannai pincs

(Bichon Havanais). Kubai fajta; legnagyobb a pincsek között, ennek ellenére nem nagy termetű kutya. Teste arányos, feje és koponyája viszonylag széles. Szeme közepesen nagy, sötétbarna, füle hegyes, lelógó, kissé ráncos. Végtagjai egyenesek, eléggé izmosak. Farkát fölemelve, pásztorbot alakúra hajlítva hordja; hosszú, selymes szőrzet borítja. Szőrzete az egész testén hosszú, sima, könnyű, selymes, a vége könnyedén göndörödik; színe teljesen fehér, ill. vajszínű, néha gesztenyeszínű foltokkal tarkított. Marmagassága 28-32 cm; testtömege 6 kg-nál nem több.

Háziasítás

(domesztikáció). Az ember céltudatos kiválogató és ösztönös tenyésztő munkája, amely a vadon élő állatok egy részének háziállattá válását eredményezte. A kutya az ember egyik első, sőt valószínűleg a legelső háziállata. Hozzávetőleg 15 ezer évvel ezelőtt háziasították (nagyjából egy időben a kecskével és a juhval) a farkasból.

A háziasított kutya létezése bizonyíthatóan a Kr. e. 18-19. évezredre vezethető vissza. Nagyjából akkoriban zajlott le az az őstörténeti mezőgazdasági forradalom, amely mélyreható változásokat eredményezett az ember korai történetében. Addig őseink növényeket gyűjtöttek és vadásztak, de fejlődésük következő szakaszában már állatokat szelídítettek, növényeket kezdtek termeszteni, és ezzel jelentősen megnövekedett élelmiszerkészlethez jutottak. Mindez lehetővé tette, hogy nagyobb számban éljenek együtt, és településeket, falvakat hozzanak létre. Az ember valószínűleg akkor háziasította végleg a kutyát, amikor falvakban kezdett letelepedni. A kutya ~ának története jól nyomon követhető azokból a régészeti leletekből, amelyekre a különböző ásatások során bukkantak a szakemberek. A legismertebb ilyen kutyamaradványok Dániából származnak. Ott, a Keleti-tenger menti lelőhelyen, egy, a Maglemose-kultúrához tartozó, ősemberi település konyhahulladék-halmait tárták fel, amelyek kagylók, csigaházak milliárdjaiból, kőeszközökből, megrágott csontokból álltak. Az itt talált kutyacsontok Kr. e. 8-10 ezerből származnak.

Kb. 6-8 ezer éves csontok kerültek elő a Ladoga-tó fenekéről és egy Moszkva melletti lelőhelyről, és ez azért jelentős, mert az az állat, amelynek teljes csontvázát megtalálták, már nem félig szelídített vadkutya, hanem tökéletesen háziasított eb volt. Ugyancsak későbbi kőkori kutyamaradványokra bukkantak Svájcban, ez volt a cölöplakók spicce.

Az angliai Star Carrban (Yorkshire) megtalálták az egyik legidősebbnek tartott leletet, amelynek korát 9,5 ezer évre becsülik. A volt Szovjetunióban - Ukrajna vidékén - az angliai kutyacsontoknál is valamivel régebbi eredetű leletek kerültek a napvilágra. Annak idején (1967-ben) szenzációszámba ment B. Lawrence bejelentése: az amerikai zoológusnő azt állította, hogy Idahóban rábukkant a legkorábbi ~i nyomra, amely szerinte 10 ezer éves. Utalt olyan ázsiai leletekre, amelyek alátámasztják azokat a feltételezéseket, hogy a kutya ~a legalább 12 ezer esztendeje történhetett. A szakemberek az egyik legkorszerűbb (fluoros) kormeghatározással újból megvizsgálták a két évtizede Irakban talált kutyaállkapcsot, az 14 ezer évesnek bizonyult. A lelet hitelét a Harvard Egyetem szakemberei is megerősítették, és megállapították, hogy az őskori barlangban talált állkapocs valóban háziasított kutyától származik. Az iraki régészeti bizonyíték azt jelenti, hogy lényegében teljesen nyílt az a verseny, amely a legrégibb háziállat címért folyik a kutya és a juh, ill. a kecske között.

Az eddig talált régészeti leletekből az is kiderül, hogy a kutya ~át nem egyszer és nem csupán egyetlen helyen kísérelhették meg. A házikutya mindenütt kifejlődött, ahol a primitív ember és a kutya őse, a farkas találkozott. A farkast éppen hatalmas elterjedési területe miatt valószínűleg több helyen és különböző időpontokban háziasíthatták anélkül, hogy az egyik domesztikációs központ a másikkal kapcsolatba került volna. Az emberi településeken tartott legelső kutyák persze eleinte még nem annyira az ember vadásztársai voltak, hanem feltételezhető, hogy hústartalékot jelenthettek az ínséges időkre. A kutya harcostársi együttműködése az emberrel a nehezebben elejthető vad megszerzésében v. akár az ember ellenségeivel való szembeszállása már csak későbbi eredménye lehetett a ~nak és a nevelésnek.

Az ma már rekonstruálhatatlan, hogy milyen lehetett az első háziasított kutya, csak annyit tudunk, hogy létezett. Külseje máig is ismeretlen előttünk, csupán a csontjait ismerjük, amelyeket a közép- és a korai kőkorszakból származó települések ásatásainál találtak. Némi támpontot nyújt azonban a svájci Bielersee partján talált lelet. Száz évvel ezelőtt nagyszabású földmunkákat végeztek a folyóparton, és közben számos állatcsontot találtak, közöttük gazdag kutyacsontváz-leletekre is bukkantak. 1976-ban az ásatások újabb állati csontokat hoztak felszínre, amelyek a korai kőkorszak településeiről származtak: szarvasmarhák, kecskék, juhok, sertések, kutyák csontjait. A kutyakoponyák hossza átl. 14,2 cm volt, ami a mai foxterrier fejnagyságának felel meg. A többi csont és az egész csontváz alapján a kőkorszaki kutya középnagyságú, karcsú, könnyű, levegős típus lehetett. A leleteken talált sérülési nyomok arra utalnak, hogy őseink nemcsak vagyonőrzésre, vadászásra, pásztorkodásra használták a kutyát, hanem meg is ették, esetleg isteneiknek áldozták. A tudósok a koponyaméretekből megállapították, hogy az őskutyának kisebb volt az agyveleje, mint a mai kutyának, és leginkább a » dingóra, valamint a » páriakutyára emlékeztetett.

Kutyamozaik a római konzervatórium bejáratánál

Szarvasvadászat, kelet-spanyolországi sziklarajz Kr. e. 12-10. évezredből.

Egyiptomi falfestmény részlete

Házi patika.

Aki kutyát tart, felkészülhet arra, hogy kedvence viszonylag rövid élete során sok olyan kisebb betegséget szerezhet, balesetet szenvedhet, amelyet a gazda kénytelen házilag kezelni. Természetesen csakis akkor szabad az orvosláshoz folyamodni, ha teljes bizonyossággal meg tudjuk állapítani a betegséget, ill. ha a baj olyan jelentéktelen, hogy nincs szükség állatorvosi beavatkozásra. A gondos gazda a következő legszükségesebb szereket tarthatja otthonában:

Kisebb-nagyobb sérülések ellátására, fertőtlenítésére sebbenzint, jódtinktúrát; elsősegélyanyagokat sebek kötözésére, fültisztításhoz pl. kötszert, ragtapaszt, vattát. Sebek kezelésére sebhintőporokat (Tetránt, Chlorocidot, Reseptylt), valamint sebkenőcsöket (Tetránt, Chlorocidot). A gyomor- és bélbetegségek kezelésére széntablettát, Enteroseptol tablettát. Székrekedésre valamilyen enyhe hashajtót, pl. paraffinolajat. Hormonféleségeket, antibiotikumokat ne tartsunk otthon, ezek használata már nagyobb szakmai hozzáértést kíván. Ált. szabály, hogy a gyógyszereket hűvös, száraz, gyermekektől jól elzárható helyen, mindig eredeti csomagolásban, a szavatossági idő figyelembevételével tartsuk. A házi gyógyszerezés egyébként ha túllépjük feladatkörünket, azért is kockázatos lehet mert túl erős v. nem a megfelelő orvosságok hatása elfedheti a betegség tüneteit, és ezzel megnehezítjük v. éppen lehetetlenné tehetjük a betegség megállapítását és a további gyógykezelést.

Hematóma » Vérömleny

Hemofília » Vérzékenység

Hempergés.

A hempergő kutya látványát minden gyakorló kutyatulajdonos gyakran megfigyelheti; normális esetben ez a jelenség v. valamilyen játékos hangulatot, komfortérzést fejez ki, v. a testápolási cselekvések körébe sorolható. Van azonban olyanfajta, emberi szemmel nézve meglehetősen kellemetlen és érthetetlen szokása is a kutyának, hogy mindenféle, számunkra undorító szagú dologban (főleg székletben) hempereg. Az ilyen jellegű cselekvés abban különbözik az úgynevezett üdvözlő v. játékos ~től hogy a kutya ilyenkor nem csóválja közben a farkát, és elsősorban a nyakát igyekszik odadörzsölni ahhoz a bizonyos dologhoz.

Ezt a viselkedést tkp. a mai napig sem sikerült egyértelműen megmagyarázni; egyes kutatók szerint a kutya ilyen - mesterséges - módon változtatja meg a saját szagát, v. azért, hogy álcázza azt v. hogy még nyilvánvalóbba tegye jelenlétét. A legtöbb kutya fölöttébb nagy hajlandóságot érez az ilyenfajta ~re, és nem könnyű leszoktatni róla.

Hempergő eb

Herélés » Ivartalanítás

Heveny (akut).

Viszonylag rövid ideig tartó betegség jelzője.

Hiányos kondíció » Kondíció

Hiányos tejelválasztás.

A szoptatós szuka nagy ritkán előforduló tejelválasztási hibája; okai lehetnek hormonális, gyulladásos zavarok stb. Minden esetben azonnal állatorvosi beavatkozás szükséges, mivel a legkisebb zavar is a kölykök életébe kerülhet, ill. a szuka tenyészértéke csökkenhet.

Hideg nyom.

A kutyakiképzésben (» Kiképzés) ~nak nevezik az egy óránál régebben keletkezett nyomot. (Az élesben dolgozó kutyák normája szigorúbb: a vadászkutyáknál a legkevesebb 3-4 órás v. ennél régebbi, a rendőrkutyáknál a legalább 6 órás nyomot nevezik ~nak.)

Hiénakutya » Vadkutyák

Hím ivarsejt

(spermium). A herében képződő, csak mikroszkóp alatt látható, igen kicsi, gombostű alakú, fej- és farokrészből álló szaporítósejt. A termékenyítőképesség szempontjából a ~ek száma, mozgásképessége és alakja a legfontosabb; az ejakulációkor kiürülő ondó több millió spermiumot tartalmaz.

Hiperaktív kutyák.

A túlzott mértékben mozgékony kutyák hiperaktivitása mögött rendszerint valamilyen magatartászavar húzódik meg; ált. az állat érzelmeinek rendellenes túláradása következtében alakul ki. Az ilyen eb mindenre a normálisnál élénkebben, hangsúlyozottabban, fokozottabban reagál. Séta előtt pl. izgalmában feltűnően sokat és nagyokat ásít, nyújtózkodik; pihenés közben sokat vakaródzik; szőrzetét, nemi szerveit, végbélnyílását állandóan nyalogatja, tisztogatja.

Az ilyen kutya izgatott, nyugtalan, sokat futkos fel és alá, úgy tűnik, nem találja helyét. Minden neszre idegesen reagál, állandóan fülel, szimatol. Üdvözlő viselkedése is felfokozott: gazdájára felugrál, kezét, arcát nyalja, csahol, ugat, szinte tombol örömében. Az ilyen állat agresszív (» Agonisztikus [harci] viselkedés) v. félelmi reakciója is szélsőségesen eltúlzott. Ha valami miatt megijed, minden ízében remeg, görnyedezik, fülét, farkát behúzza, esetleg maga alá vizel. Gyakori a fordított véglet: a kutya túl agresszív, nehezen fékezhető, engedetlen, mindennek és mindenkinek nekimenne.

A túl mozgékony eb mozdulatai is túl gyorsak, de meglehetősen pontatlanok. Szófogadatlan, ezért semmiféle munkára nem v. csak alig alkalmas. Nemcsak nehezen kezelhető, figyelmetlen is, a pórázt, a szájkosarat rosszul tűri; ált. rendkívül falánk, rengeteget eszik, feltűnően sokat iszik és sokat vizel.

A hiperaktív kutyával nehéz az élet: a durvaság, a goromba fenyítés nem használ, sőt az eb hamissá, megbízhatatlanná válik. Ha túlzott mozgékonyságát állandó megkötéssel v. láncon tartással próbáljuk megakadályozni, elhatalmasodhat rajta az agresszivitás és a kóborlási hajlam, kialakulhatnak nála bizonyos » rendellenes mozgások is.

Híres kutyák.

Azokat a legendás, ún. kutyasztárokat soroljuk itt fel (a teljesség igénye nélkül), amelyek filmek, regények főszereplőiként váltak világhírűvé. A sort talán Rin Tin Tinnel, minden idők legnagyszerűbb német juhászkutyájával illik kezdeni. A némafilmek négylábú sztárja, ez a páratlanul értelmes és sok-sok produkcióban szereplő kutya gyermekeket mentett meg zajló folyóból, banditák kezéből, indiánok nyilaitól. A másik híresség Lassie, a skót juhászkutya; Eric Knight Lassie hazatér c. regénye révén vált ismertté; Lassie-t - anyagi kényszerből - eladják, de a hűséges eb több mint 400 mérföldet tesz meg tűzön-vízen át, rengeteg veszedelem, kaland közepette, hogy visszatérhessen kis gazdájához.

Walt Disney nemcsak rajzfilmjeivel tette ismertté nevét, hanem mint producer is. Tucatnyi állatfilmet gyártott, közülük is kiemelkedett Nikki, egy vadon élő kutya és egy gyámoltalan medvebocs kalandjainak története. Ugyancsak Walt Disney produkciójában vitték filmre Lobo, a farkas legendáját. Az egész estét betöltő film osztatlan sikert aratott világszerte.

Nagy sikert aratott a 13 részes francia tévéfilmsorozat a Belle és Sebastien is, de azt már kevesen tudják, hogy a sorozat négylábú főszereplője, Belle magyar származású. A híres magyarországi kuvasz, Paprikás Cézár leszármazottja. A magyar kutyahírességek között meg kell említeni Kántort, minden idők legeredményesebb, legnagyszerűbb rendőrkutyáját, amelynek életéről és kalandjairól regény és tévéfilmsorozat született. Kántor kalandjai egyébként számos külföldi országban is sikert arattak csakúgy, mint Homoki Nagy István Cimborák, valamint Hegyen völgyön c. filmje, amelyekben két kutya: Fickó és Pletyka a főszereplő.

Nem hagyható ki a felsorolásból Nipper, a sima szőrű foxterrier sem; 1884-ben született Angliában, és több mint 100 esztendeje hanglemezek millióit díszíti képe, amint félrefordított fejjel ül a gramofontölcsér előtt. Nipper a 20. sz. első évtizedeiben olyan népszerű volt, hogy mindenféle formában reprodukálták: nyakkendőkre, edényekre festették, dísztárgyakat formáltak róla, Nipper formájú kiskutyákat hoztak forgalomba. A legkisebb Nipper-emlék egy sótartó volt, a legnagyobb az RCA New York-i székházát díszítő négytonnás embléma.

Végül szóljunk néhány szót a közelmúlt egyik legnagyobb kutyasztárjáról, Benjiről, egy televíziós sorozat főhőséről; az 1970-es évek végén, ill. az 1980-as évek elején Amerika legnépszerűbb tíz színésze között tartották számon. Ez a kutya nem csupán az Egyesült Államokban, hanem Afrikában, Japánban, sőt még Ausztráliában is meghódította a közönséget.

Hokkaido » Ainu

Holland bárkakutya » Keeshond

Holland juhászkutya

(Hollandse Herdershond). Erőteljes, közepes nagyságú, izmos, szikár rend ívül mozgékony, figyelmes, éber eb; állítólag mindig szót fogad, a legkisebb jelre v. mozdulatra is tudja, hogy mi a teendője, és habozás nélkül engedelmeskedik. Hűséges, nagyon jó szimatú állat. Rövid, hosszú és szálkás szőrű változatban tenyésztik. Feje arányos, közepesen hosszú. Füle kicsi, háromszög alakú, feláll, kissé előrefordul. Mellkasa mély, háta rövid, egyenes, erős. Végtagjai izmosak, párhuzamos állásúak. Farka nyugalmi állapotban lelóg. Színe sárga, rőt, szürke, csíkozott, hamvaskék. A kanok marmagassága 58-63, a szukáké 55-62 cm; testtömege 26-30 kg.

Holland kutyafajták

» Drenti vizsla, » Holland juhászkutya, » Holland rattler, » Holland spániel, » Schappendoes, » Stabyhoun, » Wetterhoun

Holland rattler

(Smoushond). Ősi fajta. A századforduló tájékán szinte teljesen eltűnt, de a holland kutyatenyésztők felkutatták a még fennmaradt néhány példányt, és megmentették a teljes kipusztulástól. Kezdetben kiváló patkányfogóként jeleskedett, manapság inkább kedvencként tartják. Kis termete ellenére igen bátor, harcias. Gazdájához nagyon ragaszkodik.

Feje gömbölyded, törzse négyzetes formájú. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Fogazata ollószerű, ajkai feszesen záródnak. Füle feláll néha csonkolják. Háta feszes, ágyéka rövid, fara izmos. Végtagjai párhuzamos állásúak, mancsa kicsi, kerekded, ujjai zártak. Farkát egyharmadára kurtítják. Szőrzete bozontos, kemény szálú, göndör v. hullámos; fején bajuszt és szakállt alkot. Színe világos- v. sötétsárga. Marmagassága 37-42 cm (kan), ill. 35-40 cm (szuka); testtömege 9-10 kg.

Hollandse Herdershond » Holland juhászkutya

Holland spániel

(Koikerhond). Holland fajta, kis termetű vadászkutyákból és az » angol cocker spánielből tenyésztették ki; de nemzetközi elismerése még várat magára. Hollandiában főleg vadkacsára vadásznak vele. Szereti a vizet, jól úszik, szenvedélyesen apportíroz (» Apportírozás). Kedvencként is tartják kellemes természete miatt. Élénk, értelmes, eleven, játékos, engedelmes.

A törpe spánielekre hasonlító, kis termetű, viszonylag rövid lábú, alacsony kutya. Koponyája domború, orrháta egyenes, orrtükre fekete v. barna. Fogazata ollószerű, ajkai szorosan záródnak. Szeme sötétbarna, értelmes tekintetű. Füle hosszú, fejéhez simulva lelóg. Háta egyenes, ágyéka rövid, fara kissé lejt. Mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamos állásúak, mancsa kicsi, kerekded, ujjai zártak. Farkát kétharmadára kurtítják, vízszintesen tartja. Szőrzete közepesen hosszú, puha, selymes tapintású, a fején és végtagjai elülső részén rövid. Színe fehér alapon fekete v. vörös foltos. Marmagassága 36 cm; testtömege 10-12 kg.

Holland vizsla » Drenti vizsla

Hormonok.

Az élő szervezet egyes sejtcsoportjai (» Belső elválasztású mirigyek) által termelt biológiai hatású vegyületek, amelyek közvetlenül a vérkeringésbe kerülnek, és a különböző szervek működését szabályozzák. Rendkívül kis mennyiségben is meghatározó hatásúak az anyagcserére, az egyes szervek növekedésére, a nemi folyamatokra, az idegműködésre stb. Együttesen az » idegrendszerrel (neuroendokrin rendszer) szabályozzák a szervezet fontos működéseit. Egy-egy belső elválasztású mirigy hormonja specifikus hatást fejt ki a szervezetben; mivel a mirigyek egymással kapcsolatban vannak, ezért egy-egy mirigy működési zavara a más funkciót szabályozó belső elválasztású mirigyek működését is befolyásolja.

Horvát juhászkutya

(Hrvatski oèar). Közepes termetű, nyájőrző kutya; őrző-védő ebnek is használják. Élénk, figyelmes, igénytelen, szívós, könnyen képezhető állat.

Feje aránylag könnyű, ék alakú, orrtükre mindig fekete. Szeme közepes nagyságú, mandula alakú, élénk kifejezésű. Füle háromszögletű, egészen v. félig feláll, közepes hosszúságú. Háta rövid, izmos mellkasa eléggé széles és mély, hasa könnyedén felhúzott, fara kissé csapott, feltűnően széles. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, izmosak. Farkát kurtítják, de farok nélkül is születhet. Szőrzete aránylag lágy, hosszú, hullámos v. göndör, a mellső lábak hátulsó élén, valamint a hátulsó végtagokon zászlót alkot a fején és a végtagokon rövid. Színe fekete, fehér jeggyel az áll alatt, a szügyön, a mellkason, az ujjakon és a mancsokon. Átl. marmagassága 40-50 cm; testtömege 14-20 kg.

Hosszú póráz.

Kutyakiképzésben (» Kiképzés) használatos eszköz; nem azonos a rendes sétáltatópórázzal. Szükség van rá, hogy a kiképzendő kutyát nagyobb távolságból is fegyelmezhessük. Legalább 10, de inkább 20 m hosszú legyen, a kutya temperamentuma, munkaüteme szerint. Készülhet bőrből, esetleg kenderfonatból. A bőrből készült pórázt olajos kezeléssel (zsírozással) óvhatjuk a nedvességtől, a szennyeződéstől, a megmerevedéstől és töréstől. Nyomkövetésnél használják.

Hosszú szőrű tacskó » Tacskó

Hovawart.

Régi német fajta; még a középkorban a Harz hegység tájékáról és a Fekete erdő környékéről származó robusztus, ősi parasztkutyákból alakították ki. Feladata a tanyák, majorságok őrzése volt, de rablók üldözésére, rejtekhelyük felkutatására, » nyomkövetésre is használták.

Mintegy fél évszázaddal ezelőtt a fajtát újjáteremtették, mégpedig főként hegyi kutyákkal való keresztezés révén. Ez a változat 1922-ben mutatkozott be először kiállításon.

Kiváló őrző; nagy erejű, ennek ellenére fürge, mozgékony, figyelmes, éber kutya. Megbízható testőr és házőrző; a gyerekek jó barátja.

Könnyen képezhető, engedelmes, értékes tulajdonságai, megnyerő külseje miatt széles körben népszerű.

Erőteljes, izmos, jó felépítésű eb. Feje nagy, durva, ennek ellenére formás, megnyerő, füle háromszög alakú, lelógó. Mellkasa mély, háta egyenes. Végtagjai párhuzamosak, egyenesek jó csontozatúak. Farka hosszú, a csánk alá ér, lelógó, dús szőr borítja. Mozgása könnyed, elegáns, gyors futó. Hangja erős és mély. Szőrzete hullámos, közepesen hosszú; a hátán teljesen sima; színe a barna különböző árnyalatai, valamint fekete, barna jegyekkel. A kanok marmagassága 60-70, a szukáké 55-56 cm; testtömege 25-40 kg. (1. 59. színes fénykép)

Hőguta.

Tkp. a » hőszabályozás súlyos, gyakran végzetes zavara. Jellemzői a hőtermelés erősödése, a hőleadás csökkenése, a következményes hőpangás; az állat szervezete a termelt hőtől sem sugárzás, sem lihegés révén nem képes megszabadulni (pl. páratelt levegőben zsúfolt, meleg helyiségben). A tünetek rövid bágyadtság után drámai hirtelenséggel lépnek fel: gyengeség, légszomj, hányinger, mozgászavar, ájulás. A 43 °C-ot elérő kutyák szinte kivétel nélkül elpusztulnak; de az is gyakran előfordul, hogy az állat hőmérséklete alatta marad ugyan a 43 °C-nak, mégis elhullik. A ~ és a napszúrás együttesen is előfordulhat. Ezt a jelenséget egyébként elsősorban a sima, rövid szőrű ebeknél figyelhetjük meg, mivel ezeknek az állatoknak nincs hőcsökkenést elősegítő hosszú bundájuk. A nagy szőrzet ugyanis, akár a juhász subája, nemcsak a hideg, de a hőség ellen is védelmet nyújt, persze csak átlagos hőmérséklet-ingadozás mellett.

Sok gazda nem gondol rá, hogy a tűző napon hagyott autóban kutyája szinte elviselhetetlenül szenved, ugyanígy az árnyéktalan udvaron, a kiállítások napsütötte ringjeiben. Sok eb kapott már ~t az 55-60 °C-ra felmelegedett autóban, annak ellenére, hogy az ablakok résnyire nyitva voltak. Az ilyen hőmérsékletet a kutya csupán 20-30 percig képes ártalom nélkül elviselni.

Megóvhatjuk a kutyát a számára káros hőmérsékletű és páratartalmú levegő hatásától, ha ilyen időszakokban mentesítjük az erős mozgás alól, a tűző napsütés elől pedig árnyékba visszük. A ~ tüneteinek jelentkezésekor az ebet itassuk meg bőségesen hideg vízzel, testét locsoljuk le, és mielőbb vigyük állatorvoshoz.

Hőszabályozás.

A kutya állandó testhőmérsékletű (homoioterm) állat; jól fejlett hőszabályozó rendszere a környező hőmérséklettől olyan tökéletesen függetleníti, hogy belső hőmérséklet-ingadozása csupán 0,1 °C. Központja az agyban, a hipotalamuszban található. Attól függően, hogy a hőközpontban átáramló vér hőmérséklete esik v. emelkedik, hűtés, ill. fűtés az eredmény. Fűtéskor (kémiai hőszabályozás) a belső szervek és az izmok anyagcseréje fokozódik, ilyenkor az állat egész teste szinte reszket. Hűtéskor az ún. fizikai hőszabályozás lép működésbe: fokozódik a bőrerekben átáramló vérmennyiség és megindul a verejtékezés, ami a meleg elleni védekezés leghatásosabb eszköze. A kutyának nincs verejtékmirigye; a túlfűtéstől - levezető szerve a nyelv -, a túl nagy belső hőtől » lihegéssel szabadítja meg szervezetét, bár feltehető, hogy a szőrrel fedett bőrfelületen is kissé verejtékezik. Elsősorban azonban a talppárnáin keresztül izzad. (Az orr nyálkahártyája ugyancsak állandó, jelentős párologtatást végez.)

A hideg ellen a kutyák » reszketéssel védekeznek.

A kutya egészségét, munkaképességét jelentősen befolyásolja a levegő hőmérséklete, páratartalma, mozgása, valamint a légnyomás. Normális élettevékenységet csak állandó testhőmérsékleten fejthet ki; ez a különböző fajtáknál 37,5 és 38,5 °C fok között váltakozik. (» Hőguta)

A fölösleges hőtől lihegéssel szabadul meg az állat

Hrvatski ovèar » Horvát juhászkutya

Húgyhólyaggyulladás.

Legtöbbször bakteriális fertőzés idézi elő. Mind a kannál, mind a szukánál előfordulhat, de a szukáknál sokkal gyakoribb. A beteg kutyák nagyon gyakran vizelnek v. erőlködnek anélkül, hogy túl sok vizelet távozna, emiatt a ~t gyakran összetévesztik a székrekedéssel. Ilyenkor a vizelet lehet teljesen normális, homályos v. véres. A ~os szukák fokozottan nyalogatják hüvelyüket. Bakteriális fertőzésen kívül hólyagdaganat v. hólyagkő is kiválthatja. A betegség kezelését állatorvos végezze.

Húgyszervek.

Idetartozik a két vese, a húgyvezeték, a húgyhólyag és a húgycső. A bab alakú vesék az ágyékcsigolyák alatt vannak; a veséből húgyvezeték halad a húgyhólyagba: a húgyhólyagból a húgycsövön át ürül ki a vizelet.

Az anyagcsere folyamán felszabaduló különböző bomlástermékek nitrogéntartalmú vegyi anyagok alakjában a vérben keringenek; ezeket szűri ki és távolítja el vizelet formájában a vese. Ha ezek a bomlástermékek felszaporodnak, rendkívüli módon károsítják az állat szervezetét. A vesében található érgomolyag falán tekintélyes mennyiségű folyadékkal szűrődnek át a kiválasztásra kerülő káros anyagok, ez a szűrlet a vesecsatornácskákban vizeletté alakul és a vesemedencében gyűlik össze, innen a két vesevezetéken át jut el a húgyhólyagba. Ha a húgyhólyagban sok vizelet halmozódik fel, a hólyagfal feszülése vizelési ingert okoz.

A vizelet összetétele a tápláléktól és a kutya szervezetének egyensúlyi állapotától függ. A napi vizeletmennyiség változó; főleg az elfogyasztott folyadék mennyiségétől és a táplálék minőségétől függ. A kutya naponta fél-egy liter világossárga, áttetsző, savanyú kémhatású vizeletet választ ki.

A vesék nemcsak az oldott anyagok kiválasztását végzik, hanem közreműködnek a szervezet vízforgalmában is, emellett gondoskodnak a vér normális sótartalmáról, ezzel az ún. belső környezet állandóságáról. A kiválasztószervek működését a vegetatív » idegrendszer szabályozza; a vizeletürítés azonban akaratlagos tevékenység.

A kutya szervezetének kb. 70%-a víz, de ennek a mennyiségnek csupán minimális hányadát üríti ki. Ha a szövetek víztartalmuk 10%-át elvesztik, az súlyos zavarokkal jár, a 20%-os vízveszteség pedig rövid időn belül halált okoz.

A húgy- és a nemi szervek végső közös szakasza ivar szerint különbözőképpen alakult.

Hűség.

Szakkönyvekben, újságcikkekben, elbeszélésekben, népmesékben egyaránt felbukkan ez a legendás kutyatulajdonság, amelynek egyik eredendő oka az állat őseinek anyaszeretete; ezt az érzést vitték át arra a közösségre, amely ételt és otthont, védelmet nyújtott nekik.

A nőstény farkasnak meg kell védenie kölykeit a kifejlett állatoktól, esetleg még az apjuktól is, hiszen a ragadozók tehetetlen apróságai hosszú időn át ki vannak téve a faj erősebb egyedei kénye-kedvének v. nemtörődömségének. Ha a kicsik kapcsolatba kerülnek a felnőtt állatokkal, koldulniuk kell azok jóindulatáért.

Amikor a kölyökkutya gondjainkra bízza magát, ide-oda csavarodik, tekeredik, szűköl, a hátára fekszik, ugyancsak kegyeinkért könyörög. Ezt a magatartást tanúsítja a serdülő kutya az idősebb kannal szemben is. Megfigyelhetjük ezeket a viselkedési mintákat a párzás időszakában, udvarlás közben. Az erősebb kanokat ilyenkor az vezérli, hogy legyőzzék a szuka félénkségét, a gyengébb nemet pedig az, hogy feltüzelje az erősebbet, de egyben kíméletet is kér, ha már elismerte az uralkodó kan jogát.

A ~ másik forrása a falkaszellem; ez a primitív, ún. törzsi ~ annak az állatnak a jellemvonása, amely támogatja, védi mindazokat, akikhez csatlakozott. Az a kutya, amelyik gazdája holttestét olyan elszántan őrzi, hogy senkit sem enged a közelébe, és végül agyon kell lőni, ~es. Természetesen nem tudatosan cselekszik, egyszerűen nem akarja, nem is képes elhagyni azt a lényt, akihez a legszorosabb kötelékek fűzik. Ugyanezt a ~et tanúsítja az a kutya is, amelyik veszélyben gazdája segítségére siet, amely harcol tulajdonosáért, kockáztatja testi épségét, esetleg életét. Minden bizonnyal nem azért cselekszik így, mert szeretné feláldozni magát, hanem mert ezt kell tennie, hajtja a falkához tartozás ősi ösztöne. Ez a buzgó ösztön abban az időben fejlődött ki, amikor az állat még vadon, falkában élt, és a » háziasítás folyamán ezt az ösztönt átvitte az újonnan talált közösség tagjaira, a gazdájára és családjára is. Az ember egy személyben testesíti meg a kutya szemében az anyaállatot, a falkavezért, sőt magát a falkát is.

Kutyáink irántunk való vonzódásának, emberszeretetének van egyfajta sajátos fiziológiai magyarázata is. A kutya legfontosabb szerve az orra, ezen keresztül érzékeli a világot; azt is mondhatnánk: az orrával gondolkodik! A kutya háziasításának egyik első és fontos lépése az lehetett, hogy a farkasok, amidőn kapcsolatba kerültek az emberrel, "meghittségbe szagolták magukat" vele. Az a tapasztalt gazda, aki hozzálát, hogy elnyerje kutyája szeretetét, nagyon jól tudja: akkor érte el a célját, ha már sikerült az állatot átitatni személyisége szagával.

A ~ következő, igen lényeges forrása a feltétlen engedelmesség a falkavezérnek. Tekintet nélkül arra, hogy az emberrel kialakult szoros kapcsolatban mennyit változott, a kutya alapvetően falkaállat maradt. Mint ilyennek, szigorúan alá kell vetnie magát bizonyos társas viselkedési törvényeknek, a falka törvényének, amelynek az a leglényegesebb vonása, hogy a falkában mindig van egy vezér, és azt követik lefelé haladó sorrendben a többiek, egészen a legkisebbig és leggyöngébbig (» Hatalmi rangsor). Az ember-kutya kapcsolat lényegében azonos, de legalábbis nagyon hasonló a vezérkutya és az alávetett állat viszonyával, azzal a különbséggel, hogy itt a ragaszkodás és a ~ az ember iránt nyilvánul meg, ezt a kapcsolatot a kutya ~e és engedelmeskedni akarása motiválja.

Odaadó figyelem

Hüvelyelőcsarnok-előesés.

Ált. az » ivarzással kapcsolatban észlelhető fiatal szukákon; a hüvely elülső részét borító nyálkahártya túlzottan megduzzad, emiatt meglazul, és a résen keresztül a külvilágra kerül. A betegség rendkívül könnyen felismerhető, mert a péraajkak között sötétvörös duzzanat tűnik elő. Különösen gyakori boxereknél, amelyeknek ivarzásakor a külső nemi szervük a többszörösére duzzad meg. A ~ azonnali beavatkozást igényel; ha az állat állapota ennek ellenére sem javul, a bajt műtéti úton kell megszüntetni.

Hygenhund.

Norvég kopó; kisvadra vadásznak vele. Erőteljes felépítésű, szilárd alkatú kutya.

Feje közepesen nagy, arcorri része kissé szögletes, koponyája enyhén domború. Orrháta egyenes, orrtükre fekete, fogazata ollós harapású. Szeme sötétbarna, élénk tekintetű. Füle viszonylag kicsi, vége lekerekedő, lelóg. Nyaka izmos, háta feszes, ágyéka erőteljes, fara kissé lejtős. Végtagjai párhuzamos állásúak, egyenesek, jó csontúak. Farka lelóg, figyelő helyzetben majdnem vízszintesen tartja, a végét kissé fölemeli. Szőrzete rövid, sűrű, testhez simuló. Színe vörösesbarna v. sárgásrőt, fekete árnyalattal v. anélkül ill. fekete és rőt. Ez a két utóbbi szín fehérrel keverten is előfordulhat, de lehet fehér rőttel és sárgásbarna foltokkal v. feketével és rőt jegyekkel. A kanok marmagassága 47-55 cm; a szukák valamivel kisebbek; testtömege 20-24 kg.

Hygenhund

Ibizai kopó

(Podenco Ibicenco). Spanyol vadászkutya; a Baleár-szigetekről, Ibizáról származik. Manapság a legszebb, legjobb egyedek Mallorcán találhatók. Három típusa van: a sima szőrű, a drótszőrű és a hosszú szőrű. Erős felépítésű, gyors, ügyes, értelmes, tanulékony kutya; felkutatja és jelzi a vadat: a nyulat, a foglyot, olykor a nagyobb vadállatokat is. Magányosan és falkában egyaránt vadászik. A monda szerint, ha már néhány ezer nyúllal végzett a falka, egyes ebek visszavonulnak, és hosszú pihenőt tartanak ("túlnyulazták" magukat).

Agár típusú, mozgékony, rendkívül gyors, kitűnően ugró kutya. Feje hosszú, elkeskenyedő; koponyája kissé lapos, szeme pici, világosbarna színű, füle szokatlanul nagy, feláll. Nyaka karcsú, vékony, mellkasa mély, háta egyenes vonalú, fara kissé lejtős. Farka csánkig ér; ha figyel, vízszintesen tartja, a végét felkunkorítja. Mellső végtagjai kissé szűk állásúak, a hátulsók izmosak. Színe fehér és vörös, fehér és rőt, egyszínű fehér, vörös v. rőt. A kanok marmagassága 60-66, a szukáké 57-63 cm; a kanok testtömege 22,5, a szukáké 19 kg.

Ibizai kopó

Iceland Dog » Izlandi juhászkutya

Idegalkati típusok » Vérmérséklet

Idegen nyom.

A kutyakiképzésben (» Kiképzés) használatos szakkifejezés. A » nyomkövetés tanításának egyik legkritikusabb, legnehezebb mozzanata. Az ~ra való áttérés, amikor a kutyának nem a gazda által fektetett saját nyomot, hanem idegen ember (v. állat) nyomát kell követnie.

Ideges kutyák.

A kutyáknak, az emberhez hasonlóan, lehetnek szorongásaik; az egyik eb fél a magasságtól, másik az autótól, a harmadik az idegen állatoktól. Természetes tartási körülmények között azonban a kutyáknál nem lépnek fel idegrendszeri zavarok.

Minden » félénkség mögött bizonyos tehetetlenséget találunk: az állat valamilyen problémát képtelen megoldani, olyat, amelytől nem tud szabadulni. A » kennelben tartott kutyák pl. veszély esetén nem menekülhetnek el, így egyikük-másikuk neurotikussá válhat. Ennek az egyik, elég gyakori, megnyilvánulási formája az, hogy az állat körbe-körbe futkározik kennelében. Ezek a gyenge idegrendszerű állatok az említett körülmények miatt olyannyira neurotikussá válhatnak, hogy ha kijutnak a szabadba, még több hektár területen is csupán kis körökben futkároznak.

A kutyák neurózisát tanulmányozva a kutatók azt tapasztalták, hogy a kísérleti alanyok mindig letörtek, valahányszor a számukra feladott probléma megoldása túl nehézzé vált. Ha sokáig tartott a vizsgálat, az ebeken az idegkimerültség jelei mutatkoztak; levertek lettek v. vad izgalom vett rajtuk erőt. Az állatpszichológusok úgy vélik, hogy azok a kutyák, amelyek az idegösszeomlás jeleit mutatják, ill. valamilyen környezeti stresszhatásra (» Stresszhelyzetek) abnormálisan viselkednek, bizonyos mértékig öröklött tényezők hatására cselekednek.

» Német juhászkutyával és » basset hounddal végzett kísérlet során kiderült: ha a kutya egy adott feladatot nem tud megoldani és ez ráadásul fájdalommal is jár, kifejlődhet benne a neurózis. Ennél a vizsgálatnál az állatok egyik mellső lábához súlyt erősítettek, a berregő hangra a kutyának fel kellett emelnie lábát a súllyal együtt. Ha nem emelte fel, áramütés érte. A súlyt fokozatosan növelték addig, amikor a kutya már nem tudta fölemelni a lábát. Az áramütéstől való félelem a német juhászkutyában fokozatosan, a basset houndban pedig hirtelen idézte elő a neurózist.

A humán pszichológusok szerint minden emberi neurózis mögött megoldatlan konfliktus rejtőzik; nagyjából így van ez a kutyáknál is. Mindebből az a legfontosabb tanulság, hogy az eb nevelését, tanítását lehetőleg problémamentesen kell megszervezni. A túl gyors ütemű képzés a megerőltető feladatok halmozása, továbbá ha az állatot természetes (ösztönös) viselkedésének teljesen ellentmondó cselekedetek végrehajtására kényszerítjük, neurózist idézhet elő a kutyában.

Idegrendszer.

Az ~ központi része az agyvelő és a gerincvelő. Az agyvelő a koponyacsonton belül található; lágy és kemény agyburok borítja. Az agy nagy- és kisagyból áll. A nagyagyat egy hosszanti irányban végighúzódó rés két féltekére osztja; felszínén láthatók az agytekervények, amelyeket barázdák választanak el egymástól. A nagyagy hátsó és alsó részén fekszik a kisagy. Az agy metszéslapján szabad szemmel is látható a külső szürke- és a belső fehérállomány. A szürkekéreg az idegsejteket, a fehérállomány az idegrostokat tartalmazza. A gerincvelő a nyúltagyon keresztül csatlakozik a koponyaagyhoz.

Az agy különböző részei összeköttetésben állnak egymással. Az egyszerre felfogott külső és belső érzékeléseket, ingerületeket az agy állandóan egybeveti, és a szervezet állapotának megfelelően dönt arról, hogy végül is a kutya milyen sorrendben, hogyan válaszoljon az őt ért hatásokra.

A gerincvelő a gerinccsatornában van; a második ágyéki csigolya magasságában végződik, ettől hátrafelé a gerinccsatornában már csak a gerincvelőből kiinduló ideggyökerek találhatók. A gerincvelő metszéslapján látható, hogy a fehérállomány a külső réteget alkotja, a szürkeállomány kiterjesztett lepkeszárny alakban a gerincvelő első részében van; ennek alsó részéből indulnak ki a mozgatógyökerek, s a felső részébe lépnek be az érzőgyökerek.

Az ~ legkisebb működési egysége az idegsejt. A környéki ~ mozgató és érző idegsejtekből, valamint rostokból áll. Az ingerek az idegvégkészülékekre hatnak, a keletkező érzet a központba jut, ahol létrejön az érzés; ennek megfelelően a mozgatópályán végigfut a válasz, pontosabban a parancs, amelynek érelmében a szükséges mozdulatot végrehajtja a kutya.

Az érzés nem mindig jut el a koponyaagyba, hanem csak a gerincvelőben megfordul, hogy a szükséges cselekvést végrehajtsa, mielőtt a központ tudomást szerzett volna róla. Az ~ szabályozó működése két részből áll. Az egyik a belső szervek, valamint az emésztő- és kiválasztó szervek izmait ellátó idegrostokon keresztül szabályoz, automatikusan működik, ez a vegetatív ~. Ennek környéki része a hátgerinc két oldalán levő háti-ágyéki, ún. szimpatikus rendszer, valamint az agyi és keresztcsonti, ún. paraszimpatikus rendszer. A másik az agy-gerincvelő rendszer irányításával a harántcsíkolt izmokat ellátó idegrostokon keresztül akaratlagosan működik. Ha az izmokhoz vezető idegek a kutya verekedése v. baleset következtében elszakadnak, akkor az általuk szabályozott izmok fokozatosan erőtlenné, ernyedtté válnak.

Idegszövet » Sejtek, szövetek, szervek

Idiotizmus » Értelmi fogyatékosság

Idomulási tendencia.

Etológiai fogalom; lényegében azt jelenti, hogy azokat az élőlényeket, amelyekkel az ember társas kapcsolatban áll, úgy kezeli (és öntudatlanul úgy is tekinti), mintha fajbeliek volnának. Ez különösen érvényes a kutya és az ember kapcsolatára. Mogorva gazdának pl. többéves társas viszony után a kutyája is mogorva (v. harapós) lesz más személyekkel szemben; a félénk, visszahúzódó embernek többnyire a kutyája is félénkké válik.

Időérzék.

A kinológusok napjainkig úgy vélték, hogy a kutya az örök jelenben él. Az állatpszichológusok és az etológusok ma már nem elégszenek meg ezzel a megállapítással, mert mint kiderült: a kutyának van memóriája, igaz, elsősorban szagemlékezete, és vannak kellemes v. kellemetlen várakozásai (ha nem is a távoli jövőt illetően). Ezen túlmenően kialakult benne egy meglehetősen fejlett mechanizmus, az ún. » biológiai óra, amelynek működésével érzékeli a különböző ciklusokat, és eligazodik nemcsak a térben, hanem az időben is.

A kutyák ~e meglehetősen megbízható. Az a kutya, amelyik megszokta, hogy elkíséri kis gazdáját az iskolába v. onnan haza, alig érkezik oda később v. korábban néhány perccel, mint ahogy a csöngetés elhangzik. Egy kísérlet során az ebet pl. csapóajtó nyitására tanították be; minden másfél percben kellett kinyitnia az ajtót, az állat hamarosan nagyon pontosan betartotta ezt az időt.

A kutya ~ével kapcsolatban számos közismert tényt a kutyatartók is megfigyelhetnek a mindennapi gyakorlatban. Amikor eljön az étkezés időpontja, ha mindig pontosan betartják az etetési időt, elég bizonyos megszokott műveleteket végezni (kimenni a konyhába, zörgetni az edényt, melegíteni az ételt), és ezek a naponta ismétlődő mozzanatok a várt időpontban pontosan megindítják a kutya nyál- és gyomornedvtermelését. A városi kutya ezenkívül pontosan tudja azt is, mikor érkezik el a várt séta ideje, és a megszokott időben már izgatottan lesi v. egyenesen követeli az indulást, ha úgy véli, gazdája késlekedik.

Idős kutya táplálása.

A kutya öregedésével változik az étvágya is; az életkorral párhuzamosan csökken az emésztőrendszer teljesítőképessége, ezért az öreg kutya kevesebbet eszik, és a számára nehezebben emészthető táplálékot esetenként nem fogyasztja el, sőt válogat.

Az ~val kapcsolatos szabályok többé-kévésbe megegyeznek a felnőtt kutyáéval, de már az esetleges kisebb etetési hibák (pl. a rosszul megválasztott táplálék) is hamar problémát okoznak. Gyorsabban jelentkezik a helytelen táplálkozás következménye, pl. az elhízás. A helyes táplálással mind a felnőtt, mind az öregedő kutya egészségét védjük, de bizonyos koron túl ez sokkal nyilvánvalóbb; ezért az életkornak megfelelő etetési szabályokra figyelni kell, és célszerű azokat betartani.

Az öreg kutya tápláléka kétharmad rész hús, egyharmad rész növényi eredetű élelem legyen. Ötéves kortól kezdve fokozatosan csökkentsük a kutya napi csontadagját, hogy a székrekedést elkerüljük. A kukorica, a borsó, a bab nem kutyának való táplálék, nehezen tűri a gyomra és gyakran kihányja. Az öreg kutyának kb. egyharmad annyi táplálékra van szüksége, mint egy kifejlett, ereje teljében levő állatnak. Ügyelni kell arra, hogy az idősödő ebnek sovány, zsírszegény kosztot adjunk, mivel a zsírok emésztése nehéz, túlzottan igénybe veszi az állat szervezetét, és az öreg kutyának nincs szüksége annyi energiára, mint a fiatal, mozgékonyabb, aktívabb állatnak. A szénhidrátokat (tésztaféléket, rizst, burgonyát stb.) főzzük meg, mert így könnyebben emészthetők; hasznosításukat a vízben oldható B-vitaminok bőséges adagolásával még inkább megkönnyíthetjük.

Sok tulajdonos úgy véli, hogy idős kutyájának erősen lekopott fogai, ill. hiányos fogazata miatt kizárólag folyékony, pépes étel való. Erre azonban nincs szükség; a nedves, lágy eledelek, a húslevesbe v. tejbe áztatott táplálékok megfelelnek, a túlságosan kemény táplálékokat azonban kerülni kell.

A túltáplálás minden korban veszélyes, de különösen időskorban; ha a kutya öregkorában elhízik, az amúgy is fáradt mozgás- és emésztőszervek, az érrendszer, a szív csak fokozott munkával tudja ellátni a nagyobb testet. Az idős és kövér eb sokkal hajlamosabb a különböző betegségekre. Az elhízás megelőzhető helyes táplálással és az időskorral összeegyeztethető rendszeres mozgatással. Mivel az öreg kutya emésztőszervei nehezebben dolgozzák fel a táplálék alkotórészeit, tanácsos naponta többször, kisebb mennyiségű ételt adni a kutyának.

Fontos, hogy ne adjunk édességet; tévhit az, hogy a cukor erősíti a szívet és az idős kutyának jót tesz. Az édesség kizárólag a táplálék hizlaló hatását növeli, és nincs semmiféle vitamin-, valamint nyomelem-tartalma; a fogakat is kifejezetten rontja. Állati eredetű fehérjét minden étkezésnél adjunk; a hús, a tejtermékek, a tojás etetésével az állat szervezetében fokozódik az » ellenálló képesség a különböző betegségekkel szemben.

Folyadékot annyit vehet magához az idős kutya, amennyit akar. Az idős eb szervezete érzékenyebb a folyadékvesztésre, ezért különös gondot kell fordítani a megfelelő folyadékpótlásra.

Idült (krónikus).

Tartós, hosszú ideig tartó betegség jelzője.

Imbecillitás » Értelmi fogyatékosság

Immunitás » Védettség

Immunizálás.

Az egyes » fertőző betegségek iránti fogékonyság csökkentésére, ill. megszüntetésére, valamint a szervezet » védettségének elérésére irányuló eljárások. Lehet passzív és aktív.

Passzív ~ folyamán a fertőző betegségek elleni védettséget mesterséges úton alakítják ki; a szervezetbe ellenanyagot (» Antitestek) juttatnak. Ez tkp. szérummal, ill. immunsavóval történik, amelyet más kutyák v. állatok aktív ~ával nyernek. Passzív ~sal a védett állapot gyorsan előidézhető; ált. betegségek megelőzésére alkalmazzák, de használják ezt az eljárást terápiás célra is. A szérum hatása csak rövid ideig tart, és minden szérumsavó-adagolás azzal a veszéllyel is jár, hogy a kutya ún. szérumsokkot v. szérumbetegséget kaphat.

Aktív ~kor tkp. » antigénekkel serkentik a kutya szervezetét specifikus ellenanyagképzésre. Élő v. elölt mikroorganizmusokat, ill. azok toxinjait juttatják a kutyába injekció formájában; ált. bőr alá v. izomba adja az állatorvos. Az egész folyamat természetes fertőzéshez hasonlít anélkül, hogy a szervezetben bármilyen fokú fertőző betegség keletkezne (» Kombinált védőoltás).

Impetigo » Kölyökkori kiütés és ótvar

Indiai dól » Vadkutyák

Indiai fajták.

Az ősi indiai kutyafajtákról meglehetősen keveset tudunk, mert manapság ott is jobban hódít az európai ebek divatja, és a régi "nemzeti" kutyafajták sorsa meglehetősen mostoha. Lényegében három olyan kutyáról van szó, amelyek a maharadzsák korában még rendkívül népszerűek voltak, és amelyeknek képességei állítólag vetekednek a » német juhászkutyáéval. Ezek: a Radzsapalajam, a Chippiparaj és a Kombaj. Az első kettő egy falu neve Ramnad tartományban, a harmadik pedig Maduraj járás egyik városa, valamikor a róla elnevezett kutyákkal bivalyokra vadásztak.

Az említett ősi ~ állítólag sokoldalú munkakutyák; jó vadásztársak, kiváló pásztorkutyák, megbízható házőrzők, sőt még vakvezetésre is használhatók. Jól bírják az indiai körülményeket, számos fertőző betegséggel szemben ellenállók. Igénytelen, szívós, a legmostohább körülményekhez is kiválóan alkalmazkodó állatok. Megmentésükre eddig annyi történt, hogy az indiai Állattenyésztési Minisztérium rezervátumot létesített az ősi kutyafajták részére.

Infantilis kutyák.

Közismert, hogy a túlságos gyámkodás és agyondédelgetés teljes önállótlansághoz, egyfajta tipikusan gyermeki magatartásforma felnőttkori állandósulásához vezethet. Így van ez a kutyáknál is; önállótlanságuk odáig fajulhat, hogy a felnőtt eb nem hajlandó tányérjából v. a földről enni, hanem csak azt veszi magához, amit gazdája felaprít (mintegy "előrerágott") és kanállal a szájába gyömöszölt. Az ilyen állat szociális és szexuális magatartásformáira a gyermeki » félénkség, a védelemre szorultság az infantilis menekülésvágy és az egy személytől való végletes függés jellemző. Idegen fajtársakkal való kapcsolatteremtésben rendkívül félénk, ha találkozik velük az utcán, gazdája mellé v. mögé lapul, farkát behúzza és nyüszít; ha fölveszik, bátorrá válik (pl. szemtelenül kaffog az idegenre). Ismeretlen területen v. éjszaka gazdájától nem mer mozdulni, a legkisebb ijedtségre a földre fekszik és kölyökmódra vinnyog.

Az infantilis szuka a tüzelési időszakban ijedt, agresszív (Agonosztikus [harci] viselkedés) védekezéssel reagál a partner közeledési kísérleteire, az infantilis kan pedig bizonytalankodik, s nem a megfelelő helyen próbálkozik. Vannak olyan szukák, amelyek annyira kötődnek gazdájukhoz, hogy kölykeiket elhanyagolják v. féltékenyek rájuk, és betolakodónak tekintik őket.

A válogatós, finnyás evés ugyancsak infantilis magatartásra vall, bár alkalmanként » idült természetű organikus betegség (pl. mandulagyulladás) is előidézheti. Az infantilis állat gyakran kiválasztási rendellenességekkel küzd; ha egy kutya egy-két éves korára még nem szobatiszta, az jórészt gazdája hibája. Nyilván nem volt elég következetes az oktatásban v. túlságosan féltette kutyáját a fertőzéstől, és nem vitte elég gyakran sétálni. A gazdájuktól túlságosan függő, agyonkényeztetett ebek a fájdalmakra is rendellenes érzékenységgel reagálnak, ugyanakkor a fájdalmi ingerküszöb igen lecsökken. Nemcsak a kényeztetés, hanem a túl szigorú, brutális nevelés is előidézheti az infantilis magatartásformák állandósulását.

Állattartókkal végzett pszichológiai kísérletek kimutatták, hogy egyesek tkp. saját ifjúkori emlékeiket, megvalósulatlan vágyaikat vetítik ki állataikra, és titokban azok a magatartásformák tetszenek nekik, amelyek saját személyiségük rejtett hajlamait juttatják szimbolikusan kifejezésre. Előfordulhat, hogy olyan viselkedési formákat várnak el kutyájuktól, amelyek gyermekkori csínytevésekre, engedetlenségre, nemegyszer agresszivitásra emlékeztetik őket, s ezeket formális (ejnye-ejnye jellegű) dorgálás mellett hallgatólagosan jóváhagyják, sőt öntudatlanul bátorítják; ezt az állat csalhatatlanul megérzi, megtanulja és kihasználja. Ezek a gazdák látszólag panaszkodnak kutyájuk engedetlensége miatt, magukban viszont egyéniségnek tartják infantilis ebüket, s ők sajnálnák a legjobban, ha az állat valóban felhagyna rossz szokásaival.

Infantilis magatartásformákhoz (regresszióra) való visszatéréshez vezethetnek megoldatlan konfliktushelyzetek, kudarcélmények is; pl. a serdülő kan a nálánál nagyobb v. a rangsorban (» Hatalmi rangsor) előbbre való fajtárssal való találkozáskor a hátára fekszik (mintegy megadja magát). Ez ebben a korban normális viselkedés, ha azonban ez a reagálás felnőttkorban is rendszeresen fellép, az már egy infantilis vonás állandósulása.

A kölyökkori viselkedésformákhoz való visszatérés lehet célszerű, ún. tudatos alkalmazkodási mechanizmus is. Az állat a túlélés érdekében reménytelen v. annak látszó helyzetekben is infantilizálódhat; pl. a megsebzett, megnyomorított madarak saját maguk ellátására immár alkalmatlanok; ezek a fajtársaiktól, ill. az emberektől koldulnak fióka módjára. Sebzett v. mozgásukban gátolt falkatársaikat a farkasok is kölykök módjára táplálják néha, és előfordul, hogy az ideiglenesen infantilissá vált állat előbb-utóbb ismét felnőtté érik.

Infúzió.

Ált. nagyobb mennyiségű élettani konyhasó v. különböző gyógyszeroldat intravénás beáramoltatása az élő szervezetbe.

Inger.

Az élő szervezeteket érő külső v. belső hatás, amely azok sajátos működését kiváltja. Az ~forrás szerint vannak mechanikai hő-, elektromos, fény- és kémiai ~ek (» Kulcsinger).

Inkubációs idő » Lappangási idő

Inszeminálás » Mesterséges termékenyítés

Ínszövet » Sejtek, szövetek, szervek

Intelligencia.

Nem azonos fogalom az alkalmazkodóképességgel, amellyel minden állat rendelkezik; elsősorban az egyednek a fajában öröklött képessége, és genetikailag eleve meghatározott. Pontosan nem mérhető, mert kialakulásán a külvilág s ezzel összefüggésben a serdülő állat valamennyi tapasztalata nyomot hagy. Lényegében úgy határozható meg, mint a tapasztalatok megjegyzésének és későbbi sikeres alkalmazásának a képessége; ilyen értelemben nem sok értelme van intelligens és kevésbé okos kutyafajtákról beszélni. Ha van is különbség az egyes kutyák értelmi színvonala között, akkor az elsősorban a fejlődés, a tartás, a nevelés körülményeiből fakad. Beszélhetünk ezért élményszegény, szeretetmegnyilvánulásban szűkölködő környezetben nevelt állatokról és állandóan foglalkoztatott, sok figyelemben, gondoskodásban részesülő kutyákról. Nyilvánvaló, hogy az előbbi buta, az utóbbi okos kutyának tűnhet. Ilyen vonatkozásban egyébként Scott és Fuller végzett vizsgálatokat, amelyek során kiderült hogy a különböző fajták ~foka (IQ) szinte teljesen azonos, ha eltekintünk az erő, a gyorsaság, a kitartás, az érzékszervi fogékonyság és az indulati reakciók különbségeitől.

A kutyák ~jának vonatkozásában érdekes következtetésre jutottak azok a pszichológusok, akik különböző fajtájú, 3 és 8 év közötti (felnőtt) állatokat vizsgáltak, szám szerint 14-et. A vizsgálatban 5-11 éves gyerekek számára kifejlesztett ~vizsgálatokkal tesztelték az ebeket. A kísérlet szerint a kutya ~hányadosa egy 4-5 éves gyerekre vonatkoztatva kb. 74% (ez náluk felső határ); egy átlagosan értelmes eb egy ilyen korú gyermekcsoport 100 tagjából négyen túltesz ~ dolgában. Ha a kutyát átlagos ~jú (100%-os IQ-szintű) felnőttel hasonlítjuk össze, az állat IQ-ja valószínűleg 49% lenne. (Ez az összehasonlítás sántít, mert egy 49%-os ember gyakorlatilag életképtelen). Az ilyen ~val rendelkező kutya megfelelhet a követelményeknek, megfelelő módon alkalmazkodhat a külvilághoz.

A legokosabb kutyának a vizsgálat során egy keverék bizonyult, ~hányadosa minden második 4-5 esztendős gyerek ~hányadosánál nagyobb volt. A második helyre a » német juhászkutya, az utolsóra, messze lemaradva társaitól, a » tacskó került. A vizsgálatban részt vevő pszichológusok természetesen siettek kijelenteni, hogy ez korántsem jelenti azt, hogy a keverék kutya értelmesebb a tacskónál, hiszen a vizsgált állatok száma meglehetősen csekély volt általánosabb következtetések levonásához, s előfordulhat, hogy csupán véletlenről volt szó; a kísérlet a vizuális felfogóképességen alapult, az pedig embernél egyértelműen sokkal jobb, mint a kutyánál. Ha pl. a szaglási érzékelés képessége lett volna a kutatás tárgya, az eredmény is másként alakult volna, mert a kutya 500 ezer szagot tud megkülönböztetni egymástól, az ember pedig legfeljebb kétezret.

Intenciós mozgás.

Szándékmozdulatnak v. célcselekvésnek is nevezik; lényege, hogy ha egy cselekvés feltételei megvannak, olyan mozdulatok jelennek meg, amelyek tkp. nem szolgálják a cselekvés közvetlen céljait, azaz a cselekvést nem a cél elérésére való törekvés vezeti. Ilyenkor ált. csak jelzések, ill. mozdulatkezdemények keletkeznek. Szándékmozdulat pl. az, amikor a jóllakott állat már csak játszadozik a maradék táplálékkal, felveszi, elejti a csontot; az ~ befejezetlenül maradó tevékenység. Ilyen ~ra olyankor is sor kerülhet, ha pl. egyidejűleg felidézünk egy akciót kizáró, más ösztönhangulatot, amely konfliktusszerűen gátolja a cselekvés lefolyását. Pl. ha a kutya a fotelba feküdne, de a gazdája is a szobában van, és az állat tapasztalatból jól tudja, hogy ezt a gazda (falkavezér) nem tűri. A büntetéstől való félelem nyilvánvalóan megakadályozza abban, hogy szándékát véghezvigye, ezért csupán nézegeti egy ideig a fotelt, majd esetleg kissé felteszi a fejét a fotel sarkára.

Intramuszkuláris.

Orvosi szakkifejezés; izomba adandó gyógyszer befecskendése, injekció.

Intrauterin.

Méhen belüli; pl. az embrió méhen belüli élete.

Intravénás.

Orvosi szakkifejezés; gyűjtőérbe történő gyógyszer befecskendezése.

Ír farkaskutya

(Irish Wolfhound). Ősi fajta; származása a homályba vész. Ált. a » skót szarvasagár ősének tartják, de ezt dokumentumokkal nem lehet bizonyítani. Annyi bizonyos, hogy az ír történelmet szinte végigkísérik az ~ról szóló legendás történetek. Egy a sok közül: a 12. sz.-ban Ulster királya állítólag 6000 szarvasmarhát kínált egy messze földön híres, nagyszerű ~ért és hadat üzent, amikor visszautasították ajánlatát.

Egyes angol szerzők igazi óriásként írják le, marmagasságát 120 cm-ben, testtömegét 80 kg-ban adják meg. A jelenlegi standard azonban ennél jóval kisebb számokat tartalmaz. Valószínű, hogy ezek az adatok az 1780 körül kiirtott, régen létezett ~kra vonatkoznak, amelyek valóban hatalmas, erős példányok, igazi óriások lehettek. Eredeti formáját és tulajdonságait a mai napig megőrizte; vad külseje, természetes, nyers megjelenése meglehetősen szokatlannak tűnik a végtelenül kifinomult fajták mellett.

Tekintélyt parancsoló megjelenésű, jó izomzatú, karcsú, gyors mozgású, hatalmas eb. Feje - amelyet magasan visel - » schnauzerszerű, de kissé keskenyebb és hosszabb. Szeme barna, füle kicsi, lelóg, hasonlít az » angol agáréra. Mellkasa rendkívül mély, szügye széles, háta hosszú, hasa felhúzott. Végtagjai hosszúak, szikár izomzatúak. Farka hosszú, szinte a földig ér; közepes vastagságú; dús szőr borítja. Szőrzete a testén, a végtagjain és a fején kemény, durva, a szeme fölött és az állkapocs alatt különlegesen kemény és hosszú; színe szürke, csíkos, rőt, fekete, tiszta fehér, homokvörös. A kanok marmagassága minimálisan 79, a szukáké legalább 75 cm (felső határt a standard nem ír elő); testtömege 45-60 kg (1. 60. színes fénykép).

Jó felépítésű ír farkaskutya

Irish Setter » Ír szetter

Irish Terrier » Ír terrier

Irish Water Spaniel » Ír vízispániel

Irish Wolfhound » Ír farkaskutya

Ír szetter

(Irish Setter). Minden bizonnyal a legrégibb szetterféle; az angolok legősibb vadat álló kutyája. Mintegy 180-200 évvel ezelőtt alakították ki, feltehetőleg az » ír vízispániel, a vörös-fehér spániel és a » pointer keresztezéséből. Elképzelhető, hogy » angol szetterek, » gordon szetterek és springer spánielek (» Angol springer spániel) is részt vettek kialakításában. Legalábbis erre vall az a körülmény, hogy az ~ek többsége eredetileg vörös és fehér volt, és ez a színkombináció egyes tenyészetekben még ma is előfordul; a 19. sz. végén az egyik angol kutyakiállításon már a felvonultatott ~ek kétharmad része vörös volt, és ebből a beavatottak már sejthették: milyen színváltozatot kedvelnek majdan leginkább a tenyésztők.

Eredetileg vadászatra alakították ki, különösen vízi vadászatokon volt nélkülözhetetlen, mert még a jeges vízből is könnyedén kihozta a lelőtt vadat. Manapság inkább csak kedvtelésből tartják; könnyen kezelhető, tanítható, értelmes, kezes, barátságos, élénk, vidám természetű fajta.

Feje könnyű, hosszú, szép formájú, szeme sötétbarna, nem túl nagy. Füle lelóg, a fejéhez simul, eléggé hosszú, orrtükre sötét. Nyaka közepesen hosszú, izmos, elegáns ívelésű. Mellkasa eléggé mély, elöl keskeny, háta egyenes vonalú. Mellső végtagjai egyenesek, izmosak, párhuzamosak, hátulsó lábai csánkig hosszúak, a csánktól a talpáig rövidek. Szőrzete a fején, a mancsok elején, a lábak elülső felületén, valamint a fülek hegyén rövid, finom, teste többi részén mérsékelten hosszú, kissé hullámos, selymes. Farka alsó részén és lábai hátulsó részén zászlót alkot. Színe rozsdavörös, mahagónibarna, de a legkedveltebb a sötét égővörös. A kanok marmagassága 65-67, a szukáké 58-65 cm; testtömege 25-32 kg (l. 61. színes fénykép).

Harmonikus felépítésű ír szetter

Ír terrier

(Irish Terrier). Régi fajta; származásáról viszonylag keveset tudunk. Egyesek úgy vélik, hogy kialakításában feltehetően a » foxterrier és a » Welsh terrier volt a döntő. (Ebből annyi mindenképpen igaz, hogy kiváltképp a foxterrierrel sok közös vonása van.) Az ~ kölykökön gyakran jelentkeztek fehér foltok, főleg a mellkason és a mancsokon, amelyeket a foxterrier elődöknek köszönhetnek. (A tenyésztők nem túlzottan örülnek ennek, az ilyen példányokat igyekeznek kiszorítani a tenyésztésből.)

Mások azt tartják, hogy 1700-ban alakult ki a fajta, a különböző terrierfélék tevékeny részvételével, de ezt semmilyen írásos emlék, dokumentum nem támasztja alá. Az bizonyos, hogy 1875-ben tartották az ~ek első fajtakiállítását az írországi Dublinban, ahol 50 kutya vett részt a premieren. A fajta lelkes hívei néhány esztendő múlva, 1879-ben megalakították az Ír Terrier Klubot, és ezzel megkezdődött a modern ~ irányított tenyésztése.

Az ~t "forrófejűnek" nevezik, mert rendkívül elővigyázatlan, vakmerő; ha verekedésbe bonyolódik, nem fogad szót gazdájának. Gazdájával, családjával azonban, sőt a család barátaival is rendkívül kedves, barátságos. Eredetileg mint vadászkutya és patkányfogó tette magát hasznossá az ember mellett, ma már főként szobakutya. Hálás társ, odaadó, hűséges barát, a gyerekeket nagyon szereti, csendes, engedelmes; ideális lakáskutya, házőrzésre is alkalmas.

Jó kiállású, viszonylag könnyű felépítésű, közepes termetű (foxterrier nagyságú) eb. Feje hosszú, koponyája lapos, stopja (» Arcorri hajlás) egészen enyhe. Állkapcsa erőteljes, fogazata fejlett, ollósan záródik, orrtükre fekete. Szeme sötétbarna, kicsi, füle a foxterrieréhez hasonlóan tőből előrebicsaklik. Nyaka hosszú, elegáns, izmos, háta egyenes, feszes, ágyéka izmos, erőteljes, mellkasa a könyökéig ér; keskeny hasa felhúzott. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, oszlopszerűek. Mancsa kicsi, gömbölyded, ujjai szorosan záródnak. Farkát fölfelé tartja, csonkolják. Szőrzete kemény, drótszerű, közepes hosszúságú; a fején rövidebb, az állán és az arcorri részen bajuszt és szakállt alkot; színe vörös v. sárgásvörös, a füle sötétebb színű. Marmagassága 40-45 cm; testtömege 11-12 kg (1. 62. színes fénykép).

Karakán kiállású ír terrier

Ír vízispániel

(Irish Water Spaniel). Egyesek szerint valamennyi mai spániel őse; mások úgy gondolják, hogy a fajta franciaországi » uszkárokkal való keresztezés révén alakult ki. Akadnak olyan kinológusok is, akik a » göndör szőrű retrievert tartják az ősének. Felépítésre és külső megjelenésre lényegesen különbözik a többi spánielfajtától; jóval nagyobb termetű, más formájú, mások az ált. jellemzői. Az egyetlen hosszú farkú spániel, de főképpen a bundája tér el a többiétől: a spánielekre jellemző enyhén hullámos szőrzettel szemben az ~ feltűnően sűrű, jellegzetes, göndör gyűrűcskékből álló bundát visel.

Nyilvánvaló a rokonság az ~ és az uszkár között, csak az a kérdés, hogy melyik volt előbb? Valószínű, hogy a spániel, ugyanis a Közel-Keleten már az ókorban is éltek hasonló jellegű kutyák. Lehetséges, hogy ezek vándoroltak É felé az Ibériai-félszigeten át és hagyták ott utódaikat, amelyeket ma » portugál vízikutyaként ismerünk. Valószínűleg Európában is ezek az ebek terjesztették el a későbbi uszkár őseit; Írországban pedig a leszármazottaikból fejlődhetett ki az ~. A Kr. e. 4000-ből származó perzsa kéziratok már említést tesznek bizonyos vízikutyákról; Kr. e. 17-ben ugyancsak találunk utalást vízikutyákra, sőt vízispánielekre is. Nem vitás, hogy a három előbb említett fajtának olyan külső és belső tulajdonságai vannak, amelyek alátámasztják a közös eredetről szóló elméleteket; pl. a munkára való hajlandóság, a tárgyak felkutatására és a gazdához való visszavitelére irányuló készség, valamint az, hogy különösen vízben szeretnek feladatokat végezni. Remek vadászkutyák; főként vadkacsavadászatra használják őket.

Tömör, szilárd felépítésű, kitartó, tüzes kutya. Koponyája domború, elég hosszú és megfelelően széles. Szeme aránylag kicsi, sötétbarna, eleven tekintetű. Füle nagyon hosszú, karéj formájú, szorosan a feje mellett lelóg. Háta rövid, széles, egyenes, ágyéka feszes. Végtagjai erőteljesek, izmosak. Farka közepesen hosszú, a tövénél vastag, a hegye felé elvékonyodik; a hátvonal alatt egyenesen tartja, a tövénél fürtök borítják, a többi részét finom, rövid szőrzet fedi. Szőrzete vastag, göndör, de nem gyapjas jellegű fürtökben áll; a mellső végtagokat egészen a mancsokig göndör rojtok szegélyezik. Színe: sötét májszínű, ibolyás árnyalattal v. a fajtára jellemző bársonyszerűséggel. A kanok marmagassága 53-58, a szukáké 51-56 cm; testtömege 25-27 kg.

Ír vízispániel

Istarski kratkodlaki goniè » Isztriai rövid szőrű kopó

Istarski ostrodlaki goniè » Isztriai drótszőrű kopó

Isztriai drótszőrű kopó

(Istarski ostrodlaki goniè). Közepes nagyságú vadászkutya; hazájában elsősorban róka és nyúl felhajtására használják, de rendkívül eredményesen tevékenykedik a vércsapán is. Élénk, kitartó, szívós, ún. futókutya. Szimata kiváló, kezes, engedelmes állat.

Feje hosszúkás, keskeny, koponyája domború, a szeme felé keskenyedik, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, arcorri része szögletes, erőteljes. Orrháta egyenes, orrtükre fekete, ajkai feszesek, fogazata erőteljes, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna, nyílt, kedves tekintetű. Füle elég hosszú, lelóg, a végén valamivel keskenyebb; rövid szőr borítja. Nyaka erős, lebernyeg nélküli, háta egyenes, telt, enyhén lejt a far felé, ágyéka rövid, izmos, fara erős, széles, kissé csapott, mellkasa mély, könyökéig ér, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai egyenesek, izmosak, jó csontozatúak. Farka közepes hosszúságú, magasan tűzött, lelóg, a vége kissé felhajlik. Szőrzete hosszú (5-10 cm), sohasem hullámos v. göndör; színe hófehér, fülei narancssárgák, a homlokán ugyancsak narancssárga csillag látható, de az egész testén előfordulhatnak kisebb-nagyobb narancssárga színű foltok. Marmagassága 46-58 cm; testtömege 16-24 kg.

Isztriai rövid szőrű kopó

(Istarski kratkodlaki goniè). Története, külleme, tulajdonságai azonosak az » isztriai drótszőrű kopoéival; lényegében ugyanaz a fajta; csupán a szőrzete más; rövid, finom, sűrű. Valamivel kisebb, mint a drótszőrű változat; marmagassága 46-54 cm; testtömege 18 kg.

Itatás.

A » tápláláson kívül nagy gondot kell fordítani arra is, hogy a kutya naponta többször friss, tiszta ivóvizet kapjon. Az eb bizonyos ideig bírja a szomjazást, mert vízszükségletének egy részét zsírtartalékának a lebontásával képes pótolni, ez azonban vízveszteségének csak kb. egyhatod részét képes fedezni. Mivel ehhez a vízmennyiséghez testanyagának lebontása révén jut hozzá, ez testtömegének csökkenésével jár. Az elégtelen vízellátást különösen a fiatal állatok sínylik meg, sőt fejlődésükben is elmaradhatnak.

A napi vízszükséglet a kutya korától, testtömegétől, testnagyságától, tápláltsági állapotától, mozgásától, az időjárási viszonyoktól, sőt az itatott víz hőmérsékletétől függően is változik. Melegben többet isznak az állatok; a kellően hűvös vízből is többet isznak a kutyák, mint a túl hideg v. langyos vízből.

Az ivóvízellátásnak az állati szervezet vízszükségletéhez kell igazodnia, s ezt az eb saját maga érzi a legjobban. Éppen ezért mindig annyi vizet kell adni a kutyának, hogy kedvére csillapíthassa szomját.

Mindig legyen előtte friss víz!

Ivarjelleg

(nemi jelleg). Azoknak a sajátosságoknak az összessége, amelyek az állat ivari hozzátartozását meghatározzák. A legtöbb élőlény kétféle ivarú (váltivarú) lehet; v. hím, v. nőstény. (A kutya v. kan, v. szuka.) A két nem közötti különbségek alapján elsődleges és másodlagos ~ről beszélhetünk.

Elsődleges ~ alatt az állat ivarszerveit értjük. A másodlagos ivari bélyeg a nemek közötti különbséget fejezik ki olyan jellemző tulajdonságok alapján, mint pl. az izomzat és a csontozat erőssége, az alkat és a testfelépítés. Az utóbbi kialakításában jelentős szerepük van a » belső elválasztású mirigyek hormonjainak.

A kutya másodlagos ~e - bár fajtánként eltérő mértékben nyilvánul meg - ált. jól kifejezett; minél nagyobb termetű a fajta, ált. annál nagyobb a különbség a kan és a szuka között. Kis termetű ebeknél (csivava, rattler stb.) a két nem nagyságában alig-alig különbözik egymástól.

A kan ált. testesebb, erőteljesebb, szilárdabb felépítésű a szukánál. Elülső testrészei (a fej, a nyak a mellkas) fejlettek, fara kisebb. A szuka többnyire alacsonyabb; feje, nyaka fejlett ugyan, de nem annyira, mint a kan hasonló testtájai.

A szukás jellegű kanok v. a kanos jellegű szukák nem alkalmasak a tenyésztésre.

Ivarszervek

(nemi szervek). A faj fenntartást szolgáló szervek; ivarmirigyekből és azok kiürítésére szolgáló csövekből, valamint nemzőszervekből állnak. Az ~ attól függően, hogy a hasüregben v. azon kívül helyezkednek el, belső és külső nemi szervekre oszthatók.

A kan belső nemi szervei a herék, a mellékherék, az ondóvezeték, az ondóhólyag és a prosztata (dülmirigy). Külső ~ a hímvessző és a herezacskó.

A herék egyrészt az ondósejteket, másrészt azokat a fontos ivari hormonokat termelik, amelyek hatására kialakul a kan másodlagos külleme, az erősebb csontozat. A mellékherékkel együtt a herezacskóban helyezkednek el; ezeket azért soroljuk a belső ~hez, mert a hasüregben fejlődnek ki és csak az állat megszületése után ereszkednek le a herezacskóba. A herékben képződő hím ivarsejteket a mellékherék tárolják.

A mellékhere folytatása az ondóvezeték, amely az ondóhólyaggal egyesül és a húgycsőbe nyílik. A prosztata nyúlós váladékot termel, amely keveredik az ondóhólyag váladékával, az ivarsejtekkel, és együtt alkotják az ondót, amely a hímvesszőn keresztül jut a szuka nemi szervébe.

A herezacskó kettős üregű, a hasfal kitüremkedése; benne találhatók a herék.

A szuka belső ivarszervei a » petefészek, a petevezeték, a méh és a hüvely. Külső nemi szervek a szeméremrés a csiklóval, valamint a szeméremajkakkal.

A petefészek tüszőiben érik meg a » petesejt, az érést az agyalapi mirigy (» Belső elválasztású mirigyek) szabályozza (» Ovuláció).

A kutya méhe Y alakú és a medencében található. A méh ürege a termékenyítés után a fejlődő magzatok nagysága szerint alakul és az egész méh megnagyobbodik.

A hüvely a szuka nemzőszerve; párzásnál a hímvessző befogadására, szüléskor a kölykök szülőútjaként szolgál.

Ivarérettség

(nemi érettség). Az az időpont, amelytől kezdve megindul az ivarsejtek érése, ill. termelődése. A szukák 8-12 hónapos korban tüzelnek (» Ivarzás) először; a nemi mirigyekben ekkor kezdődik meg a petesejtek érése; a kanok ezt a fejlettségi fokot egy- másfél éves korra érik el, ugyanis az ondósejtek termelése ekkor kezdődik. Ebben az időszakban azonban sem a szukákat, sem a kanokat még nem szabad tenyésztésbe fogni, mert az károsan befolyásolná fejlődésüket (» Tenyészérettség).

Ivartalanítás.

A nem kívánt szaporodás meggátlása céljából végzett beavatkozás; » ivarszerv eltávolítása, ill. szaporodásra alkalmatlanná tétele.

A szuka nem kívánt » vemhessége megelőzhető a petevezető lekötésével, ill. a » petefészek eltávolításával. Akkor alkalmazható, ha a kutya gazdája nem akarja, hogy a kutyája szaporodjon, ill. lemond a további tenyésztésről. A nőstények ~át, petefészek-kiirtását legjobb az első tüzelés (» ivarzás) előtt, de csakis 5-6 hónapos koruk után elvégeztetni. Az első tüzelés előtt ivartalanított szukáknál kisebb a veszélye annak, hogy emlődaganatot kapjanak.

A kanok ~a a kasztrálás, amelynek során a heréiket műtéttel eltávolítják (herélés). A vazektómia nevű eljáráskor viszont az ondózsinórt kötik le.

A kasztrálást rendszerint azért végzik, hogy megváltoztassák a kan kutya bizonyos kellemetlen szokásait (pl. a lakásban való vizelését v. az esetleges fokozott agresszív viselkedését). A nemi érés előtti kasztráció rendszerint megakadályozza a szexuális fogékonyság kialakulását. A nemi érés utáni herélés viszont az agresszív magatartást és a szexuális fogékonyságot csökkenti.

Az ~ról különböző téves nézetek terjedtek el a kutyatulajdonosok között; sokan azt gondolják, hogy a műtét után mind a szuka, mind a kan elhízik, lusta lesz (erről szó sincs); a kutyák kizárólag akkor hízhatnak el, ha nagyobb energiatartalmú élelmet fogyasztanak, mint amennyit tevékenységük során elhasználhatnak. A legtöbben nem veszik figyelembe hogy az öregedő kutyának egyre kevesebb táplálékra van szüksége, és ha az állat elhízik, gazdája hajlamos ezt a körülményt az ~nak tulajdonítani. Vannak, akik úgy vélik, hogy jobb, ha kutyájuk legalább egyszer tüzel, mielőtt ivartalaníttatnak. Tkp. ez is tévhit, mert az ivarzásnak nincs különösebb jótékony hatása az állat fejlődésére. Az igaz, hogy a szuka tüzelés, vemhesség és » szoptatás alatti viselkedése a normálistól eltérő, de amint a kölyköket elválasztották és elvitték tőle, hamarosan visszatér megszokott, régi egyénisége.

Ivarzás

(koslatás, tüzelés). Élettani folyamat, amely az » ivarszervekben végbemenő változásban, a párzásra való hajlandóságban, a » viselkedés megváltozásában nyilvánul meg. A szuka kizárólag a tüzelés ideje alatt hajlandó párzani és akkor termékenyülhet meg, mert a » petesejt csak ilyenkor válik le (» Ovuláció). A kan viszont egész évben kész párzásra. Az ~ és a petesejtleválás hormonális és idegi szabályozás alatt áll.

Tüzeléskor a szuka ivarszerveinek elváltozásai meglehetősen szembetűnőek: a külső nemi szervek megduzzadnak, véres váladék folyik belőlük. A méh és a hüvely felületén fokozott mennyiségben képződik nyálka, a méhszáj többé-kevésbé megnyílik. Az állat étvágya szeszélyessé válik, az ivarzó szukák egymásra ugrálnak, keresik, követik a kanokat. Gyakran vizelnek, idegesek, ingerlékenyek.

A tüzelés időtartamát sok külső és belső tényező befolyásolja; a kutyák egyénisége szerint is eléggé eltérő; ált. 20-25 nap.

Ha a fogamzás elmarad, a szukák bizonyos idő múlva - rendszeresen hathavonként - újra tüzelnek. Csak a rideg és természetes tartási körülmények között élő kutyák koslatnak évenként egyszer, de ha ezek az ebek is jó körülmények közé kerülnek és megfelelő gondozásban, bőséges táplálásban részesülnek, ők is évente kétszer tüzelnek.

A normális szuka a tüzelés 7-9. napjáig nem engedi magához a kant, megharapja, elmarja magától. A kilencedik naptól a tizenharmadik napig viszont jellegzetes viselkedéssel tudatja párzásra való készségét. Ebben az időszakban a petesejtek megérnek és leválnak. A véres váladékképződés csökken és világos színűvé, vízszerűvé válik. A szukák ált. ebben az időszakban - a 11-13. napon - alkalmasak a párzásra.

Mivel a szuka párzásra való készsége betegség, életkor, rossz tartási és táplálási körülmények miatt megváltozhat, az ~ kezdetének pontos ideje pedig nem mindig vehető észre, a pároztatást ajánlatos megismételtetni. A második pároztatást ált. az első fedezés utáni napon érdemes elvégeztetni.

A szuka egyéni sajátosságai néha jelentősen befolyásolják a felsorolt időpontokat; előfordult már, hogy az ~ kezdetétől számított 18-21. napon pároztatott kutyák vemhesek lettek, és ezt az eltérést nőstény utódaik örökölték.

Függetlenül attól, hogy vemhes lett a szuka v. sem, a tüzelés vége felé a váladékozás csökken, a külső nemi szervek felöltik normális méreteiket és formájukat, a kanokkal szemben tanúsított ingerlékenység, ill. érdeklődés megszűnik.

Miután a szukában az ~ alatt 15-20 petesejt is beérik, és ezek néhány nap után a petevezetékbe jutnak, egy esetleges második pároztatással még növelhető a kölykök száma. Két fedeztetésnél többet azonban a kan kímélése miatt nem célszerű végeztetni.

Az ún. csendes ~ tkp. valódi tüzelés, mert a petesejt ilyenkor is leválik de a külső tünetek a normális ~ jelenségeinél lényegesen gyengébbek; a tulajdonos gyakran észre sem veszi.

Előfordulhat az ~ elmaradása is; ennek oka rendszerint a » petefészek megbetegedése, a nemi szervek fejlődési rendellenessége, de leggyakrabban valamilyen etetési v. tartási hiba.

Ál- v. hamis ~ során a petesejt leválása elmarad.

Vemhesség alatt az állat ált. nem tüzel, v. ha mégis, ezt a rendellenességet rá~nak nevezik.

Miután a szukák évenként kétszer tüzelnek, a nőstény kutya egy évben kétszer is fialhat, ez azonban nagymértékben visszavetheti a szuka egészségi állapotát, kedvezőtlenül befolyásolja az utódok minőségét és életképességét. Ezért ne pároztassuk évente kétszer a kutyát, ez csak teljesen egészséges, jó kondícióban levő, erős felépítésű, megfelelően tartott és táplált szukák számára engedhető meg, de ritkán.

A nőstény ebeket ált. négyéves korukig évenként egyszer pároztathatjuk, utána esetleg évenként kétszer, de csakis akkor, ha a szuka a fentebb említett összes feltételnek megfelel. Amikor már az öregség és a gyengeség tünetei jelentkeznek az állaton - a szukákon ált. 7-8 éves korukban -, ismét át kell térni az évenként egyszeri pároztatásra; ez lehetőleg a december végétől áprilisig terjedő időszakban legyen. A tavasszal, nyáron felnevelt kölykök ugyanis erősebbek az őszi kiskutyáknál, de megfelelő tartási és táplálási körülmények között az őszi-téli időszakban született kölykök felnevelése is sikerrel jár.

A szuka egészségi állapotát nem befolyásolja kedvezőtlenül, ha egyáltalán nem fedeztetik. Téves az a nézet, hogy ez különböző megbetegedéseket okozhat.

A nőstény kutya rendszerint 8-10 hónapos korában ivarzik először. Ált. tapasztalat, hogy csak a harmadik tüzelés alkalmával, tehát kétéves kora körül érdemes pároztatni; erre a korra válik minden tekintetben teljesen éretté. 8-9 éves kora után viszont már lehetőleg ne pároztassuk.

A kanok elméletileg egész évben szinte korlátlanul fedezhetnek, náluk az ondóképződés a nemi érettség pillanatától az öregkorig megszakítás nélkül tart, és csak rossz táplálási, tartási körülmények, esetleg betegség miatt szűnik meg. Az első párzás hatására a kanok rendszerint erőteljesebbé, "férfiasabbá" válnak. Viselkedésük is határozottabb "öntudatosabb" lesz. Az egészséges, jó kondícióban levő kan ált. 11-12 éves koráig fedezhet.

Izlandi juhászkutya

(Iceland Dog). A » spiccek családjába tartozik; tkp. egy újonnan rekonstruált fajta, mert eredeti állománya súlyos » szopornyicajárvány következtében lényegében kipusztult, és a különböző izlandi, valamint angol fajtákból teremtették újjá. Főként szarvasmarhacsordák őrzésére, terelésére használják, de kitűnően bevált mint házőrző és őrző-védő kutya is.

Feje elhegyesedő, koponyája enyhén domború, stopja (» Arcorri hajlás) közepes. Orrháta egyenes, orrtükre fekete, fogazata ollósan záródik, ajkai feszesek. Szeme kicsi, kerek, sötétbarna; élénk, értelmes kifejezésű. Füle háromszög alakú, hegyes, felálló. Nyaka rövid, izmos, kissé lebernyeges, háta széles, ágyéka feszes, fara erőteljes, mellkasa széles, mély, a könyöke alá ér, hasa kissé felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, izmosak, mancsa kerekded, ujjai zártak. Farka hátára kunkorodik, akárcsak a » csau-csaunak. Szőrzete közepes hosszúságú, testhez simuló, sűrű; a fején, a fülén és a lábai elülső részén rövid; farkát dús szőr borítja. Színe fehér, szürke, világosrőt, esetleg fekete. A kanok marmagassága 33-41, a szukáké 30-38 cm; testtömege 9-14 kg.

Ízlelés.

A szájüregben (a nyelven, az ínyen és a gégefőn) levő érzékelősejtek (receptorok) ingerületéből létrejövő érzékelés. Az emlősök osztályában az embernek, a kutyának, továbbá a macskának vannak a legfejlettebb ízlelő szervei.

A kutya - és minden emlős - szájüregében az ízlelőbimbók mirigyekkel állnak kapcsolatban, és ezek váladéka az íz szempontjából számba jöhető anyagok feloldására szolgál.

Négy alapíz különböztethető meg: a keserű, az édes, a savanyú és a sós. Azt már bebizonyították, hogy az ízlelő idegek az érzékeltnél sokkal kevesebb információt továbbítanak az agynak; ezért nehéz meghatározni, hogy milyen szerepet játszik az ~ a táplálkozásban, mert más érzetek (pl. a » szaglás) is lényeges tényezői a tápanyagfelvételnek. A szaglás szerepe egyébként a kutyánál jelentkezik a legnyomatékosabban, köztudott, hogy az eb érzékeny orrával előbb mindent megszagol, s ha az étel nem tetszik neki, akkor rögtön otthagyja, bele sem kóstol. Azt azonban nehéz eldönteni, hogy a kutya elsődlegesen íz- v. szagingerekre reagál-e, amelyek az evés alkalmával egyidejűleg jelentkeznek. Megállapították viszont, hogy az állat néha sajátosan válaszol olyan ételfajtákra és orvosságokra, amelyeket az emberi ~ erősnek tart. Ez jelzi, hogy a kutya az ízekre nem minden esetben reagál úgy, mint az ember. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy egyes dolgok, amelyek az ember számára szagtalanok, ténylegesen megfelelő mennyiségű szagos alkotó részt tartalmaznak ahhoz, hogy a kiváló szimatú kutya észlelje.

Az ~hez a szilárd, folyékony v. légnemű anyagnak fel kell oldódnia a nyálban, hogy az íz beivódhasson a nyelvszemölcsökbe. Ehhez nagyfokú nyálképződésre van szükség; ez a kutyákra nagyon jellemző reflexszerű nyáladzás szemmel is jól megfigyelhető.

A megfigyelések szerint a kutyának igen gyors az ízérzékelése. A kedvére való falatokat azonnal lenyeli, nem úgy, mint az ember, aki minél finomabb a falat, annál lassabban, komótosabban ízlelgeti, vagy a macska, amely ugyancsak lassan fogyasztja el a nyalánkságot. Nem lehet tudni, hogy a kutyának ez a tulajdonsága nem árulkodik-e fejlettebb ízlelésről.

A kutya ált. megeszi az erősen sós ételeket is. Az étel illata ilyen esetben valószínűleg fontosabb tényező a számára, mint az íze. A különféle ételek szaga, nedvességtartalma és hőmérséklete mind hozzájárul az ízletességhez. Azt, hogy mit kedvel a kutya, valószínűleg veleszületett tulajdonságai határozzák meg. Mindenesetre ha válogathat, a macskához hasonlóan világosan kimutatja tetszését v. undorát. Ált. megkülönböztetett figyelmet fordít a húsra v. a fűszeres pástétomokra; kedvencei közé tartozik a máj, az egyéb belsőségek, a csirkehús, sőt a hagyma és a fokhagyma is. A macskával ellentétben nemcsak a friss húst kedveli, hanem a kissé romló darabokat, ezzel egyes szakértők szerint D-vitamin hiányát próbálja pótolni.

A kutyának - legalábbis emberi ízlés szerint - néha furcsa az ízlése, megeszi a hulladékhalmok bomló ételdarabjait, a dögtől sem riad vissza, és olykor elfogyasztja az állati - és főleg emberi - ürüléket. Gyakran minden megkülönböztetés és veszély nélkül iszik a szennyes és bűzös pocsolyából csakúgy, mint a friss, tiszta vizű forrásból. Keleten, mint köztudomású, a » páriakutyák - de mindenütt a világon a rosszul tartott kutyák -, amelyeknek csak félig-meddig van v. egyáltalán nincs gazdájuk, még ma is a kiszórt szemétből táplálkoznak. Kutyáink néha megeszik a fát, a rongyot, a köveket; fogyaszthatnak homokot, mindenféle szemetet (» Perverz étvágy). Ez a jelenség jelezheti azt, hogy így pótolja pl. ásványi sókban szegény étrendjét v. vagy valamilyen viselkedészavarról van szó.

A kutya válogathat, világosan kimutathatja tetszését v. undorát; ezt azért jó tudni, mert nem nehéz a kutyát elkényeztetni, ha mindig olyan élelmet kap, amelyet a legjobban szeret. Alapos kiéheztetés után azonban bizonnyal jó étvággyal megeszi azt az ételt is, amihez addig hozzá sem nyúlt.

Izomrendszer.

A kutya testének kb. egyharmadát az ~ alkotja. A harántcsíkolt izomszövet a helyváltoztatás aktív szervrendszerét képezi; rendszerint két v. több csonton, esetleg a bőrben tapadnak; feladatuk a csontok távolítása és közelítése egymáshoz. Izomrostokból épül föl, ezeknek a legfontosabb elemei a plazmába ágyazott összhúzékony fibrillumok (miofibrillumok). A harántcsíkolt izmok sok vért tartalmaznak, ezért sötétvörösek; két végükön inakká alakulnak, ezeket részben ínhüvely veszi körül. Az inak rendkívül erősek; a csont pl. hamarabb törik, mint az ín szakad. A kutya izmai jól kidomborodnak a bőre alatt és meghatározzák teste formáját, alakját.

A végtagokon két izomcsoport működik, egymással ellentétesen: az egyik a hajlító, a másik a feszítő izomcsoport; ezek egyensúlyban vannak, ha az egyik megbénul, a másik túlsúlyba kerül.

A harántcsíkolt izmokon kívül a szervezetben még kétféle izomszövet található: a sima és a szívizomszövet.

A simaizomszövetek az akarattól függetlenül működnek, a zsigeri szervek életfenntartó mozgatását végzik; a gyomor, a bél, a húgyhólyag és az érrendszer fontos alkotórészei.

A szívizom kizárólag a szívben található; a sima- és harántcsíkolt izomszövet tulajdonságait egyesíti. Önálló ritmus szerint az akarattól függetlenül működnek.

A kutya mozgásával összefüggő harántcsíkolt izmokat az agy- és a gerincvelőidegek működtetik. A harántcsíkolt izmok működése hajtja végre a test mozgatását, a végtagok hajlítását és feszítését, a járást, a fej- és a törzsizmok különböző bonyolult és összehangolt működését. A harántcsíkolt izmok összehúzódásukkal és elernyedésükkel ízületeket mozgatnak, így jön létre a test helyzetváltoztatása.

Az ~ szoros kapcsolatban áll az » idegrendszerrel; az izmokat ellátó idegek rostjai az összehúzódást segítik elő, ill. közvetítik. A vegetatív rostok hozzák létre az izomtónust, szabályozzák és mozgásra kész állapotban tartják anyagcseréjét; az érzőrostok az úgynevezett izomérzést hozzák létre, s ezzel az izmok koordinált működését segítik elő. Az ~ a mozgások szépségét, harmóniáját, finomságát is összehangolja.

A kutya farokizmai a legdifferenciáltabb mozgásra is képesek, ezzel fontos szerepük van az egyensúlyozásban, a legkülönfélébb mozgásnemekben. Nagy a jelentőségük az élettevékenység legkülönbözőbb megnyilvánulásaiban is; pl. a különböző » kommunikációs jelzésekben.

A kutya izomzata

1. Külső rágóizom, 2. állkapcsi izom, 3. szegyfejizom, 4. a csuklyás izom nyaki része, 5. tövis izom, 6. széles hátizom, 7. hátágyéki pólya, 8. külső ferde hasizom, 9. középső farizom, 10. széles combpólya, 11. a comb kétfejű izma, 12. félig inas izom, 13. szabóizom, 14. farokizmok, 15. mély szegyizom, 16. karizom, 17. háromfejű karizom, 18. deltaizom

Izomszakadás.

Az izomszalag vagy a vállizom szakadása. Főként a versenyagarak - olykor a munkakutyák - tipikus balesete, betegsége.

Izomszövet » Sejtek, szövetek, szervek

Izraeli kutyafajta » Kánaán kutya

Izzadás » Lihegés

Jack Russel terrier.

Kis termetű, izmos kutya, hasonlít a foxterrierre. Parson Jack Russel angol plébános tenyésztette ki a drótszőrű foxterrier és más angol terrierfajták keresztezése révén. Kotorékeb, valaha mint rettenthetetlen és nélkülözhetetlen patkányvadász jeleskedett az istállók környékén. Napjainkban kedvencként tartják. Kitartó, szívós, élénk, bátor kis eb. Ritka fajta. Feje viszonylag nagy, elkeskenyedő. Szeme sötétbarna, füle V alakú, előrebicsakló. Mellkasa mély, háta egyenes, ágyéka rövid. Végtagjai jó csontozatúak. Farkát kurtítják. Szőrzete rövid, kemény. Színe fehér, a pofáján és a testén vörös jegyekkel. Rövid és hosszú szőrű változatban tenyésztik. Átlagos marmagassága 22 cm, testtömege 9 kg.

Jagdterrier » Vadászterrier

Japanese Spitz » Japán spicc

Japán kutyafajták

» Ainu, » Akita, » Japán spániel, » Japán spicc, » Japán terrier, » Kai, » Kishu, » Shiba, » Shikoku, » Tosa.

Japán spániel

(Chin). Valószínűleg a » pekingi palotakutya leszármazottja, de legalábbis közös ősöktől származnak. Állítólag Kr. u. 732-ben egy koreai misszionárius parányi ölebet küldött a japán császárnak, és ezzel vetette meg a fajta alapjait. Egy másik elmélet szerint a buddhista szerzetesek és a tanítványok vitték a kutyát Japánba, kb. a Zen buddhizmus megjelenésével egy időben, azaz Kr. u. 520 körül.

Az biztos, hogy 1853-ban egy amerikai hajóskapitány öt ~lel a fedélzetén indult útnak Japánból Ny felé; ezek közül három elpusztult, de kettő partot ért. Másik két példány egy angol hajón érkezett, és ezek a kutyák Viktória királynő tulajdonába kerültek. Megindult a ~import első nagy hulláma; kutyák százai tettek meg nagy utakat, és vetették meg fajtájuk alapjait más, Japántól távol eső országokban.

Az 1860-as években egy angol szerzőtől sajátos elmélet látott napvilágot a ~ parányi termetéről; azt írta, hogy ezeknek az ölebeknek a létrejöttében valószínűleg nagy szerepet játszott a híres japán rizspálinka, a szaké, ez segíthette elő törpe termetük kialakítását.

Ez a kis termetű, széles és gömbölyű fejű, dekoratív szőrzetű, bájos kutyácska a pekingi palotakutyának és a » mopsznak a rokona. Feje aránylag nagy, füle kicsi, szögletes formájú, hosszú szőr borítja, arcorri része különlegesen rövid. Háta egyenes, mellkasa széles és mély. Hosszú szőrrel borított végtagjai egyenesek, vékonyak. Farkát ugyancsak szép, hosszú szőrzet fedi. Színe fehér, vörös v. fekete foltokkal; szőrzete lágy, selymes, egyenes és hosszú, különösen a nyakán és a farkán. Marmagassága kb. 30 cm, a szuka valamivel kisebb, mint a kan; ált. minél kisebb, annál értékesebb; maximális testtömege 2-3 kg (1. 63. színes fénykép).

Japán spániel

Japán spicc

(Japanese Spitz). Kedvtelésből tartott kutya; származásáról annyit tudunk, hogy az É-on élő spiccek közül került Japánba, és ott az éghajlatnak megfelelően némiképpen megváltozott. Gyorsan népszerűvé vált az egész országban; intelligens, vidám, bátor, okos, eléggé bizalmatlan.

Feje aránylag széles, könnyedén gömbölyödő, arcorri része hegyes, orrtükre kicsi, fekete. Szeme elég nagy, ovális, kissé ferde, sötétbarna. Füle kicsi, feláll, hegyben végződik. Nyaka közepesen hosszú, izmos, háta egyenes és rövid, ágyéka széles, feszes, mellkasa mély. Végtagjai párhuzamosak, izmosak. Farka közepesen hosszú, a hátára kunkorítja. Szőrzete sima, felálló, a fején, a fülén, a lábai első élén és a csánkja alatt rövid, a többi testtájon dús, hosszú; különösen hosszú a szőr a nyaka körül, valamint a szügyén és a vállán. Színe tiszta fehér. A kanok marmagassága 30-40, a szukáké 25-35 cm; testtömege 10 kg.

Japán terrier

(Japanese Terrier). A japánok egyik népszerű, kedvtelésből tartott kutyája, amelyet Yokohamában és Kobében alakítottak ki. Feltehetően a sima szőrű foxterrier, a » kerry blue terrier és valamilyen kis termetű vizsla vére csörgedezik ereiben. Kis termetű, elegáns megjelenésű, mozgékony, élénk, értelmes kis kutya. Feje keskeny, hosszú, koponyája lapos, stopja (» Arcorri hajlás) kevéssé kifejezett. Orrtükre fekete, fogazata ollós harapású. Szeme középnagy, ovális, sötétbarna, tekintete vidám, csillogó, értelmes. Füle kicsi, V alakú, a foxterrieréhez hasonlóan tőből előrebicsaklik. Nyaka közepes hosszúságú, erőteljes, lebernyeg nélküli, háta feszes, rövid, ágyéka izmos, mellkasa mély. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, vékony csontúak. Farkát egyenesen fölfelé tartja; csonkolják. Szőrzete rövid, sűrű, fényes, testhez simuló; színe trikolór (a törzs fehér alapon fekete-barna foltos v. teljesen fehér; feje barna és fehér v. fekete). Marmagassága 30-37,5 cm; testtömege 6-7 kg.

Járásmódok.

A kutya ált. rendkívül agilis élőlény; szilárdan áll a lábán, nagy sebességet és erőt képes kifejteni. Mozgékonyságát elősegíti, hogy gerince igen hajlékony, ezért gyorsabb futásnál a hátulsó testrésze mintegy a hátulsó végtagok meghosszabbításaként, szabadon mozoghat. Ha a kutya túltáplált, nem mozog eleget, mozgékonysága indokolatlanul korán korlátozottá válik.

Négy természetes járásfajtája különböztethető meg: a lépés, az ügetés, a vágta és a versenyvágta.

A lépés az állat leglassúbb előrehaladása; a legkevésbé fárasztó járása, a testet állandóan két v. három láb támasztja alá. Az átlós végtagok mozognak, ha a lépést a kutya a bal mellső végtaggal kezdi, a sorrend: bal mellső, jobb hátulsó, jobb elülső, bal hátulsó végtag. Az ügetés meglehetősen nehéz járásforma, a test terhe az átlós végtagokra esik. A végtagok sorrendje: bal mellső és jobb hátulsó együtt, ezt követi a jobb mellső és bal hátulsó együtt. Ügetéskor egy másodperc töredékére egyik végtag sem érinti a talajt. E lebegésnek az időtartama attól az energiától függ, amivel a test előrelendül. Az ügetés minden más járásformánál jobban megmutatja az állat testi hibáit.

A vágta v. galopp tkp. a levegőben végzett ugrások folytonos sorozata; ilyenkor először mind a négy végtag érinti a talajt, utána a bal hátulsó, majd a bal mellső és mindkét hátulsó, azután a bal mellső és a jobb hátulsó, mindkét mellső és a jobb hátulsó, végül a jobb mellső végtag egyedül.

A versenyvágta a leggyorsabb és a legfárasztóbb futásmód. Látványos mozgásforma. Az állat szinte repül a levegőben, a talajtól való első elszakadásnál mind a négy lábát kinyújtja, majd pedig a teste alatt összehúzza. Agárnál galoppban a hátulsó végtagok túllépnek a mellsőkön. Ezt a rendkívüli ágyéktáji rugalmasság teszi lehetővé.

A szabályos végtagállású kutya háta erőteljes, ágyéka izmos, combizomzata ruganyos, könyöke és csánkja jól szögelt, járása kifogástalan. A rossz felépítésű kutya járása bizonytalan, imbolyog. Ezek a hibák lépésben és ügetésben jobban észrevehetők, mint vágtában. A vágta meglehetősen elrejti a hibákat.

Lépés

Ügetés

Vágta

Lépés, ügetés vágta

Járomcsont.

Akárcsak az ember pofacsontja: a halántékcsont járomnyúlványa és a rágóizom egyesülésénél található ív. A ~ irányíthatja a kutya rágóizmát, valamint arckifejezéseit.

Játék.

Az etológusok az utóbbi évtizedekben különleges figyelmet szenteltek az állatok ~ának. Véleményük ma már nagyjából megegyezik abban, hogy a ~, bár látszólag haszontalan, mégis szükséges tevékenység; nem csupán egyfajta elégedett kedélyállapotot és nem is kizárólag a felesleges energiák levezetésére szolgál. Az állatok, különösen a kölykök ~a ismerkedés a fajtársakkal, a tárgyakkal, a környezettel (felkészülés az életre).

A serdülő állatok ~aiban fellelhető a későbbi, érettebb kor szinte valamennyi fontosabb viselkedésmintája. Megtanítja a fiatal állatot a vadászatra, a párzásra, a harcra. A legtöbb fiatal emlős ~a egyúttal versengés: így és ilyenkor - ~os harcok sorozatában - dől el pl., hogy az egyed később milyen helyet foglal el a hatalmi rangsorban.

A ~ mindenekelőtt aktivitás. Ha egy állatnak éppen nincs semmi dolga (nem fenyegeti veszély, nem éhes, nem álmos, kicsinyeit sem kell gondoznia), egyfajta szükséglete mindenképpen megmarad, az, hogy aktív legyen; nemcsak fizikai, hanem szellemi értelemben is. A ~ tehát nem elsődlegesen v. legalábbis nem csupán fizikai tevékenység. És ez a megállapítás az állatokra is érvényes. Harlow mutatta ki, hogy a majmok pl. képesek órákig dolgozni egyszerű mechanikai feladatok megoldásán jutalom nélkül, pusztán a megoldás öröméért. Tevékenykednek jutalomfalatokért is, de buzgalmuk sokkal nagyobb, ha a feladat érdekes a számukra.

Az eddigi tanulmányok, kutatások, tapasztalatok arra vallanak, hogy az állatokat az unalom, egyfajta izgalmi állapot keresése és a kíváncsiság serkenti a ~ra. Mindezek a tényezők lazább, szorosabb összefüggésben vannak egymással. Egyes állatpszichológusok szerint a ~vágyat olyan határozatlan mozgásigény vált a ki, amelyhez gyakran határozott ösztönjelleg járul. A tapasztaltabb kutyatartók megfigyelhetik, hogy mindig hallatlan mozgásigény kínozza ezeket az állatokat, valahányszor szűkös lehetőségeik adódnak a tevékenységre, izmaik tornáztatására; ilyenkor a legkülönbözőbb kihívásokkal egymást v. a gazdájukat ~ra unszolják. Különösen így van ez a nagyobb testű ebeknél, ill. az úgynevezett munkakutyáknál.

Gyakori hogy a mozgásigény egyszerű kíváncsiskodásban nyilvánul meg. Lorenz éppen erre alapozza a ~ alapvető magyarázatát; ez a viselkedés idegen lények és tárgyak óvatos körülszaglálásából, meg-megtapintásából (manipulálásából) áll, és abban a mértékben, ahogyan egy új tárgy elveszti idegenszerűségét, válik egyre felszabadultabbá a ~.

A kutya ~ait - de ált. a többi állatokét is - három főbb tevékenységcsoportba sorolhatjuk.

l. Érzékszervi-mozgásos ~; 2. ~os kutatás, ismerkedés, a tárgyak manipulációja; 3. Társas (csoportos) ~.

A kölyök és fiatal kutya életében rendkívül fontos szerepe van a ~nak - egyebek között abban a folyamatban, melynek során a gazdájához kötődik. A legtöbb kutya kedvenc ~aival egészen öreg koráig sem hagy fel.

A kutyának a gyermekhez hasonlóan vannak kedvenc ~szerei. Ezek látása kiválthat ~os hangulatot és megfordítva, ~os kedélyállapotban a kutya keresi saját ~szereit (különböző fadarabokat, labdákat, köteleket, cipőket, pokrócokat stb.). Fontos elem a ~szer rágása, ami egyértelműen a vadászat körébe vágó magatartás. Az igazi zsákmányszerzés v. harc és a ~ között azonban természetszerűleg vannak lényeges eltérések. A kutya a gazdája kezével úgy játszik, hogy az egyáltalán nem forog veszélyben ~ közben a fogás ereje tökéletesen igazodik a kéz ill. a bőr érzékenységéhez; a fogai, amelyek hatalmas csontokat képesek könnyedén elropogtatni, végtelenül gyengéden, finoman, óvatosan ragadják meg a gazda kezét v. karját.

A fiatal kutyák egymás közötti ~át leginkább ~os harcnak nevezik, bár gyakran többféle viselkedési mintából tevődik össze. Mindenesetre a ~os harc csaknem minden egy alomból származó emlős kölyökcsoportban előfordul és szemmel láthatóan elősegíti a » hatalmi rangsor kialakulását. Ált. az ilyen, ún. harci ~ok a fiatal kutyák között elsődlegesen olyan cselekményből állnak, amelyek később, idősebb kori magatartásukban dominánsak lesznek. A boxerek pl. elég keményen, erőszakosan játszanak egymással; a foxterrierek mind rámenősebbek ~ közben, és nem túlzottan kímélik egymás bőrét. A beagle kölykök viszont még felnőttkorukban is ritkán harcolnak. A kölykök közötti rangsor megállapítása érdekében érdekes kísérletet folytattak 5, 11, 15 és 52 hetes beagle kiskutyákkal, basenjikkel, amerikai cocker spánielekkel és drótszőrű foxterrierekkel. Két testvér kiskutyának megmutattak egy csontot, amelyet azután mindkettőjüktől egyenlő távolságra közéjük dobtak. A csont birtoklásáért folytatott játékos küzdelmek folyamán a hatalmi rangsor mind a négy fajtában másképpen alakult ki. A basenjik között pl. másféle rangsor alakult ki 5 és 11 hetes korukban, és teljesen átrendeződött 15, majd 52 hetes korukban. A kis spánielek között végig ugyanaz a rangsor maradt fenn. Megfigyelték azt is, hogy a támadó hajlamú kutak ~ közben mind vadabbá váltak, és így a ~ fokozatosan eldurvult. Az ellenfél sikerének legkisebb jelére (pl. ha sikerült a csontot magához ragadnia) kedélyállapotuk a ~ból a verekedésbe csapott át. Ha ilyenkor a kiskutya hátán a szőr felmeredt és farkának helyzete az önmutogatásos magatartást jelezte, akkor már felkészült a csont megvédésére v. erőszakos visszaszerzésére, sőt esetleg ellenfelének legyűrésére. Ha két különböző erejű kiskutya közül az egyik ezt a viselkedést tanúsította, a másik ~kedve azonnal lelohadt, és a ~ összecsapás nélkül véget ért.

A ~os harcokban a kölykök megtanulják, hogy melyik társukkal állnak alárendelt és melyikkel fölérendelt viszonyban, anélkül hogy súlyosabb testi sérüléseket okoznának egymásnak. Négy hónapos korukra az almon belül kialakul a viszonylag biztos rangsor, és az egymás közötti agressziót (» Agonisztikus [harci] viselkedés) fokozatosan felváltják a fölé- és alárendeltség jóval békésebb megnyilvánulásai.

A ~os verekedésekben a kiskutyák egy sor nagyon fontos tapasztalatot szereznek, amelyeket későbbi életük folyamán nemegyszer hasznosíthatnak. Megtanulják, hogy óvatosan bánjanak a fogaikkal, hiszen ha az egyik kiskutya véletlenül a megengedhetőnél erősebben harapja meg a másikat, az védekezésképpen tüstént megtorolja a sérelmet. Megfigyelték, hogy a kiskutyák életük harmadik és negyedik hónapja között általában "puhaszájúak", ám ha teljes elszigeteltségben, cumisüvegen nevelik fel őket, akkor ez a bizonyos "puha száj" nem alakul ki náluk. Így azután amikor először kerülnek más, idegen kiskutyák társaságába, az ilyen elszigeteltségben felnevelt kölykök kergetődzése és birkózása hamarosan véget ér, amint egy-egy erősebb harapás becsúszik véletlenül a ~ba. Az egyik félnek ilyenkor hirtelen elmegy a kedve a további játszadozástól, v. éppenséggel ~os hangulata agresszivitásba csap át. Az ilyenfajta, majdnem mazochisztikus társas élményeken keresztül minden egyes kiskutya kitapasztalja, milyen messzire mehet el a keménységben. Ezt a lépést rövidesen követi az ugrató, kötekedő és egymást gyötrő ~, amely bár ritkán, de eljuthat addig is, hogy az illető kiskutya az alárendelt társa reakcióját is láthassa. A kutyáknál egyébként az alomtársak közötti ~ már egészen fiatal korban rituális formákat ölt; az alárendelt kölyök passzívan megadja magát és vinnyogva közli a másikkal: "hagyjál békén", ill. esetenként megpróbálja megbékíteni a domináns egyedet.

Számtalan kísérlet bebizonyította, hogy ~ és szocializálódás (» Szocializáció) nélkül a kutyakölykök súlyosan károsodnak, nem tudnak később megfelelő kapcsolatot kialakítani sem az emberrel, sem a fajtársaikkal; reagálásaik minimálisak lesznek, s a saját fajukkal való társas együttélés során agresszívan, rendkívül bizarr módon viselkednek. Az elszigeteltségben nevelt kutyák ált. szuperagresszívak. Feltehetően azért, mert nem volt módjukban ~os harcok során megfelelő korlátok közé szorítani öröklött agresszivitásukat. Az is nyilvánvaló, hogy az ilyenfajta harciasság alapja a legtöbb esetben a félelem; megfigyelték azt is, hogy az elkülönítve, ~ nélkül felnevelt kutyák szexuális viselkedése is meglehetősen rendellenessé válik; a csoportos ~ok lehetőségétől megfosztott szuka pl. túlzottan agresszív lesz a kannal, a fiatal korában elkülönítve tartott kan pedig egészen alkalmatlan testhelyzetekből v. irányból próbálja meghágni a szukát. A ~ tehát ilyen értelemben is fontos tényező, hiszen a kiskutyák már az alomban is gyakorolják - természetesen ~osan - a hágási mozdulatokat, és ezek a korai tapasztalatok feltétlenül segítik a normális társas, ez esetben a szexuális viselkedés kialakulását.

A ~ meglehetősen változatos és ellentmondásos tevékenység; lehet durva és szétszóródó, de lehet nyugodt és koncentrált is. Ismerkedés, harciasság, szexuális viselkedés egy-egy eleme egyaránt része lehet a ~nak. Végbemehet csoportos (társas) formában v. magányosan; ismerkedés az ismerőssel, a jól tudott tevékenység gyakorlása, barátságos agresszió, nemiség párzás nélkül, izgalom semmiért; felesleges cselekvés, amely biológiailag mégsem haszontalan.

Játék a gazdával

Játék a labdával

Felnőtt állatok játékos viselkedése

Játékos hangulat » Érzelmek

Jávorszarvaskutya » Elghund

Jämthund.

Svéd fajta, tkp. azonos a norvégok » elghundjával, ill. annak Svédországba exportált típusa. Némileg módosult, az ottani vidékhez alkalmazkodva; nagyobb termetű annál, kissé nehezebb, erőteljesebb is.

Bátor, vakmerő, mégis nyugodt kutya. Szaglóképessége egészen kivételes.

Voltaképpen nagy termetű spicc. Feje elkeskenyedő, koponyája széles, enyhén domború, a stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Az arcorri része rövidebb, mint a koponyája, ajkai feszesek, fogazata ollós harapású. Füle magasan tűzött, felálló, hegyes; belső felületét vastag szőr borítja. Orrtükre fekete, szeme barna, szemrése ovális. Nyaka hosszú, erőteljes, háta egyenes, izmos, a fara felé kissé lejt, ágyéka széles, hasa enyhén felhúzott, mellkasa mély, a könyékig ér, erőteljes. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, jó csontozatúak, a csánk kissé meredek, mancsa ovális, ujjai zártak. Farka magasan tűzött, középhosszú, a hátára kunkorítja. Szőrzete kemény, hosszú, a fején és a lábai elülső részén rövid és sima; a nyakán, a farkán, valamint a combjainak és a mellső lábainak hátulsó felületén hosszabb; színe sötét- v. világosszürke. A kanok marmagassága 58-63, a szukáké 53-58 cm; testtömege 30-32 kg.

Jämthund

Jelzőkutya.

Olyan kutya, amely rendkívül éberen, élénken (hangos ugatással) reagál minden szokatlan jelenségre: zajokra, mozgásra, idegenek közeledésére stb. Az igazi házőrzőktől, őrzőkutyáktól abban különbözik, hogy tkp. félelemből ugat, hangadásával gazdáját hívja segítségül. Erre a célra lényegében minden éber, élénk, aktív, kis termetű eb is alkalmas.

Jugoslovenski planinski goniè » Jugoszláv hegyi kopó

Jugoslovenski trobojni goniè » Jugoszláv háromszínű kopó

Jugoszláv háromszínű kopó

(Jugoslovenski trobojni goniè). Remek mindenes kopó; gyors, fáradhatatlan, jó szimatú, engedelmes, könnyen képezhető, a munkában rendkívül aktív állat.

Feje szögletes, koponyája enyhén domború, stopja (» Arcorri hajlás) kevéssé kifejezett. Orrháta egyenes, orrtükre fekete, ajkai feszesek, fogazata ollós harapású. Szeme sötétbarna, értelmes, nyílt tekintetű. Füle magasan tűzött, a vége lekerekített, lelógó. Nyaka izmos, elegáns, háta rövid, feszes, ágyéka erőteljes, fara enyhén csapott, mellkasa hosszú, mély, hasa felhúzott. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, mancsa kerekded, ujjai szorosan záródnak. Farka lelóg, a csánkig ér; figyelő helyzetben vízszintesen tartja. Szőrzete rövid, fényes, sűrű; színe fehér alapon vörös és fekete foltokkal (trikolór). Marmagassága 45-55 cm; testtömege 20-25 kg.

Jugoszláv hegyi kopó

(Jugoslovenski planiski goniè). Nyugodt, jó természetű, kiegyensúlyozott vérmérsékletű vadászkutya; élénk ugatással űzi a vadat.

Erőteljes, jó felépítésű, izmos állat. Feje szögletes, koponyája könnyedén domborodik, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe. Orrháta egyenes, orrtükre fekete, fogazata ollós harapású. Szeme sötétbarna, értelmes, kedves kifejezésű, füle kissé mélyen tűzött, lelóg. Nyaka közepesen hosszú, izmos, lebernyeg nélküli, elegáns ívelésű, háta széles, izmos, ágyéka feszes, fara enyhén csapott, mellkasa széles és mély, a könyök alá ér, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamos állásúak, jó csontozatúak, mancsa gömbölyded. Farka lelóg, a csánkig ér, a végét kissé visszahajtja. Szőrzete rövid, sűrű, színe fekete, vöröses jegyekkel. Marmagassága 45-55 cm; testtömege 20-25 kg.

Jugoszláviai kutyafajták

» Balkáni kopó, » Boszniai drótszőrű kopó, » Dalmata, » Horvát juhászkutya, » Isztriai drótszőrű kopó, » Isztriai rövid szőrű kopó, » Jugoszláv háromszínű kopó, » Jugoszláv hegyi kopó, » Kras-medencei juhászkutya, » Sarplaninai juhászkutya, » Száva-völgyi kopó.

Jurai kopó » Svájci kopók

Jura Laufhund » Svájci kopók

Juzsno-Russzkaja ovcsarka » Délorosz juhászkutya

Kabilkutya » Algériai pásztorkutya

Kábítószer-kereső kutyák.

A kábítószer-csempészés elleni harcban az elmúlt évtizedekben új segítőtársként jelentek meg az országhatárokon és a repülőtereken. Alkalmazásuk első színhelye jelenlegi ismereteink szerint Egyiptom volt, ahol 1932-ben kezdtek tevékenykedni ilyenfajta munkára kiképzett kutyák. Ált. elterjedésük jóval későbbre, az 1970-es évek elejére tehető, amikor az Egyesült Államokban speciális kiképző iskolákat hoztak létre a ~ nevelésére, betanítására. A kutyák » kiképzése természetesen nem könnyű feladat, több hónapig tart; először a különféle kábítószerek illatának felismerésére és egyértelmű jelzésére tanítják be őket. Ált. kaparással, lefekvéssel v. hangadással jelzik vezetőjüknek az eldugott porokat. Amikor a kutya nagy bizonyossággal megkülönbözteti, ill. jelzi a kábítószereket a különféle átható szagú egyéb anyagok között, következik a kiképzés talán legnehezebb része: a drogokat zárt csomagokban különféle rafinált rejtekhelyekre dugják, és a kutyának sorra meg kell találnia azokat.

A tapasztalatok arra vallanak, hogy lényegében mindenféle és -fajta kutya alkalmas erre a feladatra. Hiszen, ami a leglényegesebb, az a taníthatóság, az intelligencia és főleg a megfelelő szimat (orrjóság). A leggyakrabban talán » labrador retrievereket, » dobermannokat, » német juhászkutyákat, » airedale terriereket, óriás » schnauzereket, » rottweilereket, » foxterriereket és » spánieleket tanítanak be erre a speciális feladatra.

A ~ eredményes tevékenységét bizonyítja, hogy az amerikai vámhatóságok szolgálatában álló négylábú segítőtársak az 1980-as évek elején egyetlen esztendő alatt 8800 kábítószer-szállítmányt lepleztek le: 12 t marihuánát, 2,5 t hasist, 20 kg kokaint és 18 kg heroint, összesen 64 millió dollár értékben. Az amerikai vámosok azt állítják, hogy a különlegesen kiképzett kutya egy óra leforgása alatt ezer csomagot és levelet ellenőrizhet, egy gépkocsi ellenőrzése pedig mindössze négy percig tart. Ugyanezeket a műveleteket egy ember egy hét alatt végezné el.

Kábítószer-kereső kutya kiképzése

Kai.

Spontán kialakult japán fajta. Vízi és erdei vadászatokon egyaránt alkalmazzák, de kiváló házőrző is, sőt kedvencként is tartják. Kiváló szimatú, engedelmes, tanulékony, bátor kutya. Idegenekkel szemben meglehetősen bizalmatlan.

Külleme hasonlít a többi japán vadászkutyáéra, kissé magasabb azoknál. Feje elhegyesedő, orrháta egyenes, orrtükre fekete. Fogai nagyok, harapása ollószerű, ajkai feszesen záródnak. Füle kicsi, háromszög alakú, felálló. Szeme ferde metszésű, sötétbarna, értelmes tekintetű. Törzse négyzetes formájú, izmos. Háta egyenes, ágyéka feszes, fara erőteljes. Mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai párhuzamos állásúak, egyenesek, mancsa kicsi, kerekded, ujjai zártak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete erős szálú, rövid, sűrű; színe fekete v. vörös csíkos. Marmagassága 50-56 cm (kan), ill. 46-50 cm (szuka); testtömege 25-28 kg.

Kampós v. horgas fejű férgek okozta bántalom.

Viszonylag ritka betegség; elsősorban a falkában v. » kennelben tartott kutyák között fordul elő. A fertőződést az ebek vékonybelében élősködő galandférgek okozzák.

A kisebb fertőződés rendszerint nem okoz különösebb problémát, nagyobb számú féreg jelenléte azonban - különösen fiatal ebekben - súlyos tünetekkel járhat, s ezek összefüggésben vannak a bélférgek táplálkozási módjával. A kampós v. horgas fejű férgek ugyanis jól fejlett, gömbölyded képlettel rendelkeznek, amelyek a bél nyálkahártyájának egy-egy részét megemésztik, s onnan vért szívnak. Helyüket állandóan változtatják, így a bél falán több sebet ejtenek. Eltávozásuk helye vérzik, vérszívásukkal is jelentős vérveszteséget okozhatnak.

A bélférgesség kedvetlenséggel, fáradtsággal, esetleg véres, nyálkás bélsárürítéssel kezdődik. A kutyák lesoványodnak, ha súlyos a fertőződés, elpusztulhatnak.

A férgek petéket termelnek, amelyek a bélsárral a külvilágra kerülve - köztigazda nélkül - fejlődésre alkalmas lárvává alakulnak. A kutya leggyakrabban féreglárvával v. -petével fertőzött eleség v. ivóvíz útján fertőződik. Ha falkában tartott ebről van szó, a féreglárvák rendszerint az állat bőrén keresztül hatolnak be, majd hosszú vándorlás után megtelepednek és kifejlődnek az eb vékonybelében. Előfordulhat még úgynevezett méhen belüli fertőződés is. Ilyenkor a vemhes állat lárvával fertőződik és a véráram útján ezek bejutnak a magzatba is. A fertőzés megállapítása mikroszkópos vizsgálattal történik. A gyógyszeres kezelés minden esetben az állatorvos feladata!

A legfontosabb a fertőződés megelőzése. A közösen tartott kutyák kennelét tartsuk állandóan tisztán, így elkerülhetjük az újrafertőződést, ill. azt, hogy a kutyák egymást megfertőzzék. A legtöbb bélférgességhez hasonlóan, ezt a férgességet is a fiatal kutyák sínylik meg a legjobban.

Kánaán kutya

(Canaan Dog). Ősi fajta; régi, Kr. e. 2000-ből származó egyiptomi ábrázolásokon már szerepel mint nyájőrző kutya. A zsidók kiűzetése után a Kánaánban maradt kutyák elvadultak, páriaként kóboroltak, és benépesítették az egész Közel-Keletet. Hosszú idő telt el, amíg - 1979-ben, Bernben - sor kerülhetett a ~ világpremierjére: mint önálló fajtát elismerték és bejegyezték a nemzetközi katalógusba.

Mind a mai napig megőrizte szabad életformájából adódó természetes tulajdonságait; meglehetősen vad, bizalmatlan, verekedő, de ragaszkodó és hűséges. Jó jelző és védő kutya, bevált mint vakvezető és házőrző is. Közepes termetű, érdekes megjelenésű eb. Feje a homlokánál széles, orra felé elkeskenyedő, kissé rókaszerű. Orrtükre fekete, szeme nagy, kerek, sötétbarna. Fülei nagyok, meglehetősen távol vannak egymástól, fel- és szétállnak. Nyaka közepesen hosszú, izmos, háta egyenes, mellkasa mély, a könyékig ér, hasa felhúzott, ágyéka erőteljes, feszes. Hosszú végtagjai párhuzamosak, egyenesek. Erős, izmos, mozgékony farkát fölfelé tartja, a vége kissé kunkorodik. Szőrzete rövid, kicsit durva, majdhogynem szálkás; színe fehér, fekete, homoksárga, ill. vörösbarna, foltokkal tarkított. Marmagassága 50-60 cm; testtömege 15-18 kg.

Kánaán kutya

Kanadai fehér juhászkutya.

Nevezik amerikai-kanadai fehér német juhászkutyának is. A fajta története a húszas években kezdődött Amerikában és Kanadában, s ma már Európa-szerte kedvelik és tenyésztik a német juhászkutyának eme hófehér, egyszínű változatait. Kellemes külsejű és természetű, jóindulatú, könnyen kezelhető eb. Remek őrző-védő kutya. Bevált mint vakvezető és lavinakutya, kiképezhető kábítószer és robbanóanyag felkutatására. Az amerikai és kanadai rendőrség előszeretettel alkalmazza a bűnüldözésben is. Szervezete szilárd, ellenálló. Feje ék alakú, harapása ollószerű. Szeme sötétbarna, füle feláll. Törzse téglalap alakú, háta egyenes, izmos, ágyéka széles, feszes, hasa kissé felhúzott. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Farka lelóg. Szőrzete sima, félhosszú, hófehér. Marmagassága 55-65 cm, testtömege 30-35 kg.

Kanadai kutyafajták

» Kanadai fehér német juhászkutya, » Szibériai husky, » Újfundlandi

Kangaroo Hound » Kenguruagár

Kannibalizmus » Magzatok felfalása

Karantén.

» Fertőző betegségek esetén elrendelt vesztegzár. A » veszettségre gyanús kutyákat hosszabb ideig megfigyelik, ~ba helyezik; a ~időszak végén, ha a veszettség tünetei nem alakultak ki, a kutyák visszakerülhetnek gazdáikhoz. Egyes országokban (pl. Angliában) a külföldről érkező kutyákat hat hónapos ~nak vetik alá, mielőtt a gazdájukhoz kerülnének.

Kardállás » Hátulsóvégtag-állások

Karéliai finn lajka

(Karelo-Finszkaja lajka). Főként Karélia erdős övezetében és a leningrádi terület É-Ny-i körzetében élő fajta. A különböző madarász lajkák keresztezésével hozták létre; meglehetősen homogén felépítésű kutya, tipikus lajkajelleggel. A feje - akárcsak a többi lajkáé - ék alakú (rókaszerű). Orrtükre fekete, szeme barna, ferde állású, füle hegyes, viszonylag elég nagy, felálló. Nyaka rövid, izmos, kissé hosszú, erőteljes, háta egyenes, mellkasa mély, széles. Mellső lábai egyenesek, párhuzamosak, a hátulsók izmosak, erőteljesek, mancsa kerekded, zárt. Farka a hátára kunkorodik, dús szőr borítja. Szőrzete dús, kissé durva, viszonylag rövid; színe: a sárga különböző árnyalatai és a fekete-fehér. Átl. marmagassága 47-50 cm; testtömege 18-20 kg.

Karéliai medvekutya

(Karjalankarhukoira). A » spiccek családjába tartozik; voltaképpen a jávorkutya egyik alfaja. Az egykori Karélia (Finnország) volt az őshazája. Medve-, jávorszarvas- és hiúzvadászatra használják. Vakmerő, bátor állat; állítólag csalhatatlan biztonsággal kutatja fel a medve téli alvóhelyét. Magányos vadász. Tanulékony, intelligens, kissé talán önfejű, nehezen kezelhető.

Középtermetű, erőteljes testalkatú eb. Feje kúp formájú, stopja (» Arcorri hajlás) mérsékelten kifejezett; az arcorri rész egyenes vonalú és fokozatosan keskenyedik az orrhegy felé, az orrtükör fekete és jól fejlett. Füle felálló, a hegye könnyedén kifele forduló, közepes nagyságú, szeme barna. Nyaka izmos, ívelt, vastag szőr borítja, törzse erőteljes, háta egyenes, enyhén lejtős, mellkasa széles és a könyök vonaláig ér, hasa kissé felhúzott. Végtagjai erőteljesek, a hátulsó mancsok valamivel hosszabbak, mint az elülsők. Farka közepes hosszúságú, rendszerint kunkorítja. Szőrzete egyenes, kemény, sűrű; a nyakon, a háton és a combok hátulsó részén hosszabb, mint másutt; színe fekete, fehér foltokkal v. jegyekkel a fejen, a nyakon, a mellkason, a hason és a mancsokon. Marmagassága 48-60 cm; testtömege 20-22 kg (l. 64. színes fénykép).

Karéliai medvekutya

Karelo-Finszkaja lajka » Karéliai finn lajka

Karjalankarhukoira » Karéliai medvekutya

Karóállás » Hátulsóvégtag-állások

Karomsérülés.

A kutya karmai - különösen azok, amelyek nagyon megnőnek - gyakran letörnek. Bár az ilyen sérülés viszonylag jelentéktelen, fájdalmas lehet, átmeneti sántaságot is okozhat. Ha az állat sántítani kezd, meg kell vizsgálni a karmait (a fattyúkarmokat is), ha töröttet találunk, a törött darabkát el kell távolítani. Nyugtassuk a kutyát, simogassuk v. valakivel fogassuk le, majd a törött, lógó karomrészt az ujjunk hegyével v. fogóval hirtelen, erős rántással szakítsuk le. A karom törött része ezzel a mozdulattal rendszerint leszakad, és ez csak pillanatnyi fájdalmat okoz az állatnak. A vérzés ált. nagyon kismértékű, de ha nem áll el, akkor célszerű szorítókötést alkalmazni, ezt 12-48 óráig hagyjuk rajta. Ha a törött karom nem szakítható le könnyen, akkor várjuk meg, amíg az magától leesik, esetleg távolíttassuk el állatorvossal. A szennyezett, törött karom fertőződhet; ebben az esetben antibiotikus sebhintőporral kell kezelni.

Karomsérülés

Kaszálás.

Küllemtani kifejezés; a mellső láb túlzott kimozdulása oldalirányban.

Kasztrálás » ivartalanítás

Katalán pásztorkutya

(Gos d'Atura, Perro de Pastor Catalan). Spanyol fajta; főleg a Pireneusokban tenyésztik rövid és hosszú szőrű változatban. Feltűnően szép megjelenésű, gyönyörű szőrzetű, szívós, rendkívül értelmes, élénk, vérmes temperamentumú pásztorkutya. Hazájában rendkívül megbecsülik, szeretik; kedves, ragaszkodó természete és kellemes megjelenése miatt nemcsak nyájakat őriztetnek vele, hanem szívesen tartják kedvtelésből is.

A hosszú szőrű változat feje domború, a tövénél széles. Arcorri része egyenes, kissé rövid; erős állkapcsokkal, erőteljes, egészséges fogazattal. Szeme sötét ámbraszínű, fülét ált. kupírozzák, közepesen rövid, hosszú szőr borítja. Nyaka erős, rövid, izmos, mellkasa fejlett, háta vízszintes, ágyéka rövid, széles, erős, hasa könnyedén felhúzott. Végtagjai szárazak, erősek, egyenesek, kissé rövidek. Farka eléggé hosszú, olykor kurtítják, sőt akadnak farok nélküli példányok is. Szőrzete sima, hosszú, selymes; színe világosszürke v. ezüstös fényű; a végtagok és a mancsok világosabb v. sötétebb nyers gyapjúszínűek, a test többi részén pedig fekete és fehér szőrzet keveredik. A kanok marmagassága 45-55, a szukáké 43-53 cm; a kanok ált. 20, a szukák 17-19 kg-osak.

A rövid szőrű változat külleme, testfelépítése, viselkedése lényegében megegyezik a hosszú szőrűével, azzal a különbséggel, hogy farka mindig hosszú, enyhén behajlítja, szőrzete rövid, fekete az egész testen, rőt jelzéssel a végtagok hátulsó részén, valamint az ajakzugban.

Katasztrófakutyák.

Az ilyen munkát végző ebek előfutárai tkp. azok a kutyák voltak, amelyek a második világháború idején Londonban, a bombázások következtében a romok közé szorult áldozatok után kutattak, és sok-sok ember életét mentették meg ilyenformán.

A ~ lényegében a hegyi mentőkutyák hagyományait követik azzal a különbséggel, hogy az eb nem a hó alól, a lavinából menti ki a bajbajutottakat, hanem az összeomlott házak, kőrengeteg alól. Komolyabb kiképzésük 1968-ban kezdődött: két svájci hegyimentő-kutyavezető kísérletezett egy » boxerrel és egy » német juhászkutyával. Volt némi tapasztalatuk, amit a polgári védelemnél és a légelhárításnál szereztek. Ezt sikerrel kamatoztatták, és 1969-ben már hegyi omlásoknál és bányarobbantásoknál is dolgoztak speciálisan betanított kutyáikkal, de csak 1975-ben ismerték el hivatalosan az ún. K-csapatot (katasztrófacsapat), amely mindössze kéttagú: a vezetőből és a kutyából áll.

A katasztrófacsapat eredményesen helyettesíti a katonai mentőalakulatokat: gyorsan és könnyedén szállítható a szerencsétlenség színhelyére, nem zavarja sem a rendkívüli időjárás, sem más hátráltató körülmény (pl. zajok, fények, illatok), figyelmét csak az életjel köti le.

A jó ~nak meg kell tanulniuk létrára mászni, tudniuk kell, hogy hogyan lépkedjenek üvegtörmelékek között, rozsdásodó szöges deszkákon; megtanulják, hogy váratlan zajokra (pl. egy beomló házfal v. gázrobbanás a szerencsétlenség színhelyén) ne ijedjenek meg és főleg ne tegyenek félelmükben heves mozdulatokat, mert ezzel veszélybe kerülnek. Állandóan résen kell lenniük, nehogy keresés közben maguk alá temessék őket a súlyosan megrongálódott épületek újabb és újabb leomló részei. Figyelniük kell arra is, hogy ne lépjenek éles v. még éppen izzó fémdarabokra; és a legfontosabb, hogy egyértelműen és megbízhatóan jelezzék, ha a romok között emberekre bukkannak, vajon élőket v. már halottakat takarnak-e a törmelékek, mert ettől függ a mentési munkák sorrendje. Az ilyen kutya amikor holttestet talál a romok között, akkor szűköl, és enyhén csóválja a farkát, ha viszont élő embert talál, erőteljesebben, izgatottabban jelez, hangosan ugat, vonít, kaparni kezd.

A ~ első igazi próbája az 1975-ös észak-olaszországi földrengés volt; ezt követte a bukaresti katasztrófa.

Az első bevetések óta sajnos nemegyszer kellett segítségül hívni a K-alakulatokat; így történt ez 1980. október 10-én is, amikor földrengés rázta meg El Asnan városát, majd nem sokkal később november 23-án Nápolyban és környékén mozdult meg a föld, és a katasztrófa sújtotta területeken több ezren meghaltak, ill. megsebesültek, s százezrek váltak hajléktalanná. A romok alá sok állat is került. Ezeket élve v. holtan fel kellett deríteni, hiszen járványveszélyt jelentettek. A kutyás osztagok eredményes tevékenysége nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az elzárt falvak, területek állatállományát szinte kivétel nélkül sikerült kimenteni a romok közül, ill. az eltorlaszolt házakból, ólakból.

Ugyancsak elismerést és megbecsülést szereztek a K-csapatok a legutóbbi szörnyű mexikói katasztrófa idején; a mentési munkálatok során sok száz ember életét ezeknek a derék ebeknek a segítségével sikerült megmenteni.

Az eddigi eredmények hatására jelentős mértékben megnőtt az érdeklődés a ~ munkája iránt. Svájcban jelenleg 70 ilyen mentőcsapat működik, de folyik ilyenfajta kiképzés Németországban, Angliában és Amerikában is.

Kaukázusi juhászkutya

(Kavkazszkaja ovcsarka). Orosz fajta; az elmúlt évtizedekben újra felfedezték ezt a kemény, idegenekkel szemben kifejezetten bizalmatlan kutyát. Mind a mai napig megőrizte ősi fajtabélyegeit, eredeti típusában maradt fenn. Marhacsordákat, juhnyájakat őriz; a pásztorok kizárólag a legéletképesebb, legrámenősebb, legalkalmazkodóbb példányokat tenyésztik tovább. Mivel valamikor Oroszország legkülönbözőbb területein egyidejűleg tenyésztették, termetre, szőrváltozatra, színre egymástól eltérő típusok alakultak ki. Ma a volt Szovjetunióban az egyik legnépszerűbb munkakutya, és szinte mindenféle őrző-védő munkában megállja a helyét. Önálló a rábízott területet minden körülmények között biztonsággal megvédi; rendkívül jó idegzetű, nyugodt, tanulékony, könnyen kiképezhető, harcias fajta.

Hosszú és rövid szőrű változatban tenyésztik. Nagy termetű, erőteljes felépítésű állat. Feje hosszú, nagy, koponyája széles, a fejteteje lapos, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrháta egyenes, orrtükre fekete, fogai nagyok, ollósan záródnak. Szeme barna, viszonylag kicsi, ovális, füle lelóg, gyakran csonkolják. Nyaka erőteljes, rövid, háta egyenes, izmos, ágyéka feszes, farka kissé széles, mellkasa mély, könyöke alá ér. Végtagjai szilárd csontozatúak, párhuzamosak, mancsa nagy, ujjai zártak. Farka csánkig ér, a vége kissé kunkorodik. A hosszú szőrűek szőrzete közepesen hosszú, a fejen és a végtagokon rövid. Színe szürkésbarna, ordas, sárgásbarna, tigriscsíkos, tarka foltos. A kanok marmagassága 65-75, a szukáké 60-70 cm; testtömege 40-50 kg (1. 65. és 66. színes fénykép).

Háromhónapos kaukázusi juhászkutya

Fiatal kaukázusi juhászkutya

Kaukázusi juhászkutya

Kaukázusi juhászkutya kölykével

Kavkazszkaja ovcsarka » Kaukázusi juhászkutya

K-csapat » Katasztrófakutyák

Keeshond.

A » spiccek családjába tartozik; nevében a Kees szó egy holland hazafi nevéből ered, a hond pedig kutyát jelent; de ismert neve még: holland bárkakutya, rókakutya.

Hollandiába feltehetőleg Németországon át jutott, kialakításában valószínűleg » szamojéd spiccek, » csau-csauk és » elghundok vettek részt. Hamarosan népszerűvé vált, egyes gazdag tulajdonosok híres művészekkel festették le kutyáikat; 1974-ben pl. Jan Steen és Gainsborough festett ~ot. A Keeshond Klubot 1925-ben alapították, ugyanebben az évben kapta meg a fajta hivatalos angol elismerését is.

100 évvel ezelőtt megtanulták, hogyan kell a bárkán összekuporodni, hogy ne legyenek útban, így manapság a házak táján is alig foglalnak el helyet. Egy másik előnyös tulajdonságuk, hogy bár a szőrük sűrű és hosszú, ápolása alig jelent gondot a tulajdonos számára. Intelligens és gyermekszerető kutyák; legszembetűnőbb külső jegyük az ún. szemüveg: ez egy, a szemek sarkától a fül irányába futó sötét vonal, amelynek belső köre világosabb a pofa színénél. Munkakutyának sohasem használták, nem vadásztak, nem őriztettek csordát vele, de még csak kocsihúzásra sem fogták be, csak mint az ember barátja szerepelt és szerepel ma is.

Nem túl nagy termetű, hosszú szőrű, zömök, izmos kutya. Feje elhegyesedő, koponyája domború, szeme sötétbarna, füle hegyes, feláll. Nyaka rövid, elegáns vonalú, háta feszes, egyenes, mellkasa mély, hasa felhúzott. Farkát a hátára kunkorítja. Testét és farkát hosszú szőr borítja, a nyakán gallért, a lábain zászlót alkot. Színe fekete és szürke keveréke. Marmagassága 44-48 cm; testtömege 25-30 kg.

Kék pettyes mosómedvekopó » Mosómedvekopók

Kék szem jelenség » Fertőző májgyulladás

Kelb tal Fenek » Fáraókutya

Kelet-szibériai lajka

(Vosztocsno-Szibirszkaja lajka). Orosz fajta, Kelet-Szibériában alakult ki. Hasonlít a többi lajkához. Elsősorban medvére és egyéb veszélyes, nagy testű vadakra vadásznak vele. Kitűnő tájékozódó képességű és vadászösztönű kutya. Erős, gyors, rámenős, bátor, de minden körülmények között engedelmes.

Izmos, erőteljes felépítésű, négyzetes formájú eb. A lajkák között a legnagyobb termetű. Feje ék alakú, elkeskenyedő, orrháta egyenes. Orrtükre fekete. Szeme sötétbarna, kissé ferde metszésű. Fogai nagyok, ollós harapásúak. Füle hegyes, felálló. Háta egyenes, ágyéka széles, fara izmos. Végtagjai párhuzamos állásúak, mancsa kerekded, ujjai zártak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete sűrű, kemény szálú, rövid; színe vörös, fekete, fehér, szürkésbarna, sárgásbarna, néha fehér foltos. Marmagassága 52-62 cm (kan,) ill. 50-58 cm (szuka); testtömege 24-28 kg.

Kelet-szibériai lajka

Kellemetlen szájszag.

Ált. » fogkő, gennyesedés a foghúsban (alatta v. mellette), laza, romlott fog v. fekélyes szájgyulladás okozza; az utóbbinál szürkés tályog képződik a száj és a pofa nyálkahártyáján, amely többnyire a beteg foghoz való dörzsölődés következménye. Az ínygyulladás - szivacsos fogíny, amelyből vér szivárog - szintén okozhat kellemetlen leheletet.

A fekélyes szájgyulladás rövid idő alatt meggyógyítható a fogkő eltávolításával, a rossz fogak kihúzásával, a fekélyek kezelésével.

Kellemetlen leheletet okozhat még a fogak között fennakadt idegen test; a tüdő, a gyomor, továbbá az orrjáratok betegsége. Mivel a ~ más betegség kísérő tünete is lehet, minden esetben ajánlatos az állatorvosi vizsgálat.

Kelpie

(Australian Kelpie). Legendás hírű pásztorkutya; feltehetően a border collie és a dingó keresztezéséből származik. Első példányai 1870-ben jelentek meg Ausztráliában. (A skót folklórban a neve víziszellemet jelent, amely ló formájában jelenik meg.) Nagyszerű pásztoreb; az ausztráliai juhászok szerint egyetlen ~ hat ember munkáját végzi. Bizonyos esetekben állítólag 40 mérföld területet is bejár; feladata a nyájtól elkóborolt juhok visszaterelése.

Éber, figyelmes, rendkívül intelligens, hűséges, szelíd kutya; energiája szinte kimeríthetetlen. Izmos felépítésű, közepes nagyságú állat. Koponyája kissé kerekded és széles, pofája mérsékelten hosszú, az orr felé keskenyedik és a koponyához viszonyítva erőteljes. Szeme mandula formájú, tekintete figyelmes, intelligens. Fülei hegyesek, felállók, kissé kifelé hajlanak. Nyaka eléggé karcsú, enyhén ívelt, mellkasa mély, ágyéka izmos. Farka hosszú, nyugalmi állapotban lelógó, futás és figyelés közben kissé fölemelve tartja. Szőrzete mérsékelten rövid, sima, a nyakon kissé hosszabb, gallért alkot; színe fekete, fekete-sárga foltos, vörös, vörös és sárga foltos, őzbarna, csokoládé, ill. füstkék. A láb csontozata finom, de az ujjcsontok és a mancsok erőteljesek; a hátulsó lábak szögellése kifejezett. A kanok marmagassága 45-50 cm, a szukák valamivel alacsonyabbak; testtömege 11-14 kg.

Kenguruagár

(Kangaroo Hound). Valamikor a 19. sz. közepén kifejezetten kenguruvadászatra tenyésztették ki Ausztráliában. Az állattenyésztő farmok legelőiben ugyanis a kenguruk meglehetősen nagy károkat okoztak azzal, hogy kitépték, tönkretették a füvet, ráadásul a juhok nem voltak hajlandók a kenguruszag után legelni. Az » angol agár és az » ír farkaskutya keresztezése révén tenyésztették ki a ~at, ezt a nagy termetű, izmos hajtókutyát. A vadászat nem volt könnyű: a 6-8 m-es ugrásokkal menekülő kenguruk diktálták az iramot; ez a nagy sebesség a kutyákat és a lovasokat egyaránt erősen próbára tette.

A ~ szőrzete rövid, érdes; megjelenése teljesen agárszerű. Színe tarka, fekete-sárgás, fehér v. fekete-sárga. Marmagassága 70-75 cm; testtömegc lcgalább 40 kg.

Kennel.

Angol szó, kutyafarmot jelent. Kerítéssel körülzárt terület, ahol ált. több kutyát tartanak, ill. tenyésztenek. Viszonylag ideális elhelyezési mód, az így tartott állatok lényegében állandóan a levegőn vannak, és többé-kevésbé szabadon mozoghatnak. Tkp. bármilyen kutya tartható ~ben.

A legfontosabb követelmény a ~lel szemben, hogy elegendő napsütést kapjon, és lehetőleg a helyileg uralkodó ÉNy-i széltől védve legyen. Ált. két részből áll: a ~épületből és a körülkerített » kifutóból. Előnyös, ha az épület bejárata D-i irányba nyílik.

Az épület készülhet téglából v. deszkából; a kutyaházba hűvösebb időben szalmát, szénát v. faforgácsot helyezzünk, s ezeket az anyagokat gyakran cseréljük, hogy a kutyák fekhelye állandóan száraz legyen. A ~ben elhelyezett kutyaházakat fűteni nem ajánlatos, mert az állatok elveszíthetik természetes » ellenálló képességüket. A hőmérsékleti ingadozásokat a kutyák szőrzetének hőszigetelő képessége megfelelően kiegyenlíti. A gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hidegben, hó v. fagy idején szabadban született és felnövekvő kölykök sokkal egészségesebbek, mint a meleg lakásban féltve őrzött, elkényeztetett kiskutyák.

A ~t rendszeresen tisztítani és fertőtleníteni kell (» Kennelhigiénia).

Kennel

Kennelfélénkség.

A » félénkség sajátos változata; ha a » kennelben született kölykökkel nem foglalkoznak eleget, három-négy hónap alatt annyira alkalmazkodik a kennel zárt világához, hogy új helyre kerülve tele lesz félelemmel, bizalmatlansággal. Az ilyen kiskutya csak nagy nehézségek árán v. egyáltalán nem tud hozzászokni az új környezethez, gazdához. A ~ legsúlyosabb formája az ún. félelemből harapás; az ilyen kutya megtámadhatja még a saját gazdáját is, ha az a megérdemelt büntetésben kívánja részesíteni az állatot. A félénk idegrendszerű kutyákat lehetőleg ki kell zárni a tenyésztésből.

Kennelhigiénia.

A » kennelekben arra kell törekedni, hogy a kutyák egészségét megfelelő szinten tartsuk, megőrizzük; a beteg állatoknak nem szabad érintkezniük az egészségesekkel, és minden új ebet alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt a többiekkel kapcsolatba kerülne, nehogy behurcolja a betegséget. Ha van rá lehetőség, el kell különíteni az új kutyát három hétre; ezalatt a lappangó betegségek is felszínre kerülnek.

A kennelekben való megbetegedések elkerülését segíti a belső lakóhelyek, valamint a » kifutók rendszeres takarítása, fertőtlenítése, az ebek székletvizsgálata, a bolhák, a rühatkák és a kullancsok kiirtása, valamint a » fertőző betegségek elleni védőoltások (célszerű kartont vezetni minden egyes kutya oltásának idejéről, valamint a következő oltások esedékességéről). A ~hoz tartozik a megfelelő szellőztetés is, amely segít a megfázásos betegségek elleni védekezésben.

Sok kennelben elég nagy gondot jelent az ürülék eltávolítása. Ehhez segítséget nyújthat a fertőtlenítőtartály, amely nem helyettesítheti a fekália elhordását.

A különböző rovarok ellen a korszerű szerekkel hatásosan védekezhetünk. A tapadós légyfogók is sok segítséget jelenthetnek, ha a kennelen belül a megfelelő helyre kerülnek.

Kennelköhögés

(fertőző tracheobronchitis). Főleg a kölyköket és a növendék állatokat veszélyezteti, ált. akkor kapják meg, ha » kennelbe helyezik őket. A beteg kutyák különben rendszerint élénkek, vidámak, jól esznek, de hányingeres mozdulatok kíséretében száraz, szaggatott v. mély, erős hangon köhögnek. A hányás néha habos nyállal keveredhet. Ha a beteg kutya légcsövét enyhén megnyomjuk, köhögni fog.

A ~es kutyák láztalanok; az enyhébb esetek minden beavatkozás nélkül, kb. két hét alatt lezajlanak. Az antibiotikumos kezelés a legtöbbször jótékony hatású lehet, elkerülhető a másodlagos fertőzés. Köhögés elleni gyógyszereket is adhatunk a kutyának, de mivel a köhögés védekező reflex, amely a légcsőből és a légutakból eltávolítja a váladékot, ezért teljesen nem szabad megszüntetni; emellett a köhögés elleni gyógyszerek csak a tüneteket, s nem magát a betegséget szüntetik meg.

A beteg kutyát pihentessük és tartsuk viszonylag meleg környezetben, nehogy tüdőgyulladást kapjon. Társaitól különítsük el, nehogy azokat is kitegyük ennek a rendkívül fertőző betegségnek. Nem minden köhögés ~, ezért az otthoni kezeléssel csak akkor elégedjünk meg, ha a tünetek teljes mértékben azonosak az itt leírtakkal, és a kutya nem lázas. Ha az állatnak magas a hőmérséklete, aktivitása eltér a normálistól, étvágya csökken, szeméből és orrából váladék folyik v. nehezen lélegzik, ill. ha elmúlt hároméves (mert hiszen a ~ a fiatal kutyák betegsége), akkor feltétlenül vizsgáltassuk meg az ebet.

Kennelnév.

A fajtatiszta alom születésével a tulajdonos tenyésztő lesz és ~et választ, amely mintegy fémjelzi a tenyészetet. Egy-egy jó eredményt felmutató tenyészet (» Kennel) neve a kutyabarátok körében fogalom; kölykei keresettek. A ~ természetesen nemcsak védjegy, hanem a lelkiismeretes tenyésztőre kötelezettséget is ró, először ki kell érdemelni a név megbecsülését, azután meg kell tartani az elért eredményeket. A ~eket az ebtenyésztők egyesülete tartja nyilván, védi és minden megtévesztő hangzás, jelölés kizárásával csupán egyszer adja ki. Az » FCI Brüsszelben külön irodát tart fenn, amely főként a ~ek beiktatásával, egyeztetésével, védelmével foglalkozik.

A ~ tkp. a tenyészet "családi neve"; a kutyakölyök a törzskönyvben feltüntetett ~et (pl. Kőröshegyi) élete végéig viseli, ezt megváltoztatni nem lehet. Ezenkívül természetesen a tulajdonos kívánságára a kutya kaphat hívó- v. becenevet is, ami az új gazdának rokonszenvesebb (pl. Bizsu). Így azután a törzskönyvbe a korábbival együtt a teljes név kerül (pl. Kőröshegyi Bizsu).

Kényelmi mozgások.

Az állatok többsége számos olyan mozgásformával rendelkezik, amelyhez az adott egyed saját teste szolgáltatja a cselekvési alapot és amelyek az egyed számára kellemes következményekkel járnak. Ezek az úgynevezett ~ (komfortmozgások), amelyek célja a testápolás, bizonyos élettani folyamatok szabályozása, ill. valamilyen belső feszültség feloldása.

A kutya testápolási műveleteit könnyen felismerhetjük. Tisztogató cselekedeteinek körébe tartozik a vakaródzás. Sajátos módon az eb kizárólag hátulsó lábaival vakarja fejét, fülét, nyakát, mellkasát, hasát. Azokat a testrészeit (far környéke, hátulsó végtagok, farok), amelyek a hátulsó lábai számára hozzáférhetetlenek (bolhászkodás v. viszketés esetén), metszőfogainak apró, gyors harapásaival "vakarja", amihez gyakran nyalogatás is társulhat. Mellső lábaival ki tudja dörzsölni a földet az orrából v. fejszőrzetéből, de olyan gyors vakaró mozdulatokra, amelyet a hátulsó lábaival végez, a mellsőkkel nem képes. Tisztogató viselkedéséhez tartozik még a dörzsölődzés, amelyhez gyakran segédeszközöket is használ (pl. fák törzseit). Amikor az orrát törli, akkor részben az ételmaradékokat távolítja el, de a művelet könnyen átmehet egy olyan jellegzetes viselkedésbe, amikor a teste elülső részét leengedi, fejét és nyakának alsó részét pedig a talajhoz dörzsöli. Ez a cselekvéssor úgy folytatódhat, hogy teljesen a hátára fordul, és gerincének tekergetésével kígyózó mozgást végez. Ilyenkor egész hátát a talajhoz dörzsöli.

A ~ egyik jellegzetes fajtája a testrázás; ez a tisztogatás mellett figyelemfelkeltésre is szolgál.

Ha az állat alvás v. hosszabb időn át tartó kényelmes fekvés után a felkeléskor nyújtózkodik, ez is egyfajta sajátos kényelmi mozgás; mellső lábait előre, a hátulsókat hátrafelé nyújtja, közben hátulsó lábaival apró lépésféléket tesz. Meglehetősen mulatságos látvány, ahogyan az eb előrehalad, miközben két hátulsó lábával mereven tipeg. A nyújtózkodáshoz egyébként a fej lehajtása, majd felemelése is hozzátartozik. Ilyenkor a kutya gyakran ásít is. Erre a viselkedésre még nincs megbízható magyarázat; feltehetően az a célja, hogy élénkítse a vérkeringést az izmokban, amelyek egy bizonyos időn át ernyedt állapotban voltak.

Sok emlős- és madárfaj egyedei előszeretettel fürdenek nemcsak vízben, hanem porban, homokban v. sárban is. A kutyák azonban sohasem mosakodnak; ha az eb vízbe gázol, akkor nem tisztálkodni akar, hanem valamilyen tárgyat keres a vízben v. melege van. Igaz, hogy sok kutya előszeretettel megy be a vízbe, sőt szívesen úszik is, de ez a viselkedés nyilván a vadászat szférájához tartozó művelet. A legtöbb kutya nem nagyon kedveli a » fürdetést; olyannyira nem, hogy ilyenkor rejtett harciasságot is tanúsít. Ez a magyarázata annak, hogy fürdetés után megragadja az esetleg otthagyott törülközőt, és azzal játszik, azaz vadul rázogatja, tépkedi, miközben morog. Mindez arra vall, hogy látszólagos játékossága elégedetlen hangulatot rejt.

Végül érdemes megemlíteni, hogy a kutyák határozottan kedvelik a kellemes napsütést. Ilyenkor mozdulatlanul elnyúlva fekszenek, és szemlátomást élvezik a meleg napsugarakat. Gyakran a hátukra fordulnak, hogy a hasukat is süsse a nap. Az ilyenfajta napozás ugyancsak a komfortmozgások körébe tartozik.

Testrázás

Vakarózás

Képzettársítás.

Nem kétséges, hogy a kutya képes asszociálni (összekapcsolni, társítani) bizonyos kellemes eseményekkel v. kellemetlen tényekkel kapcsolatos tapasztalatokat. Ha a fiatal vizslát vadászatra viszik, és az első alkalommal sikeres élmények részese, legközelebb már jó néhány olyan mozzanatra is emlékszik, amelyek e kellemes élmény előtt v. után játszódtak le. A legközelebbi alkalommal ismét tágul ~i lánca, és átfog esetleg olyan személyeket is, akik jelen voltak az előző vadászaton. Nem kell sok alkalom ahhoz, hogy a vizsla már előre kellemes, várakozó hangulatba kerüljön, ha látja, hogy gazdája vadászni készül. Néhány tapasztalat után megtanulja, hogy meghatározott eseményeket szokás szerint mi előz meg.

Hasonlóképpen az eb gazdájának családja körében fokozatosan megtanulja, hogy meghatározott cselekvésekkel, tárgyakkal és eseményekkel asszociáljon szavakat v. rövid mondatokat. Ismeretei alapján reagálhat néhány tucat szóra, főleg azokra, amelyek evéssel, ivással, sétával v. vadászattal függnek össze, vagyis különleges jelentőségük van a kutya életében. Ha játékos hangulatba kerül, többnyire tudatosan keresi azt a tárgyat, amellyel szeret játszani, és ált. pontosan visszaemlékszik magára a konkrét játékra, sőt még arra is, hogy hol látta utoljára. Mint ahogy arra is emlékszik, hol ásta el a csontot, hol van a zsákmány, és melyek azok az útvonalak, amelyeken rendszeresen közlekedik. Megismer évek múltán is - elsősorban szagmemóriája révén - személyeket, és azt is pontosan tudja, hogy a környéken merre laknak ismerős kutyák és macskák.

Kereső automatizmus » Körbemászás

Keresztbelépés.

Sajátos járásmód: a kutya egyik mellső lábát mindig pontosan a másik elé rakja, s ezáltal mozgása csavarvonalúvá válik.

Keresztezés.

Különböző fajtájú kutyák pároztatása; lehet: cseppvér~ és új fajtát előállító ~. A cseppvér~ olyan tenyésztési eljárás, amikor a fajtatiszta tenyésztésen belül egy alkalommal keresztezéshez folyamodnak abból a célból, hogy a fajta egyes jó tulajdonságait javítsák. (Kutyatenyésztésben ma már ritkán alkalmazott módszer.) Új fajtát előállító ~ről akkor beszélünk, ha több fajta felhasználásával, ill. ~ek sorozatával új fajtát alakítanak ki. A legtöbb fajtát több szakaszban, jó néhány fajta ~ével állították elő.

Keresztezett nyom.

A » nyomkövetésre történő » kiképzésben használatos fogalom, azt jelenti hogy a kutya által keresett nyomot valamilyen idegen személytől származó nyommal keresztezik. Az állatnak ezt a ~ot természetesen figyelmen kívül kell hagynia, és meg kell maradnia az eredeti nyomon.

Kerry blue terrier.

Legalább százéves angol fajta; ősei feltehetően az » ír terrier és a » soft-coated wheaten terrier. Az első ~t egyébként 1922-ben mutatták be Angliában, és még ugyanebben az esztendőben hivatalosan is elismerték önálló fajtaként. Amerikában két évvel később, 1924-ben kapta meg a hivatalos elismerést, és 1926-ban megalakult a Kerry Blue Tenyésztők Klubja.

Szép megjelenésű, arányos testű kutyák; eredetileg kiváló nyájőrző és hajtókutyák voltak, ezenkívül nagyszerű, fáradhatatlan, harcias vadászkutyák; a nyúl, a vidra és a borz esküdt ellenségei. Manapság természetesen elsősorban mint kedvtelésből tartott kutyák váltak népszerűvé, de jó kísérő és jelző ebek is. Élénk, játékos, könnyen kezelhető, engedelmes állatok. Méretük valahol az » airedale és a » bedlington terrier között helyezkedik el; felépítésük viszont inkább az ír terrieréhez hasonlít, de nagyobbak.

Feje hosszú, balta formájú, szeme barna, dús szemöldökszőrzet borítja. Füle tőben előrebicsaklik, a vége lekerekedik. Háta és ágyéka teljesen egyenes, mellkasa mély, hasa felhúzott. Végtagjai erőteljesek, jó izomzatúak. Farkát kétharmadára kurtítják, fölfelé áll. Szőrzete hosszú, kissé hullámos, selymes, nyírni szokták; színe: a kékes szín minden árnyalata. A kanok marmagassága 46-48 cm, a szukák kissé alacsonyabbak. A kanok testtömege 14-17 kg, a szukáké valamivel kevesebb (1. 67. színes fénykép).

Kerry blue terrier

Kerülőút (detour)-probléma.

Az állatok tanulását vizsgáló egyik kísérleti módszer, amely W. Koehler nevéhez fűződik. Elsősorban főemlősök viselkedését, tanulását vizsgálták ezzel a módszerrel; lényege, hogy csimpánznak mutatnak egy banánt, de különféle akadályok (ösvények) vannak közte és a banán között. A felnőtt csimpánzok nemegyszer tüstént, az első alkalommal megoldják a problémát, ahelyett hogy kipróbálnák a különféle lehetséges megoldásokat, azonnal a legrövidebb közvetlen utat választják a banánhoz.

Scott és munkatársai hathetes kutyakölykökön is kipróbálták a ~ egyik nagyon egyszerű változatát. A kiskutyákat derékszögletű helyiségben nevelték, ahol semmiféle akadály nem volt, tehát nem szerezhettek ilyenfajta előzetes tapasztalatokat. A kísérlet kezdetén másik helyiségbe vitték a kölyköket, ahol két egymás utáni napon több ízben megetették őket ugyanabból a kis edényből. A harmadik napon 1 m hosszú és viszonylag magas deszkakerítést helyeztek az edény elé, a kiskutyákat pedig a túloldalra rakták. A kölykök a deszka alján levő lyukon keresztül láthatták az edényt, legalábbis addig, amíg a rés mellett maradtak. A kiskutyák először néhány bátortalan kísérletet tettek, hogy átjussanak a kerítésen, majd annak egyik végéhez mentek, szemügyre vették, visszamentek a másik végéhez, ott is körülnéztek, végül megkerülték, és egyenesen az ételes tálkához mentek. Viselkedésük tehát arra utalt, hogy némi vizsgálódás után sikeresen megoldották a problémát. Más kutyák nem bizonyultak ilyen találékonynak, többségük fel-alá vágtatott a kerítés mellett, majd rendkívül izgatottá vált, heves ugatásban tört ki, és nem kerülte meg az akadályt, nem volt képes odajutni az edényhez. Végül abbahagyták a lármázást, csendesen körülnéztek, azután gyakran sikeresen megkerülték az akadályt, és felfedezték az ételes tálkát.

Azoknak a kölyköknek, amelyeknek már egyszer sikerült a tálhoz jutni, adtak még további két próbálkozási lehetőséget, hogy hozzászokjanak a helyzethez, majd a következő nap a feladatot megnehezítették: a deszkakerítést megtoldották annyira, hogy az eredetinél háromszor hosszabb lett. Egyes kiskutyák azonnal az akadály végéhez iramodtak, vagyis próbálkozás és tévedés nélkül, tüstént megoldották a problémát; más kölykök csupán az eredeti kerítés végéig futottak, és képtelenek voltak túljutni ezen a ponton. Természetesen nagyon izgatottakká váltak, csalódott, heves ugatásban törtek ki, fel-alá futkostak. A következtetés eléggé nyilvánvaló. A tanulékony kutyák csoportja a sikert azzal társította, hogy a kerítés végéig rohant, akárhol is volt az, míg a többiek csupán egy rövid távhoz kapcsolták a futás képzetét. Az egyik próbálkozás sikeres megoldást jelentett, a másik nem.

A problémamegoldással kapcsolatos ilyen jellegű kísérletek is azt sejtetik, hogy az állatok jelentős mértékben képesek viselkedésük szervezésére. Az egyik legegyszerűbb típusú szervezés, amit az állatok - köztük a kutyák is - leginkább előnyben részesítenek, a motorikus viselkedésé, amit kinetikus (mozgásos) alapon való szervezésnek is nevezhetünk. Említett példánkban a kutyák viselkedésüket tkp. mozgássorozatok alapján szervezték, és így jutottak el a sikeres megoldásig.

Kettős fog.

Fogváltódáskor a tejszemfog beékelődik a valódi - jóval nagyobb - szemfog mellé, és néha még 8-9 hónapos korban is megtalálható mindkét szemfog. A beékelődő tejfogat el kell távolítani. Gyakori jelenség a yorkshire terriereknél.

Keverék.

Két különböző fajtájú egyed párzásából származó utód.

Kiállítás.

A kutya~ célja az ebek küllemi bírálata; a kutyáknak minősítéseket és címeket ítélnek oda (» Kiállítási minősítések és címek).

Az első kutya~ra a 19. században, pontosabban 1859 nyarán került sor Angliában. Ezen az ebseregszemlén 60 pointert és szettert vezettek fel, rajtuk kívül eléggé szerény választékban láthatták az érdeklődők más fajták képviselőit. A következő ~ok színhelye ugyancsak a szigetország volt; 1860-ban Birminghamben, három évvel később pedig Klingsorban rendeztek ilyen bemutatót. Ez utóbbi esztendőben már a németek is rendeztek kiállítást Hamburgban, a franciák Párizsban, az osztrákok pedig Bécsben. Tkp. ettől (1887-től) kezdve váltak hagyományos rendezvényekké a kutya~ok; 1877-ben Norvégiában 1881-ben Svájcban, 1866-ban pedig Dániában gyűltek össze bírálatra a szebbnél szebb ebek.

A különböző nemzeti és nemzetközi kutya~ok közül a legrangosabb az angliai Crufts Show, ahol egy-egy alkalommal 9-10 ezer négylábú versenyző vár bírálatra.

A magyar ebtenyésztők ált. évente két nemzetközi és több országos ~t rendeznek.

Kaukázusi juhászkutya kiállításon

Kiállítási minősítések és címek.

A MEOE (» Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesülete) hazai nemzetközi kiállításain az egyesület és az » FCI szabályzata értelmében elnyerhető minősítések: megfelelő, jó, nagyon jó, kitűnő. Ezen felül a következő címekre pályázhatnak a benevezett kutyák: Hungária Prima Junior (HPJ), Hungária Győztes (HCAC), a Kiállítás Helyének Győztese, Hungária Fajtagyőztes (HFGY), Hungária Champion (HCH), Babérkoszorús Hungária Champion (BkHCh), CACIB, Res. CACIB, Derby Győztes (DGY). A fiatal osztály legjobb KITŰNŐ I. minőségű kutyája a Hungária Prima Junior (HPJ) címet kaphatja. A Nyílt és Munkakutya Osztályban a KITŰNŐ I. minősítésű kutyák külön-külön a Hungária Győztes (HCAC) címet kaphatják, a Hungária Győztes cím nemenként és egyes fajtákon belül a Nyílt és Munkakutya Osztályban az FCI szabályzatának megfelelően kerül kiadásra. A Győztes Osztályban a KITŰNŐ I. minősítésű kutya a Kiállítás Helyének Győztese címet kaphatja. A Hungária Fajtagyőztes (HFGY) cím fajtákon belül adható ki; nemre és korra való tekintet nélkül a legjobb kutyának, ha a fajtában bírált kutyák száma legalább öt. A Hungária Champion (HCH) címet nyeri az a kutya, amely Mo.-on rendezett legalább egy nemzetközi és két országos kiállításon két különböző bírótól a Nyílt és Munkakutya Osztályban Győztes címet kapott, ha az első és utolsó cím elnyerése között legalább egy év eltelt. Babérkoszorús Hungária Champion címet nyer az a kutya, amely a Hungária Champion cím birtokában a győztes osztályban három alkalommal KITŰNŐ I. minősítést és az azzal járó Helyi Győztes címet éri el. A CACIB és a Nemzetközi Champion címek csak akkor viselhetők, ha a bíró által tett javaslatot az FCI jóváhagyta, és a tulajdonos az igazolást megkapta. A CACIB cím egyébként csak olyan kiállításokon adható ki, amelyeken az FCI azt külön engedélyezte. A CACIB címre javaslatot a Nyílt és Munkakutya és Győztes Osztály KITŰNŐ I. minősítésű és Győztes címet elért kutyái közül a legjobb kaphatja. A CACIB cím kiadása nemenként történik. A Res. CACIB-ra javaslatot kaphat a Nyílt és Munkakutya Győztes Osztály II. helyezettje v. értelemszerűen a KITŰNŐ II. minősítést elért kutyák közül a jobbik, azzal a feltétellel, ha eredetileg a CACIB-javaslatot elért kutya távollétében a javaslatot ő érdemelte volna ki.

A MEOE ezeken a minősítéseken és címeken kívül kiad még Tenyésztési Nagydíjat, mégpedig öt fokozatban; Derby Győztes (DGY) címet országos kiállításokon a Derby Osztályban; továbbá érmeket, okleveleket és tiszteletdíjakat.

Kifutó.

A » kenneleknek az ólat körülvevő része. Talaja ált. salak, sóder v. tégla (a betontalaj nem jó). A ~t olyan sűrű dróthálóval ajánlatos körülvenni, amelyen a kutyák nem tudják kidugni az orrukat- az aljzatát úgy kell elkészíteni, hogy a kutyák ne áshassák alá és ne bújhassanak ki alatta. Célszerű tágas ~t építeni, hogy elegendő szabad terük legyen a kutyáknak a mozgáshoz.

Kiképzés.

Voltaképpen a kutya tanítása, amelynek során a munkakutya-, a vadászkutya- és a kotorékkutya- stb. ~ céljainak megfelelő » feltételes reflexeket alakítják ki az állatban. Olyan cselekvéssorokra tanítják, amelyek nem ellenkeznek természetes viselkedésformáival.

A ~sel foglalkozó szakemberek manapság négy módszer szerint dolgoznak: 1. mechanikus (ösztönszerű), 2. ízérzéken keresztül serkentő (jutalmazó), 3. ellentétesen ható és 4. utánzó módszerrel.

A mechanikus ~ lényege az, hogy valamely ösztönszerű ingert, mint feltétlen ingert, különböző formákban alkalmaznak. Ez az inger a kutya elhárító-védő reflexét váltja ki, pl. a lefekvés reflexét úgy, hogy a kutyát lenyomják v. pórázánál fogva lerántják a földre. Ennek a módszernek az a nagy hátránya, hogy gyakori alkalmazása egyik-másik kutyában meglehetősen nyomott hangulatot, gátolt állapotot idézhet elő, és olykor bizalmatlanság v. » félénkség alakulhat ki benne a kiképző iránt.

A jutalmazó - ízérzéken keresztül serkentő - módszer abból áll, hogy az inger, amely a kutyát a kívánt cselekedet végrehajtására indítja, összefügg a táplálkozással; a kívánt feladat végrehajtásakor egy-egy jutalomfalattal serkentik, ösztönzik a kutyát. Ezzel az eljárással fel lehet kelteni az eb érdeklődését a különböző feladatok iránt, de ennek a módszernek is megvannak a maga hibái; elsősorban az, hogy a jóllakott kutyára gyakorolt hatása igen kétséges lehet.

Az ellentétesen ható módszer a szolgálati kutyák ~ének az egyik legeredményesebb eszköze, lényegében a mechanikus és a jutalmazó módszert megpróbálják különböző formákban összekapcsolni úgy, hogy mechanikus ingereket alkalmaznak a kívánt cselekvések végrehajtására, és jutalmazó ingereket ugyanennek a cselekvésnek a rögzítésére. Ennek a módszernek az a nagy előnye, hogy gyorsan és tartósan rögzíthetünk vele bizonyos feltételes reflexeket, és ezzel meggyorsíthatjuk magának a ~nek az eredményét.

Az utánoztató módszernek nincs különösebb jelentősége, nagy ritkán mint kisegítő eljárást alkalmazzák.

A használt módszertől függetlenül a ~ egyik aranyszabálya, hogy a tanítás során feltétlenül figyelembe kell venni a kutya "egyéniségét", vagyis idegi alkatát, karakterét (» Vérmérséklet).

A kutyák természete fajtánként, sőt egyedenként is igencsak különböző. Minden kutyatartó tudja, hogy vannak határozott, kemény, és vannak bizonytalan, puhány példányok; akadnak vidáman dolgozók és alamuszik, lusták; akadnak készségesek, de bizony előfordulnak figyelmetlenek és engedetlenek is. Az egyik eb szerfelett bátor, a másik nagyon is félénk; az egyik higgadt, a másik ideges stb.

Egyik kiváló hazai kinológiai szakemberünk valamelyik könyvében azt írja, hogy a kiképzés a kutyával szoros érzelmi kapcsolatot és biológiai-etológiai szemléletmódot követel. Ez a megállapítás nagyon szép és igaz, de sajnos a gyakorlatban az a helyzet, hogy a kutya~ a viszonylag gyorsan fejlődő kinológia egyik leginkább elmaradott területe. A vele foglalkozó szakemberek többsége egyelőre még nem ismeri eléggé, és ezért nem is használja fel a viselkedéskutatás és az összehasonlító állatpszichológia legújabb eredményeit; a ~ napjainkban is lényegében ugyanazokkal a módszerekkel történik, mint 40-50 évvel ezelőtt.

Fontosak azok az etológiai, pszichológiai alapelvek, amelyek nélkül ma már korszerű ~ elképzelhetetlen.

A kutya különleges helyet foglal el az állatok között olyan értelemben hogy tanítását jutalmazással lehet befolyásolni, dicsérő szóval v. az állat megérintésével (simogatással). Az ebbel való korai kapcsolatteremtés megkönnyíti a nevelést; korai tapasztalatok hiányában viszont az állatban rideg, merev elutasító viselkedés, ellenállás fejlődhet ki az emberrel és az ember módszereivel (neveléssel és jutalmazással) szemben.

Az etológusok a 4-12 hetes kort jelölik meg a kapcsolatteremtés kritikus időszakául (» Kritikus időszakok, » Szocializáció). Az olyan kiskutyákat, amelyek nem kerülnek gazdához 13 hetes koruk előtt, sokkal nehezebb kiképezni egyéves korukban (vagyis éppen abban az időpontban, amikor a legalkalmasabbak komolyabb feladatok elvégzésére), mint a megfelelően szocializált fiatal állatokat. Ezenkívül még sok más tényező is szerepet játszik a ~ben, annyi azonban biztos, hogy a korai szocializáció megkönnyíti a későbbi munkát.

A kutya ~ekor egy kondicionált, azaz feltételes ingert kapcsolunk össze, társítunk egy feltétlen ingerrel, hogy idővel a feltételes inger segítségével a kívánt viselkedési formát hozhassuk ki kutyánkból. Felhasználjuk erre az állat szükségletét, ezt az ösztönös hajtóerőt, az éhséget; a táplálék a feltétlen inger, végül valamiféle jelzés, fütty v. egyéb hang a feltételes (kondicionált) inger. Ezt követően megetetjük a kutyát, ez a megerősítés. Ha a kutyánk már jól kondicionált, akkor a helytelen viselkedést büntethetjük, azaz negatív kondicionálást is alkalmazhatunk.

A régi módszer teljes egészében a kutya kényszerítésén alapul. Kényszerítették arra, hogy a parancsnak feltétlen engedelmeskedjék. A ~i kézikönyvek azt tanították olvasóiknak, hogy mutassák meg a kutyának, mit akarnak tőle. A leülés tanításakor kényszerítsék ülő helyzetbe az állatot, a "lábhoz" vezényszóra rántsák magukhoz a pórázzal, a "fekszik" parancsra pedig nyomják a földre. A kutya látszólag meg is tanult engedelmeskedni, de valójában csak az erőszaknak engedett. A korszerű módszer a kutya akarásának felhasználásán alapul, feltételes ingerek segítségével igyekszik rávenni az állatot, hogy önszántából cselekedjék. A ~kor a kutya valamennyi mozdulata legyen természetes; ezeket a mozdulatokat oktatás közben a kívánt irányban módosítjuk.

A ~ alatt számtalan jel, jelzés, vagyis feltételes inger alkalmazható.

A szavak tkp. csupán hangok; ráüvölthetünk a kutyára v. szólhatunk hozzá nyugodt hangnemben, ill. akár csettinthetünk is. A kutya hallása éles, ezért nem szükséges ordítozni vele, a csendes, nyugodt parancsoknak is előbb-utóbb engedelmeskedni fog.

Jó jelzés a tapsolás és az ujjpattintás; a tapsot több száz méterről is észleli a kutya, az ujjpattintás pedig a közeli munkánál bizonyulhat eredményesnek.

A szagokkal mint jelekkel való operálás is jó dolog, a kutyák igen gyorsan tanulnak a szagjelekre, de feltételez némi technikai előkészületet.

A megerősítés valamiféle jutalom, elsősorban az élelem legyen; ez kiváltképpen hatékony, ha a ~t úgy kezdik, hogy a kutya már 24 órája nem evett.

Bizonyos helyzetekben a menekülés is jutalom, ill. megerősítés, ha pl. lehetővé tesszük a kutya számára, hogy valamilyen kellemetlen helyzetből kikerüljön.

Kiváló megerősítést jelenthet az is, ha a helyes "válaszadás" után megengedjük az állatnak, hogy játsszék velünk. ~ alatt tartsuk szigorúan az állatot, de nyomban "lazítsunk", ha jól megoldott egy feladatot.

A legfontosabb megerősítés mindenképpen a kiképző hozzáállása, magatartása, hangneme. Barátsággal, gyöngédséggel, ragaszkodással nyerhetjük meg legjobban a kutya bizalmát, hozhatnak ki belőle optimális mértékben a kívánt viselkedésformákat. Bizonyos fajták, pl. a » német juhászkutya, a » dobermann, az óriás » schnauzer kanjai esetében esetleg erélyesebb fellépésre is szükség lehet. Ha büntetünk (negatív megerősítés), azt úgy tegyük, hogy még inkább kiváltsuk a kutya irántunk való tiszteletét, s próbáljunk úgy dorgálni, hogy az állat lehetőleg ne kapcsolja össze a büntetést és az embert.

A kéz legyen mindenkor az igazság szimbóluma a kutya szemében. A helyes viselkedési formát megerősíthetjük, a helytelentől pedig elriaszthatjuk vele.

Szerfelett hatékony negatív megerősítés a sötétzárka, bár ezt meglehetősen kevesen tudják. Amikor valami helytelen cselekedeten kapjuk rajta kutyánkat, és bezárjuk, akkor tkp. az egyedüllét iránti ellenszenvét (mint ingert) használjuk föl negatív megerősítésre.

Negatív megerősítés a hideg zuhany is. Ha egy félig megtöltött vödör vizet a rosszul viselkedő (pl. ok nélkül ugató) állat képébe zúdítunk, később már elég lesz a vödör puszta látványa is, hogy csendben maradjon.

Végül következzen néhány ált. tanács, ami egyeseknek talán teljesen nyilvánvaló, másoknak viszont - főleg a kezdő kiképzőknek - talán nem teljesen felesleges.

Aki kiképezni akar, annak nagyon kell ismernie a kutyáját: természetét, vonzalmát, ellenszenvét, szokásait és tulajdonságait. A kutyával való foglalkozásnál a leglényegesebb a türelem; akinek ez hiányzik, legjobb, ha hozzá sem fog a ~hez. Egyéves kora előtt gyakran van olyan időszak, amikor a kutya képtelen teljesíteni a feladatot. Kizárólag csak attól az állattól várhatunk értelmes és jó munkát, amelyik legalább egyéves ~en már átesett. A ~t szeretettel kell végezni, mert csak úgy lehet igaz, hűséges kutyát formálni. Bottal és veréssel csak megfélemlített ebet nevelhetünk.

Olyan módon kell a fiatal kutyát kiképezni, hogy az büntetésnek érezze az "erősebb beszédet" vagy azt, hogy szólunk-e hozzá egyáltalán. Arra kell tanítani, hogy ne azt tegye, amit szeretne, hanem azt, amit várunk tőle. Ha a ~ben bármilyen erőszak szerepet kap, ennek elengedhetetlen következménye a kudarc.

Valamennyi kutya már születésekor rendelkezik bizonyos - öröklött - képességekkel; vannak olyan állatok, amelyek látszólag csupán ösztöneikre hallgatnak, mások csodalatra méltó képességeket árulnak el. Jól kiképezni csak az utóbbi egyedeket lehetséges, a gyenge képességekkel felruházott kutyákból túl sokat nem lehet kihozni.

A kutya képességeit, "tudását" az előre megállapított gyakorlatok ismétlésével lehet rögzíteni, elmélyíteni (a kutyák is az ismétlés által tanulnak). Tanítás közben tapasztalhatjuk a dicséret és a jó munkáért adott jutalom ösztönző erejét. Ezek nagyobb eredményekre sarkallják a kutyát, és minél nagyobb az ösztönzés, annál nagyobb lesz a szorgalma. Ha az állat jól végzi feladatát, jutalomban, ha rosszul, türelmes helyreigazításban részesüljön. Ezzel kapcsolatosan a kutya természete olyan tényező, amit a kiképzőnek egy másodpercre sem szabad elfelejteni. Vannak ugyanis olyan kutyák, amelyeket állandóan figyelmeztetni kell, míg másoknak enyhe bánásmódra és bátorításra van szükségük.

A ~i gyakorlatok alatt - eltekintve a vezényszavaktól - lehetőleg minél kevesebbet beszéljünk. Ilyenkor a kutya kizárólag a kiképző tulajdonos társaságában legyen. A család többi tagja csak gátolja a kutyát az előrehaladásban. Ilyen módon megszokja, hogy csak egyetlen embernek engedelmeskedjen, és tökéletesen megismerkedik a kiképző módszereivel.

Végezetül a kiképzőnek állandóan arra kell gondolnia, hogy helytelen bánásmóddal a legjobb kutyát is néhány nap alatt tönkreteheti. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a ~t szeretettel kell végezni; sokkal jobb, ha egy hibát olykor-olykor elnézünk, mintha minden kis vétket durva kézzel megtorlunk.

Fektetés távolból

Az ültetés tanítása

"Áll"! a kutya

Német juhászkutya kiképzése

Kimúlt kutyák szállítása.

A betegségben v. öregségben kimúlt kutyák elszállítása vidéken a polgármesteri hivatal, Budapesten pedig az Állati Fehérjetakarmányokat Előállító Vállalat feladata. A főváros lakosai az Állategészségügyi telepen (IX., Illatos út 23.) kérhetik kimúlt kutyáik elszállítását. A tetemek szállítása kizárólag munkanapokon történik.

Kínai harcikutya

(Chinese Fighting Dog, Shar-Pei). Kínai eredetű fajta; évszázadok óta él a Kínai-tenger mellett a D. tartományokban. Valószínűleg már a Han dinasztia idején (Kr. e. 202 évvel) is ismerték. Fő feladata a nyájak és a lakóhelyek védelme volt, erre rettenthetetlen bátorsága tette alkalmassá és ezt a tulajdonságát mai leszármazottjai is megőrizték. Később gladiátorkutyát neveltek belőle. A kutyaviadalokban vérszomjával, vad és vak dühével, valamint kitartásával tűnt ki. Harci kedvét a kínaiak borral fokozták.

A ~ később csaknem teljesen kihalt, mivel az állam hatalmas adót vetett ki a fajta tulajdonosaira, hogy csak a leggazdagabbak tarthassanak belőlük néhány példányt. Szerencsére 1971-ben egy amerikai kinológiai szaklap cikket közölt ezekről a kutyákról, ami azután fölkeltette a tenyésztők érdeklődését, és mozgósította őket, hogy mentsék a fajtát a kipusztulástól. Kőből készült szobrocskáik még ma is láthatók az ősi kínai temetőkben, mint szimbolikus sírőrző állatokéi. Az élő kutya persze némiképp különbözik a szobortól; a kő nem képes visszaadni az állat bőrének megannyi hurkás redőjét, amelyből annál több van, minél fiatalabb az eb. Ezek a redők a kutya mozgásakor meglehetős zajjal változtatják elhelyezkedésüket.

A ~, ez a mulatságos pofájú "harmonikakutya" engedelmes, hűséges, ragaszkodó őrző-védő eb. Közepes termetű, erőteljes felépítésű, izmos állat. Feje szögletes, koponyája domború, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, orrháta egyenes, orrtükre fekete v. hússzínű. Felső ajkai nagyok, lelógók. Szeme kicsi, sötétbarna, füle tőben előrebicsaklik. Nyaka rövid, izmos, háta egyenes, feszes ágyéka erőteljes, mellkasa mély, széles. Mellső végtagjai párhuzamosak, a hátulsók oldalról nézve kissé meredek állásúak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete rövid, testhez simuló; színe barna, krém, vörös v. fekete. A kanok marmagassága 46-61, a szukáké 41-46 cm; testtömege 16-25 kg (1. 68. és 69. színes fénykép.

A kínai harcikutyán jól láthatók a jellegzetes bőrredők

Kínai harcikutya

Krémszínű kínai harcikutya

Kínai kopaszkutya

(Chinese Crested Dog). Mozgékony, élénk, értelmes kis kutya; testén nincsen szőr, kivéve a mancsot, a farkat és a fején levő érdekes, mulatságos szőrbóbitát. Feje elhegyesedő, szeme közepes nagyságú, kerekded, egymástól távol állók. Fogazata szabályos, jól záródó. Füle széles, egyenes, szétálló, szőrbojttal v. anélkül. Nyaka elegáns, hosszú, könnyedén ívelő, törzse közepesen hosszú, háta egyenes, fara könnyedén lekerekített, mellkasa mély, viszonylag széles, hasa mérsékelten felhúzott. Farkát visszahajlítva a hát fölött viseli, de nem kunkorodik; a farokvég felé eső kétharmadon a szőrzet bojtot alkot. Bőre finom, lágy, meleg tapintású. Minden ismert színváltozatban tenyésztik, egy színben v. foltokkal tarkítva. Marmagassága 30 cm; testtömege változó, de sohasem több 4,5 kg-nál (1. 70. színes fénykép).

Kínai kopaszkutya

Kínai kutyafajták

» Csau-csau, » Kínai harcikutya, » Kínai kopaszkutya, » Pekingi palotakutya

King Charles spániel.

Mai alakját a » pekingi palotakutyával, a » mopsszal és feltehetően a » japán spániellel való kereszteződésből kapta. Rendkívül hasonlít a » Cavalier King Charles spánielre, de kisebb, a feje pedig jóval tömzsibb. Koponyája domború, a stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett. Szeme nagy, barna, egymástól távol helyezkedik el, kedves kifejezésű. Füle mélyen tűzött, hosszú, lelógó. Szőrzete hosszú, selymes, sima; a végtagjain, a fülén, valamint a farkán hosszú, bőséges bojtokkal. Színei megegyeznek a Cavalier King Charles spániel színeivel. Marmagassága 25 cm; testtömege 4-5,5 kg.

Kinológia.

A kutyával foglalkozó sajátos jellegű, önálló szaktudomány. Számos ágazata van: fajtatan, egészségtan, etológia, küllemtan, genetika, zootechnika, vadászati ~, kiállítástan, versenyzés stb.

Kis angol terrier

(English Toy Terrier). Meglehetősen régi, legalább 400 éves - angol - fajta; Angliában kezdetben Toy Manchester Terriernek, később törpe fekete-sárgának nevezték, mindössze 1962 óta ismerik jelenlegi nevén. Az USA-ban jelenleg is Toy Manchester Terrierként tartják számon. A 19. század közepe táján patkányfogásra használták, ami azért is figyelemre méltó, mert nem sokkal nagyobb egy jól megtermett patkánynál. Nem túl népszerű, annak ellenére, hogy termete, az ápolás és a táplálkozás iránti igénytelensége, valamint egyéb jó tulajdonságai alkalmassá tennék a modern életforma, a mai lakásméretek mellett való tartásra. Szívós, energikus, bátor kis kutya. Feje hosszú, keskeny, koponyája lapos, az arcorri rész hosszú, finom, szinte komikus. Szeme kicsi, fekete, ragyogó tekintetű. Mellkasa mély, de nem széles, háta rövid, ágyéka izmos. Végtagjai egyenesek, könnyű, de szilárd csontozatúak. Farka hosszú, vékony, fokozatosan elhegyesedik; mélyen lelóg v. kard alakú. Marmagassága 25 cm; testtömege 2,5-3 kg.

Kísérés.

Az egyik fontos őrző-védő munkafázis, amelynek során a kutya feladata az, hogy az elfogott » csibészt kísérje, őrizze, szökését megakadályozza, ill. esetleg támadásától gazdáját megvédje. Ált. kétféleképpen hajtják végre; v. úgy, hogy a kutya a vezetője mellett, de az elfogott személy mögött halad kb. 3 m-re, v. pedig ha a kutya gazdája és az elfogott személy egy vonalban halad, az eb a csibész és a gazdája között helyezkedik el. A ~kor az állatnak nem szabad ok nélkül támadnia.

Kísérleti kutyák.

A természettudomány nem nélkülözheti a kísérleti állatokat. Az első ilyen kísérleti alanyok valószínűleg azok a kutyák és macskák voltak, amelyek az ókori birodalmak megalakulásától kezdve azt a célt szolgálták, hogy velük kóstoltassák meg az uralkodók ételeit. Évezredeken át nem is tudunk más jellegű állatkísérletekről, csupán a középkor alkonyán, sőt még inkább a reneszánsz beköszöntével érkezett el idejük. Szinte nincs is ennek az időszaknak olyan természettudósa, aki ne boncolt volna kutyát, macskát, disznót, mert tudták, hogy csakis így juthatnak el az élő szervezetek rejtelmeihez. Majd a 18. század vége felé, amikor már nagyjából ismerték a szerveket, szervrendszereket, elhelyezkedésüket és működésüket, elkezdődhetett az ún. finomabb munka: a kísérletes biológia őskorszaka.

Akkor és azóta is szükség van az élő állatokkal - kutyákkal, macskákkal, tengerimalacokkal - folytatott kísérletekre, amelyek ált. sok vihart kavartak; mindig akadtak fanatikus ellenzőik, akik tévesen értelmezett állatszeretetből ostorozták azokat az orvosokat, kutatókat, akik tudományos megfontolásból, de mégiscsak felhasználták az állatokat, hogy segítségükkel emberi életeket mentsenek meg. Pasteur ~ nélkül nem jutott volna el annak idején a később oly nagy nemzetközi elismerést kiváltó elméletéhez, a rettegett » veszettség leküzdéséhez; száz és száz kutyán és tengerimalacon végzett kísérleteknek köszönhető a diftéria kórokozójának legyőzése is, amelynek érdekében az 1800-as évek vége felé Emile Rougsz alkalmazta ezeket az állatokat.

Állatkísérletekre szükség van napjainkban is; szerte a világon élőlények millióit tenyésztik csak azért, hogy egy kutatási terv részeként megfertőzzék őket, esetleg különböző gyógyszerek hatását tanulmányozzák rajtuk. A kísérleti állatok között gyakran szerepel a kutya, és bár a természettudományok története és fejlődése folyamán számos kutyafajtát és -típust használtak és használnak kísérletezésre, jelenleg - főként a hosszú távú kutatások folyamán - szinte mindenütt a világon főként a » beagle ebek a különböző kísérletek alanyai. Ennek a fajtának jó vénái vannak, rövid szőrű (könnyen tisztán tartható), kis testű, nyugodt vérmérsékletű, embert soha meg nem támadó, igazi falkakutya. Korai érése, termékenysége is fontos szempont, valamint az, hogy a különleges környezetben, betegségmentes körülmények között tartott, ún. céltenyésztett állatok sokkal jobban megfelelnek a kísérleti céloknak, mint az ismeretlen forrásból származók. Lényeges az is, hogy ha egy kísérletet egy bizonyos fajta kutyán végeznek el, majd megismétlik és továbbfejlesztik egy másikon, akkor ugyanolyan fajtájú kutyát kell használni, hogy az eredményeket pontosan össze lehessen hasonlítani. Az egyformaság mind klinikai, mind élettani szempontból fontos tényező.

Az a körülmény, hogy a » fertőző betegségek elleni oltóanyagok kidolgozásához, a gyógyszerek előállításához nélkülözhetetlenek az állatkísérletek, mit sem von le abból a felelősségből, ami az állattartással jár, és ami a kísérletezőket komoly etikai követelmények elé állítja. Nagy általánosságban elmondható, hogy a különböző kísérletek során az állatok gyakorlatilag nem szenvednek, ill. altatással v. más eszközökkel igyekeznek megrövidíteni esetleges fájdalmaikat. Igaz ugyan, hogy ennek ellenére a kísérleti állatok százezrei végső soron mégis áldozatok, de életük árán emberek száz- és százezrei menekülnek meg a betegségektől, szenvedésektől, sok esetben a korai haláltól.

Kísérleti neurózis

(experimentális neurózis). Olyan mesterségesen előidézett állapot, amely túlságosan körülményes, megvalósíthatatlan, megkülönböztetéses feladat hatására alakul ki az állatban. Klasszikus példája az, amikor a kutyában egy speciális, látásingeren alapuló, » feltételes reflexet alakítottak ki úgy, hogy a szeme előtt kifeszített vászonra világos kört vetítettek, majd nyomban utána megetették. Néhány ismétlés után a kutya, ha meglátta a vászonra vetített kört, tüstént nyálzani kezdett. Ezután kialakítottak egy másik feltételes reflexet: az eb szeme előtt nem kört, hanem ellipszist vetítettek, de nem adtak neki táplálékot. Ezután váltogatva vetítették a kört, ami az állat számára kellemes és szükséges ingernek, a tápláléknak a szimbóluma lett -, és az ellipszist, amely viszont nem jelentett táplálékot; majd egy idő után már nem az eredeti ellipszist vetítették, hanem olyan formájút, amely egyre jobban megközelítette a kör alakját. A kutya egy ideig jól megkülönböztette az ellipszist a körtől, amelyre változatlanul pozitívan (nyálelválasztással) válaszolt. Az ellipszisre természetesen negatív módon reagált, vagyis nem nyálzott és nem látszott rajta, hogy várná az ételt. Egy idő múlva elkövetkezett az a pillanat, amikor a folyton módosított formájú ellipszis annyira megközelítette a kör alakját, hogy a kutya már nem tudta a két rajzot megkülönböztetni egymástól, ekkor az állat feltételes reflexei eltűntek. Nem jelent meg nála sem a körre kialakult pozitív, sem az ellipszis vetítése során tapasztalt negatív válasz; sőt kialudtak más, jóval korábban kialakított reflexei is.

A kísérletsorozatot végrehajtották más kutyákkal is, és azt tapasztalták, hogy egy bizonyos ponton túl minden állat máshogy reagál. Volt, amelyik félénken szűkölt, a másik dührohamot kapott, bőszen csaholt, igyekezett lerázni magáról a rögzítő hevedereket; akadt olyan állat is, amelyik megtámadta, megharapta a többi kutyát, sőt még az ápolóját is, vagyis mindazokat, akikkel azelőtt a legjobb barátságban volt. Ez az állapot - mint kiderült - nem csupán a kísérlet idejére szorítkozott, hanem gyakran néhány hétig, sőt hónapokig is eltartott, és előfordult, hogy csak megfelelő gyógyszerekkel való kezelés után csökkent, ill. múlt el.

A kísérletben részt vevő kutyák eltérő viselkedését az egyes állatok idegrendszerének különbözősége, elsősorban a két alapvető idegfolyamat - az ingerület és a gátlás - eltérő erőssége és azok kölcsönös viszonya okozta. Némelyik kutyában mindkét alapvető idegfolyamat erős, másokban viszont gyenge. Néha ezek a folyamatok egyensúlyban vannak egymással, máskor viszont v. az ingerületi, v. a gátlási folyamatok kerülnek túlsúlyba. Azok a kutyák, amelyeknél a ~ kialakulásának hatására az ingerületi folyamatok kerekedtek felül, megvadultak, felbőszültek, amelyeknél pedig a gátlási folyamatok, azok mozdulatlanná váltak v. a sarokba bújtak, és nem fogadták el a táplálékot.

Kishu.

Ochinak is nevezik; valamikor Japán hegyes vidékein vadásztak vele, de jól bevált mint őrzőkutya is. Ma már elsősorban kedvencként népszerű. Erős, izmos, jó természetű, kellemes megjelenésű éber, eleven, gazdájához nagyon ragaszkodó eb.

Koponyája széles, stopja (» Arcorri hajlás) eléggé erőteljes. Szeme kicsi, háromszög alakú, sötétbarna. Orrtükre fekete, arcorri része elhegyesedik, nem túl hosszú. Füle kicsi, háromszög alakú, felálló, kissé előreirányul. Nyaka izmos, háta egyenes, feszes, ágyéka rövid, széles. Végtagjai párhuzamos állásúak, egyenesek, jó csontozatúak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete rövid, sűrű, kemény szálú. Színe szürke, szürkésrőt, szürke és fekete, vörös, fekete, fehér, esetleg tigriscsíkos. A kanok marmagassága 48-54, a szukáké 42-48 cm; testtömege 20-25 kg.

Kis kék gascogne-i kopó

(Petit bleu de Gascogne). Francia fajta; tkp. a » nagy kék gascogne-i kopó kisebb termetű változata. Előszeretettel használják nyúlvadászatra. Akárcsak nagy termetű rokona, igen hangos kutya, torokhangú ugatása szinte félelmetes hörgésnek tűnik. Feje hosszú, keskeny, koponyája lapos. Orrháta egyenes, stopja (» Arcorri hajlás) enyhe, orrtükre fekete. Fogazata ollós záródású, ajkai kissé lelógók. Szeme gesztenyebarna, füle mélyen tűzött, hosszú, nem olyan ráncos, mint a nagyobb változaté, lelóg. Háta izmos, ágyéka széles, fara kissé lejtős. Mellkasa mély, a könyökéig ér, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai erőteljes csontúak, párhuzamos állásúak, mancsa ovális, ujjai zártak. Farka hosszú, vékony, ívelten tartja. Szőrzete rövid, sűrű, durva szálú. Színe kék, rőt jegyekkel a fején, a fülei belső oldalán, valamint a végtagjain. A kanok marmagassága 52-60, a szukáké 50-56 cm; testtömege 20 kg.

Kis münsterlandi vizsla

(Kleiner Münsterlander Vorstehhund). Német fajta; sokoldalú, bár kissé önfejű, viszonylag kis termetű vadászkutya; méretei miatt manapság egyre népszerűbb. Feje nemes, koponyája enyhén domborodó, füle széles, szorosan a fejéhez simul, a hegye felé elkeskenyedik, szeme sötétbarna. Mellkasa mély, tágas, hála erős, széles, hasa kissé felhúzott. Farka közepesen hosszú, egyenesen hordja, utolsó harmadában enyhén fölfelé kunkorodhat; a szőr hosszú, zászlót alkot rajta. Szőrzete sima, sűrű, kissé hullámos. Marmagassága 48-56 cm; testtömege 15 kg (l. 71. színes fénykép).

Kis münsterlandi vizsla

Kis olasz agár

(Piccolo Levriero Italiano). Az egyetlen törpeagár-fajta, az » angol agár tökéletes kicsinyített mása. Valószínűleg közép-keleti eredetű kutya, amely végül is Olaszországban honosodott meg. Mind az egyiptomi, mind a római korból származó rajzokon lehet látni olyan apró agarakat, amelyek meglehetősen hasonlítanak a ~ra; régi források szerint a római patríciusok fölöttébb kedvelték ezeket a kis kutyákat érdekes, elegáns megjelenésük, kecses mozgásuk, kedves viselkedésük miatt.

Értelmes, tisztaságszerető, tanulékony, nem tolakodó, kellemes kutya. Megjelenése törékeny; kényes, fázósan remegő, de minden látszat ellenére ellenálló, szívós kis öleb. Járása mulatságos: peckes, ficánkoló, szökdécselő.

Feje tipikus agárfej: elhegyesedő, koponyája lapos, szeme nagy, kifejező tekintetű. Füle kicsi, finom porcú, önmagára visszahajlik, ha figyel, a fül alsó része feláll. Mellkasa keskeny, háta rövid, egyenes, fara erősen csapott. Farka hosszú, lelógó, alsó fele kissé oldalt hajlik, rövid szőr borítja. Végtagjai szikárak, inasak, egyenesek, meglehetősen vékony csontozatúak. Szőrzete rövid, puha, fényes, az egész testén egyforma hosszú; színe fekete, sárga, palaszürke, izabellafakó, de mindig egyszínű; fehér folt a mancsain és a mellkasán lehet. Marmagassága 32-38 cm; testtömege 3,5-5 kg (1. 72. színes fénykép).

Kis olasz agár

Kis oroszlánkutya

(Petit Chien Lion). Francia fajta; élénk, értelmes, ragaszkodó, vidám természetű, kedvtelésből tartott kis eb. Feje rövid, koponyája széles, orrtükre fekete, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, fogazata ollós harapású, szeme sötétbarna, füle hosszú, lecsüngő. Nyaka rövid, izmos, háta rövid, feszes, ágyéka izmos, fara enyhén csapott. Végtagjai rövidek, párhuzamos állásúak, vékony csontozatúak. Farka lelóg, a csánkig ér. Szőrzete hosszú, hullámos, sohasem göndör. Az » uszkárnyírás szabályai szerint alakítják, formálják bundáját; a mellső végtagok könyöktől a csuklóig terjedő részét, a far, a farok és a hátulsó végtagok csánkig terjedő részét rövidre nyírják, a farokvégen bojtot hagynak. Valamennyi ismert kutyaszínben tenyésztik; legkedveltebb a fehér, fekete, valamint a citromsárga. Marmagassága 20-35 cm; testtömege 2-4 kg.

Kis svájci kopók

(Scheveizerische Niederlaufhunde). A » svájci kopók (berni, jurai, luzerni, schwyzi) kisebb termetű változatai. Hosszú testű, rövid lábú, értelmes, élénk természetű, engedelmes kutyák. Fejük hosszú, keskeny, koponyájuk kissé domború. Orrhátuk egyenes, stopjuk (» Arcorri hajlás) enyhe, orrtükrük fekete. Szemük nagy, sötétbarna, értelmes tekintetű. Fülük hosszú, lelóg. Nyakuk elegáns ívelésű, hátuk egyenes, ágyékuk feszes, faruk enyhén lejtős. Végtagjaik párhuzamosak, a hátulsók valamivel szélesebb alapon állnak, mint a mellsők. Farkuk hosszú, elvékonyodó, figyelő helyzetben kissé ívelten tartják. Szőrzetük rövid, sűrű; színük megegyezik a nagy termetű változatokéval. Marmagasságuk 30-38 cm; testtömegük átl. 15 kg.

Kiváltó séma » Kulcsinger

Kleiner Münsterländer Vorstehhund » Kis münszterlandi vizsla

Kobalamin » B12 vitamin

Kóborlás.

Számtalan indítéka lehet annak, hogy a kutya önként, ideiglenesen v. tartósan elhagyja otthonát. E motívumok ált. nagyon erősek, hiszen a megszokott otthoni környezethez, a családtagokhoz való kötődés - normális körülmények között - ugyancsak igen erős tényező.

Közismert azonban, hogy - különösen idősebb állatok - régi környezetüket föllelendő, menekülni igyekeznek az új házból, az új gazdától v. az állatkórházból. Az év bizonyos időszakaiban a nemi ösztön is arra készteti - különösen a kan kutyákat (de tüzelési periódusban a nőstényeket is) -, hogy elvándoroljon hazulról párt keresni.

A megcsontosodott csavargó kutyát igen nehéz leszoktatni erről a rossz szokásáról; sikert csak a fejlődés viszonylag korai szakaszában várhatunk, a megfelelő pillanatban (közvetlenül a hazai » territórium elhagyása után, nem pedig a visszatéréskor) adagolt fájdalomingerek segítségével. Valamilyen módon az eb értésére kell adnunk, hogy gazdája nélkül csak a kerítésen belül érezheti magát biztonságban.

Mint a ~i vágy motivációja, megemlíthető még az örökletes alapon nyugvó kirívó intelligenciahiány, és megfigyelhető agysejtkárosodással kapcsolatos megbetegedések következményeként is; de különleges esetként előfordulhat a ~i hajlam ún. szuperintelligens állatoknál is mint normális viselkedés. Ezek az ebek nap mint nap önállóan távoznak. Nem egy gazda ugyanis egyedül küldi őket sétálni. Sajátos módon meglepő biztonsággal mozognak a forgalmas városban, az általuk megszokott útvonalakon, és térnek vissza pontosan hosszabb-rövidebb idő után.

Kóborlás; a kutya, ha számára ismeretlen helyen találja magát, egyre szélesedő ívben, spirálisban kezd futni, amíg "B", illetve "C" szomszédos kutyák területén ismerős illatra nem talál. Miután ezeknek a kutyáknak a "birtoka" és a saját területe egymáshoz viszonyított helyzetét ismeri, most már tökéletesen tájékozódik, és rövid úton hazatalál

Koikerhond » Holland spániel

Kokcidiózis.

A spórás egysejtűekhez tartozó paraziták (kokcidiumok) okozta betegség. A belek nyálkahártyasejtjeiben telepednek meg és ott is szaporodnak. Bár a ~t a kutya is megkaphatja, ilyen diagnózist csak ritkán állapítanak meg, mert ehhez a széklet mikroszkópos vizsgálata szükséges.

Gyenge fertőzésnél a kutyák - főleg az idősebbek - nem szorulnak különösebb kezelésre, de a beteg állatok fertőzik környezetüket, és ez főleg a fiatal, fejlődésben levő kutyákra veszélyes. Ha a kölyök erősen fertőződik, a kokcidiumok roncsolják a bél nyálkahártyáját, a megtámadott bélszakaszokban daganatszerű csomók képződnek, az előforduló vérzések a kiskutya legyengüléséhez vezethetnek. Az állat széklete gyakran véres, nyálkás, és krónikus bélhurutot is kaphat. Étvágya csökken, erősen lesoványodik, szőrzete fénytelenné válik, kedvetlen, levert lesz, esetleg a vérszegénység tüneteit is tapasztalhatjuk nála. A kötőhártya, a pofa nyálkahártyája elhalványodik.

A súlyosabb fertőzést a környezet tisztán tartásával, fertőtlenítésével, az eb bélsarának rendszeres eltávolításával előzhetjük meg; gyógyszeres kezelésére szulfonamid készítményeket alkalmaznak.

Kolin.

A legrégebben ismert vitamin; belőle képződik a kutya szervezetében a paraszimpatikus idegek ingerületátviteli anyaga, az acetilkolin. Úgy tűnik, hogy a szakszerűen, jól táplált kutyák ált. táplálékukkal megfelelő mennyiségű ~hoz jutnak. Ha az állat anyagcsere-folyamatából hiányzik a ~, akkor a máj elzsírosodik; ha a táplálékhoz ~t adagolunk, a zsírfelhalmozódás megszűnik. ~hiányos táplálás esetén a kiskutyák növekedése egy héten belül leáll, ~adagolás után a növekedés újra megindul és a máj működése is 5-10 napon belül normálissá válik.

Az állat ~szükségletét több tényező befolyásolja, pl. a táplálékban jelen levő fehérje, a különböző létfontosságú aminosavak, a zsír és a B2 vitamin mennyisége; főleg a fiatal kutyáknak van rá szükségük, felnőtt állatoknál ~hiány ritkán fordul elő. Ha a táplálék kevés fehérjét és zsírt tartalmaz, akkor a növekvő kutyák naponta és testtömegkilogrammonként 56 mg ~t igényelnek; a felnőtt kutyáknak ennek a mennyiségnek a felére van szükségük.

Gazdag ~forrás a máj, a tojás, a növényi táplálékok, a húsfélék és az élesztő. A vizsgálati adatok szerint a » föcstej túlzott, az anyatej megfelelő mennyiségben tartalmaz ~t; előfordulhat, hogy a mesterségesen felnevelt kölykök megbetegednek ~hiányban.

Koloncosodás.

A hosszú szőrű kutyák (afgán agár, puli, komondor, csau-csau stb.) szőrzete - ha elhanyagolják bundájuk ápolását - gyakran koloncosodik. Ez abból adódik, hogy a vedléskor kihulló szőr az élő szőrök között megtapad, és hosszabb idő után vastag, filcszerű lemezeket alkot. A ~ elsősorban az állat oldalán, hasán és a hátulsó lábain kezdődik, mivel ezeket a helyeket nem nagyon tudja elérni és kikaparni az elhalt szőröket. Rendszeres » szőrzetápolással, a koloncok feltépésével, esetenként » fürdetéssel, lemosással, ill. » nyírással és » trimmeléssel lehet ellene védekezni.

Ápolatlan bundájú óangol juhászkutya

Kolostorkutya » Bernáthegyi kutya

Kombinált vakcina.

Többféle » fertőző betegség elleni » antigént tartalmazó oltóanyag. A nálunk kapható ~k 2-3, esetleg több betegség elleni antigént tartalmaznak.

Kombinált védőoltás.

A » szopornyicától, a » fertőző májgyulladástól és a » leptospirózistól (esetleg még a parvovírusos betegségtől is) ált. ~sal óvják a kutyát. Az oltást először három, majd hat-kilenc, végül tizenkét hónapos korában kell megkapnia az ebnek, ha az oltások között kicsivel hosszabb idő telik el, ez még nem veszélyezteti a kutya egészségét.

A ~ kezdetben nagy biztonsággal védi a kutyát a » fertőző betegségektől, de később hatása csökken, ezért évenként emlékeztető oltásra van szükség, amely újra feleleveníti és fokozza a védettséget.

Orrfolyásos v. egyéb betegségben szenvedő kutyát lehetőleg ne oltassunk be, mert ilyenkor nem alakul ki a megfelelő » ellenálló képesség.

A bőr alá v. az izomba adott oltás helyén olykor kis duzzanat maradhat vissza, amely néhány hónap múlva eltűnik. Az oltás normális körülmények között semmilyen tünetet nem okoz. (» Immunizálás, » Védettség)

Komfortmozgások » Kényelmi mozgások

Kommunikáció.

Az állatok közlésmódjának, híradásainak a tanulmányozásával a zooszemiotika foglalkozik. Ennek a tudománynak alaptétele, hogy bizonyos fokig minden állat társas lény és minden fajnak sajátos közlési problémái vannak. Különösen vonatkozik ez a fejlettebb társas életet élő állatcsoportok tagjaira, amelyek állandó érintkezésben, kapcsolatban vannak egymással. Az egyazon fajhoz tartozó egyedek számára elengedhetetlen, hogy megkülönböztessék és felismerjék egymást, és hogy információkat közöljenek fajtársaikkal. Az állatok közlési módjait nagy általánosságban a következő csoportok szerint osztályozzák: 1. kémiai jelzések; 2. optikai jelek; 3. póznyelv; 4. tapintási rendszerek; 5. hangadások.

Ez az osztályozás persze - mint ált. minden ilyen jellegű csoportosítás - eléggé esetleges és nem teljes. Újabban az optikai jelzéseken belül négy csoportot szokás emlegetni: a színeket, a formákat, a mozgásokat (gesztusokat, grimaszokat, tagjelzéseket), valamint a fényjelzéseket; ezen túlmenően, szinte minden egyes állat valamiféle titokzatos, ún. telepatikus közlési jelek révén is kommunikál egymással. Ennek a sajátos ~nak jelentős része hangtalan, és jeltelen, ill. füllel nem hallható, szemmel nem látható, parányi rezdülések, sejtések, megérzések furcsa jelrendszeréről van szó. A közlésmódnak ez a helyenként ma még kétségtelenül titokzatos, speciális formája - amelyet némi egyszerűsítéssel hangulati jelzésrendszernek v. hangulati-érzelmi ~nak nevezhetünk - ősrégi. Valaha az ember is ismerte az ilyenfajta hang nélküli beszélgetés művészetét, de ez a közlési forma a szónyelv kifejlődésével lassan fölöslegessé vált, és ennek arányában teljesen a háttérbe szorult. Az állatok azonban - főként a közösségben élő fajok - kénytelenek egymás lényéből kiolvasni: mire készül a másik a következő pillanatban. Ennélfogva az ún. hangulati adó-vevő készülékük sokkal fejlettebb, mint az emberé.

Kutyáink - mint valóban fejlett szociális lények - igen változatosan (egyes magatartáskutatók szerint mintegy félszáz jellel) képesek kifejezni, hogy egy adott pillanatban milyen hangulatban vannak. Közlésmódjaikban elsődleges szerep jut a különböző hangadásoknak (» Hangjelzések), de rendkívül jelentős ~s eszközök a » szagjelzések, a különböző kifejező testtartások, pózok (» Póznyelv), a » faroktartások is. Ebből a felsorolásból nem hagyhatjuk ki a » mimikát sem. A kutya ajkai, fülei, szemeinek környéke - és bizonyos fokig maguk a szemek is - együttesen olyan mechanizmust alkotnak, amelyek ugyancsak a kifejezések sokaságára adnak módot.

Mindazok a különböző kedélyállapotokra jellemző kifejezések és jellegzetességek, amelyek a farkasnál megtalálhatók, a kutyánál is fellelhetők. A különbség csupán az, hogy a kutya a kérdéses cselekvéseket nem hajtja végre olyan nagy pontossággal. A farok nélküli kutya pl. nem csóválhatja a farkát, a lelógó fülű eb nem adhatja a kedélyállapot változásának ugyanolyan jeleit, mint a farkas.

Komondor.

A legnagyobb testű magyar pásztorkutya; a népvándorlás óta őrizte a gulyát, a ménest. Könnyen megbirkózott ellenfelével, akár ember, akár farkas próbálta megdézsmálni a nyájat. A pásztor nagyra becsülte kutyáját, egyebek mellett erre utal, hogy a régi írásos emlékek sokféle néven emlegetik; hívták pusztai ~nak, gubancos magyar juhászkutyának, selymes szőrű farkasebnek, bagolyszemű ~nak. A 19. században lassan fölöslegessé vált a nyáj mellett, a házak, majorságok őrzője lett. Napjainkban elsősorban különleges megjelenése, szépsége miatt tenyésztik. Legtöbbször visszahúzódó, méltóságteljes, nem kedveskedő természetű, de megbízható, hűséges kutya. Nagyon nyugodt, megfontolt, de ha úgy hozza a helyzet, roppant gyors, és hang nélkül, csak morranással félelmetesen támad. Önálló, de nem akaratos, ideális őrző eb.

Fejének nagysága mindenkor harmonikus arányban van testével és sohasem durva. Koponyája domború, stopvonala (» Arcorri hajlás) határozott. Szeme sötétbarna, hosszú szőrzet borítja, olyannyira, hogy nem is szabad látszania. Füle a fejtetőn középmagasan tűzött, lazán a fejhez simuló, V alakú. Nyaka középhosszú, izmos; sem lebernyeg, sem szőrnyakörv nincs rajta. Mellkasa hosszú, eléggé mély, háta feszes, rövid, izmos. Elülső végtagjai oszlopszerűek, hosszú gubancos szőr borítja őket, lapockája kissé meredek, a hátulsó lábak jól támasztják alá a törzset, mancsai nagyok, zártak. Farka nyugalmi helyzetben lelóg, figyelő pózban hátvonalának magasságáig fölemeli. Bőre pigmentált, palaszürke; szőrzete fehér, hosszú, szalagos, gubancos, nemezes, de lehet zsinóros is, akárcsak a » pulié. A kanok marmagassága 65-80, a szukáké 55-70 cm; a kanok testtömege 50-60, a szukáké 40-50 kg (l. 73. és 74. színes fénykép).

Jó szőrzetű, felnőtt komondor

Komondor

Fiatal komondor

Kondíció.

A szervezet élettani állapota, amely a kutya tápláltságától, tartási és alkalmazási körülményeitől, valamint egészségi állapotától függ. Az életkor minden esetben kihatással van a ~ra.

A tenyész~t a jóltápláltság, az erőteljes izomzat és a fényes szőrzet jellemzi; kizárólag a helyes és szakszerű tartással, a teljes értékű és jó táplálással alakulhat ki. A munka~ nagyon hasonlít a tenyész~hoz, de a fokozott igénybevétel miatt a jól fejlett izomzat minimális zsírréteget sem tartalmaz. Az ilyen kutyák szőrtakarója dús, rendkívül sok benne a pehelyszál. Rendszeres edzéssel és helyes tartással érhető el.

A hiányos ~ legfeltűnőbb jelei a kiálló bordák, a süppedt mar, erőteljesen felhúzott has, beesett arcizmok.

Az elhízott kutya háta széles, hasa nagy, terjedelmes. Az ilyen kutya hamar kifárad, ellankad. A kövérség az állat helytelen tartásáról és táplálásáról tanúskodik.

Konjunktivitisz » Kötőhártya-gyulladás

Kopasz kutyák » Meztelen kutyák

Kopók.

A nyomkereső kutyák összefoglaló elnevezése. Eredetükről nem sokat tudunk. Hiteles adatok csupán a 16. századból maradtak fenn róluk, akkor már a korabeli dokumentumok négy változatot emlegetnek. A ~at a legkülönfélébb vadak hajtására használják. Ennek megfelelően vadfajok szerint specializálódtak. A rókára pl. a foxhoundot, a nyúlra a harriert, jávorszarvasra, medvére a norvég kopót, gímszarvasra a francia kopót tanítják be. Vadászati stílusuk a vad életmódjának, szokásainak, méreteinek, tulajdonságainak megfelelően más és más, de sok bennük a közös vonás. Természetes ösztönüktől hajtva, kitartóan nyomon követik és élénk ugatással űzik a vadat a végkimerülésig. Különösen a régebbi időkben jutott jelentős szerepük a vadászatban, napjainkban egyre inkább háttérbe szorulnak. Falkában, nagyobb csoportokban használták őket, a kopófalkát lóháton v. gyalog követték a vadászok. Legalább 40-50 típus tartozik ebbe a fajtacsoportba, a svájci kopótól a kis kék gascogne-iig, a porcelánkutyától a bassetekig.

Koponya.

Két részre, az arc~ra és agy~ra tagozódik. Az agy~ lapos csontokból áll, amelyek az agyvelőt veszik körül; tojás alakú, hátul szélesebb. Megkülönböztetünk rajta tetőt és ~alapot. Az agy~t alkotó csontok: a homlokcsont, a falcsont, a nyakszirtcsont, az ékcsont, a halántékcsont és részben a rostacsont. Ezek a csontok összenövéssel, ill. varratokkal kapcsolódnak egymással.

Az arc~ csontjai a száj- és az orrüreget foglalják magukba; részei: az állcsontok, az áll közötti csontok, az orrcsontok, a járomcsontok, a könnycsontok, a szájpadláscsontok, a röpcsontok, az orrkagylócsontok, az állkapocscsontok, az ekecsont, a rostacsont, a nyelvcsont. A két ~rész nagysága nagyon változó, az embernél nagyobb az agy~, az állatoknál, így a kutyánál is, nagyobb az arc~, de ezen belül is nagyok az eltérések: a hosszú, elhegyesedő fejű fajták (» Agarak, » Skót juhászkutya stb.) arcorri és agy~i része egyforma hosszú; a gömbölyű fejű kutyák (» Boxer, » Pekingi palotakutya, » Angol buldog stb.) arcorri része kisebb, mint az agy~i rész.

Koprofágia

(székletevés). Saját v. más állat, v. ember ürülékét eszi meg a kutya; egyes vélemények szerint ez a viselkedés annak jele, hogy a szervezet bizonyos emésztési enzimjei hiányoznak, és így pótolja azokat. Mások véleménye szerint azért eszik némelyik kutya ürüléket, mert ízlik neki! Az ürülékevés nem csupán esztétikai szempontból kerülendő, hanem azért is, mert így könnyen juthatnak különböző paraziták az állatba. A táplálék megváltoztatásával a ~ gyakran megakadályozható. Ha az állat nagy szénhidráttartalmú táplálékon él, ajánlatos azt csökkenteni, és növelni a fehérjetartalmú ételeinek (tojás, túró, hús stb.) arányát.

Korai hágómozdulatok.

Főleg elkényeztetett rosszul nevelt kiskutyák sajátos, kellemetlen viselkedése; az ilyen kölykök szívósan újra meg újra megpróbálnak közösülő mozdulatokat végezni különböző tárgyakon v. gazdáik lábán. Ezekkel a ~kal minden kiskutya megpróbálkozik - ez természetes ösztönmozgás -, a gond ott kezdődik, hogy a tulajdonosok eleinte eltűrik ezt az állattól. Súlyosbítja a helyzetet, ha gyerek is van a családban, aki - miután nem érti a kölyök viselkedését - mulatságosnak találja ezeket a mozdulatokat, sőt még biztatja is a kiskutyát. Így a kölyök helytelen viselkedését újra és újra megerősítik, és szinte reflexszerűvé válik benne ez a rossz szokás. Ennél rejtélyesebb, hogy idősebb kutyák is viselkedhetnek ugyanígy, de kizárólag csak bizonyos személyekkel szemben. Ez a viselkedés nem attól függ, hogy az illetőnek van-e kutyája, és hogy férfi v. nő az illető. Az ilyenfajta megkülönböztetett vonzalomra egyelőre nem találunk magyarázatot.

Korall.

A vadászkutya kényszeridomításánál (parforce) alkalmazott szöges nyakörv; olyan nyakszíj, amelynek a belső felületén három sorban 6-7 mm hosszú, hegyes szögek találhatók egymástól 10-15 mm távolságban. Kizárólag szakember kezébe való, de alkalmazása még úgy is megfontolandó.

Korcs.

Fajtajelleget nem viselő eb.

Kóros szomjúság

(polidipszia). A nagymértékű vízivásnak, akárcsak a mértéktelen evésnek, különböző okai lehetnek. Gyakran organikus eredetű a baj; krónikus vesegyulladás, gyomor- és bélgyulladás, cukorbetegség, ill. hasnyálmirigyzavarok okozzák, de lehet a háttérben neurózis is; ekkor a ~ egyfajta pótcselekvés, amely megszűnik, ha az alapbajt - vagyis a tartós stresszállapot okozóját - felszámoljuk (» Rongálási hajlam).

Korpásodás.

A korpa tkp. a » bőr elszarusodott és pikkelyszerűen lelökődött felhámja; lehet apró, akár a por, de lehet lemezes is.

A felső bőrréteg rendes körülmények között állandóan megújhodik, kicserélődik; ha a mértéke csekély, rendszeres fésüléssel és szőrápolással többnyire úrrá lehetünk a bajon. Az erős korpaképződés külső oka lehet gombásodás, rühatka és egyéb élősködő, pl. bolha, tetű. A kutya ilyenkor erősen vakaródzik. A bőrgombát mikroszkóp alatt v. táptalajon való tenyésztéssel lehet közelebbről meghatározni; a rühatka ugyancsak kimutatható mikroszkóppal, a többi élősködő pedig gyakran szabad szemmel is észlelhető. A ~ belső oka lehet táplálkozási zavar, de súlyos testi károsodás is állhat a háttérben. A kezelést mindenképpen a kutya bőrének megtisztításával kell kezdeni. (Komolyabb bőrelváltozások esetén a hosszú és sűrű szőrzetű állatokat meg kell nyírni, hogy jobban hozzáférhető legyen a testfelülete.) Alkálimentes szappannal mossuk meg az állatot, majd 2-5%-os rezorcin v. szalicilszesszel alaposan dörzsöljük be a bőrét.

Az itt leírt külső kezelés azonban nem elegendő; legalább olyan fontos az eb étrendjének helyes, szakszerű megválasztása. A túletetés tilos! Őrizkedni kell a rizstől, a lóhústól és az erősen fűszerezett ételektől is. Célszerű kutyánknak élesztőt és A-vitaminban gazdag élelmet adni.

Korthals » Drótszőrű griffon

Koslatás » Ivarzás

Kosorr.

Az olyan arcorri részt hívják ~nak, amely domború ívet ír le a stoptól az orrhegyig. Ilyen orra van például a bullterriernek. Számos fajta esetében küllemi hibának számít.

Kotorék.

A borznak és a rókának a föld alatt zegzugos alakban haladó, több kijárattal vájt lakása, amely számos keskeny járatból áll, s helyenként katlanszerű üregek szakítják meg. A keskeny járatokban közlekedik a vad, a tágas katlanok pedig a pihenőhely, az éléskamra, valamint az utódok felnevelése színhelyének szerepét töltik be. A járatok néha olyan keskenyek, hogy az állat csak kúszva közlekedhet benne.

A vadász segítőtársa a ~kutya: a foxterrier, a tacskó, a jagdterrier. Ált. a kis testű kutyák alkalmasak erre a célra, mert a nagyobbak nem tudnak bebújni a keskeny járatokba; a túl kis kutya viszont nem képes megbirkózni a vaddal. A ~eb alkalmassága nem csupán a termetétől függ; fogósság, kitartás, bátorság, merészség, rátermettség is szükséges ehhez a munkához.

Miután a vadász felderítette a ~ összes kijáratát, és mindent megtett annak érdekében, hogy a vad ne szökhessen másfelé, ~kutyáját beengedi az egyik járatba. A jó ~eb mindaddig hangtalanul halad előre, amíg meg nem találja a vadat. Amikor észreveszi a borzot v. a rókát, megugatja, majd az ugatásból támadásba is lendülhet: kergeti maga előtt a vadat, verekszik vele állandó ugatás közepette. A vadász csakhamar megállapítja azt a helyet, ahol a föld alatti küzdelem folyik, és leás a földbe, hogy a ~ot elérje. Kutyáját v. a vad előtt fekve, ugatva találja, v. már fogva tartja, ill. "dermedtre" csaholja a prédát. A jó ~kutya attól a perctől kezdve, hogy felfedezte a vadat, állandóan ugat, gazdája csak ebből a jelzésből következtethet az állatok helyzetére. Megtörténhet az is, hogy a kutya megfojtja, majd kihozza a ~ból a vadat, ill. kiugratja rejtekhelyéről, hogy a vadász puskája elé kerüljön.

A mű~ a róka járatait és katlanjait utánzó, földbe vájt építmény. A mű~versenyek arra szolgálnak, hogy felmérjék a kutyák képességeit. A mű~ tetején több csapóajtót helyeznek el, ezeken keresztül kísérheti figyelemmel a versenybíró a ~ban zajló eseményeket, és ugyancsak ezeken az ajtókon keresztül emelik ki a kutyát a rókával együtt. A letakart járatokat több helyen leereszthető rácsokkal zárják el; a kutya rajtja előtt a vadat az első katlanba teszik, amelyet elöl és hátul a rácsok segítségével lezárnak, majd beeresztik a kutyát a ~ba. Amikor az eb a rácshoz ér és meglátja a vadat, azonnal erőteljesen ugatni kezd. Erre mind a két rácsot egyszerre felrántják, hogy a vad menekülhessen, a kutya pedig követhesse. A továbbiakban a kutyának úgy kell viselkednie, mintha természetes ~ban dolgozna.

A kotorékkiképzés utolsó mozzanata: szétválasztják az állatokat

Köhögés.

Olyan reflexes folyamat, amelynek oka a gége, a garat, a légcső, valamint a mélyebb légutak nyálkahártyájának érzékenysége. Célja az erős légáramlás létrehozásával a légcsőből, ill. a hörgőkből a váladék v. idegen test, esetleg egyéb izgató anyagok eltávolítása. Különböző betegségek (hörgőhurut, tüdőgyulladás, szopornyica stb.) tünete is lehet; megszüntetéséhez az alapbetegségek gyógyítására van szükség. A kínzó, fárasztó, elhúzódó, fájdalmas ~t különböző gyógyszerekkel csillapíthatjuk.

Köldökzsinór.

Az emlősök magzatát a méhlepénnyel, ill. ezen keresztül az anyával összekötő csatorna. Az anyaméhben a magzat a ~on keresztül kapja a táplálékot és az oxigént. Amikor a kölyök világra jön, a ~t lekötik, és a kötés alatt steril ollóval elmetszik v. az anyakutya rágja el. Kutyában a ~ hossza az újszülött testhosszának a fele. A köldökartériák és a -vénák izomrétege igen fejlett, s feltehető, hogy ezek közreműködnek a vér szállításánál; amikor a ~ elszakad, olyan erőteljesen összehúzódnak, hogy emiatt a köldökerek teljesen elzáródnak. Az újszülött kiskutyán a ~nak csak egy kis része marad; ez a csonk elsorvad, és ált. néhány napon belül leesik, de előfordulhat, hogy egy-két hétig is megmarad. A köldökvérzés ritka. A kölykök köldökfertőzése sem gyakori, ami nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem kell odafigyelnünk. Az alom tisztasága a legfőbb biztosíték a fertőződés elkerülésére. A leszáradó ~ magától esik le, nem kell a tulajdonosnak leszednie.

A ~ rendszerint jobbról balra csavarodó spirális köteg; esetleg kisebb-nagyobb csomókat is találunk rajta, amelyek a magzat mozgása v. fordulása közben keletkeznek.

Kölykedzés » Ellés

Kölyökkori kiütés és ótvar

(impetigo). A » bőr olyan bakteriális fertőződése, amelynek tünetei valamivel a bőrfelszín alatt jelentkeznek, apró, vörös gennyel telt dudorok (tályogok) formájában. A kiütés ált. a fiatal kutya állcsúcsán, az ótvar pedig a hasán jelenik meg. A viszonylag enyhe lefolyású bőrbajt napi kétszeri sterogenolos lemosással kezelhetjük, de használhatunk valamilyen más fertőtlenítőszert, ill. - belsőleg - antibiotikumokat is. Ahogy a kutya növekszik, fejlődik, ált. mindkét fertőződése megszűnik; vannak azonban olyan esetek, amikor az eb további kezelésre szorul. Ez a betegség ált. a nyolchetestől egyéves korú állatokat támadja meg.

Kölyökkutya etetése.

A kiskutya táplálékszükséglete a testtömegéhez viszonyítva kb. kétszer akkora, mint a felnőtt ebé, és az eledel minősége legalább olyan fontos, mint a mennyisége.

Ha a kölyök az elválasztás ideje alatt csecsemőtápszereket és feles tejet kapott, akkor az új táplálékhoz fokozatosan szoktassuk hozzá. A kiskutyák táplálékfelvételi viselkedése rendkívül változó; némelyikük egy-két perc alatt mindent felhabzsol, amit kínálnak neki, mások viszont jó ideig elpiszmognak az étellel. A lusta kölyök számára se engedélyezzünk fél óránál több időt a táplálék elfogyasztására; ha ezalatt esetleg csak az adagja felét enné meg, de úgy tűnik, hogy jóllakott, akkor vegyük el tőle az ételt, és csak a következő etetéskor kínáljuk meg újból.

Mindig friss táplálékkal etessük a kutyát. Ha a kölyök kihagy egy etetést, ne csábítgassuk különböző csemegékkel, hanem várjuk meg a következő étkezés időpontját. Vizet rendszeresen adjunk a kiskutyának, de ne hagyjuk túl sokat inni sem étkezés előtt, sem étkezés után. Amikor a kölyök eléri a három hónapos kort, már csak háromszor etessük naponta, az adagokat viszont növeljük. Ásványianyag- és vitaminkiegészítésről mindig gondoskodjunk.

A 3-5 hónapos kölyköt már darabosabb étellel táplálhatjuk. Ha a kiskutya kövér, akkor csökkenteni, ha sovány, növelni kell a táplálék mennyiségét.

A fogváltódás, az állandó fogak kibújása idején - kb. 14 hetes korban - lapos v. csöves csontokat adjunk a kiskutyának, hogy ezzel enyhíthesse fogínye viszketését.

A csontrágás különben azért is hasznos, mert védi a fogat a » fogkőtől. Kis csontokat (darabolt csontot, csirke v. szárnyas csontját, amely könnyen szilánkokra hasad) soha ne adjunk sem kölyök-, sem pedig felnőtt kutyának, ezeket a csontokat az állat egy darabban lenyelheti, és megakadhatnak a nyelőcsövében, ill. kilyukaszthatják a beleit. Az 5-7 hónapos, vagyis serdülő kölyköket naponta háromszor v. ha úgy látjuk, hogy étvágyuk csökken, esetleg kétszer etessük. Az élelem összmennyiségét növeljük, hogy elősegítsük az állat lendületes, gyors fejlődését. Lényeges, hogy a kölyök étrendjének háromnegyed része tartalmas legyen, esetleg a kereskedelemben kapható kész kutyatápból álljon.

7-10 hónapos korban már csak naponta kétszer etessük a kutyát. Miután a kis termetű ebek ilyentájt már közelednek a teljes testi kifejlődéshez, táplálékszükségletük csökkenhet. A lassabban érő, nagy termetű fajták egyedeinek étvágya viszont ilyenkor még növekedhet.

Miután a kutya végleges étkezési magatartása a felnőtté válás idejére alakul ki, alkalmanként még asztali maradékot is adhatunk az állatnak kiegészítésként anélkül, hogy kockáztatnánk bizonyos helytelen viselkedés (ételkunyerálás) kialakulásának a lehetőségét. Még helyesebb, ha eleve tisztességes viselkedésre tanítjuk, szoktatjuk az állatot, és az ételmaradékot, a levest, a főzeléket, a húst belekeverjük az ételébe. (Hozzáadhatunk egy-egy teáskanálnyi növényolajat v. kevés zsírt is; az ilyen adalék azonban nem lehet több, mint az előre elkészített táplálék 15%-a.)

Ha a tulajdonos és a kutya "tekintélyi helyzete" megfordul, és az eb diktálja étrendi kívánságait, táplálkozási hiánybetegséget kaphat.

A lassan fejlődő, nagy termetű kutyák kivételével a tíz hónapos korú ebet már felnőtt állatnak tekinthetjük, s bár alapszükségletei ugyanazok, mint 7-10 hónapos korában, a naponta elfogyasztott élelem mennyisége kissé megnövekedhet, mivel egyszerre többet eszik. Az étkezések számát egyébként felnőttkorban napi egyre csökkenthetjük.

Ha a kutya időnként minden különösebb ok nélkül kihagy egy-egy étkezést, ez még nem ok a riadalomra. A kutya étvágya függ a tartási körülményektől is; az aktív, jól és sokat foglalkoztatott eb nyilván többet eszik, mint a kevesebbet mozgó társa; az is nyilvánvaló, hogy a szabadban tartott kutyának hidegben több energiára van szüksége. Szőrtakarója ugyan védi a zord időjárás ellen, de ez nem helyettesítheti a szükséges energiát. A kutya étvágya nem tart tüstént lépést az időjárás változásaival, de néhány hidegebb nap után - és testtömegének vesztesége árán - ösztönösen egyre többet eszik majd; ha viszont már felöltötte téli bundáját, étvágya ismét normalizálódik.

Spánielkölykök a tál körül

Kőnyelés.

Ha a kutya játék közben kavicsot nyel, az megakadhat a garatban, a nyelőcsőben, bejuthat a gyomorba és előidézheti a bél bármely szakaszának részleges v. teljes elzáródását. Hogy a kavics v. egyéb idegen test ártalmas-e az állat egészségére, v. fenyegeti a kutya életét, az a lenyelt tárgy nagyságától, tömegétől, de mindenekelőtt az alakjától függ. Néha problémát okozhat egy-egy nagy csont is, amelyet a kutya mohón lenyel és a szervezete nem képes feldolgozni. Az állatorvosi gyakorlatban a legkülönbözőbb, minden képzeletet felülmúló esetekkel lehet találkozni. Találtak a kutya emésztőszerveiben köveket, üveg- és acélgolyót, fémpénzt, gumi- és parafadugót, fürdőköntös kétméteres övét, zsinórokat, tűket, komplett nyakörvet. A tünetek különbözők aszerint, hogy hol akad meg a tárgy; a nyelőcsőben rendszerint a sertés nyakcsigolyája v. az éles tárgyak (tűk, csontszilánkok) akadnak meg. Ilyenkor a kutya nyugtalan, öklendezik, nyálzik, sőt nyög és üvölt is. Nem eszik, a fejét előrenyújtja, s ha idejében nem jut szakszerű segítséghez, elpusztulhat.

A nyelőcsőbe került tárgy lecsúszhat a gyomorba, ill. a bélbe. Ha az idegen test a gyomorban van, akkor a kutya öklendezik, néha hány, étvágytalan. A kavics és a kő, ha a vékonybélbe jut, akkor az állat hány, nem eszik, nem iszik. Némelyik eb erősen nyálzik, kétségbeesetten rohangál, nyög, esetleg vonít. Ha a kő átjut a vastagbélbe, akkor ezek a tünetek megszűnnek, bár egy teljes hét is eltelhet, amíg a tárgy áthalad az emésztőszerveken (» Bélelzáródás).

Könnyezés.

Abnormális állapot, amelyet egyszerű irritáció is előidézhet. Az okok között található ált. az » allergia, a » kötőhártya-gyulladás, a szembe került szempilla v. szőrszál, valamint a könnycsatornák belső végének elzáródása. A trimmelt szőrzetű fajták körében a könnyfolyás ált. kozmetikai probléma, nincs betegségháttere. Az érintett terület gyakori tisztításával és a beszennyeződött szőrzet eltávolításával a baj megszüntethető.

Kőrágás

Torzult viselkedésforma, főként az elhanyagolt, tétlenségben szenvedő kutyákra jellemző, amely egyre nagyobb szenvedéllyé válhat. Így védekezik a kutya ösztönösen a semmittevés, a mozgáshiány ellen. Kifejezetten káros szenvedély, amelyet nem lehet elintézni azzal, hogy rossz szokásnak minősítjük, ugyanis a kutya gyakran lenyeli a kavicsot, és » bélelzáródás lehet a következménye; ilyenkor műtéti beavatkozás válhat szükségessé.

A ~t sem lehet orvosolni azzal, hogy nem adunk lehetőséget a kutyának a ~ra, hiszen szinte lehetetlen megakadályozni, hogy kavicshoz jusson. A helyes, de sok türelmet igénylő módszer a leszoktatás; elsősorban kellő törődéssel, a mozgásigény kielégítésével (» Kőnyelés).

Körbemászás.

A kölyökkutyák jellegzetes mozgása; az éppen csak mászni tudó, de felállni, menni még nem képes kölyök sohasem nyílegyenesen mozdul el, hanem kis körívben mászik, ezzel a sajátos mozgással előbb-utóbb visszatér vándorlásának kiindulópontjához, hacsak útközben nem ütközik az anyai testbe. Ilyenformán - ha tekintetbe vesszük, hogy az elletőláda méretei ált. elég szűkösek - nagyon kicsi annak a valószínűsége, hogy nem találja meg az anyakutyát.

Az újszülöttnek van még egy biztosítéka annak érdekében, hogy könnyen és gyorsan elérje célját, az anyai emlőket; ez az ún. kereső automatizmus. A kölyök meglehetősen rendszeresen balra és jobbra ingatja a fejét; így "szondázza" szűkebb környezetét, és minthogy az oldalt fekvő anyakutya a fekhely legnagyobb részét betölti, ez a kereső ide-oda mászkálás többnyire már elegendő ahhoz, hogy a kiskutya odakerüljön az anyai test valamilyen részéhez, ahonnan már könnyen az emlőkhöz talál.

Kötőhártya-gyulladás

(konjunktivitisz). A szem kötőhártyájának olyan gyulladása, amelyet esetenként fertőzés kísér. A kötőhártya a szemhéj belső részét és a szemgolyó egy részét borítja. Általában ez a kutyák leggyakoribb szemproblémája, mert a kötőhártya rendkívül sok izgató tényezőnek van kitéve. A betegség első jele a fokozott, ragadós, sárgás váladék, amely a szem belső sarkában gyűlik össze. A gyulladásnak számos fokozata lehet. Enyhe esetek - amikor a kötőhártya kissé kivörösödik és kevés a váladék - gyógyszeres kezelés nélkül is elmúlhatnak. Ha súlyosabb a baj (pl. a szemhéjak begyulladnak), állatorvosi kezelésre van szükség, hogy a szem komolyabb, maradandó károsodását elkerüljük. Az enyhe esetekben az otthoni kezelésnél az első lépés a kutya szemének alapos megvizsgálása és az ok megkeresése, majd orvoslása. A kutyák pl. az autóban úgy utaznak, hogy a fejüket kiteszik az ablakon, ahol a szél, a por v. a virágpor ~t okozhat. A kutyák szemét éppúgy érheti » allergiás izgalom (irritáció), mint az emberét; az allergiás v. enyhe irritációjú eseteket emberi célokra használt szemcseppekkel kezelhetjük.

Kötőszövet » Sejtek, szövetek, szervek

Kövérség » Elhízás

Közép-ázsiai juhászkutya

(Szrednye-Aziatszkaja ovcsarka). Tádzsikisztánban és Türkméniában alakították ki ezt a hatalmas termetű, erőteljes felépítésű, robusztus kutyát. Még a kaukázusi juhászkutyánál is erősebb, termetesebb. Szülőföldjén kívül nem nagyon ismerik; hazájában elsősorban őrzőkutyaként jeleskedik, a rendőrség is szívesen alkalmazza. Bizalmatlan, tartózkodó, a félelmet nem ismeri, igen bátor, rámenős állat. Gazdájához rendkívüli módon ragaszkodik. Hazánkban tenyésztik.

Feje hatalmas, koponyája széles. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme viszonylag kicsi, sötétbarna. Orrtükre fekete v. barna, orrháta kissé domború. Füle kicsi, lelóg, gyakran rövidre csonkolják. Nyaka vaskos, rövid, izmos, háta erőteljes, ágyéka széles, fara csapott. Farka lelóg, rendszerint rövidre csonkolják. Rövid és hosszú szőrű változata ismert; színe fekete, fehér, világosbarna, szürke, csíkos, de lehet tarka v. foltos is. Marmagassága legalább 65 cm (kan), ill. minimum 60 cm (szuka); testtömege 60-80 kg.

Közlekedés és viselkedés.

A kutyát érzékszervei alkalmassá teszik arra, hogy a nagyvárosi forgalomban viszonylag veszélytelenül közlekedjen. Bár elsősorban "szagló állat", látó- és hallóérzéke megfelelő a nagyvárosi élettérben való biztos tájékozódáshoz; képes a járművek sebességének, mozgásának helyes felbecsülésére; ez nem is csoda, mert ősei zsákmányszerző ragadozók, amelyeknél a mozgó tárgyakra (helyesebben élőlényekre) való pontos és gyors reagálás létfontosságú. A kutyának az emberhez képest gyengébb teljesítményű látóérzékét messzemenően kiegyenlíti lényegesen jobb akusztikai, helyzetmeghatározó képessége.

Egyes kutatók szerint a kutya a mozdulatlan tárgyat körülbelül 500 m-es távolságról képes felismerni; ez a távolság azonban jelentősen megnövekedik, ha az adott tárgyról akusztikai és kozmikus ingerek indulnak ki (zajt kelt és szaga van), ill. ha mozog. Az eb természetes környezetében nem idegenek az olyan gyorsan mozgó nagy tárgyak, amelyekre gyorsan kell reagálni.

A fiatal kutyákban minden ismert és ismeretlen mozgó tárgy bizonyos meghatározott viselkedést idéz elő (kíváncsiság, felderítő magatartás). A fiatal eb a mozgó tárggyal nagy érdeklődéssel foglalkozik, tapasztalatokat gyűjt; a szerzett benyomás lehet felejthetetlen és el is múlhat. Ált. azok az állatok, amelyeknek egy meghatározott gépkocsival már volt valamilyen élményük, ha baleset éri őket, viselkedésüket ált. nem csupán a szóban forgó járművel szemben változtatják meg, hanem egészen más alakú és motorzajú gépkocsikkal szemben is. Annak ellenére, hogy egyes gépkocsikat (pl. gazdájuk autóját) nagyon jól megkülönböztetnek a többitől, egy baleset után minden járműtől félnek. Ebből következik, hogy képesek bizonyos általánosításra.

Az a fiatal kutya, amely játékosan átfut a gépkocsi előtt, megijed és megfutamodik, ha rátülkölnek. Az utcán figyelmetlenül álldogáló idősebb ebek is megijeszthetők ily módon. A hirtelen, erős zaj menekülő viselkedést vált ki, ami veleszületett magatartásforma. Ezzel szemben vannak olyan kutyák - az ún. ellenálló kutyák -, amelyek nem riadnak meg a hirtelen zajtól, ill. inkább támadással reagálnak. Elképzelhető, hogy ezeknél az állatoknál a háziasítással összefüggő ösztöncsökkenésről van szó, amelyre a kutyatenyésztők és -kiképzők mesterséges kiválasztással és tudatos neveléssel törekedtek. Az ilyen ebeket a járművek figyelembevételére más eszközökkel kell megtanítani, nehogy balesetből kelljen tapasztalatot szerezniük.

Megfigyelték, hogy egy bizonyos jármű aszerint, hogy pillanatnyilag milyen zajt kelt, különféle reakciókat válthat ki a kutyából. Az álló helyzetben levő gépkocsi az állat számára csak a környezethez tartozó tárgy; ha lassan halad, játékszer, amely "együttfutásra" késztet; ha gyorsan, nagy zajjal megy, ellenség" és megfélemlít, ill. menekülő viselkedésre serkent. Gazdája gépkocsiját a kutya büszkén őrzi. Ha a kocsival az ebet többször kirándulásra, kellemes erdei sétára vitték, a várható kellemes élmények miatt, az állat farkcsóválva, önként próbál benne helyet foglalni.

Az évszak, az időjárás, a napszak és a világítás, úgy tűnik, nincs különösebb hatással az állat viselkedésére. A forgalomsűrűségnek már nagyobb a jelentősége; sok kutya rendkívül zajérzékeny, és a forgalmas főútvonalakon sokkal óvatosabb, engedelmesebb, mint a mellékutcákban. A legtipikusabb és a legveszélyesebb "a másik kutya a közelben" helyzet. Az ebek nagy része ugyanis a fajtárssal való találkozásnak egyszerűen nem tud ellenállni. Ismerős személyek a túloldalon; labdázó gyerekek; madarak és macskák megpillantása mind-mind ugyancsak életveszélyes felhívást jelentenek a póráz nélkül közlekedő kutyának, hogy átfusson az úttesten.

Az állat magatartását a forgalomban sok minden befolyásolja: tulajdonságai, tapasztalatai, a mindenkori konkrét helyzet ingererőssége, ill. zavarmentessége. Nem mutatható ki, hogy a viselkedéskülönbségek a származással, a nemmel és a korral összefüggenének. Az ún. forgalombiztos ebek érzékszerveinek teljesítőképessége ált. nem nagyobb, mint a forgalomra alkalmatlan kutyáké. A közlekedéssel szembeni helyes reakciók a veleszületett és megtanult tényezőkből eredő központi idegrendszeri asszociációknak tulajdoníthatók.

Kraski ovèar » Kras-medencei juhászkutya

Kras-medencei juhászkutya

(Kraski ovèar). Középtermetű, erős testalkatú, izmos kutya; bátor, de nem harapós, jó természetű. Gazdájához nagyon ragaszkodik, idegenekkel szemben bizalmatlan, megvesztegethetetlen. Engedelmes, de rendkívül önálló. Remek őrzőkutya; személyvédelemre is alkalmas.

Feje nemes vonású, a törzséhez viszonyítva aránylag nagy, koponyája elég hosszú. Fogazata igen fejlett, erőteljes. Szeme mandula formájú, sötétbarna. Füle lelógó, V alakú, közepes nagyságú, éle kifelé fordul. Mellkasa fejlett, mély, háta feszes, izmos, széles. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak, izmosak. Farka a csánkjáig ér, kard formájú, nyugalmi állapotban lelóg, ha figyel v. fut, a háta vonaláig, ill. annál valamivel feljebb emeli; a farokvég gyakran könnyedén visszahajlik. Szőrzete dús, sima, rövid a fejen, a végtagok hátulsó élén; hosszú és dús a nyak felső részén, ahol sörényt, az alsó részén pedig gallért alkot, farkán a hosszú, dús szőrzet forgót formál. Színe ezüstszürke (különösen a sötétebb árnyalatokat kedvelik), amely a hason és a mancsokon világosszürkébe, ill. homokszínbe megy át. A kanok marmagassága 55-60, a szukáké 52-56 cm; a kanok testtömege 30-40, a szukáké 25-30 kg.

Kriptorchizmus » Rejtettheréjűség.

Kritikus időszakok.

A kölyökkutya életének első heteit, hónapjait a neves amerikai etológus, J. P. Scott időszakokra bontotta; ezek az úgynevezett ~ (periódusok). Az első kritikus időszak az 1-21. nap, amelyben a tét maga az életben maradás; ebben a periódusban a kölyöknek csupán táplálékra, melegre, nyalogatásra és alvásra van szüksége. A második kritikus időszak a 21-49. napig (3-7. hétig) tartó periódus, amikor kialakulnak a kölyök kapcsolatai fajtársaival, elkezdődik a » szocializáció. Ilyenkor a kiskutya már egészen jól lát, hall, szagol, kapcsolatot teremt anyjával, alomtársaival, más kutyákkal; héthetes korára már annyira érett, hogy nyugodtan új - végleges - gazdájához kerülhet. A harmadik kritikus időszak (49-84. nap - 7-12. hét) az ember és kutya közötti kapcsolat kiépítésének legalkalmasabb periódusa. Ekkortájt különösen sokat kell foglalkozni a kiskutyával, hogy kifejlődjön egyénisége, magabiztossága, jelleme; ilyenkor alakul ki benne az a vonzódás, amely egész kapcsolatát meghatározza az emberekkel és egy életre hatással van rá. Végül, a negyedik kritikus időszak (84-112. nap - 12-16. hét) a függetlenné válás kora.

Bármennyire is különböznek egymástól az egyes kutyafajták, ezek a ~ - csekély eltéréssel - minden kutyán a felvázolt időpontokban és módon zajlanak le.

A kiskutyák előtt kitágul a világ

Ismerkedés az emberrel

Kritikus távolság » Menekülési távolság.

Kromfohrländer.

Német fajta; származása meglehetősen homályos, valószínűleg régóta szolgál mint házőrző és kísérő kutya, és ebben a szerepkörben igen jól bevált. Élénk, éber, megbízható, igénytelen, életerős, idegenekkel szemben rendkívül bizalmatlan, gazdájához, családjához viszont hűséges, ragaszkodó kutya. Kissé makacs, önfejű.

Ami a küllemét illeti, megoszlanak a vélemények. Rajongói szerint elegáns, szép megjelenésű, jó kiállású eb. Az ellentábor szerint olyan, mint egy falusi keverék. Az igazság valahol a középúton van, a ~ rövid, rusztikus, izmos, jó felépítésű kutya. Feje szögletes, hosszú, ék alakú. Stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett, orrháta egyenes, mérsékelten széles, orrtükre fekete. Fogazata v. ollós v. harapófogó harapású. Szeme sötétbarna, ovális formájú, közepes nagyságú, enyhén ferde metszésű. Füle magasan tűzött, háromszögletű, lekerekített hegyű, laposan a fejéhez simulva lelóg. Nyaka izmos, lebernyeg nélküli, háta erős, mellkasa mély, a könyökéig ér, hasa felhúzott. Végtagjai függőlegesek, egyenesek, izmosak, mancsa rövid, kerekded, zárt lábujjakkal, jól fejlett talppárnákkal. Farka magasan tűzött, dús szőrzet borítja, a hátára kunkorodik. Szőrzete lehet rövid, szálkás és hosszú szőrű, de a középhosszú, szálkás szőrű példányokat részesítik előnyben. Színe fehér, a világosbarnától a sötétbarnáig terjedő árnyalatú jegyekkel. A kanok marmagassága 38-46 cm, a szukák valamivel alacsonyabbak; testtömege 12 kg.

Kromoszómák.

A nemeket az ondósejtek határozzák meg, amelyek a ~at tekintve v. hím- v. nőneműek. A kutya sejtjeiben 78 kromoszóma van, ezek párosával helyezkednek el. A kan kutya ivari kromoszómáinak jelölése XY; az egyik ivari kromoszómának egy "karja" hiányzik, ezért Y alakú. A női nemi ~ egyformák, alakjuk alapján jelölésük XX.

Az ivarsejtek fejlődésekor kromoszómaszámuk megfeleződik, és csak a termékenyülés során egészül ki újra. A kutya pete- és hím ivarsejtje 39-39 kromoszómájának "információ-együttese" a zigótában (a megtermékenyített petesejtben) egymás mellé kerülve alakítja a magzat örökletes anyagát (genotípusát). Az anyai és apai információkból a környezeti hatások befolyására alakul ki a kutya megjelenési formája, a fenotípus.

Az ivarsejtek képződése során a szexkromoszómapár is kettéválik, az ivarsejtekbe csak egy-egy kerül. A petesejtbe csak X kerülhet, tehát a szuka petesejtjei az ivar szempontjából egyformák (homogaméták), viszont a keletkező hím ivarsejtekbe v. X- v. Y-kromoszóma kerül, a kan ivarsejtjei az ivar szempontjából különbözők (heterogaméták).

Az utód neme alapvetően a hím ivarsejtben tárolt információtól függ, mert ha X-kromoszómát tartalmazó petesejtet ugyancsak X-kromoszómát tartalmazó spermium termékenyít meg, az utód nőstény, ha pedig Y-t tartalmazó hím ivarsejt, akkor kan lesz.

Az Y-kromoszómás hím jellegű ondósejt feje kerek és kisebb, valószínűleg gyorsabban is mozog, mint a női jellegű X-kromoszómás, amelyik ovális és nagyobb fejű.

A sejtek öröklődési információit elsősorban a sejtmag tárolja. A sejtek magja osztódáskor parányi, jól festődő testecskékké, ~ká alakul. A ~ legfontosabb anyaga és egyben az öröklődés anyagi alapja a dezoxiribonukleinsav (DNS). A kutya minden sejtjében rá jellemző genetikai kódot tárol és ez a kód sejtosztódáskor átkerül az utódsejtbe, ill. szaporodáskor ennek fele - ivarsejtjeinek közvetítésével - utódaiba. A ~ száma jellemző a fajra; a kromoszómaszám állandóságának a törvénye azt jelenti, hogy a kromoszómaszám nem változik, ha mégis, ez a kis változás a faj ált. jellegétől való eltérést, nagyobb változás esetén a faj megváltozását jelenti.

A » gén elnevezést 1909-ben használták először; abban az időben még nem ismerték a finomabb szerkezetét, de rájöttek arra, hogy sokkal kevesebb kromoszóma van, mint amennyi átörökíthető tulajdonság, és ebből arra következtettek, hogy mindegyik kromoszóma sok egységből épül fel, s mindegyikük egy-egy tulajdonság örökléséért felelős.

Krónikus » Idült

Kubai kutyafajta » Havannai pincs

Kulcsinger.

Az állatok különböző ösztönös mozgásának, cselekvésének, tevékenységének egyik alapvető előfeltétele; egy külső, sajátos » inger, amely a tanulástól (tapasztalattól) független ösztöntevékenységet vált ki. Úgy is mondhatnánk, hogy az állat valamennyi ösztöncselekvéséhez adott központi idegi mechanizmus tartozik, amelyhez úgy illik a megfelelő, mint a kulcs a zárba. A ~ek hatására az állatokban láncszerű cselekvéssor játszódik le; ebben az összefüggésben beszélünk ún. öröklött kiváltó mechanizmusról, amelyet Lorenz eredetileg kiváltó sémának nevezett. Ez teszi lehetővé, hogy az állat bármilyen meghatározott helyzetben, bizonyos ingerekre minden előzetes tapasztalat nélkül is az adott szituációnak legmegfelelőbb módon viselkedjen. Az öröklött kiváltó mechanizmus az » idegrendszernek az a feltételezett egysége, amely meghatározza, helyesebben automatikusan koordinálja az állatnak az egyedi tapasztalatok nélküli viselkedési válaszát. Tkp. úgy működik, hogy az » érzékszervek az idegpálya kódjának megfelelően átalakítják az ingerület fizikai folyamatát; az érzékszervekhez kapcsolódó információkat az idegközpontok bizonyos mértékig megszűrik, csoportosítják úgy, hogy csak bizonyos kívülről jövő ingerek, az ún. ~ek képesek ily módon (természetesen néhány más feltétellel együttműködve) elindítani egy-egy meghatározott örökletes tevékenység lefolyását. A ~ek ált. feltűnő formákból, színekből, hangokból és mozgásokból állnak.

A fiatal állatok életének kezdeti időszakában az öröklött kiváltó mechanizmus gyakran csak nagyon ált. ingerekre reagál, később azonban a szerzett (tanult) tapasztalatok ezt megváltoztatják, és ilyenkor már a specifikus válaszok a jellemzőek; a ~ tapasztalatokkal is kiegészülhet.

Az anyakutya pl. már élete első fialásakor tudja, mit kell tennie; nem kell arra tanítani, hogy elharapja a köldökzsinórt, szárazra nyalja az újszülöttet, és minden előzetes tapasztalat nélkül is a legmegfelelőbb testhelyzetet veszi fel ahhoz, hogy a gyámoltalan kiskutyák megtalálják, ugyancsak örökletes kereső mozdulatokkal, az anyai tejforrást. A szuka ilyenkor elkergeti az alomhoz közeledő idegeneket, az első nap még a szükségleteinek elvégzését és a táplálkozást is csak egészen rövid időre korlátozza, hiszen melengetni kell a kölyköket.

Megtörténhet, hogy az állat » drive-hangulatban ingert érez egy bizonyos cselekvésre, de mégsem végezheti el, mert környezete nem nyújt hozzá megfelelő ~t; pl. a szobakutyát kiviszik az utcára, hogy ott végezze el szükségletét, bár érzi, hogy már nagyon kellene neki, mégis előbb keresgél, szaglássza a sarkokat. Csak egy bizonyos helyen már leadott vizelet szagának az érzékelése jelenti számára az ürítési cselekvéshez szükséges ~t.

Ha egy drive-hangulat, vagyis az ingerek belső felgyülemlése elhatalmasodik, de hiányzik a speciális ~, akkor e nélkül is - v. hasonló, bár tkp. nem jellegzetes ingerek hatására - beindulhat az adott ösztöncselekvés. Ezt hívják » üresjáratú reakciónak; az üresjáratú reakció ellentéte az » intenciós mozgás.

Kullancs

(Ixodes ricinus). Az ízeltlábúak (Athropoda) törzsébe, a kullancsok (Ixodidae) családjába tartozó vérszívó élősködő. Minden emlősállaton (szarvasmarhán, juhon, őzön, ritkábban kutyán, lovon és emberen is) előfordulhat. A hím ~ kb. 1-2 mm nagyságú, barnásfekete, a nőstény 2-4 mm, sárgás színű rovar. Ha teleszívja magát, akár 1 cm-esre is megnőhet.

Hazánkban mindenütt megtalálható, a hegyeken éppúgy, mint a síkságokon. Főleg tavasszal és ősszel terjed, amikor páratelt a levegő. A legaktívabb a reggeli órákban, a déli napsütést, a hőséget nem kedveli. Vérrel teleszívott állapotban áldozatáról legurul, és kb. egy hónap alatt mintegy 3 ezer petét rak, amelyből ált. nyolc hónap alatt kelnek ki a lárvák.

Az állatra v. emberre felkapaszkodott ~ csak néhány óra múlva kezd vért szívni, amikor alkalmas helyet talál. Csípése többnyire teljesen fájdalmatlan, észrevétlen. A teleszívott ~ könnyen anyajegynek nézhető.

A kutyába ált. olyan kevés ~ kerül, hogy a legegyszerűbb, ha kézzel távolítjuk el őket. Hüvelyk- és mutatóujjunkkal fogjuk meg a ~ot - a lehető legközelebb ahhoz a részhez, ahol a szájrésze beilleszkedik a kutya bőrébe -, és határozott, de óvatos mozdulattal húzzuk ki. Nincs arra szükség, hogy csavargassuk, ha jól csináljuk a műveletet, és optimális időben fedezzük fel az élősdit, az egész ~ könnyen eltávolítható. A ~csípés helye rendszerint kipirosodik és megduzzad, de ez ált. egy-két hét leforgása alatt elmúlik.

Lehetőleg ne égessük ki a ~ot gyufával, és ne használjunk petróleumot, benzint v. egyéb benzinszármazékot sem, ha mindenáron valamilyen segédszerre van szükségünk, akkor kerítsünk elő rovarölő szert, alkoholt, étert, esetleg acetont, de csak a ~ra tegyük, ne pedig a körülötte levő bőrre v. szőrzetre.

Aki a kutyájában sok ~ot talál v. különösen fertőzött helyen lakik, alkalmazzon rovarirtót. Azt nem lehet megakadályozni, hogy a ~ a kutyába menjen, de hatásos rovarirtó szerrel 4-5 nap alatt elpusztíthatók ezek a kellemetlen paraziták. Az elölt ~ot egyébként célszerű néhány óráig a bőrben hagyni, amíg a gyulladás meglazítja és csak azután kiemelni.

A ~ által terjesztett, embernél agyvelőgyulladást okozó vírus a kutyára nem fertőző, de terjeszthetnek különféle vírusos, baktériumos v. parazitás betegségeket. Egyes földrajzi területeken egy bizonyos ~faj olyan mikroorganizmusokat adhat át a kutyának, amelyek betegségeket okozhatnak. Ezért jelenlétüket sohasem szabad figyelmen kívül hagyni, védekezni ellenük persze szinte lehetetlenség, ill. legfeljebb annyit tehetünk, hogy meleg nyári napokon ne vigyük a kutyát az erdőbe, mert rövid időn belül tele lesz, csal.

Kullancs

Kultúrfajta » Fajta

Kutya

(Canis lupus familiaris). A gerincesek (Vertebrata) törzsébe, az emlősök (Mammalia) osztályába, a ragadozók (Carnivora) rendjébe, a kutyafélék (Canidae) családjába tartozó állat. A hímivarú ~t kannak, a nőstényt szukának hívják. A kan kétéves korában, a szuka a harmadik ivarzás idején válik tenyészéretté. A szuka évente kétszer tüzel, vemhességének ideje 58-65 nap. Ált. egyszerre 5-8 kölyköt fial. A kiskutya születési tömege fajtánként meglehetősen eltérő; de ennek megduplázásához mindössze 8 napra van szükség, meglehetősen gyors ütemben fejlődik, növekedik. (Összehasonlításul: egy csecsemőnek ugyanehhez 125, egy kisborjúnak 50 napra van szüksége.)

A kis~k csukott szemmel és zárt hallójárattal jönnek a világra; kb. 12-15 napos korukban kezdenek látni és hallani. A kölykök kb. 6-7 hetes korukig szopnak, s ekkortájt választják el őket anyjuktól. 3-4 hetes korukban kibújnak a tejfogaik, amelyeket 4-7 hónapos korukban a végleges (maradó) fogak váltanak fel. A tejfogak száma 28-30, a maradó fogaké 42.

A ~ húsevő, ujjon járó, ragadozó, mellső végtagjain 5-5, a hátulsókon 4-4 ujj található. Karmát nem képes visszahúzni. Fejformája megnyúlt, gömbölyű v. hegyesedő, orrtükre szőrtelen, füle felálló v. lecsüngő. Testnagysága, színe rendkívül változatos. Szőrzete rövid, hosszú, ill. drótszerű. Gyomra együregű, bélcsatornája rövid, végbélmirigyei vannak. Érzékszervei kiválóak különösen fejlett a szaglása és a hallása, de a látása is elég jó. Magzatai méhlepénnyel fejlődnek, a szuka emlői (5 pár) a hasán két sorban találhatók. Farka lelóg v. a hátára kunkorodik.

Tanulékony, értelmes, mozgékony állat. Távolugrásban 4,5 m-es eredménnyel a 7-8. helyezett a jól ugró állatok ranglistáján. (A rekordot a fehér farkú szarvas tartja 12 m-rel.) A versenyagarak 60-70 km-es óránkénti sebessége pedig a dobogó második fokát jelenti a "vágtázók" versenyében a gepárdok mögött.

Percenkénti szívverésének (pulzusának) száma átl. - természetesen nagyságától függően - 70-150, légzésszáma 10-30, átl. normális testhőmérséklete 38,5 °C. Vérének körforgási ideje (az az idő, amely alatt egy vörösvérsejt egyszer végigjárja a vérkeringés útját) 16,7 s. Izmai gyorsan húzódnak össze, percenként 300-as farkcsóválása nagy teljesítmény az állatvilágban.

Agyának tömege a nagyságától függően 28-141 g, ami nem különösen sok (az elefánté pl. 4500 g, a lóé 375-570 g); ha viszont az agy tömegét a testtömeghez viszonyítjuk, akkor a ~ agya - viszonylag - sokkal nagyobb, mint a lóé.

Kutya a képzőművészetben.

A háziasított kutya 10-14 ezer éves története bővelkedik képzőművészeti ábrázolásokban, emlékekben. Az első ilyen ábrázolások minden bizonnyal azok a kelet-spanyolországi sziklarajzok, amelyek Kr. e. 10-12 ezerből származnak, és szarvasvadászatot örökítenek meg. A legtöbb ilyen rajzon kutyák is láthatók. A Kr. e. VII-IV. évezredből származó anatóliai falfestményeken, palesztinai sziklarajzokon, ill. iráni edényfestéseken is szinte mindig szerepel a vadászkutya. A szaharai pásztorok sok ezer sziklarajzot hagytak ránk, amelyeken elsősorban nyájőrző kutyákat lehet azonosítani.

Érdekes, hogy az ősi kultúrájú Egyiptomban talált legrégebbi ilyenfajta lelet csupán Kr. e. 3500-ból származik: egy agyagedény, amelynek rajzán egy ember négy agárszerű kutyát vezet pórázon. Mezopotámiában, a templomok kapujában, a küszöb alá gyakran kutyaszobrokat helyeztek el, nyilván azzal a céllal, hogy azok elűzzék a démonokat. A Kr. e. VIII-VII. sz.-ból származik az a föníciai ezüsttál, amelyet Közép-Olaszországban egy etruszk sírban találtak. Ennek közepén embervadász látható két kutyájával, alul egy szökevényt éppen elér az üldöző lándzsája, miközben egy kutya a sarkába harap és ledönti a lábáról.

Az asszír vallás- és mondakörben jelentős szerepet játszott Lamastum női démon, akit a gyermekágyi láz okozójának tekintettek. Rendszerint oroszlánfejű, meztelen asszonyként ábrázolták, aki kutyakölyköt és malacot szoptat.

A korai keresztény kultúrától kezdve a kutya a festményeken is megjelenik. A 15. században Németalföldön jelentkezett a világ egyik festészeti csodájaként nyilvántartott képével Jan van Eyck az Arnolfini házaspár képével; a kép alsó sarkában látható - máltai selyemkutyára hasonlító - eb jelképes szimbóluma a házastársi hűségnek. Más, ellentétes mondanivalót ruházott Hieronymus Bosch, minden idők legtermékenyebb fantáziafestője két kutyájára. A házaló c. képén a társadalom számkivetettjének nyomorúságát ábrázolja; a szánalmas külsejű, kóbor életmódú házaló mögött biztonságos "egzisztenciájú", ház körül heverésző állatok láthatók.

Az itáliai késő reneszánsz legnagyobb egyéniségének, Tizianónak Danaéján is kutya a mellékalak. Ruhátlanul fekszik a selyemágyában a szép Danaé, s mellette összekuporodva, igazi kutyapózban szendereg kis tacskója.

Goya Alba hercegnő c. képén láthatjuk a festészettörténet talán legkisebb kutyáját: méltóságteljesen, büszkén áll Alba hercegnő, és a spanyol etiketthez híven elegánsan feszít az udvari ebecske is.

A múlt századi romantika nagyja, Delacroix kedvelt oroszlánjai, tigrisei, sárkányai mellett megfestette a maga kutyaképét is a Marokkói és lova c. híres alkotásán. A kecses fehér agár ugatni készül a marokkói paripát, ám amint a ló feléje fordul, a kutya bátorsága inába száll - mozdulata a festményen legalábbis erre utal.

Csontváry különösen szép kutyákat festett a Tengerparti sétalovaglás c. képén; a Vihar a nagy Hortobágyon pedig az egyik legnépszerűbb magyar fajtát, a pulit örökíti meg. Az ökörcsorda négylábú őrének lompos, bozontos szőrére különös gondot fordított a művész - szinte csurog a fehér festék a képen, s ettől pulijának szőrzete rendkívül elevenné, szinte tapinthatóvá válik.

Rubens: Batsheba fürdője festményén az előtérben törpe spániel látható

Görög boroskancsó részlete Kr. e. 400-ból

Tutankamon fáraó átváltozásai folyamán... kutya alakjában

Egy görög váza díszítése vadászatot ábrázol

Kutya a világűrben.

Napjainkban, amikor a mesterséges holdak tucatjai keringenek a világűrben, s egy-egy műhold fellövése szinte már szokványos, mindennapi "rutineseménynek" számít, alig emlékezünk rá, hogy a világűrbe vezető út felderítése olyan - függőlegesen fellőtt - rakétákkal kezdődött, amelynek utasai kutyák voltak. Ezeken a négylábú űrhajósokon olyan fontos megfigyeléseket végeztek, mint pl. hogy miként bírja el az élő szervezet a nagy gyorsulást, vibrációt és a súlytalanság állapotát, v. hogy milyenek a sugárzási viszonyok a Föld légburka felett.

A világűr első úttörője egy Lajka nevű - és fajtájú - kutya lett, amely 1957 novemberében hét napig keringett az űrben. Az első olyan élőlények, amelyek nem csupán kijutottak a kozmoszba, de onnan épségben vissza is tértek, ugyancsak kutyák voltak: Bjelka és Sztrelka. Ők egy napot töltöttek a világűrben 1960 augusztusában. A további kísérletek - 1961-ben, majd 1966-ban - ugyancsak kutyák segítségével készítették elő az ember első űrutazását.

Kutya és farkas közötti eltérések.

A » kutya magatartását vizsgálva (» Fürkészés » Területvédelem, » Szexuális viselkedés stb.) ált. összevetjük a két rokon faj - a kutya és őse, a farkas - viselkedését, szokásait, élettani jellemzőit.

A kutya és a farkas küllemében tulajdonságaiban tapasztalható jelentősebb eltérések nagy többsége minden bizonnyal a kezdeti farkasszerű háziasított kutya-alapállományból alakult ki, mesterséges kiválogatás segítségével. A tenyésztők számára (egyértelmű anyagi okokból) a kutya kívánatos tulajdonságai: a korai szexuális érettség és a nagyfokú termékenység. (Ezek a jellegzetességek egyébként a legtöbb háziállatra vonatkoztathatók, és ez alól a kutya sem kivétel.) A farkas évente csupán egyszer ivarzik, és a nőstények két- a kanok pedig hároméves korukra érnek be szexuálisan. Ezzel szemben a kutyafajták között a szexuális aktivitás kezdete tekintetében rendkívül nagy eltérések tapasztalhatók; bizonyos ebeknél akár már hét hónapos korában is jelentkezhetnek a tüzelésre utaló tünetek, és a legtöbb fajta évente kétszer ivarzik.

A kutyák számos alapvető felépítettségi sajátossága csupán olyan egyszerű » mutációt jelent a farkasőshöz viszonyítva, amelyet gondosan továbbtenyésztettek, és egyes fajták sajátos jellemvonásaként rögzítettek.

Ezek:

1. A libegő v. lelógó fül (a farkas füle feláll).

2. A felkunkorodó farok (pl. spiccek, lajkák): a farkas lefelé tartja a farkát, mégpedig nagyjából olyanformán, mint a német juhászkutya nyugalmi állapotban.

3. A testméret csökkenése (miniatürizálódás): számos kedvenc fajtánál a koponya mérete a test többi részéhez viszonyítva nagy, ami azt jelzi, hogy ezek olyan nagyobb testű őstől származnak, amelyből a kisebb testméretre szelektáltak (a testmérethez viszonyított kis koponya szelekciója persze már sokkal nagyobb feladat lehetett).

4. Az arcorri rész és a fogak méreteinek csökkenése: még a valóban nagy koponyájú és nagy fejű dogok v. bernáthegyi kutyák koponyája, metsző- és zápfogai is sokkal kisebbek, mint a farkasé; számos fajtánál még a fogak száma (42) is csökkent.

5. A koponya átalakítása, azaz rövid állcsont, széles koponya kialakítása, pl. buldog, boxer.

6. A hosszúfejűség (agarak, skót juhászkutya stb.): a fej elkeskenyedik és elhegyesedik, finommá válik (számos fajtának természetesen hasonló formájú feje van, mint a farkasnak).

7. A szőrzet átalakítása: a szín; a szőrzet hossza és mintázata; az időszakonkénti vedlés csökkenése.

8. A szélsőséges csontvázjellegekre történő szelekció: nevezetesen az óriásnövés (bernáthegyi), ill. normális fej- és testnagyság, feltűnően rövid végtagokkal (basset hound, skót terrier, tacskók).

Kutyafajták kialakulása.

A kutya háziasítása másként történt, mint a többi állaté; nem küzdelem eredménye, a kutyát nem betörtük, inkább önkéntes és kölcsönös alkalmazkodásról van szó. Kr. e. több évezreddel már sokféle kutya élt, napjainkban pedig a változatosság arányai egyenesen félelmetesek: a hivatalosan elismert, ún. lajstromozott kutyafajták száma is meghaladja a 350-et és a ténylegesen létező fajták száma ennek legalább a kétszerese.

Mint minden más háziasított állat, kutyafajtáink is úgy fejlődtek ki, hogy különböző öröklött jellegekkel rendelkező házikutyákból szelektáltak a tenyésztők. A tenyésztési célok persze időről időre megváltoztak; a korai történelmi időkben a hasznosságot tartották szem előtt, és figyelmen kívül hagyták a színt és a formát. A speciális szín és forma szerinti tenyésztés kb. 100 éve létezik, ezért félrevezető lenne azt feltételezni, hogy jelenlegi fajtáink a korai időszakok hasonló külsejű és hasonló célokat szolgáló állatok leszármazottai.

Ahogy a különböző kultúrák megszülettek és fejlődtek - különböző vadásztechnikával, állatállománnyal, később igényesebb, kulturáltabb életmóddal, amelyben már a háztájon, a kandalló mellett v. ölebként kisebb testű kutyákat tartottak -, úgy alakult ki az ebek széles skálája. Különböző kutyaféleségek formálódtak, fejlődtek ki, amelyek szemmel, füllel v. orral vadásztak, és amelyek a zsákmány méretétől függően változtak testméretükben, valamint abban a módban, ahogyan segítettek a zsákmány elejtésében. Felzavarták, jelezték, behozták, sarokba szorították v. megölték a vadat. Voltak típusok, amelyek inkább az állatállomány, a gazdaság őrzésére feleltek meg jobban, v. éppen egyéb könnyebb, őrző-védő munkára. Egyes területeken a kutyákat élelmiszer-tartalékul tartották, s tartják még mind a mai napig is.

Elképzelhető, hogy a háziasítás és a kiválogatás kezdeti szakaszaiban az őstenyésztők feleségei és gyermekei a munkakutyáknak szánt ebek közül a kis termetű kölyköket kedvelték, különösen a fajtájukhoz képest apró csenevészeket, amelyeket a tenyésztő egyébként elpusztított volna. Amint ezek a mutánsok v. kisebb kutyák felnőttek, igen erőteljesen kötődtek gazdáikhoz, és ha mást nem is tettek, legalább figyelmeztették embertársukat a betolakodókra, sőt ugatásukkal el is ijesztették azokat. Így történhetett, hogy számos területen népszerűvé váltak a kis testű házikutyák, később pedig a miniatűr- v. öleb-variációk, amelyek nagy értéket képviseltek a nemesség, és státusszimbólummá váltak a polgárság körében. Az ilyen típusok száma napjainkban olyannyira nagy, hogy a birtoklás státusa rendszerint a tulajdonos érzelmi világától függ.

Ma már meglehetősen nehéz rekonstruálni az egyes típusok végső kialakulását, de annyi bizonyos, hogy a kutya rendkívül értékes kereskedelmi cikk volt, és ahogy az utazás, a szállítás fejlődött, a területi és nemzetközi kereskedelem fokozódott, számos fajta földrajzi felosztás szerint izolálódott, majd fokozatosan elterjedt az egész civilizált világban. A különböző kutyafajták szelektált tenyésztésében a legtöbb történelmi érdemet kétségtelenül Nagy-Britannia szerezte. A XVI. sz.-ban Caius, a cambridge-i egyetem professzora tájékoztató tanulmányt írt az akkoriban fellelhető különböző kutyafajtákról. Egyebek között a következő ebeket ismertette: a ma már nem létező néma vadorzó kutyát v. más néven tolvajkutyát, a nyúlvadász akrobatát és a vérebet. Számos terriert is leírt; ezeket rókahajtásra, valamint a borzok felzavarására használták. A spánieleket különösen a szárnyasok hálóval történő vadászatánál hasznosították. Ezek a kutyák v. becserkészték és a hálóba zavarták a szárnyasvadat, v. csendben jelezték, hogy merre bujkálnak és lapulnak a madarak. Caius szettereket is említett, amelyeket ugyancsak a hálóval történő szárnyasvadászatra tenyésztettek ki.

Lelógó fülű és lifegő ajkú nyomkövető kutyákat ugyancsak ismertek a XVI. sz.-ban, beleértve a vérebeket v. a hajtókutyákat, sőt az agarakat is, amelyek olyan nagy testű állatok után iramodtak, mint pl. a szarvas. Nyájőrző kutyákról, nagy testű masztiffszerű őrző-védő ebekről is beszámol a XVI. sz.-i kutyakrónikás.

Richard Blome mintegy évszázaddal később kiadott könyvében kibővítette Caius listáját a nyúlvadászatra használt vadorzó kutyával, továbbá leírta a terepvadász spánieleket is, amelyeket arra képeztek ki, hogy kutassák fel a szárnyasokat, majd mozdulatlanul feküdjenek. Valószínű, hogy a vadászpuska megjelenésével egyidejűleg újabb fajták alakultak ki. A springer spánieleket pl. arra tenyésztették ki, hogy zavarják fel v. ugrassák ki a szárnyasokat a rejtekhelyükről; másokat arra tanítottak be, hogy megállással jelezzenek (pl. a pointerek), megint másokat (pl. a szettereket), hogy fekve mutassák, hol bujkálnak a vadak.

A 19. századig már a kutyafajták egész sora alakult ki a szigetországban, s ezek a legkülönbözőbb feladatok elvégzésére voltak alkalmasak. Kisebb vadakra bullterriereket és foxterriereket, nyájterelésre skót juhászkutyákat, falkavadászatra agarakat, nyomkereső és szimatvadászatra kopókat és beagle-ket használtak. Az őrzőkutya a masztiff, a "házi kedvenc" pedig a King Charles spániel, a mopsz és a pomerániai törpespicc volt. A nagy francia vizslákat voltaképpen Hollandiában tenyésztették ki, a weimari és a vadásztacskót Németországban. A nyomkereső kutyák a Harrier típusból származnak, amelyekből a ma élő fajták (a beagle, a rókavadász kopó és az angol véreb) keletkeztek.

A skót juhászkutyát, a shetlandi juhászkutyát és a welsh corgit Angliában, a német juhászkutyát pedig Németországban használták nyájőrzésre. A szamojéd, az eszkimó kutya és az alaszkai malamut - különböző sarkvidékekről származó szánhúzó kutyák. A pekingi palotakutya őshazája Kína, a csau-csau egyesek szerint Mexikóból származik.

Felsorolásunk nem törekedhet teljességre, mert ma már a fajták hihetetlen gazdagsága jellemzi négylábú kedvenceink világát. Szakértőnek is nehéz csalhatatlanul kiismernie magát a különböző méretű, színű és szőrváltozatú fajták szinte áttekinthetetlen dzsungelében.

A boxer kialakítása valahol itt kezdődött...

...és így végződött

Kutya-macska barátság.

Nem éppen pozitív értelemben szokás emlegetni ezt a barátságot, pedig tkp. nincs szó gyűlöletről, már csak azért sem, mert ez a kifejezés emberi érzelmet jelöl. Legfeljebb arról beszélhetünk, hogy két ellentétes életmódú - és szokásaiban is nagyon különböző - ragadozó került össze az ember otthonában. Viszonylag természetes tehát, hogy ez a találkozás szinte mindig ellenséges, hacsak nem szoktak össze kölyökkoruk óta. Egyes tudósok szerint az ellenséges viszonynak a kutya az oka, mert eleve támadó magatartást tanúsít a macskával szemben; mások azt hangsúlyozzák, hogy a macska a kutyában a farkast látja, vagyis a félelmetes ragadozót.

Az említett okok mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy a két faj közötti ellentéteket - ha voltak ilyenek egyáltalán - az ember már az ókortól fogva jó szemmel nézte, sőt egyenesen fejlesztette, bátorította, mert örömét lelte benne, hogy az állatok marakodnak egymással. A kutya - lévén falkában vadászó vadállat - szorgalmas kötelességből támadja a macskát. Ha egyszer is ráuszították, ezt mindig gyakorolni fogja, hogy kiérdemelje gazdája elismerését; a macska pedig, ha csak teheti: elmenekül. Ám ha kényszerhelyzetbe kerül, kétségbeesett szívóssággal és vakmerőséggel száll szembe támadójával. Különösen a kölykeit védelmező nőstény macska támad rendkívül elszántan: nekiugrik a kutya pofájának és karmával, fogaival ellenfele legérzékenyebb pontjait (szemét, orrát) igyekszik megsebezni. Az ilyen dühödt roham bizony nemegyszer megfutamodásra készteti még a legvadabb ebet is!

A kölyökkoruk óta együtt nevelt v. hosszadalmas, türelmes szoktatással összebékített kutyák és macskák között viszont kifejezett barátság alakulhat ki.

Ha elfogadjuk, hogy a kutya és a macska ellenségeskedésének "történelmi gyökerei" az ókorba nyúlnak vissza, akkor arról se feledkezzünk meg, hogy még régebben, akkor, amikor mindkét állat még teljesen vad volt (olyannyira, hogy pl. a kutyát farkasnak hívták), a két faj tkp. békésen megfért egymással, hiszen csak ritkán találkoztak, életszínterük teljesen eltérő volt. Soha nem váltak táplálékkonkurenssé, legalábbis természetes életkörülmények között nem. A macskafélék ugyanis az erdőt járták, a fák között lopakodtak, és lesből cserkészték be a kiszemelt prédát, a kutyafélék pedig falkában kóboroltak a nyílt mezőkön, és szemtől szembe támadták meg, ill. üldözték a kifulladásig áldozataikat.

Sziámi macska és őzpincs békés egymás mellett élése

Kutya származása.

A kutya fejlődéstörténetét inkább évmilliókban kell számítani, mint évezredekben; eredete azokba az időkbe nyúlik vissza, amikor még egészen más volt a világ, mint amilyennek mi ált. ismerjük. A földtörténetnek ezekben a régmúlt napjaiban - a dinoszauruszok letűnése után, de mielőtt még az emlősök kifejlődtek volna (vagyis mintegy 60 millió évvel ezelőtt) - mai szemmel nézve csodálatos állatok sokasága népesítette be a kontinenseket. A geológusok eocénkornak nevezik ezt az időszakot. Messze az É. szélességig terjedő trópusi és szubtrópusi erdőségek borították a Földet, és buja fűvel benőtt, ligetekkel tarkított szavannák ékelődtek a nagy kiterjedésű dzsungelek közé.

Ebben a világban éltek azok az ősemlősök, amelyek a Földet örökölték a szauruszok letűnése után. Az említett állatok közül néhány a mai emlősök ősévé vált, sokuk azonban pusztulásra ítélt, primitív "kísérlet" volt csupán. A ~t nyomon követve ezen ősemlősök között találhatunk egy bizonyos kis termetű ragadozófélét, a Myacist, amely hosszú testű és farkú, meglehetősen rövid lábú állat volt; külleme valószínűleg nagyon hasonlított néhány ma is élő óvilági cibetmacskáéhoz.

Az eocénkori erdők lakói között a Myacis és unokatestvérei (hasonlóan kis termetű ragadozók) nem foglaltak el valami előkelő helyet. A kontinenseken akkoriban zsákmányra vadászó ragadozók sokaságából azonban mégiscsak ők voltak a legjelentősebbek; az összes jelenkori ragadozók - a farkasok, a rókák, a medvék, a mosómedvék, a tibeti macskamedvék, a vidrák, a borzok, az óvilági cibetmacskák, a hiénák és a macskafélék - közvetlen ősei.

Vajon a myacidák utódai miért szaporodtak el olyan sikeresen, hogy végül is kiszorították a náluk sokkal nagyobb ragadozókat? Mi tette ivadékaikat ennyire életképessé? A felelet valószínűleg agyuk méreteiben keresendő. A myacidáknak viszonylag nagy agyvelejük volt; feltehetően annyira értelmesek lehettek, hogy ez bizonyos előnyt adott nekik primitív kortársaikkal szemben. A kisebb agyú ragadozók, amelyek megelőzték a myacidákat és egy ideig együtt éltek velük, később kipusztultak.

Az eocént követő geológiai korban, az oligocénben jelentek meg először a canidaként felismerhető ragadozók: a szó nagyon tág értelmében vett kutyák és rokonaik. Az oligocénben élő canidáknak két fontos típusa volt. Az egyik, a (régebben Cynodictisnek nevezett) Hesperocyon nemcsak a kutyacsaládnak, hanem a mosómedvének is legtávolabbi közös őse. A másik, a Daphaenus, a medvék őse. A kutyák és a mosómedvék tehát a Hesperocyonnal szemléltetett tőből alakultak ki, a két csoport fejlődésének iránya azonban teljesen szétágazott.

A mosómedvefélék sokoldalú, sziklákon mászkáló, folyókban és tavakban gázoló v. úszó ragadozókká fejlődtek, s úgyszólván mindenevők voltak: folyami rákokkal, kis állatokkal, sőt bogyókkal és gyümölcsökkel is táplálkoztak. A kutyák egy másik fejlődési vonalat követve gyorsan és fáradhatatlanul futó ragadozókká váltak; minden valószínűség szerint közösen üldözték és terítették le zsákmányukat. Anatómiai felépítésük tökéletesen alkalmassá tette őket a gyors futásra, és ez a körülmény, a falkában való együttműködés feltételezett kifejlődésével egyetemben, azzá tette a canidákat, amilyennek ma ismerjük őket.

Az emlősöknek ált. sok közös vonásuk van. Kölykeik anyjuk emlőiből táplálkoznak (tudományos elnevezésük, a Mammalia kifejezés is a latin mamma -emlő szóból ered), vérük hőmérséklete (meleg) pedig képessé teszi őket arra, hogy a hőingadozásoktól függetlenül szabályozzák - és szűk határokon belül megtartsák - testhőmérsékletüket. Jellemző bélyegeik továbbá a valódi szőrzet, a rugalmas bőr, a faggyú- és verejtékmirigyek és hogy tüdejük, szívük bonyolult szerkezetű.

Az emlősök különböző módon fejlődtek. Segítségünkre lehet a kutya kialakulásának megértésében, ha a húsevő állat néhány jellemző vonását összehasonlítjuk pl. a szarvasmarháéval, amely - mint tudjuk - növényevő.

A kutya arcorri része viszonylag rövid és széles, ami alkalmassá teszi erőteljes mozdulatok végzésére; a szarvasmarháé hosszú és keskeny - rágásra, oldalirányú őrlőmozgatásra, valamint nyitásra, csukásra alkalmas. A kutya alsó metszőfogai igen élesek, ezzel harap, és így tudja szájában tartani, széttépni a húst. A szarvasmarha metszőfogai tompák, legelésre alkalmasak. A kutyának tépőfogai vannak, ezekkel képes megölni és elvonszolni a prédáját. A szarvasmarhának csak alsó metszőfogai vannak, tépőfogai nincsenek. A kutya zápfogai pengeélesek, a szarvasmarháéi széles rágófelületűek, amelyek alkalmassá teszik a kérődzésre, ill. a felböfögött falat újrarágására.

A kutya - akárcsak ősi rokona, a macska - húsevő. A hús az egyszerű gyomorban emésztődik meg, a fű- és a gabonafélék pedig a nagy összetett gyomorban és belekben. Ezért van az, hogy a kutya és a macska gyomra nagyméretű, és jelentős mennyiségű sósavat tartalmaz; belei viszonylag rövidek, ezzel ellentétben a szarvasmarha gyomra rekeszes és viszonylag hosszú a bélcsatornája.

A Myacis után következett tehát a Cynodictis (újabban: Hesperocyon), amely 20 millió évvel később fejlődött ki a Myacisból. Ez az állat a "futók" őse; az olyan emlősöké, amelyek az ujjukon járnak és nem a sarkukon, mint a medve. A Cynodictisnek egyébként már 42 foga volt.

A Cynodictis leszármazottja a Cynodesmus - belőle a medve őse, a Daphaenus fejlődött ki. A mosómedvék a Cynodesmus egy másik ágából származnak. A kutyafélék (Canidae) kiterjedt családja pedig megint csak egy másik ősből alakult ki: a Tomarctusból, amely ugyan még nem rendelkezett fejlett intelligenciával, de már nagyon hasonlított a kutyához. Mindenesetre az olyan társas ösztönöket, mint pl. a falkában való vadászást v. az ún. váltott műszakban végzett munkát, amely a kutyát és a farkast is jellemzi, a Tomarctus adta át - a róka kivételével - valamennyi leszármazottjának.

A pliocén időszakban, amikor a nagy jégmezők váltakozva előnyomultak dél felé, majd visszahúzódtak északra, a világ vadkutyái lépésről lépésre átalakultak, és kifejlődtek jelenkori típusaik: a farkasok, prérifarkasok, sakálok, rókák stb.

Megjelentek tehát a farkasok, amelyek az emberi kultúra, a népek hagyományaiban visszataszító helyet foglaltak el. Nem nagyon távoli őseink számára ők voltak a téli éjszakák rettegett ellenségei; a farkashorda üvöltése és az éjszakában felvillanó, zölden tüzelő szemek évezredeken át rémületben tartották az embereket.

Mégis éppen ezek a vonások: az óvatosság és a vadság, a vadászat során való együttműködés, a fáradhatatlan üldözés voltak azok a tulajdonságok, amelyek az ember és a kutya közötti barátság kialakulását megalapozták. A farkasok - legalábbis a jégkorszak kezdete óta - falkába tömörült, értelmes vadászok voltak, és ilyenek voltak az ember ősei is. Minden jel arra mutat, hogy a mai kutyák a farkasoktól származnak. Kutyáink viselkedése napjainkban is ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja, mint a farkasoké, azzal a különbséggel, hogy a farkas viselkedésformái természetesen a háziasított kutya magatartásában fajtánként v. elhalványultak, v. kidomborodtak, miután a kiválasztás során különféle sajátos feladatokra különböző típusokat alakítottak ki.

A farkasős elméletét igazolják a szaporodásbiológiai adatok is: a farkas és a házikutya képes párzani egymással, és ilyen esetben életképes, tovább szaporodó utódok jönnek a világra.

A morfológiai vizsgálatok eredményei is tekintélyes helyet foglalnak el a bizonyítékok között, nevezetesen a hasonló koponyaformák. Az állatföldrajzi dokumentumok ugyancsak emellett szólnak, hiszen a kutya háziasítása a farkas elterjedési vonala mentén zajlott le annak idején. Végül meg kell említeni a legújabb biokémiai, genetikai és anatómiai vizsgálatokat, elsősorban a kieli egyetem kutatóinak munkáját. Ezek szerint a koponya, a fogak, a csontváz, az agy, az érzékszervek, a szív, a vér, a szövetek, a fehérjék és a kromoszómák sokoldalú tanulmányozása egyértelműen bebizonyította, hogy a kutya őse a farkas.

Hesperocyon, Daphaenus, Tomarctus

Myacis

Kutyatápok.

A táplálkozástudomány az elmúlt évszázad folyamán sokat fejlődött. A kinológusok ma már tervszerű táplálkozási programokat dolgozhatnak ki a kutyák számára. Az alapvető tápanyagokhoz (fehérjékhez, zsírokhoz, szénhidrátokhoz, ásványi anyagokhoz és vitaminokhoz) kétféleképpen juthat a kutya: v. előre összekeverik, elkészítik és megfőzik ezeket az anyagokat, v. pedig valamilyen táppal etetik az állatot.

A ~ ált. teljes étrendet tartalmaznak; azzal a céllal készülnek - sajnos eléggé eredménytelenül, mert a kutyatartók nem használják rendeltetésszerűen ezeket a tápokat -, hogy a kutya kizárólagos táplálékaként is megállják a helyüket, adagolásuk esetén semmiféle más élelemre ne legyen szükség. Ennek megfelelően a kiváló minőségű ~ a táplálkozási követelmények legkorszerűbb termékei. Összetételüket lehetőleg ne rontsuk amatőr kontárkodással, azaz kiegészítő anyagok hozzáadásával, ne változtassuk meg eredeti arányaikat; hagyjuk őket érintetlenül, és a gyártó cég ajánlata alapján (a használati utasítás mindig feltünteti a javasolt mennyiséget) nyugodtan etessük kizárólag ezekkel a kutyát!

A ~ szigorú normák szerint tartalmaznak fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat, vitaminokat, ásványi anyagokat, tehát ezekhez ilyesmit végképp ne adagoljunk. A legtöbb tulajdonos tudja, hogy a kutyájának bizonyos mennyiségű » D-vitaminra is szüksége van, és úgy gondolja, hogy ha a kevés jó, akkor a több még jobb. Az ilyen tévedés sajnálatos következményeivel azután az állatorvos foglalkozik, miután a nagy adag D-vitamin a nem megfelelő mennyiségű kalciummal és foszforral kombinálva súlyos csontváz-rendellenességeket okoz.

A kalcium túladagolása a másik ilyen példa; olykor még a tapasztalt tenyésztők is úgy vélik, hogy a vemhes v. a szoptatós szuka, ill. a növekedésben levő kölykök étrendjéhez kalciumot kell adagolni. Ez igaz is, de csak akkor, ha az állat élelmét egyúttal foszforral és D-vitaminnal is kiegészítjük, és betartjuk a helyes arányokat, vagyis 1,2 rész kalciumhoz 1 rész foszfort adunk. Ha ugyanis az eledel túl sok kalciumot tartalmaz, akkor foszforhiány lesz a következménye.

A ~at adhatjuk a növekedésben levő kölyköknek is. Egyes ebek - a keményen dolgozó vadászkutyák, az agarak, a szánhúzó kutyák, a vemhes v. szoptatós szukák és a gyorsan növekvő kölykök - fehérje-, ásványianyag- és vitaminszükséglete természetesen nagyobb az átlagosnál, ezért a kutyatápok mellett ezekből külön is kell adnunk a kutyának, de a megfelelő arányokra nagyon kell vigyázni.

Vannak, akik előítéletekkel viseltetnek a ~ iránt, és inkább asztali maradékokkal etetik kutyájukat. Ez az eljárás gyakorlatilag nem túl gazdaságos; egyrészt könnyen elkényeztethetjük így a kutyát; finnyás, válogatós lesz, másrészt az asztali maradék legtöbbször nem elég. Ezért olykor - v. mindig - egy kis "extrát" kell vásárolnunk, amivel kiegészíthetjük a kutya étrendjét. A sok kis "extra" aztán egyre nagyobb tételt jelent a "kiadás" rovatban, jóval nagyobbat, mint a ~ beszerzése.

A ~ etetésének másik előnye az, hogy előkészítésük viszonylag kevés munkával jár, tárolásuk viszonylag egyszerű, nem romlékonyak, tehát minden gond nélkül tarthatunk nagyobb mennyiséget is belőlük otthon.

Kutyatartás feltételei.

A vonatkozó rendeletek szerint a kutyatartás alapvető feltétele a » veszettség elleni védőoltás elvégeztetése; a három hónapos kort betöltött ebet a tulajdonos köteles beoltatni. A védőoltásról az állatorvos igazolványt állít ki, amelynek a bemutatása a kutyakiállításokon és a határátlépések során kötelező. Az igazolást meg kell őrizni, és a legközelebbi oltáskor felmutatni.

Kutyatartók kötelességei.

Minden kutyatartó kötelessége, hogy megfelelő gonddal ápolja, etesse, itassa kutyáját, óvja az időjárás viszontagságaitól, ill. betegség esetén gyógyíttassa. Különösen ügyeljen a gazda azoknak a betegségeknek a gyógyíttatására, amelyek emberre is átterjedhetnek (gümőkór, rühösség, hólyagférgesség). Rendszeresen irtani kell a kutyák élősködőit: a bolhákat és a tetveket. Tilos a kutyát bármiféle módon kínozni, bántalmazni, uszítani, ingerelni v. zaklatni; tilos továbbá éheztetni és szomjaztatni! Aki ebét megunja v. más okból túl akar adni rajta, köteles az állatról gondoskodni: eladni, elajándékozni v. továbbtartását más módon biztosítani. A kutyatulajdonos az ebet ki is irtathatja, de ezt csak állatorvossal végeztetheti el.

Kutyaviadal.

Ez a valamikor rendkívül népszerű "sport" egyáltalán nem nemes, de ősi hagyományokra tekinthet vissza. Rómában már Kr. e. VII. sz.-ban rendeztek gladiátori küzdelmekkel, állatviadalokkal tarkított ünnepi játékokat. Az arénákban egyebek között kutyák (hatalmas masztiffok, ill. valamivel kisebb, de rendkívül szívós buldogok) viaskodtak medvékkel, oroszlánokkal v. emberekkel.

A középkorban - főleg Angliában - hallatlanul népszerű volt a bikák és kutyák viaskodása, majd amikor a nyilvános bikaingerlést betiltották, ~okkal kárpótolták a "nagyérdemű közönséget". Később a ~okat is betiltották, de még jó ideig tovább virágoztak - természetesen illegális formában -, sőt egyes angol és amerikai lapok beszámolói szerint még manapság is rendeznek titokban ilyenfajta véres küzdelmeket.

Napjaink ~ainak színhelye rendszerint egy-egy eldugott kisváros v. a vadon távoli zuga, ahol sátorponyvát feszítenek a küzdőtér fölé. Az aréna térdmagasságú fapalánkkal körülvett 5X5 m-es térség. A viadal olykor mindössze öt percig, de néha két óránál is tovább tart!

A dráma főszereplője és szenvedő alanya rendszerint a bullterrier, ez a harcos, elszánt, rendkívüli küzdőszellemű kutya, amelyet még tovább vadítanak: embertelenül kegyetlen kiképzéssel készítik fel egy-egy viadalra. A titokban terjesztett "kiképzési útmutató" egyebek között olyan tanácsokkal szolgál, hogy a kutyát minden macskára és kóbor ebre rá kell uszítani, hogy tépje szét; az is a vadítást váltja ki, ha az ember a kutyát kiköti, és a közelében ruhaszárító kötél végére szerelt ketrecben macskát hintáztat. A bullterrierek amúgy is dühödt állatok, de így még vadabbá válnak! Az arénába kerülő ebeket gazdáik a döntőbíró vezényszavára egymásnak engedik, és az a vesztes, amely végül már nem reagál a bíró felhívására és megtagadja a támadást. A küzdelem nem végződik minden esetben halállal, van úgy, hogy az egyik eb megadja magát. Olykor a gazdák vetnek véget a küzdelemnek, hogy összevarrhassák kutyáik sebeit. A ~ok művelői, a dog-fighterek, persze hangsúlyozzák, hogy a küzdelem rendkívül sportszerű: kizárólag azonos nemű és testtömegű kategóriába tartozó állatok viaskodnak egymással; mi több, a szentimentális tenyésztő nemegyszer emlékművet emeltet az elpusztult hősnek. Ezer ~ból - a dog-fighterek szerint - átl. mindössze két-három kutya pusztul el az arénában; arról azonban nem vezetnek statisztikát, hogy hány eb múlik ki a küzdelem után az iszonyú megerőltetéstől, továbbá sebfertőzésben, belső vérzésben, ill. a vesztes - és éppen ezért elkeseredett - tulajdonos golyójától.

"Kutyahecc" Londonban

Kuvasz.

Ősi magyar pásztorkutyafajta; egyesek szerint a vándorló magyarokkal, mások szerint a hunokkal került a Kárpát-medencébe. Sajátos módon - legalábbis ez derül ki az irodalmi művekből, dokumentumokból - a kifejezést nagyon gyakran a korcs kutyákra értették. Az sem vitás, hogy annak idején a ~t és a » komondort keresztezték egymással, ám mindkét fajta megőrizte sajátos fajtajegyeit.

A ~ valaha őrző-védő szolgálatot látott el a nyáj mellett, csakúgy, mint a komondor; méltó ellenfele volt a jószágot veszélyeztető támadóknak.

Rendkívül értelmes, könnyen kiképezhető, bátor, harcias, kemény kutya. Hűséges, de nem kedveskedő. Tetszetős külseje nemességet, egyúttal rendkívüli erőt árul el. Feje rendkívül szép, vonzó, koponyája megnyúlt, nem elhegyesedő, az arcorri rész széles és hosszú, a stopvonal (» Arcorri hajlás) enyhe lejtésű, szeme ferde vágású, mandula alakú, sötétbarna színű, füle tövében megtört. Nyaka középhosszú, inkább rövid, lebernyege nincs, hasa felhúzott, mellkasa mély, szabályos, háta feszes, enyhén lejtős ívű, fara kissé csapott. Hátulsó végtagjainak állása szabályos és széles. Farka lelóg, a végén enyhén fölfelé hajlik, de sohasem kunkorodik. Bőre palaszürke, sötéten pigmentált. Szőrzete közepesen durva, hullámos, merev és nem nemezesedik; színe fehér (az elefántcsontszín ma még megengedett). Marmagassága 71-75 (kanok), ill. 66-70 cm (szukák); testtömege 40-52 (kanok), ill. 30-43 kg (szukák) (1. 75. és 76. színes fénykép).

A kuvasz jó hárőrző

Kuvasz

Kuvaszportré

Küllembírálat.

A ~ban azt vizsgálják, hogy a szóban forgó eb külleme mennyire közelíti meg az ideális megjelenést, a fajtastandard előírásait.

Ált. két alapvető helyzetben történik: amikor a kutya áll, és amikor mozog. A bírálandó ebet mindkét esetben elölről, oldalról és hátulról szemléli a bíró. A bírálat módszertanilag két alapvető szempont szerint zajlik: az egyik az analizálás, amikor az egyes testtájakat részletesen és egymástól függetlenül bírálják, a másik pedig a szintetizálás, amikor az összbenyomást vizsgálják.

Elölről szemügyre veszi a bíró a fejet, a szemeket, az orrhátat, a homlok domborulatát és szélességét, a metszőfogak harapását, a füleket, a dongásságot, valamint a mellső végtagok állását. Oldalról bírálják a típust, a testarányosságot (fej, törzs és végtagok), a hátvonal lefutását, a mellkas mélységét, a végtagok szögellését és izmosságát, továbbá a fülek tűzését, a far alakulását, a faroktartást.

Hátulról látható a hát- és az ágyékszélesség, a váll kötése, a mellkas dongássága, a far szélessége, a farok tűzése, valamint a hátulsó végtagok állása. Ugyancsak ebben a helyzetben bírálható el az állat kondíciója is.

Ami az ált. megállapításokat illeti: a kutya nemessége alatt a kutya elegáns megjelenését értik, a nyak vonalának szép rajzolatát, a fej jellegzetes formáját, a hasvonal ívét, a plasztikus izomzatot, a rugalmas bőrt, a kemény, nemes állást, a tiszta színeket és a szőrzet minőségét.

A legtöbb figyelmet a fej bírálatára fordítják, mert a fajtajelleget mindig a fej juttatja leginkább kifejezésre; elbírálásának legfontosabb követelménye is az, hogy minden tekintetben megfeleljen a fajtajellegnek. A fejen tükröződik továbbá a másodlagos ivarjelleg, a vérmérséklet is.

A kutya feje lehet goromba, burkolt v. finom. Goromba v. burkolt abban az esetben, ha durva csontozatú, vastag és túlzott a bőr alatti kötőszövet. A szuka feje mindig finomabb, mint a kané, a durva fejű szuka "kanos fejű" jelzőt kap. A fajtára leginkább jellemző a testtömegekkel megfelelő arányban álló fejforma, a nemes fej; a finom fej túlságosan e keskenyedik; a kanok túl finom fejét "szukás fejnek" nevezik.

Oldalnézetben a fej lehet hosszú v. rövid; a domború orrhátat kosorrnak, a horpadt orrhátat csukaorrnak nevezik (mindkét tulajdonság öröklődik). A fej felülről nézve lehet kerek, ovális, hasáb v. ék alakú. A fülek lehetnek jól, ill. alul v. felül, valamint magasan v. oldalt tűzöttek; helyzetük szerint felállók, megtörtek v. lelógnak, nagyságuk szerint kicsik, középnagyok v. nagyok; vastagságuk szerint vastagok, húsosak v. vékonyak. A fülek állása, még inkább mozgékonysága a kutya éberségére, vérmérsékletére, nem utolsósorban intelligenciájára enged következtetni; a félénken hátracsapott fül pl. rosszindulatra vall.

A szem akkor szabályos, ha alakja, nagysága, elhelyeződése és színe jellemző a fajtára, ezenkívül arányos nagyságú a fejjel. Hiba a kidülledő ökörszem v. a mélyen benn ülő, apró disznószem.

A fogazat mindenekelőtt legyen teljes és szabályos.

A nyak és a tarkó elbírálásakor vizsgálják az illesztés szögét és irányát, az arányosságot, továbbá azt, hogy megfelelően izmos és hosszú legyen. A pásztorkutyáknál ált. hiba a hosszú nyak, az agaraknál kívánatos, a vizsláknál csak megengedett. Ha a nyak nem eléggé izmos, deszkanyaknak nevezzük; ellentéte a rövid és vastag disznónyak; mindkettő hiba.

A testalkat bírálata legalább olyan fontos, mint a fejé. Ez a bírálat nem könnyű, már csak azért sem, mert megköveteli a jó testalkat anatómiájának és hibáinak ismeretét. Az alkatot álló helyzetben és mozgás közben egyaránt vizsgálják.

A legtöbb kutya gyors, kitartó futó. Mindkét tulajdonság előfeltétele a jó csontváz, az erőteljes izomzat és szalagok (inak), a szabályos elülső és hátulsó rész, valamint az izmos hát és ágyék. A mellkasnak elegendő helyet kell adnia az intenzívebben dolgozó szív és tüdő számára, ezért jó, ha mély és dongás. A sekély mellkas főleg az idős állatnál hiba, fiatalabb korban viszont a fejlődés velejárója. Mindkét esetben "levegős" az eb, mert ilyenkor úgy tűnik, mintha túl hosszú lába lenne. A dongásság és mélység mellett lényeges tényező a mellkas hosszúsága is. A rövid és túl széles mellkas oroszlánszügyszerű, ami hiba. Ugyancsak hiba, ha a mellkas, a lapocka és a könyök mögött hirtelen belapul; ilyenkor üres szívtájékról beszélünk.

A szügy akkor szabályos, ha széles mellkas, jól fejlett, izmos váll alkotja. Hiba a keskeny szügy és bizonyos fajtáknál a kakasmell is. A törzs bírálatánál lényeges szempont a gerincvonal kiemelkedő részének, a marnak az izmossága, valamint magassága. A rövid, de magas mar púpos háttal, az izomszegény hát pedig éles marral jár. Ha a mar a lapockák közé süllyed, süppedt marról beszélünk; a süppedt mar és a laza lapocka főleg fiatal állatokon fordul elő, éppen ezért nem annyira súlyos hiba, mert megfelelő mozgatással, futtatással, vagyis az izmok fejlesztésével javítható.

A hátvonal bírálata során szemügyre veszik annak vonalát, erősségét, rövidségét, izmosságát. Minél feszesebb az összeköttetés a csigolyák között, annál szebb a hát. A hosszú v. nyerges hát a test tántorgását (himbálózását) okozhatja, gyengíti az előremozgást. Ellentéte a pontyhát, amely felfelé púposodik. Ezek a hibák ált. a kutya gyengeségének a jelei, csökkentik az állat teljesítőképességét.

Az ágyékra hasonló törvényszerűségek vonatkoznak, mint a hátra; hossza, szélessége és izmossága alkotja az állat kötését. Ha jó kötésű az állat, akkor ágyéka rövid, széles és izmos. A hosszú, keskeny, hajlott v. rosszul kötött ágyék hiba.

A far akkor szabályos, ha arányosan hosszú és széles, izmos, enyhén lejt a faroktő felé. Hiba a csapott, valamint a túlnőtt far, amelynek magassága meghaladja a marmagasságot. Ez utóbbi, ha fiatal állatról van szó, nem minősül hibának.

A farok tartása, hosszúsága, tűzése, ívelése, valamint szőrzete szoros tartozéka a fajtajelleg elbírálásának. Hiba a magasan és mélyen tűzött farok, amely rendszerint nemkívánatos faralakulással jár együtt. A mélyen tűzött farok a csapott far jellemzője.

A végtagokat elölről, hátulról és oldalról bírálják. Elölről a mellső lábak legyenek egyenesek, párhuzamosak, a talajra merőlegesek, hogy könnyen mozoghassanak, akár az inga (» Hátulsóvégtag-állások, » Mellsővégtag-állások).

A hibás lábfejek nehezítik a járást. Poros v. puha talajon hosszú ideig tartó járás okozza az ujjak szétállását (laza mancs). A laza szalagok következtében a mancsok túlságosan előreállnak. A kutyát sokat kell kemény talajon futtatni, mozgatni, hogy macskaszerű, jól zárt lábfeje legyen, kemény talpakkal.

A bírálat során különös figyelmet szentelnek a mozgásnak, az állat járásának. Annak az ebnek, amelyiknek "jól szögellt" az eleje és a hátulsó része, erőteljes a háta, izmos az ágyéka, járása térölelő, rugalmas. Járás közben a hátnak és a hátulsó résznek nyugalomban kell maradnia. A rossz ágyékú kutya imbolyog, járása bizonytalan. Ezek a hibák lépésben és ügetésben jobban észlelhetők, mint vágtában, mert a vágta meglehetősen elrejti a hibákat. A legkönnyedebb vágtájú és a leggyorsabb a minden részében tökéletesen felépített kutya; az elülső és a hátulsó rész mozgása erőteljes, az állat a mozgásban nem fárad el.

Foxterierek összevetése a ringben

A kutya hátvonalát is bírálják

Külső paraziták.

A kutyák » élősködői ízeltlábúak, amelyek vért szívnak, ill. szövetnedveket v. akár magát a bőrt eszik. ~: a bolha, a tetű, a rühatka; az ellenük való védekezés kulcsa a megfelelő megelőzés, aminek fontos feltétele az állat rendszeres ellenőrzése.

K-vitamin.

Elsősorban a véralvadásban fontos szerepet játszó protrombin termeléséhez szükséges. Hiánya a vér protrombin-szintjének csökkenéséhez, a véralvadás idejének megnyúlásához, vérzékenységhez vezethet, ezért vérzésgátló vitaminnak is nevezik.

Zsírban oldódó vegyület, felszívódásának kedvez az epe jelenléte; ezért minden olyan körülmény, amely hátráltatja az epetermelést, megváltoztathatja a táplálékban levő ~nak a bélből való felszívódását. A hiánybetegséget, amely rendkívül könnyen kifejlődhet, ~ naponkénti adagolásával lehet gyógyítani. Feltehető, hogy a bélből való felszívódása kizárólag a nyirok útján történik; ebből következik, hogy az alacsony protrombinszint ~hiány következménye lehet, amit táplálkozási hiányosság - nem megfelelő szintézis v. elégtelen felszívódás - okoz. Az alacsonyabb protrombintartalom a protrombintermelés zavarából származhat, amelyet májkárosodás vált ki.

Normális körülmények között a kutyának nincs szüksége ~ra, mivel rendszerint elegendő mennyiséget termel bélrendszerének baktériumflórája. Ebeknél tartós hasmenés után gyakran keletkezik vérzés a bél nyálkahártyáján, ami feltehetően a ~ felszívódásának elmaradása miatt alakul ki.

Labrador retriever.

Angol vadászkutya; a legenda szerint az » újfundlandi és a vidra keresztezéséből született, de ez csupán legenda, mert ilyen kereszteződés nem lehetséges. Viszonylag újkeletű fajta; 1820 tájékán került Angliába egy brit halászhajó fedélzetén. Az újfundlandi halászok figyeltek fel erre a kutyára, amelyet állítólag a hálóból kitört halak megfogására használtak. Erős viharban, amikor a vékony dobókötelet is elvitte volna a szél, ~ úszott partra a kikötésre szolgáló hajókötéllel, és ha kellett, őrizte is a hajót. Nagyon jó úszó, a jeges vizet is jól bírja; bundájáról a víz lepereg. Valamikor a XX. sz. első évtizedeiben az angol arisztokraták az eredeti újfundlandi kutyákat egyéb retriever fajtákkal, szetterekkel, pointerekkel keresztezték, e beavatkozás következményeként a ~ az eredetihez képest kecsesebb, könnyedebb, rövidebb szőrű lett. Feladata is megváltozott, vadászkutya lett; arra képezték ki, hogy a lelőtt v. megsebesített apróvadat elhozza. Napjainkban elsősorban kedvencként vált divatossá, de vakvezető és kábítószer-kereső kutyaként is megállja a helyét.

Erős felépítésű, izmos állat. Feje középnagyságú, koponyája kissé domború. Szeme barna, állkapcsa erőteljes, füle a fejéhez simulva lelóg. Nyaka izmos, háta egyenes, mellkasa mély, fara kissé csapott, hasa enyhén felhúzott. Mellső végtagjai erős csontozatúak, párhuzamosak, egyenesek, combjai izmosak, mancsa kerekded. Farka közepesen hosszú, a hegye felé elvékonyodik, majdnem vízszintesen tartja. Szőrzete sűrű, rövid; színskálája a krémszíntől a csokoládébarnán keresztül egészen a kimondottan feketéig terjed. A kanok marmagassága 55-57, a szukáké 54-56 cm; testtömege 27-32 kg (1. 77. és 78. színes fénykép).

Fekete labrador retriever

Szőke labrador retriever

Fekete labrador retriever

Szőke labrador retriever

Lajkák.

Az észak-európai tajgák, szibériai hómezők és erdők, valamint a távol-keleti vidékek ált. vadászebei. Ősi és modern legendák fűződnek nevükhöz. Spicc őseik már a bronzkorban őrizték a primitív törzsek cölöpkunyhóit, évszázadokkal később a szamojéd vadászokat kísérték veszélyes zsákmányszerző útjaikra valahol az Urál lábánál. Beváltak mint pásztorkutyák, vadászok, szánhúzók, használták őket embervédelemre, rénszarvascsordák őrzésére.

Legismertebb változataik: az » európai orosz lajka, » nyugat-szibériai lajka, valamint a » karéliai finn lajka.

Lakeland terrier.

Angol fajta, a skót-angol határvidékről származik. Kiváló munkakutya; éber, szívós, félelmet nem ismerő, kitartó, kissé durva külsejű, de nagyon intelligens. Feje arányos, szeme sötét v. mogyoróbarna. Füle V alakú, középmagasan tűzött, orrtükre fekete. Mellkasa elég széles, háta egyenes, kissé rövid. Mellső végtagjai párhuzamosak, a hátulsó testrész erős, izmos, mancsa kicsi, tömör, kerek. Farkát fölfelé tartja, de nem hajlik a háta fölé. Szőrzete sűrű, kemény; színe fekete és rőt, kék és rőt, rozsdaszínű, szürkésvörös, májszínű, kék v. fekete. A marmagasság nem haladhatja meg a 37 cm-t; a kanok átl. testtömege 7,7, a szukáké 6,75 kg.

Lakeland terrier

Laktáció » Tejelés

Laktoflavin » B2 vitamin

Landseer.

Nem más, mint az » újfundlandi fekete-fehér színezetű változata. Egyes kinológiai forrásmunkák szerint a XIX. sz. elejéig az ilyen színezetű kutyák sokkal gyakrabban fordultak elő New-Foundlandon, mint a feketék.

Némely szerző szerint a fajta ősi jellegét bizonyítja az a körülmény is, hogy a fekete típusú kutyák tenyésztése során fel-felbukkannak bronzbarna v. fehér foltos egyedek. Eszerint - ha elfogadjuk ezt az elméletet - a ~ nem új változata az újfundlandinak, hanem ez volt az eredeti és a leggyakoribb színvariáció abban az időben, amikor a fajta kialakult.

Később a fekete változat szinte mindenütt kiszorította a foltos típust, a fajta lényegében kipusztult, eltűnt. Az 1920-as években a németek újból kialakították a ~t; az újfundlandit keresztezték a bernáthegyi és a pireneusi hegyikutyával.

Elnevezését a kiváló állatfestőnek, Sir Edwin Henry Landseernek köszönheti, akinek képein, rajzain gyakran szerepeltek ~ek.

Nagy, erős, harmonikus felépítésű, az újfundlandinál valamivel magasabb kutya. Feje széles, hosszú, koponyája domború, stopja (» Arcorri hajlás) kifejezett. Orrtükre fekete, fogazata ollós harapású. Szeme barna, fülei közepes nagyságúak, lelógnak. Nyaka izmos, rövid, háta egyenes, erőteljes, széles, ágyéka feszes, fara enyhén csapott, mellkasa mély, könyökéig ér, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai hosszúak, erőteljes csontozatúak, párhuzamos állásúak. Farka hosszú, lelóg, a csánk alá ér. Szőrzete a fülén, a testén, a farkán hosszú, a fején és lábai elülső felületén rövid, hátsó felületén zászlót alkot. Színe fehér alapon fekete foltos; a fej túlnyomórészt fekete. A kanok marmagassága 70-80, a szukáké 62-72 cm; testtömege 60-70 kg.

Landseer

Lapinporokoira » Lapp pásztorkutya

Lappangási idő

(inkubációs idő). Az az időszak, amely a kórokozóknak (baktériumok, vírusok) az állat szervezetébe jutásától a » fertőző betegség első tüneteinek a megjelenéséig tart. Ez lehet néhány óra, de több hónapig is tarthat; a szervezetbe jutott mikroorganizmusok elszaporodnak, ám egyúttal az ellenük való védekezés, az ellenanyag-termelés is megkezdődik.

Az első tünetek tkp. akkor jelennek meg, amikor a szervezet védekezése már nem eléggé hatásos. A kórokozók elárasztják a kutyát, amelyen hamarosan különféle ált. tüneteket (lázat, étvágytalanságot, gyengeséget stb.) vehetünk észre.

Az egyes fertőző kutyabetegségek lappangási ideje a következő: » Aujeszky-féle betegség: 3-6 nap; » szopornyica: 3-7 nap; » parvovírusos bélgyulladás: 4-10 nap; » fertőző májgyulladás: 2-6 nap; » leptospirózis: 5-14 nap; » veszettség: 15-60 nap.

Lappföldi spicc

(Lappälndska Spets). Svéd fajta; eredete eléggé homályos, valószínűleg a régi É-i vadászebek és a vikingek által behozott juhászkutyák keverékeiből származik. Használják rénszarvascsordák együtt tartására, terelésére, házak, sátrak őrzésére.

Feje a fülei között széles, az arcorri rész kissé rövid, az orrhegy felé elkeskenyedő, szeme kerek, meglehetősen nagy, sötétbarna, füle hegyes, rövid, felálló. Teste téglalap alakú; háta egyenes, végtagjai erősek. Farka közepesen hosszú, sűrű szőrzet borítja. Szőrzete dús, sűrű; a nyakán gallért alkot. Színe medvebarna, fekete, barna és fehér. Lehet egy- v. többszínű. A kanok marmagassága 45-50, a szukáké 40-45 cm; testtömege 20 kg.

Lappföldi spicc

Lappländska Spets » Lappföldi spicc

Lapp pásztorkutya

(Lapinporokoira). Finn fajta; engedelmes, barátságos, kellemes megjelenésű kutya. Rénszarvasok őrzésére használják. Tkp. a » spiccek családjába tartozik. Hosszú szőrű változata a Lapinkoira. Középtermetű, erőteljes csontozatú, izmos eb. Feje elhegyesedő, koponyája széles. Stopja (» Arcorri hajlás) közepes, orrtükre fekete. Fogai nagyok, ollós harapásúak. Szeme sötétbarna, élénk, értelmes tekintetű. Füle kicsi, hegyes, felálló. Nyaka lebernyeg nélküli, izmos, háta egyenes, ágyéka feszes, fara erőteljes. Végtagjai párhuzamos állásúak, jól izmoltak. Farka közepesen hosszú, lelóg, végét kissé fölemeli. Szőrzete kemény szálú, rövid, sűrű. Színe fekete rajzos, olykor fehér jegyekkel a nyakon, a szügyön, valamint a lábain. A kanok marmagassága 49-55, a szukáké 43-49 cm; testtömege 26-30 kg.

Látás.

A ~ szerve a » szem. A szemgolyó három hártyája közül a rostos hártya a külső hártya, ennek elülső harmada átlátszó és domború, ez a szaruhártya: óraüveghez hasonlóan illeszkedik a kétharmadát képező vastag ínhártya árkába. Középső hártyája a szőlőhártya, amely három részből áll: az érhártyából, a sugártestből és a szivárványhártyából, ennek közepén levő lyuk a pupilla, amelynek nagysága, tágassága a fény erősségétől függően változik. A szem belső hártyája az ideghártya, ennek idegrostjai hátrafelé haladva a látóideggé egyesülnek és a ~i ingereket továbbítják az agyvelőbe. A szemgolyó viszonylag nagy részét képezi az üvegtest, amelynek elülső árkába illeszkedik a szemlencse, a lencse és a szivárványhártya között van a hátulsó szemcsarnok, a szivárványhártya és a szaruhártya között van az elülső szemcsarnok, bennük átlátszó csarnokvíz van.

A szemgolyót a szemüregben levő szemizmok mozgatják; védelméről az alsó és a felső, valamint a belső szemzugban található harmadik szemhéj gondoskodik. A szemhéjak belső felületét takaró nyálkahártya az úgynevezett kötőhártya, ez részben a szemgolyóra, valamint a harmadik szemhéjra is átterjed. A szemhéj szélén szempillák akadályozzák meg, hogy por v. más idegen test jusson a szembe. A könnymirigy termeli a könnyet, amely a szemgolyót nedvesen tartja, és a kötőhártyába jutott idegen testet kimossa. A könny a belső szemzugban vékony csatornán át az orrüregbe is lefolyhat.

A szembe hatoló fénysugarak a szaruhártyán, a pupillán és a lencsén áthaladva az ideghártyára (retinára) jutnak, és ott képpé egyesülnek. A kutya retinája mögötti érhártyában színes, fényvisszaverő réteg található, amelyről a visszavert fénysugarak másodszor is a retinára jutnak s ezáltal erősítik a fényhatást. Ez a visszavert fény okozza, hogy a kutya szeme gyenge fényben villog. A retinában sok millió fényérzékeny érzősejt (receptor) található; a látósejtek nyúlványai - a csapok és a pálcikák - fogják fel a fényt és érzékelik a különböző színeket. A retinán keletkező kép az agyba jut úgy, hogy minden egyes csap és pálcika csúcsáról egy-egy vékony fonál indul, amelynek vége ágacskákra oszlik. Ezek az ágacskák három egymásba kapcsolódó idegsejt segítségével továbbítják a képet az agy felé. Amikor elhagyják a szemet, ezek az idegsejtek köteggé egyesülve haladnak az agy felé. Ez a köteg kb. 1 millió idegsejtből álló látóideg. Vastagsága kb. 1 mm.

A retinában elhelyezkedő csapok és pálcikák különleges vegyületeket tartalmaznak; ezek a fény hatására átalakulnak. Az egyik vegyület a piros színű rodopszin, a másodpercek tört része alatt sárga v. teljesen színtelen lesz, de ugyanolyan rövid idő alatt visszanyeri eredeti színét és újra képes a folyamatot elölről kezdeni; ezzel teszik lehetővé a csapok az állat tisztán látását.

A rodopszin elszíntelenedésekor, ill. színváltozásakor a csapok minden másodpercben millió és millió ingert (impulzust) továbbítanak a látóidegen keresztül az agyvelőnek. Ezeket a jelzéseket, idegimpulzusokat az agy átalakítja, és az állat ily módon szerez tudomást környezetéről.

Látás

A szélsőségesen oldalfekvésű szemű kutyafajták látómezeje 270 fokos, az előrelátó ebeké "csak" 200 fokos, ám még ez utóbbi is kétszerese az ember látómezejének

Lavinakutya.

A ~ ált. » német juhászkutya; nem azonos a nagy testű » bernáthegyi kutyával és a munkája is más. Ha lavinaomlást jelentenek valahol az Alpokban v. más téli sí-, ill. turistaparadicsomban, a hegyi mentők speciális hátizsákba rakják erre a célra különlegesen kiképzett kutyájukat, és elindulnak a szerencsétlenség helyére. A kutyáknak ott az a dolguk, hogy ha emberszagot éreznek, jelezzenek v. ásni kezdjenek. Ez sokszor csak akkor sikerül, ha a hóréteg nem túlságosan vastag; ilyenkor azon a helyen, ahol a legerőteljesebben érzik a szagot, mellső lábaikkal szaporán ásni kezdenek, jelezvén, hogy ott fekszik az áldozat. Ha azonban túlságosan vastag a lavinaréteg, akkor a szondázás után látnak munkához a kutyák; addig kaparnak, ásnak, amíg egy bakancsos láb, hátizsák v. sapkás fej elő nem bukkan.

Régebben egyébként a hegyi mentők ált. vékony acélrudakkal szondázták végig a lavinaomlás helyét, és várták, mikor akadnak a rudak végén levő apró horgok valamilyen ruhaneműbe. Amikor ennek legkisebb jelét tapasztalták, azonnal elővették a lapátot, hogy a hóréteget a szerencsétlenül jártak fölül eltávolítsák. Ez a munka azonban nemcsak fáradságosnak, de hosszadalmasnak is bizonyult, és előfordult, hogy a betemetettekhez már későn jutott el a levegő és a segítség, ezért került sor kutyák betanítására és alkalmazására. Ezek a nagyszerű négylábú hegyi mentők ugyanis még 6 m vastag hótakaró alatt is pillanatok alatt felfedezik a lavina által betemetett ember szagát.

Láz.

A különböző baktériumos és vírusos fertőzések, valamint egyes idegrendszeri betegségek kísérőjelensége, amely nem csupán magasabb testhőmérsékletben, hanem bizonyos szervi jelenségekben is megnyilvánulhat. Tünetei: bágyadtság, étvágytalanság, fényes szemek, fokozott szomjúság, szapora légzés és érverés, izomremegés, hűvös végtagok, testtömegcsökkenés és nem utolsósorban a normálisnál magasabb testhőmérséklet.

A ~ a különböző betegségektől függően lehet folytonos, alábbhagyó, váltakozó, visszatérő; így jelentős segítséget nyújt a diagnózis felállításában. Előfordulhat, hogy a magas hőmérséklet hirtelen, órák, esetleg egyetlen nap alatt megszűnik, de az is lehetséges, hogy napról napra fokozatosan csökken. A ~at ún. lázkeltő anyagok okozzák, amelyek a vérben találhatók; pl. a mikroorganizmusokon kívül a testidegen fehérjék.

Az egészséges, pihenő kutya normális testhőmérséklete 38-38,5 °C; ez az érték azonban nem állandó, számos külső és belső körülmény megváltoztathatja. Bizonyos ingadozásokat mutathat a nap egyes szakaszaiban: délután, ill. este esetleg magasabb, mint reggel, éjjel pedig a legalacsonyabb, ezért inkább a reggeli adatok a mérvadóak, hiszen az esti magasabb hőmérsékletnek különféle okai lehetnek. Az erőteljes mozgás hatására a kutya hőmérséklete 3-4 tizeddel, sőt egy egész fokkal is emelkedhet, nagy mennyiségű hideg víz elfogyasztása után pedig csökkenhet.

A fiatal állatok hőmérséklete magasabb, mint az idősebbeké. Ezért nem ad aggodalomra okot, ha a kölyökkutyában 39 °C-ot mérünk, ez nála teljesen normális hőmérséklet. A » vemhesség alatt a szuka hőmérséklete kissé emelkedhet, közvetlenül a fialás előtt egy-két nappal viszont 37 °C-ra csökken. Azt is kevesen tudják, hogy a szukák hőmérséklete ált. néhány tized fokkal alacsonyabb lehet, mint a kanoké.

A 40 °C-os ~ ált. fertőző, vírusos megbetegedéseket jelez (azért használjuk a "jelez" kifejezést, mert a ~ mint előjel, már a tünetek kialakulása előtt tudtunkra adja, hogy a kutya beteg). Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy a ~ a szervezet részéről a betegség leküzdését szolgálja. Nem véletlen, hogy Hippokratész "tisztítótűznek" nevezte, hiszen akadályozza a kórokozók szaporodását, ily módon fékezi v. megszünteti a betegség elterjedését az egész szervezetben. Ez természetesen nem mindig sikerül; a hosszan tartó, magas ~ annyira legyengítheti az állat szervezetét, hogy gyakran ez a későbbi elhullás oka. Éppen ezért, ha a hőmérő higanyszála veszélyesen magasra kúszik, ne próbáljuk az állatot magunk gyógyítgatni, hanem a legrövidebb időn belül vigyük állatorvoshoz.

Az alacsony hőmérséklet (kevesebb mint 37 °C) - hacsak nem négyhetesnél fiatalabb kölyökkutyáról van szó - ugyancsak rendszerint az elhatalmasodó betegség jele, amely könnyen életveszélyessé válhat.

Laza alkat » Alkat

Laza mancs » Mellső végtagok

Lázmérés.

A kutya testhőmérsékletét végbélbe vezetett hőmérővel állapíthatjuk meg; a lázmérő enyhén bevazelinozott végét körülbelül 3 cm mélyre bedugjuk az állat végbélnyílásába és 3-4 percig otthagyjuk. A végbélproblémákkal küszködő szukák lázát a hüvelyükben is megmérhetjük. Az állatok testhajlataiban (comb, hónalj) végzett hőmérőzés viszont nem elég megbízható. ~ közben ügyelni kell arra, hogy az állat - különösen a túlságosan ideges, agresszív - ne izegjen-mozogjon, mert a hőmérő könnyen beletörhet a végbelébe. A beteg állat hőmérsékletét ált. naponta kétszer - reggel és késő délután v. este - ellenőrizzük.

Lázmérés

Lebernyeg.

A kutya nyakán alul lelógó bőrkettőzet, amely a küllemét nagymértékben rontja.

Légszimat.

A kutyák az egészen friss nyomokat gyakran felemelt fejjel, magasra tartott orral követik; az ilyen pózban kereső ebekre mondják azt, hogy ~tal dolgoznak. Ennek a jelenségnek többnyire az az oka, hogy a követendő ember v. állat egész testfelületéről folyamatosan áramlanak bizonyos szagrészecskék, amelyeknek egy része még akkor is a levegőben lebeg, amikor a kutya megkezdi a » nyomkövetést. Ezeknek a lebegő részecskéknek az érzékelése az állat számára jóval könnyebb és kényelmesebb, mint a talajon található szagnyomok keresése.

Légzés.

Az anyagcsere-folyamatokhoz, valamint a munkavégzéshez szükséges oxigénnek a levegőből való felvétele.

Az emlősök ~típusai: hasi, mellkasi és bordahasi ~; a kutya nyugalmi helyzetben ált. hasi ~t végez; mélyebb ~nél a levegővétel bordahasivá válik; mellkasi ~t csak ~i zavarokban szenvedő kutyán figyelhetünk meg. A ~szaporasága 0-30 között változik percenként.

A légzőszervbe (tüdőbe) a légcsere juttatja be a friss levegőt; a külső ~ a légzőszerv gáztartalma és a testfolyadék között; a belső ~a testfolyadék és a szövetek között megy végbe. A légcsere az egész levegő áramlását jelenti, a külső és a belső ~ pedig csak az oxigén és a szén-dioxid ellentétes irányú diffúzióját, a gázcserét hozza létre. A gázokat a keringési rendszer szállítja.

A kutya ~ében a mellkas és a has izmai, az ún. légzőizmok vesznek részt, de a főszereplő a rekeszizom: ha elernyed, kúpszerűen bedomborodik a mellüregbe, ezáltal összeszűkíti annak légmentesen zárt terét, és a tüdőben levő levegőt kipréseli. Be~kor megfeszül, kiegyenesedik, a mellkas térfogatát megnöveli, a mellüregben negatív szívóhatás lép fel, és a tüdőbe beáramlik a külső, nagyobb nyomású levegő. Ha a megterhelés fokozódik (pl. futás közben), a szervezet oxigénszükséglete megnövekedik, a normális ~sel bejutó oxigén ilyenkor nem elég, a többlet szén-dioxidot sem képes leadni a vér, ezért annak szintje emelkedik. Ez a folyamat hat a légzőközpontra, amely meggyorsítja a ~t, emelkedik a légvételek száma. Ezért erőteljesebb munka v. futás közben a kuty