Ugrás a tartalomhoz

Agrokémia és növényvédelmi kémia

Loch Jakab – Nosticzius Árpád

Mezőgazda Kiadó

A tápanyagellátás és a termés mennyiségének kapcsolata

A tápanyagellátás és a termés mennyiségének kapcsolata

A termés nagyságát a növények növekedése és fejlődése határozza meg. E folyamatokra külső és belső tényezők hatnak. Belső tényezők: a növények egyedi, örökölt tulajdonságai, külső tényezők: a fény, a víz, a hő, a levegő nedvesség-, oxigén- és szén-dioxid-tartalma, valamint a talaj tápanyagtartalma. A felsorolt tényezők közül a tápanyagellátás szabályozható leginkább, éppen ezért a tápanyagellátás és a termés mennyiségének kapcsolata különösen fontos.

Liebig, a XIX. század közepén rámutatott az ásványi táplálkozás szükségességére, és megfogalmazta a minimumtörvényt. E szerint a termés nagyságát a növények igényéhez képest a minimumban lévő tápelem határozza meg (relatív minimum). A termést valamennyi tápanyag mennyisége és aránya együttesen szabja meg, de termésnövekedést leginkább a minimumban lévő elem pótlásával lehet elérni.

Mitscherlich a XX. század elején kísérletekben vizsgálta a tápanyagellátás hatását a termés nagyságára, és matematikai összefüggéseket állapított meg. A Mitscherlich-törvény kimondja, hogy a termés a növekedési tényezők hatására növekszik, de a hozamnövekedés nem lineáris, hanem a maximális termés eléréséhez hiányzó résszel, A-y-nal, arányosan növekszik (13. ábra). A maximális termés (A) nagyságát a termőhely adottságai, illetve a növekedési tényezők határozzák meg.

13. ábra - A termés növekedése a hatástényezők függvényében

kepek/13abra.png


Mitscherlich törvénye azért figyelemreméltó, mert rámutat arra, hogy a növekvő trágyaadagok egyre kisebb hozamnövekedést eredményeznek. Éppen ezért a műtrágyaadagok növelése csak bizonyos határokon belül ésszerű és gazdaságos.

A 14. ábrán növekvő nitrogénadagok hatása látható. A növekvő adagok egyre kisebb termésnövekedést (e1, e2, e3, ... en) hoznak létre.

14. ábra - Növekvő N-adagok hatása a termésnövekedésre

kepek/14abra.png


Mitscherlich törvénye a következő formulával írható le:

dy dx =c 1 (A-y ) ,

ahol: dy dx = egységnyi tápanyagmennyiségre jutó termésváltozás,

c 1 = konstans,

(A–y) = a maximális terméshez hiányzó rész.

A görbe lefutását a c1 konstans értéke határozza meg. Minél nagyobb a c1 értéke, annál meredekebben emelkedik a görbe, és annál előbb érjük el a maximális termést.

A c1 konstans értéke a gyakorlati növénytáplálás szempontjából is fontos, mert ez mutatja meg, hogy valamely tápelemből sok vagy kevés kell. Mitscherlich ezt az állandót hatóértéknek nevezte el. A három fő tápelemre a következő hatóértékeket állapította meg:

CN = 0,2,    CK2O = 0,4,     CP2O5 = 0,6.

A nitrogén-, kálium-, foszforhatásgörbéket a 15. ábrán mutatjuk be.

15. ábra - N-, P-, K-termésgörbék (Boguslawski 1958)

kepek/15abra.png


Mitscherlich azt is megállapította, hogy a törvény csak bizonyos határok között érvényes, így pl. egy-egy tápanyag túladagolása esetén terméscsökkenés léphet fel.

Később más kutatók megállapították, hogy a c1 értéke növényfajonként változó, és nagysága a mindenkor elérhető legnagyobb termés nagyságától is függ.

Spillmann, Mitscherlichtől függetlenül, hasonló elvi alapon, azonos törvényszerűséget állapított meg a termés és a növekedési tényezők között.

Kérdések

1. Mit mond ki a Liebig-törvény, és hogyan kell értelmeznünk a minimumban lévő tápelem fogalmát?

2. Mit mond ki a Mitscherlich-törvény, hogy kell értelmeznünk a maximális termés fogalmát?

3. Mit fejez ki a c1 hatóérték a Mitscherlich-formulában, mennyi a számértéke a három fő tápelemre?