Ugrás a tartalomhoz

Faépítés

Andor Krisztián, Bejó László, Hantos Zoltán, Józsa Béla, Karácsonyi Zsolt, Oszvald Ferenc Nándor, Sági Éva, Szabó Péter, Wehofer Valéria

Educatio Társadalmi Szolgáltató Nonprofit Kft.

Tetők

Tetők

Tetőszerkezetek többféle szempont szerint lehet csoportosítani. Első szempont a tetősíkok vízszintessel bezárt szöge (hajlásszög) szerint lehet. A lapostető hajlásszöge 1-2°, ami a csapadékvíz elszivárgásához szükséges. A lapostető erőjátékát tekintve még a födémek közé tartozik. A másik nagy csoport a magastető. Ezen belül elkülöníthető az alacsony hajlásszögű magastető (10-15°-ig), és a hagyományos értelemben vett magastető. Alacsony hajlásszögű magastetőket alkalmaznak ipari épületekhez, így azok gyakran készülnek acél, esetleg vasbeton szerkezettel. Magastetők inkább lakó- és közösségi épületek építésénél használatosak, leginkább faszerkezettel készülnek.

lapostető, alacsony hajlásszögű tető, magastető

Ácsolt tetők

A magastetők hagyományosan faszerkezetből készülnek. A magastetőket kétféle szempontból lehet elkülöníteni: a tetőgeometria és a teherhordó rendszer szerint. A tetőgeometriát tekintve sokféle tető létezik: a nyeregtető, a kontyolt tető, a csonkakontyolt tető, az oromzatos kontytető, a sátortető, a toronytető. Több hajlásszögű tető a manzárd-tető, a fűrészfog-tető. Íves tetőfelületek adódnak a dongatetőn, a kúptetőn, a gömbkupolán, a hagymakupolán.

tetőtípusok geometria szerint
tetőgeometria részei
Tetőelemek elnevezése

Általános ismertetés

A teherhordó rendszer szerinti csoportosítás előtt tisztázni kell a tetőszerkezet alkotó elemek elnevezéseit, funkcióit. Szarufa a tetősíkban fekszik, és a héjazat terheit közvetlenül hordja. A tető élét képző szarufa az élszaru, a hajlatot képző szarufa a hajlatszaru. Szelemen a szarufákat közvetlenül alátámasztó vízszintesen futó elem. Szelemeneket az elhelyezkedésük szerint többféle névvel illethetjük: a legalsó szelemen a talpszelemen, ami a fal, koszorú, stb. tetején fekszik, a gerincszelemen (taréjszelemen) a tető gerincvonala alatt fut végig, illetve a középszelemen (derékszelemen), ami a tetősík valamilyen köztes magasságában helyezkedik el. Oszlop (székláb) a szelemenek alátámasztását végzi. A sárgerenda abban különbözik a talpszelementől, hogy az nem a szarufa, hanem a kötőgerenda alátámasztását végzi. Kötőgerendának nevezzük a tetőszerkezet háromszögének alsó, összekötő oldalát képző, viszonylag nagy keresztmetszetű gerendaelemet. Torokgerendának nevezzük a szarufákat nagyjából középmagasságban összekötő gerendát. Ugyanezt két pallóelemből készítve fogópárnak hívjuk. A fogópár a gerincszelemen alatt kakasülőnek nevezendő. Könyökfa (karpánt) a vízszintes elemeket, pl. a szelement támasztja meg alulról, általában valamilyen függőleges elemnek támaszkodik, ami lehet egy oszlop, vagy egy fal is. A dúc valamilyen álló alkatrészt, pl. oszlopot támaszt ki, rendszerint egy vízszintes elemnek támaszkodva, ami lehet egy szelemen, vagy akár a födém is. Képzeljük el a tetőt egy vízszintesen fekvő, háromszög alapú hasábnak. Ennek a hasábnak egy olyan szelete, ahol a szarufapár helyezkedik: a szaruállás. Ha a tetőszerkezet úgy épül fel, hogy az egyes szaruállások nem egyformák, hanem minden negyedik-ötödik szaruállás erősebb, merevebb szerkezetet kap, akkor azokat főszaruállásoknak, a köztes szaruállásokat pedig mellékszaruállásoknak nevezzük.

szaruállás, főszaruállás, mellékszaruállás

A tetőszerkezetek szerkezetileg két nagy csoportba sorolhatóak: a szarufás fedélszékek, és a szelemenes fedélszékek. A szarufás fedélszékek esetén minden szaruállás egyforma, míg szelemenes fedélszékek esetén megkülönböztetünk fő- és mellékszaruállásokat. A fő szaruállások erőjátéka határozza meg a szerkezet elnevezését. A szarufás fedélszékek között a legegyszerűbb a típus az üres fedélszék. Ez csupán egy szarufapárból, és egy kötőgerendából áll. Kiegészítésként a fal tetején végigfut egy teherelosztó pallóelem, amit itt sárgerendának nevezünk. Ha olyan zárófödémre készül, ami képes vízszintes erők felvételére, akkor a kötőgerenda elhagyható, helyette talpszelemen kerül a fal éleire, és a szarufák erre kapcsolódnak. A talpszelemen nem azonos a sárgerendával, mert a talpszelemen a szarufák vízszintes terheit is közvetíti a födémre, míg a sárgerenda csupán a szaruállások függőleges terheit osztja el a falon. A következő típus a torokgerendás fedélszék. Ez az üres fedélszéktől a torokgerenda beiktatásában tér el. Ezek a fedélszéktípusok hagyományosan viharléccel vannak merevítve. Ez annyit tesz, hogy a szarufák alsó síkján egy deszka vagy léc van átlósan felszegezve. A szemközti oldalakon átlósan elhelyezve ezek a lécek kellően merevítik az amúgy kis tetősíkokat. Ha a tetőtér beépítése során a viharléc akadályozza a belső burkolat kialakítását, akkor ajánlatos a „viharszalag” néven kapható lyuggatott fémszalag használata, ami néhány milliméteres vastagságával egyaránt tehető a belső szerelő lécváz alá, vagy a külső síkra.

üres fedélszék

Szelemenes stetők

A szelemenes fedélszékek lényege, hogy néhány kinevezett szaruállás megerősítésével egy alsó tartószerkezet (tetőszék) készül, amiket szelemenek kötnek össze. A tetősík úgy alakul ki, hogy az összekötő szelemenekre fektetik a szarufákat. Ennek a legegyszerűbb formája az ollós fedélszék. Ollós fedélszék esetén a főszaruállásokban dupla szarufákat találunk, kötőgerendával összefogva. A duplán álló szarufák gerincénél egy fűrészbak-hoz hasonló támaszték alakul ki, amire a gerincszelemen felfektethető. Nagyobb fesztávok esetén a kettős szarufa közé egy-egy középszelemen is kerülhet. Ezt kis fatuskóval lehet megtámasztani. Ollós fedélszék szelemenjei átlósan állnak. Mellékszaruállásokban csak a szarufapár található, esetleg kakasülő.

ollós fedélszék

A szelemenes fedélszékek következő típusa a széklábas, székállásos fedélszék. Ez a kötőgerendás főszaruállásokban oszloppal (székállással) megtámasztott szelemenes szerkezet az állások száma szerint van elnevezve. Az egyállásos fedélszék csak gerincszelemennel rendelkezik, így egy oszlopsorral van alátámasztva. A kétállásos fedélszék a kétoldali középszelemenek alátámasztásáról kapta a nevét. A háromállásos fedélszékben közép-, és gerincszelemenek egyaránt vannak. A székállások megtámasztását dúcok végzik, amik háromállásos fedélszék esetén nem csak a középszelemen alatti széklábakat, hanem továbbfuttatva a középső székállást is támasztják. A dúcok mellett a szelemenek alatt elhelyezett fogópárok is nagy szerepet kapnak a szerkezet merevítésében. A hosszanti merevítés a székoszlopok és a szelemenek közé, rendszerint 45°-ban elhelyezett könyökfák feladata. Ezek a könyökfák a merevítés mellett a szelemenek támaszközének csökkentésére is alkalmasak. A mellékszaruállásokban a szarufapárok találhatóak, esetleg fogópáros, kakasülős merevítéssel. A fogópár rendszerint akkor kerül minden szaruállásba, ha a tetőtér beépítésre kerül, és szükség van egy hordozófelületre a mennyezethez.

egyállásos/kétállásos fedélszék
háromállásos fedélszék

Nagyobb, alátámasztás nélküli tetőszékek készíthetőek függesztőművel is. Ennek lényege, hogy a székoszlopok húzóerők felvételére alkalmas vasalattal vannak a kötőgerendához rögzítve. A szelemenekből eredő teher a ferde dúcokon adódik át a kötőgerendának, amiben kismértékű nyomaték, és jelentős húzás ébred. Az oszlop(ok)ban a dúcok nyomásával szembeni húzóerő ébred, amivel mintegy megemeli(k) a kötőgerendát. A kettős függesztőmű erőjátéka csak akkor tud kialakulni, ha a függesztőoszlopokat egy merev, nyomásbíró gerendával, a mellszorítóval kötjük össze.

egyszeres/kétszeres függesztőműves fedélszék

Beépítetlen, laposabb hajlásszögű tetőszerkezetekhez használatos a bakdúcos fedélszék. A bakdúcos fedélszék lényege, hogy az épület középső főfaláról ferde székoszlopokkal támasztja alá a középszelemeneket. A ferde székoszlopok kaphatnak dúcolást, de nem jellemző. Amennyiben nincs olyan főfal, amire a ferde székoszlopokat le lehetne támasztani, jó megoldást nyújthat a kötőgerenda vissza visszafüggesztése a gerincszelemenhez. Ekkor egy, az egyszeres feszítőművet kiegészítő rácsostartót kapunk. A rácsostartó tetőszerkezet egy lakóépület esetén ugyanolyan rétegrendi kialakítást kap, mint egy ácsszerkezet. A szarufákat itt a rácsostartók felső öve adja. Erre kerül a merevítő deszkázat, és a héjaznak megfelelő rétegrend.

a bakdúcos fedélszék és az egyszeres függesztőmű kombinációja

Rácsostartó tetők

A felgyorsult építési igényeket, és a megváltozott lakáskultúrát jól követi, és emiatt nagyon elterjedőben van a rácsostartós tetőszerkezet. Nagyfokú üzemi előregyártása révén leegyszerűsített helyszíni szerelőmunkát igényel, és hasznosítatlan padlásterek esetén nagyon gazdaságos megoldást nyújt. A hasznosítatlan padlástereken nincs födémteher, így egy egyszerű, önhordó mennyezet elegendő. Ezt a rácsostartó alsó övéből, gipszkarton burkolattal egyszerűen és gazdaságosan ki lehet alakítani. A rácsostartóból készített zárófödémben elhelyezhető a mai kor követelményeinek megfelelő hőszigetelés is. Szükség esetén kisebb rakodófelületek kialakíthatóak, de ezek csak néhány háztartási holmi elhelyezésére alkalmasak. Rácsostartóból kialakítható tetőtérbeépítéses tetőszerkezet is. Ezek már nagyobb keresztmetszetű elemekből állnak, illetve sűrűbb kiosztással helyezendőek. A szerkezet itt is nagy üzemi előkészítettségi fokkal készül, építése gyors. Elterjedése a mai napig nem jelentős.

rácsostartó, szeglemez

A rácsostartó tetőszerkezetet alkotó elemek háromszög, téglalap, vagy trapéz alakúak. A körbefutó, rendszerint egy darabból, esetleg hossztoldással készülő, általában nagyobb keresztmetszetű elemeket övrudaknak, míg a belső alkatrészeket rácsrudaknak nevezik. A rudak összekötése többféleképp történhet. A legelterjedtebb megoldás a szeglemezes kapcsolat. A szeglemezes kötés palló keresztmetszetű alkatrészek egy síkban, és tetszőleges szögben történő kötésére fejlesztették ki. Az egyes elemeket tompa illesztéssel egymáshoz ütköztetik, majd a szeglemezeket kétoldalról bepréselik. A szeglemezes kötés előírásai kiterjednek az összekötendő alkatrészek minőségére, nedvességtartalmára, keresztmetszeti eltérésére, az illeszkedési hézagra. A kétoldali préselés hidraulikus présekkel történik, aminek teljesítmény függvényében több típusa is van: a kisméretű C-prés, ami egy függesztett, patkó alakú hidraulikus pillanatszorító, a közepes méretű kerekes patkóprés, és a nagyméretű présasztal.

C prés
Kerekes patkóprés
présasztal

A rácsostartó tetőszerkezetet alkotó elemek háromszög, téglalap, vagy trapéz alakúak. A körbefutó, rendszerint egy darabból, esetleg hossztoldással készülő, általában nagyobb keresztmetszetű elemeket övrudaknak, míg a belső alkatrészeket rácsrudaknak nevezik. A rudak összekötése többféleképp történhet. A legelterjedtebb megoldás a szeglemezes kapcsolat. A szeglemezes kötés palló keresztmetszetű alkatrészek egy síkban, és tetszőleges szögben történő kötésére fejlesztették ki. Az egyes elemeket tompa illesztéssel egymáshoz ütköztetik, majd a szeglemezeket kétoldalról bepréselik. A szeglemezes kötés előírásai kiterjednek az összekötendő alkatrészek minőségére, nedvességtartalmára, keresztmetszeti eltérésére, az illeszkedési hézagra. A kétoldali préselés hidraulikus présekkel történik, aminek teljesítmény függvényében több típusa is van: a kisméretű C-prés, ami egy függesztett, patkó alakú hidraulikus pillanatszorító, a közepes méretű kerekes patkóprés, és a nagyméretű présasztal.

Hőszigetelés

A mai tetőszerkezetekkel szembeni követelmények szempontjából a hőszigetelés és a hőtárolás jelenti a legkomolyabb kihívást. Ezzel párhuzamosan biztosítani kell a páratechnikai megfelelőséget, a tűzállóságot, hangszigetelést. A statikailag szükséges méretű szarufák közti hőszigetelés mára alig teljesíti a hőszigetelt tetősíkkal szemben támasztott hőszigetelési követelményeket. Kiegészítő hőszigetelés szükséges. Ez a kiegészítő hőszigetelés a falszerkezetekhez hasonlóan történhet külső oldali, és belső oldali megoldásokkal egyaránt. Belső oldali kiegészítő szigetelés szerelő lécváz közé fektetett ásványgyapot, üveggyapot, vagy cellulóz alapú szigetelés. A párazáró réteget érdemes a szerelő lécváz alá tenni, hogy azt a villanyszerelési vezetékezéssel ne kelljen megszakítani. Ügyelni kell azonban arra, hogy a párazáró fólia belső oldalára csak a hőszigetelés összvastagságának ötöde kerülhet. Amennyiben vastagabb, pl. 8, vagy akár 10 cm-es szerelő lécváz kerül felszerelésre, úgy a párazáró fólia a léc és a burkolat közé kerüljön. A tetőtérben különösen ajánlatos a kétrétegű burkolatok használata, hiszen ott a ferde tetősíkok fokozottabb napterhelése miatt jóval nagyobb szükség van a hőtárolótömegre. A külső oldali hőszigetelés legegyszerűbb megoldása, ha a tetőszerkezetet merevítő borítás nem a hagyományos deszkaréteg (bár az is figyelembe vehető, mint hőszigetelés), hanem erre a célra alkalmasabb, teherhordó (de legalábbis önhordó) szigetelő farostlemez. Ez általában nút-féderes táblákban kapható, vastagsága 1,5-3 cm körüli. A hatékonyabb megoldás a borításre fektetett, ú.n. szarufák feletti szigetelés. Ez lehet párnafák közé fektetett üveg-, vagy ásványgyapot paplan, de a párnafák hőhídját a terhelhető hab- vagy farostlemezek alkalmazásával tudjuk megszüntetni. Ezek a végigfutó ellenlécek átcsavarozásával rögzíthetők. Egyes hosszában fektetendő poliuretán hab szigetelések perforált fémprofilokkal rögzíthetőek, amik azután egyből cseréplécként működnek. Bármelyik megoldás kerül beépítésre, gondoskodni kell a héjazat alátétszigeteléséről. Ez páraáteresztő tulajdonságú, rendszerint üvegszövet-erősítésű, ú.n. tetőfólia alkalmazásával érhető el. Ezután következik az ellenléc, ami (különösen a vastagon szigetelt tetősíkok esetében) inkább 5-8 cm magas, hogy a héjazat alatti légrétegben a ventiláció folyamatos legyen. 39. ábra – szigetelt szarufaköz, vékony belső oldali kiegészítő szigeteléssel, külső oldali szigetelő borítással

Hőszigetelés a tetőszerkezetben

Héjazatok

Az egyes héjazati anyagok különböző rögzítő szerkezetet igényelnek. A családi házakon általában pikkelyfedések készülnek, vagyis a tetősík befedése kis táblákból, átfedéssel készülő elemekkel történik. A legismertebb héjazat a cserépfedés. A cserép anyaga lehet agyag, kerámia, beton. A cserepek alatti rögzítő szerkezet a cserépléc. A cserepek akasztó kampója ezeken a cserépléceken akad fel. Szükség esetén a cserép szeggel, csavarral, dróttal van még biztosítva, ezek alkalmazásáról az egyes cseréptípusok műszaki adatlapjai rendelkeznek. A cseréplécek távolsága függ a cseréptípustól, és az alkalmazott fedéstípustól. A húzott eljárással készülő hódfarkú és téglány cserepek kettős (egyenletes, kétszeres átfedésben rakott) fedéssel, vagy koronás (eltolt, kétszeres átfedésben rakott) fedéssel rakhatóak. Itt a cseréplécek távolsága kicsi, 25 cm körüli. Ennél a típusnál az átfedés mértéke tágabb határok között változtatható, így a cserépléc-távolsággal a szarufahossz menti egyenletes elosztás kivitelezhető. A hornyolt cserép hosszanti élén az átfedést segítő horony található, így ennél a típusnál már nem kell a kétszeres átfedést biztosítani. A léctávolság azonban (nagyjából 28-32 cm) között itt is változtatható. A sajtolt cserepek általában magasabbak, ívesebb felületűek, és nagy eltérés az egyszerűbb típusoktól az, hogy nem csak a hosszanti oldalán, hanem a keresztoldalakon is található illesztőhorony. Emiatt a cseréptávolság már szigorúan betartandó. A cserép horonykialakításának függvényében van egy kis tűrése az átfedésnek, ez azonban az csak néhány milliméterre tehető. A betoncserepek építéstechnológiája a sajtolt cserepekével azonos.

hódfarkú cserép koronás fedéssel

A palafedés természetes, hasított palakőből készül, nagyon drága, de nemes, tartós, és emiatt elegáns fedőanyag. A műpala valamilyen szálas ásványi őrlemény és kötőanyag kombinációjával készül. A sötétszürke természetes palával ellentétben többféle színben kapható. A ’60-as-’70-es évek nagy sikerű fedőanyaga az azbesztpala volt. Az akkori szürke, vagy anyagában színezett bordó azbesztpala azonban mára a rákkeltő anyagok tiltólistájára került. A palafedés szintén cseréplécekre való fektetéssel történik. A palát palaszegekkel rögzítik, és a tompa illesztések révén kettős átfedést alakítanak ki. A palafedés a palák alakjától függően többféle mintát vehet fel. A léctávolságot a palák mérete, és fektetési mintája befolyásolja.

természetes palafedés

Napjaink elterjedt héjazati anyaga a bitumenes zsindely. A bitumenes zsindely nagyon széles szín- és mintaskálával kapható. Általában 80-100 cm hosszú, egy rétegnyi csíkokban gyártják, amiket kettős fedéssel készítenek. A összefüggő hordozófelületet igényel. Ez a felület lehet OSB tábla, vagy deszkázat is. A vékony, és sima felületű zsindelyfedés minden egyenetlenséget megmutat, így a hordozófelület kialakításánál különös odafigyeléssel kell eljárni. A zsindely hordozófelülete nem lehet azonos a szarufák felső síkjára helyezett borítással. Hőszigetelt tetőterek esetén a héjazat alatti átszellőztetést mindenképp biztosítani kell. Ezt úgy lehet elérni, hogy a szarufák felső síkjára kerül az alátétfólia, majd az ellenlécek felett kerül kialakításra a hordozófelület. Ügyelni kell arra, hogy az alkalmazott palaszegek ne üssék át a szarufákon fekvő tetőfóliát.

A fémlemez-fedés alatti szerkezet előkészítése azonos a bitumenes zsindelyével. A hordozófelület alatt ki lehet alakítani a szükséges kiszellőzést. A fémlemezfedés már nem a pikkelyfedések, hanem a nagyelemes fedések közé tartozik. A fémlemez fedőanyagot általában 70-80 cm széles szalagokban gyártják, amiket hosszú tekercsekben lehet kapni. A tekercsekből a tetősík magasságának megfelelő darabokat vágnak le, majd hosszanti éleit tálcaszerűen felhajtják. Ez a felhajtás már megakadályozza, hogy a tekercsben állt lemez visszacsavarodjon, és a lemez rögzítését is lehetővé teszi. A lemez rögzítésére korcolással történik. Ehhez előzetesen kis tartófüleket (férceket) kell a hordozófelületre rögzíteni. Fércek között megkülönböztetünk csúszófércet (ami leszorítja a lemezt, de engedi a szabad hőtágulást) és állófércet (ami a lemez lecsúszását is megakadályozza). Ezek száma és elhelyezése leginkább a tetőhajlás és tetősík magasságának függvénye. A lemez felhajtott élei jobbról-balról neki vannak ütköztetve a férceknek, majd speciális visszahajtó szerszámmal (ami lehet kézifogó, vagy korcológép) a lemez éleit és a férc fülét egylépésben összecsavarják (korcolják). A visszahajtás módja szerint megkülönböztetünk derékszögű korcot, és kettős korcot. A korcolás előtt a két lemez csatlakozó felületeire tömítőszalagot ragasztva a fedés teljesen vízzáróvá tehető. Fémlemezből is készíthető pikkelyfedés, az azonban a palafedés technikájával analóg módon, összefüggő hordozófelületen készül.

A fazsindely 1-2 cm vastag, 6-15 cm széles, 30-50 cm hosszú, fűrészelt, vagy hasított fa frízekből készített fedőanyag. Az alapanyaga tájegységenként változó: vörösfenyőtől, tölgyön keresztül a cédrusig. Fontos, hogy tartós, időjárásálló fafajból készüljön. A fazsindely-fedés jellegzetes fedőanyaga az oroszországi, tátrai, és erdélyi fatemplomoknak, boronafalas épületeknek. Ma néhány vállalkozás hazánkban is kínál zsindelyfedést. Általában nem csak kereskedelemmel, hanem kivitelezéssel is foglalkoznak. A fazsindely nagy odafigyelést, és szakértelmet követel meg. Többféle típusa van: a hasított, az egyoldalt hasított, és a mindkét oldal fűrészelt. A hasított típusok drágábbak, de természetesen sokkal vízzáróbbak, hiszen a hasítás nem vágja át a vízszállítást végző rostokat, mint a fűrészelés. A zsindelyek keresztmetszete nem szabályos téglalap, hanem kissé ék alakú. Ez teszi lehetővé, hogy egymással oldalirányba is fedésbe rakható legyen. Régi épületeken találhatunk olyan fazsindelyt is, aminek a vastagabbik oldalába árkot vájtak, amibe befűzhető a zsindely vékonyabbik éle. A zsindely keresztmetszete a hossza mentén sem állandó: felfelé is elvékonyodik. Így könnyebb kialakítani a sorok egymásra fedését. Ez az egymásra fedés 25° alatt hármas átfedést jelent, míg 25° felett kettős fedés is elegendő. A fazsindely alá ritkított, vagy folytonos deszkafedés szükséges. A zsindelysorok közé pedig egy-egy réteg alátétszigetelést kell helyezni. Ugyanis a száraz fazsindely hézagos, nem vízzáró, csupán a csapadék nedvességétől megduzzadva éri el a nagyon kedvező tulajdonságait. Ez az alátétszigetelés biztosítja a fedés vízzárását az „összeduzzadás” eléréséig. A héjazat alatti szellőzést úgy lehet biztosítani, hogy a szarufákra fektetett tetőfólia és a hordozó deszkaterítés közé egy távtartó ellenléc kerül. A fazsindely fektetési módja sokban hasonlít a természetes palafedésre. A vápákat vályúszerűen kell kidolgozni, míg az élek, gerinc mentén az uralkodó szélirány felőli zárósort a geometriai él fölé futtatva lehet az élek védelmét biztosítani. A modern gyártók azonban kínálnak gerincelemeket is. Ezek már a kúpcserépéhez hasonló módon alkalmazhatóak. Ilyen gerincelemek segítségével a héjazat alatti kiszellőztetés is könnyedén kivezethető. A vápák kialakításához gyakorta használnak fémlemezt, színes bádogot. A kémények, tetőablak körbedolgozása ugyanígy bádoglemezzel történik.

fazsindelyfedés

Álló tetőablakok

A beépített tetők fontos kiegészítői a tetőablakok. Az álló tetőablakok önálló tartószerkezetek, melyek a tetőszerkezettel együtt készülnek, a kialakított nyílásba normál, homlokzati nyílászáró (ablak, vagy teraszajtó) kerül. A fekvő tetőablakok a szarufák közti mezőben, a héjazat síkjában kapnak helyet. Szükség esetén a szarufák által behatárolt nyílásméret mindkét ablaktípus esetén kiváltásokkal módosítható. Az álló tetőablakok többféle formában és méretben készülhetnek. Megkülönböztethetünk tetőablakot, franciaerkélyt, és loggiát. A tetőablak tetőszerkezetét pedig a forma szerint csoportosíthatjuk: létezik háromszögablak, nyeregtetős (oromzatos), kontyolt tetős, vagy csonkakontyolt álló tetőablak. Egyszerű kivitelezése miatt elterjedt a félnyeregtetős tetőablak. A tetőablak kaphat íves, dongatetőt is. A manzárd-tetős tetőablakot trapéz-ablaknak is nevezhetjük. A tetőablakok egy különleges fajtája az ökörszem- vagy napóleonablak. Az ökörszemablak kifejezést a kisebb, szellőzési célokra alkalmas nyílásokra, míg a napóleonablak kifejezést a beépített tetőterek nagyobb ablakaira használjuk.

Álló tetőablakok
Álló tetőablakok

Az álló tetőablak előnye, hogy ténylegesen növeli a belső teret, olcsóbb, és megszokottabb homlokzati nyílászárók beépítését teszi lehetővé, az időjárásnak kevésbé kitett a szerkezet. Hátránya, hogy jelentősen befolyásolja az épület homlokzati megjelenését, mérete, formája esetenként rendezési terv szintű előírások alá esik. A szerkezet elkészítése többletmunkát és anyagot igényel.

Fekvő tetőablakok

A fekvő tetőablak lényegesen egyszerűbb szerkezet. A billenő, vagy felnyíló ablakszerkezet tokja a szarufák felső síkjára van fektetve, és rögzítve. Előnye, hogy egyszerűen, komolyabb szerkezeti módosítás nélkül, gyorsan beépíthető. A homlokzati képet csak kismértékben befolyásolja, így akár szigorú homlokzati szabályozások (pl. műemléképületek) esetén is engedélyeztethető. A benapozási mutatója magas, jelentős fénymennyiség nyerhető egy viszonylag kicsi ablakkal is. Hátránya a ferde, kissé kényelmetlen elhelyezés, az időjárásnak való jelentős kitettség, és az ebből eredő hibalehetőség. A beépítés akár a tetőfedési munkák után is, különösebb bontási munkák nélkül, könnyedén elvégezhető. Csupán a szarufaköznek kell összhangban lenni az ablak tokkülméretével, egyéb esetben a szarufák kiváltására szükség lehet. A leggyakoribb ablakméret 74-78 cm, ami a 80-90 cm-es szarufatávolsághoz alkalmazható.

fekvő tetőablak
fekvő tetőablak rögzítési elve

A fekvő tetőablak többféle nyitásmóddal rendelkezhet. A billenő ablak a legegyszerűbb, és legolcsóbb is. A mai napig ez a legelterjedtebb. Szinte minden gyártó palettáján megtalálható. Az eltolt forgáspontú ablak lényegesen kedvezőbb ergonómiai tulajdonságokkal bír. Míg a billenőablak forgáspontja nagyon közel van az átlagos magasságú ember fejéhez, és kissé le kell hajolnia, ha ki akar nézni az ablakon, addig az eltolt forgáspontú ablak magasabbra teszi ezt a pontot, és kényelmesen, kiegyenesedve lehet kitekinteni az ablakon. A felnyíló ablak ugyanezt a gondolatmenetet követi. Azonban a felnyíló ablak már másfajta profilozást, és vízzárási rendszert alkalmaz. Az ablak beépítési magassága akkor kedvező, ha ülő helyzetben is ki lehet látni rajta, de az álló ember is kényelmesen odafér az ablakhoz. A belső burkolatok készítésénél figyelni kell arra, hogy a legkedvezőbb fény és ventillációs viszonyokat az alsó oldal függőleges, illetve a felső oldal vízszintes kialakításával lehet elérni. Néhány gyártó kínál a tetőablakához kapcsolható térdfal-ablakot, akár lenyíló-erkélyes kivitelben is. Ezek lényegesen megnövelik az ablak használhatóságát. Ezek egyelőre nem elterjedtek, ami a szakemberek idegenkedésével, és a magas árral magyarázható.

a billenő tetőablak hátránya
az eltolt forgáspontú tetőablak előnye
a felnyíló tetőablak előnye
beépítési magasság meghatározása, burkolatok kialakítása
tetőablakhoz kapcsolódó térdfalablak
tetőablakhoz kapcsolódó lenyíló-erkély

Az ablak beépítése során különösen ügyelni kell a vízzárás, hőszigetelés és párazárás műveleteire. A vízzárás a tetőfólia előírásoknak megfelelő kivágásával, és ablakhoz való ragasztásával biztosítható. Nevesebb gyártók ajánlataiban kapható szigetelő csomag is, ami vékony bádog-lemezeket, és nagyon erős, öntapadós bitumenes szigetelőszalagot tartalmaz. Ezek a csomagok univerzálisak, más ablaktípusokhoz is alkalmazhatóak. Az alsó és felső csomóponton a belső oldali elvékonyodó burkolat alatt nem szabad összetömöríteni a hőszigetelést, mert azzal a hatásfoka romlik. Az ú.n. hőszigetelő csomagok alkalmazásával lehet csökkenteni az így kialakuló hőhidasságot. A hőszigetelő csomag az ablak tokja körüli szigetelő-hab keret, ami gyártó függvényében eleve a tokra van rögzítve, vagy a beszerelés során kell összeépíteni. Az oldalsó csomóponton látható, hogy a szarufaköz és az ablak viszonya jelentősen befolyásolja a belső burkolat alatti szigetelés elhelyezhetőségét. Érdemes a szarufák kiosztásánál figyelembe venni a tervezett ablakok méretét, hogy az ablak előírásoknak megfelelő beépítése megoldható legyen. A párazárás folytonossága a tetőablakok esetén is fontos. A belső oldali párazáró fóliát hozzá kell rögzíteni az ablaktokhoz. Ez történhet a burkolat alatt a tokra való ráhajtással és ragasztószalaggal, vagy a tokra előzetesen ráragasztott fólia-csík segítségével. Egyes gyártók a hőszigetelő csomag mellé a tokra gyárilag ráragasztják ezt a párazáró fólia csatlakozást is.

Csomópontok

A tetőablakok készülhetnek sorolással, vagyis több ablak együttes beépítésével. Azok a tetőablak gyártók, akik kínálnak napelemes, napkollektoros rendszereket, vagy rendszerelemeket is, lehetőséget biztosítanak az ablakok, és a napenergia-hasznosító cellák szakszerű összeépítésére is. A tetőablakokhoz tartozhatnak kiegészítő elemek is. A legtöbbször válsztott elem a sötétítő roló, és a szúnyogháló. A billenő ablakon a szúnyoghálót csak feltétellel lehet használni, mert a kinyitott ablakszárny beleütközik a tok belső síkján kifeszített szúnyoghálóba. Az eltolt forgáspontú és a felnyíló ablak esetén ez a probléma nem áll fenn. A sötétítő roló az ablakszárny belső síkján található, a külső árnyékoló pedig kívülről, a szárnyra akasztva feszíthető ki. Alkalmazható reluxa, és redőny is. A redőny mozgatása történhet kézzel, vagy villanymotorral. A redőny a tokra van szerelve, így az csak zárt, vagy szellőzőálláson lévő ablakon használható. Magasan elhelyezett ablakok készülhetnek távműködtetéssel.

sorolt tetőablakok
Belső roló

A tetőablakok speciális típusa a tetőkibúvó ablak. A tetőkibúvó ablak tetőn végzendő karbantartási- és szerelőmunkák, esetleg a kémény tisztítása céljából a tetőfelületre történő kijutást biztosítja. Emellett a padlástér szellőztetését is biztosíthatja. A kéményseprés céljából beépített kibúvót gyakran kombinálják tetőlétrával, lépcsővel. Több típusa létezik: az egyszerű fémlemezből készült tetőkibúvó hőszigetelés nélküli padlásterek esetén alkalmazható. A nyíló szárnya készülhet fémlemezből, de bevilágítás céljára egyszeres üvegezéssel is. Tetőterek hőszigetelt tetősíkjára természetesen hőszigetelt kibúvót kell beépíteni. Erre a célra a legtöbb tetőablak gyártó ajánl oldalra- vagy felnyíló vasalattal ellátott, hőszigetelt üvegezésű terméket. A gyártók még a hőszigetelt tetőkibúvó ablakokat sem ajánlják lakóhelyiségekbe való beépítésre.

fémlemez tetőkíbúvó ablak
üvegezett tetőkibúvó ablak

Szegélyek és oromzatok

A tető megjelenését alapvetően befolyásolja az eresz és oromzat kidolgozottsága, díszítése. Az eresznél megkülönböztetünk csüngő, dobozolt és párkányzatos kialakítást. Mindhárom kombinálható fekvő ereszcsatornával. A csüngő ereszcsatorna a csüngő és esetenként a dobozolt párkánnyal illeszkedik. A csüngő eresznél a szarufavégek túllógatva készülnek, és felülről valamilyen faborítást kapnak. A szarufavégek valamilyen egyszerű, vagy összetett minta szerinti kidolgozást kapnak. Az ereszcsatorna rögzítése történhet a szarufákra akasztott csatornatartó vasakkal, vagy a szarufák végeit összekötő ereszpallóra való akasztással. Nagyobb ereszkinyúlás esetén a szarufavégek visszatámasztását meg kell oldani. 91. ábra – csüngő ereszkialakítás függesztett ereszcsatornával

Szarufa visszatámasztása
Párkányzat
Párkányzat/Oromzat
Dísztítőelemek

A dobozolt párkányzat manapság inkább a rácsostartó tetőszerkezeteken kerül kialakításra, de hagyományos szerkezetekre is alkalmazható. A dobozolás folytatódhat az oromzaton is, de az oromfallal egy síkban lezárva látszó szaruzatos oromzattal is kombinálható. A párkányzatos kialakítás inkább régi típusú, kötőgerendás tetőszerkezeteknél volt elterjedt. Díszes, mintás változata rejtett ereszcsatornával is készülhet.

Az oromzat kidolgozása az ereszhez hasonló módon történhet. A látszó szaruzatos oromzat látványos folytatása lehet a csüngő eresznek. A talpszelemen konzolos túlnyújtását szerkezeti szempontból is érdemes megerősíteni. Ez a megerősítés történhet a szelemen keresztmetszetének növelésével (nyeregfa alkalmazásával), vagy könyökfás alátámasztással. A szarufavégek alsó burkolata folytatódhat az oromzaton is, a dobozolt oromzat nagyon markáns megjelenést eredményez, célszerűbb a dobozolást az oromfal síkjában, vagy a tető szélén lezárni. Az oromélre oromdeszka kerül. Ez lehet egyszerű, gyalult kivitel, vagy valamilyen mintázatot követő megoldás.

Toronytetők

A hagyományos fedések közé tartoznak a födémek és a tetőszerkezetek mellett a tornyok és a csarnokszerkezetek. Ezek már átmenetet képeznek a tradicionális ácsszerkezetek és, a modern, vasalatokat alkalmazó mérnöki szerkezetek között. A szabályos négyszög-, vagy sokszög-, esetleg kör alaprajzon épülő toronyszerkezetek a szerkezeti tervezés és a technika fejlődésének nagyszerű emlékművei. Az első toronyszerkezetek még egyszerű ácsszerkezetek voltak. Alkalmaztak széklábas szerkezetet, később függesztőművet. Egy toronytető esetén a torony közepén elhelyezkedő oszlopszerű alkatrészt, legyen az nyomott oszlop, vagy függesztőoszlop, császárfának nevezik.

Később a tornyok egyre magasabbak, díszesebbek lettek. Karcsúsodó kialakításuk, és növekvő tömegük egyre révén komolyabb igénybevételeket kellett kibírniuk. A toronyszerkezet lekötésére egy, a torony falazott szakaszán beépített keretet használtak, amihez horgonyzás-szerűen volt rögzítve a talpszelemen, vagy a kötőgerenda-kereszt. Az alsó keret feletti faltömeg biztosította, hogy a torony a nagy szélterhek ellenére se repüljön el. Később a harang tartószerkezet és a torony tartószerkezet szétvált. A harangszék inkább lengő hatásoknak volt kitéve, míg a fedélszék inkább az időjárás viszontagságainak. Az alaprajzi méret növekedésével a kötőgerendákból álló keret is egyre összetettebbé vált. A kialakításnál azonban megkötés volt, hogy a harangok és harangkötelek helyét szabadon kellett hagyni. A tornyok díszes kialakítása alatt általában egyenes szarufákból álló szerkezet található. A kupolák, hagymák, laternák különböző deszkarátétek segítségével alakultak ki. A fedés palafedés, vagy fémlemezfedés.

Nagyfesztávú lefedések

A csarnoképületek eleinte mezőgazdasági épületek voltak, később, az iparosodás idején egyéb tevékenységek részére is építettek csarnoképületeket. Ezen épületek oszlopvázas rendszerűek, az oszlopok anyaga hagyományos szerkezetek esetén a tetőhöz hasonlóan fa. A tetőszerkezet szinte kizárólag valamilyen szelemenes szerkezet, vagyis fő- és mellékállások váltakozása jellemzi. Az állások távolsága a héjazati anyagtól, a fesztávtól, és a hasznos terhektől függ. Egy csarnokszerkezet esetén az oszlopok egyben a tető állószékei is. A csarnokok fejlődéstörténete az alátámasztás nélküli fesztáv növelésének története. Az első próbálkozások a függesztő- illetve a függesztő-feszítőművekből indultak ki. A feszítőművek esetén különös odafigyelést igényelt, hogy az oldalirányú erők felvételére alkalmas falazat, illetve oszlop készüljön.

Mikor a technikai színvonal elérte azt a szintet, hogy kovácsoltvas csavarok alkalmazása is lehetővé vált, a függesztő- és feszítőművekből kialakult a rácsostartó szerkezet. A húzott elemek helyére gyakran terveztek fémhuzalt, vashevedert. A rácsostartók készülhettek párhuzamos övvel, de magastetőt kialakító háromszög alakban is. Nagyobb tartók esetén több darabban készítették, és a helyszínen szerelték össze a darabokat. Így magas tartók esetén is megoldottá vált a szállíthatóság.

Az alátámasztás nélküli szerkezetek fejlődésének másik irányvonala az ív kedvező tulajdonságaiból indul ki. Már a középkorban megjelent a deszkaív, ami több réteg, eltolt helyzetű álló deszkaszegmensből készült, szegezéssel. A kovácsoltvas csavarok megjelenésével jelent meg az Emy-féle deszkaív, ami fektetett deszkalamellák sablonban történő összecsavarozásával készült. A csavarok a rétegek közti nyíróerőket adják át, míg a lamellákat kengyelek szorítják össze. Az Emy-féle tartót először Hetzer készítette el ragasztó alkalmazásával, vasak nélkül. Ez a tartótípus műgyanta ragasztóanyagok megjelenése után rétegelt-ragasztott tartóként hósította meg a nagyvilágot.