Ugrás a tartalomhoz

A Bolognai Rovásemlék

Sándor Klára (1965–)

JATE Magyar Őstörténeti Kutatócsoportja, Balassi Kiadó

7. fejezet - A Bolognai Rovásemlék tartalma

7. fejezet - A Bolognai Rovásemlék tartalma

A naptár

A rovásnaptár ünnepei

A naptárban lévő szentek ünnepeinek vizsgálatával nemcsak a megtalált rovásbot készítésének idejét határozhatjuk meg, hanem segítséget kapunk annak megállapításához is, hogy milyen naptármintát használtak a rovásnaptár írásakor.

Föltűnő, hogy a naptár szentjeinek többségét a 13. sz. előtt avatták szentté. Nyolc olyan ünnep van a rovásnaptárban, amely a 13. században terjedt el és csak egy olyan, amelyik a 15. században. Az 1234-ben szentté avatott Szt. Domonkos ünnepének kivételével mind kapcsolódik valamilyen formában a ferences rendhez. Ezek az ünnepnapok a következők (zárójelben a szentté avatás éve): Assisi Szt. Ferenc (1228) október 4-i és május 25-i ünnepe; Padovai Szt. Antal (1232) Ágoston-, majd ferences rendi szerzetes június 1-i ünnepe; Arpádházi Szt. Erzsébetnek (1235), a ferences harmadrend – a világegyházban is igen tisztelt – szentjének november 19-i és május 2-i ünnepe; Assisi Szt. Klárának (1255), a ferences apácarend, a klarisszarend alapítójának augusztus 12-i ünnepe; a Sarlós Boldogasszony-ünnep július 2-án, amelyet ugyan csak VI. Orbán pápa (1378–1389) rendelt el 1389-ben, de a ferencesek Bonaventura javaslatára már 1263-ban elfogadták, és ők kezdték terjeszteni (Knauz 1867, 280–281; Bálint 1977b, 10; Szántó 1983, 563); Sienai Szt. Bernátnak (1450), az obszerváns ferencesek egyik legfőbb szentjének május 20-i ünnepe.

A Bolognai Rovásemlékben sok jellegzetesen magyar egyházi ünnep van. Ilyen Szt. István király május 30-i napja, amelyet hivatalosan sosem emeltek ünneppé és okmánykeltezésben sem használtak; Szt. Imrének november 5-i ünnepe mellett az okmánykeltezésben szintén nem használt szeptember 2-i ünnepnapja; Szt. Adalbertnek április 23-i napja mellett ritkábban jelzett november 6-i ünnepe. A 11. századi magyar szentek közül csak Szt. Gellért ünnepe hiányzik a rovásnaptárból, de az is csak tévedés következtében, mert helyén, szeptember 24-én, Szt. Gyárfás napja szerepel (vö. 40, 125. 1.).

{49} A magyar naptár fontos elemei a Mária-ünnepek. A Bálint Sándor által (1977a, 1977b) említettek közül csak azok nincsenek benne a rovásnaptárban, amelyek tisztelete Magyarországon a 15. sz. után terjedt el.[49]

A felsorolt adatok azt valószínűsítik, hogy a Marsigli által talált rovásbot egy korábbi előképpel rendelkezett. Ezt nem készíthették korábban a 13. sz. közepénél, egyrészt mert akkor nem lenne rajta ilyen sok 13. századi ünnep, másrészt mert Szt. Domonkos napját 1234-ben helyezte át IX. Gergely pápa (1227–1241) augusztus 6-ról 5-re (Knauz 1876, 177). Sokkal később sem írhatták, mert egyetlen 14. századi szent ünnepe sincs rajta. A Marsigli által megtalált és lemásolt rovásnaptár azonban nem ennek a 13. századi rovásbotnak a pontos másolata, hiszen nem annak nyelvi és írástani jellemzőit viseli. A Marsigli-féle bot 15. századi újra rovásakor a 13. századi botot nem szolgai módon másolták le, hanem kiegészítették és átírták.[50]

A rovásnaptár és más 15. század végi naptárak

A Bolognai Rovásemlék naptárán kívül még három magyar naptárt ismerünk a 15. század második feléből, a 16. század elejéről: a Müncheni és a Winkler-Kódex naptárát, valamint a Batthyány Boldizsár misekönyvébe írt naptárat.

Ha a rovásnaptárt és a három latin betűs naptárt egymás mellé állítjuk, azonnal kitűnik, hogy a rovásnaptár nem tartalmazza az ünnepek teljes nevét, a vigíliákat és így tovább – fölvetődhet tehát, hogy nem is rovásnaptárról, hanem „rováscsízióról” kell beszélnünk. Annál is inkább, mert a rovásnaptár tartalmaz néhány olyan ünnepet, amelyek neve befejezetlen, egy szótagja hiányzik. Ezért a vizsgálatba be kell vonnunk a két legrégebbi magyar nyelvű csíziót is. Ezek közül az egyik eredetileg a Peer Kódexbe volt kötve, később onnan leválasztották.[51] A másik csíziót, amely egy gyűjteményes kódexből került elő, Melegdi a 15. század második felére datálja (1918, 136). A csízió elnevezése a szakirodalomban {50} nem egységes.[52] Én a továbbiakban Nagydisznódi Csízió néven fogok rá hivatkozni, mert a csízió anyakódexének bejegyzéseiből arra lehet következtetni, hogy a csíziót az erdélyi Nagydisznódon (Heltauban) írták (Melegdi 1918, 136). A szöveget Melegdi átírását (1918) és Szentjóbi javításait (1918) egyaránt figyelembe véve használtam. Horváth szerint a Peer-Kódex ünnepekben gazdagabb csíziója a Nagydisznódi Csízió kiegészített változata, de legalábbis közös forrásra vezethetők vissza (1921, 465–467).

A rovásnaptár és a latin betűs naptárak illetve a két csízió összehasonlításához néhány jellegzetességet vettem alapul, amelyek egyrészt a naptárokat, másrészt a csíziókat jellemzik. A „naptárság” jegyeit a négy naptár közül talán a legkiérleltebbnek nevezhető Müncheni Kódex, a "csízióság jegyeit pedig a két kéziratos magyar nyelvű csízió közül korábbi Nagydisznódi Csízió alapján állítottam föl. Viszonyítási alapul tehát nem az ideális latin nyelvű egyházi naptárt illetve latin nyelvű Csízió Jánust vettem; hanem ezeknek a rovásnaptárral megközelítőleg azonos korú magyar megjelenését.

A „naptárság” jegyei tehát, a Müncheni Kódex naptára alapján:

1. tartalmaz-e aranyszámot

2. tartalmaz-e vasárnapi betűt

3. használ-e piros tintát a főünnepek jelölésére

4. az év 365 napjából hány napon tünteti föl szentek névünnepét vagy más egyházi ünnepet

5. hány vigíliát, illetve oktávát jelöl

6. hányszor jelöli a szentek névünnepe mellett a szentek titulusát illetve hányszor tartalmaz az ünnep neve mellett pontosabb körülírást (pl. a Boldogasszony mellett hogy Gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó stb.).

{51} A „csízióság” jegyei a Nagydisznódi Csízió alapján:

7. az ünnepek helyét az jelzi-e, hogy kezdő szótagjuk hányadik az adott hónapnak szentelt szakaszban az ünnepek helyének pontos jelölése érdekében sokszor töredékes az ünnep neve, néhány szótagot elhagytak belőle

8. az ünnepek helyének pontos jelölése érdekében töltelékszótagok kerültek a szövegbe.

Az összevetés eredményét az alábbi grafikon és a grafikon értékeit tartalmazó táblázat mutatja. (Az X tengely és a táblázat számainak jelentése megfelel a fölsorolt kilenc szempontnak.)[53]

{52}

A grafikon és a táblázat azt mutatja, hogy a Bolognai Rovásnaptárra egyik naptárjegy sem jellemző, azt a minimális feltételt kivéve, hogy az ünnepelt szent nevét tartalmazza.

De vizsgáljuk meg az egyes kritériumokat részletesebben is.[54]

1. Aranyszámot csak a Müncheni Kódex tartalmaz.

2. Vasárnapi betűt mindhárom latin betűs naptár jelez.

3. Piros tintát a főünnepek jelölésére a Müncheni Kódex és a Batthyány-misekönyv naptárában használtak.[55] Ezeket a főünnepeket – szinte kivétel nélkül – megtaláljuk a két csízióban és a rovásnaptárban is.[56]

4. A Müncheni Kódex egy-két kivételtől eltekintve az év minden napján jelzi valamelyik szent névünnepét. A Winkler-Kódex kevesebb, a Batthyány-misekönyv még kevesebb ünnepet jelez. A {53} legkevesebb ünnepet a rovásnaptár jelöli. Vannak ugyan ünnepnapok, amelyeket a rovásnaptár jelöl, a többi naptár viszont nem, illetve más szent ünnepét teszik az adott napra: ezek vagy ferences ünnepek, vagy a magyar naptár ünnepei.[57] Jóval többször fordul azonban elő, hogy a rovásnaptárból hiányzik a másik három naptárban jelölt ünnep. Az ilyen esetek több altípusra oszthatók, abból a szempontból, hogy az adott napot: a. csak a Müncheni Kódex b. a Müncheni és vagy a Winkler-Kódex vagy a Batthyány-misekönyv; c. mindhárom naptár jelzi. A b. és a c. csoport tovább osztható aszerint, hogy a jelölt ünnepek azonosak vagy nem, illetve hogy mindhárom különbözik, kettő egyezik meg, vagy mindhárom azonos. Amikor a három naptár más-más ünnepet jelöl vagy csak kettő egyezik meg közülük, általában latinos névalakkal jelzik az adott ünnepet, de legalábbis olyan az ide írt nevek hangalakja, amelyek még napjainkra sem illeszkedtek igazán be a magyar hangrendszerbe, és föltehetően sohasem voltak igazán elterjedt és közkedvelt keresztnevek. Ugyanez előfordul akkor is, amikor a rovásnaptáron kívül mindhárom naptár jelöl ünnepet egy adott napon, méghozzá ugyanazt (pl. Tiburcsius és Vallériánus április 14-én, Vitáli(u)s április 28-án). Ilyenkor viszont találunk arra is példát, hogy magyar névalakban szerepelnek a szentek nevei (pl. Péter április 29-én, Kellén/Gellyén július 8-án).

A rovásnaptárt a két csízióval is összevetve azt tapasztaljuk, hogy a Peer Kódex bővebb csíziója valamivel több ünnepet tartalmaz mint a rovásnaptár, a Nagydisznódi Csízió viszont valamivel kevesebbet. A Peer Kódex mégsem jelöl minden ünnepet, amely a rovásnaptárban megtalálható, ezek a már említett magyar illetve ferences ünnepek közé tartoznak. Figyelemre méltó egyezés a {54} Peer-Kódex csíziója és a rovásnaptár között, hogy mindkettő jelöli - eltérően a többi naptártól illetve a Nagydisznódi Csíziótól – Sienai Szt. Bernát május 20-i, László július 29-i (ezt a MünchK is jelzi, de 30-án) és Ábrahám október 6-i ünnepét,[58] valamint a szeplőtlen fogantatást december 8-án.

A legkevesebb ünnepet tartalmazó Nagydisznódi Csízióban is van azonban három, ünnep, amelyet a rovásnaptár nem jelöl. Közülük az egyik, Kozma és Damján ünnepe egyike azoknak az ünnepeknek, amelyek valószínűleg csak másolási hiba következtében hiányoznak a rovásnaptárból (vö. 40. I.). A másik Lompert szeptember 17-i napja, amelyet egyébként a másik három naptár és a Peer-Kódex csíziója is jelöl. A harmadik viszont egy olyan ünnep, amelyet a három másik naptár sem jelez, ez a Nagydisznódi Csízióban Zonitraként szerepel, és Szentjóbi szerint a Nyitrán eltemetett Zoerard és Benedek ünnepét jelzi (1918, 187). (A három latin betűs naptár egységesen Elek ünnepét teszi július 17-re, ugyanúgy, ahogyan a Peer-Kódex csíziója is.)

5. Mindhárom latinbetűs naptár jelöl vigíliákat és oktávákat, a rovásnaptár és a csíziók nem. A pontosság kedvéért meg kell azonban jegyezni, hogy a rovásnaptár is jelöl egy vigíliát, december 24-ét.

6. A Müncheni Kódexben az ünnepnapok leírásában a lehető legnagyobb pontosságra törekedtek. A szent jelzőn kívül általában föltüntetik a szentek titulusát is (szűz, mártír, apostol stb.).[59] Ez kevesebbszer fordul elő a Winkler Kódexben és a Batthyány-misekönyvben, és tulajdonképpen egyszer sem a rovásnaptárban. Egy titulus, a király megjelenik ugyan Szt. István augusztus 20-i ünnepét jelölve, de nem a szent neve mellett, hanem helyette. Különbözik a Müncheni Kódex a többi vizsgált emléktől abban is, hogy Szűz Mária ünnepnapjainak megnevezésekor a Mária alakot {55} használja, nem a Boldogasszony-t (illetve a megfelelő helyen a Kisasszony, Nagyasszony ünnepnevet.)

Összegezve tehát azt mondhatjuk, hogy az 1–3 illetve az 5–6, vagyis minden, a csíziókhoz viszonyítva specifikus „naptársági” szempont szerint sokkal közelebb áll a rovásnaptár a csíziókhoz, mint a három korai latin betűs naptárhoz.

Ugyanakkor, ha az utolsó három szempontot, a csíziókat jellemző tulajdonságokat vesszük figyelembe, akkor azt találjuk, hogy ezek sem jellemzőek a Bolognai Rovásnaptárra. A rovásnaptár az ünnepek helyét, tehát hogy egy-egy ünnep a hónapnak melyik napjára esik, nem az ünnep kezdőszótagjának elhelyezésével jelöli, hanem a nevek fölötti vonalkákkal.

De nemcsak a 7., hanem a 8. és a 9. szempontból sem nevezhetjük csíziónak a rovásemléket. Ezzel a kijelentéssel szemben – mint korábban már említettem -- ellenvetésként fölhozható, hogy a rovásnaptár néhány egységével kapcsolatban fölmerülhet a gyanú, hogy ezek töredéknevek, és hogy ez a tény esetleg egy csízióból alakítás nyomait őrizné. Ezek az egységek a következők: az István név a rovásnaptárban háromszor szerepel, mindig csak egy l¹g és egy ltg betű reprezentálja a nevet. A bódogasszony szó hétszer fordul elő, mindig csak öt betűvel, a lbogsn’g jelsorral írva. Ezen kívül hiányzik a rovásnaptárban a Szilveszter névnek, amely a rovásnaptárban Sülester alakváltozatban olvasható, a harmadik szótagja. Érdemes tehát ezeket az egységeket tüzetesebben megvizsgálni, annál is inkább, mert föltűnő, hogy csak ezzel a három egységgel kapcsolatban merülhet föl a tudatos töredékesség gyanúja – ez egy csízióban nagyon kevés lenne.

Az a székely rovásírásnak ebben a korai szakaszában természetes, hogy a magánhangzók jeleit csak bizonyos szabályosságoknak megfelelően, nem mindig írták ki. Ugyanigy szabályos, hogy a geminált mássalhangzókat egyetlen és nem megkettőzött betűvel jelölik – mint például a Boldogasszony szóban. Ezek a jelölési sajátosságok tehát nem szorulnak külön magyarázatra (részletesebben ld. a következő fejezetben). Ami viszont igen, hogy a Szilveszter név végéről hiányzik az lrg betű. Mivel ez az év utolsó napját jelöli, vagy csak egyetlen szótagnak kellene itt állnia, vagy akár mindhárom is itt lehetne: az egy szótagos rövidítésnek nem lett volna értelme. Valószínűleg egyszerű másolási hiba következtében hiányzik tehát a név utolsó betűje.

A másik két ünnepnév esetében föltehetően a túlzott betűösszevonás a töredékesség oka (vö. 92. j. és 88. 1.).

{56} A csíziók harmadik jellegzetessége, az hogy töltelékszavak és -szótagok lennének a szövegben, szintén nem fedezhető föl a rovásnaptárban.

Mivel a szótagszámlálásnak nem találjuk tehát nyomát a rovásnaptárban, strukturálisan naptárnak kell tekintenünk, funkcióját tekintve viszont csak azt a minimális emlékeztető szerepet tölthette be, mint a csíziók. Ennek okát lehetne abban keresni, hogy egy nagyon nagymértékben leegyszerűsített naptárról másolták. Van azonban egy másik lehetőség is, és ez tűnik valószínűbbnek.

A rovásnaptár mintája nem szükségszerűen volt maga is olyan szűkszavú, csak a minimális követelményeknek eleget tevő, mint a rovásnaptár. Az egyszerűsítést az írás technikája követelte meg. A hellyel és a munkával való takarékoskodás következményeképpen alakulhattak ki a rovásnaptár következő jellemző tulajdonságai:

1. A rovásnaptár csak a „valódi” ünnepnapokat jelöli, az ünnepek oktáváját és vigíliáját nem, a már említett egyetlen kivétellel: karácsony előestéje jelölésének nyomait megtaláljuk a rovásnaptárban is.

2. Az ünnepelt szentek neve elől minden esetben hiányzik a szent jelző, és a rovásnaptár írója, eltérően a többi naptár gyakorlatától, nem pontosította a mártír, asszony, szűz, próféta, remete, doktor, apostol, pápa, püspök, apát, herceg szavakkal az ünnepelt szent nevét. Kivételt látszólag két esetben tett, valójában azonban ezek sem igazi kivételek. Az Anna név után (júl. 26.) szerepel az asszony szó, ebben az összetételben azonban annyira összeforrott a két tag, hogy a rovásnaptár szerzője összevonta a két szót (vö. Anna 675. 1. 7 , 115. 1.). A másik esetben, mint föntebb láttuk, Szt. István augusztus 20-i ünnepét jelölve, a többi naptárral egyezően szerepel ugyan a király szó, azoktól eltérően, a rövidség kedvéért elmarad viszont az István.

3. Azokon a napokon, amelyekre két, egymással kapcsolatban lévő szent neve esik, általában csak a szentek egyikét jelöli,[60] ugyanígy elhagyja a Magdolna utótagot a Mária mellől (júl. 22., 675.1.5 ). Ide tartozik, hogy a tizenegyezer szűz helyett csak Orsolyá-t ír (okt. 21., 677.1.11 ) és Úr színe változása helyett Úrszíné-t (aug. 6., 675.1.11–12 ). A rovásnaptár (rója kétszer viszont {57} eltér a rövidítésnek ettől a fajtájától: Fülöp és Jakab május 1-i (683.1.7 ) valamint Péter és Pál június 29-i napján (az utóbbi esetben a nevek szokásos sorrendjét megcserélve, 683.2.14 ).

4. A hellyel való takarékoskodás okozza, hogy a Mária- és a szentkereszt-ünnepek mellől elmarad a pontosítás. A Winkler Kódex és a Batthyány-misekönyv pontosabban is meghatározza a boldogasszony-ünnepeket (pl. gyertyaszentelő, gyümölcsoltó stb.), a rovásnaptár ezeket a pontosításokat elhagyja, sőt a nagyasszony helyett is boldogasszony-t ír.[61]

5. Részben a hellyel való takarékoskodás, részben a rovó tudásának kipróbálása hozta létre azokat a bonyolult ligatúrákat, amelyek egy betűnyi helyen jelölnek egy nevet. Ezeket a nehezen olvasható betűösszevonásokat az Antal (673.1.7, 683.2.8) és az Albert (683.1.4, 675.1.16) név lejegyzésére használták. (Vö. még 92. j.)

A rovásnaptár előzményei

Az előzőekben írottakat összegezve: a rovásnaptár lehetséges mintájáról a naptárban található ünnepek és más, szintén a 15–16. század fordulójára datálható naptárakkal való összehasonlítás alapján azt mondhatjuk, hogy egy olyan korai naptárra megy vissza, amelynek neveit latinból fordították, összetévesztve a Gyárfás (Gervasius) és a Gellért (Gervasius) név magyar megfelelőit (vö. 40 1.). A lefordított naptár nem tartalmazott névnapot az év minden napjára, hanem csak a főünnepeket jelölte. Névanyaga hozzávetőlegesen megegyezett a csíziókban is feltüntetett nevekkel. Az így keletkezett naptár már tartalmazhatta a magyar egyház naptárára jellemző ünnepeket és esetleg a ferences szentek más naptárokban nem jelölt ünnepeit is. Ez a naptár vagy maga is rovásnaptár volt, vagy még igen korán, a 13–14. század fordulója körül írhatták át rovásbetűkre. Elképzelhető, hogy ennek a korai rovásbotnak az anyagát talán többször is lemásolták, míg végül a 15. század második felében el nem készült az a rovásbot, amelyet Marsiglinak megmutattak. Sienai Szent Bernát ünnepe csak ekkor kerülhetett a naptárba, de nem zárható ki az sem, hogy a többi {58} ferences ünnepet és a magyar egyházi naptár ünnepeit is csak ekkor vették fől. Ezt az utolsó kiegészítést minden valószínűség szerint obszerváns ferencesek végezték.

Ezek alapján a Bolognai Rovásemlék naptárának a stemmája:

latin betűs, latin naptár

d

(latin betűs, magyar naptár)

d

13. századi, botra rótt naptár (talán a magyar és a ferences ünnepekkel, Szt. Bernát ünnepe nélkül)

d

15. századi, obszerváns ferencesek által botra rótt naptár

(a magyar és a ferences ünnepekkel valamint Szt. Bernát ünnepével)

d

Marsigli másolata

A stemma „szintjei” közül a harmadik létének föltételezése igényel bővebb indoklást. (Nyilvánvaló az első és utolsó láncszem léte; a második szint meglétét sem bizonyítani, sem tagadni nem lehet; a 15. századi rovásbotról a könyv korábbi fejezeteiben esett szó.)

A 13. századi rovásírásos előzmény meglétét a következő megfontolások valószínűsítik. A rovásnaptár forrása – a naptár ünnepeiből kikövetkeztethetően – egy 13. századi naptár lehetett (vö. 49. 1.). A 13. és a 15. századi, Marsigli által megtalált naptár között lehettek ugyan közvetítő kapcsok, de ha voltak is közbenső másolatok, úgy tűnik, a 15. századig nem változtattak a szövegen, hiszen 14. századi és Szt. Bernátot kivéve 15. századi szent sincs a rovásnaptárban. A rovásnaptár kéziratának rovásírással készült részei olyan másolási hibákat tartalmaznak, amelyekről nagy valószínűséggel állítható, hogy nem Marsigli másolása során keletkeztek. Ilyenek például a Tizenkét apostol (675.1.2) egységének eredeti, a B-kéz által később áthúzott rovásszövegében megfigyelhető szövegromlások. Ezek létrejöttében lehet ugyan része Marsiglinak is, de túl sok, jellegzetesen másolási hiba van a jelsorban ahhoz, hogy mindet neki tulajdonítsuk. Ugyanígy rovásírásos előzményre utal pl, a Brigitta (673.1.10) egységében tapasztalható szövegromlás is.

Ez a három szempont azonban nem elég ahhoz, hogy 13. századi, rovásírással készült forrást föltételezzünk, hiszen ezek alapján az is elképzelhető, hogy a megtalált rovásbot rovásírásos előzményét a megtalált {59} botnál csak 10, vagy akár csak 1 évvel korábban készítették. Nem tartom azonban valószínűnek azt, hogy ebben az esetben egy 13. századi naptárt használtak volna mintaként. Ezen kívül a Bolognai Rovásemlék naptára olyan helyesírási archaizmust mutat, amely szintén arra utal, hogy a megtalált rovásbot rovásírásos előképe magánál a botnál jóval korábban készült: az /i/ és a /y/ fonémát ugyanaz a graféma jelöli a rovásnaptárban, ezzel szemben a 15. század közepére datálható Nikolsburgi Ábécé már világosan megkülönbözteti az lig és a lyg grafémát.

A rovásnaptár funkciója

A naptár használói ugyanazok a ferencesek lehettek, akik a naptárt készítették. Céljuk egy rovásírásos magyar nyelvű naptár előállítása lehetett. A naptár anyanyelvre fordítása megfelel a ferences törekvéseknek, de hogy miért éppen a rovásírást használták hozzá, nem állapítható meg pontosan. Az ok lehetett egy már akkoriban is kuriózumnak számító írás megőrzésének igénye, de lehetett ennek az ellenkezője is. Írhatták ugyanis azért rovásírással a naptárt, mert a rovásírás használata magától értetődő volt, legalábbis Székelyföldnek azon a részén, ahol a naptár készült. Akármelyik lehetőséget fogadjuk is el, az kizárható, hogy a rovásnaptárt egyházi célokra készítették, hiszen a rovástechnika sajátosságai miatt a naptár pontossága nem mérhető a latin betűs naptárak lehetőségeihez. Így a rovásnaptár inkább csak emlékeztető szerepet tölthetett be, a csíziókhoz hasonlóan.



[49] A rovásnaptárban szerepel egy Boldogasszony-ünnep április 13. és 21. között is, valószínűleg tévedésből, mert itt nem jeleznek sem a régi, sem az újabb naptárok Mária-ünnepet.

[50] Nem zárható ki, hogy a naptárt közben többször is újrarótták, de ezt a rendelkezésünkre álló adatok alapján nem lehet igazolni.

[51] Kiadása: Horváth 1921, 463–468.

[52] A csízió elnevezése Sziládynál Versbe szedett naptár (1877, 223–224, 381), de ő a Peer-Kódex csízióját is így nevezi (1880, 367–368, 487–488), míg Melegdi csak a Peer-Kódex csízióját nevezi így. Jakab Eleknél Nagy-Enyedi töredék a XV-ik század elejéről (1881, 37–41), Szentjóbinál az Akadémiai Kódex csíziója (1918), Melegdinéi 15. század végi csízió (1918), Horváth Jánosnál szintén Versbe szedett naptár, Horváth Cyrillnél pedig a Thuróczi-Kódex csíziója (1921).

[53] Abban az esetben, ha a kérdésekre csak igen vagy nem válaszokat lehet adni, az igent 100, a nem et 0%-nak vettem. A 4. illetve 5. szemponttal kapcsolatban azt a kiegészítést kell azonban tenni, hogy mivel a négy összehasonlított naptár közül csak a Müncheni Kódexnek ismert a teljes anyaga, a többi naptár hiányosan maradt fenn, a jelölt ünnepek illetve vigíliák és oktávák számát illetően 100%-nak nem 365-öt, hanem a meglévő hónapokban lévő napok számát tekintettem. Ez a Winkler-Kódex esetében, amelyből a január és a december hiányzik, 303, a Batthyány-misekönyv esetében, amelynek májusi és júniusi naptárlapja veszett el, 304 volt. A Bolognai Rovásnaptárból is hiányzik ugyan néhány ünnep november végéről-december elejéről, de ezek helyét üresen hagyták, így meglétükre következtetni lehet.

[54] A naptárok eltéréseit csak akkor említem meg, ha a rovásnaptár szempontjából fontosak (tehát például a Winkler- és a Müncheni Kódex eltéréseit nem vizsgálom azokban az ünnepekben, amikor sem a rovásnaptár, sem a Bathythyány-misekönyv naptára nem jelez ünnepnapot ha ez utóbbi is jelez ünnepet, akkor az adott ünnep rovásnaptárbeli hiánya figyelemre érdemes lehet). A négy naptárt - összehasonlításukat megkönnyítendő -táblázatokban állítottam egymás mellé (Függelék II).

[55] A Batthyány-misekönyv naptárának írója valamivel kevesebb ünnepet emelt ki, mint a Müncheni Kódex naptárának készítője. Ebben az esetben is szerepel azonban az adott ünnep a Batthyány-misekönyvben is, de feketével írva.

[56] A rovásnaptárból nyolc olyan ünnep hiányzik, amelyet a Müncheni Kódex főünnepként tart számon, ezek azonban nem a naptárszerkesztés különbségeivel, hanem másolási hibával magyarázhatók (vö. 39. 1.).

[57] A következő napokról van szó: május 2: Erzsébet; 20: Bernát; 26: Ferenc; 30: István; július 29: László (a MünchK jelzi, de egy nappal később); november 21: Mária bemutatása; december 8: Mária fogantatása (a BatthyB jelzi). Két kivétel van: október 6, amikorra a rovásnaptár Ábrahám, a MünchK viszont Romanus ünnepét teszi (a másik két naptár nem jelöl ünnepet ezen a napon – vö. még 47 1.). A másik kivétel Lázár december 17-i napja, amelyen, az előzőhöz hasonlóan a MünchK más ünnepet jelöl, a másik két naptár pedig semmit. Lázár napja a Knauz által fölsorolt naptároknak is csak egy részében szerepel, okmánykeltezésben viszont nem fordul elő (1876, 208).

[58] Lehetséges, hogy a Nagydisznódi Csízió az október 4-i ferench után álló am jelsora is ezt az ünnepet jelzi, az Ábrám névalak lerövidített változataként. (Melegdi is (1918) és Szentjóbi (1918) is töltelékszónak értelmezi.)

[59] Ezzel függ össze, hogy helyenként a Müncheni Kódex kissé körülményesnek is tűnik a másik három naptárral szemben (pl. január 1., február 22., december 25. nevében).

[60] Fábián [Sebestyén]: jan. 20., 673.1.6; Vitus [Modestus]: jún. 15., 683.2.9; Simon [Júda]: okt. 28., 677.1.13.

[61] A rovásnaptár a következő napokon jelez Mária-ünnepet: február 2., március 25., július 2., augusztus 5., augusztus 15., november 21. és december 8., valamint egy azonosítatlan Mária-ünnep van április 13. és 21. között is. Szentkereszt-ünnepek május 3-án és szeptember 14-én vannak a rovásnaptárban, sőt vízkereszt helyett is ez szerepel január 6-án.