Kempelen Farkas Hallgatói Információs Központ

A vírusok az élővilág olyan parazitái, amelyek növényekben, emberekben, állatokban, rovarokban és különböző mikroorganizmusokban többnyire súlyos megbetegedéseket idéznek elő. A vírusbetegségek (himlő, veszettség, sárgaláz, sertéspestis, Eupatorium sárgalevelűség, tulipán színtörés) hosszú idők óta ismertek, bár etiológiai kutatásuk és fertőzőképességük bizonyítása csak a XIX. század végén kezdődött el. Finlay 1881-ben igazolta a sárgaláz víruskórokozójának átvitelét Aedes aegypti csípőszúnyoggal, Mayer 1886-ban a dohány mozaik betegséget okozó vírus átvitelét fertőző dohánynövény szövetnedvével, Loeffler és Frosch pedig 1898-ban bizonyította a szarvasmarhák száj- és körömfájás-betegség víruskórokozójának szűrhetőségét. Jelenlegi ismereteink szerint a vírusok a Földön mindenütt előfordulnak. Csupán Európában mintegy ezer növényi vírusbetegség ismert; a szilva himlő vírus (plum pox potyvirus) a volt Jugoszlávia területén mintegy 16 millió szilvafát betegített meg és pusztított el. A növényvírusok által előidézett termésveszteségekre vonatkozóan (több mint 30 vírus esetében) Pennazio et al. (1996) közölt legújabban összefoglaló tanulmányt. Az ember- és állatpatogén influenzavírusok (A és B típus) 8–10 évenként igen jelentős epidémiákat, néha pandémiákat okoznak. A XX. században három, nagy morbiditással és gyors terjedéssel járó vírus-influenzapandémiát figyeltek meg. Az első az ún. „spanyolnátha” volt, amely 1918 áprilisában lépett fel, és mintegy 20 millió ember halálát okozta. A második, az ún. „ázsiaiinfluenza”-járvány 1957-ben alakult ki (Bakács és Farkas, 1965). A harmadik járványt – amely 1968/1969-ben az Amerikai Egyesült Államokban lépett fel – az influenzavírus ún. „Hongkong” típusa idézte elő.