Ugrás a tartalomhoz

Szőlőtermesztés

Bényei Ferenc, Lőrincz András, Szendrődy Győző, Sz. Nagy László, Zanathy Gábor

Mezőgazda Kiadó

7. Magyarország borvidékei

7. Magyarország borvidékei

A borvidék az a termőhely, amely több település közigazgatási területére kiterjedően hasonló domborzati, talajtani, éghajlati adottságokkal, jellemző fajtaösszetételű, művelésű ültetvényekkel, szőlőtermesztési és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, sajátos jellegű borokat termel.

A borvidékeket a hozzájuk tartozó települések szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei képezik. Az Alföld borvidékei esetében ide sorolják a termőhelyi kataszter szerint III. osztályú területeket is. A termőhelyi besorolás a borvidéken belül több esetben körzetek, illetve alkörzetek kialakításával történt, jól elkülöníthető ismérvek (pl. fajtahasználat, hagyományok) alapján.

Zárt borvidék aza termőhely, melynek termékei megkülönböztetett védelemre érdemesek; a szőlő termesztésére, a bor készítésére, kezelésére és forgalomba hozatalára vonatkozóan különleges szabályokat igényelnek. A bortörvény a borvidéken kívül további termőhely-kategóriát különít el.

Bortermő hely: az a termőhely, amely a borvidékre jellemző környezeti adottságaival, termelési hagyományaival, jellemző borminőségével, termőhelyi és ültetvényterületi arányaival elszigetelten helyezkedik el.

Egyéb szőlőtermő hely: az a borvidéken, bortermő helyen kívüli termőhely, amelyet a szőlő termőhelyi kataszter az előírt osztályba sorol.

Egyes szőlőtermő vidékek már évszázadok óta viselik a borvidék címet, de a termőhelyek első hivatalos besorolását csak a XVIII. század elején készítették el, majd Keleti (1875) statisztikai felmérései alapján közigazgatási területek szerint határozták meg. A törvényes borvidékbeosztás azóta sokat változott, de határai lényegében ugyanott húzódnak, mint annak idején.

Szőlőültetvényeink területe jelentősen csökkent, ennek ellenére borvidékeink száma egyre nő. Jelenleg a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 1997. évi CXXI. törvény szabályozza a borvidéki besorolást. E szerint összesen 22 borvidékünk van (134. ábra); ebből 3 az Alföldön, 6 Észak-Dunántúlon, 5 a Balaton környékén, 4 Dél-Dunántúlon, további 4 pedig Észak-Magyarországon található. Az 53., 54., 55., 56. és 57. táblázatok ecsoportosítás szerint mutatják be a borvidékekhez tartozó településeket és az egyes termőhelyekre ajánlott fajtákat. A különböző borvidékeken és bortermő helyeken telepíthető ajánlott, kiegészítő, valamint ültetvényben fenntartható ültetvényes fajták teljes jegyzékét a könyv más fejezetei tartalmazzák. Szőlőültetvényeink rendszerváltás után kialakult helyzetéről nem készült pontos szőlőkataszter. Az egyes borvidékek szőlőterületének nagyságát a hegyközségek adatszolgáltatása alapján közöljük, ezért azok tájékoztató jellegűek.

134. ábra - Magyarország borvidékei

abrak/134abra.png


Csongrádi borvidék

A Csongrádi borvidéket (53. táblázat) az Alföldi borvidék egy részének elhatárolásával hozták létre 1990-ben. A Csongrádi, a Kisteleki, a Pusztamérgesi és a Mórahalmi körzetekre tagolódik.

53. táblázat - A termőhely-minősítés tényezői, az értékkategóriák száma és a pontértékhatárok

Sorszám

Borvidék, körzet, alkörzet

A borvidékhez tartozó települések

Ajánlott fajták

1.

Csongrádi borvidék

a) Csongrádi körzet

Csongrád

Rajnai rizling, Rizlingszilváni,

Zöld veltelini, Cabernet franc,

Cabernet sauvignon, Kadarka,

Kékfrankos, Zweigelt

b) Kisteleki körzet

Balástya,

Csengele,

Kistelek,

Pusztaszer

Bianca, Cserszegi fűszeres,

Kövidinka, Kunleány,

Olasz rizling,

Ottonel muskotály, Rajnai rizling,

Zala gyöngye, Cabernet franc,

Kékfrankos, Zweigclt

c) Pusztamérgesi körzet

Forráskút,

Öttömös,

Pusztamérges,

Ruzsa, Üllés

Bianca, Chardonnay, Cserszegi

fűszeres, Kunleány, Kövidinka,

Olasz rizling, Ottonel muskotály,

Rajnai rizling, Kékfrankos

d) Mórahalmi körzet

Ásotthalom,

Bordány, Domaszék,

Kiskundorozsma,

Mórahalom,

Zákányszék

Bianca, Chardonnay, Cserszegi

fűszeres, Kunleány, Kövidinka,

Olasz rizling, Ottonel muskotály,

Rajnai rizling, Cabernet franc,

Kadarka, Kékfrankos,

Zweigelt

2.

Hajós–Bajai borvidék

Baja, Bátmonostor,

Császártöltés, Csátalja,

Csávoly, Érsekcsapád,

Érsekhalma, Hajós,

Nemesnádudvar, Rém,

Sükösd, Vaskút

Chardonnay, Cserszegi fűszeres,

Királyleányka, Olasz rizling,

Rajnai rizling, Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Kadarka, Kékfrankos,

Zweigelt

3.

Kunsági borvidék

a) Bácskai körzet

Bácsalmás, Bácsszőlős,

Borota, Csikéria, Dávod,

Dusnok, Jánoshalma,

Kéleshalom, Kunbaja,

Mélykút, Tompa

Chardonnay, Cserszegi fűszeres,

Ezerjó, Kunleány, Olasz rizling,

Ottonel muskotály,

Rajnai rizling, Sauvignon, Tramini, Cabernet franc,

Cabernet sauvignon, Kékfrankos,

Zweigclt

b) Cegléd–Monor-Jászsági

körzet

Ceglédi alkörzet

Albertirsa, Cegléd,

Ceglédbercel, Csernő,

Hernád, Inárcs, Kakucs,

Nyársapát, Örkény

Bianca, Chardonnay, Cserszegi

fűszeres, Kövidinka, Kunleány,

Ottonel muskotály, Rajnai rizling,

Rizlingszilváni, Tramini,

Zöld veltelini, Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Kékfrankos, Zweigelt

Jászsági alkörzet

Jászberény,

Jászszentandrás,

Heves

Kékfrankos,

Bianca, Chardonnay,

Cserszegi fűszeres,

Olasz rizling, Rajnai rizling,

Zweigelt

Monori alkörzet

Bénye,

Gomba,

Monor

Chardonnay, Karát, Olasz rizling,

Ottonel muskotály, Pinot blanc,

Rajnai rizling, Sauvignon,

Zöld veltelini, Cabernet sauvignon,

Kékfrankos, Pinot noir, Zweigelt

c) Duna menti körzet

Apostag, Dunavecse,

Dömsöd, Harta, Solt,

Ráckeve, Szigetcsép,

Szigetszentmárton,

Szigetújfalu

Bianca, Chardonnay,

Cserszegi fűszeres, Kunleány,

Olasz rizling, Ottonel muskotály.

Rajnai rizling, Tramini,

Cabernet franc, Cabernet sauvignon,

Kékfrankos, Zweigelt

d) Izsáki körzet

Ágasegyháza, Fülöpháza,

Fülöpszállás, Izsák,

Kunszentmiklós, Orgovány,

Páhi, Szabadszállás

Chardonnay, Cserszegi fűszeres,

Izsáki, Királyleányka,

Olasz rizling, Ottonel muskotály,

Pinot blanc, Rajnai rizling,

Szürkebarát

e) Kecskemét–

Kiskunfélegyházi körzet

Ballószög, Bugac,

Felsőfajos, Fülöpjakab,

Helvécia, Jakabszállás,

Kecskemét, Kerekegyháza,

Kiskunfélegyháza, Kunbaracs,

Kunszállás, Ladánybene,

Lajosmizse

Bianca, Chardonnay,

Cserszegi fűszeres,

Kunleány,

Olasz rizling, Rajnai rizling,

Zöld veltelini, Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Kékfrankos

f) Kiskőrösi körzet

Akasztó, Bócsa,

Csengőd, Imrehegy,

Kaskantyú, Kecel,

Kiskőrös, Pirtó,

Soltszentimre,

Soltvadkert,

Tabdi, Tázlár

Bianca, Chardonnay, Cserszegi

fűszeres, Királyleányka, Kunleány,

Leányka, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Pinot blanc, Rajnai rizling,

Rizlingszilváni, Sauvignon,

Zöld veltelini, Blauburger,

Cabernet franc, Cabernet sauvignon,

Kadarka, Kékfrankos, Zweigelt

g) Kiskunhalas–

Kiskunmajsai körzet

Balotaszállás, Csolyospálos,

Harkakötöny, Jászszentlászló,

Kiskunhalas, Kiskunmajsa,

Kisszállás, Kunfehértó,

Móricgát, Szank,

Zsana

Bianca, Chardonnay,

Cserszegi fűszeres, Karát,

Kunleány, Olasz rizling,

Ottonel muskotály, Rajnai rizling,

Zöld veltelini, Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Kékfrankos, Zweigelt

h) Tisza menti körzet

Cibakháza, Cserkeszélő,

Csépa, Lakitelek,

Nagyrév, Nyárlőrinc,

Szelevény, Szentkirály,

Tiaszaalpár, Tiszajenő,

Tiszaföldvár-Homok,

Tiszainoka, Tiszakécske,

Tiszakürt, Tiszasas, Tiszaug

Chardonnay,

Cserszegi fűszeres,

Kövidinka, Olasz rizling,

Ottonel muskotály,

Rajnai rizling, Rizlingszilváni,

Sauvignon, Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Kékfrankos, Zweigelt


Területén több évszázados múltja van a szőlőtermesztésnek és bortermelésnek. A XIV–XV. században sok bort szállítottak innen észak felé Buda, Kassa irányába, egészen Lengyelországig. A török hódoltság idején a szőlők viszonylag kevés kárt szenvedtek. A Korán borivási tilalma miatt Mohamed hívei a bort nem közvetlenül, hanem borpárlat formájában fogyasztották. A párlatkészítés céljára a gyengébb minőséget adó tömegborszőlő-fajták (pl. Ezerjó, Kövidinka, Piros szlanka) borai is megfeleltek. Az alföldi borvidékek hosszú időn át megőrizték és részben ma is őrzik e hagyományos fajtaösszetételt.

Az Alföldön a XVIII. század közepén a korábban zömmel állattenyésztéssel foglalkozó lakosság mindinkább áttért a növénytermesztésre. Az erdők kipusztítása és az ősgyepek feltörése elindította a szörnyű homokveréseket. A borvidék XIX. századi történetében ezért komoly fellendülést jelentett a futóhomok megkötése, majd a filoxérával szemben immunis homokra való szőlőtelepítés.

Jelenlegi területe 1900 hektár körüli.

Dunai eredetű, meszes homoktalajok, helyenként lösz vagy lösszel kevert homok, az Alsó-Tisza-vidéken pedig mésztelen hordalék-, illetve homoktalajok jellemzik. Éghajlata több vonatkozásban hasonlít a másik két alföldi borvidékhez, a napsütéses órák száma és a nyári időszak hőösszege azonban itt a legnagyobb. Az ország egyik legmelegebb borvidéke. A jelenlegi fajtaösszetétel alig tér el a Kunsági és Hajós-Bajai borvidékek fajtaösszetételétől, de valamivel nagyobb területen termesztik a Kadarkát (Csongrádi körzet), a Kövidinkát (Kisteleki körzet) és az Olasz rizlinget (Pusztamérgesi és Mórahalmi körzet). A fehérborszőlő-fajták aránya meghaladja a 60%-ot. Bortermelése és borászati technológiája a Kunsági borvidékéhez hasonló, főként asztali minőségű borok kerülnek palackozásra.

Hajós-Bajai borvidék

A Csongrádi borvidékhez hasonlóan 1990-ben az Alföldi borvidék egy részéből vált ki. A Hajós-Bajai borvidék (53.táblázat) területén is több évszázados hagyományai vannak a szőlőtermesztésnek és bortermelésnek.

A török hódoltság végére csak Baja határában maradt fenn jelentősebb szőlőtermesztés. A török dúlás utáni újratelepítés sikerében jelentős szerepet játszott a letelepedő német ajkú lakosság. Hazájukból nemcsak a szőlőművelés és borkészítés szeretetét hozták magukkal, hanem kedvelt fajtáikat is: a Rajnai rizlinget és a Kékfrankost.

A filoxéravész jelentős mértékben növelte az Alföld szőlőtermesztésének jelentőségét. A filoxéravészt követő telepítésekhez hasonló nagyságrendű ültetvénylétesítést csak a II. szőlőrekonstrukció időszakában, 1961–65 között végeztek e térségben.

Jelenlegi területe 1600 hektár körüli.

A borvidék jellege több vonatkozásban eltér az Alföld más bortermő területeitől. A lepelhomokkal fedett térségek mellett itt nagyobb arányban találunk löszön, illetve löszös homokon kialakult talajokat. Fagyveszélyeztetettsége jelentős, azonban a Bajától északkeletre húzódó ólom-hegy dombvonulata bizonyos fokú védettséget nyújt.

A borvidék mintegy 60%-án fehérborszőlő-, 40%-án vörösborszőlő-fajtákat termesztenek. A hagyományos fajtákat (Ezerjó, Izsáki, Kövidinka, Kadarka) a minőségi bort adó szőlőfajták (Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Olasz rizling, Rajnai rizling, továbbá Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Zweigelt) egyre jobban kiszorítják. Vörösborai kiemelkedő minőségűek, felveszik a versenyt a domb- és hegyvidékek vörösboraival. Régóta ismertek és keresettek például a Hajósi Cabernet sauvignon borok. Fehérborai általában könnyűek, viszonylag lágyak. A borturizmus központja a műemlék értékű Hajósi pincesor.

Kunsági borvidék

Az Alföldi borvidék egy részéből alakult ki 1990-ben. Összesen 8 körzetből (Bácskai, Cegléd–Monor–Jászsági, Duna menti, Izsáki, Kecskemét–Kiskunfélegyházi, Kiskőrösi, Kiskunhalas–Kiskunmajsai és Tisza menti körzet) és 3 alkörzetből áll. A Kunsági borvidék (53.táblázat) területén a szőlőtermesztésre utaló első írásos emlék a garamszentbenedeki kolostor 1075-ben keltezett alapító levele, melyben a felsőalpári (ma szikrai) szőlődombokra vonatkozó utalás olvasható. Számos további feljegyzés utal még a terület török hódoltság előtti szőlőkultúrájára. Ilyen például I. Lajos 1380-ban kiadott oklevele, amelyben szabadszállási bor szállítását rendelte el a királyi udvarba. Nagyobb mértékű szőlőtermesztés csak a törökök kiűzése után kezdődött el.

A XVIII. századi homokveszedelem elleni védelemben az erdő, illetve gyümölcsültetvények létesítése mellett Mária Terézia 1779. évi rendelete a szőlő telepítését is megengedte. A filoxéravész tovább növelte a szőlőtermesztés jelentőségét. A XX. század elejére a homoki szőlők területe megháromszorozódott. Egyes települések ennek köszönhetik létüket (pl. Helvécia), mások a felvirágzásukat. A filoxéravész következtében fellendülő homoki kultúra központjává Kecskemét vált.

Az alföldi borvidékek ültetvényeit a gyümölcsfával vegyes (kétszintes termesztés), nem tiszta fajtájú telepítések és a gyalogművelés jellemezték. A Kadarka mellett jelentősebb arányban termesztették a Kövidinkát, az Izsákit, az Ezerjót és az Olasz rizlinget. Hasonló szerkezetű és fajtaösszetételű szőlőbirtokokkal jelenleg is gyakran találkozhatunk.

A II. világháború, majd az 1950-es évek beszolgáltatási terhei következtében az ültetvények állaga jelentősen romlott. Az 1960-as évek nagyszabású rekonstrukciója keretében végzett erőltetett telepítések számos szakmai hibával terheltek. Ennek ellenére hosszú éveken át ezekről a hagyományos fajtaszerkezetű ültetvényekről szüretelték a homoki szőlőtermés nagy részét.

Az 1980-as évek második felének fagykárai következtében nagy szőlőterületek pusztultak ki az Alföldön. Bács-Kiskun megyében a termőültetvények területe csaknem a felére csökkent. Mindezek ellenére ez az ország legnagyobb borvidéke, jelenlegi területe közel 25 ezer hektár.

Sík felszínét kis hajlásszögű halmok, dombok szakítják meg. A Kunsági borvidékre a dunai eredetű, meszes homoktalaj jellemző. Az eredetileg kialakult mezőségi és réti talajokat többnyire lepelhomok takarja. Gyakoriak a sülevényes, humuszban szegény, homokbuckás területek is.

Az ültetvények a borvidék déli részén humuszban és tápanyagban gazdag, lösszel kevert talajokra, a Tisza menti körzetben pedig savanyú, tiszai eredetű homoktalajokra települtek.

A talajvízszint általában magas (2–5 m), jóllehet az utóbbi években jelentős csökkenését tapasztalták. Klímája kontinentális jellegű. A nyár gyakran forró, aszályos. Az erős téli lehűlések mellett gyakoriak a tavaszi és őszi fagyok is. Ezen a borvidéken a legrosszabb a termelési biztonság.

A II. világháború óta sokat változott ugyan a borvidék fajtaösszetétele, zömében azonban ma is az asztali minőséget adó fajták jellemzik. A fehérborszőlő-fajták közül a legelterjedtebb az Izsáki, a Zala gyöngye, a Kövidinka és az Ezerjó, a vörösborszőlő-fajták közül pedig a Kékfrankos és a Kadarka.

Borai a domb- és hegyvidéki borokhoz képest kevésbé testesek. Gyakori a magas cukor- és alkoholtartalom. Fehérborai kellemes ízűek, lágyak, gyorsan öregedők. Vörösborai is többnyire vékonyak. Amegtermelt borok jelentős része folyóborként kerül a fogyasztókhoz.

Ászár–Neszmélyi borvidék

Aborvidék jelentősége a török hódoltság utáni időszakban nőtt meg. Abort pozsonyi, komáromi, győri kereskedők szállították innen többek között Csehország, Lengyelország ésNémetország piacaira. ANeszmélyi borok azért iskedveltek voltak, mert nem zavarosodtak meg.

Afiloxéravész után homoki területeket istermesztésbe vontak. Aborvidék fő fajtája a filoxéravész előtt, de még az azt követő időszakban isa Mézesfehér (Margitszőlő) volt.

Azegykori Neszmélyi borvidék szőlőültetvényei a II. világháborút követően tönkrementek, ezért megfosztották borvidéki rangjától. Ezzel párhuzamosan létrehozták a Bársonyos–Császári borvidéket. Ajelenlegi Ászár–Neszmélyi borvidék (54. táblázat) határait 1977-ben húzták meg. Két körzete van: azÁszári ésa Neszmélyi.

Jelenlegi területe közel 1400hektár.

54. táblázat - Az Észak-Dunántúl borvidékeinek települései és ajánlott fajtái

Sorszám

Borvidék, körzet, alkörzet

A borvidékhez tartozó települések

Ajánlott fajták

1.

Ászár–Neszmélyi borvidék

a) Ászári körzet

Bársonyos, Császár, Csép,

Ete, Kerékteleki, Kisbér,

Nagyigmánd, Vérteskethely

Chardonnay, Olasz rizling,

Sauvignon, Szürkebarát

b) Neszmélyi körzet

Baj, Dunaalmás,

Dunaszentmiklós, Esztergom,

Kesztölc, Kocs, Mocsa,

Neszmély, Szomód,

Tata, Vértesszőlős

Chardonnay, Olasz rizling,

Sauvignon, Szürkebarát

2.

Etyek–Budai borvidék

a) Etyeki körzet

Bicske, Csabdi,

Etyek, Kajászó,

Nadap, Pákozd,

Pázmánd,

Sukoró, Vál

Chardonnay, Királyleányka,

Olasz rizling, Rajnai rizling,

Rizlingszilváni, Ottonel muskotály, Sauvignon, Szürkebarát, Zenit,

Zöld veltelini, Pinot blanc, Sárga muskotály, Cserszegi fűszeres, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Zweigelt, Pinot noir

b) Budai körzet

Budajenő, Budakeszi,

Pilisborosjenő, Telki,

Tök, Üröm

Chardonnay, Királyleányka,

Olasz rizling, Rajnai rizling,

Rizlingszilváni, Ottonel muskotály, Sauvignon, Szürkebarát, Zenit, Zöld veltelini, Pinot blanc, Sárga muskotály, Cserszegi fűszeres, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kékfrankos, Kékoportó, Merlot, Zweigelt, Pinot noir

3.

Móri borvidék

Csákberény, Csókakő, Mór,

Pusztavám, Söréd, Zámoly

Chardonnay, Ezerjó,

Királyleányka, Leányka, Ottonel muskotály,

Rajnai rizling, Tramini

4.

Pannonhalma–Sokoróaljai

borvidék

Écs, Felpéc,

Győr-Ménfőcsanak,

Győrség, Győrszemere,

Győrújbarát, Kajárpéc,

Nyalka, Nyúl,

Pannonhalma, Pázmándfalu,

Ravazd, Tényő

Chardonnay,

Királyleányka,

Olasz rizling,

Rizlingszilváni,

Szürkebarát,

Tramini

5.

Somlói borvidék

a) Somlói körzet

Doba, Somlójenő,

Somlószőlős, Somlóvásárhely

Furmint, Juhfark,

Olasz rizling,

Hárslevelű

Furmint, Juhfark,

Olasz rizling,

Hárslevelű

b) Kissomlyó–Sághegyi körzet

Borgáta, Celldömölk,

Kemeneskápolna,

Kissomlyó, Mesteri

6.

Soproni borvidék

Fertőboz, Fertőendréd,

Fertőrákos, Fertőszentmiklós,

Fertőszéplak, Harka,

Hidegség, Kópháza, Sopron

Chardonnay, Sauvignon,

Zöld veltelini, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kékfrankos,

Pinot noir, Zweigelt, Zenit


A borvidék részben a Gerecse és a Vértes nyugati, délnyugati lejtőin, részben a Bakony északi nyúlványain terül el. A viszonylag alacsony hegyek hátain és oldalain alig található árnyékolás, ezért minden fekvés jó fényellátottságú.

A talajok alapkőzete lösz, kréta és eocén márga, kisebb részben pedig mészkő, dolomit, illetve homokkő. Az uralkodó talajtípus a löszein kialakult barna erdőtalaj. A talajok több helyen erősen erodáltak.

A borvidék a Kisalföld éghajlati körzetébe tartozik; a tél nem túlságosan zord, a nyár csak mérsékelten meleg. A csapadékátlag közepes, a páratartalom azonban viszonylag magas. A napfénytartam kevesebb, mint az Alföldön.

Szinte kizárólag fehérborszőlő-fajtákat termesztenek. Fő fajtái: a Rizlingszilváni, az Ottonel muskotály, a Chardonnay, az Ezerjó és az Olasz rizling.

Borai illatban, aromában gazdagok, finom savtartalmúak. A többnyire reduktív technológiával előállított borok intenzív gyümölcsillatúak.

Etyek–Budai borvidék

Az Etyeki borvidék 1990-ben jött létre az Etyek környéki szőlők, valamint az egykori – filoxéravész után megszűnt – Velencei borvidék felújított területén.

Az Etyek–Budai borvidéket (54. táblázat) a korábbi Etyeki borvidék és a hajdani Buda–Sashegyi borvidék budai területrészeinek összevonásával alakították ki 1997-ben. Körzetei: az Etyeki és a Budai.

A Buda–Sashegyi borvidék a filoxéravész előtt Nagytéténytől Szentendréig húzódott. Főként fehérborszőlő-fajtákat (Mézesfehér, Budai zöld, Piros szlanka) termesztettek, melyekből könnyű asztali (kerti) bort készítettek. A Sashegyi vörösbor, mely a Kadarkából és változataiból készült, külföldön is híres volt. A budai szőlőket elpusztította a filoxéra, a megmaradt területeket pedig a terjeszkedő főváros hódította el.

Etyek szőlő- és borkultúrájának fellendítésében jelentős szerepet játszottak az 1723-ban, majd 1741-ben érkezett német telepesek. A piaci feltételek kedvező alakulása miatt a legnagyobb fejlődés az 1860-as években indult meg. Ebben az időszakban számos ma is használatban levő sóskúti kőből rakott pince épült. A szőlőtermesztés fellendülését itt is a filoxéravész törte meg.

A századforduló táján az etyeki szőlőt szinte kizárólag a budafoki pezsgőgyártás céljára vásárolták fel. Az 1920-as évektől kezdődően a szőlőkultúra ismét hanyatlott, és csak az 1950-es évek második felében, a nagyüzemi rekonstrukció hatására indult meg ismét a terület fejlődése.

Az 1957–1987-es időszak végére Etyek térségének szőlőterülete megközelítette az ezer hektárt. A jellemző művelésmód az egyes függöny. A borvidék jelenlegi területe több mint 1000 hektár.

Az Etyeki körzet lankás dombvidék. Az ültetvények a Vértes és a Velencei hegység elődombjain, az Etyeki-fennsíkon és a Váli-völgyben találhatók. A Budai körzet ültetvényei a Budai-hegység különböző kitettségű oldalain és lábánál települtek.

A talajképző kőzet a Vértesalján a lösz, a Velencei-hegységben a gránit. A Budai-hegység rögvonulatai mészkőből és dolomitból állnak, a rögök közötti medencéket, völgyeket oligocén anyag, márga és lösz tölti ki. A borvidék talajtípusai: az erdőmaradványos csernozjom, a csernozjom barna erdőtalaj és az agyagbemosódásos barna erdőtalaj. Zárt foltokban kiemelkedően nagy az aktív mésztartalom.

Évi átlaghőmérséklete az országos átlagnál alacsonyabb, kicsi a csapadékbizonytalanság. Számottevő a hóbőség, helyenként hófúvásra való hajlammal. Gyakori a légmozgás, az uralkodó szélirány északnyugati.

A lefolyásos hegy- és domboldalakon ritkák a számottevő fagykárok. Függőleges tagoltsága miatt mezo- és mikroklímában gazdag borvidék.

A korabeli leírások szerint Etyek térségének hagyományos fajtái a Kadarka, a Dinkák, a Gohér, a Rakszőlő és a Hárslevelű voltak. Jelenleg a legfontosabb fajták közé a Chardonnay, az Olasz rizling és a Zöld veltelini tartozik. A borvidék termésének jelentős része ma is a pezsgőgyártás alapanyagául szolgál. Az Etyeki körzetből e mellett üdítő savtartalmú, illatos, reduktív bor is piacra kerül.

Móri borvidék

A termőhelyek besorolása szerint a Móri (54.táblázat) nem volt mindig önálló borvidék. Korábban a Neszmélyi borvidékhez tartozott, majd átmenetileg a Császári honvidékhez csatolták. Területén már a kelták és a rómaiak idejében is termesztettek szőlőt. A helyi szőlőtermesztésre vonatkozó első írásos emlékünk I. Béla Demesi Szent Margit Prépostságnak küldött adománylevele a XI. századból.

A török hódítás elpusztította a terület lakosságát és szőlőkultúráját. Az elnéptelenedett falvakba az 1700-as évek elején német (főleg bajor) telepesek érkeztek. Nekik és a velük együtt érkező kapucinus barátoknak is köszönhető a móri bor hírneve.

Az 1870-es évektől kezdődően gazdasági fellendülés indult el; osztrák borkereskedők rendszeresen felkeresték a borvidéket. A magas borárak miatt szinte minden alkalmas területet szőlővel telepítettek be. A vidék hagyományos szőlőkultúrájának sajátosságai közé tartozott a kopaszmetszéses fejművelés, a hajtásválogatás („gyomlálás”) és a zsúpszalmás hajtáskötözés.

A II. világháború után a német ajkú lakosságot kitelepítették. Az újonnan érkezett telepesek nem értettek a szőlőtermesztéshez, ezért az ültetvények állaga leromlott. Az 1960-as évektől állami rekonstrukciót hajtottak végre. A birtokviszony-változásokat követően nagy táblás, magasművelésű ültetvényeket alakítottak ki. A magántulajdon, a modern termesztéstechnológia és a korszerű borászkodás hatására a borvidék újra átalakulóban van.

Jelenlegi területe 1500 hektár körüli.

A Móri borvidék a Vértes- és a Bakony-hegységeket elválasztó északnyugat-délkeleti irányú ősfolyammeder mederjellegű Móri-árokban terül el. Az ültetvények nagy része a Vértes-hegység déli, délnyugati, 10–30 fokos lejtésű oldalain található. A Vértes-hegységet triászkori karbonátos alapkőzet alkotja. Előterében a talajgenetikai alapokat későbbi korok üledékkőzetei (lösz, pannonagyag, homok, kavics) képezik. A borvidék talajának több mint a fele lösz és homokos lösz. A térségben váztalajok, kőzethatású humuszkarbonát és rendzina talajok, barna erdőtalajok és csernozjom talajok találhatók.

A Móri-árok egységes mezoklimatikus bélyegeket mutat. A széljárás uralkodó irányát az árok nagymértékben befolyásolja. Szellős, huzatos jellege előnyös a gombabetegségek háttérbe szorításában és a fagyveszély csökkentésében. A terület éghajlati és talajadottságai miatt vízben viszonylag szegény.

A borvidéken a kialakult hagyományoknak és a környezeti adottságoknak megfelelően csak fehérbort termelnek. A Móri borvidéket korábban az Ezerjó hazájának nevezték. Az Ezerjó azonban sok szempontból (fagyérzékenység, minőségromlás stb.) nem alkalmas magasművelésre. A borvidéken ezért nagyobb részarányban telepítetlek más fajtákat is: Leánykát, Zöld veltelinit, Irsai Olivért és Chardonnayt.

A móri borok kellemes illatúak, testesek, tüzesek.

Panonhalma-Sokoróaljai borvidék

1990óta önálló borvidék. A területéhez tartozó települések (54. táblázat) korábban a Neszmélyi borvidékhez tartoztak, majd e borvidék megszüntetésével a borvidéken kívüli bortermő helyek közé kerültek.

A szőlőtermesztés kezdete a római korra tehető. Az első bortermelésre utaló dokumentum Szent István pannonhalmi alapítólevele (1002). A XI. században a szőlőtermesztés elterjesztésében fontos szerepe volt a francia és olasz telepeseknek, valamint a szerzetesrendeknek. A mohácsi vész után Pannonhalma végvár lett, a vidék többször cserélt gazdát és a virágzó szőlőkultúra elpusztult. A szőlőművelés csak a XVIII. század elejére vált újra a környék egyik fő foglalkozási ágává.

A filoxéra pusztítását követően főként direkttermő fajtákat telepítettek, ezért a bortermelés elveszítette korábbi rangját. A második szőlőrekonstrukció során, majd ezt követően a direkttermőket minőségi borszőlőfajtákkal váltották fel.

Jelenlegi területe meghaladja a 600 hektárt.

Az ültetvények a Bakonyalján és a Pannonhalmi-dombság vonulatain (Pannonhalmi-, Ravazd-Csanaki- és Sokorói-vonulat) találhatók. A területre a harmadidőszaki üledéken, illetve löszön kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok jellemzők. Kisebb részarányban csernozjom barna erdőtalajok és barna földek is képződtek. A borvidéken nagy az erősen erodált területek aránya.

Az időjárási viszonyok kiegyenlítenek; a borvidék mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, viszonylag enyhe telű. A kevés (500–600 mm) csapadék ellenére aszály ritkán károsítja az ültetvényeket, mert az itteni talajféleségek jól megőrzik a vizet.

A borvidéken szinte kizárólag fehérborszőlő-fajtákkal foglalkoznak. A legelterjedtebb fajták közé tartozik az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, a Rajnai rizling és a Tramini. A borvidéken a korábbi évtizedekben testes, oxidatív típusú borokat készítenek, újabban a friss, illat- és zamatanyagokban gazdag reduktív borok a jellemzők.

Somlói borvidék

ASomlói borvidék (54. táblázat) két részre tagolt: a Somlói és a Kissomlyó-Sághegyi körzetre.

Aborvidék területén valószínűleg már a kelták és a rómaiak is termesztettek szőlőt. Asomlói várat és szőlőskertjeit először egy I. László idejéből származó, 1093-ban kelt okirat említi meg. Atatárdúlást követően Olaszországból érkeztek telepesek, valószínűleg ők hozták magukkal a Furmintot. Atörök időkben Somló végvár volt, birtoklói gyakran váltogatták egymást. Aborvidék a XVIII. században élte fénykorát, a somlai bor a főúri asztalok keresett itala volt. Asomlói szeretetét a Habsburg-házban is évszázados hagyományként őrizték. A nászéjszakákboraként emlegetett italról ugyanis azt tartották, hogy fogyasztása hatékony eszköz a fiú utódok nemzésében.

Afiloxéravész előtti fajtaösszetételt a sokfajtájúság jellemezte: a Furmint mellett megtalálható volt többek közt a Juhfark, a Budai zöld és a Rakszőlő. Afiloxéravész után az Olasz rizling, a Mézesfehér és az Ezerjó került előtérbe.

A borvidék jelenlegi területe valamivel több, mint 800 hektár. Az ország egyik legkisebb borvidéke.

Somló jellegzetessége, hogy körben mindenhol, még az északi oldalán is találhatók ültetvények. Ahegy vulkanikus képződmény, alapkőzete bazalt. A hegy lábát bazalttörmelékes löszön kialakult barna erdőtalajok, a magasabban fekvő területeket pedig fekete nyiroktalajok borítják. Éghajlata dunántúlias, kiegyenlített, de nagyon szeles, ebből adódóan mérsékelten meleg és napfényben gazdag.

Aborvidék legelterjedtebb fajtái: a Furmint, a Hárslevelű, az Olasz rizling és a Juhfark. Mind a Somlói, mind a Kissomlyó-Sághegyi körzetre jellemző az ültetvények elaprózódottsága. A somlói borok testesek, tüzesek, kemény karakterűek, sokan hazánk legfinomabb fehérborainak tartják őket. Amikroelemekben gazdag vulkáni talajoknak és az oxidatív érlelésnek fontos szerepe van a jellegzetes „somlói íz” kialakításában.

Soproni borvidék

ASoproni borvidék (54. táblázat) területén a kelták lehettek az első szőlőtermesztők. Akörnyék szőlőtermesztését és borászatát a rómaiak fejlesztették tovább. Uralmuk alatt Sopronon keresztül vezetett a híres borostyánkőút. A népvándorlást követően Sopron vidékét a frank birodalomhoz csatolták. Ebben az időszakban bajor telepesek újították fel az ősi szőlőkultúrát.

Ahonfoglalást követően a térség határjellege miatt a szőlőtermesztés sokáig nem fejlődött. A környék szőlőkultúrájára vonatkozó első írásos emlék V. István 1270-ben kelt rendelete. A borvidék a XII–XV. században élte fénykorát. Ekkor vált európai hírűvé a soproni bor. A török uralom idején a borkereskedelem központja változatlanul Sopron maradt, borait azonban a tokaji egyre inkább kiszorította a lengyel piacról. Afiloxéravészt megelőzően a fehérbort, utána pedig a vörösbort adó szőlőfajták termesztése volt meghatározó.A fajtaösszetételben a Furmint és a Kékfrankos játszotta a fő szerepet. Aborvidéken alkalmazott hagyományos művelésmód a szálvesszős fejművelés volt. Aszálvessző végét a filoxéravész előtt egyszerűen csak földbe dugták, ezt követően vendégkaróhoz kötötték. Az 1960-as évek elején osztrák hatásra az elsők közt itt létesítettek Moser-féle magasművelésű ültetvényeket.

Jelenlegi területe több mint 1700 hektár.

A szőlőültetvények a Soproni-hegység Fertő-tó melléki elődombjaira települtek. A borvidék területén kristályos palák, üledékes kőzetek, kisebb részben vulkánikus eredetű kőzetek találhatók.

A legmélyebben húzódó réteg a gneisz, amelyre fokozatosan és üledékesen fiatal kőzetek rakódtak. A talajok helyenként sok meszet tartalmaznak. A változatos alapkőzeteken agyagbemosódásos barna erdőtalajok, podzolos barna erdőtalajok és barnaföldek alakultak ki.

Éghajlata szubalpin jellegű. A nyár általában hűvös, csapadékos. Az északi, északnyugati szél az uralkodó. Az erős, hűvös szelek különösen tavasszal gyakoriak. A Fertő-tó mellékén a vízfelületnek fontos szerepe van a mikroklíma kialakításában.

A terület háromnegyed részén vörösborszőlő terem. Az uralkodó fajta a Kékfrankos. Terméséből vörösbor vagy rozé készül. A fehérborszőlő-fajták közül a legnagyobb jelentősége a Zöld veltelininek van.

A hűvös klíma miatt a vörösborok viszonylag alacsony alkoholtartalmúak, savban, tanninban gazdagok. A Kékfrankos kellemes fanyarságát a sav és a tannin kedvező aránya adja. A borvidék fehérborai zamatban, illatban gazdagok, kissé vékonyak, élénk savtartalmúak.

Sopron városnak, annak idején szabad bormérési joga volt. Manapság is jelentős a helyi borozókban (heurigerekben) értékesített bor mennyisége.

Badacsonyi borvidék

A Badacsonyi borvidék (55. táblázat) területén már 2000 évvel ezelőtt virágzó szőlőkultúra volt. A hegy lábánál fekvő „Római út” nyomvonalán vezetett annak idején az Aquincumba tartó hadi út.

A XII. század adománylevelei alapján arra következtethetünk, hogy a szőlőtermesztés a vidék egyik fő gazdálkodási ágává fejlődött. Kiváló tulajdonságai ellenére a rossz utak és a nagyvárosoktól való távolsága miatt a badacsonyi borok csak a XVIII–XIX. században váltak ismertté az országban, illetve a határokon túl.

A hagyományos művelés jellemzői: a kis tenyészterület, a karós támasz, a fajtatiszta telepítés és a szabályos bakművelés.

Badacsonyban az eróziós kár mérséklésére a filoxéravész után hatalmas lejtős teraszokat, majd 1945 után vízelvezető rendszert és a rómaiak után újra több kilométer hosszúságú támfalat építettek. A nagyüzemi telepítések során széles sorközű, magasművelésű ültetvények létesültek.

Jelenlegi nagysága megközelíti az 1500 hektárt.

55. táblázat - A Balaton környéki borvidékek települései és ajánlott fajtái

Sorszám

Borvidék,

A borvidékhez tartozó települések

Ajánlott fajták

1.

Badacsonyi borvidék

Ábrahámhegy,

Badacsonytomaj,

Badacsonytördemic,

Balatonrendes,

Balatonszepezd,

Gyulakeszi, Hegymagas,

Káptalantóti, Kisapáti,

Kővágóörs, Nemesgulács,

Raposka, Révfülöp,

Salföld, Szigliget, Tapolca

Chardonnay,

Kéknyelű,

Olasz rizling,

Ottonel muskotály,

Rajnai rizling,

Sauvignon,

Szürkebarát,

Pinot blanc

2.

Balatonfüred-Csopaki

borvidék

Alsóörs, Aszófő,

Balatonakali, Balatonalmádi,

Balatoncsicsó, Balatonfüred,

Balatonszőlős, Balatonudvari,

Csopak, Dörgicse, Felsőörs,

Lovas, Mencshely,

Monoszló, Óbudavár,

Örvényes, Palóznak, Pécsely,

Szentantalfa, Szentjakabfa,

Tagyon, Tihany,

Vászoly, Zánka

Olasz rizling,

Chardonnay,

Rajnai rizling,

Szürkebarát,

Ottonel muskotály,

Rizlingszilváni

3.

Balatonmelléki borvidék

a) Káli körzet

Balatonhenye,

Hegyesd, Köveskál,

Mindszentkálla,

Monostorapáti,

Szentbékkálla

Olasz rizling, Chardonnay,

Furmint, Tramini,

Rizlingszilváni, Szürkebarát,

Zenit, Zöld veltelini,

Kékoportó, Pinot noir, Zweigelt

b) Balatonederics-Lesencei

körzet

Balatonederics, Lesencefalu,

Lesenceistvánd,

Lesencetomaj, Nemesvita,

Sáska, Zalahaláp

Olasz rizling, Chardonnay,

Tramini, Rizlingszilváni,

Szürkebarát, Sauvignon,

Pinot blanc, Pinot noir, Kékfrankos

c) Cserszegi körzet

Balatongyörök,

Cserszegtomaj, Gyenesdiás,

Hévíz-Egregy, Rezi,

Várvölgy, Vonyarcvashegy

Olasz rizling, Chardonnay,

Tramini, Rizlingszilváni,

Szürkebarát, Cserszegi fűszeres, Sauvignon

4.

Dél-Balatoni borvidék

Andocs, Balatonberény,

Balatonboglár, Balatonlelle,

Balatonkeresztúr,

Balatonendréd, Balatonszemes,

Karád, Kéthely, Kőröshegy,

Kötcse, Látrány, Lengyeltóti,

Marcali, Ordacsehi,

Somogysámson, Somogytúr,

Szólád, Szőlősgyörök,

Visz, Zamárdi

Sárga muskotály,

Királyleányka,

Chardonnay,

Sauvignon,

Rajnai rizling,

Olasz rizling,

Pinot noir,

Kékfrankos,

Merlot,

Cabernet franc

5.

Zalai borvidék

a) Csáfordi körzet

Csáford, Pakod, Vindornyalak,

Vindornyaszölős, Zalabér,

Zalaszántó, Zalaszentgrót

Olasz rizling, Rizlingszilváni,

Szürkebarát, Királyleányka,

Cserszegi fűszeres, Sauvignon,

Chardonnay

b) Szentgyörgyvári körzet

Dióskál, Egeraracsa,

Garabonc, Homokkomárom,

Nagyrada, Orosztorony,

Sármellék, Szentgyörgyvár,

Zalakaros, Zalaszabar

Olasz rizling, Rizlingszilváni,

Szürkebarát, Királyleányka,

Cserszegi fűszeres, Sauvignon,

Chardonnay

c) Mura-vidéki körzet

Csörnyeföld, Letenye,

Murarátka, Muraszemenye,

Szécsisziget, Tormafölde,

Zajk

Olasz rizling, Rizlingszilváni,

Szürkebarát, Királyleányka,

Cserszegi fűszeres, Sauvignon,

Chardonnay


A szőlőültetvények zömében a Badacsony, a Szent György-hegy, a Szigliget-hegy, az Ábrahámhegy, a Gulács, a Tóti-hegy és a Csobánc lejtőin találhatók. A vulkanikus hegyeket pannon agyag, pannon homok, helyenként lösz borítja. A hegylábakon bazalt, illetve bazalttufa törmelékkel kevert vályogos, helyenként mészköves talajokat találunk. A vulkánikus alapkőzet biztosítja a talajok jó kálium- és mikroelem-ellátottságát.

A borvidék klímája szubmediterrán jellegű, napfényben gazdag, kiegyenlített. A mikroklíma kialakulásának kedvez az ültetvények védett déli fekvése és a Balaton víztükre. Jellegzetes szőlőfajtái: az Olasz rizling, a Rizlingszilváni és a Szürkebarát. Kisebb felületen ma is termesztik a Zöldszilváni, a Budai és a Kéknyelű fajfákat.

A borok illatban, zamatban gazdagok, testesek, magas alkohol- és titrálható savtartalmúak. Közismertek a badacsonyi Olasz rizling, Szürkebarát és Kéknyelű borok.

Badacsony ma a borturizmus egyik legjobban felkapott területe.

Balatonfüred–Csopaki borvidék

ABalatonfüred–Csopaki borvidék (55. táblázat) területén a szőlőtermesztés története egészen a kelta időkig nyúlik vissza. A kelták után a rómaiak, majd az avarok folytatták az ősi szőlőtermesztés hagyományait. A szőlőkultúra a honfoglalás utáni időszakban is fennmaradt.

A török uralom idején az ültetvények nagysága csökkent, majd a másfél évszázados hadakozást követően ismét fejlődésnek indult. A hagyományos termesztésre jellemző volt a fejművelés, illetve a Badacsonyi borvidékhez hasonlóan a ,,két világos szemes” (rügyes) bakművelés.

A filoxéravészt megelőzően több mint 40 fajtát termesztettek. Elterjedt volt többek között a Furmint, a Kéknyelű, a Lisztesfehér és a Rakszőlő. A filoxéravész után kezdetét vette az Olasz rizling térhódítása. Jelenlegi területe meghaladja az 1700 hektárt.

A borvidék a Balaton északi partján, Zánkától Balatonalmádiig húzódik. Talajai a Badacsonyi borvidékhez hasonlóak, azonban a talajképző kőzetek itt változatosabbak. Jellemző képződmény a szilur korú fillitpala, melyre permi vörös homokkő települt. A kovasavban és vasoxidban gazdag talajok Lovas, Csopak és Balatonfüred térségében vörös színűek.

Előfordulnak triászkori mészkövön, márgán, illetve löszön kialakult rendzina és erdőtalajok is.

A borvidék fajtaszerkezetében meghatározó az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, a Tramini, az Ottonel muskotály és a Rajnai rizling. Az utóbbi évtizedekben a Sauvignon és a Chardonnay fajták területének növekedése figyelhető meg. Tihany térségében jelentős a vörösbort adó szőlőfajták (Cabernet franc, Merlot, Zweigelt) termesztése.

A Balatonfüred-Csopaki borvidékborai a badacsonyiaknál kissé lágyabbak, jellegzetes finom illatúak és zamatúak. A balatonfüredi Olasz rizling borok általában testesek, tüzesek, a csopakiak karcsúbbak, könnyedebbek.

Balatonmelléki borvidék

A Balatonmelléki borvidék (55. táblázat) három részre osztott: a Káli, a Balatonederics-Lesencei és a Cserszegi körzetekre.

A borvidék területén a szőlőművelést a kelták, rómaiak és szlávok után a magyarok folytatták. E vidék a honfoglaló magyarok vérbírájának, Kál-Harkának a szállásterülete volt. Az ő nevét őrzi a környék több települése.

Régebben nem tettek éles különbséget a Balaton-környék egyes borvidékei között. Az innen származó borok kezdetben, mint Balaton vidékiek váltak híressé. Az első borvidéki beosztások a maitól eltérően húzták meg a határait. Ide sorolták Zala és Somogy egyes járásait is.

Jelenlegi területe közel 1600 hektár.

A borvidék magában foglalja a Keszthelyi-hegység, a Tapolcai medence és a Balaton-felvidék szőlőit, kivéve természetesen a Badacsonyi és Balatonfüred-Csopaki borvidékek területét.

Az ültetvények a védett fekvésű déli lejtőkön találhatók. A talajképző alapkőzetek rendkívül változatosak; a borvidéken fellelhető a certiliumos és triász mészkő, a dolomit, a pannonagyag, a lösz, a márga, a pannon homok és a pliocén homok. Egyes területeken (Köveskál) zöldes-fehéres bazalttufa is található.

Talajai: barna erdőtalaj, agyagbemosódásos barna erdőtalaj, rendzina, köves és földes kopárok.

Éghajlata a Balaton mellett elterülő területeket kivéve kevésbé kiegyenlített. Helyenként tavaszi és téli fagyok is előfordulnak.

A Balatonmellék tipikusan fehérbortermelő vidék. Jellegzetes szőlőfajtái az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, a Szürkebarát és a Rajnai rizling. Az újabb telepítésekben a Chardonnay és a Sauvignon fajták is szerepelnek. Borai élénk savösszetételűek, diszkrét illatúak, elegánsak.

Dél-Balatoni borvidék

A tihanyi apátság alapítóleveléből megállapítható, hogy a Dél-Balatoni (55. táblázat) borvidék területén már a XI. században is termesztettek szőlőt. A filoxéravész után Balalonkeresztúr térségében kezdődött el a homoki szőlők telepítése. A szőlőtermesztés fejlődésének elismeréseként a térség jó bortermő helyeiből hozták létre a borvidéket 1982-ben.

Jelenlegi területe több mint 2600 hektár.

Az ültetvények a Balaton déli partján, a Somogyi-dombság lankáin találhatók. Talajtani szempontból meglehetősen egységes, pleisztocén löszön kialakult barna erdőtalajok, illetve homoktalajok jellemzik.

Klímája kiegyenlített, napfényben gazdag. A hőmérséklet és a csapadék mennyisége szintén kedvező. A terület vízellátottsága lehetővé teszi a sorközök füvesítését.

A terület 80%-án fehérborszőlő-fajtákat termesztenek. Elterjedt az Olasz rizling, a Chardonnay, a Királyleányka és a Rajnai rizling. Fontosabb vörösborszőlő-fajtái: a Merlot, a Kékfrankos és a Zwelgelt.

A balatoni üdülőkörzet ellátása céljából csemegeszőlő-fajtákat (Csaba gyöngye, Chasselas stb.) is termesztenek.

A borvidéken a rendszerváltás előtt jelentős mennyiségű szőlőoltványt állítottak elő.

Reduktív fehérborai eredeti gyümölcsillatúak, aromában gazdagok, elegánsak, többnyire azonban lágyak. Vörösborai színanyagban kellően gazdagok, bársonyos, harmonikus jellegűek.

A fehér- és vörösborok készítése mellett szőlőlé- és pezsgőgyártással is foglalkoznak.

Zalai borvidék

A Zalai borvidék (55. táblázat) 1997-ben jött létre. Három részből áll: a Csáfordi, a Szentgyörgyvári és a Muravidéki körzetből.

A Zalai borvidék területén a rómaiak és az avarok voltak az első szőlőtermesztők. Az Árpád-házi királyok idejéből származó leletek és a földrajzi nevek mellett alapító és adományozó oklevelek tanúskodnak a térség szőlőtermesztéséről.

A török uralom után fellendült a környék szőlőkultúrája. Zala a XIX. század második felében bortermelés szempontjából Magyarország harmadik megyéje volt. A filoxéravész után a direkttermő fajták (Noah, Othello) terjedtek cl.

Jelenlegi területe a becslések szerint 2200 hektár körüli.

Az ültetvények a Zalai-dombság fennsíkjaira és lejtőire települtek. Az észak-dél irányban húzódó dombokat sűrű völgyhálózat szabdalja fel, teret adva az eróziónak. A talajképző kőzet a lösz, amelyen agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barna földek képződtek. A talajpusztulás következtében helyenként földes kopárok is megjelentek.

Éghajlata kiegyenlített, a hőmérsékleti ingásokat a Kis-Balaton, illetve a Zala menti ártéri területek és a kitermelt tőzegbányák vízfelületei jelentősen tompítják. Fény- és hőellátottsága közepes, a csapadék mennyisége azonban az országos átlagot meghaladó. Az aszálykár ezen a vidéken szinte ismeretlen.

A borvidék fő fajtája az Olasz rizling (50%). Ezen kívül elterjedt még a Rizlingszilváni, a Zöld veltelini és a Chardonnay. A direkttermők körülbelül 10%-ra szorultak vissza. A borvidék sajátossága az elaprózott birtokszerkezet.

A zalai borok illatosak, aromaanyagban gazdagok, élénk savtartalmúak.

Mecsekaljai borvidék

A Mecsekaljai borvidéket (56. táblázat) a Pécsi, a Versendi és a Szigetvári körzetekre osztották fel.

56. táblázat - A Dél-Dunántúl borvidékeinek települései és ajánlott fajtái

Sorszám

Borvidék, körzet, alkörzet

A borvidékhez tartozó települések

Ajánlott fajták

1.

Mecsekaljai borvidék

a) Pécsi körzet

Cserkút, Hosszúhetény,

Keszü, Kővágószőlős,

Kővágótőttős,

Mecseknádasd,

Pécs, Pécsvárad,

Szemely

Chardonnay, Cirfandli,

Olasz rizling, Sauvignon,

Cabernet franc, Merlot

b) Versendi körzet

Babarc, Bár, Bóly,

Dunaszekcső, Hásságy,

Lánycsók, Mohács,

Monyoród, Olasz,

Szajk, Szederkény,

Versend

Chardonnay,

Olasz rizling,

Rajnai rizling,

Sauvignon

c) Szigetvári körzet

Helesfa, Kispeterd,

Mozsgó, Nagypeterd,

Nyugotszenterzsébet,

Szigetvár

Chardonnay, Olasz rizling,

Rajnai rizling, Sauvignon,

Merlot, Pinot noir

2.

Tolnai borvidék

a) Tolnai körzet

Bölcske, Dunaföldvár,

Dunaszentgyörgy,

Györköny, Kölesd.

Madocsa, Paks,

Tengelic, Tolna

Chardonnay, Olasz rizling,

Pinot blanc, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini,

Zöld veltelini,

Zenit, Királyleányka, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kadarka, Kékfrankos, Merlot,

Pinot noir, Zweigelt

b) Völgységi körzet

Aparhant, Bonyhád,

Bonyhádvarasd, Dúzs,

Györe, Izmény,

Lengyel, Mórágy,

Mőcsény,

Mucsfa, Mucsi

Chardonnay, Olasz rizling,

Pinot blanc, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini,

Zöld veltelini,

Zenit, Királyleányka, Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Kadarka, Kékfrankos,

Merlot, Pinot noir, Zweigelt

c) Tamási körzet

Felsőnyék, Hőgyész,

Iregszemcse, Magyarkeszi,

Nagyszokoly, Ozora,

Pincehely, Simontornya,

Tamási

Chardonnay, Olasz rizling,

Pinot blanc, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini,

Zöld veltelini, Zenit, Királyleányka,

Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Kadarka, Kékfrankos,

Merlot, Pinot noir, Zweigelt

3.

Szekszárdi borvidék

Alsónána, Alsónyék,

Báta, Bátaszék,

Decs, Harc,

Őcsény, Sióagárd,

Szálka, Szekszárd,

Várdomb, Zomba

Chardonnay, Olasz rizling,

Pinot blanc, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini,

Zöld veltelini,

Cabernet franc,

Cabernet sauvignon, Kadarka, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir, Zweigelt

4.

Villány-Siklósi borvidék

Bisse, Csarnóta,

Diósviszló, Harkány,

Hegyszentmárton, Kisharsány

Kistótfalu, Márfa,

Nagyharsány, Nagytótfalu,

Palkonya, Siklós,

Túrony, Villány,

Villánykövesd

Chardonnay, Hárslevelű,

Olasz rizling, Rajnai rizling,

Pinot blanc, Sauvignon,

Tramini, Ottonel muskotály,

Kékoportó, Kékfrankos,

Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Merlot, Pinot noir


A térség szőlőtermesztésében a kelták szerepét nem sikerült igazolni, ezért az első szőlőtelepítőknek a rómaiakat kell tekintenünk. A Pécs környékén talált, szőlőmotívumokkal díszített oltárkő érdekessége, hogy eredete Probus császár uralkodását megelőző korra (II. század) tehető.

A honfoglalás időszakában a Mecsek környéke fejlett szőlőkultúrával rendelkezett. A XIV. században a pécsi bor hírneve a szerémivel vetekedett. A török hódoltság idején szőlőkultúra fejlődése megtorpant.

Ebben az időben történt, hogy a pécsi káptalan a Tokaj-hegyaljaihoz hasonló bort kívánt termelni.

Nem csak szőlővesszőt, talajt is szállíttatott szentmiklósi telepére. Törekvése azonban kudarcba fulladt, a száraz mecseki ősz ugyanis nem kedvez az aszúsodásnak. Valószínűleg e telepítések idejében került a borvidékre a Furmint.

Jelenlegi területe valamivel több, mint 1000 hektár.

A Mecsek vidékének nagyarányú iparosodása korlátozza a borvidék területi fejlődését.

A borvidék a Mecsek lejtőin, a Mecsek és a Villányi-hegység közti dombvidéken, valamint a Geresdi-dombság délnyugati peremén helyezkedik el. A Mecsek talajképző kőzete a pannon üledék és a lösz. E mellett előfordul triász mészkő, permi homokkő és werfeni pala is. Az erózió következtében sok helyen került a felszínre az anyakőzet. A köves, sziklás, kavicsos váztalajok mellett humuszkarbonát talajok és a rendzinák fekete- és vörös agyagos változatai alakultak ki. A Baranyai- és a Geresdi-dombság felszíne lösszel fedett, uralkodó talajtípusa a Ramann-féle barna erdőtalaj.

A Mecsekalja éghajlata szubmediterrán. Forró, napsütéses nyarak és a viszonylag enyhe telek jellemzik. A korán beköszöntő tavasz és a hosszú, napfényes ősz miatt az egyik legmelegebb, leghosszabb tenyészidejű borvidékünk. A déli lejtőket a Mecsek hegylánca védi az északi szelektől.

A csapadék mennyisége közepes, gyakori a vízhiány. Minden harmadik évben aszálykárral kell számolni.

A borvidéken az általánossá vált kordonművelés mellett egyre inkább terjed az ernyőművelés. Elterjedt fajtái: az Olasz rizling, a Chardonnay, a Zöld veltelini és a Rizlingszilváni. A pécsi körzet különleges fajtája a Cirfandli. A száraz, meleg éghajlatnak köszönhetően a Mecsekaljai borvidék borai általában testesek, lágyak, gyakran magas cukor- és alkoholtartalmúak. Pécsett hagyományai vannak a pezsgőgyártásnak is.

Tolnai borvidék

A Tolnai borvidék (56.táblázat) 1997-ben jött létre. Három részből áll: a Tolnai, a Völgységi és a Tamási körzetből.

A Völgységi körzet településeit korábban a Szekszárdi borvidékhez sorolták. A filoxéravész utáni időszakban végzett szőlőrekonstrukció során a jelenlegi Tolnai körzethez tartozó települések közül Tolna, Dunaszentgyörgy, Paks és Durvaföldvár határában levő homokterületeken létesítettek először ültetvényeket.

Jelenlegi területe a becsült adatok alapján 2100 hektár.

A borvidék ültetvényei a Mezőföld, a Völgység, a Tolnai-hegyhát és a Somogyi-dombság területén találhatók. A talajképző kőzet legnagyobb részben lösz; a pannon üledékek csak alárendelt szerepet játszanak. Felszíne általában erősen tagolt, a völgyek keskenyek, a dombok lejtői meredekek. A Völgységre a barnaföldek, agyagbemosódásos barna erdőtalajok és a csernozjom barna erdőtalajok jellemzők. A Tolnai-hegyhát talajtakarója változatos, barna erdőtalajok, csernozjom-barna erdőtalajok és mészlepedékes csernozjomok váltják egymást. A Mezőföld vidékén erdőtalajok és csernozjom jellegű homoktalajok találhatók. A Somogyi-dombság külső-somogyi területét lösz és homok borítja. Talajait barna földek, csernozjom barna erdőtalajok, illetve mészlepedékes csernozjomok jellemzik.

Éghajlata a körzetek szétszórtsága miatt nem egységes. A napsütéses órák száma és a hőmérsékleti értékek általában kedvezőek. Késő tavaszi és kora őszi fagyok ritkán károsítanak. A csapadék mennyisége és eloszlása megfelelő.

Mindhárom körzetben ajánlott fehérborszőlő-fajták: Chardonnay, Olasz rizling, Pinot blanc, Rajnai rizling Rizlingszilváni, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini, Zöld veltelini, Zenit és Királyleányka. Ajánlott vörösborszőlő-fajtái: Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kadarka, Kékfrankos, Merlot, Pinot noir és Zweigelt.

Szekszárdi borvidék

A Szekszárdi borvidék (56. táblázat) területén a szőlőtermesztés és bortermelés alapítói a kelták és a rómaiak voltak. A honfoglalók már virágzó szőlőkultúrát találtak itt. A pécsváradi apátság alapítólevele (1015) is említi a szekszárdi szőlőkel. E dokumentum utal a „Bika” nevű szőlőskertre is. Állítólag innen ered a „bikavér” elnevezés.

Feltehetőleg Mátyás király idejében a Burgundiából behozott Kékfrankos elterjedésével kezdődött el a vörösborok előállítása. Nagyobb mértékben azonban csak a török háborúk időszakában, a Kadarka meghonosításával lendült fel a vörösbortermelés. A borvidék szőlőműveléséi a török hódoltság nem vetette vissza. Számos adat bizonyítja, hogy a törökök is készítettek és fogyasztottak bort. A török korszak végére is fennmaradt az ültetvények egy része. A XVIII–XIX. század fordulója idején alakult ki az összefüggő történelmi borvidék. A kis tenyészterületű telepítéseknél hagyományosan skatulyás műveléssel védekeztek az erózió ellen.

A legfontosabb szállítási útvonal a Duna volt, melynek egyik ága a szabályozás előtt egészen Szekszárdig húzódott. Hazánkban először Szekszárdon alkalmaztak a filoxéra ellen szénkénegező gépet. A próbálkozások dacára az ültetvények jelentős része elpusztult. A szőlőrekonstrukciót az erózió által veszélyeztetett hegyoldalak teraszosításával kötötték egybe. A nagyüzemi telepítések során általánossá vált a magasművelés.

Jelenlegi területe majdnem eléri a 2000 hektárt.

A Szekszárdi-dombság 35 km hosszúságban, félkör alakban húzódik a Duna mentén fekvő Bátáig. Az ültetvények a dombvidék eróziós völgyekkel, vízmosásokkal tagolt déli és keleti lejtőin találhatók. A területet vastag lösztakaró borítja. Jellemzőek a Ramann-féle barna erdőtalajok különböző mértékben erodált változatai, de gyakoriak a löszkopárok is. Éghajlata napfényes és meleg. A tél enyhe, tavaszi és őszi fagyok ritkán jelentkeznek. Nyarai gyakran aszályosak. A heves zivatarok súlyos eróziós károkat okoznak. A völgykatlanok mikroklímája kiválóan alkalmas a vörösborszőlő-fajták termesztésére. A Szekszárdi borvidéken a kékszőlőfajták aránya kb. 70%, a legnagyobb területen a Kékfrankos, a Merlot, a Kadarka és a Kékoportó terjedt el. Fontosabb fehérborszőlő-fajtái: Olasz rizling, Chardonnay, Rizlingszilváni és Zöld veltelini.

A borvidékre a lágy vagy harmonikus, fajtajelleges fehérborok, továbbá a sötét színű, testes, bársonyos, fűszeres zamatú minőségi és különleges minőségű vörösborok jellemzők. Eger mellett Szekszárd használhatja a „Bikavér” nevet. A szekszárdi Bikavért hagyományosan a Kadarka, a Kékfrankos és a Kékoportó felhasználásával, héjon erjesztéssel állították elő.

A borvidéken üzemi méretekben foglalkoznak európai fajták biotermesztésével is.

Villány–Siklósi borvidék

A rómaiak már Augustus (i.e. 30–14) idejében birtokukba vették a Villány–Siklósi borvidék (56. táblázat) területét.

A honfoglalás korában a Kán, a Kalán és a Bor nemzetségek voltak a környék tulajdonosai. A török uralom végére a térség elnéptelenedett, a szőlőültetvények megsemmisültek. Az újjáépülő községekbe rácok telepedtek le. A Kadarka meghonosításával alapították meg a vörösbortermelést. A török hódoltság után néhány évtizeddel kitört pestisjárvány következtében a lakosság jelentős része kihalt. A szőlők művelésére német szőlőmunkásokat telepítettek Villányba. Feltehetőleg ők hozták magukkal a Kékoportó fajtát.

A XIX. században a filoxéravész következtében ismét elpusztultak a szőlők. A terület rekonstrukciója után korszerűbb, magasabb színvonalú szőlőtermesztés jött létre. E munka sikerében jelentős szerepet játszott Teleki Zsigmond neves szőlész és alanynemesítő.

Villány környékén a fajta- és ültetvényszerkezet jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben. A II. szőlőrekonstrukció telepítéseit a középmagas és magas kordonművelés jellemezte. Az 1970-es évek közepétől létesült ültetvények elterjedt művelésmódja az ernyő- és egyesfüggöny-művelés.

Jelenlegi területe 1400 hektár körüli.

Az ültetvények a Villányi-hegységen és annak előterében helyezkednek cl. A borvidék legimpozánsabb hegye a Nagyharsány. A siklósi Tenkes-hegy triász mészkőből, a Villányi-hegység pedig a kréta korban kialakult pikkelyes felépítésű mészkőből áll. A hegységet több méter vastagságban lösz és meszes agyag borítja. A gerincen köves váztalajok és rendzinák, a déli lejfőkön csernozjom barna erőtalajok és Ramann-féle barna erdőtalajok jellemzők. A domboldalakon gyakori és jelentős az erózió.

Éghajlata a Mecseki borvidékéhez hasonít, de annál valamivel csapadékosabb és szelesebb. Napfényben és hőösszegben az egyik leggazdagabb borvidékünk. A több oldalról védett lejtőkön kedvező mikroklíma alakul ki.

A nagyüzemi telepítéseknél a Kadarka eltűnt, a Kékoportó pedig háttérbe szorult. Jelenleg a vezető vörösbort adó fajtái közé a Kékfrankos, a Cabernet franc, a Cabernet sauvignon és a Merlot tartozik. Fehérborszőlő-fajtái közül kiemelendő az Olasz rizling és a Hárslevelű.

Vörösborait a rubin- és gránátvörös szín, az intenzív illat, a testesség, a lágyság és a bársonyosság jellemzi, már-már megközelítve a mediterrán vörösborok tulajdonságait A vörösborok mellett rozét és fehérborokat is készítenek.

A fehérborok fajtajellegesek, illatban és zamatban gazdagok, harmonikusak. A borturizmus kedvelt úticéljai közé tartozik a siklósi pincesor és a villányi, villánykövesdi pincefalu.

Bükkaljai borvidék

A Bükkaljai borvidék (57. táblázat) területén már régóta termesztenek szőlőt, önálló borvidékké azonban csak 1970-ben nyilvánították. A miskolci bort hosszú évszázadokon át az északi bányavárosokban (különösen Besztercebányán) és Lengyelországban érlékesítették.

Miskolc környékén a fő fajta a Gohér volt. Tibolddaróc az utóbbi századokban pezsgőalap-boraival vált híressé. A budafoki pezsgőgyárak is vásároltak Olasz rizlingből és Furmintból készült boraiból.

Jelenlegi területe közel 900 hektár.

57. táblázat - Észak-Magyarország borvidékeinek települései és ajánlott fajtái

Sorszám

Borvidék, körzet, alkörzet,

A borvidékhez tartozó települések

Ajánlott fajták

1.

Bükkaljai borvidék

Bogács, Borsodgeszt,

Bükkaranyos, Bükkzsérc,

Cserépfalu, Cserépváralja,

Emőd, Harsány, Kács,

Kisgyőr, Kistokaj, Mályi,

Mezőkövesd, Miskolc,

Nyékládháza, Sály, Tard,

Tibolddaróc, Vatta

Chardonnay,

Cserszegi fűszeres,

Leányka,

Olasz rizling,

Cabernet sauvignon,

Cabernet franc,

Kékfrankos,

Merlot, Zweigelt

2.

Egri borvidék

a) Egri körzet

Andornaktálya, Demjén,

Eger, Egerbakta.

Egerszalók, Egerszólát,

Felsőtárkány,

Kerecsend, Maklár,

Nagytálya, Noszvaj,

Novaj, Ostoros,

Szomolya

Leányka, Olasz rizling,

Chardonnay,

Ottonel muskotály,

Tramini, Sauvignon, Zenit,

Királyleányka, Szürkebarát,

Pinot blanc, Kékoportó,

Blauburger, Pinot noir, Kadarka, Merlot,

Cabernet franc,

Cabernet sauvignon, Kékfrankos

 

b) Debrői körzet

Aldebrő, Feldebrő,

Verpelét

Hárslevelű, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Chardonnay

3.

Mátraaljai borvidék

Abasár, Apc, Atkár, Detk,

Domoszló, Ecséd, Gyöngyös,

Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata,

Gyöngyössolymos, Gyöngyös-

tarján, Halmajugra, Hatvan,

Karácsond, Kisnána, Markaz,

Nagyréde, Rózsaszentmárton,

Szücsi, Vécs, Visonta

Cabernet franc,

Cabernet sauvignon,

Chardonnay,

Kékfrankos,

Leányka,

Olasz rizling,

Ottonel muskotály,

Sauvignon,

Szürkebarát, Tramini,

4.

Tokaj-hegyaljai borvidék

Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud,

Bodrogolaszi, Erdőbénye,

Erdőhorváti, Golop, Hercegkút,

Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazzsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu

Furmint,

Hárslevelű,

Sárga muskotály,

Zéta


A borvidék a Bükk déli előhegyein található. A Bükkalja riolitból, riolittufából és pannóniai üledékből áll. Jellemző talajtípusai az erubáz talajok, a fekete nyiroktalajok, a barna földek és az anyagbemosódásos barna erdőtalajok. A Bükkhöz csatlakozó dombvidéken a csernozjomhatás került előtérbe.

A Bükk vonulata véd a hideg északi szelektől. A szélárnyékos fekvés következtében a borvidék viszonylag kevés csapadékot kap. Klímája a déli borvidékekhez képest hűvösebb, a fakadás mintegy 10 napot késik. A hegy déli lejtőin kedvező mikroklíma alakul ki.

Fő fajtái az Olasz rizling, a Leányka és a Rizlingszilváni. Borai illatosak, zamatosak, élénk savtartalmúak.

Egri borvidék

Az Egri borvidék (57. táblázat) megalapítását egyesek a frankoknak, mások a rómaiaknak tulajdonítják, de az sem kizárt, hogy a szőlőművelés csak a honfoglalás után vette kezdetét. Az egri borokra utaló első írásos emlékünk IV. Béla oklevele, amelyben az egri püspöknek juttatja a megye bortermésének a tizedét.

Egerbe is a törökök elől menekülő rácok hozták a Kadarkát. Egyes mondák szerint a Bikavér név keletkezése Eger városának ostromához kötődik. A török uralom idején a szőlőtermesztés jelentősége csökkent, a gazdátlanul maradt szőlők nagy része kipusztult. Az 1700-as évek végére a szőlőterület ismét gyarapodott, Eger lakosságának háromnegyede szőlőművelésből élt. A borvidék fő fajtája a Kadarka volt. A filoxéravész után a kipusztult hegyi szőlőket nem telepítették újra, az ültetvények a lankásabb dombokon létesültek. A Kadarka egyeduralma megszűnt. A szőlőterület nagysága az 1920-as évek elején érte el a csúcsot, majd a gazdasági válság következtében csökkent.

Az 1960-as évektől a széles soros magasművelésű ültetvények nyertek teret. Ma a Moser-féle magasművelés az uralkodó, az újabb telepítésekben gyakori az egyesfüggöny- és az ernyőművelés.

Jelenlegi területe csaknem 3200 hektár.

Az Egri borvidék a Bükk-hegység nyugati részének előhegyén, dombjain fekszik. Jellegzetes tájegysége a vulkáni eredetű Nagyeged-hegy és az előtte félkör alakban húzódó, szőlővel borított dombvidék. A borvidék két részből áll: az Egri és a Debrői körzetből.

A talajok mészkő, dolomit, riolittufa, illetve agyagpala málladékán alakultak ki. Az Egri körzetre az agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek és Ramann-féle barna erdőtalajok jellemzők. A Debrői körzetben homok-, illetve kovárványos barna erdőtalajok alakultak ki.

Az ország egyik legszárazabb, legaszályosabb borvidéke. Északról a Bükk hegyvonulata védi a hideg levegő betörésétől. A déli, délnyugati lejtőkön vörösborok termelésére is alkalmas mikroklíma alakul ki.

A borvidék hírét a Bikavér bor és a Leányka fajta alapozta meg. Az Egri Bikavér legalább három szőlőfajtából készül. Korábban a Bikavér alapborát a Kadarka adta, a házasításhoz Kékfrankost használtak. A Kadarka meghatározó szerepét azóta a Kékfrankos vette át. Kiegészítésként a Cabernet sauvignon, a Cabernet franc, a Kékoportó, a Merlot és a Blauburger fajták szerepelhetnek. Az Egri Bikavér sötét színű, testes, bársonyosan fanyar ízű. Fűszeres illata és zamata ászkolás után alakul ki. Az egri vörösborok hűvösebb évjáratban színanyagban szegények, savasak.

A borvidék 50%-án fehérborszőlő-fajtákat termesztenek. A Leányka mellett elterjedt még a Rizlingszilváni és az Olasz rizling. Fehérborai elegánsak, finom zamatúak, testességben és alkoholtartalomban azonban elmaradnak a délebbi területek boraitól.

Mátraaljai borvidék

A Mátraaljai borvidék (57. táblázat) története a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza. A borvidék területén élt népek (trákok, kelták, roxolánok, szkíták, jazigok) szőlőműveléssel is foglalkoztak. Az 1040-es évekből származó írások az Aba nemzetség szőlőbirtokaira utalnak. Az Árpád-házi királyok korából származó oklevelek a térség szőlőtermesztésének jelentőségéről tanúskodnak. A XIV–XV. században a vidék bortermelése magas színvonalat ért el.

A török uralom időszakában – Gyöngyös környékének kivételével – jelentősen csökkent az ültetvények területe. Az 1700-as években nagy ütemben folyt a szőlők újratelepítése. A fő fajta a Kadarka volt, Nagyréde határában például csak ezt a fajtát termesztették.

A filoxéravész után zömében fehérbort adó fajtákat telepítettek. A vörösborszőlő-fajták területe 10%-ra csökkent, a csemegeszőlők (elsősorban Chasselas) részaránya azonban megközelítette a 25%-ot.

Az oltványkészítést először az abasári és a nagyrédei gazdák tanulták meg. Az oltványszőlők mellett nagy területen létesültek direkttermő (Othello, Noah) ültetvények is. Az 1930-as évekig a takarásos fejművelést, majd a bakművelést alkalmazták. A II. világháború során a szőlők nagy része elpusztult. Az 1960-as években Mátraalján hozzávetőleg 5000 hektár szőlőt telepítettek. Az 1980-as évekre kialakult a széles sorközű, magasművelésű ültetvényszerkezet. Megváltozott a fajtaösszetétel is: a korai- és középérésű, minőségi fajták kerültek az előtérbe.

Jelenlegi területe 5800 hektár körüli.

A Mátraaljai (korábban Gyöngyös–Visontai) borvidék a Mátra lábánál és az előtte húzódódombokon található. Területén a vulkáni kőzetek mellett megtalálható a pannon agyag, a márga és a lösz. Elterjedt talajtípusai közé tartoznak a csernozjom barna erdőtalajok, a fekete nyiroktalajok és a barna földek. Előfordul pleisztocén és holocén homok is.

A talajok általában mészben szegények, de egyes területeken az aktív mésztartalom eléri a 60%-ot.

A Mátra hegyvonulata megvédi az ültetvényeket az északi szelektől. A déli fekvésű lejtőkön kedvező mikroklíma alakul ki. A késői tavaszodás miatt a szőlő a délebbi borvidékekhez képest kb. egy héttel később fakad. A csapadék inkább a tavaszutói, nyárelejei időszakban gyakori. Helyenként erősen pusztít az erózió.

A borvidék jellegzetes fehérborszőlő-fajtái közé tartozik az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, az Ottonel muskotály, a Leányka, a Tramini és a Hárslevelű. Illatban, aromában gazdag, harmonikus minőségi fehérborokat készítenek. A vörösbortermelés jelenleg alárendelt szerepet játszik. A kékszőlőfajták közül a Kékfrankos és a Zweigelt a legelterjedtebb.

A csemegeszőlő-termesztés ma is legnagyobbrészt a Chasselas fajtára alapozott. A borvidék több községében (Abasár, Nagyréde, Markaz) hagyományos oltványtermesztéssel foglalkoznak.

Tokaj-hegyaljai borvidék

A Tokaj-hegyaljai borvidék (57. táblázat) nevét leghíresebb szőlőtermesztő városáról, Tokajtól kapta.

Tokaj környékére a honfoglalás előtt szláv telepesek költöztek. A Tokaj név is minden bizonnyal szláv eredetű, a sztokaj szó ugyanis a szláv nyelvekben két folyó találkozását jelenti.

Tokaj-Hegyalja szőlőtermesztése a tatárjárás után lendült fel. A szőlőművelés fejlődésének döntő lökést az Olaszországból ide hozatott vallon telepesek hozzáértése és szorgalma adta. A telepeseknek köszönhető a Furmint és a Bakator behozatala is. Tokaj-Hegyalja több részén is termesztettek szőlőt, az itt termelt borok azonban sokáig nem voltak országos hírűek.

A hazai és az európai piacokon csak az 1550-es évektől váltak ismertté, a törökök ugyanis megszállták az ország borvidékeit, és gátolták a borkereskedelmet. Ebben az időszakban vált Hegyalja biztos, rendszeres kiviteli piacává Lengyelország.

Az aszúkészítés máig is érvényes és használatos technológiája Szepsi Laczkó Máté református prédikátor nevéhez fűződik. Az első aszúbort Lórántffy Zsuzsanna fejedelemasszony számára készítette 1650-ben a sátoraljaújhelyi Oremusz szőlő terméséből.

Még ebben az évtizedben, 1655-ben az Országgyűlés 79. cikkelye kötelezően elrendelte az aszúsodott bogyók külön szedését.

II. Rákóczi Ferenc Hegyalja legnagyobb szőlőbirtokosa volt. A kuruc hadjáratok költségének fedezésében fontos szerepet játszott borainak külföldi értékesítése.

A termőhelyet az 1737. évi királyi leirat zárt borvidékké minősítette. A XVIII. században a hegyaljai bortermelés az osztrák vámpolitika, a borkereskedelem idegen (zsidó, görög, örmény) kézbe kerülése és a széles körű borhamisítás miatt lassú hanyatlásnak indult. A filoxéravészt megelőző időszakban sok szőlőfajtát termesztettek. Elterjedt volt többek között a Balafánt, a Bakator, a Gyöngyfehér, a Leányszőlő, a Purcsin, a Rózsás és a Rumonya. A tokaji bor ilyen vegyes fajtaösszetétellel vált világhírűvé. Általánosan elterjedt volt a kopaszmetszéses fejművelés. A filoxéravész után meginduló rekonstrukció során csak a Furmintot, a Hárslevelűt és a Sárga muskotályt szaporították el. Ez a fajtaszerkezet napjainkig fennmaradt.

A XIX. század végétől, a metszőolló térhódításával a csapos metszés terjedt el. A filoxéravészt követően az 1–1,2 m-es sor- és tőtávolság vált általánossá. A tőkék fedése a XX. században teljesen megszűnt. A metszés után végezték az első kapálást, a ,,kétágúzást”. A hegyoldalakon kőfalakat, támfalakat építettek, a lehordott talajt télen torkolással pótolták.

1918. után a borvidékhez tartozó Kistoronya és Szőllőske településeket Szlovákiához csatolták. Az 1960-as években ismét átalakult a borvidék arculata. A gépi művelés lehetőségeihez igazodva művelésbe vonták a szoknyaterületeket, növelték a sortávolságot. Eluralkodott a mennyiségi szemlélet.

Az ültetvényszerkezet napjainkban lassú változáson megy keresztül. A külföldi tulajdonú vegyes vállalatok kisebb sortávolságú, hegy-völgy irányú telepítéseket végeznek. Alacsony kordon, illetve ívelt szálvesszős művelésmódokat, esetenként gyengébb növekedésű alanyfajtákat választanak.

Jelenlegi területe 5 és fél ezer hektár körüli.

A borvidék a Zempléni-hegység déli, délkeleti, délnyugati előhegyein, dombjain helyezkedik el. Az ültetvények a sátoraljaújhelyi Sátor-hegytől az abaújszántói Sátor-hegyig terjednek. A hegyoldalakon az erózió helyenként jelentős pusztítást végzett.

A főként riolitból és andezitből, valamint ezek tufáiból álló vulkáni kőzeteken agyagbemosódásos barna erdőtalajok és barna földek jöttek létre. A talajok jelentős hányada kötött agyag, sok helyen köves, nehezen művelhető nyiroktalaj. A borvidék kisebb részén (a tokaji Kopasz-hegyen és nyúlványain) lösztakaró található.

Éghajlata kontinentális jellegű. A nyár gyakran száraz, a tél hideg, a 120 méteres magassági zóna alatt gyakoriak a téli, illetve kora őszi fagyok.

A hosszú, többnyire enyhe ősz teszi páratlan értékűvé a vidéket. Az érési folyamat alatt beköszöntő párás, csapadékos időszakot követő napfényes időjárás kedvez a Botrytis cinerea fertőzésének, amely elengedhetetlen feltétele az aszúsodásnak. A Tokaj-hegyaljai borvidék zárt területén a szőlő termesztésére, a must és bor kezelésére, értékesítésére különleges előírások vonatkoznak.

A nemesen rothadt, aszúsodott szőlőből az évszázados hagyományok szerint készítik a száraz és édes szamorodnit és a különböző puttonyszámú aszúkat. A Tokaj-hegyaljai különlegességek között tartják számon az aszúeszenciát és az eszenciát. Helyi specialitások a fordítás és a máslás, melyek az aszútörköly, illetve a seprő felhasználásával készülnek. A borok magas alkohol-, cukor- és savtartalmúak, testesek, lassú fejlődésűek, de lassan is vénülők. A klasszikus oxidatív erjesztéssel készült aszúborok borostyánsárga színűek, jellegzetes illatúak. A nehéz, édes, páratlanul finom aszúk jellemzője a föld- vagy kenyéríz, amelyet évjárattól, dűlőtől függően mandula-, csokoládé- vagy szentjánoskenyéríz egészít ki.

A kevésbé jó évjáratokban általában szerényebb minőségű borokat készítenek. Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk reduktív típusú borokkal is.

A borvidékre jellemzők a löszbe, sziklába vájt, kedvező hőmérsékletű, nemes penésszel vastagon berakódott falú pincék. A borokat hagyományosan tölgyfából készült gönci (136,6 l-es) vagy szerednyei (kb. 220 l-es) hordókban érlelik. A borkülönlegességeket 0,5 literes, színtelen tokaji palackban hozzák forgalomba.