Ugrás a tartalomhoz

Hulladékgazdálkodás

Dr. Nagy Géza, Kovács Barnabás, Buruzs Adrienn, Dr. Torma András, Vagdalt László, Horváth László (2011)

3. fejezet - A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek hulladékgyűjtési és –szállítási módozatai

3. fejezet - A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek hulladékgyűjtési és –szállítási módozatai

A regionális hulladékgazdálkodási rendszerek kialakításának koncepciója

A komplex hulladékgazdálkodási rendszer kezeli a lakosságnál képződő szilárd halmazállapotú kommunális hulladékok minden frakcióját, és megoldást nyújt az önkormányzatokra háruló e témakörbe tartozó kötelezettségekre.

A rendszer létrejötte a hulladékáram korszerűsítését négy fő területre bontva valósítja meg:

-          a gyűjtési rendszer korszerűsítése;

-          a szállítási rendszer korszerűsítése;

-          a hulladékártalmatlanítás korszerűsítése és

-          a régió tájsebeinek felszámolása.

A komplex rendszer alapvető célja, hogy minimálisra csökkentse a lakosságnál képződött hulladékok hulladéklerakóban elhelyezendő mennyiségét, a hasznosítás különböző elemeinek bevonásával.

A gyűjtés, begyűjtés szabályai

A gyűjtés a hulladék tulajdonosa által végzett művelet, ami a begyűjtőnek történő átadásig tart. A begyűjtés során a hulladékkezelő összeszedi a hulladékot a termelőktől és elszállítja a begyűjtőhelyre. Lehetséges olyan megoldás is, hogy a hulladék termelői, birtokosai viszik a hulladékot a begyűjtőhelyre, gyűjtőpontokra, ahol a kezelő fogadja azt.

A hulladékgazdálkodási törvény értelmében a hulladék gyűjtése, begyűjtése hulladékkezelésnek minősül, és engedélyköteles tevékenység. Az ehhez szükséges engedély illetve az engedélykérelem tartalmi követelményeit a 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet rögzíti.

A hulladékkezelő az általa üzemeltetett begyűjtőhelyet kialakíthatja úgy, hogy ott a hulladékot csak átmenetileg tárolják, amíg a gazdaságos szállításhoz szükséges mennyiség összegyűlik, majd a hulladékot továbbszállítják a kezelést végző telepre. Lehetőség van arra is, hogy a begyűjtőhelyet egyben az előkezelésre is alkalmassá teszik, illetőleg úgy szerelik fel, hogy a hulladék további kezeléséhez, hasznosításához szükséges előkészítés is elvégezhető legyen (ekkor a kezelésre műszakilag fel kell készíteni, ki kell alakítani és a szükséges engedélyeket be kell szerezni).

A begyűjtőhely megépülhet úgy, hogy önálló telephelyként ott csak a begyűjtés folyik, de megvalósítható az is, hogy adott telephelyen belül, annak részeként működik a begyűjtés. Az első esetre a települések belső területein kialakított hulladékgyűjtő udvar szolgál, míg a második esetben például az átrakóállomás céljait szolgáló telephely egy részét képezik ki a begyűjtés céljaira. Hogy melyik megoldást célszerű megvalósítani, azt a helyi adottságok határozzák meg. Sok tényező befolyásolja a döntést, leginkább a kezelő felszereltsége, az hogy a rendelkezésre álló telephely milyen övezetben található stb.

Szelektív hulladékgyűjtés esetén elsősorban a hulladék anyagában történő hasznosítása a cél, ezért a gyűjtés megszervezése során erre tekintettel kell a begyűjtés feltételeit megteremteni. Az ilyen program beindítása előtt fel kell mérni azt, milyen mennyiségű hulladékra lehet számítani, milyen a legpraktikusabb edényméret és –forma erre a célra, hogyan lehet leginkább elérni a hulladékbirtokosok, ingatlantulajdonosok közreműködését. Számításba kell venni azt is, hogy a begyűjtött hulladékot kell-e még valamilyen művelet során kezelni annak érdekében, hogy a további hasznosítás eredményes legyen. Előbbi ismeretek birtokában el kell dönteni, hogy a hulladék birtokosai számára melyek a legkedvezőbb feltételek a szolgáltatás igénybevételére, és ennek ismeretében házhoz menő begyűjtő-járatot, hulladékgyűjtő udvart, gyűjtőszigetet vagy ezek kombinációját kell kialakítani.

A hulladékkezelő elhatározását befolyásoló tényezők között azt is figyelembe kell venni, hogy a begyűjtést közszolgáltatásként látja-e el vagy vállalkozási alapon.

Hulladékgyűjtő udvar(ok) üzemeltetése esetén célszerű az udvaron a hasznosítható és veszélyes összetevők begyűjtésére is felkészülni, főleg akkor, ha egy településen csak egy gyűjtőudvar működik. Ha a település nagyságából következően több gyűjtőudvar is kialakításra kerül, elegendő csak kevesebb udvaron (esetleg egyen) a veszélyes összetevők fogadását megoldani. A csak hulladékgyűjtő udvarként működő telephelyen ártalmatlanítási műveleteket nem szabad végezni. Ezt a szabályt főleg a lakosság bizalmatlanságának feloldása érdekében volt szükséges bevezetni.

A hulladékgyűjtő szigeten csak a települési szilárd hulladék hasznosítható összetevőinek begyűjtése történhet, mivel a gyűjtősziget őrzés nélküli létesítmény, ahol a szükséges biztonsági intézkedések (pl. a gyűjtőedények bedobó-nyílásainak speciális kialakítása) ellenére sem garantálható az illetéktelen hozzáférés, ezért a veszélyes hulladékok gyűjtését eleve nem szabad megszervezni. Gyűjtőszigetes szelektív gyűjtés bevezetése esetén a veszélyes összetevők begyűjtését begyűjtő-járattal célszerű megoldani. A gyűjtőszigeten összegyűlő hulladék a lakossági szelektálás ellenére utóválogatást igényel a feldolgozó iparnak történő átadás előtt.

Elkülönített hulladékgyűjtés bevezetése esetén a hulladékkezelőnek kell gondoskodnia arról, hogy a begyűjtést szolgáló gyűjtőedény jól megkülönböztethető legyen az egyéb gyűjtőedényektől. Ezt jelöléssel (piktogrammal, más színnel, felirattal stb.) vagy speciális kialakítással (más alakú, színű edény) kell biztosítani.

Mivel a hulladékgyűjtő udvar, illetve gyűjtősziget használatáért a közszolgáltatást igénybe vevő ingatlantulajdonos számára a közszolgáltatás díján felül külön díjazás nem számítható fel, a hulladékkezelőnek vagy a begyűlő hulladék értékesítéséből származó bevételeiből kell fenntartania a rendszert, vagy ha a közszolgáltatás keretében történik a szelektív gyűjtés, akkor a hulladékkezelés díját úgy kell megállapítani, hogy az fedezetet nyújtson a szelektív gyűjtés következtében megnövekvő költségek és a hulladék értékesítéséből származó bevétel közötti különbségre.

Az egészségügyi miniszter (16/2002. (IV. 10.) EüM rendelet) rendeletben részlegesen szabályozta a hulladékbegyűjtés gyakoriságát, amikor a bomló szerves anyagot tartalmazó hulladékra vonatkozóan meghatározta, hogy azt nagyvárosias és kisvárosias lakóterületen hetente legalább kétszer, egyéb lakóterületen hetente legalább egyszer, illetőleg szükség szerint nagyobb gyakorisággal el kell szállítani. (A nagyvárosias és kisvárosias lakóterület fogalmát az országos településrendezési és építési követelményekről szóló előírásoknak megfelelően használja.) Ez az előírás egyben azt is jelenti, hogy ahol nem működik szelektív hulladékgyűjtés a biohulladékra, ott a fenti előírás szerint kell eljárni.

A települési szilárd hulladék kezelését biztosító létesítmények kialakításának és üzemeltetésének részletes szabályait külön rendelet - az 5/2002. (X. 29.) KvVM rendelet – tartalmazza.

A házhoz menő begyűjtő-járatot veszélyes hulladék begyűjtésére is alkalmazzák, amely megoldás esetén szakképzett személyzetről is gondoskodni kell a járaton. A járat működtetése feltételezi azt is, hogy a veszélyes hulladék tárolására alkalmas telephely is rendelkezésre áll, ahol a járatnap végén (esetleg naponta több alkalommal) az összegyűjtött hulladékot elhelyezik. A gyűjtőjárművön és a telephelyen alkalmazott gyűjtőedényeknek egymáshoz és a tervezett hasznosítási célhoz illeszkedniük kell.

A települési szilárd hulladékokkal kapcsolatos önkormányzati feladatok közé tartozik a kötelező helyi közszolgáltatás körébe tartozó települési szilárd hulladék rendszeres összegyűjtésének és ártalmatlanításának megszervezése, valamint a kötelező közszolgáltatás rendjének rendeletben történő meghatározása,

A hulladékkezelés technológiai rendszere

A hulladékkezelés önállóan is alkalmazható eljárásokból álló, összehangolt technológiai rendszer, amely magában foglalja a hulladék gyűjtését, átmeneti tárolását, esetleges előkezelését, valamint szállítását, továbbá hasznosítását, ártalmatlanítását és bizonyos ártalmatlanító létesítmények utólagos gondozását. Az egyes eljárások kapcsolatát szemlélteti 3.1 ábra

3.1. ábra - A hulladékkezelési technológiai rendszer

A hulladékkezelési technológiai rendszer


A hulladékgyűjtés a hulladék összeszedésére, rövid ideig tartó tárolására irányul a keletkezés helyén. Célja a további kezelési műveletekhez, a hulladék környezetet nem szennyező készletezése.

A megfelelő kezelhetőség érdekében – könnyebb ártalmatlaníthatóság, hatékonyabb hasznosíthatóság, nagyobb környezetbiztonság – sokszor elengedhetetlen a hulladék fajtánkénti, anyagféleségek szerint elkülönített – szelektív – gyűjtése.

Az átmeneti tárolás a hulladék meghatározott időre szóló, környezetszennyezést megakadályozó módon történő raktározása, a megfelelő hasznosításig vagy ártalmatlanításig.

A hulladékszállítás az összegyűjtött hulladékok mozgatása a hulladékkezelési helyek között a célnak megfelelően kialakított járművekkel, helyhez kötött eszközökkel, ill. zárt rendszerben áramló közeggel.

A hulladékszállítás során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezési üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési hely és a kezelő helyek környezetéhez, jellemzőihez valamint a gyűjtő alrendszer tárolókapacitásához. A szervezett hulladékszállításon belül megkülönböztetünk kommunális (települési), termelési és veszélyes hulladék szállítást.

A hulladékok gyűjtése, átmeneti tárolása

A hulladékkezelés technológiai folyamatának első fázisa a hulladéknak a keletkezés üteméhez igazodó, szervezett, környezetkímélő összegyűjtése és készletezése az elszállításig. Ennek során alkalmazkodni kell a hulladék keletkezésének üteméhez, anyagi tulajdonságaihoz, a keletkezési és kezelő hely környezetéhez, jellemzőihez, valamint a gyűjtési módokhoz, azok változataihoz és a gyűjtési kapacitáshoz.

A hulladékok gyűjtése és szállítása egymással szoros kölcsönhatásban van, egységes rendszert képez. A hulladékok gyűjtésére- szállítására különböző módszerek alakultak ki, attól függően, hogy:

-          milyenek a hulladék tulajdonságai,

-          a keletkezési helyről milyen mennyiséget, milyen gyakran kell elszállítani,

-          melyek a gyűjtési és szállítási feladat megvalósítása iránti közegészségügyi és környezetvédelmi követelmények,

-          milyen gazdaságossági szempontok merülnek fel.

A hulladék gyűjtésének és szállításának összehangolt tárolási és anyagmozgatási folyamata a hulladékgyűjtési rendszer, amely lehet együtemű és kétütemű.

Az együtemű hulladékgyűjtés

Az együtemű hulladékgyűjtés: a hulladék átrakás nélküli mozgatása ugyanazzal a szállító célgéppel, a gyűjtésből a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig (3.2 ábra). Az együtemű szállítás maximum 30 km-ig tekinthető gazdaságosnak.

3.2. ábra - Együtemű gyűjtési rendszer

Együtemű gyűjtési rendszer


A kétütemű gyűjtési-szállítási rendszer

Az átrakó-állomások az összegyűjtött vegyes hulladék átrakására szolgálnak. A szolgáltatási terület földrajzi kiterjedése révén, a távolságok miatt átrakóállomásokkal az anyag minél nagyobb mennyiségű és tömörségű szállítását kell megvalósítani a fajlagos szállítási költségek csökkentése érdekében. Az átrakó-állomás alkalmas különféle gyűjtőjárművekkel összeszedett vegyes hulladék átrakására zárt, görgős rendszerű tartályokba. További felhasználási lehetőség a szelektív szigetekről begyűjtött papírfrakció átrakóállomáson keresztül történő szállítása a központi hulladékkezelő műbe, illetve direktben a hasznosítóhoz.

A kétütemű hulladékgyűjtés a hulladék mozgatását a hasznosítást vagy ártalmatlanítást végző létesítményig, átrakóállomáson való átrakását (esetleg előkezelés közbeiktatásával) jelenti. Az átrakás tömörítetlen vagy tömörített módon történhet. A kétütemű hulladékgyűjtés lényegében a szállítási távolságok jelentős növekedése miatt – regionális rendszerek kiépítése – alakult ki. A kétütemű szállítást leginkább körzeti, regionális kezelőtelepekhez kapcsoltan alkalmazzák (3.3 ábra) a teljesítmények fokozása és a költségek csökkentése érdekében.

3.3. ábra - Kétütemű gyűjtési rendszer

Kétütemű gyűjtési rendszer


A hulladékátrakó részei:

–        a tömörítő szerkezet,

–        a balesetek elkerülése érdekében védőkorláttal ellátott felhajtórámpa és

–        a 24 m3 űrtartalmú szállító konténerek mozgatását, rakodását biztosító térburkolat, valamint a megközelíthető útpálya.

A alábbi ábra szemlélteti az átrakóállomás elemeit.

3.4. ábra - Az átrakóállomás vázlata

Az átrakóállomás vázlata


A berendezés lényege a garattal ellátott tömörítő szerkezet, amelyet villanymotor működtet. A tömörítőhöz tartozó garathoz csatlakozik a lekapcsolható szállító konténer, amelyben a hulladék tömörítése történik. A szállítókonténer a tömörítő berendezés felhajtórámpájával párhuzamos sínpályán mozgathatóan kapcsolódik a tömörítőhöz.

A garathoz felhajtó rámpa vezet. A hulladékot szállító konténer vagy gyűjtőkocsi a felhajtó rámpáról ürít a garatba. A tömörítő szerkezet a beöntött hulladékot nagy nyomással a földszintre helyezett és a szerkezethez kapcsolt 24 m3-es szállítókonténerbe préseli. A tömörítés aránya megközelítően 1:5. A szállítókonténert telítés után lekapcsolják, zárják, majd elszállítják a lerakóhelyre. A rendszer teljesen zárt, csak a beöntő garat nyitott.

A gyűjtőjárművek munkarendjéből és a technológiából adódóan a létesítmény általában szakaszos üzemelésű, így állandó személyzet jelenléte nem szükséges. A be- és kiszállítások automatizálásával a beléptető rendszert a mérlegeléstől a szükséges adminisztrációig a járművek személyzete végzi. A beszállítás során, a mérlegelést követően a felhajtórámpán keresztül az ürítőgarathoz tolatnak a járművek. Az ürítést követően a személyzet elvégzi a konténerbe tömörítést, és igény szerint a gép környezetében a takarítást, majd mérlegelést követően az állomást alaphelyzetbe állítja.

Az átrakóállomásokon a helyi viszonyok, az átrakással szembeni különös követelmények és a finanszírozási források figyelembe vételével alakítják ki az építészeti és a műszaki megoldásokat. Az átrakóállomások – és így a kétütemű hulladékszállítás – jelentősége nő a regionális kezelő rendszerek kiépítésével, az azokhoz kapcsolódó gazdaságosabb nagytávolságú szállítás működtetésével.

A szállítási módszer megválasztása:

A települési hulladékok szállításának szervezése a feladat végrehajtása iránt támasztott sajátos igények miatt jelentősen különbözik a szokásos szállítási feladatoktól. Begyakorlott személyzetet, megfelelő szállító járművekkel jól ellátott, megszervezett, tervszerűen működő szervezetet igényel. A szervezési munka fontos része a szükséges alapinformációk rendelkezésre állása. Ezek:

-          a keletkező hulladék fontosabb jellemzői,

-          a gyűjtőhelyek jellegzetességei (gyűjtési mód, megközelítési lehetőségek stb.),

-          a szállítási útvonalak adatai (közlekedési-forgalmi viszonyok, kiépítettség, szállítási távolság stb.),

Az alapinformációk birtokában meghatározhatók:

-          a hulladékszállítási kapacitások, a célgépek száma és típusa,

-          a gyűjtőtartályok száma és kialakítása,

-          a gyűjtőkörzetek jellemzői (gyűjtési időszükséglet, fordulóidő stb.).

Az együtemű szállításszervezésnél a hulladékgyűjtő célgép a kialakított és előre meghatározott járatleírásban rögzített, megtervezett útvonalakon járja be a hulladék-keletkezési helyeket. A célgép gyűjtőtartályának megtelését követően felkeresi a rendezett lerakót, égetőt leürítés céljából. A szállítási feladat ezután ismétlődik. A munka szervezésénél alapvető szempont, hogy a kijelölt feladat – a gyűjtési és a szállítási időszükségletet is figyelembe véve – a műszakidő alatt végrehajtható legyen.

Alapfeltétel, hogy a szükséges és elégséges létszám és üzemképes technikai eszköz rendelkezésre álljon. Az együtemű szállítás legérzékenyebb paramétere a szállítási távolság, mivel annak növekedése növeli a szállítási időszükségletet.

A kétütemű szállításszervezésnél a hulladékártalmatlanító helyre való szállítási távolságok növekedése teszi szükségessé a gyűjtési és szállítási folyamat időbeli és térbeli szétválasztását. A szállító járművek műszakidőn belül teljesíthető fordulóinak száma ugyanis jelentősen csökken, nő a „haszontalan” szállítási idő a „hasznos” gyűjtési idő terhére.

A kétütemű szállítás bevezetését – átrakóállomások létesítésének szükségességét – különböző műszaki, szervezési és gazdaságossági tényezők, valamint a helyi adottságok döntik el. A 3.5 ábra az egy-és kétütemű szállítás közötti gazdasági választás elvét tünteti fel.

3.5. ábra - Együtemű és kétütemű szállítási mód közötti választás elve

Együtemű és kétütemű szállítási mód közötti választás elve


1. átrakóállomás üzemeltetési költsége; 2. együtemű szállítás üzemeltetési költsége; 3. kétütemű szállítás üzemeltetési költsége; A. az együtemű szállítás alkalmazása gazdaságosabb B. a kétütemű szállítás alkalmazása gazdaságosabb

Cél a szállítási teljesítmény növelése, ill. a szállítási feladat teljesítése. A kétütemű szállításnál a szervezési intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy a ráhordás és az átrakás, ill. továbbszállítás összhangja meglegyen. Zavarok esetén, pl. nem ütemezett behordás vagy kis átrakási mennyiségek esetén romlik a szállítóeszköz kapacitásának kihasználása, növekednek a költségek.

A hulladékszállítási feladatoknál, a korszerű matematikai módszereket felhasználva, műszaki-gazdasági elemzést kell végezni a legjobb döntés érdekében. A szállítási távolságok és a szállítási körülmények, a hulladék jellemzői, a rendelkezésre álló kapacitások ismeretében tulajdonképpen anyagmozgatási feladatot kell optimalizálni, ehhez jól alkalmazhatók a szállítási probléma megoldási és a körutazási-járatszerkesztési módszerei. Az operációkutatásból ismert ún. szállítási probléma megoldásánál a hulladék keletkezési helyétől az ártalmatlanítás helyéig való szállítás optimálási modellje lineáris programozással megoldható.

Az optimálás célja, hogy a szállítókapacitás maximális kihasználtsága mellett a szállítási költségek minimálisak legyenek. A hálótervezés, a körutazási-járatszerkesztési modell módszerének adaptációja pedig egy-egy gyűjtőkörzet optimális járatrendszerének kialakítását segíti elő.

Gyűjtési módszerek, eszközök

A hulladékgyűjtési rendszer megvalósításának módja a gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása. Az együtemű hulladékgyűjtési rendszer módozatai: elhordásos, pneumatikus és vízöblítéses hulladékgyűjtés.

Az elhordásos hulladékgyűjtés: megfelelően kialakított eszközökben (tartályok, konténerek, szabványos gyűjtőedények) gyűjtött hulladéknak a gyűjtés helyéről alkalmas szállítóeszközökkel, meghatározott technológiai rend szerinti elszállítása.

Változatai: átürítéses, konténeres, zsákos hulladékgyűjtés.

Az átürítéses módszernek a gyakorlatban két megoldása van: a félpormentes és a pormentes. Az előbbinél a hulladékot a gyűjtőedényzetből nem zárt rendszerben ürítik a gyűjtő járműbe, ezért az ilyen nagy porképződéssel jár.

Az utóbbinál a gyűjtő jármű zárt, speciális felépítményű és az ehhez kapcsolódó szabványosított gépi beürítőszerkezettel rendelkezik. Gyűjtéskor a zárt, szabványos gyűjtőedény gépi emeléssel, zárt terű fedélnyitás közben, környezeti porképződés nélkül ürül a jármű zárt felépítményébe.

A pormentes változat felel meg a környezetvédelmi és közegészségügyi követelményeknek, mert:

-          korszerű, gyors és higiénikus megoldás,

-          por-és bűzmentes,

-          a tömörítéses szállítás gazdaságos.

Az átürítéses gyűjtés-szállítás hátrányai:

-          speciális célgép, edényzet, ürítőszerkezet szükséges hozzá,

-          nagy a beruházási és üzemeltetési költségigénye,

-          kiszolgáló személyzetet igényel.

A települési hulladékoknak világszerte legelterjedtebben alkalmazott gyűjtési-szállítási módszere.

A konténeres módszer gyűjtési munkafázisa során használatos, fémből vagy műanyagból készült különböző űrméretű edényzet (konténer) közvetlenül alkalmas a hulladék gyűjtésére, befogadására – majd azt szállítóeszközre helyezve – annak elszállítására. A szállítás folyamatában a megtelt konténert a gyűjtő jármű üresre cseréli (cserekonténeres gyűjtés-szállítás), majd a megtelt konténert magára emeli és elszállítja. A nyitott konténereket általában nem veszélyes termelési, a zárt konténereket pedig a települési hulladék gyűjtésére, szállítására alkalmazzák.

Ez utóbbiak – az ADR-előírásoknak megfelelő módosításokkal – szilárd veszélyes hulladékok szállítására is alkalmassá tehetők. A konténeres szállítás előnyei:

-          különféle, darabos hulladék befogadására is alkalmas az edényzet,

-          miután a tartály egyúttal maga a csomagolóanyag is, így az elszállítás higiénikus körülmények között történik,

-          a rakodás, szállítás munkaerőigénye minimális.

Hátrányai:

-          meg kell szervezni a konténerbe való gyűjtést,

-          csak a tömörítő berendezéssel ellátott edényzet űrtartalma használható ki igazán,

-          speciális szállítójármű kell, alkalmas felépítménnyel.

Ott célszerű alkalmazni, ahol nagyobb tömegű hulladék keletkezik és megoldható az összehordás, kevés a munkaerő és a feldolgozó-ártalmatlanító létesítmény közel van. A zsákos módszer a települési szilárd hulladék papír vagy műanyag zsákokban való gyűjtése, amelyhez a hagyományos, egyszerű szállítóeszközök is alkalmazhatók.

Előnyei:

-          olcsó, könnyen kezelhető gyűjtőeszköz,

-          az elszállítás egyszerű, olcsó járművekkel megoldható,

-          rugalmasan alkalmazkodik a változó hulladékmennyiséghez,

-          a lezárható zsákok miatt por-és bűzmentes,

-          a zsák újrafelhasználása elmarad, így nincs szükség kiegészítő munkafázisokra (tisztítás, fertőtlenítés),

-          olyan helyen is alkalmazható, ahol nincs szervezett és rendszeres hulladékszállítási szolgáltatás.

Hátrányai:

-          nem minden hulladék gyűjtésére alkalmas,

-          a megtelt zsákokat rövid időn belül el kell szállítani,

-          folyamatos zsákellátásról kell gondoskodni.

A zsákos települési hulladékgyűjtés és a szállítás elterjedőben van annak ellenére, hogy az összes szállítási térfogatnak a zsákos csak 2–3%-át éri el még a fejlett országokban is.

Elterjedésének oka, hogy:

-          jól alkalmazható az elkülönített (szelektív) hulladékgyűjtésben és -szállításban,

-          jó és gyors kiegészítő módszer a csúcsidőszaki hulladékkeletkezéseknél (pl. üdülőterületeken),

-          megfelelően kielégíti a higiéniai követelményeket.

Az elhordásos hulladékgyűjtési módszereknél technológiai, egészségügyi és munkavédelmi szempontból egyaránt megfelelően kialakított típuseszközök használatosak. A szilárd települési hulladék mennyisége és a gyűjtőterület jellege (beépítettség, laksűrűség stb.) szerint különböző térfogatú típus-edényzetet alkalmaznak:

-          kistartályok (35, 50, 60 l űrtartalommal),

-          középtartályok (80, 110, 120, 240, 360 l űrtartalommal),

-          kiskonténerek (660, 770, 1100 l űrtartalommal),

-          konténerek (1,1 m3 feletti űrtartalommal).

A kiskonténerek és a konténerek guruló, üríthető és csererendszerben egyaránt használatosak.

Szerkezeti és formai kialakításuk szempontjai a következők:

-          időálló, tömör, nedvességet fel nem szívó, sima felületű, mechanikai igénybevételekkel szemben és vegyi hatásoknak ellenálló, tűzbiztos anyagból készüljenek,

-          jól záródó, könnyen mozgatható fedelük legyen,

-          könnyen és gyorsan üríthetők legyenek,

-          könnyen kezelhetők és tisztántarthatók legyenek, csekély önsúllyal rendelkezzenek,

-          beürítő-, ill. csererendszer esetén az emelőszerkezethez illeszkedve készüljenek.

A konténerek változatos kivitelben, zárt és nyitott megoldásokkal egyaránt forgalmazottak, 4-5 m3 űrtartalomtól több tíz m3-es befogadóképességig. A méreteknek kizárólag a szállítójármű felépítményi kialakítása és teherbírása szab határt.

A gazdaságosabb szállítás érdekében terjedtek el az ún. öntömörítős konténerek, amelyeknél a megerősített szerkezeti kialakítású konténerbe hidraulikus tömörítőegységet építenek, amely a laza hulladékot a konténerbe tömöríti. (a szokásos tömörítési arány 1:5–1:8 közötti, a gyűjtött hulladékféleségek függvényében).

Hasonló célt szolgálnak a nagy mennyiségben keletkező szilárd hulladék gyűjtésére az ún. telepített tömörítő berendezések is, amelyeket főként ipari és szolgáltató létesítményekben, bevásárló központokban, áruházakban előnyös telepíteni. Ezeknél a hidraulikus tömörítőegység fixen telepített és a gyűjtőkonténereket cserélik, majd elszállítják. Ezeknél a berendezéseknél használják a nagyméretű, több 10 m3 kapacitású zárt konténereket, amelyeknél az elérhető tömörítési arány hasonló az öntömörítős konténerekéhez.

Sajátos gyűjtőeszközöket igényel a veszélyes hulladékok gyűjtése és szállítása. Itt alapkövetelmény a különböző veszélyes hulladékféleségek elkülönített, szelektív gyűjtése. Ennek oka, hogy ezek az anyagok egymással reakcióba léphetnek, ami környezetbiztonsági, tűzbiztonsági és munkavédelmi szempontból káros hatásokat – hőfejlődés, gyulladás, robbanás, gázképződés, heves kémiai reakció – eredményez. További műszaki feltétel, hogy a tárolt anyag a gyűjtőedényzet anyagával ne lépjen reakcióba. Ezek miatt a különböző típusú és halmazállapotú veszélyes hulladékok elkülönített gyűjtésére nagyon változatos, mindig a kezelendő hulladék anyagi jellemzőit figyelembe vevő gyűjtőeszköz-féleségek kerültek kialakításra és forgalmazásra. Ezek lehetnek zárt hordók, kannák, tartályok és konténerek egyaránt, amelyeken fel kell tüntetni a hulladék megnevezését, azonosító kódját és veszélyességi jellemzőit. Az ilyen eszköz más célra nem használható fel.

A szelektív gyűjtés alkalmazásának jelentősége, eszközei

A szelektív hulladékgyűjtés célja az, hogy a települési szilárdhulladék-áram veszélyes és hasznosítható összetevői és a biológiailag lebomló szervesanyag-tartalmú hulladék (biohulladék) minél kisebb arányban kerüljenek a lerakókra, történjék meg előbbiek ártalmatlanítása, utóbbiak hasznosítása. E cél elérésének feltétele, hogy a hulladék elkülönítve kerüljön begyűjtésre. Szelektív gyűjtéssel a keletkező települési hulladék 35-50%-át lehet külön kezelni, és kezelését követően hasznosítani vagy ártalmatlanítani.

A környezetvédelmi és hulladékgazdálkodási szempontok megkövetelik a települési szilárd hulladék

-          veszélyes összetevőinek szelektív gyűjtését és megfelelő ártalmatlanítását,

-          hasznosítható összetevőinek szelektív gyűjtését és utóválogatását hasznosításuk céljából,

-          a biohulladék elkülönített gyűjtését és biológiai kezelését, az így keletkező komposzt hasznosítását.

A hulladékalkotók szelektív gyűjtésének megvalósításához megfelelő eszközök, berendezések beszerzése, különböző hulladékkezelő létesítmények kialakítása szükséges a vegyesen gyűjtött hulladék kezelését szolgáló eszközök kiváltására.

A megvalósítás történhet:

-          hulladékgyűjtő udvar, gyűjtőpont kialakításával,

-          mobil gyűjtőjárművek alkalmazásával és a szükséges gyűjtési lehetőségek megteremtésével,

-          a települési szilárd hulladék elkülönített gyűjtésével a hulladékkeletkezés helyén vagy annak közelében,

-          utólagos válogatással.

Ahhoz azonban, hogy a visszagyűjtési arányokat és a hasznosítást országos szinten a jogszabályok szerinti kívánt mértékben el lehessen érni, olyan szelektív gyűjtési megoldásokat kell alkalmazni, amelyek az e téren tapasztalatlan szereplőknek segítséget nyújtanak. A helyi adottságokhoz illeszkedve célszerű kombinált megoldásokat alkalmazni a fokozatos bevezetés érdekében. A szelektív gyűjtés kialakításánál alapelv, hogy csak ott célszerű bevezetni, ahol már van hagyományos szervezett hulladékgyűjtés és rendelkezésre állnak a gyűjtés-szállítás eszközei.

A külföldi tapasztalatok sora igazolja, hogy a szelektív hulladékgyűjtést csak alaposan, gondosan előkészített, jól szervezett és a lakosság együttműködését megnyerni tudó szolgáltatási rendszer kialakításával és folyamatos működtetésével lehet eredményesen megvalósítani. Emellett természetesen bizonyos externáliák is szükségesek, úgymint a támogató jellegű jogi szabályozás és a potenciális másodnyersanyagként hasznosítható alkotókat átvevő feldolgozóipar műszaki felkészültsége és nem utolsósorban gazdasági érdekeltsége.

A szelektív gyűjtés kiterjedhet a település egészére, illetve annak egy-egy jól, a beépítési módok szerint lehatárolható területi egységére is (ez főként a bevezetési időszakban javasolt, hogy az érintett lakosság az újfajta gyűjtéshez hozzá tudjon szokni). Az egyes gyűjtőterületeket már csak szervezési okokból is jól le kell határolni.

A gyűjtőterületek kijelölését alapvetően:

-          a terület jellege, beépítettsége (családiházas-kertes, zártsorú-többszintes, egyedi magasházas, lakótelepi);

-          az ellátandó lakosszám, a keletkező hulladék mennyisége;

-          a hulladék térfogatsűrűsége, jellemzői, a szelektíven gyűjtendő alkotók mennyisége és részaránya;

-          a hulladékgyűjtés, -szállítás gyakorisága;

-          szállításszervezési és -gazdaságossági szempontok határozzák meg.

A családi házas, kertes beépítésű területeken a gyűjtőedényzet korlátozás nélkül elhelyezhető. A zártsorú, többszintes beépítésű területeken – rendszerint településcentrumok – a gyűjtőedényzet épületen belüli elhelyezése korlátozott, ezért a szelektív gyűjtés edényzetének egy részét a közterületen kell elhelyezni. Hasonló a helyzet az egyedi magasházas területeken. A lakótelepeken a szelektív gyűjtés a zöldterületeken létesített közterületi gyűjtőszigeteken oldható meg legelőnyösebben.

A szelektív gyűjtés kialakítása során figyelembe veendő fontosabb szempontok:

-          a hulladékkeletkezési helyhez minél közelebbi és lehető legkényelmesebb elkülönítést biztosító gyűjtőhelyek kialakítása,

-          a megközelítési távolság az érintett lakosok számára a lehető legkisebb legyen,

-          rugalmas, igényekhez alkalmazkodó kialakítás,

-          a települési környezetbe harmonikus illesztés, esztétikus kivitel.

A házon (telken) belüli gyűjtőhelyek lehetnek lépcsőházban, közös helyiségekben, szeméttárolókban, kapu alatt, illetve a családi házaknál az udvaron. Fontos a praktikus helykihasználás, az olcsó és egyszerű műszaki megoldású kialakítás, a jó hozzáférhetőség és könnyű ürítési megoldás, valamint a könnyű tisztíthatóság, és ne zavarja a lakóház funkcionális működését.

A települési hulladékok szelektív gyűjtésének módszerei két fő csoportba sorolhatók. Mindkét esetben a hulladék birtokosa szállítja olyan meghatározott helyre az elkülönített hulladékfajtákat, ahol biztosított az elszállításig azok tárolása:

a)      gyűjtőszigetek,

b)      hulladékudvarok.

Szelektív hulladékgyűjtő szigetek

A települési hulladékkal kapcsolatos tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet meghatározása szerint a hulladékgyűjtő sziget (gyűjtősziget): a háztartásokban keletkező, hasznosításra alkalmas, különböző fajtájú, elkülönítetten gyűjtött, háztartási hulladék begyűjtésére szolgáló, lakóövezetben, közterületen kialakított, felügyelet nélküli, folyamatosan rendelkezésre álló begyűjtőhely, szabványosított edényzettel.

A lakóházak közelében, ill. közterületeken kialakított gyűjtőhelyek (gyűjtőszigetek) esetében fontos a gyűjtőedényzet zárhatóságának biztosítása, a hulladékalkotók beürítéséhez könnyen hozzáférhető beürítő lehetőségekkel való ellátása, a közterületi funkciók zavartalanságának biztosítása, az esztétikus és környezetbe illeszkedő, de figyelemfelkeltő (színezés, felirat stb.) kivitel, az időjárás-állóság és szándékos rongálás elleni védelem, valamint a gyűjtőjárművek számára a jó megközelíthetőség. A minél egyszerűbb, gazdaságosabb műszaki megoldásokra kell törekedni.

A gyűjtőszigetek előnyös telepítési helye a lakóövezeteken kívül a kereskedelmi egységek parkolói. Őrzés nélkül üzemelnek. A ráhordás minden esetben gyalogos formában történik, ezért a ráhordási távolság legfeljebb 200 méterre tervezhető. Az ürítés és edényzetcsere gyűjtő-szállító célgépekkel valósul meg. A gyűjtőszigeteken biztosítani kell a papír, a színes és fehér üveg, valamint az alumínium italos dobozok szelektív gyűjtését, amely kiegészíthető műanyag, esetleg textilhulladék elkülönített gyűjtésével. A gyűjtősziget engedélyezése önkormányzati hatáskör, szakhatóságok bevonása nem szükséges, védőtávolság nincs. A gyűjtőeszközök (edényzet) megválasztásánál a mai meglévő edényzet felhasználásával, annak kiegészítéseként ajánlatos az új típusú edényzetrendszert kialakítani. A gyűjtőszigetek nyitott, térburkolattal ellátott területek, célszerűen – lehetőség szerint – védősövénnyel és három oldalról korláttal körülvéve. A kialakítást meghatározza a gyűjtősziget konkrét helye. Célszerűen kialakított beton, térbeton burkolat, a termőföldre (talajra) helyezett kavicságyazat felett. Műanyag gyűjtőedényekben történik a hasznosítható összetevők gyűjtése.

A lakóházaknál, ill. a gyűjtőpontokon (gyűjtőszigeteken) telepítendő konkrét gyűjtőedényzet-típusok és azok számának meghatározása a települési adottságok és a gazdaságos járatszervezés alapján történik.

A gyűjtőszigetek a települések központi helyein létesülnek, átlagosan 800-1000 fő/sziget sűrűséggel. Funkciójuk, hogy az újrahasznosítható csomagolási hulladékok visszagyűjtésével csökkenjen a szeméttelepeken lerakott hulladék mennyisége. A szelektív gyűjtőszigeteken általában négy edény (6. ábra) található, melyek papír, műanyag, üveg és fém csomagolási hulladékok elhelyezésére alkalmasak. A kék jelzésű edénybe olyan papír alapú hulladékokat dobhatunk, mint az újságpapír, kartonpapír, füzet, csomagolópapír. A sárga színű tárolóba a műanyag hulladékok – üdítős palackok (PET), műanyag poharak, reklámtáskák, fóliák, műanyag kupakok kerülnek elhelyezésre. Az üveg tárolóedény jelzése a zöld szín, melybe színes és fehér üveget is dobhatunk, mint például üvegpoharat, befőttes üveget és italos üveget. A szürke jelzésű fém tárolóba konzervdobozokat, alufóliát, alumínium italos dobozokat tehetünk.

A szelektív hulladékgyűjtő szigetekre kizárólag az előbb felsorolt anyagok kerülhetnek, így van néhány alapvető szabály arra nézve, hogy mit nem szabad bedobni a gyűjtőedényekbe. A papír tárolóedénybe nem kerülhet zsebkendő, matrica, illetve szennyezett papír, a műanyagba pedig nem dobhatunk CD-t, DVD-t, hungarocellt és vegyszeres flakonokat. Az üveg gyűjtőedénybe nem szabad elhelyezni tükröt, ablaküveget, villanykörtét, szemüveget, orvosságosüveget, valamint a fém tárolóba ételmaradékkal szennyezett konzervdobozt.

A szelektíven gyűjtött hulladékok megfelelő elhelyezéséhez az edények bedobónyílása is segítséget nyújt, hiszen azok úgy lettek kialakítva, hogy műanyag palackot csak összelapítva, kartondobozt csak összetépve lehet belehelyezni.

A szelektíven gyűjtött hulladékok újrahasznosíthatók, számtalan új termék alapanyagát adják. A hulladékok anyagának feldolgozásával jelentős mennyiségű elsődleges nyersanyagot takarítunk meg, mely a környezet számára kedvező.

Útmutató a szelektív gyűjtőszigetek használatához

1.      MŰANYAGHULLADÉK

-          Mit tegyen bele? Ebbe az edénybe teheti a nem visszaváltható, műanyag üdítős és ásványvizes palackokat, a samponos és öblítős flakonokat, tejfölös-, joghurtos-, margarinos dobozt.

-          Mit ne tegyen bele? Szennyezett tejfölös-, joghurtos-, margarinos dobozt, vegyszeres flakonokat.

-          Hogyan? A palackokat és flakonokat öblítse ki, távolítsa el róluk a címkét és a kupakot, majd laposra taposva helyezze a gyűjtőedénybe!

-          Hova kerül? Az így gyűjtött hulladék a telephelyen válogatásra, majd bálázásra, végül újrahasznosításra szakosodott vállalkozásokhoz, üzemekhez kerül.

2.      PAPÍRHULLADÉK

Mit tegyen bele? Ide teheti az újságokat, kartonpapírt, csomagoló dobozokat, telefonkönyvet, papírzacskót, többrétegű italos dobozokat.

3.6. ábra - Szelektív gyűjtősziget edényzete

Szelektív gyűjtősziget edényzete


-          Mit ne tegyen bele? Műanyag zacskót, olajos vagy zsíros csomagolópapírt.

-          Hogyan? A kartondobozokat hajtsa szét, vagy tépje kisebb darabokra, az italos dobozokat öblítse ki mielőtt beleteszi a gyűjtőbe!

-          Hova kerül? A szelektíven gyűjtött papírhulladékot válogatják, bálázzák, majd újrahasznosításra szakosodott vállalkozásoknak értékesítik.

1.      ÜVEGHULLADÉK

-          Mit tegyen bele? Lekváros, üdítõs, bébiételes üvegeket, befõttes üvegeket és minden olyan üveget, amelyet nem váltanak vissza az üzletekben.

-          Mit ne tegyen bele? Villanykörtét, tükröt, ablaküveget.

-          Hogyan? Az üvegeket címke és kupak nélkül, elmosva tegye a gyűjtőedénybe!

-          Hova kerül? Az így gyűjtött üveghulladék újrahasznosítással foglalkozó vállalkozásokhoz kerül.

2.      FÉMHULLADÉK

-          Mit tegyen bele? Üdítős , sörös alumínium dobozokat, alufóliát, fém kupakokat, konzervdobozokat.

-          Mit ne tegyen bele? Alkatrészeket, festékes dobozt, elemet, akkumulátort.

-          Hogyan? A kiürült alumínium italos- és konzervdobozokat kiöblítve, laposra taposva dobja a gyűjtőedénybe!

-          Hova kerül? A szelektíven gyűjtött fémhulladék újrahasznosításra szakosodott vállalkozásokhoz kerül.

hulladékudvarok

A 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet meghatározása szerint a hulladékgyűjtő udvar (hulladékudvar) az elkülönítetten (szelektíven) begyűjthető települési szilárd, valamint a külön jogszabályban meghatározottak szerint a veszélyes hulladékok átvételére és az elszállításig elkülönített módon történő tárolására szolgáló, felügyelettel ellátott, zárt begyűjtőhely.

A hulladékudvarok általában több fajta és nagyobb tömegű előre szelektált hulladék átvételére szolgálnak. Az elhelyezhető hulladékok típusait és azok mértékét mindig az üzemeltető határozza meg. A hulladékudvarok segítenek a szelektív gyűjtés lakosság általi elfogadtatásában, szelektív gyűjtéshez történő hozzászoktatásban, iniciáló erőt jelentve a lakossági együttműködés biztosításában.

Az udvarokban a lakosság a hulladékait díjfizetés nélkül adhatja le, redukálva ezáltal a szemétdíjjal terhelt hulladék mennyiségét és csökkentve a szemétszállítási díjat, ami a lakosságnál megtakarítást eredményez. Szélesebb körű funkciókkal rendelkezik, mint a lakóházaknál, vagy a gyűjtőszigeteken telepített szelektív gyűjtés, azt komplexebbé, teljesebbé teszi.

Az 5000 fő/udvar sűrűséggel kialakított hulladékudvarokban 13 frakciót gyűjtenek, szabvány gyűjtőedényzetben és konténerben. A gyűjtőkonténereken minden esetben és egyértelműen fel kell tüntetni a tárolandó hulladékfajtát (felirat, piktogram).

A hulladékudvar (3.7 ábra) funkciói a következők:

-          a lakosság (esetleg intézmények) által behordott hulladékok átvétele,

-          az átadott hulladékok mennyiségi és minőségi adatainak nyilvántartása,

-          a begyűjtött hulladékok rövid idejű szelektív tárolása (az elszállítás menetrendjétől függően),

-          a hulladékok fizikai kezelése (aprítás, tömörítés, bálázás, válogatás stb.),

-          a begyűjtött hulladékok rendszeres elszállításának szervezése hasznosító vagy ártalmatlanító telephelyekre.

3.7. ábra - Hulladékudvar ábrája

Hulladékudvar ábrája


A hulladékgyűjtő udvarban a következő hulladékok gyűjthetők:

a)      a települési szilárd hulladék hasznosítható összetevői,

b)      nagydarabos hulladék (lom),

c)      a lakosságnál keletkező veszélyes hulladék,

d)     nem lakosságtól származó kis mennyiségű veszélyes hulladékok, a veszélyes hulladékkal kapcsolatos tevékenység végzésének feltételeiről szóló jogszabályban meghatározottak szerint, valamint

e)      a lakosságnál keletkező 1 m3-t meg nem haladó építési, bontási hulladék.

Veszélyes hulladék esetén egy lakostól alkalmanként legfeljebb 100 kg mennyiségű hulladék gyűjthető be, illetve vehető át.

Nem veszélyes hulladékból egy lakostól alkalmanként begyűjthető (átvehető):

a)      mennyiségi korlát nélkül a 15 és 20 főcsoport hulladékai,

b)      200 kg vagy annál kevesebb mennyiségű hulladék a 02, 03, 07, 08, 09, 13, 16 főcsoport hulladékai,

c)      1000 kg vagy annál kevesebb mennyiségű hulladék a 17 főcsoport hulladékai esetében.

A hulladékudvarban átvett hasznosítható hulladékok a regionális hulladékkezelő-telepen bálázásra kerülnek és a bálatárolóban gyűjthetők.

A hulladékgyűjtő udvar műszaki felszerelései:

a)      kerítés, sorompó, kapu,

b)      csapadékvíz-elvezető övárok,

c)      összefüggő beton térburkolat, csurgalékvíz-elvezető csatorna,

d)     zárható tároló konténerek,

e)      mérőberendezés a veszélyes hulladék mérésére.

A hulladékgyűjtő udvar nyitva tartását a helyi igényeknek megfelelően, a lakossági időbeosztás figyelembe vételével kell kialakítani, biztosítva a délutáni és a hétvégi lakossági használatot is. Lakossági beszállításról – külön kérésre – az átvett hulladékról bizonylatot kell kiállítani. A hulladékgyűjtő udvaron begyűjtött hulladék kezelőtelephelyről történő kiszállítását minden esetben bizonylaton kell rögzíteni.

A begyűjtött hulladék – a biológiailag lebomló hulladék kivételével – az átvétel időpontjától számított 1 évig tartható a hulladékgyűjtő udvaron. A biológiailag lebomló hulladékokat legfeljebb 1 hétig, zárt körülmények között lehet a hulladékudvaron tartani.

A hulladékudvarok által begyűjtendő hulladékok mennyiségét a település települési szilárd hulladékainak elemzése alapján lehet meghatározni. A gyűjtendő hulladékmennyiségnél figyelembe kell venni, hogy a vonzáskörzetében lévő lakosságnak – legalábbis az első 3–5 évben – csak a 20–40%-a veszi igénybe a külföldi tapasztalatok szerint. A kezdeti időszakot követően rendszerré váló, megszokott szolgáltatásnál is csupán az érintett lakosság legfeljebb 60–80%-os részvételével lehet számolni. Ez is csak akkor igaz, ha:

-          jogszabály is erősíti a használatot (pl. önkormányzati rendelet írja elő a szelektív hulladékgyűjtést),

-          a hulladékgyűjtő udvar igénybevétele nem okoz különösebb kényelmetlenséget a lakosság számára (távolság, helyszín stb.),

-          az udvar működéséről, annak használatáról rendszeres és részletes információkkal rendelkezik a lakosság.

A hulladékgyűjtő udvarok létesítésénél alapvető szempont a lakosság és a környezet biztonsága, de a költségtakarékosságot is figyelembe véve, a minimálisan szükséges edényzet egy részét fedett, zárt területen kell elhelyezni, míg más részük tető alatt vagy szabad területen tárolható.

A hulladékgyűjtő udvarba beszállított hulladékmennyiséget befolyásolják:

-          a lakosság által elfogadott ráhordási távolság, elérhetőség,

-          a nyitvatartási rend (mennyire igazodik a lakosság szabadidejéhez),

-          a fogadási feltételek megfelelősége (pl. könnyű parkolás).

Ismerve a külföldi tapasztalatokat és tekintettel a hazai lakosság környezeti tudatosságának relatíve alacsony színvonalára azzal kell számolni, hogy még a szelektív gyűjtésért valóban tenni akaró lakosság sem lesz hajlandó túl nagy távolságokat megtenni. Ezért legfeljebb 1–1,5 km ráhordási távolság vehető figyelembe a kezdeti időszakban, ami nem zárja ki ennek fokozatos bővülését (tapasztalatok szerint ez a ráhordási távolság legfeljebb 2–2,5 km-re bővülhet, főként a gépkocsival rendelkező lakosok miatt).

A hulladékgyűjtő udvarokban a hulladékokat legfeljebb néhány hétig lehet tárolni, célszerű azonban azokat egy-egy fuvarnyi mennyiség összegyűlését követően azonnal a felhasználókhoz továbbítani. Az indokolatlanul hosszabb időn át tárolt hulladékok feleslegesen kötnek le tárolási kapacitást és helyet, ez gazdasági szempontból nyilvánvalóan kedvezőtlen. Ezért nagyon lényeges, hogy a potenciális átvevőkkel rendszeres, hosszú távú szerződésekkel biztosított együttműködés jöjjön létre.

Egy település számára fenti elemek kombinációjával kialakítandó szelektív gyűjtési rendszer megvalósítása sajátos logisztikai tervezést igényel, amelyet a hulladékgyűjtésben már alkalmazott számítógépes járatszervezéssel kell összehangolni.

A szelektív gyűjtési rendszer kialakításánál, tervezésénél irányadó szempont az a külföldi tapasztalat, miszerint még 100%-os lakossági együttműködés esetén sem lehet a hasznosítható alkotóknál a teljes mennyiség visszagyűjtésével számolni. Az optimálisan elérhető visszagyűjtési arányok:

-          papírféleségeknél 60–70%,

-          műanyagoknál 30–40%,

-          fémeknél 80–90%,

-          üvegnél 60–70%,

-          textilhulladéknál 60–70%,

-          veszélyes alkotóknál 60–70%.

Ennek objektív okai vannak (pl. a papír és műanyag jelentős hányada ugyan relatíve tiszta és elkülönítetten gyűjthető, de nem kis része erősen szennyezett). Mindez akkor is igaz, ha a hasznosítható komponensek a szelektív gyűjtést követően utóválogatásra kerülnek.

A lakossági szelektív gyűjtésből származó hasznosítható komponensek megfelelő piaci értékesítéséhez nélkülözhetetlen utóválogató alkalmazása. A válogatósor – előrostálás mobil dobrostával, mágneses vasleválasztás, munka-és egészségvédelmi szempontból megfelelően kiképzett kézi válogatószalag a csatlakozó gyűjtőkonténerekkel – funkciója, hogy az utóválogatással a szelektíven gyűjtött és az ipar számára hasznosítható alkotókat az átvételi igényeknek megfelelő minőségben állítsa elő, biztosítva így az értékesítés által megkövetelt homogenitást és minőségi feltételeket. Az utóválogató gépsort szelektív gyűjtőhálózat kiszolgálására, kizárólag egy helyen, arra alkalmasan kiképzett hulladékkezelő-műbe célszerű telepíteni.

kétkannás gyűjtési rendszer

A magyarországi és az uniós előírások megkövetelik, a biológiailag lebomló – komposztálható – hulladékok lerakásra kerülő mennyiségének csökkentését, valamint a hulladékok szelektív gyűjtési arányának növelését. Hogy ezeknek a követelményeknek megfelelő legyen a hulladékszállítás, egy lehetséges megoldás a „kétkannás gyűjtési mód” bevezetése. Ennek az új gyűjtési módnak a lényege, hogy a háztartásokba, az eddigi gyűjtőedény mellé egy barna fedelű kukát is kihelyeznek, melybe a keletkező komposztálható hulladékot kell gyűjteni. A hagyományos, szürke kukába a nem komposztálható és szelektív gyűjtésre sem alkalmas hulladékot kell gyűjteni.

Így a lakossági kommunális hulladékgyűjtésben alkalmazott egy gyűjtőedényes rendszert a kétkannás gyűjtés váltja fel, mely külön edény biztosítását jelenti a lakosságnál képződő komposztálható biohulladékoknak. A kétkannás ügyfélrendszerrel együtt bevezetésre kerül az elektromos ügyfélazonosító, vonalkódos rendszer, mely biztosítja, hogy az ügyfél (lakosság, illetve intézmény) a ténylegesen elszállított hulladékmennyiség után járó díjat fizeti meg.

Az alkalmazott edények 120 literes kerekes fedett kivitelűek, megkülönböztetés a színük alapján történik, a bio-edény színe barna, a vegyes és maradék hulladék gyűjtésére sötétszürke edények állnak az ügyfelek rendelkezésére. A kétkannás gyűjtési rendszerben valamennyi edényen azonosító chip kerül elhelyezésre, amely csak az edény roncsolásával távolítható el. A chip-olvasó meghibásodás esetén az adatbeolvasás biztonsága érdekében az edények ezen felül vonalkóddal is jelöltek. Az ürítő járművekre szerelt elektronikai berendezés alkalmas mindkét jelzés automatikus vagy kézi olvasására.

Ürítéskor az ürítő szerkezeten elhelyezett chip-olvasó azonosítja az edényt, majd a csapató felső holtponti helyzetében (amikor az edényből a hulladék kihullik) rögzíti az ürítés tényét. Mivel az egyes edény a beépített azonosítója alapján fogyasztóhoz rendelhető, a „fogyasztás” mérhető. Az adatokat a vezetőfülkében felszerelt számítógép rögzíti. Műszak végeztével az adatok a központi telephelyen kiolvasásra kerülnek, és az ügyfélnyilvántartó rendszerhez kapcsolódva a számlázás alapját képezik.

Fentiek alapján megvalósítható az igénybevétellel arányos díjfizetés, érvényesül a „szennyező fizet” elve.

Barna fedeles kuka

Ebbe az edénybe, a komposztálható hulladékot kell gyűjteni a lakosoknak. Beletehetik a konyhában keletkező biohulladékot, például zöldségek tisztítása után visszamaradt hulladékot, gyümölcs maradékot, a déligyümölcsök (banán, narancs stb.) héját, kávézaccot, a már kiáztatott filteres teát, tojáshéjat, kis mennyiségben ételmaradékot, a ház körül gyűjtött avart, gyomnövényeket, fűnyiradékot, falevelet. Nem tehetnek bele viszont húst, folyadékot, csontot, macska- és kutyaürüléket (3.8 ábra).

3.8. ábra - Barna fedeles kuka

Barna fedeles kuka


Szürke fedeles kuka

Ebbe az edénybe (3.9 ábra) a nem komposztálható és újrahasznosításra is alkalmatlan hulladékot kell gyűjteni. A lakosok beletehetik a tejfölös-, joghurtos-, margarinos dobozokat, a műanyagablakkal vagy címkével ellátott borítékokat, élelmiszerrel szennyezett csomagolópapírt, villanykörtét, tükröt, összetört poharakat, kerámiákat stb.

Nem tehetnek bele olyan hulladékot, amely komposztálható vagy szelektíven gyűjthető. Ezeket a hulladékokat a barna fedelű edénybe, illetve a szelektív gyűjtőszigeteken kihelyezett edényekben kell gyűjteni.

Ha a lakos különgyűjti a háztartásában keletkező komposztálható hulladékot, és szelektíven gyűjti a műanyag palackokat, a papírt, az üveghulladékot, valamint az alumínium italos- és konzerves dobozokat, ez az edény ritkábban fog megtelni. Ezzel a lakos hozzájárul ahhoz, hogy minél kevesebb hulladék kerüljön a lerakóhelyekre.

3.9. ábra - Szürke fedeles kuka

Szürke fedeles kuka


Azokon a lakóterületeken, ahol megoldható, – így például a falusias és családi házas övezetekben – segíteni kell azt, hogy a lakos maga gondoskodjék a komposztálásról és annak saját célú hasznosításáról. A jellemzően 1000 m2 feletti teleknagyság és a mezőgazdasági tevékenységből élő területeken esetén megvalósítható a házi komposztálás, amely így a termőföld talajerő-utánpótlását is segíti. Mindazokban a lakóövezetekben – főleg a nagy lakótelepeken – ahol a helyben történő felhasználás nem megoldható, ott központi begyűjtésről és művi komposztálásról kell gondoskodni, hasonlóan a szelektíven gyűjtött hulladékok kezeléséhez. Az így keletkező komposzt mezőgazdasági hasznosítását támogatni célszerű. Amennyiben adott régióban olyan mennyiségű a komposzt keletkezése, hogy a hasznosítás nem megoldható, a térség regionális lerakóinak rekultivációjánál kell felhasználni azt.

A Szelektív hulladékgyűjtés tapasztalatai

A szakmai tapasztalatok azt mutatják, hogy a gyűjtési módszerek sorrendje a begyűjtés eredményessége szempontjából a következő: 1. zsákos módszer, 2. gyűjtősziget, 3. hulladékudvar. A zsákos módszer előnye, hogy a szelektív gyűjtési lehetőség ,,helyben” adott, a lakosnak így kerül a legkisebb erőfeszítésébe a külön gyűjtés. A gyűjtőszigetet azért lehet hatékonyabbnak nevezni, mint a hulladékudvart, mert a gyűjtőszigetek jól megközelíthető helyeken találhatók, a lakosok számára jobban elérhetőek, mint a hulladékudvarok. Ez utóbbiak ritkábban helyezkednek el, a lakosok inkább a nagyobb mennyiségben összegyűjtött hulladék leadására veszik igénybe és hulladékukat általában gépkocsival szállítják ide. (Meg kell jegyezni ugyanakkor, hogy a hulladék további feldolgozhatósága szempontjából a hulladékudvarok használata a legelőnyösebb, ugyanis itt a hulladék – szakértő felügyelet mellett – megfelelően elkülönítve gyűlik be, míg a zsákos és gyűjtőszigetes módszerrel begyűjtött hulladék további válogatást igényel.)

Ahhoz, hogy a szelektív hulladékgyűjtés révén megvalósuljon a hulladékok egy részének hasznosítása, az is szükséges, hogy a lakosság és a termelők által szelektíven gyűjtött hulladék további előkezelés során olyan minőségű (tisztaságú) legyen, hogy a feldolgozó ipar képes legyen magas használati értékű terméket gyártani abból.

Szükséges tehát a szelektíven gyűjtött hulladék művi előkészítése, válogatása, mosása, bálázása stb., e célra kialakított kezelő telepeken. Ezen előkezelő telepek nagyobb területről fogadják a szelektív gyűjtőhelyek hulladékát és az ipar igényeinek megfelelően előkészítik azt a feldolgozásra.

A szelektív hulladékgyűjtés legeredményesebb megoldása a lakosság partnersége esetén a gyűjtési módszerek megfelelő kombinációjával esetén érhető el. Egyetlen lehetséges eszköz használata vagy módszer alkalmazása sem képes önmagában a probléma megoldására.

A hulladékok szállítása, eszközök, berendezések

A hulladékok szállítása, eszközök, berendezések

A szelektív gyűjtés bevezetése a korábban alkalmazott gyűjtőjármű állomány célgépeinek felhasználása mellett, azok részbeni lecserélését, korszerűsítését is megköveteli. A forgódobos járművek kizárólag a maradékhulladék gyűjtéséhez alkalmazhatók. A tömörítőlapos célgépek és a konténerszállító járművek viszont jól illeszthetők a szelektív gyűjtési rendszerhez.

A szelektív gyűjtésre való átállás megköveteli a számítógépes járatszervezés átalakítását is. A szállítások, gyűjtőjáratok egzakt megtervezésével és irányításával rugalmas, a belső tartalékokat kihasználni tudó és gazdaságosan üzemeltethető logisztikai rendszer hozható létre. A szállítási útvonalak optimalizálását, az edényzetek és ürítési gyakoriságuk pontos nyilvántartását stb. nagymértékben segítheti a vonalkódos azonosítási rendszer.

A szállítási igények növekedése, valamint az igények kielégítése olyan szállítóberendezések kifejlesztésére adott ösztönzést, amelyek jobban megfelelnek a hulladék jellegének, halmazállapotának és egyéb tulajdonságainak (pl. térfogati változásának). Ennek eredményeképpen ma a legegyszerűbb tehergépjárműtől a korszerű, bonyolult, nagyértékű célgépekig, berendezésekig sokfajta szállítójármű van forgalomban.

A felhasználás szempontjából megkülönböztetünk:

-          elhatárolt területen, üzemen, intézményen belüli hulladékszállító berendezéseket (ezek általában egyszerű, vagy speciális szállítókocsik, mozgatható állványok, átürítő berendezések),

-          távolsági hulladékszállító berendezések (jelentőségük az előzőknél jóval nagyobb ismertetjük).

A szilárd hulladékot szállító célgépek iránti fontosabb követelmények:

-          zárt tartálya vagy felépítménye legyen, amelyben hulladéktömörítő és -továbbító szerkezet is van, ezáltal a gyűjtőtér megfelelően kihasználható, így a szállítás gazdaságos;

-          a könnyű, gyors, zaj-és pormentes rakodást és ürítést erre alkalmas szerkezetek tegyék lehetővé;

-          az igényeknek megfelelő méretű tartálya legyen, amely azonban a közúti forgalmat nem zavarja;

-          alépítménye jó manőverező képességű, indító-és fékezőberendezése üzembiztos legyen;

-          tartós, üzembiztos kivitel, amely megfelel a terepviszonyoknak, a forgalmi és közlekedésbiztonsági előírásoknak.

A konténeres szállításnál a konténer a tulajdonképpeni gyűjtőedény és a szállítóeszköz rakodótere is egyben. Speciális emelőszerkezettel ellátott jármű végzi a különböző térfogatú konténereknek a jármű alvázára emelését, majd billentéses ürítését, az alapjármű motorjával mellékhajtóművön keresztül hidraulikus rendszer segítségével.

Az emelőberendezések típusa szerinti változatok:

-          emelőkaros konténerszállító (a klasszikus cseretartályos megoldás); talajszintről emel a hátsó futómű mögött beépített keresztirányú tengelyen elforduló kettős emelőkarral;

-          emelőhorgos konténerszállító: a teleszkópos, horgos emelőkar a konténert a jármű segédalvázának keretére húzza a csúszótalpakkal vagy a vezetőgörgőkkel (hosszabb konténereknél gyakorta alkalmazott megoldás);

-          billenőrámpás-csörlős konténerszállító (az ún. multilift-rendszer célgépe): a konténert ferde, mozgatható rámpán csörlőzéssel emeli a járműre.

A célgépek munkavégzése során felmerülő fontosabb szempontok:

-          a konténertároló hely jó megközelíthetősége,

-          a tartályok felvételéhez és a cseretartály elhelyezéséhez elegendő tér kialakítása,

-          kis emelési magasság.

A hagyományos konténerszállító járművek két alaptípusa ismert, a hátulemelős és az oldalemelős típus. A végzendő feladat jellege határozza meg, hogy melyiket választják.

A konténerszállító célgépek alkalmazhatósága:

-          intézményekben, üzemekben és közterületen is jól használható,

-          a pormentes gyűjtéssel kombináltan is alkalmazható a településeken,

-          építési hulladékra a nyitott kivitelek előnyösek,

-          veszélyes hulladék esetén a speciális változatokat szükséges alkalmazni,

-          mindenütt alkalmazható, ahol van idő a gyűjtés során a hulladék készletezésére, ugyanakkor fontos az izoláció és megoldható a ráhordás.

A félpormentes szállítás járművei általában billenőplatós tehergépkocsi alvázára épített 4–5 m3-es térfogatú, zárt tartállyal felszereltek, amelybe a hulladék az oldalnyílásokon át kézi erővel tölthető. Az ürítést billentéssel végzik, a hátsó zárófal megnyitása után. Korszerűbbek a hidraulikus tömörítőlappal felszerelt tartályok, amelyben bizonyos mértékű tömörítés biztosítható és ez egyben segíti az ürítést is. A félpormentes szállítás során olyan aránylag olcsó, egyszerű kivitelű járműveket vezettek be, ahol a be- és kiürítéskor ugyan van porképződés, de a szállítást zárt tartályban végzik. Nem korszerű, azonban szabványos gyűjtőedényzettel (35 és 50 l-es) vagy anélkül is jól használható korlátozott anyagi forrásokkal rendelkező kistelepüléseken. Alkalmazzák még az utcai hulladékgyűjtő kosarak tartalmának begyűjtésére is.

A zártrendszerű pormentes szállítás járművei közé a szervezett hulladékszállítás fejlettebb – a környezetvédelmi követelményeknek jobban megfelelő – célgépei tartoznak. A települési hulladék keletkezési helyein a szabványosított tartályokban gyűjtött hulladékot menetrendszerűen, zárt rendszerben, speciális gyűjtőszerkezettel szedik össze és zártan szállítják el. Munkavégzése teljesen pormentes. Felépítménye alapján két fő típus terjedt el: a forgódobos és a zárt dobozszerű tömörítős célgépek. A forgódobos változat elsősorban a magas portartalmú hulladékok tömörítve szállításának eszköze. A tömörítőlapos rendszer a darabos komponensek magas aránya esetén terjedt el. A célgépek tömörítő hatása 1:3–1:5 arányú. A hátsó ajtóra szerelt beürítőszerkezet sokoldalúan változtatható kiegészítőkkel, szinte minden ismert edényzettípusra alkalmas.

A zárt, dobozszerű felépítményű tömörítős célgépek hátsó részén egy felfelé nyíló keretszerkezetben van a beürítőrész, a hulladékot fogadó és a gyűjtő, ill. tároló és a hulladékot a tartályba továbbító szerkezeti egység. Ezeket a gépeket gyakran laptömörítésűnek nevezik, mivel a négyszög keresztmetszetű, hasáb alakú térben hidraulikus mozgatású tolólapok között tömörít. A zárt rendszerű, pormentes szállítás célgépeit többfajta működtető mechanizmussal az egész világon viszonylag régóta, igen széles körben gyártják.

A zsákos gyűjtés-szállítás egyszerű elemekből áll, éppen ez a legfőbb előnye. A zsákok anyaga lehet papír vagy műanyag. Közterületeken gyakran egyszerű fém-vagy műanyagállványra szerelve használatosak. A szállításhoz bármely típusú nyitott tehergépjármű, félpormentes, ill. pormentes célgép megfelel.

A laptömörítéses berendezés használata esetén a gyűjtőedény ürítő szerkezeteket gyakran leszerelik a rakodás megkönnyítése érdekében. A tolólapos tömörítésű célgépek használata a zsákos gyűjtéshez előnyösebb, mint a dobtömörítéses.

A pneumatikus gyűjtés-szállítás a települési szilárd hulladék gyűjtése és mozgatása zárt csővezetékben áramló levegővel. A technikának több évtizedes múltja van, a világ számos országában alkalmazzák, főleg ott, ahol kevés a munkaerő és a nagy beruházási költségek finanszírozhatók. A gyűjtést és a szállítást egy egységbe foglaló rendszer gyakorlatilag teljesen zárt és automatikus szállítási módot valósít meg, többnyire földfelszín alá telepített vezetékhálózattal. A berendezés tulajdonképpen ledobóaknákból, aknaszelepekből, levegőszelepekből, hulladékszállító csövekből, hulladék-leválasztóból, gyűjtő-tároló térből, porszűrőből áll. A tárolóból a hulladék telepített tömörítőbe és/vagy szállítókonténerbe vagy közvetlenül az égetőberendezésbe kerül.

Előnyei:

-          a zárt rendszer miatt a környezeti terhelés elmarad,

-          a hulladék gyűjtése és eltávolítása teljesen független a közúti forgalomtól, bármely napszakban működtethető, munkaigénye minimális,

-          sokoldalúan felhasználható egyéb szállítási feladatok megoldására és (pl. szennyes ruha eltávolítására, takarítási célokra).

Hátrányai:

-          létesítése nagy beruházási költséget igényel, ezért alkalmazási területe korlátozott,

-          darabos hulladék esetén aprítóberendezést kell alkalmazni.

Előnyei ellenére régi építésű városrészekben, ill. településeken nem használják még a fejlett ipari országokban sem. Új települések kialakításakor azonban gazdaságosan kiépíthető és működtethető.

A vízöblítéses gyűjtés-szállítás szintén egységbe foglalja a gyűjtést és a hulladék mozgatását. Lényegében az előaprított hulladékot közvetlenül a csatornahálózatba vezetik és vízárammal távolítják el hagyományos módon. Alapfeltétele egy hatékony és jól működő csatornahálózat és szennyvíztisztító rendszer. Használata a gyakorlatban nem széleskörű, beruházási költségei jelentősek.